Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

1978. JÚLIUS T, PÉNTEK A kormány beszámolóid az országgyűlés nyári ülésszakán Németh Károly: Sikereink forrása eddig és ezután is: a párt, a kormány, a nép összeforrottsága Felszólalása bevezető részé­ben Németh Károly rámutatott: A Minisztertanács — amint azt a beszámoló tükrözi — eredményesen hajtotta végre az országgyűlésben csaknem három esztendeje jóváhagyott munkaprogramját. Lázár elv­társ szólt arról, hogy a kor­mány munkájának értékelésé­hez, a feladatok kijelöléséhez jó alapot szolgáltatott a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága áprilisi ülésének határozata. A beszá­molóban adott elemzés csak­úgy, mint a kijelölt feladatok összhangban vannak a Közpon­ti Bizottság értékelésével, tár­sadalmunk valóságos helyze­tével. A Központi Bizottság átfo­góan megvizsgálta, hol tar­tunk a XI. kongresszus ha­tározatainak a megvalósításá­ban. E mérlegkészítés méltán került egész társadalmunk fi­gyelmének középpontjába, hi­szen a né-p érdekeit kifejező, a nép által támogatott politika valóra váltásától függ gazda­sági, szociális, kulturális elő­rehaladásunk üteme, az élet­színvonal alakulása. Hozzáfű­zöm, hogy a Magyar Népköz- társaság, hazánk nemzetközi megítélése, tekintélye a vi­lágban szintén népünk telje­sítményeivel arányos. A Köz­ponti Bizottság jó érzéssel ál­lapíthatta meg, hogy a kong­resszus határozatai, a prog­ramnyilatkozat, az ötödik öt­éves terv irányelvei általános egyetértésre és támogatásra ta­láltak, amiről mindenekelőtt országunk fejlődése tanúsko­dik. — A párt számvetése reális, bevált politikájához híven nem a vágyainkon, hanem életünk valóságán nyugszik. Központi Bizottságunk nagy elismeréssel állapította meg, hogy a kom­munisták és a pártonkívüliek együttműködéséből, együttes erőfeszítéseiből jelentős ered­mények születtek, de mun­kánk gyengéi felett sem hunyt szemet. Ilyen szellemű a kor­mány beszámolója is. Nemzeti program lett a szocializmus építése A Központi Bizottság titká­ra a továbbiakban hangsú­lyozta: A tárgyalt időszak ta­pasztalatai ismételten megmu­tatták, hogy reális céljaink, feladataink megvalósításában bizton támaszkodhatunk a párt, a kormány, az egész nép egységére. — Méltán emelte kí debre­ceni beszédében Kádár János elvtárs, hogy a fejlett szocia­lista társadalom építése ha­zánkban nemzeti programmá vált. “Nagy vívmányunk, hogy a fejlett szocialista társada­lom építésén a kölcsönös biza­lom jegyében, egymást meg­becsülve és segítve, jó egyet­értésben, közösen munkálkod­nak a különböző világnézetű embereik, a kommunisták és pártonkívüliek, a nők és a fér­fiak, a Magyar Népköztársaság nemzetiségi állampolgárai, a szocializmust építő dolgozók. — A közös munka eredmé­nyeit, a kormány beszámoló­jában is felsorolt, a társada­lom fejlődését jellemző ténye­ket nagyra kell értékelnünk. Mindenekelőtt azt, hogy a fej. iodés, az ismert nehézségek ellenére nem torpant meg, anyagiakban és szellemiekben egyaránt gyarapodott az ország, javultak népünk életkörülmé­nyei. Kiegyensúlyozott a poli­tikai légkör, mind teljesebben bontakozik ki a szocialista demokrácia. Fokozódott a tár­sadalmi aktivitás, a közösségi felelősségérzet, erősödtek tár­sadalmunk szocialista vonásai. Mindezek alapján érzékelhe­tően még szilárdabbá vált a népi hatalom. — Méltán lehetünk büsz­kék népünk munkájára, helyt­állására. Igaz, nem minden sikerült úgy, ahogyan szeret­tük volna. Munkánk sok-sok gyengéje, vezetési hibák, kö­vetkezetlenségek, fegyelmezet­lenségek is közrejátszottak eb­ben. Nem volna helyes, ha ki­sebbítenénk eredményeinket, vagy hibáinkat. De az sem, ha bármelyiket felnagyítanánk. Felelősségünk egyetlen szem­léletet enged meg számunkra: a reális szemléletet. Ez viszont arról győzhet meg minket — országunk lakóit csakúgy, mint határainkon túli bará­tainkat, de a tőkés világ ró­lunk véleményt formáló em­bereit is —, hogy országunk előrehaladt ebben az időszak­ban is, népünk alkotó légkör- ben, biztonságban él és dolgo­zik. — Építőmunkánk eredmé­nyei különösen értékesek, mi­vel népünk azokat számunkra sok tekintetben kedvezőtlen külső gazdasági feltételek és kiéleződött nemzetközi ideo­lógiai harc közepette érte él. Munkánk szempontjából ugyanakkor az a legfontosabb, hogy a nemzetközi életben változatlanul az enyülés, a bé­kés egymás mellett élés a fő tendencia. Most és a jövőben is azért dolgozunk, hogy az enyhülési folyamatot ne le­hessen visszafordítani, sőt a politikai enyhülés terjedjen ki katonai térre is. — Hazai és a nemzetközi munkánk tapasztalatait össze­gezve joggal mondhatta a párt Központi Bizottsága, hogy bevált politikánkon, a XI. kongresszuson kitűzött célo­kon nem kell változtat­nunk. Népünk akaratával is egyezően az eddigi úton, az eddigi bel- és külpolitikát kö­vetkezetesen folytatva fogunk előrehaladni. — A kormány beszámolójá­nak középpontjában a gazda­sági és a kulturális építőmun­ka kérdései állnak. Ez termé­szetes, hiszen a szocializmus építésének jelenlegi idősza­kában ez a két legfontosabb, egymással szorosan összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladat. — A népgazdaság fejleszté­sének feladatai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a ko­rábbi években voltak. Lázár elvtárs méltán emelte ki, hogy ötéves tervünk időarányos cél­jait, legfőbb előirányzatait el­értük, illetve megközelítettük. Népünk életkörülményei a nehezebb gazdasági feltételek ellenére is javultak, bár az életszínvonal emelkedésének ütemét a reális lehetőségek­hez igazodva valamelyest mérsékelnünk kellett Nem csökkentettük, ellenkezőleg, növeltük a lakásépítést, a kommunális beruházásokat, javítottuk az áruellátást. állapíthattuk meg, hogy az immár tíz éve működő gazda­ságirányítási rendszerünk be­vált, képes biztosítani népgaz­daságunk tervszerű fejlődését, alapelvein nem kell változtat­ni. A központi irányító szer­veknek ezután is a gazdálko­dás fő folyamatait kell kézben tartaniuk, ugyanakkor tovább­ra is biztosítanunk kell a vál­lalatok nagyfokú önállóságát, serkentenünk kell a vállalko­zókészséget. — Gazdálkodásunk válto­zó belső és külső körülményei ugyanakkor szükségessé te­szik, hogy irányítási módsze­reinket időről időre hozzáiga­zítsuk a követelményekhez. A Központi Bizottság áprilisi határozata is utal rá, hogy a gazdaságirányítás rendszere akkor működhet igazán ered­ményesen, ha az árrendszer helyesen orientálja a vállala­tokat, ha az árarányok való­ban azt fejezik ki, amibe a nyersanyagok, termékek elő­állítása a népgazdaságnak ke­rül. A termelői árak a népgaz­daság legtöbb területén irreá­lisak, nem tükrözik jól sem a hazai ráfordításokat, sem az importárakat, általános szint­jük pedig meghaladja a fo­gyasztói árak színvonalát. — E helyzeten változtatni kell. Mégpedig úgy, hogy a termelői árak jobban fejezzék ki a ráfordításokat, s — mi­ként eddig is történt — a ter­melői árak rendezésével szük­ségképpen összefüggő fogyasz­tói árváltozások ne keresztez­zék az életszivonal emelésének tervét. — A beszámolási időszak­ban végrehajtott fogyasztói árintézkedések fogadtatása ar­ról tanúskodott, hogy népünk e téren is osztozik a kormány­zás gondjában és felelősségé­ben. — A feladatok nagyok, a to­vábbi munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. A XI. pártkongresszus határoza­ta, a párt programnyilatkoza­ta, az V. ötéves terv, a leg­fontosabb feladatokat kiemelő áprilisi központi bizottsági határozat jó munkaprogram. — Az, hogy terveink meg­valósuljanak, nagymértékben függ a vezetőktől. A vezetők többsége képességei szerint dolgozik, becsülettel helytáll, megérdemli a társadalom el­ismerését. Közülük nem keve­sen erejüket is meghaladó munkát végeznek, s képlete­sen szólva egy nap alatt két műszakot teljesítenek. S ha őket arra intjük, hogy maguk és a társadalom érdekében is szervezzék meg jobban a mun­kát, arra is gondoljunk, hogy ne legyen egyetlen vezető sem, aki — az előbbi hasonlatnál maradva — két nap alatt sem teljesít egy rendes műszakot. Mindenütt első a munka, alapvetőek a közösség érdekei, ebben nem tehetünk engedmé­nyeket. Németh Károly végezetül hangoztatta: A1 jövőbe a jele­nen keresztül vezet az út. A Központi Bizottság a legutóbbi ülésén és most a kormány beszámolója is, munkánk ta­pasztalatait azért összegezte, hogy a jövőbe mutasson. Elő­rehaladásunk mindenekelőtt azt követeli meg tőlünk, hogy sikeresen teljesítsük ez évi népgazdasági tervünket, majd az ötödik ötéves tervet. A párt határozataiban, s a kor­mánybeszámolóban körvonala­zott teendők világosan mutat­ják munkánk irányát. A szocia­lista építés sok-sok esztendeje van már a hátunk mögött. En­nek az időszaknak a jövőbe is mutató legfontosabb tapaszta­lata: a párt, a kormány, a nép egysége, egyetértése mindig úrrá lett a gondokon. Meg­győződésem, hogy így lesz ez a következő években is, és sikeresen haladunk tovább az eddigi úton. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Szekér Gyula: Az eddigieknél is tervszerűbb és szervezettebb munkára van szükség Az életszínvonal emelése megvalósuló gyakorlat Németh Károly a továb­biakban hangoztatta: Ismer­jük a több területen jelentke­ző, ma még ki nem elégíthe­tő, de feltétlenül jogos igé­nyeket is. Kielégítésüket csakis gazdálkodásunk nö­vekvő hatékonysága és a mi­nőség erőteljesebb javulása teheti lehetővé. Ezt követően rámutatott: A párt és a kormány számon tartja a jogos igényeket. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén megerősítette — Lá­zár elvtárs is szólt róla —, hogy a jelen ötéves tervidő­szak második felében lehető­ségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint a három- és több- gyermekesek családi pótléká­nak indokolt növelésére. Tud­juk — és ezt mindenkinek tudnia kell —, hogy az igé­nyek kielégítésének feltételei a jövőben is csak jobb, fe­gyelmezettebb munkával te­remthetők meg. Pártunk és kormányunk következetes ab­ban, hogy a szocializmus épí­tésével együtt kell járnia az életszínvonal rendszeres emel­kedésének. Népünk több mint két évtizede tapasztalja, hogy ez nemcsak elv, hanem meg­valósuló gyakorlat. Soha nem maradtak el az életszínvonal­növelő intézkedések, amikor azok anyagi alapjait megte­remtettük. S ez a jövőben is így lesz. Lázár elvtárs szólott né­pünk kulturális színvonalának emelkedéséről, s a tágabb ér­telemben vett kulturális mun­ka sikereiről és gondjairól. Míg a gazdálkodás eredmé­nyessége számokban rögzít­hető, a társadalom tudati ál­lapota nehezebben mérhető, pedig vannak észrevehető je­lei e területen is a fejlődés­nek — mondotta Németh Ká­roly, majd beszélt mindazok­ról, akik munkahelyi kötele­zettségeiken felül is részt vál­lalnak építőmunkánkban, akik felelősséggel bírálják a fogya­tékosságokat. Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese felszóla­lásában — a kormány gazda­ságszervező tevékenységével összefüggésben — külgazdasági kapcsolatainkról, a termelési és termékszerkezet korszerűsí­téséről, valamint néhány gaz­daságirányítási feladatról be­szélt. Hangoztatta: Gazdaságunk további előre­haladása csak az intenzív fej­lődés útján lehetséges. Ez azt jelenti, hogy meg kell gyorsí­tanunk a népgazdaság techni­kai fejlődését, s a gazdasági élet minden területén az ed­digieknél is magasabb fokú tervszerűséggel és szervezett­séggel kell dolgoznunk. Az utóbbi néhány évben nagymértékben változtak a világpiaci árarányok. Ezek az árarányváltozások, valamint az azokat kísérő, illetve köve­tő válságjelenségek kedvezőt­lenül hatottak és hatnak ma is a magyar gazdaságra — mondotta a Minisztertanács elnökhelyettese, majd ezek részletes felvázolása után be­jelentette: Az V. ötéves terv végleges elkészítésekor már számoltunk a kedvezőtlenné vált külgazdasági feltételek­kel. Még sok a kihasználatlan tartalék A követelményekhez igazítjuk irányítási módszereinket A továbbiakban szólt arról, milyen feltételek mellett ál­líthatjuk helyre népgazdasá­gunk külső egyensúlyát. — Nincs más megoldás: hozzá kell igazítanunk gon­dolkodásunkat, munkánkat a magasabb követelményekhez: jobban ki kell aknáznunk le­hetőségeinket, a rendelkezés­re álló anyagi és szellemi erő­forrásokat itthon és nemzet­közi kapcsolatainkban egy­aránt, hazai munkánkat sok­kal jobban kell végeznünk. A kezdeti eredmények elle­nére még nem bontakozott ki igazán a munka a Központi Bizottság tavaly októberi ha­tározatában foglalt irányelvek végrehajtására, külgazdasági stratégiánk érvényesítésének és a termelési szerkezet meg­változásának érdekében. Igaz, az irányelvek nem rövid távra szóló feladatokat szabtak meg, ami eddig történt a lehetősé­gek felmérésére, a teendők kimunkálására, az elismerésre méltó. Ügyelni kell azonban, hogy a távlati tennivalók ki­munkálása mellett maradjon idő és erő arra, amit már ma meg kell tenni e határozat valóra váltásáért. Attól senkinek sem kell tar­tania, hogy a gazdaságtalan termelés megszüntetése miatt munka nélkül marad. Az egyik legnagyobb gond éppen abból származik, hogy több a mun­kahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő. Már csak ezért is sürgető kötelességünk, hogy az ország munkaerejét jobban hasznosítsuk. Ez nemcsak a munkaszervezés javítását, vagy esetenként a dolgozók átcso­portosítását követeli meg, ha­nem azt is, hogy a nagy több­ségre támaszkodva következe­tesen fellépjünk azokkal szemben, akik csak tessék-lás- sék veszik ki részüket a közös erőfeszítésekből. Majd így folytatta: — A pártkongresszus hatá­rozataival összhangban joggal Jogosán vetődik fel a kér­dés: hol a kivezető út a ma­gyar népgazdaság számára eb­ből a helyzetből? 1975 végétől csaknem két évig tartó mun­kával több száz gazdasági szakértő részletes felmérő­elemző munkát készített gaz­daságunk állapotáról és javas­latot tett a megváltozott kö­rülmények miatt szükséges tennivalók kijelölésére. Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt év októberében elő­remutató határozatot hozott hosszú távú külgazdasági po­litikánk és a termelési szerke­zet korszerűsítésének irányel­veire. A határozat nyomán az állami szervek és a válla­latok megkezdték a konkrét gazdasági és fejlesztési intéz­kedések kidolgozását. Több évre szóló munkaprogramo­kat készítettek. A tennivalók egy részét a folyó ötéves, más részét a VI. ötéves terv kere­tében fogják megoldani. A népgazdaság minden te­rületén még jobban szervezett és tervszerűbb munkára van szükség. Jelenlegi gazdasági és termékszerkezetünk mellett is még sok kihasználatlan tar­talékkal rendelkezünk, számít­hatunk továbbá a meglevő ter­melőkapacitásokkal gyártható termékválaszték olyan irányú módosítására, amely maga­sabb szinten és rugalmasabban elégíti ki mind a belső, mind a külső piac igényeit. A külke­reskedelem munkájának javí­tásában is komoly tartalékok rejlenek. Javítani kell a külke­reskedelmi, a termelő, vala­mint az egymással kooperáló vállalatok kapcsolatát. Arra kell törekednünk, hogy Magasabb méné — i A Minisztertanács elnökhe­lyettese a továbbiakban a ter­melési és a termékszerkezet szelektív fejlesztésének leg­fontosabb nemzetközi feltéte­leiről szólva kiemelte, hogy különösen fontos gazdasági együttműködésünk továbbfej­lesztése a szocialista országok­kal, mindenekelőtt a Szovjet­unióval, fokozódó részvételünk a szocialista gazdasági integ­rációban. A jelenlegi ötéves tervben a Szovjetunióba irányuló expor­tunknak a fele — mintegy 140 milliárd forint értékben — 7 termékcsoportra összpontosul. Fontos feladatunk, hogy a szo­cialista országokból származó behozatal tervezett ütemét fenntartsuk és növeljük. Magyarország külgazdasági kapcsolatrendszerében igen fontos helyet foglalnak el a fejlett tőkés országok is. Arra kell törekednünk, hogy keres­kedelmünk feltételei javulja­nak a tőkés országokkal, gaz­dasági kapcsolatainkban szűn­jenek meg a fejlődést gátló diszkriminációs vonások. A termelési és a termék- szerkezet korszerűsítése maga­sabb követelményeket támaszt gazdaságirányítási rendsze­rünkkel szemben is. A gazda­a rendelkezésre - álló energiá­ból, nyersanyagból és félkész­termékekből korszerű módsze­rekkel minél korszerűbb ter­mékeket gyártsunk. E feladat végrehajtása olyan hosszú időre szóló feladat, amely magas színvonalú kuta­tó-fejlesztő és gyártásszervező munkát, és igen jelentős beru­házásokat is igényel! Ezzel szemben korlátozni kell és bizonyos esetekben tervszerű előkészítés után meg kell szüntetni azoknak a termékeknek a termelését, amelyeknél sem emberi, sem anyagi feltételeink nem ked­vezőek a gazdaságos termelés­hez és exporthoz. Szekér Gyula a továbbiak­ban az ágazatok fejlesztésével kapcsolatban többek között ezeket mondotta: Villamosenergia-igényünk 1980—1990 között csaknem megkétszereződik. Tovább nö­veljük a villamosenergia-im- portot a Szovjetunióból. Ennek érdekében még ebben az év­ben üzembe helyezzük a túl­nyomórészt hazai anyagokkal és készülékekkel megépített 750 kilovoltos nagy teljesítmé­nyű villamos távvezetéket. Csehszlovákiával közösen meg­építjük a Gabcsikovo—Nagy­maros vízierőművet. agyobb teljesítmény ságirányítási rendszernek al­kalmassá kell tennie a magyar gazdaságot arra, hogy rugal­masan alkalmazkodjék a vi­lággazdasági feltételekhez, s megfeleljen a megnövekedett belső és külső követelmények­nek. Termelői és fogyasztói ár­rendszerünket is korszerűsíte­ni kell: árrendszerünk helye­sen orientáljon, tegye lehető­vé, hogy reális központi és vál­lalati döntések szülessenek. A központi tervező szervek fele­lőssége igen nagy, mert a terv- és a szabályozók útján nagy befolyásuk van a termékszer­kezet korszerűsítésére. Mégis külön aláhúzom a vállalatok és a vállalati kollektívák sze­repét. A legjobban a vállalati ve­zetők és dolgozók tudják, hogy szakmájukban mi a tennivaló. A környező világ magasabbra állította a mércét, nekünk na­gyobb teljesítménnyel kell vá­laszolnunk. A magyar munkásosztály, szövetkezeti paratszságunk és értelmiségünk rendelkezik a nagyobb teljesítmény nyújtá­sához szükséges képességgel és szorgalommal is — fejezte be fölszólalását Szekér Gyula. t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom