Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

1978. JULIUS 4., KEDD NEMZETKÖZI ELISMERÉS Szívműtét — amatőrtekercsen KÖZÖS MUNKA A CEGLÉDI FILMES KLUBBAN-— Hát ezt hogyan csinál­ták? — kérdezték a szívgyó­gyászat tudósai Katona Sán­dort, a ceglédi amatőrfilmklub vezetőjét, amikor bemutatta nekik a klubtagok készítette filmet, mely egy pacemaker, azaz szívritmusszabályozó be­helyezését rögzítette a színes Kodak-szalagra. — Fizikailag is nehéz fel­adat volt — emlékezik Katona Sándor. A két és fél órás mű­tétet ólomiköpenybe öltözve, a 'kamerát ólomiepelbe burkol­va filmeztük, mert a műtő­asztal fölött ott volt a rönt­genkészülék, végig bekapcsol­va. Kiszűrt fények — Honnan az ötlet, éoo egv lyen feladatot vállalni? — Nagykőrösön májusban rendezték a nemzetközi egész­ségügyi, vöröskeresztes és környezetvédelmi amatőrfilm fesztivált Erre neveztünk be a filmmel, de ez csak az oko­zat volt. Az ok: klubunknak törzstag.ia, régi amatőrfilme­se dr. Túri József, a pacema­ker készülékeik behelyezésére kijelölt ceglédi kórház orvo­sa, aki maga végezte a műté­tet Ö említette először, hogy tudomása szerint még hiva­tásosoknak sem sikerült tömö­ren, közérthetően, jó techmi- ikával filmre venni ezt a bo­nyolult, nehéz operációt — Vajon miért? — Csak egy technikai ne­hézséget említek. A színes filmen vakítanak, beégnek az orvosok fehér köpenyei, a hó­fehér steril térítők. Nekünk sikerült kiszűrni a zavaró fé­nyeket. A filmben nincsenek ijesztően borzongató jelene­tek. Ügy igyekeztünk a kame­rát mozgatni, az ismertető szö­veget összeállítani, hogy laikus és szakember egyaránt értse és érezze: itt életet mentő gyógyítást láthat. Ezért érté­kelte a nagykőrösi zsűri is, amikor az igen erős mezőny­ben az egészségügyi kategória első díját nekünk ítélte, és ez váltotta ki a nemzetközi kar- d i ológ usfalá ikozó résztvevői­nek korábban említett csodá­latát is. A legnagyobb elisme­rés azonban az volt, amikor a film és az operáció főszerep­lője, immár gyógyultan, egész­ségesen köszönte meg mun­kánkat. Szigorú Iiázizsiiri — A nagy hagyományú ceglédi amatőrfilmklub az el­ső díjjal elért egy csúcsra. Hogyan jutottak el idáig? — 1965-ben alakultunk, a Kossuth Művelődési Ház pat- ronálásával. Akkoriban a fil­mes kellékek, felvevők, vetí­tők, egyéb eszközök bizony igen drágák voltak. A műve­lődési ház szép anyagi segít­séget adott ezek beszerzésé­hez, elkezdhettük a munkát. Lassan, sokszor saját kárun­kon tanultunk. Először még csak a technikát igyekeztünk elsajátítani. Telt az idő, ké­szítettük a filmeket, belejöt­tünk, ki-ki saját maga is vá­sárolt felszerelést, egyre ko­molyabb feladatokra vállalkoz­tunk. Most huszonhármán va­gyunk, van köztünk munkás és orvos, fiatal s idősebb. Minden hétfőn találkozunk. Előadásokat hallgatunk a for­gatókönyvírásról, a rendezés, a vágás technikájáról, a han­gosításról. Megismerkedünk a legújabb felvevő- és vetítő­gépekkel, objektívokkal, nyersanyagokkal, labortechni­kával. A klubtagok ismertetik elképzeléseiket, forgatóköny­veiket, még nyers állapotban bemutatják filmjeiket, megvi­tatjuk, hogyan állítsa, vágja TV-FIGYEXO A Hét egésze talán szür­kébbre sikerült a szokásosnál — egy-egy darabja önmagában nemigen szolgált különösen nagy élménnyel, viszont azok szerencsésen kapcsolódtak egymáshoz. Jól rímelt a KGST- vel foglalkozó beszélgetésre a Vinnyica—Albertirsa közötti távvezeték-szakasz építését be­mutató riport. Bán János rutinosan, hig­gadtan kalauzolta a nézőt — legalábbis gondolatban — az 1600 kilométeres vezeték hazai részének hat&záz-egynéhány óriástartója mentén, miköz­ben jólesően nyugtázhattuk: a vállalatok közötti jó együttmű­ködés nem csak a mesék biro­dalmába tartozó álom, hanem egyre inkább hétköznapi gya­korlat is, valamint, hogy az itt építettnél nagyobb transzfor­mátorokat -alig-alig csinálnak máshol a világon. A tárgy ér­dekessége okán sajnálhatjuk, hogy a riport nem tarthatott vaiamivel tovább. Ugyanezt mondhatnánk el az Adria-kő- olajvezeték építéséről szóló percekről. E másik vezeték ugyancsak közvetlenül érinti Pest megyét, hiszen a vég­pontja Százhalombattán lesz. Okosan tekintett ki a világ­ra a Hétben az Altamiranóval folytatott beszélgetés, s mind­járt utána az ázsiai és a közel- keleti politikai helyzetet fel­villantó néhány perc. Fontos dologról szólt — friss, szati­rikus hangon! — a „géperejű tolakodást” (s áttételesen mennyi más tolakodást!) ka­meravégre tűző összeállítás. Ugyancsak általános tanulság­gal szolgált a kecsketartás hasznáról való képsor: gyak­ran hevernek az utcán (a szán- íóföldön, az íróasztalon, a’ fe­jekben stb.) kihasználatlan le­hetőségek — a mostaninál töb­ben értük nyúlhatnának. Nem (és néha igen), A veszp­rémi tévétalálkozó díjkiosz­tó ünnepségéről sugárzott köz­vetítésben Horvát János egyebeken kívül azt is meg­kérdezte az egyik nyertestől: ténvleg olyan rosszak-e a kér­dező riporterek?... Csurka István nemmel válaszolt (mi mást is tehetett volna abban a pillanatban?!) — aztán a mű­sor maga kontrázta meg ud­varias feleletét. A riporter ugyanis ezúttal — akár a jobb sorsra érdemes VIT-vetélke- dőn — klasszisokkal alulmúlta önmagát: interjúalanyt takart, kitekintgéílít, semmitmondót kérdezett,közbevágott, túlma­gyarázott és sorolhatnánk to­vább, hiszen dús csokorba kö­tötte mindazokat a gyomszála­kat, amelyeket megszokottan inkább egyesével szoktunk kapni a Szabadság térről. Vasárnap aztán alaposan ja­vított Horvát. A Hétben re­mek — bizonnyal éppen egy­szerűsége okán remek — öt­lettel szólaltatta meg a Chilei Szocialista Párt főtitkárát. Hagyta beszélni Altamiranót, olyan címszavakat sugallva ne­ki, amelyekről lehetett is oko­san és tartalmasán beszélni. Shaw hangja. Nem hiszem, hogy lehetne jobbat adni a műfajban annál, mint amit vasárnap este Mensáros László adott Julius Caesar hangjaként. Vagyis hát inkább G. B. Shaw hangjaként, hiszen a nagy ír minden figurájában ő maga beszél. Különösképp vo­natkozik ez a Caesar és Kleo­pátrára, amely legkülönb eré­nyeinek — éles iróniájának és majdnem ugyanolyan éles ön­iróniájának — talán leggazda­gabb gyűjteménye. Izig-vérig XX. századi (bár 1898-ban szü­letett) színpadi mű, s még an­nál is maibb tévéalapanyag. Hiszen a képernyő még a színpadnál is közvetlenebbül tud arcokat mutatni, gondolat­rezdüléseket követni. Márpedig Shaw-nál a belső történések igazán fontosak. A tévéfilm alkotói kitűnő mesterségbeli tudással valósí­tották meg az író álmát. Kü­lönösen tetszett a Caesart ala­kító Alec Guinness — és leg­alább ennyire a hangját „ját­szó” Mensáros. Aki véghez- vitte a ritkán sikerülhető cso­dát: egy remekműhöz is új ér­téket tett hozzá. Tökéletes egységbe fogta Shaw sziporká­zó, néha-néha azonban a mel­lékes dolgokat is nagy fény­erővel megvilágító gondolat­tűzijátékát. Daniss Győző össze az anyagot, mit hagyjon ki, tegyen hozzá, hogyan han­gos! tson. — Ez a közös megbeszélés nem megy-e az egyéni munka kárára? Megmarad az alkotói szabadság, egyéniség? — Feltétlenül. Nem cenzú­rázunk, és tanácsaink nem uniformizálják a filmeket. Vi­tatkozunk, beszélgetünk, így az alkotó segítőjévé, társává válunk. — A különböző amatőr mű­vészeti szervezetek, így a szín­játszók, vagy a filmesek is, gyakran fesztiválcentrikusak. Egy-egy nagyobb alkalomra el­készítik produkciójukat, és eb­ben ki is merül tevékenysé­gük. A maguk kárán tanulták — A ml munkánk folyama­tos. Természetesen gyakran kapunk fesztivál-meghíváso­kat, de gyakran vissza is uta­sítjuk azokat. Ha saját, házi zsűrink nem talál arra érde­mes alkotást, nem nevezünk be. Nem is művészkedünk mindenáron. Vannak köztünk, akik csak családjuk minden­napjait, vagy útiélményeiket örökítik meg. Ám ők is részt- vesznek egy-egy nagy jelen­tőségű közös munkában, ki­sebb feladatokat vállalnak, lelkesedéssel, örömmel és hoz­záértéssel. Nyugodtan mond­hatom, nálunk jó a közösségi szellem. — Hogyan tovább? — A művelődési ház jóvol­tából ma már a legkorszerűbb eszközökkel dolgozhatunk. A gépeket, berendezéseket klub­tagjaink ingyenesen használ­hatják. Ez elsősorban a fia­taloknak kedvező lehetőség, akiknek még nem futja drága felvevőre, nyersanyagra, vá­góasztalra. A fiatalokat várjuk tehát klubunkba, friss ötle­teikkel és a régiek nagy-' szakmai rutinjával bizonyára sok új, érdekes és értékes fil­met csinálunk majd. Andai György A mezőgazdaság diákszemmel A szokolyai iskolások rajzköre lelt az első A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Hazánk mezőgaz­dasága diákszemmel címmel nyílt kiállítás. Az egész or­szágból érkeztek be diákalko­tások, amelyeket sok érdeklő­dő tekint meg a múzeumban. Kristóf László felvétele A pályázók közül első helye­zést értek el a szokolyai diá­kok, még közelebbről a Má- nyoki Ádám rajzkör tagjai. A képen az első díjas pá­lyaművek sorozatából látha­tunk néhány festményt. Az Agria Játékszín bemutatói: Régi magyar vígjátékok Az egri Várszínházban hét­főn megkezdődtek a helyszíni próbák. A fellépő városi színé­szek már valamennyien Eger­be költöztek, s ott maradnak a nyári színházi idény végéig. Eger felkészülten várja a Várszínház, hivatalos néven az Agria Játékszín vendégeit. Az egri vár gótikus palotája előtt felépült a szinpad és az ezer­személyes nézőtér. Az idei*nyáron egy műsor­ban két komédia kerül közön­ség elé, ismeretlen magyar szerző 1648-ból származó, Cons­tantinus és Victória című. va­lamint Simái Kristóf, 1792-ben írt Szerelem féltők című műve. A főbb szerepeket Psota Irén, Szabó Gyula, Körmendi János, Bencze Ilona, Lehoczki Zsuzsa, Fehér Tibor, Maros Gábor, Szacsvay László és Kertész Péter alakítja. Rendező: Rom- hányt László. Az egri Várszínház bemuta­tó díszelőadását július 13-án este rendezik. Csillebércen az ország egyik legszebb úttörőtáborát a bu­dai hegyek veszik körül. A főbejáratnál az úttörővasútról diákok szállnak le. Megszólí­tom őket, Pest megyei gyere­keket keresek. Tari Róbert szegedi orvostanhallgató a Kozmosz-altábor kiváló úttö­rőinek ifivezetője kísér el a Pest megyei pajtások szobi­jáig. Ketten a kiválóak közül — A Pest megyei pajtások közül Stefkovics Jancsival és Krichsnbaum Matyival vagyok legjobban megelégedve — mondja Tari Róbert. ők a legaktívabbak a foglal «ozáso­kon, s legügyesebbek a por­tyákon. — Amint megérkeztünk, azonnal . csoportokba osztot­KIALLITOTERMEKBEN Külföldről érkezett művészek bemutatkozása Három kiállítást láthatunk Budapesten július 16-ig a Mű­csarnokban, illetve a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézete Do­rottya utcai termében. Francia élmények Galamb Erzsébet Kassán született, Prágában végezte a Képzőművészeti Akadémiát és Párizsban élt két évtizedig. Onnan tért vissza 1952-ben, azóta Budapesten alkot, több­ször volt önálló kiállítása Kas­sán, Párizsban, Amszterdam­ban. Világa könnyednek látszik kifogástalan rajztudása miatt, de a képek elegáns külalakja mélységet tartalmaz, rejtőző finomságot, kutatókedvet. A franciás iskolázottság magyar problémákat tár fel a Kovácsok nehéz munkájában, a Kukori­catörő alapos megfigyelésében. Galamb Erzsébet a csendélet kiváló művelője, különösen akkor van elemében, amikor Pipacs-ot választ a kép fősze­replőjének. Róma évei Ki tulajdonképpen Eva Fi­scher? A katalógusból életraj­zi adatokat nem tudunk az ol­vasó számára közvetíteni, csak annyit, hogy a fiatal festőnő 1946-ban bukkant fel Rómá­ban, s azóta is a valóság irán­ti elkötelezettséggel növeli fes­tészetté a fehér bárkák szép ringását, a váróterem fáradt alakjait, a varrónő munkama­gányát, Róma tornyait és íveit. Érzéke van arra, hogy formák­ban tárja fel a történelem múltját és jelenét az építészet és az ember alakzataiban. Angol üzenet Peter de Francia művei Ang­liából érkeztek. Szerzőjük 1921-ben született Franciaor­szágban, bejárta, a világot, je­lenleg Angliában él. Eszmé­nye Léger, Guttosó művészete, rajzai erőteljesek. Élnek az iró­nia, a szatíra fegyverével, nem finomkodnak. Nemcsak gyö­nyörködtetni akarnak, hanem felháborítani és leleplezni. Ez szimpatikus vonás, csupán az a probléma, hogy témáihoz nem módosítja eszközeit, azok vál­tozatlanok maradnak. Hibátla­nok, de kicsit szárazak is. Ráckevei ihletés Július közepéig látható Pa- tay László képkiállítása a nyergesújfalui tömegszerveze­ti székházban. A Dömsödön élő Vecsési Sándor festőmű­vész, aki nyergesújfalui illető­ségű, évek óta gondol arra, hogy jó művészetben részel­tesse szülőfaluját és Dömsödöt is. Nyergesújfalunak, és Döm- södnek is pompás festményt adományozott. Most Ráckevén dolgozó festőbarátja nyerges­újfalui bemutatkozásán mű­ködött közre, aki Vecsésihez hasonló erejű, gondolkodású alkotó. Patay most fejezte be nagy méretű falfestményét a Parlamentben, s ennek vázlatát önzetlen szolgálattal a rácke­vei gimnáziumnak óhajtja ad­ni. Arra mutat példát nyerges­újfalui tárlata is, hogy az igaz művész etikájában is kimagas­ló, a szépség teremtésével szol, gátja az emberi boldogságot. Aki vonaton, autón arra jár, érdemes megállnia Nyergesúj­falun, hogy megtekintse Patay László eszmékre serkentő mű­vészetét Losonci Miklós tak bennünket — meséli Stef- kovics János pilisi úttörő. — Barátkoztunk, ismerkedtünk. A foglalkozásokon dalokat ta­nultunk, fociztunk. Szeren­csére nagyon sokat kirándul­tunk, s voltunk múzeumokban is, kedvenc tantárgyaim a földrajz és a történelem, az érdeklődésemet a programok nagyon kielégítették. A legjobban az tetszett, hogy megismerkedtünk Csille­bérc történetével — szól köz­be Kirchenbaum Mátyás, a nagymarosi általános iskola tanúlója. — Megtudtuk, meny­nyi ember fogott össze tár­sadalmi munkában azért, hogy kialakuljon ez a gyer­mekparadicsom,-ahol nagyon sok szép élményt szereztünk. Kérdésemre szerényen, sza­badkozva bevallják, hogy ki­tűnő tanulmányi eredményü­kért és kiváló őrsvezetői mun­kájukért küldte ide jutalmul őket az iskola vezetősége. , Kötetlen foglalkozások Hegyvári Katalin és Zsom­bori Erika a hangulatos pavi­lon legnagyobb helyiségét dí­szítik az esti gyerekbálra és discóműsorra. — Domonyból jöttem a tá­borba, nagyon jó az úttörő­életünk ott is, mégis élményt jelentettek az itteni foglalko­zások — mondja Hegyvári Katalin. — Sokat tanultunk ez akadályversenyen, volt egy­két kérdés az úttörőmozgalom múltjával, Csillebérc történe­tével kapcsolatban. Ezek -e a választ a helyszínen Kelleti megadnunk. Egyáltalán nem éreztük kötöttnek a foglalko­zásokat, hiszen ez a vet-'dkedő is a szabadban, Csillebérc leg­szebb részein zajlott le. — Csak egy dolgot hiányol­tunk — kapcsolódik a beszél­getésbe Zsombori Erika, Szentmártonkátáról. — A tá­bor területén egyelőre csak egv kisebb úszómedence van, s bizony kevesen fértünk be­le. — A napokban német ven­déggyerekek érkeztek hozzánk. Nagyon kedvesek, ketten kö­zülük jól beszélnek magyarul, de a többieket is megtanítot­tuk már néhány szóra. Az el­ső este megajándékoztak ben­nünket NDK-beli játékokkal, mi is vettünk — illetve készí­tettünk nekik egy-egy kis cso­magot Orsi portya és akadályverseny Azok a pajtások, akik a hul­ladékgyűjtésben értek el ki­váló eredményeket, a Parti- zán-altáborban laknak, őket is fölkerestem. — Sok papírt gyűjtöttünk Somogyi Péterné tanárnő ve­zetésével otthon, Verőcemaro­son — meséli Szatmári Ta­más. — Elég hamar megszok­tam a napirendet, nem volt nehéz reggel fél hétkor fel­kelni. Nekem a rejtvényver­seny jelentette a legnagyobb élményt. Kirakós betűfeladvá­nyokat kellett megoldanunk. Nehéz volt, de ha gondolkoz­tunk könnyen megtaláltuk a megoldást. Élvezetesek voltak az ügyességi versenyek is, kis medencében papírhajókat úsz­tattunk, versenyeztettünk. Ér­dekes volt a Farkashegyi tú­ra, megkoszorúztuk az isme­retlen katona sírját. A leg­szebb az volt, amikor fölnéz­tünk a Farkashegyre, amely fölött éppen vitorlázó repülőül lebegtek. — Mindenkinek a városláto­gatás és az őrsi portya tet­szett a legjobban. Elmentünk Disznófőre, amely arról neve­zetes, hogy Mátyás király itt lőtte a legnagyobb vaddisz­nót abban az időben. Közben növények, fák leveleit gyűjtö­gettük — teszi hozzá Almási Gábor, verőcemarosi nyolca­dikos. — Egynapos Budapest látogatáson is voltunk. Szóra­koztunk a Vidámparkban, de nekem a múzeumok tetszettek legjobban, különösen a Had­történeti Múzeum, nagyon érdekel a történelem. Otthoni úttörőéletünk is jól szervezett, még a tanév végén háromna­pos kiránduláson voltunk a műemlékekben gazdag vá­rosban, Sopronban. Nálunk a Dunakanyarban is szép erdős a vidék, mégis nagy élmény itt fönn a hegyen, az erdő kö­zepén lakni — teszi még hoz­zá. Pósa Zoltán Nyelvi tanfolyam a Szovjetunióban Az országgal is ismerkednek Megközelítően 300 középis­kolás diák vesz részt az idei nyáron a Szovjetunióban egy­hónapos nyelvi táborban. A Kurszkban, Novgorodban és Lugában megnyíló táborokban 100 szoviet középiskolás és egyetemista segítségével, ma­gyar és szovjet pedagógusok irányításával az orosz nyelvet gyakorolják. A diákok az idén fejezték be a gimnázium vagy a szakkö­zépiskola III. osztályát — egy részük tagozatos osztályban ta­nult — a nyelv alapjait tehát már birtokolják. A nyári nyel­vi képzésnek az a célja, hogy elsajátítsák a mindennapi be­szélt nyelv fordulatait, apróbb titkait, részletszépségeit. Ezen­kívül személyesen is megismer­kednek a Szovjetunió gazda­sági eredményeivel, kulturális értékeivel, természeti szépsé­geivel. Kirándulásokat testnek a többi között Moszkvába és Leningrádba, s programjukban a „lakóhelyük” környékén te­endő túrák, vidám öszejövete- lek is szerepeinek. A Kozmosz- és a Partizán-altáborban PEST MEGYEIEK AZ ÜTTÖRŐ-PAR ADICSOMBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom