Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

jfHECYfT

lap

1978. JÚLIUS 25., KEDD

EGY NAPIG - KÖNYVÁRUSKÉNT ABONYBAN

A legrosszabb azt mondani: nincs

FÁRASZTÓ, DE GYÖNYÖRŰ SZAKMA

A szentendrei művészet forrásai

VAJDA LAJOS EMLÉKKIÁLLÍTÁSA A NEMZETI GALÉRIÁBAN

S Cjságírókörőkben manapság = is divat az álruha. Jobbnevű

2 kollégáink Egon Ervin Kisch, = vagy Günther Wallrauff után = szabadon; más bőrbe bújunk. • Elszegődünk Zsarnócára boj- = tárnak, a Bakonyija betyárnak, = még KöjAL-ellenornek is, csak 5 azért, hogy — úgymond — be- 5 lülről nézzünk a dolgok mé- i lyére. Elnézést az olvasótól,

3 hogy jelen dolgozat is eme di- s vatforma jegyében íródott.

ELKÉSTEM. Ez sohasem fordult még elő velem, becsszó. így mentegetem . magam Abonyban, a Müveit Nép Könyvterjesztő Vdllalat 318. számú könyv- és hanglemezboltjában. Balgóczki Istvánná. az üzlet vezetője megbocsátó- an mosolyog:.

— Igen, dugó a négyes úton... Mi korán nyitunk, nyolckor. Az a kis késés, ugyan...

BIZOMÁNYOSOK. A csöpp boltban és még kisebb raktárában (az egész 35 négyzetméter, most négyen vagyunk. A boltvezető: a félnapos munkaidőben dolgozó Nagy Bálinttá; a nyári szünidőből egy hónapot itt töltő gimnazista, Polónyi Klára és jómagam. Nagy né adminisztrál, a bizományosok befizetéseit és tartozásait egyezteti.

— Mi az. hogy bizományos?

— A munkahelyi, üzemi terjesztők bizományba kapják a boltból a könyveket; Kiszállítások, befizetések, ezeket folyamatosan adminisztráljuk. Évente egyszer nullára állnak, leltároznak, behajtják követeléseiket, hiszen részletre árulják a könyveket. Most harminc bizományosunk van, havonta 50 ezer forintot forgalmaznak.

AZ ELSŐ VEVŐM rövid- madrágos bácsi. A Himnuszt és a Szózatot keresi lemezen, mint kiderül, nem először. Tanácstalan vagyok.

— Már többször sürgettük Pesten, a központban, most már hamarosan meg kell jönnie — segít Balgóczkiné. A bácsi elmegy, a főnöknő panaszkodik:

— A legrosszabb azt mondani: nincs. Nem is teszem, ha csak lehet. Komolyan, ezt a lemezt állandóan kérem, már hetek óta, hol lehet? Egyébként minden hiánycikkel így vagyok, igyekszem a föld alól is előteremteni. így azután vannak törzsvevőim jócskán, nemcsak Abonyból, de Kecs~ kéméiről, Jászberényből,

Debrecenből is.

ADATOK. A bolt tavaly 1 millió 800 ezer forintot forgalmazott. Idei első félévi tervüket, 850 ezer forintot, háromezerrel megtoldották. Havonta huszonötezret adnak a lemezek, ötezret a kották. Ez utóbbi szeptemberben az ötszörösére, ugrik, az abonyi, ceglédberceli, jászkarajenői, tápiógyörgyei, zeneiskolák növendékei bevásárolják az éves tananyagot.

KÖNYVMAZSAK. Postás érkezik, csomagszállítót hoz, megjött az áru

— Na, indulás! — vezényel Balgóczkiné. Kis kézikocsi kerül elő, irány a posta.

Tizenhat csomag, egyenként 17—19 kilósak, a posta 250 méterre, háromszor fordulunk, remegnek a lábaim.

— Ez mindig így megy? — rogyok le.

— Egy hónapig minden nyáron szervizben van a vállalat kocsija, amelyik Cegléden, is, itt is, hordja az árut, viszi a bizományosokhoz.

— Harminc üzem. intézmény, hát egyik sem tud egyszer egy évben segíteni, esy hónapig? Biztosan van kocsijuk, beoszthatnák. mikor.

melyik szállít, hiszen nem is kellene mindé map. maguk meg beleszakadnak!?

Háborgásomra csak szelíd mosoly a válasz.

Már próbálták, nem sikerült.

AZ ÚJDONSÁG. Ez megint szakzsargon. Nem egy könyvet jelent. hanem stencile- zett listát, melyen több mű szerepel. Kézzel kitöltve, egy- egy könyvből hány darab és mennyi az összérték. Ma egyszerre három újdonság érkezett, negyvenhét féle könyv. Bontjuk a csomagokat, szortírozzuk a köteteket, 10 darab Kodolányi, 10 Kresz ’78, 60

Fehér törzs főnök, 20 Lucrezia Borgia. Számológép segíti az átvételt, egyezik a végösszeg mindenhol. Ez jó, különben jegyzőkönyv kellene, azt a tanács kereskedelmi osztálya igazolja. Visszaküldeni a Könyvértékesítő Vállalathoz, időrabló dolog Tele a bolt, asztalon, pulton, földön könyvek, kezdünk rendet rakni, besoroljuk az új könyveket a polcokon, az őket megillető helyre, vagy a raktárba.

Hajolgatás, emelés, derékfájás.

PELDANYSZAM. Évente többször is kitöltenek számtalan különböző felmérőlapot kérdőívet, melyik könyvbőt hányat szeretnének.

— Pontosan elvégzem min ■ dig. ismerem az igényeket, bízom abban, ha közlöm, annak megfelelően kapok is majd. De nem. Szinte sohasem kapok annyit, amennyit kérek. Tudom, a központ is az adott példányszám alapján oszt el, forgalmi szempontokat is mérlegel, de ezt nem magyarázhatom meg minden egyes vevőmnek, akik nem találják azt. amit keresnek. Azt meg én sem értem, miért kérdezik végig a kiadók a boltokat, ha nem adják ki annyi példányban a könyveket, amennyi az igény?

VASARIÍÖK. Fiatal, kisgyerekes házaspárnak Kovács Kati lemezt adok el. Bakosi László helybeli festőművésznek a Művészet ’77 című albumot rakom nylonzacskóba. Srácok LGT_t vesznek. Zenei János törzsvevő, nevéhez híven új lemezeket keres. Az OTP-bizományosa szalad be, az Esszépanoráma három kötetét, Tersánszky kisregényeit és Krúdy Álmoskönyvét viszi el.

CSOMAGOLÁS. A téglagyárnak új bizományosa van. új készletet kell összeállítanunk!

Kezdjük. Van itt ifjúsági és felnőttirodalom, térkép, útikönyv, műszaki és közgazda- sági szakkönyv, vers, próza, krimi, ismeretterjesztő mu i- kák. Nyolcezer forintért. Beírjuk a könyveket a füzetbe, egyenként, szorzás, összeadás Elkészült a csomag.

Hajolgatás. emelés, derékfájás.

BOLTKERESÉS. Húsz éve kezdtem Szolnokon. Mindennap bejártam oda 1971-ig. Akkor már két gyermekem volt, idős szüleim nem tudták vállalni gondozásukat. Jó. abbahagyom. Nagyon fájt a szívem. Jött a Kakuk kartárs a központból, hát hogyan gondolom ezt? November van, legalább dolgozzam végig az évet, itt Abonyban, mint a szolnokiak bizományosa, hogy megkapjam a nyereséget. A férjem is biztatott, csináld. Ö sokat segített. az előszobában mennyezetig érő könyvtartót épített, ez a szakmája, a szolnoki színház asztalosa. Belevágtam. Kiírtam a Kaoura: könyvárusítás az udvarban. Ma is megvan a tábla. Jártam a rokonokat, ismerősöket, kínáltam a portékát. Szatyorból, bőröndből. Az egy hónapból több lett. Hat éve csináltatott a vállalat egy pavilont, a Kossuth téren, szemben a buszmegállóval. Árultam ott, és egyszemély- ben voltam munkahelyi könyvterjesztő, vagy 8—10 helyen. Volt havonta 20 ezer forint kintlévőségem, bíztam az embereimben, nem is fizettem rá egyszer sem. Egyre nagyobb lett a * forgalmam, mondtam a főnökségnek, tegyünk már valamit, igy nem megy tovább. Erre ők: keressek helyet egy boltnak. Köny- nyű azt mondani, leszaladgáltam a lábam, míg ezt itt megtaláltam. Havi 700 forintért kibérelte a cég a tulajdonostól, gyönyörűen berendezték, 1973-ban november 24-én, Simon István nyitotta meg. Bőröndtől boltig, igen. Most már ez is kicsi, terjeszkedni kéne. Nagyon szeretem a munkámat. Idén a könyvhéten Pesten voltam, ott kaptam meg a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést. A kislányom 17 éves, a pedagógiai főiskolára szeretne menni, ha nem veszik fel, ide akar jönni dolgozni. Nem beszélem le. Fárasztó, de gyönyörű szakma. Emberek, könyvek együtt... gyönyörű szakma.

ÜTITÄRS. öt óra, megélénkül a forgalom. Jönnek haza a Szolnokon, Cegléden, Újszilváson dolgozók, benéznek. van-e valami érdekes Magduska? — kérdik a boltvezetőnőt.

Nekem is letelt a műszakom. Mielőtt indulok, gyarapítóm a bevételt, megveszem a Lucrézia Borgia élete és korrjj. El tudok képzelni kellemesebb útitársnőt is egy többszörös méregkeverőnél, de remélem, hazáig rendesen viselkedik a hátsó ülésen.

Andai György

3 Vajda Lajos műveinek régóta várt retrospektív tárlatát októ- 3 bér elsejéig tekinthetjük meg a Magyar Nemzeti Galériában, | hétfő kivételével, naponta 10 és 18 óra között.

Életművek magaslata, elágazásai

TV-FIGYELÓ

KÓÍ pOríTe. Körülbelül harminc órás programból válogathattak a hét végén a tévékedvelők. Ennek az irdatlan elektronikai zuhatagnak dicséretére szól, hogy belőle a legtöbben választhattak maguknak igazán kedvükre való tárgyat — és nem is rossz színvonalú műsorokat. A szórás persze — a mennyiséget tekintve természetesen — jókora ;

Nagyon határozott karakterű riportot készített például Maár Gyula az alkotótársaival mai költészetünk egyik legjelesebb képviselőjéről, Pilinszky Jánosról. Láttuk a költő versmondás közben különösképpen kifejező szemét és keze sokat mondó rezdüléseit, hallottuk a már nyilván sokszor megfogalmazott, mégis a születés újdonságával ható gondolatait — költészetének a lényege azonban nemigen kerülhetett közel a versek világában nem professzionista módon eligazodók- hoz. Nem, mert gazdag gondo- latú, de roppant bonyolultan kibontott önvallomását a riporter nemcsak hogy nem próbálta közelíteni a költészetben kevesebb gyakorlatú nézőkhöz, hanem maga is átvette Pilinszky stílusát, ezzel időnként kifejezetten magánérdekűvé téve az eredetileg bizonnyal közéleti célúnak szánt beszélgetést. Így aztán csak bebukucskál- hattunk a költő műhelyébe és nem ismerhettük meg azt... kár, mert jó lett volna közelebb kerülni Pilinszky legjobb verseihez.

Nagyon tetszett viszont Czi- gány György riportja, az Egy nyári nap perceiből. Egyszerű eszközű filmjében Simándy József „prózistának” sem bizonyult kevésbé kiválónak, mint énekesnek. Vonzó természetességgel beszélt nagy ívű pályája (tanulságairól, jelenlegi szakaszáról. Rokonszenvesen osztotta meg velünk önmagával szemben újra meg újra jelentkező szakmai elégedetlenségét, amelyre újabb és újabb erőfeszítéssel, mind tökéletesebb művészi megoldásokkal igyekszik válaszolni; csakúgy, mint „civil” elégedettségét, életének harmóniáját. Örömmel fogai dott vendégként érezhettük magunkat Balaton parti nyaralójában — ráadásnak pedig még nagyszerű áriát is meghallgathattunk a, házigazda előadásában.

„Sláger” nélkül is érdekes,

színvonalas volt A Hét. Viszonylag ritkán tűnnek fel a' képernyőn kínai és albán politikusok — most együtt mutatták őket a kínai—albán viszony megromlásának okait magyarázó kommentár kíséretében. Készítőik a tartalomra koncentráltak — helyesen, ugyanúgy,' mint az egészségtelen dunántúli ivóvízről s az országszerte a kelleténél gyorsabban fogyó alkoholról szóló tudósítások alkotói is. Meggondolkodtató volt a találmányok és újítások sorsát, útját kutató riport néhány képsora: sok helyütt meggyengült az újítókedv az emberekben, jóllehet szükség lenne a gyakorlati szakemberek ötleteire — s lehetne is a kedv élesztőséért tenni, ahogyan néhány gyárban tesznek is: az anyagiakon kívül erkölcsileg is ösztönzik dolgozóikat a gondolkodásra.

Megérdemel egy mondatot a vácrátóti arborétumot bemutató kisfilm, amelyik műsoron kívül került a képernyőre. Az „adásszünetben” — követendő példa! — megismerkedhettünk hazánk egy olyan darabjával, amelyet bejárni a legkülönb élvezetek, emberi gazdagodási módok közül valók.

Daniss Győző

den képe szimultán; test is, anyag is, holnap is, az éteri közeg súlytalan, de nem jelentőségében: mintha Tóth Árpád „árnyból szőtt” figurái testesülnének művészetében. Ez az árny; fény. Rajzai igaz értelemben Pilinszky János „Apok- rif”-ét készítik elő — nem bravúr, hanem tragédia tömörül a vonalvezetésbe. Ellentámadás is, hiszen a kompozíció tisztasága, rendje Ámos Imrével, Radnóti Miklóssal párhuzamban azt a holnapot igényli, ami ma jelenünk.

Vajda művészete arra kereste a választ, — hogy mit csináljon az ember, a festő abban a bonyolult korban, amelyben ő élt. A festészet is megtorpant a 30-as években, az ember jövője is. Lelkiismeretesen tájékozódott, s megtalálta útját; a töretlen humánumot és azt az igényességet, mely minden műben eredeti törvényt tárt fel. Remekművek vázlatait hagyta utókorára, miközben maga is mesterműveket hozott létre szerencsés pillanatokban. Így lett a nagy inspirátor; ma is képek, szobrok teremnek nyomában. Tízéves korában olyan madarat rajzol, olyan hiánytalan meg- hittségűt, amely Mozart gyermekműveit juttatja eszünkbe. Elemzi Szentendrét, elemzi a kort, elemzi a tárgyakat, s különös rajzi következtetésekre jut. Műtermi csendéletében Mondrian tiszta konstrukcióit folytatja, szigetmonostori házán a néprajzi ihletettség érvényesül, román paraszasszo- nyának bálváfíyarca mágikus elem. Vajda Lajos minden művében előrelép, nem tűri a kényelmet, az ismétlést. Híres toronycsendélete 1936-ból barokk gömbből vezeti le a tányér kör alakját; ez Vajda jogfolytonossága, teljessége, mely az ősemberi állapotot és a jövőt egyszerre érzékelteti itt és a „Felfelé mutató önarcképén”, melynek párducos tekintete, ködszerű sejtelmessége, a „hüvelykujj szemvillanása” a kezdetet és a távlatot tartalmazza.

f

Ikonos önarckép (1936)

Arcok, báránnyal (1937)

A pravoszláv ikonok világát, a primitív kultúrák hegtetoválásait, totemisztikus jeleit belülről látja, s alkalmazza. Mert nem formára, hanem lényegre bukkan ezúttal is, amikor komplex rajzain a hal, ház, hold totemisztikus sűrítményeit foglalja egységbe tiszta vonalvezetéssel. Az anatómiai részletek arra szolgálnak, hogy a lelkűiét és a gondolkodás a lényeget érzékeltesse — minden képe a külső látvány és a rejtőző belső tudat találkozását örökíti meg. Az időt, hiszen kavicsmaszkja és gyökerekből tekintő testetlen ember- szemé az eszkimórajzok őszinte megrendülésével sugározza múlt és jövő. teljességét.

A Vaj da-örökség folytatása

Szentendrén évek óta működik a Vajda Lajos Stúdió; csupa fiatal, a képzőművészet jelöltjei. Űk is inspiratívek, mint választott mesterük. Ha a teremtő álmodozást szigorúbban szelektálják a továbbiakban művekké, akkor egyre inkább méltókká is válnak Vajda Lajos festői, emberi nagyságához. S Vajda Lajos nyitott, továbbteremtésre sürgető életművét terebélyesíti,

hozza emberközelbe egy budaörsi rendezvény. A Nemzeti Galériában látható kiállítással egyidőben, szeptember 14-én diaképekben mutatja be Vajda művészetét Karátson Gábor. Az a Karátson Gábor, aki a Vajda-életműkiállítást Budapesten megnyitotta, aki szóban és saját festői műveivel korán elhunyt mestere örökségét szolgálja és folytatja.

Losonci Miklós

Szigetmonostori ház (1935)

i

A

i

i

Vajda Lajos művészete az egyik út a csúcshoz, a szentendrei festészet egyik „tiszta forrása”. Nincs külalakja képeinek a fogalom gyönyörködtetésre szánt értelmében. Az igazság ábécéjét formálja puritánságában oly gazdag, lényeget feltáró képírásában, mely a látvány töredékeivel építi fel a gondolat teljességét. A pompa a belső izzás, nem a felület csillogása. A szín és a rajz nem él külön életet; eszmét szolgál. Különös sors jutott osztályrészéül. 1908-ban született Zalaegerszegen, ifjúkorát Szerbiában tölti, 1923-ban telepedik le Szentendrén. Csók István növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, de Kassák Lajos törekvéseihez vonzódik. Párizsi tanul- mányútjáról 1934-ben tér visz- sza; megpróbáltatások érik, és prófétás időt elérve hal meg 1941-ben, harminchárom éves korában tüdőbajban, a korszak üldözöttjeként.

Vajda Lajos életműkiáltítá- sa hosszú idő óta időszerű, s nagyon ismerős annak ellenére, hogy csak részleteiben mérhettük fel eddig jelentőségét. Ismerős azért, mert kezdeményezéseinek, hatásának töredékeit rokon megoldásokkal Kor-, niss Dezső, Anna Margit, Bálint Endre, Deim Pál művedből újra felfedezzük.

Amikor Klee, Malevics, a néprajz és a kultikus elemek összegezéseivel épít hidat Kelet és Nyugat között, akkor újra és újra kezdeményez. E nyitásokra fogékony lendület nem a befejezésre összpontosít, hanem a gondolat újdonságaira. Vajda Lajos művészetének ebben rejlik teremtő állapota, abban, hogy ma is sokan az ő startkövétől indulnak. Min-