Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

1918. JÜLIUS 8., SZOMBAT

Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka

Nagy Miklós :

Állandóan növekszik nemzetközi tekintélyünk

Nagy Miklós a Minisztertanács beszámolójának a kormány nemzetközi tevékenységével foglalkozó részéhez szólt hozzá.

— Sok képviselőtársammal együtt — mondotta — az országgyűlés növekvő nemzetközi kapcsolataiból adódóan — gyakran találkozom külföldi képviselőkkel, politikusokkal. A velük folytatott megbeszélések tapasztalatai alapján is megerősíthetem a Minisztertanács beszámolójában elhangzott megállapítást: a nemzetközi életben a Magyar Nép- köztársaságnak tekintélye, szavának súlya van. Ügy vélem: az eredmények, a szilárd és következetes elvi politika, a szándékok, a szavak és a tettek egysége, valamint őszintesége adja meg országunk növekvő nemzetközi tekintélyét. A más társadalmi rendszerű országokból érkezők eredményeinket nagyra értékelik.

A továbbiakban arról szólt, hogy bővülnek kapcsolataink a fejlődő országokkal. Az elmúlt két és fél évben a Magyar Népköztársaság 17 fejlődő országgal vette fel a diplomáciai kapcsolatokat és hat ilyen országban nagykövetsé- jget létesített Ma már a fej- Jlődő világ mintegy 20 országában vált uralkodóvá a felismerés, hogy nemzeti céljaik elérését a tőkés fejlődés nem teszi lehetővé. Az elmúlt évtizedben pedig hat fejlődő országban olyan rendszer jött létre, amelynek vezetői azt$ vallják, hogy a tudományod szocializmus elvei alapjai' állnak és sokoldalú együttműködésre törekednek a Szovjetunióval és a többi szociálist országgal. !

Javasolta, hogy a kormány vizsgálja meg a gazdasági és műszaki tudományos kapcsolataink kölcsönösen előnyös, gyorsabb ütemű fejlesztésének lehetőségét, ezekkel az országokkal

A képviselő megállapította, hogy jelentős eredményeket értünk el a fejlett tőkésországokkal fennálló kapcsolataink fejlesztésében, majd rátért az európai biztonság és együttműködés kérdéseire. A helsinki záróokmányban foglaltak valóra váltásáról a következőket mondotta:

— Ügy tűnik, hogy a végrehajtás lelassult, fokozódik az együttműködés ellenzőinek aktivitása. Az európai biztonság és együttműködés belgrádi tanácskozása nem volt Helsinki „temetője”, semmiképpen sem minősíthető kudarcnak. Jóllehet, ha néhány ország konsthogy a Hajdú megyei Építőipari Vállalat a nagy feladattöbbletét meg tudja oldani.

— Ügy vélem, tudomásul kell vennünk: az irányítási munkában koncentrálni kell erőinket. Nem szervezeti alapon, hiszen nem a forma a lényeges. Sok szervezet fog a jövőben is részt venni egy- egy munkában. A testre szabott feladatok maradnak, a résztvevőknek csupán együttműködésük színvonalát kell emelniük.

Számíthatunk a munkáskollektívákra

ruktívabb magatartást tanúsít, s nem törekszik különböző, oda nem tartozó témák megtárgyalására, a siker is nagyobb lehetett volna.

— Akadályozza az enyhülési folyamatok erősítését, hogy az Egyesült Államok vezetői a világ egyes térségeiben kialakult konfliktusok saját érdekeiknek megfelelő megoldásától akarják függővé tenni az enyhülés folytatását, a fegyverkezési verseny csökkentését, illetve megszüntetését — hangsúlyozta Nagy Miklós.

— A függetlenségükért, társadalmi haladásukért küzdő népeknek nyújtott szocialista segítség semmi esetre sem adhat okot arra, hogy fegyveres agresszióval lépjenek fel a haladó rendszerek ellen, mint ahogy ez az utóbbi hónapokban gyakran megtörtént, s történik ma is a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal szemben.

Boldogulásunk alapja a jó munka

Lázár György viiaosszefogBaléja

iDr. Ábrahám Kálmán:

Rendkívüli építési korszakban élünk

Bevezetőben a miniszter Szólt arról, hogy a miniszterelnöki—beszámoló, s majd a hozzászólások is Makrán érintették a tárcához tartozók munkáját. Nem véletlenül, hiszen az építés az embert születésétől élete végéig kíséri. Ezt követően az érdeklődés középpontjában álló tárca minisztere a jelenről szólva mondotta: rendkívüli építési korszakban élünk! A megállapítást adatokkal támasztotta alá. Idézte a 15 éves lakás- építési terv végrehajtásának eredményét: több mint égy- millió új otthon készült el, korszerű körülményeket teremtve a beköltözőknek. Arra, hogy mekkora feladatot teljesítettek az alapozók, ácsok, panelkészítők, szerelők — jelAz irányításban ko

— Olyan helyzetben vagyunk, hogy sorolnunk kell, mihez kezdjünk előbb hozzá, s mihez később — hangsúlyozta a miniszter. Előnyt élveznek az infrastruktúrát, fejlesztő, a lakásállományt, a kommunális, a kulturális és oktatási létesítményeinket gyarapító fejlesztések.

— Néhány témában szeretném érzékeltetni, hogy milyen intézkedésekre gondolunk, kérve az országgyűlés, és az országgyűlésen keresztül a társadalom támogatását. Az első: a gondolkodásmódbeli változás, a túlzottan beruházásközpontú szemlélet visszaszorítása. Ezt úgy is mondhatnám, hogy a beruházási igények megfogalmazásában szinte professzorok vagyunk. Ez érvényes ránk is, építőkre, de ez nem is olyan nagy baj. Ám az kellene, hogy ugyanilyen energiával dolgozzunk a beruházások feltételeinek megteremtésén, a hatékony megvalósításon, s hasonló-; képpen felelősséggel gondoskodjunk az üzembevételről is. Az értékeinket már az átadás pillanatától szüntelenül védeni kell, hiszen ezzel az is elkerülhető, rövid időn belül építőket kelljen küldeni a „sebek” begyógyítására. Folyamatosságról szóltam, tehát a karbantartásról, a felújításról, a szerkezeti és technikai korszerűsítésről, olyan fontos kérdésekről, amelyekre az

lemző: az egymillió otthon Pécs jelenlegi lakásállományának hússzorosát, Budapestének másfélszeresét jelenti I Az ágazat a népgazdaság fejlődésében is fontos szerepet játszik, hiszen évente a nem-i zeti jövedelem 11—12 százalékát hozza létre, a teljes eszközállomány másfél, és a munkaerő 7,5 százalékának igénybevételével. Beszédesek az ötödik ötéves terv eddigi eredményei is, hiszen az első két esztendő mérlegében 260 milliárd forintnyi építési, szerelési munka és 20 befejezett nagyberuházás szerepel. Az idei feladatok is számottevőek, hiszen 41 nagyberuházáson dolgoznak az építők, és 150 milliárd forintnyi munkával számolnak 1978. végéig.

icentrálni erőinket

eddiginél jobban oda kell figyelni.

A második témakörként az építésügy függőségi rendszer réről beszélt Ábrahám Kálmán, szorgalmazva a technikai korszerűsítést.

— Vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy — a Lázár élvtárs által is említett — létszámnövekedés nélküli 6 százalékos építőipari termelés- növekedés 2 százalékát a gépekkel és a technikával, a másik 2 százalékát rendszer- szerű építés szélesebb körű alkalmazásával, s a hátralevő 2 százalékot pedig a nagyobb fegyelemmel, szervezettséggel, a folyamatos munka feltételeinek megteremtésével lehet elérni. Nos, ehhez is elég egyetlen adatot jeleznem: az építőipar 70—80 ezer féle anyaggal és berendezéssel dolgozik, s azt, hogy milyen anyagot és mikor használhatnak fel az építők, nagymértékben meghatározza az anyaggyártók, sőt a gépipar, a könnyűipar, az alumíniumipar, a vegyipar és a kohászat termelésének színvonala. Nagy a szállítóknak, a szolgáltatóknak és a külkereskedőknek a szerepe is.

Harmadik témakörként az ágazati irányítás színvonalának emelését szorgalmazta a miniszter, kiemelve, hogy ez ma az egyik legidőszerűbb feladat. Elmondotta: az utóbbi időben nagyon sok építőipari egység jött létre, ami nagyrészt indokolható is. Gyakran

Bevezetőjében a Miniszter- tanács elnöke a kormány nevében köszönetét mondott a sokoldalú, élénk, a lényeges kérdéseket felölelő vitáért.

— A legfontosabb, ami a vitában visszatükröződött, az egyetértés, a szándék és az elhatározottság: közös összefogással tovább haladunk a XI. kongresszus által ikijelölt úton. A jövőben még nagyobb következetességgel hajtjuk végre azokat a feladatokat, amelyeket a kongresszus a fejlett szocialista társadalom építésében elénk állított.

— A vita is jól érzékeltette, hogy törvényhozásunk tagjai értik" és jól tudják — s nyilván a képviselők választóik véleményét is tolmácsolták — fejlődésünk jelenlegi szakaszában nehéz feladatokat kell megoldani. Ezért céljaink eléréséhez elengedhetetlen a következetesebb, a tudatosabb, a szervezettebb munka.

A jobb munkát sürgető hozzáértő felszólalásokat előremutatónak értékelte Lázár György, hangsúlyozva — s a kormány állásfoglalását is tolmácsolva —, hogy a vitának ezzel a szellemével teljes mértékben egyetért. Ezt követően megköszönte a kormány munkáját elismeréssel illető szavakat, hozzátéve, hogy a bírálatokat pedig megszívlelik.

— A kormányzati munkáért a felelősség a Minisztertanácsé. E felelősség nem ruházEzt követően a Minisztertanács elnöke a vitában is nagy hangsúlyt kapott gazdasági kérdések közül a termelés korszerűsítésének feladatairól szólt. Több felszólalóval egyetértve aláhúzta a hatékonyabb munka fontosságát. A minőség, a pontos szállítás, az export szolgáltatás növekvő jelentősége közismert, gyakran mégis megfeledkeznek ezekről a követelményekről. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy szűkében vagyunk a pénznek, időnek, anyagi eszközöknek, mégis

a megrendelők hiába keresik a nagyvállalatokat, azok nem vállalják él a kért munkát, s

Kölcsönös, alkotmányos kötelesség

Otthonról hozott gondolatok - szünetben

Az ülésteremben semmi

mozgolódás, a képviselők talán a szokottnál is feszültebben figyelnek. A Minisztertanács elnöke alkotmányos kötelességének tesz eleget: beszámol arról, miként teljesítette a kormány megválasztása óta mindazt, amit népünk ráruházott A parlamenti képviselők is kötelességüket teljesítik, amikor a beszámolót követő vitában sorra véleményt mondanak, őszinte, bizalomra valló bírálatot, az állampolgárok demokratikus jogait gyakorolva, választóik megbízáisából. S hogy ez milyen felelősségteljes kötelesség, azt érezni lehetett a nyári ülésszak mindkét napjának hangulatában.

AMIÉRT MAGUNKAT OKOLJUK

Az ülésterem feszült csendjével ellentétben úgy tűnik, a folyosókon nagyobb volt a

nyüzsgés, mint máskor. A

képviselők megannyi gondolatot, észrevételt hoztak magukkal választókörzeteikből, egymás között folytatták a szünetekben félbemaradt parlamenti -vitát a fejlődésről, s arról is, mi az, aminek elmaradásáért magunkat okolhatjuk. Mert nem elég csak fölfelé nézni, azt keresni, mi szorul esetleg módosításra a központi irányításban, látni illik a hibákat saját házunk táján is. Nagyon helyénvaló az a felismerés, miszerint még mindig megesik, hogy nehezen jövünk rá valamire, aztán hosszasan latolgatjuk a döntést. Ez még nem volna baj. Alapos elhatározásokhoz valóban kell a megfontolás, ha nem is körülményesen. De az. hogy a döntéstől a végrehajtásig nyújtjuk — gyakorta indokolatlanul is — az időt, már bajokat szülhet. Kovács Istvánná, Pest megye 1. számú választókörzetének országgyűlési képviselője, a Kistarcsai Szövőgyár munkásellátási felelőse — hasonlóan azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket Cservenka Ferencné vetett föl hozzászólásában — a gyakorlati oldaláról boncolgatta ezt a jelenséget.

— Az időhúzás mindenképpen káros — mondta —, közben meglehet, hogy amit és ahogyan csinálni akarunk, már elavult, eredeti elképzeléseinket módosíthatjuk, kezdhetjük elölről az egészet.

Szerinte valahol ebben is rejlik annak gyökere, hogy ma oly sokkal több a munkahely, mint a munkaerő. A gazdaságtalan termékeket gyártó kisüzemeket, telephelyeket még rugalmasabban lehetne kezelni.

Helyben tehetünk arról, ha

gyárainkban Időnként tétlenségre kárhoztatva áll egy-egy munkás, egy-egy gép, nincs anyag, nincs alkatrész, csikorog a műhelyszervezet. Uitz Mártonná, a megye 14. számú választókörzetének képviselője, a Telefongyár B. gyáregységének raktárkezelője is a mindennapi életből hozta példáit érveihez. A munkafegyelem követelményei — amikről a kormány /beszámolójában is sok szó esett — éppen úgy vonatkozik á vezetőkre és mindazokra, akiknek feladatuk a zavartalan munka feltételeinek megteremtése, mint a munkásokra. A feielősségrevo- násból sem maradhatnak ki, még kevésbé a szigorú elmarasztalásból a következetesebb ellenőrzés során.

ÉRTELMES

KOCKÁZATVÁLLALÁS

Elhangzott az is, hogy akpr- mány továbbra is ösztönzi és támogatja a vállalati kezdeményezéseket, a fejlődést ’ szolgáló, értelmes kockázat- vállalást. A felelősség ebben is közös, a döntéstől a végrehajtásig az illetékes minisztériumot és az adott gyár egész kollektíváját tekintve egyaránt. Pest megye 16. számú választókörzetének képviselője, dr. Novák Béla, a CgeI

>

más ut nem lévén, a beruházók életre hívnak egy építési szervezetet.

— Legutóbb egyik vendégünkkel a Hortobágyon jártunk, s ellátogattunk az állami gazdaságba is. Ott megkérdeztem az egyik vezetőtől, nektek is van építőiparotok? Azt mondja erre: de van ám! No, folytatom: hány tagú? Azt feleli: 300. Na, gondoltam magamban, nekem éppen ennyi ember kellene ahhoz,

Igen fontos feladatunk, hogy nagyobb mértékben hívjuk segítségül a tudományt. S vigyázzunk: ne csupán a határidős, a mindennapi munkában közvetlenül jelentkező kérdésekre irányítsuk a figyelmünket, kutatóinktól fontos, nagy horderejű feladatok megoldását is várjuk.

— Alapvetően fontos, hogy a korábbinál nagyobb mértékben kamatoztassuk munkánkban a tervezők mintegy

harmincezer fős gárdájának tudását, hozzáértését.

Az ágazat legfőbb kérdéseinek számbavétele után az építőmunkásokról szólt Ábrahám Kálmán, s ezúttal is élményét idézte.

— Bélapátfalván tartottunk munkásgyűlést, s kértük az építkezés résztvevőit, hogy tegyenek meg mindent a lemaradás feledtetéséért, hogy a mi „kenyerünk”, a cement minél hamarabb az ország

rendelkezesere álljon, a gyűlésen több szocialista brigád- vezető is felszólalt, köztük G. Szabó Ferenc ács- és állványozó. ötvennégy tagú brigádja nevében mondotta: ők már részt vettek a váci, a be- remendi, a hejöcsabai s most a bélapátfalvai cementgyár építésében, a családjuktól mindig távol vannak, nehezek a munkakörülmények s mind nehezebbek a munkájuk feltételei is, mert változik a technika, s ahhoz is alkalmazkodni kell. Mindezek ellenére életeleme, öröme, tevékenységének lényege hozzájárulni ahhoz, hogy az említett gyárak időben bejussanak gazdaságunk vérkeringésébe.

Azt hiszem, hogy a G. Szabó Ferencek százai és ezrei, s mindazok, akik a kapcsolódó iparágakban, a népgazdaság egyéb területein, minden szinten a mi segítségünkre lesznek, biztosítékot nyújtanak az ágazat feladatainak sikeres megoldásához^

ható át, alóla nincs felmentés, ez mindenki számára világos. De azért engedjék meg, hogy hozzá tegyem: a kormányzati munka nem azonosítható egyszereűn a Minisztertanács munkájával.

A Minisztertanács elnöke a továbbiakban kiemelte: a vita is tanúsította, hogy a szabályozók még nem pontosan és nem mindenben ösztönöznek, vagy ahol kell tiltanak a társadalom érdekeinek megfelelően. Utalt Weiszböck Rezsőnek a munkavédelmi szabályozás helyzetét érintő felszólalására, kiemelve: az ilyen és az ehhez hasonló esetekben igenis változtatni teU. Minden vitás kérdést, nehézséget azonban nem lehet a Minisztertanács határozataival elintézni. Az ügyek tömegét — a nagyon világos politikai és kormányzati irányelvek alapján — ott és akkor kell elintézni, ahol és amikor azok felmerültek. Ehhez természetesen nincsenek kész sablonok, tehát az alkotó gondolkodásmódé, a felelősségvállalásé a döntő szerep. A kormányzati munkában résztvevők nagy többsége ebben a szellemben igyekszik dolgozni — húzta alá ismételten a beszámolóban is elhangzott megállapítást Lázár György. Emellett az állami munka színvonalának javítása, a kádermunka állandó fej- esztése továbbra is fontos és szükséges — tette hozzá.