Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
Hogyan elünk — hogyan éljünk Lakás és életmód A lakást azárt tartják oly fontosnak az életmóddal foglalkozó szociológusok, mivel a lakás az emberek életvitelének közvetlen környezete, amely elsőrendű szerepet játszik éppen az elemi létfeltételek megteremtésében és kialakításában. Elmondhatjuk, hogy a lakásmód szerves része az életstílusnak, amelynek konkrét formái országonként, társadalmi rétegenként és nemzedékenként is különböznek egymástól. Imponáló adatok Kezdjük a dolgot az ellátottság mennyiségi oldalával. Vitathatatlan tény a lakásépítés nagyarányú növekedése. Az 1945 utáni első évtizedben éves átlagban 28 ezer lakás épült; a hatvanas években 60 ezer, a IV. ötéves tervidőszakban pedig 87 ezer. Ha már a számoknál tartunk, azt is megemlítjük, hogy a mennyiségi növekedés mellett lakásKis fala Szabó Gáspár metszete állományunk minősége Is Javult. 1960-ban a lakások 3 százaléka volt teljes komfortos, jelenleg valamivel több mint 35 százaléka. Sőt, a felsorolást tovább folytathatjuk azzal, hogy a lakások átlagos szobaszáma is emelkedett: a száz lakásra jutó népesség az 1960-as 361 főről 1975- re 302-re és a száz szobára jutó népesség 250-ről 162-re csökkent.- Pest megyében hasonló tendencia | tapasztalható, de az országosnál las- = súbb volt I960 és 1975 között a javu- Í lás: 1960-ban az átlagosnál keveseb- H ben, 347-en laktak 100 lakásban, 1975- E ben viszont az országosnál többen, E 309-en. Ennek mindenekelőtt a nagy- = arányú bevándorlás az oka. Amennyiben a lakásállomány fejlődési ütemét a számok tükrében vizsgáljuk, tagadhatatlanul imponáló képet kapunk. Ez tehát Lakás- helyzetünk realitásának egyik tényszerű oldala. Még mindig a dolog mennyiségi oldalánál maradva, nem szabad azonban egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy nagyon sok embernek jelenleg nem megfelelő, vagy nincs lakása. Hiszien napjainkban is az országban csaknem 300 ezer család igénylését tartják nyilván a tanácsoknál, és ezek közül töhb mint 180 ezernek egyáltalán nincs saját otthona, 20 ezernek pedig életveszélyes, vagy egészségtelen a lakása. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy sokan — elsősorban az egyedül élők — mégnem is jelentkeztek lakáskérelemmel az illetékes szerveknél, a lakáshiány még szélesebb. Az összképet bonyolítja az önálló otthonnal nem rendelkező ágyrajárók és albérlők elég magas száma, mely a nyilvántartás szerint országosan több mint 130 ezer, valamint a munkásszállások lakói, akiknek száma csak a fővárosban meghaladja az 55 ezer főt. A felsorolt számokból is annyit megállapíthatunk, hogy az elmúlt 15 évben egymillió lakás épült és ennek következtében 3 millió ember költözött új otthonba. E Pest megyében 100 ezer egészséges, 5 kényelmes, új lakás épült, s majdnem = 310 ezren költöztek a friss ‘falak közé. = 1961 és 1965 között évente 5 ezer, 1966 E és 1970 között 5 ezer 600, 1971 és 1975 5 között évente csaknem 8 ezer lakás = épült. S további fejlődés tapasztalható: = a lakásépítés literiének növekedését § jelzi, hogy tavaly 8400 lakásba költöz- = tek be az új tulajdonosok. Algériában találkoztunk Nagykőrösön tanultak Bouzit Rachiddal, a mozi előcsarnokában találkoztam. A bejaiai filmszínházban Laurentis szélesvásznú rémfilmjét, a King Kongot vetítették. Ügy látszott, telt ház lesz, mert még a labdarúgó-világbajnokság idején is nyüzsögtek az előcsarnokban a férfiak. Algériában ma még a lakosság egyik fele jár csak a moziba, hasonló helyekre. A „pénztá- rasnő” is férfi, a je^yszedőik is, a nézők is. A takarítók is. Épp erről beszélgettünk az Észak-Algériában dolgozó magyar értelmiségiek delegációjával, akik ugyancsak ott tolongtak az előcsarnokban, amikor váratlanul odaköszönt Rachid. „Jó- estéttel”, s ez annál is meglepőbb volt, mert olyan közvetlenül, mintha csak a nagykőrösi moziban lennénk, ő pedig a helyi gyár egyik szakembere volna. Amikor látta, hogy megörültünk a szíves jókívánságnak, még az előadás előtt meghívott másnapra Ta- herbe, abba a konzervgyárba, amelyben az a hat diák dolgozik, akik tavaly kapták meg bizonyítványukat, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolában, Nagykőrösön. A huszonhárom algérai diák közül Ahmia Youcef, Atrih Abdelha- mid, Affane Djamil, Lakrioví Mohamed, Baha Abbes és Racliid dolgozik egy gyárban. Mégpedig az első magyar tervezésű, építésű és berendezésű, átadás előtt álló konzervgyárban, amely Algírtól keletle, mintegy 350 km-re fekszik, a tengerparttól 10 percre kocsival. Már nő is lehet vezető A 15 000 négyzetméter alapterületű gyár előtt már vár Rachid. A mozival kezdi. Tegnap esti kérdésemre most válaszol. Náluk méigél a hagyomány, hogy az ünnepségekre, rendezvényekre, bemutatókra csak a jérj jár el, és még vele sem szokás a feleségnek mutatkozni a moziban. Hogy mekkora ma még a hagyomány okozta különbség a férfiak és nők megítélésében, arra bizonyságul hozza Rachid, hogy Nagykőrösre tanulni is csak fiúkat engedtek el szüleik. A lányok maradjanak itthon! Ugyanakkor a változás jeleként értékeli, hogy Boum- merdes Inilben már képeznek lányokat is konzervgyári szakmunkásnak, technikusnak. Sőt, Algériában már van olyan konzervgyár, Elidában, Oranban, ahol nők is dolgoznak. Látom, hogy dicsekedni akar a csaknem harmincéves, nemrég volt diák, amikor arról beszél, hogy van már olyan vállalat hazájában, ahol nő a vezető. És megállja a helyét. Az alkotmány kimondja a férfiak és nők egyenlőségét, azonban a társadalmi megítélés nem változik egykét évtized alatt, különösen ott, áhol az általános műveltség alapjait is most kell lerakni. A gyár, az más Bizonyság erre, hogy a Bouzit családban született három lánytestvér közül a legfiatalabb épp beszélgetésünk napján érettségizett, a nagyobb irodában dolgozik, a legidősebb már rég férjnél van. Alapiskolai végzettsége van, s a gyerekeket neveli. Már rég bent járunk a gyárban, még mindig a nőkről beszél Rachid, azokról a nőkről, akik közül egyet sem látok az automata gyártósorok Építkezés Nagy Előd tusrafza Ez az esetek többségébe^ az előzőhöz képest minőségileg is magasabb szintű, és az érintett népesség életmódjában is változást jelentett. Az is világos azonban, hogy űz önálló lakással nem rendelkezőknek, az albérlőknek és az ágyrajáróknak, a munkásszállások lakóinak helyzete — akik együttvéve még mindig elég jelentős része lakosságunknak —, nem csak szociális feszültségek forrása, hanem életmódbefolyásoló tényező is. Nem lehet kétséges ugyanis, hogy magasabb szintű, gazdagabb tartalmú, kulturáltabb életvitelt elvárni azoktól, akik az egyik legelemibb alapszükséglettel, vagyis az önálló otthonnal sem rendelkeznek — alig reális. Éppen a szegényes lakásviszonyok következtében ezekben a rétegekben nagyobb igényű ambíciók nehezen bontakoznak ki, vagy ha jelentkeznek is, az esetek többségében nem tudnak megvalósulni. Komfort és nagyság Térjünk vissza azokhoz, akiknek van ugyan önálló otthonuk, ám ez az otthon nem teszi lehetővé korszerűbb, magasabb értékű életmód kialakulását. A negatívan ható tényezők közül elsőnek kell említeni a lakások komfortfokozatát. Még ma is az a helyzet, hogy a lakások több mint az 50 százaléka komfort nélküli. Kezdjük talán a komfortszint egyik alapvető mutatójával, a folyóvízellátással. Jelentősége abból is kitűnik, hogy ott fejlődtek ki magas kultúrák, ahol vízkultúra volt, csatornázás és vízvezetékrendszer. Helyesen állapítja meg Losoncai Ágnes — a kiváló hazai életmódkutató —: úgy tűnik, hogy a mai Magyarország kulturális szintkülönbségeinek jellemzőbb mutatója lehet a folyóvíz, mint a könyvtárak, színházak vagy az olvasók száma. Vízvezeték-hálózatba az ország összes lakásának 44 százaléka van bekapcsolva, ezen belül azonban egyes megyék még a 20 százalékot sem érik el, nem is beszélve a települési szintek további aránytalanságairól, a falusi viszonyokról. között. A gyárnak nincs szakképzett nődolgozója, sem betanított munkása. Két fiatalasszony mosolyog ránk a lépcsőházban, űk a talcarítónák. Munkavállalás vonatkozásában az első fecskék itt Tallérban. Fél négykor letelik a munkaidejük. Ruhát cserélnek és legnagyobb meglepetésemre lepel fedi fejüket és fátyol az arcuk előtt. Utcára nem mennek a megszokott öltözet nélkül. A gyár, az más. Az olyan, mintha otthon lenne az ember, de az utcán sok idegen van. Amikor meghallják a fiúk, hogy magyar vendég érkezett, a déltől egy óráig tartó ebédszünetben kö- rülállnak és mesélnek, mesélnek. Magyarországról. A négy év alatt hazánk majd mindegyik konzervgyárát látták, többen szakmai gyakorlaton voltak. Mégis legjobban a nagykőrösi tetszett. Amikor amiértről kérdezem őket, mindegyik a gyár tisztaságát és példamutató munka- szervezését említi. Ismerős Magyarországról Rachid ezután felvezet a laboratóriumba, munkahelyére. Büszkén mutatja be birodalmát. Mindegyik berendezést ismeri még Magyarországról. Sok gyakorlaton vettek részt a nagykőrösi intézetben és Ambrus bácsi adott arra, hogy jól megtanulják tanítványai, mit, mikor. Dr. Bognár Gyula, technológiatanáruk kedveltette meg velük a szakmát. Sokat köszönhetünk neki — mondja a hálás tanítvány és közben a gyár késztermékei közül néhányat rögtönzött házi kiállításon mutat be. Ezután Rachid a jövőről beszél. A Békéscsabai Konzervgyárban hat hónapot dolgozott 1973-ban, és ott ismerkedett meg Karolinával, aki Moldvából jött rokonlátogaitásra. Mi kell a szerelemhez, különösen, ha a két fiatal érti is egymás szavait. Mert a francia nyelv mindkettőjüknek szinte anyanyelve. Egy éve kötöttek házasságot és Rachid most Ezek után már nem meglepő, ha eláruljuk: átlagosan a lakások kb. 36 százalékában van fürdőszoba és W. C. Sajnos, elég magas azoknak a rétegeknek a száma, akik nem rendelkeznek fürdőszobával és W. C.-vel. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a kulturális szint egyik lényeges mutatója a testi higiénia, aminek elterjedtségi fokát a fürdőszoba és a W. C. jelzi. = Pest megyében az I96I-ben épített | lakások 51, az 1975-ben építetteknek ” 97 százaléka komfortos. 1961-től az év- § tized végéig összesen 34 ezer koinfor- = tos lakás épült, 1971-től 1975-ig bezá- = rolag — tehát a IV. ötéves tervidőszak § alatt — 36 fürdőszobás lakás készült E el. A legutóbbi, 1970-es népszámlálás- E kor Pest megyében 265 ezer 791 lakás {= közül már 65 ezer 572 volt fürdőszo- = bával is ellátott. Témánk szempontjából nem lehet eltekinteni a lakások nagyságától sem. Hiszen a lakás nagysága is erősen befolyásolja a benne élők tevékenységének körét és minőségét is, azaz bizonyos differenciáltabb igények kialakulását ez előmozdítja, vagy ellenkező esetben akadályozhatja. Általában igaz az, hogy a nagyobb, tágasabb lakás több irányú tevékenységnek kedvez, vagyis nő Az algériai gyár konzervcímkéje utazik Magyarországra repülővel, hogy azután vonaton folytatva útját, asszonyt hozzon a házhoz. Készült rá. A városi tanácstól kért lakást. Megkapta az értesitést, hogy hamarosan átadják azt az épületet, amelyben egy négyszoba összkomfortos lakás az övé. Karolina, ha akar dolgozhat is Jielben, vagy Taherban. Azután lesz elég gondja a gyerekneveléssel, mert itt, bizony, igazán nem divat az egyke. Legtöbb családban 6—8 apróság nő fel az évek folyamán. Igaz, a fiatalok ma már másképp gondolkodnak. De a 110 négyzetméteres lakásban van elég hely... Viszontlátásra! Búcsúzáskor az egykori körösi fiúk egymás mellé állnak és arabul, kabilul, franciául köszönnek. Én csak azt értem, hogy szívesen láttak és a hasznosan töltött évek után szép emlékeik maradtak Magyarországról. Talán ezt fejezi ki búcsúkiáltásuk is: — Au revoir. Én Hongrie! NÁDOR ISTVÁN a benne élők választási lehetősége. Míg a kis térfogatú és alapterületű lakások csupán az elemi igények kielégítésére szolgálnak. A lakások nagysága, az egy szobára jutó személyek száma nagymértékben befolyásolja az emberek művelődési, tanulási, szórakozási, pihenési lehetőségeit. Nem is beszélve a társasági élet igényeinek kielégítéséről, amelynek csökkenő tendenciája napjainkban valószínűleg kapcsolatban van a szűkre zsugorodott lakótérrel. A lakások nagyságáról szólva szembetűnő, hogy a magyar lakásállomány zöme eleve kis, 1 és 2 szobás lakás. A 3 szobás, vagy annál nagyobb lakások aránya alacsony, mindössze 19 százalék. Ebből az következik, hogy bár az 1960-as évről 1975-re a száz szobára jutó népesség 250-ről 162-re csökkent, ez még mindig túl magasnak mondható. Nem is beszélve arról, hogy a szobák alapterülete — mint a lakások átlagos alapterületéből kitűnik — nagyon alacsony, a különböző társadalmi rétegeknél az egy szobára jutó sűrűség meglehetősen eltérő, amit leginkább a segédmunkások lakásainak túlzsúfoltsága jelez. De menjünk tovább. Az előzőekben azt állítottuk, hogy minél jobbak a lakáskörülmények, annál alkalmasabbak arra, hogy az emberek különböző igényeit és funkcióit differenciált módon elégítsék ki. A lakás által kínált funkciók differenciálása szempontjából talán az egyik legérdekesebb mutató a konyha. Ugyanis figyelemre méltó összefüggésekre bukkantunk, ha arra keressük a választ, hogy hol, milyen társadalmi közegben, milyen és hányféle funkciót lát el ez a helyiség, valamint, hogy miképpen változnak, alakulnak ezek a funkciók, hogyan tömörül egy térre a család. . Tény az, hogy a családok számottevő részében manapság is kiemelkedő szerepe van a konyhának, ahol mindazok mellett, hogy főznek, esznek, mosnak, mosakszanak, társalognak, esetleg alszanak iß, a gyerek tanul is. Meghatározó tényező összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a lakás az életlehetőségnek nem csak skáláját szabja meg, hanem megszabja az együttélés minőségét, a mindennapi életvitel menetét, szintjét, tartalmát, sőt hangulatát is. Minél kisebb a lakás, vagy egy helyiségre szűkül le a lakás több irányú funkciója, azaz minél szűkebb az élettér és egysíkúbb a belső berendezés, annál kevésbé differenciálhat a mindennapi életvitel és ennek következtében szegényebb lesz az élettevékenység tere, azott élő emberek fejlődési lehetősége. Ez egyben azt is jelenti, hogy minél szűkebb a mindennapi élet belső környezetének kerete, annál nagyobb az együttélőknél a konfliktus kialakulásának lehetősége, és számos más negatív hatás, amelyeket a szociológia és a pszichológia mar tényszerűen bizonyított. MÓDRA LÁSZLÓ
