Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

! Kalákáról - kalákában Az újságíró kérdéseire is kaláká­ban válaszolnak! Az egyik mondatát a másik erősíti vagy cáfolja — kri­tikai vagy egyetértő gesztussal kísé­rik. Néha egész kis kánon alakul prózában, máskor csak némi ritmu- | sós kíséret. Azt hiszem, kottapapír- } ra kellett volna írni a velük folyta- ! tott beszélgetést, úgy jött volna ki, i alá és fölé helyezett hangsúlyokból : és ellenpontokból — az összhang. A Kaláka együttes 1969. noivember 29-én alakult. Négyen vannak, a ; Gryllus testvérek, Dániel és Vilmos, | Radványi Balázs és liuzella Péter. j Közülük hárman együtt jártak ál­talános iskolába, zenei általánosba. — Nagyon jó alapokat kaptunk. , A naponta felhangzó közös éneklés, a kamarazenélés, a kórusgyakorlat indított el bennünket, s jelölte ki az utunkat. Külföldön úgy határoz, zák meg együttesünk hovatartozá­sát, hogy „folk group”. Mert nem elektromos hangosítással dolgozunk, „népi hangszeres, énekes csoport” vagyunk. — Ez azt is jelenti, hogy kiló- i gunk a különféle skatulyákból. (Né­ha ez jó, néha meg hátrányos.) Rit­kán játszunk „népzenét”, saját szer- zeményűek a számaink. A legtöbb­ször irodalmi alapanyaggal dolgo­zunk, verseket zenésítünk meg, mégsem csupán irodalom a műso. runk, hiszen a zene változtat, vál­toztathat a vers irodalmi akuszti­káján. A rádióban a sanzonrovat foglalkoztat bennünket, bár aki szi­gorúan veszi, az mégsem tart ben­nünket sanzonénekeseknek. — Pedig a mi módszerünk egyál­talán nem új, sőt, igen-igen régi. A XVI—XVII. században ugyanis nem olvasták a verseket, nem is mondták, hanem énekelték. Balassi költeményei még hangzásban is ha­sonlíthattak a mi előadásmódunk­hoz; ének — ütős, pengetős kíséret­tel. — Amikor elkezdtük, többféle út állt előttünk. Virágzott a beat, az akusztikus együttesek egész sora aratott sikert. Már megvolt az első pol-beat fesztivál is. Hozzánk az ősi népzene állt közel. Az ösztönösnek mondható egy-két év után rájöttünk arra, hogy nem elég a sláger férc­szövege. A népi ihletésű zenéhez igényesebb'szöveg szükséges. Ekkor folyamodtunk a versek megzenésí­téséhez. — Csakhogy a versek nem húz. hatók rá egy-egy népdalra. Kerestük az utat most már a népdal, népzene eszközeivel való, minél hűségesebb irodalmi tolmácsoláshoz. — Ahány vers, annyiféle zene. Nem kötöttük le magunkat soha egyetlen stílushoz sem. Különféle zenei irányzatokat művelünk, min­dig az irodalmi szövegnek alárendel­ten. — A fellépések kovácsoltak ben­nünket együttessé. S a saját ötletek mellé egyre több „megrendelés” ér­kezett. Zenésítsünk meg verset. ír­junk drámához zenét. Csináljunk összeállítást egy-egy nép zenéjéből... Adjunk műsort gyerekeknek. — A gyerekeket külön meg kel­lett „tanulnunk”! Most már tudjuk, hogy nem kell velük aranyoskodni és vigyorogni, nem kell sokat mon­dani, gyorsan. Hanem keveset, de azt őszintén. És komolyan. A gyere­kek értik. Sok műsort adunk nekik Levente Péter társaságában. — Eleinte mi is 2—1 perces „szá­mokat” készítettünk. (Az elsők kö. zött volt Petőfi: Megy a juhász sza­máron, Arany: Egri leány.) Majd hosszabb versekkel próbálkoztunk. Most is repertoáron van Weöres Sán­dor: Az éjszaka csodái. A nagy vál­lalkozások egyike volt az Antigoné kórusának „eljátszása” zenével, La- tinovits, Mensáros, Kozák András, Monori Lili társaságában. Erről rá­diófelvétel is készült. A Thália Szín­házban A hétfejű tündérben ugyan­csak mi adtunk a zenét. Részesei voltunk egy érdekes kísérletnek: Shakespeare Hamletiének monodrá. ma-változatát mondja el Kozák András. Az összes többi szerep a miénk. Zenével jelenítjük meg Clau­dius udvarát és Ofélia őrülését, a színészek szereplését, s a szellem hangjait egyaránt — Ennek okán kibővült a nézőink, hallgatóink köre is; míg a beat- együttesek általában kortársaiknak és a náluk fiatalabbaknak zenélnek elsősorban, a mi fellépéseinken már megjelenik a nálunk idősebb gene­ráció is. Négyőjük közül hárman huszon­nyolc évesek, csak Gryllus Vilmos fiatalabb náluk. Mind a négyen műegyetemet végeztek, A kortárs együttesek körül gyakran harsog a pletyka szétválásról, „átigazolásról”. Körötttük minden csendes. Vitáik — vérre menőn — csak a komponálás­nál vannak, és a futballpályán, ahol ketten-ketten állnak egymással szemben, csapatot alkotva. Két fel­lépő ruhájuk van, egy díszes, húzott ujjú, színpadias, s egy fekete; de ha lehet, civilben muzsikálnak. Ember­közelben... TÖRD AI ALIZ Nagy László Lázár műtermében Ceglédi kisgrafikabarátok HARMINCÁN INDULTAK, har­mincán vannak — szinte valameny- nyien fizikai dolgozók, öntevékenyek, lassan már nemcsak a város, ha­nem az ország is számbaveszi tevé­kenységüket. Egyénileg fejlődnek, s ezzel a ceglédi kulturális életet is fejlesztik, sőt ma már Cegléd a kis- grafika országos mozgalmának egyik gazdája az ő közreműködésükkel. A ceglédi kisgrafikabarátok kö­re 1971 márciusában alakult Nagy László Lázár kezdeményezésére. Ma is az ő irányításéval dolgoznak, tag­jaik ex libris gyűjtők. Pécs után Cegléd volt az első, ahol ilyen kör alakult, őket követte Debrecen, Sze­ged, Eger. Cegléd azóta lebonyolí­totta a kisgrafika barátok köreinek két országos találkozóját, több alka­lommal rendezte meg az országos ex libris kiállítást. Cegléd városa és a Pest megyei Művelődési Központ ez alkalommal díjakat is osztott ki az arra érdemes grafikusok között. Növekszik a nemzetközi mozgás is. A ceglédi kör szovjet, csehszlovák, lengyel, francia, dán, német alkotók­kal tart kapcsolatot — Kalasnyi- kov, Verholencev a Szovjetunióból, Bohumil Kratky Csehszlovákiából, Klemens. Raczak Lengyelországból, Erhard Zierold az NDK-ból küld rendszeresen lapokat, ex libriseket. A KAPCSOLAT éppen rendsze­ressége miatt fejlődik. Olyannyira, hogy a ceglédi kör grafikustagjai­nak több lapja szovjet tárlatokon is szerepel hamarosan Nagy László Lázár és Király László közreműkö­désével. Az eredmény további lehe­tőséget rejt magában. Azt, hogy az 1979_re tervezett ceglédi kiállítást nemzetközi keretben lehetne meg­tartani a már szervesen alakult ba­rát; összefogás jegyében. Így a gra­fikákat cserélő magyar és külföldi alkotók, gyűjtők Cegléden találkoz­hatnának művek között, s az egymás között levelezők végre megismer­hetnék egymás arcát, lelkületét. Krasznojarszk, Tallinn, Krakkó fog­hatna egymással kezet itt Cegléden, hiszen a művészeti híd; összeköti a Nagy László Lázár műtermében népeket, gyarapítja a békét és a ba­rátságot, annak kerete és közege. Biztos, hogy Cegléd városa, a Pest megyei Tanács és a Művészeti Alap közös pályázatára sokan küldenének grafikákat Európa sok részéből, hi­szen a kör dinamikus tevékenysé­ge révén ismerik Ceglédet. Ismerik a gyűjtők munkája révén, ismerik az itt született ex libriseket is. Különben a kisgrafika komoly jö­vő előtt álL A legdemokratikusabb- nak mondható képzőművészeti mű­faj, hiszen olcsósága miatt mindenki megvásárolhatja, általa százezrek teremthetnek szép otthont, szép órákat. A ceglédiek erről sem fe­ledkeztek meg, s összegyűlt nemzet­közi anyagukat bemutatták Pilis- vörösvárott, Dabason, Gödöllőn, hogy Pest megyében növekedjék az ex libríséket 'gyuj'tőlc tábora. MI AZ EX LIBRIS tulajdonkép­pen? Könyvjegy. Ez az eredeti ren­deltetése. Ez a funkciója megmaradt, de bővült is azzal, hogy önálló gra­fikai lap is, képi gondolatközlés. Előnye, hogy anyagi nehézség nélkül megszerezhető, tárcában is hordha­tó, előnye, hogy kimagasló lap ese­tén a művészet teljességét kaphatja ajándékba bárki, aki erre igényt Nagy László Lázár ex librise tart. Ebben rejlik hazai és nemzet­közi jelentősége, hiszen az otthont múzeummá avató szolgálata való­ban egyedülálló. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy társadalmunk fejlődésének olyan korszakába értünk, amikor ezer és ezer művész, millió és mil­lió műbarát születik — s a művek gyors mennyiségi gyarapodása ter­mészetes jelenség. Cegléd ennek az új eszmének gazdája, s közös Pest megyei összefogással még inkább az lehet. Növeli is rendre határait, hi­szen ma már a kör Nagykőrösön, Nyársapáton és Törteién is szervezi a kisgrafika barátait. A ceglédi kör ugyanakkor gondoskodik tagjainak sokrétű tehetségápolásáról. Soós Im­re kitűnő kisfilmeket készített Ceg­léd művészeti életéről, melynek be­mutatását tervezik. Cegléd párt. és tanácsi vezetése eddig is komolyan támogatta a kisgrafikabarátok körének munkáját, ezután még in­kább ezt teszi éppen azért, mért nőtt a szerepük, hivatásuk. A CEGLÉDI KÖR SZERVEZŐJE, Nagy László Lázár alkotó grafikus. Műterme a lakás egyik szobája. Sok album sorakozik, benne ezer és ezer grafika, korok és népek rendszerbe foglalt művészete. E képkönyvek új­Andó Irma szép dolgozatot írt: Tanítójától megkapta az elismerés­ötöst; s a legnagyobb dicséretet: szü­lei büszkeségét, amint kézről-kézre járt a faluban az írás. S jutott el hozzám, hogy találkozásunkat meg­előzve, egy nyolcadikos diák dolgoza­tát siessen elém „az én doktorbá­csim” alakja. i Gonddal fűzött betűből, szeretet- ből formált szavakból így ismer­kedtem meg dr. Somfai Istvánnal, Tárnok körzeti orvosával. A betegség tünetei Az autóbuszon a rendelő után ér­deklődöm. „Az egészségházat keresi” — igazít ki a kalapos'fárfi, s mutat­ja az utat. „Ez a mi büszkeségünk — mondja később dr. Somfai István. — Huszonöt éve, hogy idekerültem, egyetlen szoba volt minden birodal­munk; hárman végeztünk tíz ember­nek is sok munkát. Most tizenhár­mán dolgozunk Tárnok egészségén, s négy éve megépült az egészségház is. Ma lenne jó kezdeni... A rendelőben Somfai dr. a dívá­nyon mutat helyet. Ösztönösen a fal­nak húzódom; máig riaszt a fehér lát­ványa, az orvosság szaga, a műanyag tapintása. Nem kellene, hogy riasz- ezon: vendég vagyok, s ha beteg len­nék is, elpárologna itt a félsz. / A doktor mosolya biztatja beljebb á küszöbről vonakodva belépőt; elő­re köszön mindenkinek, s nem akad, aki meg tudng előzni a jókat kívánó búcsúzásban. Az ápolónő és az írnok csöndes sietséggel dolgoznak; mozdu_ lataikban biztonság, biztonságukat tu­dásuk adja. Nem kérdezik a beteget, s ha kérdeznék is, az nem sok újat mondhatna nekik. A doktor is csak néha mond egy-egy szót, azt is maga elé. „Jobban ismerik a gondolatomat, mint jómagam — mondja, s huncut- kodva hozzáteszi — Egyszeresük ka­pok majd egy pofont, mert akkor is belelátnak a gondolataimba, amikor nem kellene.” A betegség mintha csak ürügy len­ne a rendelőben. Sokkalta fontosabb dolgokról esik itt szó: házról, gyerek­ről, családról, munkáról. Életüket hoz­zák el ide a tárnokiak. Az orvos kér­dez, ismeri mindenki gyöngéjét; meg­hallgatja a gondot, ügyes szóval el­igazít. Receptet is, nem a betegség el­len, az életért ír. „Fiatalemberként határoztam el magam: gyógyítani akarok. Gyakorló­orvos voltam mindig is: a rövid minisztériumi munka mellett dolgoz­tam kórházban, voltam bányászfal­vak orvosa Hevesben; s most, 1953 óta, körzeti orvos Tárnokon. Hívtak a megyére, a minisztériumba több­ször is, nem mentem, és jól választot­tam. Ma, hatvanöt évesen is akkor érzem igazán jól magam, ha fölka­pok a kerékpárra és nekiindulok a falunak.” Életével politizált Történelmet tanulok. Tanultam bár sokszor, de a betűk sohse értek fel hozzám; mindig az emberek szava tanított. Most Somfai Istváné: eddigi élete tanulságát, negyven alkotó éve tapasztalatait hoz­za csodálkozó-értetlenkedő szemem elé. Az egyetemről (1937-ben végzett), Hevesbe került: tizenegy bányász­község orvosa volt. „Ügy aludtunk éveken át, mint a nyulak; készen az ugrásra, ha zörgetnek." Ebből az időből való, megsárgult újságot mu­tat, az egri Igazság egy negyvenha­tos példányát. Abban írta le az egri járási főszolgabíró pőréről tudósító a szavakat, amit egyként vallhatták Somfai doktor betegei: az összetört repülőtisztek a katonakórházban; az egri bányászok; s ma Tárnok lakosai: „Bárcsak sok Somfai Istvánunk len­ne.” Ott volt az elmúlt negyven év minden döntő lépésénél, s mindig a jó oldalon. A deportált zsidókat tá­mogatva; minisztériumi előadóként a bányászok mellett, s huszonöt éven át egy újjáalakuló, emberibb életet kereső közösséget segítve. „Sohsem politizáltam” —olvasom egy másik megsárgult papírról, öt- venhármas fellebbezési kérelem ez, Rákosi Mátyásnak címezve. Ügy gon­dolom, életével politizált. Így vélhet­ték mások is: a legközelebbi kong­resszuson Somfai doktort visszavet­ték a pártba. „Életem legnagyobb elégtétele ez” — mondja ma is egy hívő hitével. „Hogyan lehetett egy ilyen életből, ilyen hittel megmaradni?” — kér­dezem. Rámcsodálkozik. — Nem gondolko­dott még ezen. A tárnoki vasútállomáson, félláb­bal a vonat lépcsőjén állva hallga­tom a választ­Tisztességesen élni „ügyet akartam mindig: tisztessé­gesen élni. Elérni, azt, hogy sohase hajtsam le azzal a tudattal a fejem, hogy aznap megbántottam bárkit is, vagy ártottam valakinek.’ Az induló vonat ablakából hosz- szan nézek vissza, magamban a kis Andó Irma sorait idézgetem: „Amikor meglátom őt az ablakom üvegén keresztül, térdig érő nadrág­jában öregesen botorkálni a sáros, hepe-hupás utcán, gondolatban oda­rohanok hozzá. Hogy segítsem to­vább, még sokáig. Mindnyájukért...” Én sem írhatnám másképp. MAJOR ARVÄCSKA donsága közművelődési ötlet, a hol­nap könyvtárának egyik első feje­zete. Arra gondolok, miközben la­pozgatom az albummúzeumot, hogy ezt a munkát a Ceglédi Városi Könyvtárban lehetne elkezdeni. Nagy László Lázár kölcsönözné ta­pasztalatait, szerkesztett kiadványait szintén. Asztalán sok levél és gra­fika; ez a műhelye. 1935-ben született, ceglédi, szolno­ki szakkörökben pallérozta tehetsé­gét, lapjait Chiovini Ferenc és Ko­pasz Márta korrigálta. Művészete egyedi és karakteres, műfaja a kis­grafika. Kizárólagosan az, ebben és így találta meg távlatait. Ismeri az ex libris minden törvényét, sok munkával meghódította a maga szá­mára. Ezért kapott hazai és külföldi elismerő okleveleket, belga kezdemé­nyezésre ezért választották a Nem­zetközi Ex Libris Szövetség tiszte­letbeli tagjának. Helsingörben, Éled­ben, Lisszabonban figyeltek fel tö­mör, lényegre törő lapjainak tiszta­ságára, ezért hívták meg az idei luganói ex libris nemzetközi kiál­lításra. Fametszeteinek biztos sikere lesz most is, mivel a gondolati változa­tosságot könnyed és hiánytalan vo­nalvezetéssel valósítja meg. Különö­sen igényes a svájci Salvatore hegy, Melide makettváros és a XVII. nem­zetközi ex libris kongresszus és kiállítás épületének grafikai bemu­tatása és értelmezése. LOSONCI MIKLÖS i A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom