Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

1978. JÜLITJS 4 , KEDD %Mriav Követve a minőségi követelményeket A nemzetközi szövetkezeti nap országos ünnepségét Nyíregyházán rendezték Szabó Istvánnak, a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa elnökének megnyitója után — dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter mondott beszédet. Az MSZMP Központi Bizottsága és a kor­mány nevében köszöntötte a szövetkezetek tagságát, veze­tőit és dolgozóit, majd a szö­vetkezeti ágazatok eredmé­nyeiről, feladatairól szólt. Je­lenleg a mezőgazdasági terü­let háromnegyed részén gaz­dálkodik 1360 termelőszövet­kezet. Termelésük olyan szín­vonalra emelkedett, amely alapvetően járul hozzá orszá­gunk népének megbízható .és kiegyensúlyozott élelmiszer- ellátásához, az ipar mezőgaz­dasági eredetű nyersanyag- szükségletének fedezéséhez, az exportfeladatok teljesítésé­hez. További feladatok sike­res megoldását hivatottak se­gíteni a nagyüzemek elsődle­ges fejlesztése mellett a tsz- tagok háztáji gazdaságai is. Az ipari szövetkezetekről szólva rámutatott, hogy ezek az ipar gazdaságos termék- szerkezetének kialakításában sajátos helyet foglalnak el, s egyre nagyobb a szerepük a lakásprogram megvalósításá­ban is. A miniszter ezután hangsú­lyozta: — Pártunk és kormányunk jövőbeni fejlődésünket saját lehetőségeink jobb hasznosí­tására, tartalékaink feltárásá­ra, népünk odaadó munkájá­ra, a szocialista integráció el­mélyítésére, a KGST kereté­ben folytatott együttműködés további erősítésére alapozza. — A feladatok között szá­mos kérdés megoldása a szö­vetkezetekre vár. Döntően a mezőgazdasági szövetkezetek tagságán múlik az idén is, hogy milyen lesz az ellátás mezőgazdasági termékekből, sőt, nagyrészt az is, hogyan alakul a külkereskedelmi mérleg. Országosan az idén mintegy 1,7 millió hektár ka­lászos gabonát kell aratni. Ehhez mintegy 14 000 kom­bájn áll rendelkezésre, s ez­zel a gépállománnyal átlagos időjárást feltételezve, 22—24 nap alatt lehet a gabona ara­tását elvégezni. — Az ipari szövetkezetek legfőbb feladata az áruterme­lés mellett a lakásépítés és lakossági szolgáltatások terén jelentkező igények jobb. szín­vonalasabb kielégítése. Társa­dalmunk azt várja a szövet­kezetektől — mondotta befe­jezésül a miniszter —, hogy ésszerűen, takarékosan, nö­vekvő hatékonysággal hasz­nálják fel erőforrásaikat, s a mennyiségi növekedést kap­csolják egybe az élet köve­telte szigorú minőségi köve­telmények teljesítésével. Losenczi Pál köszüsitőle^ele A miniszter beszéde után felolvasták Losonczi Pálnak, az. Elnöki Tanács elnökének levelét: A nemzetközi méretekben is egyre inkább kiterebélye­sedő szövetkezeti eszme és mozgalom hazánkban fontos társadalompolitikai és gazda­sági szerepet tölt be. A szo­cialista szövetkezeti gondolat és a hazai szövetkezeti moz­galom szép eredményei és to­vábbi céljai jól szolgálják a fejlett szocialista társadalom építésének ügyét, A szövetkezeti nap ünnep­ségei az ügy fontosságához méltóan járulnak hozzá a tár­sadalmunk széles rétegeit érintő és mozgósító sok irá­nyú kollektív tevékenység to­vábbi kiszélesítéséhez és eredményességéhez. Mivel személyesen — saj­nos — nem lehetek jelen, ez­úton tisztelettel és megbecsü­léssel köszöntőm a nemzet­közi szövetkezeti nap részt­vevőit és az egész szövetke­zeti mozgalom nagy táborát. További munkájukhoz, nemes törekvéseikhez sok sikert, jó egészséget és boldogságot kí­vánok. ★ A szövetkezeti fiatalok ifjú­sági fórumot tartottak, ame­lyen a szövetkezeti ágazatok f országos szerveinek vezetői válaszoltak a fiatalokat ér­deklő kérdésekre. Csapdákon átlépve A tervezés láncszemei A malomból Dalmátház Idegenforgalmi fejlesztések Szentendrén Egy-egy napos hétvégén 15 ezren látogatnak Szentendré­re, ám a vendéglőkben csak 4 ezer 200 ebédet készítenek. Mindez nem elegendő, a gaz­dag kulturális program egyik 05 része ugyan az idegenfor­galomnak, de nem szabad el- hamyagolni a vendéglátást sem! Szentendrén és a Duna­kanyarban sajnos az jellemző az éttermek forgalmára, hí gy verőfényben 'mtégerőfiéVően1 so­kat kell dolgozniuk a szaká­csoknak, rossz időben viszont ölhetett kezekkel várják a be­tévedőket. Tegnap Lauthán Ferenc, belkereskedelmi miniszter- helyettes, Sivó György, a mi­nisztérium idegenforgalmi fő­osztályának vezetője Lakatos Tibornak, a Pest megyei Ta­nács elnökhelyetteséneik a kí­séretében azért látogatott Szentendrére, hogy az ellátás javítása érdekében olyan le­hetőségekről tájékozódjon, amelyek egyenletes idegenfor­galmat tesznek lehetővé. Marosvölgyi Lajos, a város tanácselnöke röviden ismertet­te a szentendrei nyár prog­ramját, majd az idegenforga­lom került napirendre. A ta­nácselnök elmondta, hogy 200, együttesen 6 kilométernyi hosszú, jó állapotban lévő pin­céje van a városinak, amelyet korszérű vendéglátóhelyekké lehetne alakítani. Már konk­rét tervek is készültek, pél­dául a Vöröshadsereg úti egy­kori malomház, amelyhez há­rom pince is tartozik egész vendéglátókombináttá alakít­ható. Megvalósulása esetén ez a Dalmátház nevű mulató lenne a város első éjszakai szórakozó helye, ahová első­sorban hétköznap szervezné­nek az idegenforgalmi vál­lalatok csoportokat. De szó van több más pince hasznosí­tásáról is, valamint arról, hogy a Balatoni-program alap­ján Szentendrén is fe! kell ál­lítani néhány ajándékpavilont, amelyben mindenféle, de első­sorban helybéli művészek ál­tal alkotott ajándéktárgyakat árusítanak. A pavilonok közül, amelyek képes levelezőlapoktól strandcikkekig mindent árul­nak kettőt, hármat még az idén nyáron elhelyeznek a vá­rosban. Hazai és külföldi turisták gyakran, kérdezik az idegen- vezetőket, hogy a Szentendrén élő képzőművészek alkotásai­ból hol lehet vásárolni? Ko­rábban erre nem volt lehető­ség, most grafikákat, és pla­ketteket lehet kapni a Fő té­ren, azaz a Péter-Pál utcára nyíló házban. Az üzlet kis he­lyiségei azonban nem alkal­masak festmények értékesí­tésére. Ezért egy körűibe! ül 120 négyzetméteres képcsar­nok létesítését is kervedk. Cz. V Egymilliárdos haszon A műszaki-szellemi alkotások első ötletbörzekönyvércl A hazai műszaki szellemi alkotások eddiginél szélesebb körű elterjesztésére első íz­ben jelent meg gyűjteményes kötet, amely az értékes, de el­szigetelten csak egy-egy vál­lalatnál hasznosított újításo­kat, találmányokat tartalmaz­za. A több mint 400 szellemi alkotást magában foglaló ötletbörzekönyvröl hétfőn sajtótájékoztatót tar­tott Tasnádi Emil, az Orszá­gos Találmányi Hivatal elnöke a Technika Házában. Hazánkban a vállalatoknál, üzemeknél évente 70—80 ezer, a munkafolyamatok ésszerűsí­tését szolgáló újítást, ötletet adnak be a dolgozók, üzemi kollektívák, gyakorlati alkal­mazásuk mintegy 3—4 milliárd forintot eredményez a népgaz­daságnak, emellett megköze­lítően 1000 találmányt is hasznosítanak, aminek értéke szintén megközelíti az évi 4 milliárd forintot. Egy-egy szel­lemi termék eddig többnyire csak szűk körben, az adott gyárban hozott hasznot, pedig más üzemek is eredményesen alkalmazhatták volna', de nem tudtak róla. Gyakran fordult elő, hogy jelentős összegeket fordítottak egyes gyárakban olyan fejlesztésre, amit más üzem már sikerrel kidolgozott, alkalmazott. A szellemi javak megtöbbszörözésére, szélesebb körű hasznosítására határozta el a szakbizottság a műszaki, szellemi alkotások összegyűj- "ését, kötetbe foglalását, lehetőséget teremtve ezzel a kutató-fejlesztő szakem­bereknek, hogy megismer­hessék egymás eredmé­nyeit. A kötetben a legtöbb szelle­mi terméket a NIM, az ÉVM és a MÉM vállalatai, üzemei adják közre. Az információ- áramlás megindulása nyomán számítások szerint legalább 10 százalékkal növekszik majd ezeknek a szellemi termékek­nek a felhasználása, s ez mintegy egymilliárd forint értékű hasznot eredményez a népgazdaságnak. A Magyar Kereskedelmi Ka­mara szellemi termék szakbi­zottságának kiadványában a Pest megyei vállalatok, és in­tézmények közül a budakalászi Gyógynö­vény Kutató Intézet há­rom, a Nagykőrösi Kon­zervgyár hat találmány rövid ismertetésével szerepel. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvet egyébként mintegy 2500 vállalat és intéz­mény illetékeseinek megkül­dik. A tervek szerint ezentúl évente közreadják a műszaki­szellemi alkotások gyűjtemé­nyét. Szó van arról is, hogy a KGST-országok között meg­szervezik és kiadják a máshol is hasznosítható szellemi alko­tások tartalomjegyzékét, ily módon a tagországok közötti szellemi alkotások cseréje is aktívabbá válhat. Lehet-e egy esztendő, azaz tizenkét hónap alatt tizenöt hónapot dolgozni? A furcsa kérdésre habozás nélkül jó néhányan igennel felelnek a megyében, mert hiszen ők ennyit teljesítettek. Mármint az élelmiszeriparban, meg a textiliparban, túlórák seregé­vel, szombati, vasárnapi pihe­nőnapok garmadájának fölál­dozásával. Az így összegyűlt műszakszámokat nézve az előbbi, képtelennek látszó kér­dés már nem papírokoskodás; nyers valóság. Gondolataink kész igazságokkal terhes tárhá­zából azután könnyen előkap­juk a magyarázatot: persze, a túlóra a tervezés és a szerve­zés éles kritikája, azaz ott. ahol sok a túlmunka, baj van a tervezéssel is, a szervezés­sel is, s ha e kettővel baj van, akkor mivel nincsen, hiszen ezek minden mást magukba foglalnak? A magyarázat el­fogadhatónak látszik, mégse bólintsunk. Mert ez az egész dolog nem ilyen egyszerű. Elhamarkodott ítélet Tágítva látóhatárunkat: megnyugtató állapot-e az, amikor a nagy termelékeny­ségű, méregdrága berendezés kezelője leállítja a gépét, s maga megy anyag után. mivel nincs segédmunkás, aki ki­szolgálná a falánk eszközö­ket? Na ugye, megint a szer­vezetlenség, akárcsak a túl­óráknál! Gyorsan töröljük el az előbbi felkiáltójelet. Sem­mi indokoltsága. Sőt, a mon­datnak sem. Mert itt koránt­sem szervezetlenségről van szó. Hanem és kizárólag ter­vezési csapdákról. Olyanokról, amilyenek között mindenfaj­ta munkahelyi vezetésnek na­ponta lépkednie kell, s rá­adásul azzal az érzéssel, hogy e csapdákat részben mások állították, tehát nem tehet- jj&fc arról, amivel szembenéz­ni kényszerülnek. Most már átlépve a képle­tes beszéd sík mezejéről a va­lóság dimbes-dombos tájaira, leírjuk a megfogható konkré­tumot: a tervezettnél húsz­ezerrel 4Éöbb túlórát használ­tak fel egy esztendő alatt a Lenfonó és Szövőipari Válla­latnál. Amiben közrejátszot­tak belső mulasztások, balfo­gások is, de az a fejfájdító helyzet úgyszintén, hogy vagy a túlóra, vagy olyan berende­zéseket kell kényszerpihenőre ítélni, melyek meghatározó szerepet töltenek be a feldol­gozás menetében, melyek nél­kül egész egyszerűen elképzel­hetetlen a termelési felada­tok teljesítése. Nyugodt lelki­ismerettel bármelyikünk is választaná-e azt a megoldást, hogy akkor inkább álljanak a gépek?! Egy fecske nyara? önmagában a tervezés egy- egy részletének hibája nem ígér válságokat, ám a csapda ott van, hogy ezek a részletek sokféle más részlethez kap­csolódnak, s a hiba hatása legtöbbször ott tapasztalható, ahol nem számítottak arra, mert úgy hitték, ők mindent rendben tettek. A vállalat budakalászi szövőgyárában például a túlórák növekedésé­hez, a tervezettnél nagyobb mennyiségéhez erőteljesen Uszty-llimszkbe Útrakelt a diákbrigád Először fogad Vszty-llimszk magyar egyetemista és főisko­lás építőbrigádot: 17 felsőfo­kú oktatási intézményünk 150 hallgatója indult útnak hétfőn a Bajkál tótól 450 kilométer­re lévő 70 ezer lakosú város­kába. Nagy Sándor, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára el­utazásuk előtt a munkásőrség országos parancsnokságának vezetőképző iskoláján meleg szavakkal búcsúztatta a két­hónapos építőtáborozásra vál­lalkozó fiatalokat. Mint mon­dotta: a KISZ-es építőbrigád a Lenini Komszomol Központi Bizottságának meghívására^ a KISZ KB megbízásából tevé­kenykedik majd a KGST-tag- országok közös beruházásában megvalósuló fa- és cellulóz- ipari kombinát, valamint a vi­za erőmű építésén. ★ Hosszabb távú, 1990-ig szóló cellulóz- és papíripari prog­ramról tárgyalt Sárosi Sándor- né könnyűipari miniszterhe­lyettes szovjet partnerével, Jevgenyij Szizovval, a Szov­jetunió cellulóz- és papíripari miniszterhelyettesével. hozzájárultak a gépjavítások zökkenői. Ezt az okot azok, akik a túlórákkal gazdálkod­nak, aligha vehették előre fi­gyelembe. A gépjavítások el­húzódása azonban túlóra- igényt teremtett, s akkor már nem kínálkozott más válasz­tás, mint kérni a dolgozóktól a többletet. A gépjavítási ké- sedelmekoen része volt gyári nehézkességnek, szervezetlen­ségnek, de annak úgyszintén, hogy a szükséges anyagok, alkatrészek némelyikét nem lehet megvásárolni, hosszú ideíe hiánycikkek. Saját ma­gukat hibáztassák ezért? Amit ők mulasztottak, azt nem ta­karták — sőt, a felelősség ér­vényesítésére is sor került —, ám mit tehetnek azzal az ál­talános tervezési gyakorlattal szemben, amiben a végtermék az uralkodó, s az alkatrész, a részegység huszadrangúvá si- lányodik?! Csupán annyi vé­dekezésre nyílik módjuk, hogy amikor kapható valami, akkor fölösen is vásárolnak abból, készleteznek tehát, aminek egyrészt anyagi kö­vetkezménye van — az esz­közlekötésért járulékot fizet­nek —, másrészt azzal jár, a szóban forgó áru nagyon hiányzik valahol másutt, azoknál, akm éppen a soro­sak voltak abban, hogy ne jussanak hozzá. Egészen más ügynek látszik a túlóra, s tőle távolinak az anyag- vagy alkatrészellátás, s lám, ilyen leegyszerűsített példán is milyen hamar kide­rül, egyik a másikat úgy fog­ja, mint láncban a szemek a szomszédosat. Megengedve a túlzást, akár leírhatjuk azt is, hogy aki változtatni akar a túlóra-felhasználás egészség­telen mértékén, az kezdje e tevékenységet a folyamatos anyag-, szerszám- és alkat­részellátás megteremtésénél. A túlórázáson azonban a vál­lalatnak kell módosítania, a másik teendőbe viszont sem­miféle beleszólása,tnincsen, is­mert vagy ismeretlen partne­rek kiszolgáltatottja. S ezt az ellenmondást föloldani aligha tartozik a könnyű feladatok közé. Ehhez ugyanis már az ágazati kapcsolatokat kell fi­gyelembe venni, azaz más tárcák egységeinek tevékeny­ségét. mm Mulasztások, megosztva Mindannak; amit eddig le­irtunk, változatosak és veszé­lyesek a következményei. A megbízhatatlan alkatrészellá­tás , a tehetetlenség érzését ül­teti el a gyárban, s ettől már csekély a távolság addig, hogy a saját mulasztások is belefér­jenek az egyre zavarosabbá váló viszonyokba, ahol okpa­takok okozatfolyammá duz­zadnak. A másik, semmivel sem lényegtelenebb hatás: amikor nyilvánvalóvá lesz a lépéshátrány, a tervezett és a megtett feladatok különböző­sége, az érintettekben elural­kodik az a nézet, hogy bármi áron egyenesbe kell kerülni. A bármi ár azonban legtöbb­ször drága ár, erkölcsiekben és anyagiakban, holott kezdet­ben mindössze annyiról volt szó, nem lehet bizonyos elektromos szerelési cikkeket kapni...! Mivel a tervezés nem kellően mérlegelte azt, hogy a műszaki fejlesztés kö­vetkezményeként a népgazda­ságban ugrásszerűen megnö­vekednek az igények bizonyos elektromossági áruk iránt, így vállalatok sora — közöt­tük a gondolatmenetünk kö­zéppontjába állított Lenfonó — kényszerül túlóráztatásra, költségeket nem kímélő fel- újitásokra, karbantartásokra. Forma szerint pusztán annyi­ról, s nem többről van szó, nem lehet — találomra vá­lasztva a tengernyiből az egyet — elektromos kapcsoló­gombot kapni. Ami nem nagy ügy. Következményeiben azonban már csapda. Lényeges eleme a tervezés­nek a termelési érték megál­lapítása, hiszen sok más té­nyező, a fejlesztési alaptól a részesedésig, ettől függ. A Lenfonó- és Szövőipari Válla­latnál a termelési érték — döntően a termékszerkezet át­alakításának köszönhetően — folyamatosan növekszik. Itt is van azonban csapda. Az ún. osztályos áruk — tehát a kü­lönféle okok miatt másod-, harmadosztályúnak, osztályon kívüliének nyilvánított termé­kek — arányának növekedése nagy summától foszthatja meg a közösséget. A Lenfonónál az osztályos áruk egyszázalékos gyarapodása 2,2 millió forint­tal apasztja a vállalati bevé­telt, azaz ekkora lyuk támad a terv papírja és a valóság szövedéke között. A gyatrább­nak jelölt áruk java kikészí­tési hibák miatt került erre a sorsra, azaz mert festékfoltos, töréscsíkos, s mert felületén szennyezett. Az okok között szép számmal lelni fegyelme­zetlenség, közömbösség szülte mulasztásokat, ilyen, például a már kész, első osztályú áru szennyeződése. Gyakran ez az ok, de nem minden esetben. Hiszen közrejátszik az is, hogy zsúfoltak a raktárterek, áll a hibás targonca — orszá­gosan megoldatlan az elekt­romos targoncák alkatrész­utánpótlása, szakszerű, azaz specializálódott javítása —, nem győzik a csomagolok a munkát, s amikor győznék, álltkor a kamionok nem ér­keznek meg az ígért időben. A zsúfoltság a kapkodás, az egyenetlen leterhelés szinte törvényszerűen vezet azután hibákhoz, az áru károsodásá­hoz, s ki állíthatná, egy mű­vezető, egy üzemvezető, egy gyárigazgató mindezekben rendet tehet? A vállalat nem függetlenítheti magát az álta­lános gazdasági környezettől, azaz hiába várnánk csodákat egy-egy közösségtől, legjobb szándékaik mellett sem képe­sek erre. Csodák nincsenek Korábban föltettük a szó­noki kérdést, megnyugtató ál­lapot-e az, hogy a nagy ter­melékenységű berendezések kezelője látja el az anyágttVoz- gatási teendőket is, mert nincs segédmunkás? A Lenfonó több gyárában ismétlődően kénytélnek szembenézni ezzel, s azok a rejtett veszteségek — a gépek állásideje miatti ter- meléSiéctók-csökkenés —, amik ezzel összefüggne%*ha- talmasak. Igenám, de ki és honnét kerítsen segédmun­kást? Főként akkor, ha az egy műszakban dolgozó cé­geknél többet keres, mint itt?! A vállalatnak van bérpoliti­kája, ez azonban nem képes semlegesíteni az általános bérhelyzet ellentmondásait és feszültségeit, s azt a fonák helyzetet sem képes megmá­sítani, hogy a népgazdaságnál! — látszatra — kifizetődik, amikor a nagy termelékenysé­gű kereszt csévéző kezelője munkaidejének harmadában anyagmozgató, de az nem fi- zetődik ki, hogy a különböző anyagmozgató berendezések reális áron kerüljenek forga­lomba, s ne átlagosan 400 ezer forintba kerüljön egy segédmunkás helyettesítése géppel. Igaz, hogy a kép tel­jes legyen, hozzá kell ten­nünk: az irreális ár ellenére sincs megfelelő kínálat a tex­tilipari anyagmozgatást meg­oldó eszközökből. Néhányat említettünk csu­pán a csapdák sokaságából, de a hivatkozásnyi utalások többszörösen aláhúzzák annak indokoltságát, amit az MSZMP Központi Bizottsága 1977. ok­tóber 20-i ülésének határoza­tában — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — „a tervezési rendszer folyamatos tovább­fejlesztésének” igényeként fo­galmaztak meg. A testület ülésén elfogadott dokumen­tum azt is kimondja, „a struktúra fejlesztésekor fon­tos szempont a zavartalan belső ellátás biztosítása, a he­lyettesítő importlehetőségek feltárása, az ellátásért való felelősség tisztázása és a meg­felelő szervezeti háttér.” S e követelmény címzettje egy- egy vállat éppúgy, mint a gazdaságvezetés valamennyi pontja. Mert csak a vállala­toktól remélni az ellentmon­dások föloldását, annyi, mint csodákra hagyatkozni, csodák pedig nincsenek. Mészáros Ottó I i i Vasárnap a nyíregyházi sós- I tói kultúrparkban rendezték meg az 58. nemzetközi sző-1 vetkezeti nap országos ünnep­ségét, mintegy 10 000 résztve­vővel. Dr. SssgSiy Vilmos ünnepi beszéde

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom