Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
1978 JÚLIUS 6., CSÜTÖRTÖK Púja Frigyes hazaérkezett Ausztriából ' Púja Frigyes külügyminiszter háromnapos hivatalos ausztriai látogatása szerdán befejeződött. A magyar diplomácia vezetője a reggeli órákban udvariassági látogatást tett dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnöknél, majd a kancellári hivatal tanácstermében folytatódtak a külügyminiszteri megbeszélések. Délben került sor a két or. szag közötti vízumkényszer feloldásáról szóló kormányközi egyezmény ünnepélyes aláírására. A Púja Frigyes és dr. Willibald Pahr kézjegyével ellátott okmány rendelkezései 1979. január 1-én lépnek ha. tályba. Púja Frigyes szerda délután befejezte hivatalos ausztriai programját és kíséretével együtt visszautazott Budapestre. A külügyminiszteri tárgyalásokról közös közleményt hoz. tak nyilvánosságra. Ez egyebek között leszögezi: a két külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság együttműködése kedvezően fejlődik és az a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése jó példájának tekinthető. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az egyezmény, amelyet a tárgyalások alkalmával írtak alá, a vízumkötelezettség megszüntetéséről, a jószomszédság szellemében elősegíti a turistaforgalom növekedését. Mindkét fél szilárd elhatározása, hogy maradéktalanul végrehajtja az egyezmény rendelkezéseit és ennek révén hozzájárul a kölcsönös bizalom erősítéshez. A tárgyaló felek megerősítet. ték a két fél szilárd elhatározását, hogy fellépjenek a fegyverkezési verseny korlátozásáért, az általános és teljes leszerelésért, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A két külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy nézeteik az érintett nemzetközi kérdésekben megegyeznek. vagy hasonlóak. Púja Frigyes magyarországi hivatalos látogatásra hívta meg dr. Willibald Pahr szövetségi külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel el. fogadta. Ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szerdán a moszkvai Kremlben megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kilencedik ülésszaka. A szovjet parlament két háza, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács először külön-külön ülésen fogadta el a Legfelsőbb Tanács Elnöksége által javasolt napirendet. Ezután a két ház együttes ülésen kezdte meg az előterjesztett három törvénytervezet, a Szovjetunió Minisztertanácsáról, a nemzetközi szerződések megkötésének, végrehajtásának és feL mondásának rendjéről, valamint a Legfelsőbb Tanács megválasztásáról szóló tör. vényjavaslatok megvitatását. A küldöttek nagy tapssal üdvözölték az SZKP és a szovjet állam megjelent vezetőit, élükön Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével. A Szovjetunió Minisztertanácsáról szóló törvénytervezetet Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottsá. gának tagja, a Minisztertanács elnöke terjesztette a Legfelsőbb Tanács ülésszaka elé. Emlékeztetett rá, hogy a törvényjavaslat politikai tartalmát az az alkotmányos tétel képezi, amelynek értelmében a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, politikai rendszerének magja a Szovjetunió Kommunista Párt j a. Koszigin rámutatott arra, hogy az elfogadásra kerülő törvény része a szovjet törvényhozás tökéletesítését, a jogszabályoknak az alkotmánynyal és a társadalmi fejlődés színvonalával történő összhangba hozatalát célzó átfogó kodifikációs munkálatoknak. A törvénytervezet következetesen tartalmazza a szovjet kormány legfőbb kötelességét, a nép növekvő szükségleteinek kielégítését, pontosan meghatározza a Minisztertanács hatáskörét és illetékességét az államélet irányításában. Abból kiindulva, hogy a Szovjetunió egységes, sok- nemzetiségű, szövetségi állam, a Szovjetunió Minisztertanácsa intézkedéseket hoz az országban élő népek és nemzetiségek összeforrottsá. gának megszilárdítására a közös célért, a kommunizmus felépítéséért. A Szovjetunió évről évre növekvő nemzetközi tekintélyéről, szélesedő nemzetközi kapcsolatairól szólva a szovjet kormányfő elmondta, hogy a Szovjetunió jelenleg 118 országgal áll kereskedelmi kapcsolatban. A tervezet ér. telmében a Minisztertanácsnak biztosítania kell a nemzetközi együttműködés különböző formáinak bővítését. A Szovjetunió Minisztertanácsa intézkedéseket hoz a KGST- országok tervkoordinációjának fokozására, a szocialista gazdasági integráció elmélyítésére. — A szovjet kormány külpolitikai tevékenységének fő célja a béke megőrzése, a lenini békepolitika megvalósítása. A szovjet kormány tevékenységét a szovjet nép szilárd békeóhaja vezérli az állambiztonsági és védelmi kérdések eldöntésekor — mutatott rá beszédében a szovjet miniszterelnök. Alekszej Koszigin előadói beszédét követően a Legfelsőbb Tanács két háza — külön-külön szavazással — egyhangúlag elfogadta az előterjesztett törvényjavaslatot. A szovjet parlament ülésszaka ma folytatódik. Czinege Lajos hazaérkezett az NDK hói Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével szerdán hazaérkezett a magyar katonai küldöttség, amely Kari Heinz Hoffmann hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A küldöttség repülőtéri fogadásán megjelent Gerhard Reinert, az NDK budapesti nagykövete is. Csak röviden... HIVATALOS látogatása végeztével szerdán elutazott a Szovjetunióból Ratsiraka, a Madagaszkári Demokratikus Köztársaság elnöke. SAN MARINO Köztársaságban baloldali kormány alakul a kommunisták, a szocialisták és a szocialista egységpártiak részvételével — jelentették be szerdán. A kormányalakítási megbízást kapott San Marinói KP megállapodásra jutott a baloldal másik két pártjával. AUSZTRIÁBAN a tehergépkocsifuvarozók hétfőn kezdett úteltorlaszoló sztrájkja következtében helyenként teljesen megbénult a közúti közlekedés. Az olasz határon egyáltalán nem, a magyar és a jugoszláv határátkelőkön pedig csak igen nehezen lehet átjutni. Egyiptom javaslata Izraelnek Az egyiptomi sajtó vázlatosan közölte Egyiptom úgynevezett béketervét, amelyet Mondale amerikai alelnöknek továbbítás végett a kormány átadott Az A1 Ahram és az A1 Gumhurija című lapok szerint a terv Nyugat-Jordá- nia, a Gaza-övezet, valamint Jeruzsálem arab részének kiürítését tartalmazza egy ötéves átmeneti szakasz tekintetbevételével. Az átmeneti időben tárgyalnák meg az érdekelt felek — Egyiptom és Jordánia — Izraellel a biztonsági rendszabályokat és beszélnék meg a „palesztin probléma minden emberi és politikai vonatkozásait”. A terv szerint az ENSZ- re hárulna a felelősség, hogy Izrael az említett területeket Egyiptomnak, illetve Jordániának visszaszolgáltatja. A hír- ügynökségek egybehangzó megjegyzése szerint Izrael bizonyosan visszautasítja a tervet. ★ Kedd délután — a harmadik tűzszünet összeomlása — óta újabb 35 halálos áldozata és több mint 100 sebesültje van a szerdán is folytatódott, hevességükben azonban,, némileg csökken összecsapásoknak a libanoni fővárosban. Az arab közi biztonsági erők szerdán megerősítették pozícióikat város keleti negyedében. Butrosz libanoni külügyminiszter szerdán Damaszkuszba utazott, hogy a szíriai vezetőkkel megvitassa a Bejrutban szombat óta tartó véres harcok beszüntetéséhez szükséges intézkedéseket. Leszállt a Szojuz—30 (Folytatás az 1. oldalról) A négy űrhajós már kedden átvitte a visszatérő űrhajóba mindazt, amit vissza kellett hozniok a Földre. Szerdán korán volt ébresztő, és a közös reggeli után megkezdődött az átszáljps előkészítése. A Szojuz—30 személyzete bekapcsolta az űrhajó energiatelepét, ellenőrizte a hermeti- zálást és felkészült a szétkapcsolásra. 13 óra 12 perc volt moszkvai idő szerint, amikor j a két űrobjektum elvált egy- 1 mástól. A következő fordulatot az űrhajó már új pályán tette meg. 15.47 perckor kapcsolták be a fékező-hajtóművet, amely az űrhajót pontosan a leszálló- pályára vitte. Nagy öröm fogadta, amikor a leszállás légterében cirkáló különleges repülőgépekről megérkezett a jelentés: — látjuk a kabint. Röviddel később a repülőgépek és a készenlétben álló helikopterek már a rádiókapcsolatot is felvették az űrhajósokkal. Kinyílt a fékező ernyő, majd a fő ejtőernyő és a kabin — immár helikopterek kíséretében — lassan leereszkedett a földre. Magas kitüntetésben részesítette a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Szojuz—30 űrhajó személyzetét. Pjotr Klimuk, aki már korábban két ízben kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, s az Aranycsillagot (ez a kitüntetés harmadik alkalommal nem ítélhető oda), Lenin-ren- det kapott a sikeres űrrepülésért, az annak során tanúsított bátorságáért, hősiességért. Mi- roslaw Hermaszewski ugyanezért megkapta a Szovjetunió Hőse címet, az Aranycsillagot, valamint a Lenin-rendet. Szaúd-Arábia ösztönzi Észalc-Jemenprovokációit Mohammed Szaleh Mutija, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere az AFP különtudósítójának — aki az első nyugati újságíró az országban a múlt heti államcsínykísérlet után — szerdán megerősítette: fegyveres összetűzésekre került sor az elmúlt napokban Észak- és Dél-Jemen között. „Észak-Jemen csapatokat küldött a határra és felbiztatott néhány határvidéken élő nomád törzset arra, hogy behatoljanak Dél-Jemen területére” — mondta. Utalt a külügyminiszter arra is, hogy az ellenségeskedés elsősorban Szaúd-Arábia nyomására és biztatására bontakozik ki a két szomszéd ország között. Szerdán Adenben, Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában ezrek tettek hitet a dél-jemeni vezetés mellett. A város stadionjában Ali Nasszer Mohammed Hasz- szani államfő, miniszterelnök mondott beszédet. Leszögezte: a tömegek elutasítják az imperializmus és a reakció terveit, amelyeknek célja beavatkozni az ország politikájába, és újabb háborút kirobbantani a térségben. Váratlan gyorsasággal követik egymást áz_ események az Arab-félsziget déli csücsiké- ben. Előbb az észak-jemeni államfő.meggyilkolásáról jött a hír, majd a dél*°j«smeni elnök Sikertelen puccskísérletéről számoltak be a hírügynökségek. A napokban pedig összecsapás zajlott le a két Jemen határán, s a szomszédos helyi „nagyhatalom”, Szaúd-Arábia is csapatokat mozgósított — a jelentések szerint — a demokratikus Jemen határán. Hol az összefüggés? — kérdezhetjük joggal. A választ ezúttal a térkép segítségével adhatjuk meg. Ha bepillantunk a középkeleti atlaszba, rögtön szembetűnik, milyen kivételesen fős. tos politikai és stratégiai helyzetben fekszik az Arab-félsziget két kis. .országa. A Földkor zi-tengért az Tndíai-öceán.rt*l összekötő Vörös-tenger bejáratánál, szemben Etiópiával és Szomáliával. Már a két utóbbi ország neve is jelzi az összefüggést; az ebben a térségben folyó események ugyanis elválaszthatatlanok a földrajzi fekvés politikai-katonai vonatkozásaitól. Már pedig a Vöröstenger két partján napjainkban a reakciós, konzervatív politikát folytató országok vannak többségben. Először is a hatalmas és gazdag Szaúd-Arábia, amely a regionális nagyhatalom szerepére tör, s saját reakciós, Amerika-barát irányvonalát szeretné kiterjeszteni az egész térségre. Aztán ott van Szudán, amely az arab egységet megbontó egyiptomi politika leghűségesebb támogatója. Észak-Jemen immár hagyományosan szaúdi befolyás alatt áll, míg Szomália az Etiópia elleni agresszióval állt át ebbe az imperialista hatalmakkal annyira jól kijövő táborba. S a másik oldal? Mindössze Etiópia és Dél-Jemen. Érthető hát miért áll ez a két ország a térség reakciós manővereinek középpontjában. Ha Etiópiában — mondjuk egy szomálial katonai sikerrel — meg lehetett volna dönteni a haladó, a szocialista országokkal barátkozó rendszert, s Dél-Jemenben — mondjuk, egy Szaúd-Arábia felé kacsingató elnök puccsa segítségével — fel lehetett volna számolni az etiópiaihoz hasonló politikai vonalat, akkor most már biztosan egyszínűén sötétre lehetne festeni a Vörös-tenger környékének politikai térképét. Ez pedig nyilván igen kellemes kép lenne Szaúd- Arábia és környező, vagy távolabbi szövetségesei és támogatói számára. De nem így történt, hanem fordítva. Mindkét haladó rendszer megerősítette helyzetét, s ezt nehezen viselik el egyesek az Arab-félsziget környékén. Ezért segítik, bújtogat- ják Etiópia tartományának, a tenger melletti Eritreának szakadásait, s ezért ösztökélik az észak-jemeni vezetést, hogy provokálja déli szomszédját. Abban a reményben, hogy talán vissza lehet forgatni a politikai kereket. A jelek szerint eddig hiába reménykedtek. A. K. Hírmagyarázónk írja: bánását, a kis ebédlőteremben szinte láttuk az ideiglenes kormány tagjait letartóztatásuk pillanatában. A következő terem ablakából átláttunk a Néva túlsó partjára, a Péter Pál erődre, melynek udvarán azon a forradalmi éjszakán a katonák már a nép oldalán fogtak fegyvert. Életre keltek, igazibb értelmet nyertek tankönyvekből szerzett ismereteink. A múzeumban összefutottunk a nagykőrösi csoporttal. Egy nappal utánunk indultak Budapestről, nem is reméltük, hogy találkozunk. Gyorsan kicseréltük élményeinket, tapasztalatainkat, Csípő Balázs, a népfront nagykőrösi bizottságának titkára sorolta a programot, melyben részük volt, aztán búcsúztunk, mert sodort minket a tömeg, hajtott az idő. Az esli Budapest Délután csomagoltunk. Gondolatban félig már itthon voltunk, félig még azon keseregtünk, milyen jó is volna maradni néhány napot. A repülőtérig csöndesen ültünk az autóbuszban, csak a gépen eredt meg a nyelvünk: emlékszel erre, emlékszel arra? El ne felejtsük otthon elmesélni, hogy... És dőltek a szavak, pergettük vissza mindazt, ami különösen megragadta a fantáziánkat. Már senki sem sá- padozott, otthonosan vacsoráz- gattunk, fecsegtünk mindenféléről. Akkor hallgattunk el, amikor megláttuk az esti Budapest óriási ékszerként csillogó fényeit. Mert mégis nagyon jó hazatérni ... Bálint Ibolya (Vége) kát ugyanis éjjel kettőkor 1 kezdték nyitni. i Egy szép reggelen kiderült, ] hogy csoportunk egyik — * méghozzá nagyobb — része ' Koósz Jánosnak, a ráckevei 1 Aranykalász Tsz gépkocsiveze- tőjének és feleségének, az ' örökvidám szőke Magdinak . vezérletével mégis csak elin- ; dúlt hídnézőbe. Addig mondták, milyen különleges élményben volt részük, míg mi is eldöntöttük néhányan, aznap éjjel elmegyünk a nagy Néva partjára. Valóban csodálatos volt, amint a hidak középen szétnyíltak s egy-egy szelvényük méltóságosan, lassan emelke- . dett a hajnali derengésben világító ég felé. Tízpercenként, menetrendszerűen nyíltak egymás után a hidak, s tizenegy hajó úszott fölfelé a folyón, a Ladoga tóra. Sokan álltak a parton, lenyűgözötten. Mi sem bántuk meg, hogy feláldoztuk az éjszakánkat. Gyönyörű volt minden, felejthetetlenül. A Téli palotában Az utolsó nap is csodálatos élményt tartogatott számunkra: a Téli palota termeit és az Ermitázs-képtár, múzeum szinte egyedülállóan hatalmas anyagát. Itt évente mintegy kétmillió látogató fordul meg. A vendégek nem viselnek posztópapucsot, mint a múzeumokban szokás, ezt itt képtelenség volna megoldani. A parketta bizony kopik, időről időre újralakkozzák, olyankor lehet látni, milyen szép is valójában. Bár az ember ezen a helyen nem a lába alá néz. Amint a Téli palota lépcsőin csosszant a cipőnk, hallani véltük az 1917-es október munkáskatonáinak lépte dobnyékom. Később kissé szürkült a fény, majd éjfél után megjelent a keleti égbolton a hajnal pírja, s ott is maradt, míg ki nem sütött a nap. Ilyen éjszakákon nem szabad aludni. Különben is, ki tud nyugovóra térni fényes délután? Portyákra indultunk hát, rendszeresen, minden éjjel, s megnéztünk olyan nevezetességeket, amelyeket körbejárni nappal nem volt időnk. így jutottunk el például a Kazanyi-székesegyházhoz, melyben Kutuzovot temették el, megkerestük a kikötőt, ahová a személyszállító hajók futnak be, sétáltunk a Szado- váján, a Gribojedov-csatorna partján, jártunk a palota előtt, melyben Puskin szerelme, Kutuzov unokája élt. Hogyan találtuk meg mindezeket? Olvastuk az útikönyvet az utcán — közvilágítás nélkül —, s nem csak a nagybetűket, hanem a legapróbbakat is. Szinte nappali fénybén. Nyitják a hidakat Sajátos leningrádi jelenség, hogy éjjelente levegőbe emelik a hidak középső szelvényeit, mert csak így haladhatnak át alattuk a nagy tengeri hajók. Mondták, rendkívüli látvány, semmiképpen sem szabad kihagyni. Mindig készültünk hát, hogy megnézzük, de visszatartott bennünket az ésszerűség: aludni is kellene valamennyit. A hidagárúton, nekünk balra. Megtettünk majd egy kilométert, amikor rájöttünk, hogy fordítva csináltuk. Aggódtunk Baracskainé miatt, mi lesz vele; ő egyedül maradt, ml négyen vagyunk. Nem történt semmi baj. Természetesen egy idő múlva ő is észrevette, hogy rossz irányba megy. De szemben találta magát a férjével, aki még csak ezután ért volna be a megbeszélt találkozó- helyre A metróállomások igen mélyek Leningrádban. Talán ezért alakult ki a számunkra furcsa szokás, hogy a mozgólépcsők jobb oldalán libasorban állnak az emberek. A bal oldalt szabadon hagyják azoknak, akik sietnek, sebesen lépkedve haladnak föl vagy le, attól függően, milyen irányba megy a lépcső. S ha valaki úgy véli, sokan vannak a budapesti metrón, nézze meg a leningrádit. Eltűnik az árnyék Közismert a leningrádi fehér éjszakák fogalma: a késői naplemente és a korai napkelte miatt június 11-től július 2-ig állandóan világos van. Magam is sokat hallottam, olvastam a fehér éjszakákról, ám hogy elképzelni sosem tudtam igazán, az kiderült rögtön az első felhőmentes éjjelen. Este tíz óra után lement a nap, de ez csak annyit jelentett, hogy nem volt többé árLeningrádban a sok-sok folyó és csatorna miatt roppant nehéz tájékozódni. Súlyosbította a helyzetet, hogy nap mint nap más útvonalon vitt haza a szállóba az autóbusz minket különböző kirándulásainkról, sosem voltunk abban biztosak, azon a hídon vagyunk-e, amelyen tegnap voltunk, de még az is kétségessé vált sokszor, itt keltünk-e át reggel valamelyik Névácskán, vagy másik hídon — és más valamelyik Névácskán. Ezért magunk kitalálta útjainkhoz állandó kérdezősködéssel kértünk eligazítást. Többnyire kimerítő, készséges útmutatást kaptunk, ha már tudtuk, hová akarunk eljutni. Ez utóbbi azonban ritkán fordult elő. Mozgólépcsőn libasorban Tudván, milyen könnyű eltévedni, felírtuk a metróállomások nevét, megjelölve, melyiken kell íeszállnunk, ha a Nyevszkij sugárútra megyünk. Mégis elvétettük. Nem az állomást, hanem azt, hogy a felszínre jutva milyen irányba menjünk tovább. Egyik nap példáúl a Moszkvaipályaudvarnál elköszöntünk Baracskai Lászlónétól, a ráckevei járási hivatal sportfelügyelőségének adminisztrátorától — aki férjével, az Aranykalász Tsz üzemvezetőjével akart találkozni az Európa Szálló előtt — azzal, hogy neki jobbra kell indulni a suNégy nap Leningrádban (3.) Éjféli hajnalok fénye
