Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

E«a IjPr v

Ksiimm

1978. JÜLirS 7., PÉNTEK

Ä kormány beszámolói« az országgyűlés nyári ülésszakán

használatlanul maradnak nagy értékű termelőberendezések, tetemes veszteségek érik a népgazdaságot. Számos tény mutatja: gazdasági vezetőink nagy része még mindig nem érti, vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy gazdasági fejlődésünkre mindinkább meghatározó befolyása van annak, hol és milyen módon használjuk fel a munkaerőt, ezt a legértékesebb erőforrásunkat.

Az utóbbi években rendszeresen foglalkoztunk a munkaerő-gazdálkodás kérdéseivel. Az ismert bérintézkedések mellett különböző kedvezményekkel támogatjuk a munkaerőt felszabadító beruházásokat. Adminisztratív eszközökkel is korlátozzuk az indokolatlan munkaerőmozgást, és az alkalmazotti létszámnövelést, jobban ösztönözzük a nyugdíj- korhatárt elérők munkában maradását. Tárgyilagosan nézve azonban átütő erejű sikerről nem adhatok számot. Érdemleges előrehaladást csak ott sikerült elérni, ahol a vállalatok vezetése maga is teljes komolyságában fogta fel az ügyet.

Mindezek miatt úgy és abban a szellemben, ahogyan azt a Központi Bizottság ez év áprilisi határozata megfogalmazta, tovább kell lépnünk, központi és vállalati intézkedésekkel, az ösztönzés, de ha kell, a fegyelmezés eszközeivel is, el kell érnünk a munkaerő-gazdálkodás tartalékainak feltárását és hasznosítását. A kormány az év elején külön munkaprogramot hagyott jóvá a munkaerő-gazdálkodás javítására. A fő figyelmet most ezek következetes végrehajtására kell fordítani.

— Amint az elmondottakból kitűnt, az elmúlt években — nagy erőfeszítések árán — jelentősgazdasági feladatokat oldottunk meg, de a hatékonyság javulásával és az egyensúlyi helyzettel nem lehetünk

megelégedve. E téren az 1978. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatai sem mutatnak lényeges változást.

Az ipari termelés öt hónap alatt csaknem 7 százalékkal emelkedett, és a termelékenység növekedése is elfogadható. A kivitelező építőipar a tervnek megfelelően, mintegy 5 százalékkal növelte termelését. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek — bár a szeszélyes időjárás időnként megzavarta a munkát — jó minőségben elvégezték az aktuális feladatokat, a háztáji és kisegítő gazdaságok ez évben is jelentős mennyiségű áru szállítására kötöttek szerződést, a felvásárlás időarányos előirányzatai teljesültek. Szervezetten és jó színvonalon megtörtént a nyári nagy munkára való felkészülés, megkezdődött az aratás.

— A termelés tehát megközelítően a terv szerint alakul, az elosztásról azonban már nem mondhatjuk el ugyanezt. Ez abban mutatkozik meg, hogy a belső felhasználás és benne az import — főleg a beruházások túlteljesítése miatt — a tervezettnél gyorsabban nő, a kivitel viszont —, főleg tőkés viszonylatokban — elmarad az előirányzatoktól. Ezeken az arányokon mindenképpen változtatni kell, ezért az elkövetkező hónapokban a beruházási vásárlóerő mérséklésére elhatározott kormányzati Intézkedések következetes végrehajtása mellett mindenekelőtt az exportteljesítmény fokozására t>an szükség.

— Folyó feladataink megoldásával párhuzamosan megkezdtük az 1979. évi terv előkészítését, s mint az már gyakorlattá vált, most is az a szándékunk, hogy idejében tudassuk a vállalatokkal azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek gazdálkodásuk jövőbeni feltételeire befolyással vannak, és nélkülözhetetlenek saját terveik kidolgozásához.

Előreléptünk az életkörülmények minden területén

— A kormány arról adhat számot, hogy a lakosság életkörülményeit meghatározó minden fontos területen, e gazdaságilag nehéz években is, előreléptünk. Növekedett a fogyasztás, bár — az 1976-ban előállt ismert okok miatt — az ötéves terv időarányos előirányzataitól kissé elmaradtunk. Az egy főre jutó reáljövedelem két év alatt — a nominal jövedelmek 15,5 százalékos, a fogyasztói árak 9 százalékos növekedését együttesen figyelembe véve — 5.3 százalékkal. a munkások és alkalmazottak reálbére 3,8 százalékkal. a termelőszövetkezeti parasztság reálkeresete 4,6 százalékkal emelkedett.

A továbbiakban a bérekről beszélt Lázár György. Rámutatott: több fontos intézkedést határoztunk el és hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti viszonyainak javítására. Ezután a központi bérintézkedésekről, a műszakpótlékok rendezéséről szólva kiemelte: ez évi tervünknek megfelelően július elsejei határidővel újabb szakmákra terjesztettük ki, s ezzel általánossá tettük a felemelt műszakpótlékot. Már megszületett a határozat, ami szerint ez év október 1-től fel kell emelni azoknak az egészségügyi dolgozóknak a bérét is, akik tavaly a rendezésből kimaradtak.

Az életszínvonalról szólva a továbbiakban rámutatott: a kereseti arányok alakulásában, nemcsak a fejlődést, de a gondokat is látjuk. A soron következő feladatok között most mindenekelőtt a régi, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberek és a többgyermekes családok helyzetének javítíéát tartjuk számon. Az elkövetkező egy-két évben pedig konkrét lépéseket is teszünk helyzetük javítására.

A Minisztertanács elnöke ezután az áruellátásról szólva megállapította, hogy az elmúlt évhez hasonlóan az idén is kiegyensúlyozott és választékosabb az árukínálat, kedvezőtlen jelenségként említette a továbbiakban a változatlanul gyorsan növekvő szeszesital-fogyasztást. A családok ezreinek

életét megkeserítő jelenséggel a kormány is több ízben foglalkozott. — mondotta. — Intézkedéseket is tettünk, de úgy látjuk, tovább kell lépni. Azzal •is tisztában vagyunk, hogy a hatósági eszközök önmagukban nem elégségesek, ezért még inkább igényelni kell a a társadalmi összefogást.

— A lakosság mindennapi igényeinek kielégítésében, a dolgozó nők helyzetének javításában egyre fontosabb szerephez jutnak a különböző szolgáltatások. Fejlesztésük továbbra is fontos feladat, s erre a kormánynak is nagyobb figyelmet kell fordítania.

Ezt követően Lázár György beszámolt a lakásépítési terv megvalósításának helyzetéről. Elmondotta, hogy az ötödik ötéves terv első két évében ösz- szesen 187 ezer, a tervezettnél mintegy 17 ezerrel több lakás épült. fel. Két év alatt több mint félmillió ember költözött új otthonba. A megépült lakások felszereltsége korszerűbb és több a háromszobás lakás. Az építés ütemével — ezer lakosra számítva 8,8 lakás — továbbra is az európai élvonalban vagyunk, s ez nem kis teljesítmény. Sajnos a rjúltból örökölt lakásállományunk műszaki állapola olyan, hogy különösen a fővárosban szükségszerűen, bár esetenként talán indokolatlanul is — magas a szanálások aránya. Az új lakásigénylők kéréseit ezért is csak lassúbb ütemben tudjuk kielégíteni, így a várakozók száma változatlanul magas, sőt még emelkedett is.

Sokakat érintő problémaként említette ezután, hogy a kapcsolódó létesítmények — — üzletek, óvodák, iskolák, művelődési intézmények — többnyire nem a lakásokkal egy- időben, hanem késedelmesen épülnek, lassú a felújítási és karbantartási munkák üteme, s az építési költségek növekedése miatt — bár az állam a költségek jelentős részét magára vállalja — az átlagjövedelmű családok és a fiatalok növekvő anyagi terhek vállalásával jutnak új otthonhoz.

(Folytatás a 3. oldalon)

i

i

Lépéseket tervezünk a fölösleges szervezeti párhuzamosságok megszüntetésére ennek keretében felülvizsgáljuk és csökkenteni fogjuk a túlzottan el szaporodott bizottságokat. A jelenleginél nagyobb mértékben kívánunk építeni a vezetők személyei felelősségére és az állami fecrvcvl r*/-\

Ezután arról szólt, hogy a iközügyek intézőinek nagy többsége lépést tart az egyre növekvő követelményekkel, felelős hivatástudattal látja el feladatát. E téren is van azonban javítanivaló. Ezért a jövőben még több figyelmet kell fordítanunk az állami káder- és személyzeti munka fejlesztésére.

gazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése. A köz- gazdasági szabályozás, a pénzügyi támogatások és elvonások rendszere — főleg az árrendszer ellentmondásai miatt — sok olyan kiegyenlítő elemet tartalmaz, ami elmossa vagy legalábbis erősen tompítja a vállalatok gazdálkodási eredményeinek tényleges különbségeit. Ezt még csak tetézi, hogy a pénzügyi támogatások és a különböző kedvezmények odaítélésében nemegyszer szubjektív tényezők is szerephez jutnak, és emiatt a lokális érdekek kerekednek felüL Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell.

Elsősorban a termelő árrendszert kell továbbfejleszteni: olyan termelői árakra van szükség, amelyek a jelenleginél jobban tükrözik a valóságos ráfordításokat. A termelői árak változtatása hatással van a fogyasztói árakra is, ezért ez nemcsak fontos gazdasági, de egyben nagy horderejű politikai ügy is, amely gondos előkészítést kíván, s amelynek során — úgy, ahogy ezt eddig is tettük — a termelési és az életszínvonal- politikai érdekeket együttesen kell mérlegelni. Addig is, amíg az árrendszer módosításának feltételei megérnek, a szabályozó rendszerben végre kell haitani az ésszerűnek mutatkozó kiigazításokat. Az a szándékunk, hogy ezeket az 1979. évi terv előkészítése közben végezzük el.

terkezet korszerűsítése

telenül fejlődő termelési kapcsolatok nem zárják ki, sőt elősegítik, hogy tovább folytassuk és kiszélesítsük a fejlődő és tőkésországokkal meglevő, a kölcsönös előnyökre épített gazdasági együttműködésünket. Az a szándékunk, hogy e téren is kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket.

— A termelési szerkezet korszerűsítése a vállalatok állandó és alapvétő feladata, amely azonban összehangolt központi irányítást kíván. Ennek keretében valamennyi termelő ágazatban áttekintjük, s ha kell, pontosítjuk az ötéves terv előttünk álló időszakára elhatározott fejlesztéseket, és már megkezdtük a VI. ötéves terv fejlesztéspolitikai elgondolásainak kidolgozását. A termékszerkezet korszerűsítésében azonban csak akkor számíthatunk sikerre, ha még fokozottabban építünk a vállalati kezdeményezésre. Ahol van vállalkozó szellem, a vezetés igényes követelményeket állít önmaga és a kollektíva elé, ott a mostaninál nagyobb táreadalmi és anyagi megbecsülést érdemelnek, ugyanakkor egyre kevésbé lehetünk elnézőek azokkal, akik középszerű, vagy csak gyenge teljesítményt nyújtanak. Ez is szükséges feltétele a gyorsabb előrehaladásnak.

— Nagy nyomatékkai szeretném hangsúlyozni, minden gazdasági vezetőnek —

akár a kormányban, akár vállalatnál dolgozik —

tudatában kell lennie: _ a termelési szerkezet korszerűsítésének elörevitele nem átmeneti, hanem tartós, nem egyik, hanem a legfontosabb feladata. Nem kevesebbet, mint azt kell elérnünk, hogy megújítsuk, a világpiac magas mércéjéhez igazítsuk iparunk és mező- gazdaságunk termelékenységét, termékeinek korszerűségét és minőségét. A felismerés megvan, az irányok kijelölése megtörtént, most minden szervezőképességünket az igényes végrehajtásra kell összpontosítani.

A továbbiakban Lázár György a beruházási munka javításának fontosságáról szólt, majd így folytatta:

— Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom: az aktív fejlesztési politikáról a továbbiakban sem mondhatunk le. A nemzeti jövedelem növekedése, a termelés korszerűsítése, a lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése érdekében a jövőben is nagy összegeket kell beruházni. Felelősen gondolkodva azonban nem engedhetjük meg, hogy a túlméretezett és ráadásul lassan kivitelezett beruházások megbontsák a nemzeti jövedelem elosztásának fő arányait. Ezért a kormány, felmérve a helyzetet, a közelmúltban utasította az illetékeseket, tegyenek intézkedéseket, a beruházási vásárlóerő növekedésének mérséklésére. Tekintsék át a folyamatban levő beruházásokkal járó elkötelezettséget, mindezek ismeretében végezzék el a jövőben indítandó beruházások felülvizsgálatát és szigorú rangsorolását. A fejlesztési célok rangsorolását véleményünk szerint nem csak a kormányzati szerveknek, de a tanácsoknak, a vállalatoknak is el kell végezniük. A beruházási vásárlóerő növekedésének mérséklése azonban önmagában nem elég. Szükség van az építő- és szerelőipar kivitelező képességének — mindenekelőtt technikai felszereltségének — gyorsabb fejlesztésére is, ezért erre a célra még a folyó ötéves terv időszakában felhasználható pótlólagos összegeket szavaztunk meg.

— Mindemellett következetesebbnek kell lennünk saját elveinkhez, ennek megfelelően a fejlesztési döntésekben, a hitelek, a támogatások odaítélésekor valóban szigorú és ellenőrizhető gazdaságossági követelményeket kell támasztanunk.

— Gazdasági életünk következő fontos területe, ahol átfogóbb és mélyrehatóbb javulást kell elérnünk, a munkaerő-gazdálkodás. Népgazdasági szinten változatlanul több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő. Emellett szervezetlenség és más okok, többek között a munkafegyelem megtűrt lazaságai miatt jelentős a kieső munkaidő, kijük, az eredetileg számításba vett és az eddig nyújtott teljesítmény nem elég. Céltudatos munkával tovább kell javítani mindazokat a végrehajtási feltételeket, melyek elősegítik gazdaságpolitikai elveink teljesebb érvényre jutását.

— A kormány elsődleges feladatai közé tartozik a népgazdasági tervezés, a köz- gazdasági szabályozás, az ágazati gazdaságszervező munka ] egyidejű továbbfejlesztése. A gazdaság központi irányításának a népgazdasági terv az alapja. A mai bonyolult viszonyok . között a tervezés szerepe, a tervezők felelőssége . kétszeresen megnő. Ezért a | népgazdasági tervezés gyakorlatát is tovább kell fejlesztenünk, úgy, hogy növekedjen az előrelátás biztonsága, a döntések megalapozottsága, a tervezés még inkább betölthesse koncepcióalkotó, irányt kijelölő és összehangoló funkcióját.

— A központi irányítás hatásfokának növeléséhez a másik fontos tennivalónk a közLegfontosabb a terméks;

Az ötéves terv végrehajtásának, távlati céljaink elérésének egyaránt gyakran hangoztatott és nélkülözhetetlen feltétele, hogy a Központi Bizottság múlt év októberi határozatának szellemében meggyorsítsuk az anyagi termelés, különösen az ipari és a mező- gazdaság termelési szerkezetének korszerűsítését — mondotta -a....Minisztertanács elnöke, majd a továbbiakban e feladat fontosságát elemezte, s rámutatott: a folyamat erőteljesebb kibontakoztatásához megalapozott központi tervekre, jól kimunkált ágazati koncepciókra van szükség. A termelési szerkezet korszerűsítésében továbbra is meghatározó szerepe van az iparnak. Iparfejlesztési politikánkban a hazai energia- és nyersanyagforrások — a szén, az olaj, a gáz, a bauxitvagyon — gazdaságos kitermelését folytatva, mindenekelőtt a feldolgozó ipar műszaki haladást képviselő ágazatainak adottságainkkal egybeeső fejlesztését és korszerűsítését kell meggyorsítanunk. Bevált agrárpolitikánkat folytatva, teljesebben ki kell használnunk azokat a természeti adottságokat, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mezőgazdaságban a termelés növeléséhez, és erre alapozva az élelmiszer-feldolgozás — magas piaci igényeket kielégítő — fejlesztéséhez.

— Mindezzel együtt az érdekeltségi viszonyokat — esetenként a szervezeti kereteket is — tovább kell fejleszteni úgy, hogy szorosabb legyen a termelők, a kutató- és fejlesztőintézmények, a forgalmazó bel- és külkereskedelem érdekazonossága.

— A termelési szerkezet korszerűsítésének elengedhetetlen feltétele, hogy ágazatfejlesztési terveink, műszaki politikánk kidolgozásakor saját hazai adottságainkkal együtt számításba vegyük a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit. Ebből a szempontból különösen fontos érdekünk a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk elmélyítése, az, hogy még szervesebben bekapcsolódjunk a szocialista gazdasági integrációba. A szocialista gazdasági integráció fejlesztésének új lendületet, biztató perspektívát adnak azok a célprogramok,

: amelyeket a KGST legutóbbi ; bukaresti ülésszakán fogad- : tunk el.

A szocialista országokkal ’ megvalósuló tervszerű és szünLázár György ezt követően a gazdasági építőmunkáról szólva rámutatott: ez elkövetkező években is a gazdasági feladatok megoldására kell összpontosítani erőink legjavát. Most, hogy elérkeztünk a tervidőszak közepéhez, ismét megállapíthatjuk: az

ötödik ötéves tervben alapjában véve helyesen vettük számba azokat a világgazdasági és belső folyamatokat, amelyek lényeges befolyással vannak fejlődésünkre, jól terveztük meg az irányt és a feladatokat helyesen határoztuk meg. Az eredmény, amiről számot adhatunk, nem kevés. Népgazdaságunk a nehezebbé vált feltételek közepette is az ötéves tervben kijelölt irányba fejlődött. Javult a gazdasági munka hatékonysága, számos területen mérhető előrehaladás van a műszaki fejlődésben, növekedett a munka termelékenysége, új elemekkel bővült, tovább erősödött a nemzetközi együttműködés, jelentős számú korszerű termelőkapacitást helyeztünk üzembe.

Az eredmények felsorolásakor kiemelte többi között, hogy a növekedés üteme évi átlagban minden fő ágazatban elérte vagy megközelítette az ötéves terv előirányzatát, és kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. Ugyanakkor rámutatott: az ötéves terv végrehajtásában vannak gondot okozó gyenge pontok is. Ezek lényege abban foglalható ösz- sze, hogy a termelés lendületes fejlődésével nem járt együtt gazdaságunk egyensúlyi viszonyainak kívánt mértékű javulása, ami leginkább a külkereskedelmi mérlegben és a költségvetésben mérhető le.

— Közvéleményünket gyakran foglalkoztatja az a kérdés -ír folytatta , hogyan lehetnek és miért vannak egyensúlyi gondjaink, ^amikor a termelés fejlődik, nő a termelékenység, a fogyasztás pedig nem lépi túl az előirányzott, mértéket.

— A kérdésre válaszolva vissza kell utalni arra, amit előre jeleztünk, arra, hogy a megváltozott világgazdasági árak olyan tetemes veszteséget okoznak, amit csak hosz- szú idő alatt, csak céltudatos és kemény munkával tudunk ellensúlyozni. Az utóbbi években ennek érdekében sokat

' tettünk, de a feladat a vártnál is nehezebb. A világgazdasági hatások erőteljesebbek, a cserearányromlásból származó hátrány lényegesen nagyobb, mint ahogy azt előre meg tudtuk becsülni. Mindehhez járul, hogy az irányító és szervező munkában sem sikerült még felzárkózni a megnövekedett követelményekhez. Emiatt már ma is meglevő számos lehetőség marad kihasználatlanul.

— Egyensúlyi gondjaink áthidalására külföldi hiteleket is igénybe veszünk. Erről a közvéleményt is rendszeresen tájékoztatjuk. E hitelek döntő hányadát arra használjuk fel. hogy meggyorsítsuk a termelés korszerűsítését, növeljük iparunk és mezőgazdaságunk exportképességét. A külföldi hitelek igénybevételében

azonban józan önmérsékletre van szükség, és biztosítani kell a visszafizetés feltételeit is. Ezért a jövőben is tartani kell magunkat ahhoz, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb ütemben növekedhet, mint a nemzeti jövedelem.

— Mai tudásunk alapján, a nehezebb körülmények ismeretében is azt a gazdaságpolitikai irányvonalat kell követnünk, amit az ötéves tervhez alapul' vettünk. De teljes nyíltsággal meg kell mondani: ahhoz, hogy az ötéves tervben előirányzott célokat elérNebezebb feltételek között is tervszerű fejlődés

A kormány beszámolójáról beszélgetnek a folyosón a Pest megyei képviselők, köztük — képünk bal oldalán — Horváth József, a Csepel Autógyár munkása, akit dr. Novák Béla, a gyár vezérigazgatója, a megye 16. számú választókörzetének képviselője hívott meg az országgyűlésre