Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

1978. JÜL1US 7., PÉNTEK SÄQP A kormány beszámolója az országgyűlés nyári ülésszakán A kormány ismeri a lakás­építéssel és az elosztással ősz- szefüggő gondokat és fontos kötelességének tartja, hogy ke­resse azok enyhítésére a meg­oldást, ugyanakkor továbbra is számítunk rá, hogy e fontos tár­sadalmi iigy megoldását a la­kosság a saját eszközeivel ma­ga is előmozdítja. A lakásellátásról szólva rá­mutatott, bár még sok a pótol­nivalónk —,) a meghatározó mégis a fejlődés, az előrehala­dás. Aki az országot járja, ma­ga is meggyőződhet erről. Ugyanígy javul az úthálózat, fejlődik a tömegközlekedés, korszerűbb lett a járműpark, a fővárosban folytatódik a met­róhálózat építése. Városaink­ban, községeinkben, de a sza­bad természetben is újabb és újabb lehetőségeket teremtünk a pihenés, a szabad idő kultu­rált eltöltéséhez. — Jelentőségének megfele­lően nagy figyelmet fordítot­tunk a lakosság egészségügyi és szociális ellátására, a gyermek- intézmények, az oktatási háló­zat fejlesztésére. Az egészség- ügyi, szociális és oktatási cé­lokra fordított költségvetési összeget csupán az utóbbi két évben 17 százalékkal növeltük, s mértéke ma már megköze­líti a 33 milliárd forintot. To­vább javítottuk az egészség- ügyi hálózat működési felté­teleit. Az egészségügyi dolgo­zók elismerésre méltó, áldoza­tos munkát végeznek, az ellá­tás iránt megnövekedett társa­dalmi igényeket még nem tud­juk maradéktalanul kielégíte­ni. Különösen nagy gondot okoz a kórházak, a bölcsődék és a szociális otthonok zsúfolt­sága. Itt is, mint oly sok he­lyen, ma még szembe talál­juk magunkat a nehéz .törté­nelmi örökség és az általunk tudatosan keltett új igények ellentmondásaival. Törvé­nyeink, társadalombiztosítási rendszerünk állampolgári jog­gá tette az egészségügyi ellá­tást. Az ehhez szükséges in­tézményhálózat teljes kiépí­tésével egyidejűleg el kell vé­geznünk a múltból ránk ma­radt, nagyrészt elavult kór­házak költséges rekonstruk­cióját. A másik, nem kevésbé fontos feladatunk, hogy terv­szerű képzéssel, a pályairá­nyítás eszközeivel, az anyagi és erkölcsi megbecsülés foko­zásával megszüntessük, de legalábbis érezhetően mérsé­keljük az egészségügyi mun­kaerőhiányt. A kormány a közelmúltban napirendre tűz­te, átfogó helyzetelemzés alap­ján kijelölte az egészségügy fejlesztésének közelebbi és távolabbi feladatait További előrehaladás a tudomány és a gyakorlat kapcsolatában Az oktatás helyzetéről szól­va megállapította: ugyancsak mérhető az előrehaladás. Emel­kedett az oktatás színvonala, és megfelelő ütemben folyik a tananyagok korszerűsítése. A közép- és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagoza­tán még sohasem tanult annyi fiatal, mint jelenleg. Az ok­tatáspolitikai határozatoknak megfelelően az utóbbi években is fokozott figyelmet fordítot­tunk a kedvezőtlenebb szociá­lis körülmények köpött élő fia­talok ■ továbbtanulást esélyei­nek javítására. A nappali ta­gozaton tanuló középiskolások 22 százaléka, az egyetemisták és főiskolások 47 százaléka diákotthonokban lakik, A diák szociális ellátottság azonban még mindig nem kielégítő, el­sősorban az általános iskolák­ban kevés a napközi otthon. Ezt követően kiemelte Lá­zár György: az oktatás-neve­lés minőségének javítása, tar­talmának korszerűsítése azon­ban állandó és folyamatos feladat. Hivatásszerető peda­gógusaink nevelőmunkája mel­lett ehhez mindegyre javuló tárgyi feltételeket kell biztosí­tanunk. Emellett fontos kor­mányzati feladatunknak tart­juk a köznevelés távlati fej­lesztési tervének kidolgozá­sát, a szakember-szükséglet előrelátóbb, a népgazdaság igényeivel összehangolt előre- tervezését csakúgy, mint az ennek megfelelő tartalmi és szervezeti korszerűsítés előké­szítését és folyamatos meg­valósítását. Hangsúlyozta a továbbiak­ban, hogy mind szélesebb ré­tegekben — köztük a munká­sok, a mezőgazdasági dolgozók körében — erősödik, növekszik a magasabb műveltség meg­szerzése iránt az igény. Ezt azon kívül, hogy teljes mér­tékben megfelel társadalmi törekvéseinknek, azért is üd­vözöljük, mert — az élet minden területén, de különö­sen a gazdaságban a minősé­gi átalakítás elképzelhetetlen az általános és a szakmai mű­veltség szüntelen fejlődése nélkül. Ezért szólhatok külön is — mondotta Lázár György — az elismerés hangján alko­tó értelmiségünkről, művé­szeinkről, a rádió, a televízió, a sajtó munkájáról, mindazok­ról, akik hozzájárulnak né­pünk műveltségének gazdagí­tásához. Művészeti és kulturá­lis életünkben az elmúlt évek­ben is tovább erősödtek a szo­cialista vonások, bár e téren még sok a tennivalónk, de jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy van mit támogatni. — A fejlett szocialista tár­sadalom építésének feladatai, a fejlődés újszerű és magas követelményei a társadalom és a gazdasági minden területén laszt. Ezért a kormány nem­csak igényli a tudomány segít­ségét, hanem nagy figyelmet is fordít a fejlesztésére. A kutatásra és. a fejlesztésre fordított összeg korábban mint­egy 17 milliárd forint, ami több mint a nemzeti jövedelem 3 százaléka. Ennek is köszön­hető, hogy tudományunk egy­re jelentősebb, hazai és nem­zetközi szempontból is figye­lemre méltó teljesítményekre képes, s egyre aktívabb sze­repet vállal a népgazdasági feladatok megoldásában. Ugyanakkor miként a társada­lom más területein, úgy a tu­dományban is megérlelődtek a feltételek és a szükségletek arra, hogy a mennyiségi fejlő­dést még inkább az intenzív fejlődés váltsa fel. A tudo­mánypolitikai irányelvek ha­tásának elemzése azt mutat­ja, hogy ezen az úton megtet­tük az első lépéseket. Ahhoz azonban, hogy az erő­ket jobban összpontosíthassuk, folytatni kell az ésszerű, de bátor szelektálást, mert a jö­vőben még kevésbé járható út, hogy minden fejlesztési feladatot saját kutatási ered­ményeinkkel oldjunk meg. Sok, nálunk fejlettebb ipari ország jóval nagyobb mértékben épít a külföldi eredményekre, mint ahogy azt mi tesszük. Fokozni kell tehát a külföldi szellemi termékek átvételét, tudatosabban kell élni a nem­zetközi, különösen a szocialis­ta országokkal folytatott együttműködés adta lehetősé­gekkel. További előrehaladási kell elérnünk a tudomány é« gyakorlat kapcsolatának javí­tásában. Mindez halaszthatatlanná te­szi a tudomány irányításának és szervezésének további kor­szerűsítését. A Miniszterta­nács a közelmúltban gondos előkészítés után átfogó hatá­rozatban foglalta össze a leg- fontosabb tennivalókat. Bízunk abban, hogy végrehajtásukhoz megnyerjük a tudomány kép­viselőinek egyetértését és cse­lekvő támogatását. éke és a haladás erői radéktalan valóra váltásán dol­gozunk. Ugyanakkor tudatá­ban vagyunk, hogy máról hol­napra nem várhatók látványos eredmények, hosszú távú, tü­relmes, de egyben kitartó és szívós munkára van szükség. — A nemzetközi helyzetre különösen nagy befolyással van a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. Mi nagyra becsüljük a Szovjetuniónak azokat a türelmes és kitartó erőfeszítéseit, amelyeket e vi­szony megjavítása érdekében tesz. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy az Egyesült Államokban e kezdeményezések nem ré­szesülnek fontosságuknak megfelelő fogadtatásban. Az enyhülési folyamat megőrzé­sében napjaink leglényegesebb, halaszthatatlan feladata a fegyverkezési hajsza megféke­zése. A katonai enyhülés szem­pontjából a legnagyobb jelen­tősége a stratégiai fegyverzet korlátozására irányuló szovjet —amerikai tárgyalásoknak van. Kormányunk következete­sen segíti a leszerelés megol­dásáért, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályo­zásáért, gyártásának leállítá­sáért, a nukleáris kísérletek megszüntetéséért folyó küz­delmet. Megelégedésünkre szolgál, hogy a szovjetunió és a szocialista országok erre irá­nyuló javaslatai széles, kedve­ző nemzetközi visszhangot vál­tottak ki. Tevékenyen részt vettünk az ENSZ közgyűlésé­nek kora nyári rendkívüli ülésszakán, amelyet a leszere­lésnek szenteltek. Támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javas­latát, hogy tiltsák be a nuk­leáris fegyverek minden faj­tájának, s ezekkel együtt min­den más tömegpusztító fegy- verfaitának a gyártását, to­vábbá. hogy le kell mondani a Biztonsági Tanács állandó tagjai, valamint a velük ka­tonai megállapodást kötött országok hadseregei bővítésé­ről és hagyományos fegyver­zetei növeléséről. Mindezt an­nak az elvnek az alapján ke'l megvalósítani, hogy ezek a lé­pések nem járhatnak egyoldalú előnnyel, nem borithatiák meg az • államok között kialakult katonai erőviszonyokat. Teljes mértékben osztjuk a szocialista országok kormányainak állás­pontját a két katonapolitikai szövetség katonai szembenállá­sának mérséklésére. * — Kormányunk síkraszáll azoknak a feszültséggócoknak mielőbbi felszámolásáért, ame­lyek nyugtalanítóan veszélyez­tetik az emberiség békéjét. Támogatjuk a haladó arab or­szágoknak a közel-keleti vál­ság megoldásáért folytatott harcát. Ügy véljük, Dél-Afri- kában mind égetőbb a zimbab­wei kérdés igazságos rendezé­se, valamint Namíbia függet­lenségének biztosítása. Érthe­tetlen előttünk és elítéljük a kínai vezetésnek a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen irányuló akciója. Mi szolidári­sak vagyunk a testvéri Viet­nam oly sokat szenvedett, hős népével, támogatjuk igazságos ügyüket és erőnkhöz mérten minden segítséget megadunk a háború ütötte sebek begyógyí- tásához, a szocialista építő­munkához. — A nemzetközi színtéren ki­alakult bonyolult helyzet elle­nére meggyőződésünk, hogy az enyhülésben észlelhető megtor­panás átmeneti jelenség. De elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy az enyhülés minden híve összefogjon és határozottan fellépjen a béke és biztonság védelmében — mondotta Lázár György, majd rámutatott: Mindenki, aki a béke és a haladás ügyéért har­col, számíthat népünk és kor­mányunk egyetértő támogatá­sára. Végezetül a Minisztertanács elnöke hangsúlyozta: az ered­mények mellett leküzdésre vá­ró nehézség is van bőven, mégis bizakodással nézhetünk a jövőbe, mert szilárd alapok­ra építhetünk. Van helyes po­litikánk. világos célunk _ és programunk. Az előttünk álló feladatok igényesek, de von­zóak is, eredményes megoldá­sukhoz azonban a vezetés minden szintjén, minden mun­kahelyen még fegyelmezettebb, még jobb munkára van szük­ség. A kormány azon lesz. hogy a Központi Bizottság áp­rilisi ülésének határozata szel­lemében tovább javítsa a vég­rehajtás feltételeit. Ehhez kér­jük az országgyűlés és egész dolgozó népünk segítségét, tá­mogatását. Cservenka Ferencné: Azonosult a haza érdeke és a kormány tevékenysége Cservenka Ferencné felszó­lalása elején bejelentette, hogy nemcsak maga, hanem a Pest megyei képviselő csoport ne­vében is elfogadja és a parla­mentnek elfogadásra ajánlja a Minisztertanács beszámolóját. — Elfogadjuk — tette hoz­zá —, mert a számadás és sa­ját gyakorlati tapasztalatunk meggyőzött bennünket arról, hogy a kormány tevékenysé­ge a XI. pártkongresszus szel­lemében és az országgyűlési választások idején meghirde­tett program alapján halad. Az elmúlt időszak bebizonyítot­ta, hogy a külgazdaság terem­tette problémák ellenére is a kormány következetesen és megfontoltan küzd azért, hogy az V. ötéves tervünk megvaló­suljon. Személyes epizóddal foly­tatta ezután, miszerint tőkés országbeliekkel folytatott be­szélgetés során vetődött fel a kérdés: hogyan létezik, hogy nálunk nincs soha kormány- válság és nincs vihar a Parla­mentben. Mint mondotta: a felületes szemlélő csak ezt veheti ész­re, de aki a dolgok mélyére hatol, az előtt világossá válik, hogy nálunk a párt politikája révén sikerült olyan platfor­mot kialakítani, amelyen a haza érdeke és a kormány te­Hatékonyabh ügy in it Részletesen foglalkozott a Pest megyei felszólaló a miniszterelnöki expozénak a kormányzati irányító munká­ra vonatkozó részével, s a vele kapcsolatos gazdaságpo­litikai tennivalókkal. Elis­merésre méltónak nevezte azt a széleskörű munkát, amely az elmúlt három évben folyt a kongresszusi határozatok és az időközben megszületett párthatározatok végrehajtásá­ra. így a többi között példa­mutató gyorsasággal születtek intézkedések a zöldségterme­lés, vagy a tejtermelés nö­velésére. — Ezek jól bizonyítják, hogy az időben hozott döntés át­ütő, tartós eredményekre ve­zet. A probléma viszont ab­ban van, hogy a végrehajtás megszervezése időnként von­tatott, a szükségesnél hosszabb időt vesz igénybe. Fontos, a népgazdaságra is hatást gya­korló döntések végrehajtá­sa, a minisztériumi berkekben egyeztetések, újabb vizsgála­tok címén húzódnak el. Sok hónap megy veszendőbe az egyik tárca észrevételétől a másikig. Mint kifejtette: természete­sen nem kapkodó jellegű ve­zetést igényel, de a hatéko­nyabb ügyintézést kívánatos a vezetőktől minden szinten. Konkrét példaként említette meg a Csepel Autógyárat, amely kötelezve van 1981-ig pótalkatrészek gyártására. A gyáriak fölismerték, hogy egy vagy másfél év alatt elő tud­ják állítani azt az alkatrész­mennyiséget, amelyre szükség lenne. Ezáltal hatszáz mun­daságilag jelentős hasznot hozott volna. A Pest megyei pártbizottság első titkára felszólalása to­vábbi részében is a gyakor­lati munka tapasztalataira ala­pozta mondanivalóját. így egyebek között azt, hogy a szabályozókat egyre jobban a műszaki, technikai színvonal emelésének elősegítésére kel­lene módosítani. Ezáltal első­sorban az építési megtakarí­tásokra kellene ösztönözniök és meggondolandóvá tenniök minden jelentősebb építési beruházást. Megtörtént, ugyan­is, hogy felépültek üzemcsar­nokok, amelyek még mindig gépre várnak. Ma még ritka­ság számba mennek a sok embert pótló magas színvona­lú automatizált gépek. Ez az egyik oka, hogy a munka ter­melékenysége nálunk sokkal alacsonyabb, mint a-minket versenyre késztető nyugati or­szágokban. Megvilágította, hogy ez nemcsak versenykép­telenséget idéz elő, hanem nyilvánvalóan csökkenti a munkások keresetét is. — A világpiac — mondotta — minden jel szerint w ma­gas minőségű és tömegmére­tű gyártást tudja csak hono­rálni. Spjnos a mi körülmé­nyeink még nagyon gyakran olyan elmaradott technikával előállított termékeket produ­kálnak, amelyek szükségtele­nül sok munkát vesznek igénybe. Teljesen világos ezért a kormányzatnak az a célkitűzése, hogy több helyen struktúra váltásra van szükség. lés fegyelmével kezdődik napjukat, amikor nincs mun­kájuk. A portán jegyezni, vagy a blokkolóból kiszedni, hogy ki késik, sokkal könnyebb do­log, de ezzel nem lehet elin­tézni a munkafegyelem kérdé­sét. — Ma már minden feltétel adott — jelentette ki —, hogy fegyelmezettebben, az eddi­ginél magasabb színvonalon oldjuk meg feladatainkat. Csak a jól vezetett, megfele­lően irányított helyeken szü­letnek újabb és újabb ered­mények. A mi rendszerünk­nek sajátja, hogy minden egyes ember képessége kibon­takoztatásához, alkotó vágyá­hoz megadja a lehetőségeket. Ma már többségében nem elé­gíti ki az embereket, hogy munkahelyük van. Most egyre többen akarják és harcolnak azért, hogy a feltételek is biz­tosítottak legyenek: alkotó módon élvezni a munka örö­mét. — A párt célkitűzéseinek valóraváltásához valóban az kell — hangoztatta felszólalá­sa végén Cservenka Ferencné —, hogy felülről lefelé min­denütt, intézményekben, ipa­ri és mezőgazdasági üzemek­ben minél több lehetőség nyíljon rá: a munka, az alko­tás szárnyalhasson. Minél ke­vesebben érezzék, hogy a fel­tételek hiányában szárnya- szegettek. 1 4 megalapozott valóságismeretet és megbízható előrelátást kö­vetelnek. Ennek a szükséglet­nek a kielégítésében már ma is, de a jövőben még inkább növekvő szerepe van a tudo­mánynak. A célokhoz vezető út megtervezése, a nagy hord­erejű döntések előkészítése, az anyagi termelés fejlesztése a vezetés minden szintjén egész sor olyan bonyolult kérdést tesz fel, amire csak a tudo­mány aktív közreműködéséveL . találhatjuk meg a helyes vá­Számíthatnak ránk a h — Kormányunk alapvető külpolitikai törekvései az el­múlt két és fél évben is arra irányultak, hogy kedvező nem­zetközi feltételeket biztosít­sunk népünk békés, alkotó munkájához. Az elmúlt idő­szakban még szorosabbra fűz­tük testvéri kapcsolatainkat a szocialista közösség országai­val, mindenekelőtt a Szovjet­unióval. Kibővítettük és magasabb színvonalra emeltük politikai, gazdasági, tudományos és kul­turális együttműködésünket, erősítettük a népeinket össze­kötő közvetlen, baráti szála­kat. Hazánk érdekeinek meg­felelően fokoztuk tevékenysé­günket a KGST munkájában, a szocialista gazdasági integ­ráció fejlesztésében. Tevéke­nyen részt vállaltunk és válla­lunk védelmi szervezetünk, a Varsói Szerződés erősítésében. Külpolitikánknak a továbbiak­ban is sarkalatos elve marad szocialista közösségünk inter­nacionalista egységének szün­telen erősítése. — Nemzetközi kapcsola­tainkban növekvő szerepet töl­tenek be a fejlődő országok. Közös érdekeinkre építve mind jobban kiszélesítjük a Velük folytatott gazdasági, tudomá­nyos és kulturális együttmű­ködést. Erőnkhöz mérten a jö­vőben is támogatjuk harcukat, amelyet az imperializmus, a neokolonial izmus ellen, a tel­jes gazdasági függetlenég ki­vívásáért folytatnak. — A különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése, az egyenjo­gúság és a kölcsönös előnyök elvének szem előtt tartásával bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. Kormányunk e téren is elvi pohtikát folytat. Megelégedé­sünkre szol Pál hogv kapcsola­tainkban előrehaladást értünk el mind a Nyugat-Európai tő­kés országokkal, mind az Ame­rikai Esvesült Államokkal. Hangsúlyozta ezt követően, hogy kormányunk aktív részt vállal az enyhülésért folyta­tott küzdelemből. Mint eddig, a továbh''akban is a helsinki záróokmány ajánlásainak ma­vékenysége azonosul. Ezért, aki a haza érdekét akarja szolgálni, az támogatja a kor­mány törekvéseit. Ez nem tesz bennünket kritikátlanná, nem zárja ki az észrevételek, bírá­latok, esetleges elégedetlen­ségek, eltérő vélemények ér­vényre jutását. Az eltérő' vé­lemények is azonban a kor­mányt támogató, segítő szán- díikúak, a munka eredményes­ségét szolgálják. zést minden szinten kás, egy nagy műhelycsarnok szabadulna fel korszerű termé­kek gyártására. A többszöri sürgetés ellenére, több mint egy év óta nem sikerült az illetékes főhatóságoknál dön­tést elérni, pedig ez népgaz­A munkafegyelem a vezet Arra mutatott rá a továb­biakban Cservenka Ferencné, hogy napjainkban az emberek már egyre inkább megértik a gazdaságpolitika jelentőségét. Enne'j tudhatok ba a kiemelke­dő termelési eredmények az iparban, a mezőgazdaságban, különösen a jubileumi munka­verseny időszakában. De ebből fakad az is, hogy lassan tö­megméreteket ölt a munkafe­gyelem, a munkaszervezés bí­rálata. — Elmondhatjuk, hogy nagy­szerű határozatok vannak az üzem- és munkaszervezésre, jók az intézkedési tervek is. A végrehajtás szakaszában mégsem az elhatározásoknak megfelelően mennek a dol­gok. Noha sokminden befo­lyásolja az üzemen belüli munkaszervezést, mégis a mun­kás munkafegyelmének alapja a jó munkaszervezés és termé­szetszerűen a folyamatos munka feltételeinek a biztosí­tása. Nagyon sokan a mun­kafegyelmet leszűkítik a mun­kások fegyelmezetlenségére. Szerintem a munkafegyelem elsődlegesen a vezetés fegyel­mével kezdődik. Szóvátette ennek kapcsán a felszólaló, hogy jogosan láza­doznak azokban az üzemek­ben. ahol öt-tíz perc késésért szigorúan felelősségre vonják a munkásokat, de azt már nem kérdezik meg, miért kell elcsellengeniük fél vagy egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom