Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
1978. JÚLIUS 1., SZOMBAT lartés társadalmi figyelemmel Barinkai Oszkárné előterjesztés® a megyei pártbizottság ülésén A Pest megyei pártbizottság tegnapi ülésén (melyről lapunk 1. oldalán adtunk jelentést) olyan dolgozó rétegnek az ügye szerepelt, amelynek a száma itt kiemelkedően ma-, gas, sőt valamennyi megye között a legmagasabb. Országosan ugyanis a keresőképes lakosságnak 20 százaléka bejáró, itt viszont több mint a fele. Reálisan ítélte meg tehát helyzetüket a napirend előadója, Barinkai Oszkárné, az .MSZMP Pest megyei bizottságának titkára, aki az írásos anyaghoz kapcsolódó előadásában társadalmi helyzetükről szólva megállapította: a dolgozók egy rétegénél a bejárás megyénkben állandó létformának tekinthető. Bizonyos családoknál több generációt érintő bejáró dinasztiák alakultak ki. Olyan széles dolgozó réteg életkörülményeiről van szó, amelynek munkájára nélkülözhetetlenül szükség van ma is és hosszú távon a jövőben is. Felvázolta a továbbiakban a jelentés a bejárók sajátos rétegződését. Ismerjük ugyanis az ingázóikat, akik községekből ipari üzemekbe utazgatnak. Mintegy 30 ezer a fővárosból a megyébe ingázó dolgozó. Vannak a bejáróknak munkásszálláson élő csoportjai. A legnagyobb mozgást alapul véve azonban a jelentés mindenekelőtt azokkal foglalkozott, akik minden munkanapon lakóhelyükről a más településen levő munkahelyre, elsősorban a fővárosba utaznak, majd munkájuk végeztével, a lakóhelyükre térnek vissza. A fővárosban nagyobb számban 144 Pest megyei településről járnak naponta dolgozni, s így olyan sajátos rétegét alkotják a lakosságnak, amely része a budapesti üzemeknek és intézményeknek is. Ezáltal az üzemi és lakóterületi élet alakulása rájuk közvetlen hatást gyakorol. Mimktshsfy és iwkóheSy tervszerű együSfBmük&tSése Ennek tükrében vizsgálta az írásos és a szóbeli jelentés a bejárók életkörülményeinek alakulását a belőle adódó feladatokkal. Az írásos jelentéssel összhangban hangoztatta Barinkai Oszkárné azt a legfontosabb követelményt, hogy mind a munkahelynek, mind a lakóhelynek jobban kell ismerni és nagyobb tervszerűséggel, együttműködve kell a bejárók helyzetével foglalkozni. Életmódjuk alakítása ennek megfelelő tartós társadalmi figyelmet igénylő politikai feladat. A bejárók rétegeinek sajátos jegyeit felrajzolva arra mutatott rá,. hogy többségükben már a munkásosztály fiatal, első vagy másodgenerációs tagjai, akik természetes közegüknek tekintik az üzemet. A derékhadat a középkorúak alkotják, de megtalálható körükben az idősebb, nagy hagyományú munkásember is. A többség férfi, de Pest megyében egyharmadot — más megyéknél magasabb arányt — tesznek ki a dolgozó nők. A bejárók közül sokan más Tnegyéből települtek ide. A bejáró életforma vállalására a gazdasági, vagyis objektív tényező mellett szubjektív tényezők is belejátszanak. Így például a magasabb fizetés, a munkahelyek közötti nagyobb választás lehetősége, a jó munkahelyi kollektíva vonzereje, de a fővárosi letelepedés korlátái is. Emellett a bejárók többsége ragaszkodik a vidéki környezethez, korábbi életformája fenntartásához, s otthonosabbnak érzi magát a községekben. Ebben szerepe van a kertnek, a háztájinak, a kisegítő gazdaságnak, ami jelentős részüknél nem egyszerűen csak kedvtelés, vagy kikapcsolódás, hanem mindenekelőtt életszínvonalbeli tényező. Zöldséget, gyümölcsöt hogy a közlekedés javítását kulcskérdésnek kell tekinteni. Ezáltal lehet erőteljesebben, átfogóbban javítani ennek a nagy számú munkásrétegnek a helyzetét. Ehhez a témakörhöz kapcsolódott a továbbiakban a bejárók művelődési helyzetének elemzése. Tény, hogy az iskolázottsági szintjük fokozatosan emelkedett, legdinamikusabb a munkás- és szakmunkásképzés, mivel az üzemeknek is érdeke a szakmai képzés meggyorsítása Érezhető viszont a lemaradás a munkásnők szakmai képzésében, mivel gyermekeik elhelyezése, a nagy erőfeszítések ellenére sem kellően megoldott. Leginkább a ’ köz- művelődés közösségi formáitól vonja el az időt a bejárás, ebből adódnak a teendők is. A művelődésre fordítható korlátozott idő szól amellett, hogy magát az utazási időt szükséges minél jobban a közművelődés szolgálatába állítani. A legelső lépés, hogy a vonatokat, közlekedési eszközöket, állomáshelyeket jobban lássák el újsággal, folyóiratokkal, könyvekkel. Óriási a szerepe a rádiónak is, ezenkívül a hazatérő dolgozóknál a televíziónak. Ebben is vannak még teendők. ktskéieriSBeiS etSáfást termelnek, de hangsúlyozottan nem a piacra, hanem a család szükségleteire. Indokolatlanok tehát azok a szélsőséges megítélések, melyek a bejárókat, valamiféle egysíkú félparaszti rétegnek tekintik és gyakran kétlakinak emlegetik. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mezőgazdasági munkacsúcsok idején megnő az igazolatlanul hiányzók és a táppénzes betegállományban levők száma a bejáró dolgozók, között. Lényeges, hogy a munkahelyek vezetése ebben’ nagyobb következetességgel lépjen fel. Már csak azért is, mert az egyeseknél tapasztalható visz- szásságok miatt, gyakran a bejárók egészét marasztalják el. A bejárók életmódjának sajátosságaival foglalkozott a továbbiakban az előterjesztés. Elemezte a közlekedési lehetőségeket, a közművelődés viszonyait, a kereskedelmi ellátottságot, majd a bejárók közéletiségét, politikai aktivitását. Mindezt a korábbi állásfoglalásokra, vizsgálatokra alapozva. A megye párt-, tanácsi, szakszervezeti szervei, társadalmi és tömegszervezetei, az érintett járási és városi pártbizottságok a korábbi esztendőkben már többször tárgyalták, intézkedtek a bejáró dolgozók életkörülményeinek megjavításáért. A megyei párt-végrehajtóbizottság legutóbb tavaly áprilisban vizsgálta életmódjuk alakulását. Ekkor egyebek között azt a ma is érvényes megállapítást tette, hogy a fokozott erőfeszítések és intézkedések hatására a IV. és az V. ötéves tervidőszakban — a megye általános fejlődésének részeként — életmódjuk fejlődött, életszínvonaluk emelkedett. A régi lemaradások és az újonnan keletkező feszültségek miatt azonban, helyzetük nem változott az erőfeszítéseknek megfelelő arányban. Az írásos és a szóbeli jelentés egyaránt rámutatott a közlekedéssel szinte egyenrangú fontosságú kereskedelmi ellátás szükségleteire. Határozottan leszögezte, hogy a kereskedelmi ellátást éppúgy, mint az egészségügyi gondoskodást, vagy a gyermekintézmények létesítését o lakóterületen kell számukra megoldani. A kulturált kereskedelem nem jelentheti azt, hogy a fővárosból kelljen naponta hazacipelni a bevásárlási cikkeket. Egyelőre még azonban a megye kereskedelmi hálózatának fejlesztése sem tartott lépést a forgalom országos átlagot meghaladó növekedésével. A lakáskörülményekről szólva megállapította a jelentés, hogy folyamatos javulás mutatkozik: új lakótelepek alakultak ki a megye városaiban AktivisáSédás és k&séSethen Keescskérdés : ts k&sffekestés r Ezzel összefüggésben — és ugyancsak az írásos előterjesztéssel összhangban — Barinkai Oszkárné hangsúlyosan kiemelte a közlekedési problémákat. A közlekedés ugyanis — mint mondotta — az a tényező, amely a legmarkánsabban, a legátütőbben hat vissza életmódjuk egészére. A munkahelyre való rendszeres utazásból következik életmódjuk egyik sajátossága, hiszen szabad idejüknek jelentős részét, naponta átlagosan két-három, de nem ritkán négy-öt órát is elvon a pihenésükből. A kedvező változást csak azok a bejárók érzik, akiknek üzemük különjáratokat indít részükre. Megoldásra váró gondként hangzott el például, hogy a nagykátai, a ceglédi, a lajosmi- zsei MÁV-vonalakon naponta rendszeresen 3—4 ezren állva utaznak. A HÉV-vonalakat mintegy 50 ezer ember veszi igénybe, de a menetidő Ráckevéról, Gödöllőről, Szentendréről évtizedek óta nem változott. Különösen szembetűnő ez Szentendrénél, ahonnan alig 20 kilométert 40 perc alatt kell a HÉV-en bumlizni. A dolgozók mindenképpen indokoltnak tartják, hogy Szentendréig gyorsvasúttá fejlesszék a HÉV-et. — A téma sokoldalú vizsgálata abban erősített meg bennünket — jelentette ki a megyei pártbizottság titkára —, A szóbeli előterjesztés külön figyelmet fordított a bejáró dolgozók társadalmi helyzetének, közéletiségének, politikai aktivitásának vizsgálatára. Ez ugyanis — helyzetüknél fogva — egészen sajátos foglalkozást igényel. Az ismert nehézségek ellenére is napjainkban már aktívabb d részvételük a lakóterület közéleti és társadalmi munkájában. Megtalálhatók a bejárók a tanácsok tagjainak soraiban, a népfrontbizottságokban, szülői munkaközösségekben, Vöröskereszt-szervezetekben éppúgy, mint a gyermekintézményekért, a kistar- csai kórházért, vagy a községek szépítéséért folyó társadalmi munkában. Jó példa a többi között a rangos helyen álló tápiószecsői együttes, amely évente 50—60-szor lép fel, pedig tagjainak mintegy 99 százaléka bejáró; Ceglédbercelen az 50 tagú tanácstagságból 30-an bejárók, Szentendrén a tanácstagok 19 százaléka, a népfrontaktivistáknak 18 százaléka eljáró. Követendő a szentendrei gyakorlat, hogy írásban értékelik a bejáróknak a lakóhelyükön kifejtett társadalmi tevékenységét, s erről a fővárosi munkahelyük gazdasági, politikai vezetését tájékoztatják. Így ott is mód van elismerni közéleti aktivitásukat. — A megyében szerzett tapasztalatok mind emellett is arra hívják fel a figyelmünket — hangoztatta a megyei párt- bizottság titkára —, hogy erősíteni kell a bejárók körében folytatott politikai munkát. Pontosabban: sajátosabb rétegpolitikára kell törekedni, Ebből kiindulva mutatott még rá arra, hogy a bejárók ügyével közigazgatási határok nélkül, a munkahelyi és a lakóhelyi környezetbe helyezve, összefüggésükben kell foglalkozni. Ezt szolgálhatja, ha a bejárókat nagy létszámban alPEST MEGYENEK SAJÁTOS HELYZETÉBŐL — A FŐVÁROS KÖRÜLI ELHELYEZKEDÉS EB ÖL, GAZDASÁGI SZERKEZETÉBŐL ÉS TELEPÜLÉSHALÖZATABÖL — KÖVETKEZIK, HOGY A LAKÓHELYÜKÖN KÍVÜL DOLGOZOK ARANYA MAGAS. AZ 1970-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI SZERINT A MEGYE KERESŐKÉPES LAKOSSÁGÁNAK 51,3 SZÁZALÉKA VOLT A BEJÁRÓ. EZ AZ ARANY AZÓTA IS TOVÁBB NÖVEKEDETT, ES JELENLEG IS EMELKEDŐ TENDENCIÁT MUTAT. TÖBB MINT 250 EZER NAPI BEJÁRÓT TARTUNK SZÁMON, EBBŐL MINTEGY 180 EZREN A FŐVÁROSBA, A TÖBBIEK A MEGYE FEJLŐDŐ IPARI VONZÁSKÖRZETEIBE, VAROSAIBA UTAZNAK. (Az MSZMP Pest megyei bizottságának 1978. június 30-i ülésanyagából.) és a Budapest körüli agglomerációban. Dinamikusan fejlődött a lakáskultúra, a háztartások gépesítése. Javult az érintett települések közműellátottsága, bővült a szolgáltatások köre. A munkáslakás- építési lehetőséggel azonban sem a budapesti, sem a megyei üzemek nem élnek megfelelően, s a lakásgondok a népességnövekedéssel fokozódnak. Az egészségügyi ellátottság is fejlődött, nőtt az általános orvosi körzetek száma, javult az üzemegészségügy helyzete. Ugyanakkor a megyében nagy területek tartoznak fővárosi egészségügyi intézmények körzetéhez, ami ott növeli a zsúfoltságot, de a feszültséget is, a már a beutazással járó idő- veszteséggel tetézve. Ajánlások, intézkedések kalmazó üzemek és az ugyancsak nagy létszámban kibocsátó lakótelepek megállapodáso_ kát kötnek a tervszerűbb kapcsolat és az együttmunkálko- dás érdekében. —A bejárókkal való foglalkozás átfogó, sokoldalú munkát igényel. Magában foglalja a szociális, a kulturális, a poli_ tikai feladatokat éppúgy, mint az anyagiakat. Az életmódot összességében ugyanis csak az anyagiak alapján lehet kialakítani — hangsúlyozta előadói beszéde végén Barinkai Oszkárné, egyúttal írásban beterjesztve a megyei pártbizottság elé azokat az ajánlásokat és szervezeti intézkedéseket, amelyek mindezt hivatottak elősegíteni. A Pest megyei pártbizottság tegnapi ülésén elfogadott ajánlások között szerepel, hogy az Országos Tervhivatal, a témában érintett minisztériumok, főhatóságok és a megyei tanács a VI. ötéves terv előkészítésekor vegye figyelembe, a megye -sajátos helyzetét. — A 180 ezer bejáró életkörülményeinek javítása igényli, hogy az ellátottsági szint fokozatosan érje el az országos átlagot. A fejlődést mindenekelőtt a közlekedésben, a gyermek- és egészségügyi intézményeknél, a kereskedelmi hálózatban kell gyorsítani. A megyei pártbizottság fölkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a kollektív szerződések megkötésekor, felülvizsgálatakor segítse elő állásfoglalásával a bejárók helyzetének javítását. Hasonlóra kéri fel a budapesti pártbizottságot annak érdekében, hogy kezdeményezzék a- bejárókat nagy létszámban foglalkoztató vállalatok választott testületi körében a bejárók élet- és munkakörülményei javításának napirendre tűzését. Ezzel együtt nyújtsanak segítséget együttműködési megállapodásokhoz Pest megye olyan településeinek vezető testületéivel, amelyekben nagy létszámban laknak bejáró dolgozók. Ugyanakkor segítség szükséges ahhoz is, hogy az üzemek ösztönözzék a bejárókat részvételre a lakóterületi köz- életben. Az ajánlásokkal együtt elfogadott szervezeti intézkedésekben a megyei pártbizottság úgy határozott, hogy Pest megyér ben a járási jogú pártbizottságok, az üzemi és nagyközr ségi pártszervek testületi ülér sén tárgyalják meg a bejárók helyzetét, s hozzanak helyi határozatot feladataikra. A Szakszervezetek Pest mer gyei Tanácsának együttes ülést javasolnak a Szakszervezetek Budapesti Tanácsával a bejáró dolgozók életkörülményeinek megtárgyalására- A tanácsi szerveknek szocialista együttműködési szerződések megkötését ajánlja a megyei pártbizottság, a KISZ megyei bizottságát pedig védnökségre ösztönzi a kultúrált utazási idő kialakítására. Hasonló felkéréseket tartalmaz a határozat a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt munkájára is. Egységes vélemény a felszólalásokban A megyei pártbizottság ülésének vitájában mindvégig hangsúlyozottan helyt kapott az a gondolat, hogy a munkahely és a lakóhely kapcsolata alapvető fontosságú a bejáró dolgozók életkörülményeiben. Mindennapjaikból vett példákkal illusztrálta ezt az első felszólaló: dr. Sátor János, a Mechanikái Művek vezérigazgatója. A környező községekkel, főként Érddel együttműködve törekszenek a kulturális és szociális problémák megoldására. Tóth Albert, a váci járási pártbizottság első titkára a munkahely és a lakóhely vezetőinek közös felelősségére mutatott rá, amely elsőrendű jelentőségű a problémák köny- nyítésében éppúgy, mint a bejárók aktivizálásában. Hangoztatta: a jelenlegi helyzet to- vábbjavítása csakis összetett társadalmi feladatként képzelhető el. Dr. Köllner Ferenc, a budai járási hivatal elnöke elmondotta, hogy náluk különösen sok az eljáró munkás, így például Érd lakosságának 75 százaléka. Sürgette, hogy a gyermekintézmények nyitva tartási idejét ehhez a körülményhez kellene igazítani. Beszélt a bejáró dolgozók iskoláztatásának helyzetéről is. Dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese tájékoztatást adott a helyi eredményes erőfeszítésekről, de hozzátette, hogy a kereskedelmi, szolgáltatási, művelődési igények megfelelő kielégítésére kevés a megye ereje. Természetesen fokozottan gondolnak az agglomerációra, ahonnan a bejárók zöme tevődik ki. A többi között ezt mutatja, hogy a közművelődési beruházások 56 százaléka agglomerációs településekre jut. ^ Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára a közlekedési gondok megoldásának alapvető szerepét elemezte. Ezzel tartozik a társadalom azoknak — mondotta —, akik napjaik nagy részét munkájuk érdekében utazással töltik. Több jó üzemi példát említett, ahol a szakszervezetek kezdeményezésére a kollektív szerződések külön is foglalkoznak a bejárókkal. így például megtiltják, hogy más munkahelyre átcsoportosíthatók legyenek, vagy hozzájárulásuk nélkül túlórára osszák be őket. Dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese kiinduló pontként javasolta annak szem előtt tartását, hogy továbbra sem számolhatok a bejáró dolgozók létszámának csökkenésével, sőt inkább a növekedésével, objektív okok miatt. A bejáró dolgozók közérzetét, életkörülményeit kell mindenekelőtt javítani. Ebben a közlekedés mellett különösen a lakáshelyzet játszik alapvető szerepet. Az utazási idő egyharmaddal, felével csökkentése lenne kívánatos, a lakásviszonyokban pedig az agglomerációs terüle- teken minőségi változás szükséges. Lépni kell az alapellátást biztosító feltételek kialakításában is, amelyet a lakóterületen kell biztosítani. Ezért most az infrastruktúra fejlesztése kívánkozik előtérbe. Mindezeken — mint rámutatott — csak a legszorosabban összehangolt tevékenység vezethet célra. Ebben kötelességeik vannak a főváros, a minisztériumok, a Tervhivatal vezetőinek és mindazon szerveknek, amelyek saját területükön bármit is tehetnek a bejáró dolgozók életkörülményeinek javítására. Az ezt szolgáló együttműködés közös érdek és feladat L. Z. 1 t K )
