Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-27 / 175. szám

1978. JŰLIUS 27., CSÜTÖRTÖK Mit mutat az állattenyésztés mérlege? Tej, hús, gyapjú - Alagrél Kelendő portéka a tenyészüsző, hizóbárány Az öt és fél ezer hektáron gazdálkodó Alagi Állami'Tan­gazdaság éves termelésében jelentős szerepet tolt be az ál­lattenyésztés. A több éves tervszerű, átgondolt fejlesztő­munka eredményeként a jó­szágokból származó pénzbevé­tel emelkedik, a hízóbárányok, tenyészüszők, kövérre hízott sertések az ország határain Uj magyar szabadalom alapján Épülő hidak az M3-on Az M—3-as autópálya első, Gödöllőig húzódó szakaszát már az idén átadják. A máso­dik szakasz, Bag és Hatvan csomópontokkal 1980-ban ké­szül el. A bagi csomópont kü­lönlegessége lesz a nagy acél­főtartós felüljáró, melyek új magyar szabadalom alapján készülnek. A hifiak főtartója acélszerkezet, és erre kerül­nek a helyben összebetonozha- tp előregyártott vasbeton táb­lák. Képeinken most ezeket mutatjuk be. psí' ,’íi .fi , '..; . ■;óv- < d * Sw ’ ’ • ' ’ * J. .. : ;■ ■■ 1 ^f; . : ; * •; , Ük Gödöllő felől érkezve hatalmas kapuként magasodik a Bag közsé­ge'; átszelő autópálya felett a Hathegyi-f elül járó hídszerkezete. A lé­éi, felhajtást biztosítja majd a sztrádára Vác, Aszód és Túra irányá­ba* Nevezhetnénk a község belső kapujának is a következő felüljárót. A feljárók még itt sem készültek el. E szépen ívelő építmény eddigi „ára” a friss levegőt adó Kiserdő súlyos megcsonkítása volt. A lako­sok bíznak abban, hogy az autópálya végül is nemcsak elvesz, hanem elő is segíti majd a falu további fejlődését. A felüljáró a Bag—Tura közti bekötőút forgalmát lesz hivatva átvezetni az M—3-as felett. Monumentális oszlopegyüttesként emelkedik a magasba a harma- dek felüljáró váza. Már mellette van a hat, egyenként 24 méteres acél főtartó. Csak az elhelyezést várják. » * .......M■ * ' 4 • ' x * * ' «*> W-WS« y-x* JÉ Í í > ^ K v <*- ®|p|g|é í-v ty/T* ' Sí­HévízgySrk határában Épül a negyedik acélfőtartós híd. Egy gaz­dasági földút vezet majd át 1980-tól a bevágásban haladó autópálya felett. Kép és szöveg: Balázs Gusztáv túl is hírnevet vívtak ki a du­nakeszi központú gazdaságnak. Az alagi gazdaság holland lapály-tarka állománya hagyo­mányosan az elsők között sze­repel a Pest—Nógrád megyei állami gazdaságok tejterme­lési versenyében. Tavaly har­madik helyezést értek el. Mint Szili János főáilattenyésztőtöl megtudtuk, az idei eredmé­nyek is biztatóak. Az év első felében 1 millió 188 ezer liter tejet adtak a főváros ellátásá­hoz, 150 ezer literrel többet, mint a korábbi esztendőben. — Mennyi az egy tehénre jutó évi tejhozam? — Szeretnénk a bűvös négy­ezer literes határon túljutni — említi a főállattenyésztő. — Üjabb- tenyésztési módszerek­kel, technológiákkal próbálko­zunk. Korszerűsítjük fejőhá­zunkat is, modern dán fejőbe­rendezést vásároltunk. A holland származású tarka tehenekre az alagi legelőn vil­lanypásztor vigyáz. Tenyész- üszőik közül megyénk számos közös gazdasága vásárolt. De nemcsak a tenyészüszők,' ha­nem a szobi kerületben nevelt bárányok is könnyen vevőre találnak. , Az első félévben mintegy 290 hízóbárányt ex­portáltak az arab országokba. A szobi erdők ősgyepjének hasznosítása az ezer 100 anya­juh törzsállomány révén biz­tató eredménnyel folyik, a bá­rányszaporulat az előirány­zottnál 27,2 százalékkal maga­sabb. Évek óta nagyszerű eredmé­nyeket hoz a közös gazdaság­ban a gyapjúnyírás. Az idén 4,57 kiló finom gyapjú került le egy állatról, s a szálak mi­nősége kifogástalan.' Ezzel ma­gyarázható, hogy minden ko­rábbinál drágábban, kilónként 118 forintért, .értékesítették.._ — A szarvasmarha- és juh­tenyésztés biztató eredményei mellett jelentős bevételt ered­ményez váci hizlaldánk. Ha­gyományos rendszerű hizlalási körülmények között a férőhe­lyek maximális kihasználásá­val is biztosítjuk az előirány­zott jószágmennyiség átadását. Jelenleg 1700 férőhelyen egy százalékkal több sertést hizla­lunk. Célunk elsősorban a nagy tömegű hústermelés. Az idén 4300 jószágot terveztünk értékesíteni. Tenyésztési kö­rülményeinket a következő öt­éves tervben megvalósuló re­konstrukcióig kisebb jellegű felújításokkal igyekszünk ja­vítani. Orosz Károly Cselekvésre késztetnek a tények Kölcsönös érdek, körültekintés A költségvetési üzemek kötelezettségei és törekvései A megyében dolgozó taná­csi költségvetési üzemek fon­tos szerepet töltenek be a te­lepüléseken, nélkülözhetetlen partnerei a községi tanácsok­nak, amelyekre a kommuná­lis fejlesztések: új építkezé­sek, karbantartások és felújí­tások elvégzése egyre na­gyobb terheket ró. A tavaly életbe lépett új szabályozás arra ösztönzi az üzemeket, hogy fokozottab­ban törekedjenek a nyeresé­ges . gazdálkodásra. Az ár- és pénzügyi intézkedések, a költ­ségek növekedése, az ered­mény terhére történő alap­képzés, valamint az, hogy az üzemek feladatkörébe első­sorban a maximált áras mun­kák tartoznak, negatívan be­folyásolták a jövedelmezősé­get Csak a teljesítmény Mindez nem jelenti azt, hogy — az üzemek átlagát te­kintve — csökkent volna a nyereség; 1977-ben az előző évhez viszonyítva 0,8 száza­lékos nyereségnövekedést ér­tek el. A teljesítményük azon­ban ennél lényegesen , na­gyobb mértékben emelke­dett: az 1967-pen kimutatott 365.4 millió forintos terme­lési értékük az elmúlt évben 10.4 százalékkal, azaz 38 mil­lió forinttal volt nagyobb. A teljesítményinek ezt az átlagnövekedését lényegesen — 15—57 százalékkal —meg­haladta a százhalombattai, a dunakeszi, a váci, az aszódi, a budaörsi és a nagykátai üze­mek termelési értéke, míg öt üzem termelése, főként a létszámcsökkenés miatt, nem érte el a korábbi színvona­lat. ddegen munka A megyei költségvetési üze­mek munkájának 79 százalé­kát az építőipari tevékeny­ség teszi ki. A tanácsok meg­bízására végzett építőipari munkák aránya nem növek­szik, változatlanul 59—60 százalék körül mozog, s mint­hogy sok az építkezés, a fel­újítási és ’ karbantartási mun­kák háttérbe szorulnak. A lakossági építőipari szol­gáltatás aránya 4,5 százalék­ra emelkedett, ugyanakkor az idegen megrendelők ki­szolgálása — mint a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bi­zottsága megállapította — Segítenek a fővárosiaknak Üzemcsarnok Nagykátán A Pest megyei Villanyszere­lő Vállalat jelentős többlet­tel zárta le a féléves mérlegét. A hogyanról, mikéntről az Igazgató. Péter György számol be: Szocialista szerződés — Jelenlegi Viagyobb mun­kálatainkat az építésszerelő, hálózatépítő részleg végezte el. időben. — A következő időszakra a tervünkben szerepel Nagykő- vácsi Villannyal el nem látott részének bekapcsolása a köz- világításba. Segítséget nyúj­tunk testvérvállalatunknak a Budapesti Elektromos Művek­nek is. az olyan területeken, ahol kapacitás hiányában nem tudják a munkát megfelelően, határidőre elkészíteni. Szocia­lista szerződést kötöttünk. Ennek értelmében a buda­pestiek kezelésében lévő elektromos hálózati részek sze­reléséből, csaknem harminc- millió forint értékű munkát vállaltunk. A vállalat egyéb­ként mintegy, 15 százalékkal teljesítette túl tervét az V. öt­éves terv félidejében. Meg­épültek a szociális létesít­mények, és amit csak az öt­rendelkezésre álló jármű éves terv végére irányoztunk elő: a munkásszállás újjá­építése már be ip fejeződött. Az igazgató elmondta, hogy az 1930-ra várt új autóbuszo­kat már megkapták, és az öt haza-, illetve a munkahelyek­re szállítják munkásaikat. S ami szintén említést érdemel: Új otthon — A nagykátai üzemükben a többlet termelésből és a jobb munkaszervezés, korszerűbb technológia alkalmazásából származó bevételből egy új üzemcsarnok épült, amelyet már június 28-án — részle­gesen — átadták a rendelteté­sének. Űj otthont kapott a tmk, a raktár, az előszerelő. a termékgyártó csoport. A hét hónap alatt másfél millióért s a tervezettnél három hónap­pal előbb elkészült üzemcsar­nok mintegy hatvan ember korszerű munkahelye. H. Sz. Gy. még mindig nagyarányú: a munkálatok 36 százalékát te­szi ki. Ez egybehangzik a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság megállapításaival. Mint a népi ellenőrzés ada­tai bizonyítják, azok az üze­mek érnek el nagyobb ter­melési értéket, amelyek na­gyobb arányban végeznek munkát idegen — tehát nem helyi tanácsi — megrendelők­nek. Kivétel mégis van: ilyen a gödi költségvetési üzem, amely tavaly fele annyi ide­gen munkát sem vállalt, mint 1976-ban, s változatlan lét­számmal mégis egyharmadá- val növelte a termelési érté­két, annak ellenére, hogy a lakosság számára végzett szolgáltatásait majdnem meg­kétszerezte. A gödi üzem tit­ka, hogy ezt hogyan csinál­ta, mint ahogy megfejtésre vár az a furcsaság is, hogy Gödön a költségvetés és- a számla között olykor 40—60 százalékos eltérések is mu­tatkoznak, anyagvisszavétele- zésnek pedig nincs nyoma. Mindebből levonható az a következtetés, ,hogy az üze­meket szorítja a törekvés a nyereségre, ugyanakkor irá­nyítóik azt várják tőlük, hogy nagyobb arányban töltsék be eredeti hivatásukat: dolgoz­zanak a községek kommu­nális fejlődésén, ami egyben azt is jelenti, hogy a lehető legnagyobb arányban végez­zenek maximált áras, azaz ke­vésbé jól fizető munkákat. Igaz, az úgynevezett ide­gen munkák. között is különb­séget kell tenni, hiszen ezek is szolgálhatják a község kommunális ellátottságának javulását, például akkor, ami­kor kereskedelmi vállalat számára áruházat építenek. Az ellentmondást mégis érdemes figyelembe venni, mert a két­féle követelmény közötti őr­lőd és zavarja az üzemek gaz­dálkodását. Még egy ellentmondás Mint a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a Pest megyei NEB tláísgálatával egybehangzóan megállapította, a tanácsok egyre több, az üze­mek erejét meghaladó beru­házási munkára adnak meg­bízást. Ugyanakkor nem gon­doskodnak kellően a forgó­alap feltöltéséről, esetenként nem adják át időben a mű­szaki dokumentációt. Gyak­ran hátráltatja a kivitelezés megkezdését az, hogy a ta­nácsok késve ismertetik a fel­adatokat, sőt, ezeket év köz­ben módosítják is. Ennek elkerülése a taná­csoktól kíván a jövőben kö­rültekintőbb szervezést, mert ezek a körülmények is arra késztetik a költségvetési üze­met, hogy biztos és jobban fizető munka után nézzen. S végső soron a tanácsok is két malomkő között őrlődnek. Céljuk, mert jól felfogott po­litikai érdekük, a község gyors fejlődése, de nem közömbös számukra az 'sem, hogy mi­lyen gazdasági eredménye­ket tud felmutatni az irá­nyításuk alá rendelt költség- vetési üzem. Ami pedig az üzemek mű­szaki fejlődését illeti, e tekin­tetben is van tennivaló. A fel­adatokat tekintve egybehang­zó a megyei tanács és a me­gyei NEB megállapítása: a nagyobb beruházási munkák­ra nincsenek az üzemek fel­készülve, hiányos a gépesítés, nem rendelkeznek a korszerű technológiák alkalmazásához szükséges eszközökkel és szak­emberekkel. Amíg ilyen esz­közeik nincsenek, szakem­bereik is hiába lennének — és megfordítva. Az üzemek kisipari módszerekkel dolgoz­nak. Ezen az alapitó tanácsok­nak feltétlenül javítaniuk kellene, legalább a termelési érték növekedésének arányá­ban. Csakhogy a fejlesztési alap képzése is az eredmény terhére történik másfél év óta. Ez a szabályozás az üzemeket a nyereséges ter­melésre ösztönzi, de jelentős nyereséget jobbára a szabad­áras munkák hoznak. Az el­lentmondás itt is nyilvánva­ló. Ami segíthet Ilyen megvilágításban köny- nyebben érthető, ha el nem is fogadható, hogy az üze­mekben háttérbe szorul a bel­ső ellenőrzés, a bizonylati fe­gyelem, az anyagelszámolta­tás, vagyis a társadalmi tu­lajdon védelme — amint azt a Pest megyei NEB is meg­állapította. Minden gond na­gyobbnak tűnik annál, hogy erre az üzemek a szabályok­nak megfelelően ügyeljenek, bármennyit is javult az utób­bi években a számviteli rend­jük és szervezettségük. Hogy a szervezettség ja­vult, azt a termelékenység nö­vekedése is mutatja. A me­gyei üzemekben összességé­ben 5,4 százalékkal nőtt ta­valy az előző évhez viszo­nyítva á termelékenység, az építőipari ágazatban pedig 21,4 százalékkal. Üzemenként el­térőek az adatok; a leghaté­konyabban a solymári, a váci és a pilisvörösvári üzem dol­gozik, legkevésbé nőtt a ter­melékenység a bugyi, a ve- csési és a pilisi üzemben. Tavaly 403 millió forint ter­melési értéket értek el az üze­mek és 30 millió forint' érté­kű épülettel, berendezéssel és eszközzel gazdagodtak; ta­valy ugyanis a korábbi évek­hez viszonyítva erőteljesebb fejlesztési folyamat kezdő­dött, amely, ha így folytató­dik, bizonyára minden tekin­tetben segít gazdaságosabbá tenni a munkát és segít fel­oldani az ellentmondásokat. Ebben a fejlesztési folyamat­ban döntő szerepet játszott a központi támogatás növelé­se is. A feladatok A Pest megyei Tanács Vég­rehajtó Bizőttsága a feladatok maghatározásánál figyelem­be vette a NEB megállapítá­sait, amelyeket cselekvésre késztető tényeknek ítélt, hoz­zátéve, hogy az üzemekre — társadalmi érdekből — sok szempontból erejüket meg­haladó feladat hárul. Célsze­rű velük szemben az eddigiek­nél reálisabb követelménye­ket támasztani. Az alapító tanácsok vég­rehajtó bizottságai számára feladatul tűzték ki, hogy az üzemi feladattervek megha­tározásánál fokozott figyel­met fordítsanak arra, hogy a tanácsi munkák kerüljenek előtérbe, gondoskodjanak a beruházások pénzügyi fede­zetéről, a raktárak és műhe­lyek bővítéséről és korszerű­sítéséről, az üzemek hatékony ellenőrzéséről, ösztönző bére­zési formák kialakításáról. A tanácsok számára — egye­bek között — azt is előírták, hogy legyenek közreműködői a számviteli rend megszilár­dításának, helyezzék előtérbe a gazdálkodás rendszeres elemzését, valamint fektesse­nek nagyobb súlyt arra, hogy az üzemek élére jól felkészült vezetők kerüljenek, akik gon­doskodni tudnak a társadalmi tulajdon szakszerű védelmé­ről, akik hozzájárulhatnak a munkafegyelem erősítéséhez, s végső soron az eredményes gazdálkodáshoz. Hatos Erzsébet i 1 j

Next

/
Oldalképek
Tartalom