Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
1978. JÜLIUS 8., SZOMBAT m? 3 Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka gyakran forgácsolunk el jelentős erőket. Nem a kicsinyességet, hanem az értelmes takarékosságot kérjük, vannak még értelmetlen szokásaink. Gyakran hárman, esetenként öten végzik azt a munkát, amivel egy vezető másodmagával is jól megbirkózhatna. Közvéleményünknek sem tetszik, hogy minden alkalmat megtalálunk évfordulók, jubileumok, avatási ünnepségek rendezésére, — A társadalomban, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt a jó példák várnak követésre — mondotta Lázár György. — Olyan példák, mint a Győri Vagon- és Gépgyáré, az Egyesült Izzóé, a Medicoré. Vagy a mező- gazdaságban Bábolna, Bikái és a Nádudvari Vörös Csillag Tsz dolgozóinak újra, jobbra törő munkája. A gazdasági feladatok megoldásához nem elég egyetlen forradalmi lendület, de elengedhetetlen a bátor, forradalmi szellemű megközelítés. A kapkodó sietség nem célravezető, az elodázó lassúság pedig megbocsáthatatlan. Az előrehaladáshoz tudományosan megalapozott igényű, átgondolt és napról napra ellenőrizhető műszaki-gazdasági koncepciókra van szükség. — A vázolt feladatok megoldásában a vezetésnek kiemelkedő szerep van — mutatott rá a Minisztertanács elnöke. A fölszólalókkal egyetértve mondotta: — Valóban arra van szükség, hogy bátrabban adjunk teret a tehetségek kibontakozásának. Nagyobb rangot kell biztosítani azoknak a vezetőknek, akik humánusak az emberi ügyekben, de következetesek, hajthatatlanok, amikor a munkáról, a rendről, a követelmények teljesítéséről van szó. Ezért a vezetés felelősségének kiemelt hangsúlyozása teljességgel indokolt. — Külön örülök, hogy a vitában hangot kapott az emberi tényezők és értékek, a műveltség, a szaktudás gyarapításának fontossága — folytatta a gondolatsort. — Gyakran hivatkozunk rá, hogy a természet nem kényeztetett el bennünket túl sok kinccsel -L- bár szerencsére ebből is van valamennyink —, de sok anyagi értéket pótolhatunk a tudással és a hozzáértéssel. Azt hiszem, nem szerénytelenség, ha azt mondjuk, van tehetséges munkásosztályunk, tehetséges parasztságunk, tehetséges értelmiségünk. Olyan erő ez, amelynek révén sokat pótolhatunk abból, ami a természet mostohasága miatt hiányzik. Elemi érdekünk tehát, hogy pártunk politikájának szellemében további teret adjunk az alkotó erőle kibontakozásának, hogy még több pel Autógyár vezérigazgatója közelről látja, saját vállán is érzi ennek súlyát. A gyár éppen az értelmes kockázatvállalás idejét éli, hiszen csak évek múlva derül ki pontosan, hogy a korszerű nyugati licenc alapján kezdeményezett új sebességváltó-program, a szer- vo-kormány gyártásának továbbfejlesztése, a tengelykapcsoló beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, hozza-e a gondosan kalkulált eredményt. — Hangsúlyozottan értelmes kockázatról van szó. A termékszerkezét megváltoztatása körültekintő előkészítést igényel. Nem egyszerűsíthető a technológiák, gépi berendezések cseréjére. A termékváltás a piackutatástól a szükséges beruházásokig egységes folyamat, ha ésszerűen akarjuk csinálni. Gyárunk egész kollektívája megmozdult a feladatok végrehajtására. Mindenki helytállt a maga posztján, a mérnök az előkészítésben, a munkás abban, hogy ha szükséges, új szakmát tanul. Aki nem értette meg, mit adhatunk így az országnak, továbbállt Azt mondom, helyes, hogy a kormány támogatja az ilyen kockázatvállalást. Nem könytudással vértezzük fel az életbe induló fiatalokat — és természetesen az idősebb generációt is. Tegyünk meg mindent a szocialista tudat, a szocialista demokrácia fejlesztéséért, ezzel is erősítve a mind általánosabb társadalmi felfogást: nálunk az egyén boldogulásáfaiuvégi Lajos: nak csak a közösen végzett jó munka lehet az egyetlen alapja. — Meggyőződésem, hogy az országgyűlés mostani ülésszaka, és a képviselő elvtársaknak a tanácskozást követő személyes munkája hathatós segítséget fog adni ahhoz, hogy fontos feladatainkat közös erővel, sikeresen megoldjuk. Ennek érdekében a vitában elhangzott javaslatokat gondosan tanulmányozni fogjuk — s gyakorlatunknak megfelelően — minden indítványra vissza fogunk térni — mondotta válaszadása befejezéséül Lázár György. Ésszerű és takarékos gazdálkodással megvalósulnak az ötéves terv célkitűzései A miniszter bevezetőben rámutatott, a Minisztertanács beszámolója alapján a képviselők részletesen megismerték és megvitatták az elmúlt két és fél év társadalmi-gazdasági fejlődését, népgazdaságunk állapotát, életkörülményeink alakulását, mindezekkel kapcsolatos eredményeinket és gondjainkat. A benyújtott törvény- javaslat is erről ad számot szőkébb keretben: az államháztartás 1977-es esztendejéről szólva. A népgazdaságban keletkezett pénzjövedelem 1977-ben a termelés és a forgalom felgyorsult növekedésével összhangban több mint 9 százalékkal nőtt, bár a világpiaci árváltozások számunkra kedvezőtlenek voltak. Ezzel lényegében azonos arányban emelkedett a lakosság — nagyrészt munkából származó de jelentős mértékben társadalmi juttatásokkal kiegészülő — nomináljö- vedelme. A vállalatok és az állam eltérő mértékben részesedtek a létrehozott jövedelemből. A költségvetés ugyan a tervezettnél nagyobb bevételhez jutott, de annak nagy részét vissza kellett adnia export adóvisszatérítésként, illetőleg az importárak növekedésének, elsősorban a kávé, a fehérjetakarmány és más termékek áremelkedésének ellensúlyozására. Végeredményben a költség- vetésben központosított tiszta jövedelem aránya csökkent, ellenben nőtt a vállalatok és szövetkezetek részesedése az ösz- szes jövedelemből. A bevételek 41 milliárddal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364,8 milliárd forint. A hiány a múlt évinél és a tervezettnél is nagyobb. Mindebben megmutatkozik gazdaságunk dinamikus fejlődése, erőfeszítéseink hatása a nemzetközi inflációval szembeni küzdelemben; de gazdaság- politikánk egyik fő gondja is, mármint az, hogy nem valósult meg a költségvetés egyensúlyának javítására irányuló elhatározásunk. A hangsúly: az exportképesség növelésén Gazdaságunk úgy fejlődött, lakosságunk életszínvonala úgy javult, nemzeti jövedelmünk mérlege az elmúlt évben is csak úgy kerülhetett egyensúlyba, hogy külső erőforrásokat vontunk be. Hiteleket vettünk fel, ami megfelel V. ötéves tervünknek, hiszen korántsem az a szándék fogalmazódott meg, hogy az egyensúlyi folyamatok kibontakozását importkorlátozások révén keressük. A hangsúlyt az exportképesség növelésére helyeztük, mert úgy véltük — s ma is így gondoljuk —, hogy az exportképes kapacitások bővítése részben a külföldi hitel- felvételekre alapozható. Azok a tapasztalatok, amelyeket ezen a téren eddig szereztünk, kedvezőek. Az ilyen célra befektetett hitelek révén új, korszerű technikához jutunk, ami meghozza a várt eredményt, ha segítségével jól eladható, gazdaságosan értékesíthető termékeket állítunk elő. Ezt a célt azonban még nem mindig sikerül maradéktalanul elérnünk. Az elmúlt esztendő tapasztalatai az eddigieknél Is kézzelfoghatóbban bizonyították, hogy népgazdasági gondjainkban a külső tényezők mellett munkánk gyengeségeinek — a tervezés, a szabályozás, a gazdálkodás hiányosságainak is — jelentős szerepük van. A következmények nemcsak a társadalmi jövedelem aránytalan megosztásában és a költségvetés egyensúlyának hiányában, hanem a vállalatokra gyakorolt nem eléggé feszítő hatásban is megmutatkoznak. A vállalatok és szövetkezetek pénzügyi helyzetét 1977- ben az jellemezte, hogy erőteljesen bővültek a vállalati alapok és pénzbetétek. Csökkent a veszteséges vállalatok száma és nőtt azoké, amelyek for* nyű, mégis érdemes élni a lehetőséggel. ÉSSZERŰ SZEMLÉLETVÁLTOZÁS Akármiről beszélgettünk, valami úton-módon örökösen visszakanyarodtunk a döntésekhez és végrehajtásukhoz, az együttes felelősséghez, gazdasági életünk kapcsán vagy a hatósági intézkedésekről, államigazgatásról szólva. Lázár György, a Minisztertanács elnöke beszélt arról, hogy nagyobb az összhang a központi irányítás és a helyi tanácsiállami szervezetek között, tovább fejlődött a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellege, folytatódott az államigazgatási eljárás egyszerűsitése. Doszpod Béla, a Pest megyei tanács építési-közlekedési- és vízgazdálkodási osztályának vezetője — aki Bánáti Gézánéval, a megye 21. számú választókerületének képviselőjével jött vendégként az országgyűlésre — gondolatban már továbbvitte ezt az egyszerűsítést. Nagyon reális alapokon nyugvó vágya, hogy megszűnik a hatósági munka paragrafusszemlélete. A megyei tanács valamennyi szakigazgatási ágában most is ez ellen küzdenek, gyűjtik az ötleteket a továbblépéshez, hogy közösen dolgozzák ki a még jobb módszereket. — A tanácsok felnőttek az önállóság követelményeihez, megfelelően képzett szakemberekkel. Ez a paragrafusszemlélet azonban még az utóbbi időben is gátja volt bizonyos döntések előkészítésének, sújtva egyebek közt a kommunális beruházások megvalósítását. Kell olyan szervezet, amely komplex keretek között összehangolja — a célok ismeretében — a fejlesztési eszközök felhasználását, de az előkészítés fázisában nem té- velyeghetnek az elképzelések íróasztaltól Íróasztalig, egyik bizottságtól a másikig. A hatósági ügyvitelt is az élethez kell igazítani. Lázár György expozéja újabb biztatást adott ehhez a munkához, hiszen elmondta, hogy a kormány maga is további lépéseket tervez az államigazgatás ésszerűsítésére. A biztatás kölcsönös. A Minisztertanács igényelte azt a segítséget, amit a munkájáról szóló beszámoló feletti vitában kapott a törvényhozó testülettől. A parlamenti képviselők visszatérve választókörzeteikbe az ország nyilvánossága elé viszik, hogy a kormány továbbra is velünk, értünk dolgozik. S így a támogatás is kölcsönös. Bálint Ibolya góeszközhitelek nélkül is tudnak gazdálkodni. A vállalatok és szövetkezetek — ideértve a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is — nyereségük 49 százalékát fizették be a költségvetésbe. Ezenkívül kereken 9 és fél milliárd forintot a személyi jövedelem növelésre szolgáló alapokba, 51 milliárdot a fejlesztési, 12 milliárdot a tartalékalapokba, helyeztek. így részesedési alapjuk 9 százalékkal, fejlesztési alapjuk a nyereségből 2l~százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. A vállalatok pénzügyi helyzetét tehát általában nem zavarták meg a népgazdasági egyenrftílyhiányból fakadó gondok. Ezt a vállalatok számára kedvező helyzetet különösen két tényező idézte elő: a jelentős pénzügyi támogatás és a nem elég szigorú követelményeket támasztó szabályozás. A támogatások aránya tovább emelkedett. A vállalatoknak nyújtott költségvetési támogatás 1977-ben már meghaladta a kimutatott pénzügyi eredményük 60 százalékát. Amikor ezt, mint általános irányzatot elmarasztaljuk, ugyanakkor el kell ismerni, hogy vállalataink egy része nehéz körülmények között dolgozott, kedvezőtlen konjunkturális hatásokkal küszködött. De nem ez az igazi közgazdasági kérdés, hanem az, hogy a problémák egyedi megoldása helyett, hogyan tudjuk a vállalatokat szélesebb körben, jobban mozgósítani a hatékonyabb tevékenységre, a piaci követelményekhez való alkalmazkodásra. Bérszabályozási rendszerünk sem állította nehéz feladat elé a gazdálkodókat, akik átlagosan 8 százalékos béremelést tudtak megvalósítani. Ma még sok vállalat megelégszik a munkaerő megszerzésével és megtartásával, anélkül, hogy elég figyelmet szentelne az ösztönző, teljesítmények szerinti bérezésnek. Holott a teljesítmények tartós és rendszeres fokozását, az élőmunka termelékenységének gyors növekedését nagy befektetésekkel segítjük. Ezt mutatja a technikai felszereltség bővülése. Tavaly az előző évinél 10 százalékkal több gép és berendezés állt a vállalatok es szövetkezetek rendelkezésére, a termelés, vagy a termelékenység növekedése mégis érezhetően elmaradt ettől. Ismét arról számolhatunk be, hogy a beruházásokra a tervezettnél és lehetőségeinknél is többet költünk. Már az V. ötéves tervidőszak kezdetén, megismerve a vállalatok fejlesztési elképzeléseit, felfigyeltünk arra, hogy általában több beruházást terveznek, mint amennyi a népgazdaság lehetőségeiből kiindulva indokolt lenne. Az 1976-ban bevezetett szabályozó-módosítások mérsékelték ugyan a vállalati saját fejlesztési források növekedési ütemét, de az előirányzottnál csak kisebb mértékben, viszonylag szigorú feltételek mellett 135 iparvállalat, 50 ipari szövetkezet és több száz mezőgazdasági termelőszövetkezet pályázott exportkapacitásainak bővítésére. Az erre a célra létrehozott hitelalap felét gépipari és élelmiszeripari vállalatok, szövetkezetek vették igénybe. Ezek közül sok vállalat már jobban szervezi beruházási tevékenységét, és teljesíti a vállalt exportkötelezettséget. Nagyobb érdekeltséget Ismeretes, hogy a Miniszter- tanács az 1978. évi tervvel egy időben több intézkedést hozott a vállalati fejlesztési források pontosabb szabályozására. Ezzel elsősorban az új beruházások megkezdését kívánta korlátozni, és a folyamatban levők befejezését zavartalanná tenni. Az elmúlt hónapban a kormány megvizsgálta ezeknek az intézkedéseknek a várható hatását, és további kiegészítésükre hozott döntést. A kiegészítő intézkedések egy részét már év közben, másik részét pedig 1979-ben vezetjük be. A csütörtöki vitában is komoly figyelmeztetést hangzott el arról, hogy kevéssé keressük a beruházás nélküli utakat gazdálkodásunk javítására. Ez abból ered, hogy még mindig nagyobb lehetőséget adunk a mennyiségi fejlődésnek, és nem fordítunk elég gondot a minőségi változásokra. Arra törekszünk, hogy a vállalatokat ebben érdekeltebbé tegyük. Ezért az ár- és pénzügyi szabályozó rendszerünket továbbfejlesztjük a VI. ötéves tervvel összhangban. Elhatározott __szándékunk, ho gy a jobb, a növekvő jövedelmezőségű vállalatoknak gyorsabb fejlődési és személyi- jövedelem-emelési lehetőséget biztosítunk, ellenben a gazdaságtalan vállalatok, illetve tevékenységek továbbfejlődését, sőt fennmaradásukat sem fogjuk központi eszközökkel segíteni. A vállalatok nagyobb része — ha lehetne — még többet is szívesen elköltene beruházásokra. S amikor ez pénzügyi akadályokba ütközik, akkor minden beruházási elgondolásuk szükségességét és fontosságát egyenként igazolják. Megkeresik — és sajnos, meg is találják — azt a társadalmi vagy gazdasági irányító szervezetet, amelyik hajlandó képviselni ágazati vagy helyi érdekeket, alacsony hatásfok, bizonytalan népgazdasági előnyök esetén Is. Mindez szerepet játszik abban, hogy legjobb szándékaink ellenére sem tudtuk a beruházási vásárlóerő kiáramlását a népgazdasági érdekeknek megfelelő szinten tartani. a minőség javításában Régebben, ha a gazdasági fejlődésben nehézségek léptek fel, azt mondották, rossz a minisztiáriumi, vállalati terv. Ma, ha valahol akadozik a beruházás, az export, a személyi jövedelem növekedése, azonnal kész a vélemény: „rosszak a szabályozók” és ennek nyomán máris tömegesen érkeznek az igények a támogatásokra, mentességekre, kedvezményekre. Kétségkívül csiszolni kell a szabályozást, elsősorban az árak javításával biztosítani kell, hogy az eredmények valóban tükrözzék a hatékonysági különbségeket. De hiába van akármilyen — úgymond — „tökéletes szabályozás”, ha nem vagyunk elég következetesek abban, hogy a gazdálkodói szervezetekre gyakorolt hatást valóban érvényesülni engedjük, és ha közvéleményünk kevéssé fogadja el a különbségtételt. És ez a változtatások másik fő követelménye! Szemléletbeli változás is szükséges ahhoz, hogy a jól dolgozó vállalatok — és csak azok — jussanak a szelektív fejlesztési politika által megkívánt, főbb eszközhöz. Az a vállalat érdemel nagyobb támogatást és kaphat elismerést, amelyik nem a szabályozókat szeretné rendszeresen feltételeihez „lazítani”, hanem saját munkájával igyekszik folyamatosan hozzáigazítani a megújuló, egyre nagyobb követelményekhez! Szorosabb összhangba kerüljenek a célok és a lehetőségek A pénzügyminiszter ezután a társadalmi közkiadásokkal és a költségvetés; szervezetek tevékenységével foglalkozott. Mint elmondta, a lakosság életkörülményeit egyre inkább befolyásoló társadalmi közkiadásokra 138 milliárd forintot költöttünk 1977-ben. A tanácsok 90 milliárddal, az előző évit II milliárd forinttal meghaladó összeggel gazdálkodtak. Közvetlenül a lakosságnak 50 milliárdot — az előző évinél 5 milliárddal többet — fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély, táppénz és egyéb pénzbeli juttatás formájában. Mintegy 40 milliárd forintot — 4 milliárddal többet, mint az előző évben — természetbeni juttatásként fordítottunk egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési és kommunális szolgáltatásokra. (Folytatás a 4. oldalon.) A Pc« megyei parlamenti képviselők egy csoportja az ülésterembe 1
