Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
.v.v. V égenincs dúlőutak mentén Hosszan kanyargó, végesincs dű- löutak mentén jegenyesor, összeboruló akácfák fölé nyújtózkodó villanypóznák. Lovas kocsik, kerékpárok taposta nyomok közt autógumik jellegzetes lenyomata, nehéz mézőgazdasági gépek vágta, esős napokat idéző kátyúk. . Távolabb kombájnok duruzsolnak, száll a por, de a tanyák körül minden csendes. Az ólakban délutáni álmukat alusszák a hízók, az udvarokon aprójószág kapirgál, a kerítéseken kívül mindig más helyre vert cö- vekhez erősített kötelek végén tarka tehenek bámulnak kitartóan a semmibe. Fenntartó szükségszerűség Száz és száz ugyanilyen kép. A nagy magyar Alföld, ma is magán viseli a korábbi gazdasági, társadalmi körülmények következtében kialakult tanyav'ilág lassan változó arculatát. A tanyai ember most is a nappal kel és estig csaknem ugyanazt csinálja, amit apja, nagyapja, dédapja. Legfeljebb másképp, másfajta eszközökkel, maibb módszerekkel. Léténél is fontosabb a háza, az istállója, ólja, a tömött ku- koricagóré. Más az élet az olyan tanyán, ahonnan a gazda a szövetkezetbe jár dolgozni. A munka nem kevesebb, de nagyobb a biztonság, az életfeltételek biztonsága — amit a közös gazdaság nyújt. A körülmények azonban nagyjából azonosak. S álljunk meg itt, a körülményeknél. A párt- és a kormányhatározatok szellemében — minden becsületesen dolgozó állampolgár számára megközelítően azonos feltételeket kell teremteni az élethez. Ebből nem felejthetjük ki a tanyai embereket. Azért sem, mert számos gazdasági szükségszerűség tartja fenn még a tanyavilágot. Pest megyében például a négyezer lakosú Jászka- rajenő határában négyszáz tanya áll egymástól közelebb-távolabb. A gazdák csaknem annyi szarvasmarhát tartanak, mint amennyi a közösben van. A ' Nyársapát környéki tanyákhoz tartozó kis. földeken évente öt-hétszáz vagon gyümölcs terem, összesen hatezer hektoliter tejet adnak a tehenek, háromezer hízott sertést értékesítenek a tanyaiak. Sorolhatnánk még az érveket, de nézzük meg azoknak a bizonyos gazdasági tényezőknek a másik oldalát is. Ne csak azt latolgassuk, mit veszítenénk a tanyák megszűnésével, számítsuk ki, mennyibe kerülne nekünk a felszámolásuk? Milliárdokra rúgna azoknak a kommunális beruházásoknak költsége — országos mértéket tekintve —, amelyek lehetővé tennék a tanyai lakosság beköltöztetését községeinkbe, városainkba. Ám mégsem ezek a legsúlyosabb érvek. A tanyákon emberek élnek. Sorsukról dönteni nem szabad elhamarkodottan. Róluk ~ dönteni, nélkülük — végképp elhibázott lépés volna. Ez nincs is senkinek szándékában. Az idén márciusban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Szeged melletti Mórahalom községben rendezett tanácskozást d -tanyai életforma lehetőségeiről az érintettek részvételével, a múlt héten pedig szűkebb hazánkba, Ceglédre hívták meg mindazokat, akik érdekeltek a Dél-Pest megyei tanyavilág jövőjének formálásában, alakulásában. Nemrég még azt kéllett írnunk, hogy megyénkben — úgy tűnik — évek óta nem társadalmi jelentőségüknek megfelelően foglalkoznak a tanyákkal. A fórum után — amint a ceglédi járási, városi és a nagykőrösi városi pártbizottság, a népfront és a tanács rendezett — más kép alakult ki bennünk. fiatalabb nemzedék többnyire örökre megvált már a tanyáktól. Abonynak, Albcrtirsának, Jászkara- jenőnek, Kocsérnak kiterjedt, nagy tanyavilága van, ugyanakkor Ceglédbercel környékén szinte eltűntek a tanyák. Egy-egy területen kilométert is mehet az ember, míg egyiktől a másikig ér, Csemő táján viszont egyes dűlőutakon egymást érik . a házak, szinte utcasort alkotnak. A járásban húsz tanyai bolt kínál változó árukészlettel, választékkal egyszerű, napi közszükségleti cikkeket, orvosi rendelő a nagyobb településeken működik, megszűntek a tanyai iskolák, Csemő határában maradt három, Albert- irsa, Illetve Törtei környékén egy- egy. A villannyal ellátott településeken — arra alkalmas helyen — a Ceglédi Moziüzemi Vállalat ebben az évben már filmvetítésre is vállalkozott, hat letéti könyvtár van a tanyák között, a kisközségek —amelyekbe bejárhatnak a tanyavilágból is — nagyot léptek előre a köz- művelődésben, mióta a művelődési házak a közös fenntartás révén nagyobb anyagi, ezzel párhuzamosan magasabb szellemi lehetőségekkel rendelkeznek. A város felé Valami mozdult Valami mozdult. Az előadások arról tanúskodtak, hogy a megyének ezen a részén már alaposan feltérképezték a tanyavilágot, tudnak életének minden gondjáról- bajáról, ismerik értékeit is. Alkonyodik a tanyák felett, ez kétségtelen. A ceglédi járásban nyolc éve még 5 ezer 850 külterületi — tanyai ,— lakóház volt, tavaly már csak alig több 4 ezernél. A zömmel vályogfalú épületek közül mintegy ezerben ma egyáltalán nem laknak, illetve csak átmenetileg tartózkodnak emberek tavasztól őszig, télre behúzódnak a községekben, a városban épült házaikba, vagy családjuk otthonaiba, hiszen a Mégis alkonyodik. Abony környékén valamikor a legtöbb tanya völt a ceglédi járásban. A nagyközséghez tartozó több mint 12 és fél ezer hektárból mindössze ezer 150 hektár a belterület. A külterületen 41 dűlőt tartanak számon ma is. De amíg 1930-ban ezen a külterületen az abonyi össznépesség egyharmada lakott, 1970-ben már csak alig 15 százaléka. Az eddig — 1970-ig — eltelt tíz esztendőben többel csökkent a tanyai lakosság létszáma, mint az előző harminc évben összesen. Merre tart az abonyi tanyavilág népessége? A város felé. Mert itt csak úgy mondják, bemegyünk a városba. Bár Abony egyelőre a nagyközségek sorába tartozik. Nagykőrös tanyavilágában nem vált valósággá az a népességritkulás, amivel számoltak. A háztáji gazdaságok szerepének növekedése lelassította a városba költözést. Ennek megfelelően módosultak a külterületek ellátására vonatkozó elképzelések Is. Az úthálózat viszonylag megfelelő, a város belterületét hét szilárd burkolatú úton közelíthetik meg, rendszeres autóbuszjáratok huszonhárom megállóban veszik fel az utasokat, akik valamilyen ügyben Nagykőrösre igyekeznek. A városi tanács tíz kilométer hosszúságú villanyvezetéket épített két éve, ehhez ötven tanyai lakos csaknem 350 ezer forinttal járult hozzá. A tanyavilág életkörülményeinek alakulásában óriási szerepe van a villamosításnak. Ma ez nem a rádiók üzemeltetésének függvénye, az igények — joggal — lényegesen magasabbak. Nem elég, ha a nagyközségben — például Törteién — élelmiszer-áruházát építenek. A tanyai boltba is kell legalább egy hűtőgép. A nyársapáti tanyák lakói nem élvezhetik valamennyien a villanyáram előnyeit Hogy oda is eljusson a vezeték, ahol ma nincs, vállalnák a családok a költségek felét. A tanács azonban fejlesztési kereteit tekintve szegény ahhoz, hogy a másik felét előteremtse, a Nehézipari Minisztériumból mégsem kérhetnek ilyen címen hitelt, hiszen a tanyavillamosítás lényegében befejeződött. Pest megyében ma 32 ezer család él a villamos energiát nélkülözve. Egy korábbi tévedés S a fórum tanulságait levonva- elismerve a kezdeményezés pozitív, előremutató voltát — azt hiszem, ki kell mondani: egy korábbi tévedés következményei nehezítik az előrelépést. Tévedés volt ugyanis a tanyákat országos szempontból szerep nélküli, funkció híján való településeknek tekinteni. Akkor ezeknek a pusztában, vagy a nagyüzemi tábláknak közelében — netán közepében — ősidőktől megbúvó nádfö- deles, piros cserepes, gangos házaknak lakói érthetően létükért kezdtek aggódni. Pedig annak, hogy a jász- karajenői tanyásgazdák csaknem annyi szarvasmarhát tartanak, mint a közös gazdaság, oka van. Mégpedig az, hogy a csirip-csup legelőket másképp talán nem is lehetne hasznosítani. A homokon — különösen a dirib-darab szőlőkben — szükség van az emberre, aki ősszel takar, tavasszal nyit, metszi a vesszőt, kapál, kötöz, permetez, szüretel, mert a terület nem alkalmas nagyüzemi művelésre. S ha ez az ember — mint a ceglédi fórum egyik felszólalója, az abonyi határban élő Sőregi József — azt olvassa hivatalos levélben, hogy harminc napon belül bontsa le és. hagyja el a kunyhót, amit a kilencszáz négyszögöllel együtt annak idején kirekesztettek á táblásitásból. nem tudja, hová legyen ezután. Érthető is, hogy a legtöbb kérdés — bizonyos tulajdon- jogi ügyek kapcsán — a járási földhivatal vezetőjét érte. Sőregi József ügye helyben elintéződött, számára kedvezően. A jelenlevő tanyai gazdák egyetlen kérdést se tettek föl az illetékes tanácsok művelődési osztályvezetőinek például arról, lesz-e több könyvtár, TIT-eiőadás, nézhetnek-e mozit. Nem érdeklődtek az egészségügyi ellátás távlatairól. Az szóba került, mi lesz az idős, magukra hagyott tsz-ta gokkal, az viszont nem, milyen változás, fejlődés várható a tanyák életében. Ezek az emberek a közvetlen holnapért aggódtak, azért, hogy mikor bontják le fejük felől a tetőt, mikor kényszerülnek elhagyni a tanyát, ami létüknél is fontosabb. Valamit tehát elrontottunk annak idején, A födél biztonsága Ezen a fórumon — hasonlóan a megelőző országos tanácskozásokhoz, a kecskemétihez, . szegedihez, mórahalmihoz — minden résztvevő számára világossá vált: az idősebb nemzedék, aki ma tanyán lakik, há- boríthatatlanul leélheti az életét a saját födele alatt. A külterületi teNémeth. Endre linómetszete Győri László: Est e Zörgött, himbálózott sárga kis lángjával a viharlámpa a kocsi faránál. A kaput nyitottam, a lámpa elaludt. Akkorra már a lámpaüveg befeketedett és beesteledett, mint a tojás, amelyben a csirke már bealkonyít mindent, a száz meg száz erecske. Kormos este van. Fényesítgetem. Jeges répára fagy rá a kezem. Szálaz, horkan, még szöszmötöl a két ló, zörren a vasvödör. Zabla csördül, és hirtelen ketten vagyunk. Kegyetlenül Apámmal én. A lámpa ül fejünk fölött. Elválva leng. lepülések megszűnéséig évtizedek vannak hátra. Az alkonyodást senki sem sietteti, az élet maga jelöli ki a fokozatosságot. A tanyakérdésről felelősséggel szóin; nagyon nehéz. Nem lehet felszámolásról beszélni ott, ahol a kisüzemi termelés eredményeire szüksége van az országiak, nem -szabad fenntartani sokáig ezeket a településeket azokon a helyeken, amelyeken gátjává lennének a nagyüzemi technológiának. Szinte egyedi elbírálást követel az egyes tanyák sorsa, de mindenképpen az ember, a mi társadalmi rendszerünkre jellemző humánus szempontok figyelembevételével. A ceglédi fórumról megnyugodva távozhattak a napégette, szélbarázdálta arcú idős emberek: létük biztonságát semmi sem veszélyezteti. Á tanyák végleges megszűnése — talán húsz éven belül — a fiatalabb korosztályt érinti. A fiatalok pedig már. a legritkább esetben ragaszkodnak ehhez a nehéz életmódhoz. BÁLINT IBOLYA Ami nem vehető meg A fodrászüzletben egy tömbben állt a megbonthatatlan meleg. Csepp híján álomba bágyadtam a borotvahajvá- gás alatt. — Parancsol még valamit, szerkesztő úr? A közvetlen közelemben felhangzó kérdés azonban felébresztett: kíváncsian vettem szemügyre azt. a férfiút, akihez intézték, hiszen elég nagy időt dolgoztam a sajtóban ahhoz, hogy csaknem minden újságírófélét ismerjek. Gondoltam, kollégát fedezek fel a mellettem levő forgószékben. Ehelyett azonban nem kis meglepetéssel konstatáltam, hogy a szerkesztő úrnak titulált úriember nem más, mint kedvenc ÁPISZ-boltom igen ambiciózus vezetője. Épp akkor emelkedett fel a székéből, s — véletlenül láttam meg — akkora borravalót csúsztatott a fodrász zsebébe, hogy az legközelebb minden bizonnyal főszerkesztő úrnak fogja szólítani. S közben — gondolom — jót röhög majd a markába. A miniatűr papírbolt grafomá- niás vezetője pedig peckesen sétált ki a helyiségből. Ügy hitte, megvásárolta a fodrásznak nemcsak a szolgálatkészségét, de az őszinte tiszteletét is. Csakhogy a tiszteletet nem lehet megvásárolni. Csakis az kísérletezzék vele, aki a tisztelet csalóka illúziójával is beéri. Annak idején a komótosan kapitalizálódó Magyarországon a gyors ütemben tollasodó nagypolgár, a vagyonát foggal- körömmel gyarapító iparmágnás csillagászati summákat is hallandó volt kifizetni az iparmágnás szóösszetétel első tagjának leválasztása érdekében. Igen, az iparmágnás egyszerűen csak mágnás akart lenni, fele vagyonát is képes lett volna odaadni egy alig használt bárói címért. S vajon mire ment vele? Az igazi arisztokraták, a „hamisítatlan” kék- vérűek összesúgtak a háta megett és kinevették. Alaposan kihasználták, de ugyanakkor le is nézték a köreikbe erőlködő parvenüt, talán még jobban, mint a cím- telen és rangtalan köznépet. A „címtelen és rangtalan” köznép azóta átvette a hatalmat. Egyesek közülük azonban nem az egyenlőség zászlaját lengetik, hanem valami mást. Magyarán: rázzák a rongyot. Tévedés ne essék: nem irigylem a kocsi- és telekvásárlók egyre szaporodó seregét. Örülök, hogy végre „tollasodunk” mindnyájan, hogy körülményeink szemmel láthatóan javulnak. Csak éppen az szomorít el, hogy a kocsi- és telekvásárlást sokan a respektszerzés módjának is tekintik. Luxuscikkekkel igyekeznek kivívni embertársaik becsülését, amiket legtöbbször csak nélkülözve tudnak megvásárolni. Ügy vélik, hogy a komoly áldozatok árán kinyögött „státuszszimbólumok” gyarapodásával párhuzamosan növekszik emberi értékük is. Nem veszik észre, hogy a pénzzel megszerezhető javakban való gyarapodás csak irigységet szül a másik emberben, tiszeletet csak a jellemben és a műveltségben kimutatható gyarapodás ébreszt. Persze,, a tudatuk alatt azért a toliasodás, a szerzés megszállottjai is érzik, hogy a vagyon, a pénz nem minden. Számtalan jómódú kisiparost ismerek például, aki erőnek-erejével be szeretne kerülni ismert művészek baráti társaságába. De olyan is jó néhány akad, aki neves tudós vagy közéleti személyiség kártyapartnere kívánna lenni mindenáron. örömmel áldoz tetemes összeget fényűző háziestélyek rendezésére, ha a meghívottak között a szellemi és a társadalmi élet egy-két kiválósága is szerepel, mert reméli, hogy az ő fejükre záporozó dicsfényből a saját kobakjára is odatéved néhány elkószáló suga- racska... Kidobott pénz, elfecsérelt energia. Mert nem hinném, hogy bárki is hallott volna ilyenfajta beszédet: nagyon tisztelem Fu- szulykánét, mert híres balett-táncosnő a barátnője. Vagy: végtelenül tisztelem Rezeda elvtársat, mert kacsalábon forgó kéjlakot építtetett a Dunakanyarban. Nem. Embertársaink őszinte becsülését másfajta eszközökkel lehet megszerezni. Apósom hosszú évtizedeken át lakatosként dolgozott az egyik kispesi gyárban. Brigádvezető volt. Érdekes: nála sohasem tapasztaltam, hogy valamelyik tagját a brigádnak azért becsülte volna, mert — teszem azt — Opel Rekordja volt az illetőnek. Ilyet viszont gyakran hallottam tőle: minden tiszteletem a Jóskáé, mert katonásan melózik. Vagy: a Pista komoly ember, silány termék véletlenül se kerülne ki a keze alól. Igaz, a munkások között is akad törtető, lelkileg elhájasodó, kispolgárrá ernyedő ember, de — összképét tekintve — a munkás- osztály „etikai normarendszere” a legegészségesebb. Annyira egészséges, hogy receptnek is tekinthető: silány termék sose kerüliön ki a kezünk alól. akár szellemi, akár fizikai tevékenység terméke legyen is az. Gondolkodásunk, emberi tartásunk parancsoljon tiszteletet. És főleg az. amit produkálunk tehetségünk szerint a társadalom javára. , És akkor az autó is a helyére kerül: könnyebbé teszi azt. hogy. több lehetőségünk és időnk maradion tartalmasabbá tenni életünket. Qf BARANYI FERENC I i
