Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

vMilan 1978. JÜLIUS 1., SZOMBAT Szavalóverseny; kirándulás Német nyelvművelő tábor nyílt Leányfalun Immár negyedik alkalommal rendeznek német nyelvművelő-, tábort Leányfalun. A művelő­dési ház nagytermében teg­nap délelőtt megtartott ünne­pi megnyitón, amelyen Kerner Ferenc, a Magyarországi Né­metek Demokratikus Szövet­ségének munkatársa is meg­jelent, Bálint József, a nagy­községi tanács elnöke üdvözöl­te a vendégeket magyarul, Gráff Teréz dumabogdámyi pe­dagógus, táborvezető-hélyettes pedig németül. Gulyás Pál, a KISZ szentendrei járási bi­zottságának titkára ünnepi be­szédében utalt a tábor jelentő­ségére, melyben a nemzetisé­gi fiatalok szervezett formá­ban ápolhatják anyanyelvűket. Megköszönte a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetsége, a szentendrei járási pártbizottság és a járási hiva­tal közreműködését a tábor létrehozásában, majd kelle­mes időtöltést kívánt annak a harminc budakalászi, pilis- vörösvári, solymári, zsámbé- ki, dunabogdányi, valamiint taksonyi fiúnak és Jánynaik, akik az elkövetkező tíz na­pon a tábor lakói lesznek. Megemlítette, hogy a pajtá­sok a nyelv művelését szol­gáló programokon kívül — melynek fénypontja minden bizonnyal a németül megren­dezett szavalóverseny lesz — hajókirándulásokon, múzeum- és könyvtárlátogatásokon, író —olvasó találkozókon, vala­mint filmvetítéseken is részt vesznek. Ezt követően a dumabogdá- nyi általános iskolások adtak műsort. Először magyar és német dalok hangzottak el, majd a hazánkban élő nemze­tiségi költők verseiből hall­hattunk egy csokorra valót. Befejezésül stilizált népvise­letbe »öltözött fiúk és lányok német gyermekjátékokat adtak elő. A színes és igényesen össze­állított műsor után Bállá Benjamin dunabogdányi pe­dagógus, a tábor vezetője kí­vánt kellemes és hasznos idő­töltést a gyerekeknek. Ko. É. Tanévzárás — diplomakiosztás Rendőrtiszti Főiskola Az idén mintegy 200 hallga­tó végzett — ezúttal az ötö­dik évfolyamon — a Rendőr- tiszti Főiskolán, ahol pénte­ken tanévzáró és diptkxmakiosz- tó ünnepséget tartottak. A tanévzáró ünnepségen — amely a Himnusz hangjaival kezdődött — Ben kei András belügyminiszter a végzős hall­gatók feladatairól szólva hangsúlyozta: idősebb elvtár« saikkal vállvetve, magasfo'/ü politikai elkötelezettséggel vé­delmezzék az alkotmányos rendet, dolgozó népünk szo­cializmust építő munkáját A továbbiakban rámutatott: a társadalom általános fejlő­désének megfelelően javultak a Belügyminisztérium munká­jának feltételei is. A párthatá­rozatokkal összhangban végzett munka hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban a szocialista vív­mányokat, az állampolgárokat védelmező törvényes rend van. Jogos büszkeséggel mondhat­juk: sikeresen tevékenyked­tünk az állam belső rendjé­nek védelmében, a bűnözés el­leni harcban, a közrend és a közbiztonság megszilárdításá­ban, az államhatárok őrzésé­ben és a lakosság ügyeinek intézésével együttjáró felada­tok végrehajtásában, A miniszter felhívta a vég­zettek figyelmét a belügyi mimika néhány követelményé­re. A rendőri, az igazságügyi, szolgálat hivatás — mondot­ta — munkájukat, gondolko­dásukat, magatartásukat és cselekedeteiket a párt, a nép, a munkásosztSy ügyének ön­zetlen szolgálata határozza meg. Esküvel vállalt kötele­zettségük a Magyar Népköz- társaság törvényes rendjének védelme, a bűnözők elleni harc, a szocialista törvényes­ség érvényesülésének biztosí­tása. Pártunk és népünk jogo­san elvárja, hogy a megtisz­telő feladatoknak önzetlenül, áldozatvállalással, hivatástu­dattal tegyenek eleget. Munká­juk során sohasem feledkez­hetnek meg arról, hogy a dol­gozó nép bizalmából járjanak el, a dolgozó nép rendjét vé­dik. Feladataik végrehajtásá­ban legyenek körültekintőek, megfontoltak, munkájukban mindig a társadalmi érdek, a szocialista törvényesség mara­déktalan. megtartása és meg- tartatása legyen az irányadó. A megyei pártbizottság Oktatási Igazgatósága Tegnap délután öt órakor adták át az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán a most végzett hallgatók okleveleit. Az el­múlt tanévben negyvenhár­mán egyéves, negyvennégyen öthónapos képzésben vettek részt. Négy tantárgyból, párt- építésből, filozófiából, politi­kai gazdaságtanból, valamint a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetéből vizsgáztak még a diploma­átadás előtti délelőttön is a hallgatók. Dr. Göndics Zoltán, az oktatási igazgatóság veze­tője az évzárón ünnepi beszé­dében elmondta, hogy a tanfo­lyamok 87 hallgatója sikere­sen vizsgázott. A tanulmányi munkában ez az évfolyam ki­vételesen szorgalmas volt: aktívan használták ki szabad idejűket, tartalmas, közös programokban vettek részt. Az egyéves kurzuson függetle­nített párt- és tömegszervezeti vezetők, üzemi pártbizottsági tagok, aktivisták és fizikai dolgozók egyaránt részt vet­tek. A féléves kurzus hallga­tói szinte kivétel nélkül fizi­kai dolgozók voltak. Lajtai István, a vád Dunai Cement- és Mészművek alap­szervezeti titkára búcsúzott a végzett hallgatók nevében az igazgatótól, a tanároktól, Há­mori Annától, Nagy Sándortól, Fábrik Ernőtől, Endrődi Imré­től. Elmondta, hogy az isko­lán a hagyományos tanár— diák viszony helyett a jó érte­lemben vett kollegiális viszony alakult ki a hallgatók és az oktatók között. Ez megköny- nyítette a tanulást, hozzájárult ahhoz, hogy a tanulmányi idő végén ismeretekben gazdagon gyarapodva hagyhatják el az oktatási igazgatóság tanter­meit. Gödöllői Agrártudományi Egyetem A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézeté­ben 23 hallgató vette át teg­nap mérnök-, iEetve műszaki tanári oklevelét Nagy Gyu­lától, az intézet igazgatójá­tól A pedagógusi diplomát szerzett fiatalok többsége ősz­től mezőgazdasági szakközép, és szakmunkásképzőben tanít. Kertészeti Egyetem Huszonöt mérnöknek és 2 középiskolai tanárnak adta át a kertészetül dományi doktori oklevelet — pénteken, nyilvá­nos ünnepi tanácsülés kereté­ben — Dimény Imre, a Ker­tészeti Egyetem röktora. Rektori megbízatások, egyetemi tanári kinei'ezések Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter pénteken a MÉM-ben rektori, rektorhelyettesi megbízatáso­kat, valamint egyetemi tanári kinevezéseket adott át a tárcá­hoz tartozó felsőoktatási intéz­mények vezetőinek, oktatói­nak. A Minisztertanács 1978. jú­lius 1-i hatállyal háromévi időtartamra megbízta: Cselö- tei László egyetemi tanárt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem —, Várnagy László egyetemi tanárt az Állatorvos­tudományi Egyetem —, Kecs­kés Sándor egyetemi tanárt a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektori teendőinek ellátásával. Dimény Imre egyetemi tanárnak, a kertésze­ti egyetem rektorának megbí­zatását újabb három évre meghosszabbította. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter tisztségük­ben megerősítette az egyetemi tanács által három évre meg­választott rektorhelyetteseket. Lökös Lászlót és Udvari Lászlót, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem tanárait, Ko­csis Károlyt, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem docensét, Kovács Ferencet és Kardeván Andort az Allatorvostudományi Egyetem tanárait, Karsai Fe­rencet, az Állatorvostudomá­nyi Egyetem docensét, Káldy Józsefet, Kubinszky Mihályt és Somkuti Elemért a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem 'tanárait. Egyetemi tanárnak kinevez­te: Bánházi Jánost, a mező- gazdasági tudományok kandi­dátusát és Kocsis Károlyt, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre, Lock Jakabot, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusát a Debreceni Agrártudományi Egyetemre, Kovács Antalt, a biológiai tudományok kandi­dátusát és Kölus Gábort, a biológiai tudományok kandi­dátusát a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetemre, Horváth Györgyöt, az állaitorvostudo- mányok kandidátusát az Ál­latorvostudományi Egyetemre és Kecskés Sándort, a műszaki tudományok doktorát a Sop­roni Erdészeti és Faipari Egyetemre. A megbízatások és kineve­zések átadásánál jelen volt Polinszky Károly oktatási mi­niszter. Oklevéllel — MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖKÖK GÖDÖLLŐRŐL Először látott színdarabnál van úgy néha az ember, hogy tudja is, meg nem is akarja elhinni: vége az előadásnál!. Vár valami jelre, a kezdő tapsra, hogy felszabadultan bekapcsolódjék. Valami hasonló történt most a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diplomaosztó ünnep­ségén. Már elhangzottak a Szózat utolsó taktusai is, de senki sem mozdult. Aztán elő­ször tétován, majd ehhez ké­pest feltűnően gyorsan hagy­ta el mindenki a helyét Kö­zöttük százhuszonkilenc me­zőgazdasági gépészmérnök. Ujjúkon, a gépészgyűrű, ke­zükben az oklevél. Elindultak. Tervek az elején Hárman együtt jöttek öt évvel ezelőtt, most is együtt SZÍNHÁZI estek Illyés és Molnár Szentendrén összemosódik — nyilván szán­dékoltan — a két Dózsa-fi- gura. Az álláspontok tudatos kö­zelítése jellemzi a két fősze­replő — Holl István (György) és Győry Emil (Gergely) — játékát is. így viszont a test­vérek közötti harc kissé az elméleti vita szintjén ma­radt. Inkább Holl Istvánnak süt.érült egyénivé, plasztikus­sá formálnia Dózsa György alakját Győry Emilt és a Ju­linkét — a fivérek fogadott testvérét — alakító Miklósy Juditot dicséri az előadás Testvérek akadtak szépszámmal vitat­ható pontok. Mindenekelőtt az, hogy Konter László főiskolai hallgató rendezése nem sza­bott megjelelő tempót az elő­adásnak, s két szereposztás- beli tévedése is volt: Bárány Frigyes alakította a négy­gyermekes, idős színészt, aki egyben a csábító is. Bárány túl fiatalos volt a szerephez, s sakkal vonzóbb egyéniséget formált, semhogy a komédia céltáblájává válhatott volna. Sír Katalin is többször bizo­nyította már tehetségét, de a Molnár-darab primadonna­szerepe bizony nem neki való. A siker végül is — a jó da­rab mellett — Galambos György, Garai Róbert, Győry Emil, Paál László és Vallai Péter érdeme elsősorban. Va­lamennyien emlékezetes alakí­tást nyújtottak. Kriszt György távoznak. Jó barátok. De mi lesz ezután? — Mi mindig találkozni fo­gunk — mondja Rakonczai Róbert —, a katonaságnál is­merkedtünk meg. Hat év alatt minden próbát kiállt barátsá­gunk nem szakadhat meg. Én Vácott dolgozom majd, az Alagi Állami Tangazdasággal kötöttem kétéves szerződést. Ott fogok lakni is, szolgálati szobát kaptam. Szüleim Nagy­maroson éinek,-4őiük sem le­szek távol."' _ Jv ­— Én is szerződést kötöttem — mondja Tornai Tamás. — Devecseri vagyok és a helyi Virágzó Termelőszövetkezet­ben leszek gyakornok. Legin­kább az ökonómia érdekel, ezen a területen szándékozom továbbfejleszteni tudásomat. A nyelvtanulás egyébként mindhármuknak, tehát Had­falvi Mártonnak is szerepel a terveiben. Ö a Piliscsabai Ál­lami Gazdaságban helyezke­dett el. Ügy érzi, bár hallott a pályakezdés nehézségeiről, nincs olyan akadály, amit ne tudna legyőzni jövendő mun­katársainak segítségével. — Nem egyedül kezdem az életet. Leendő feleségem is most végzett, kertészmérnök. A feladatok, a gondok is, amik ránk várnak hasonlóak lesz­nek. Optimistáik vagyunk és nagyon kíváncsiak. — Mit éreznek a legfonto­sabbnak? — Hogy miinél többet tanul­junk a munkahelyünkön, hogy elképzeléseinkhez, amelyek még az egyetemen kristályo­sodtak ki, hívek maradjunk. Tapasztalatok nélkül Közben kiürült a terem, az épület előtt állmaik még pá­ran, rokonok, hozzátartozók. — Tatán a kollégiumban megtalálja a többieket — ta­nácsolják. Igazi tanév végi kép fogad a kollégiuminál Az emeleti ablakból kötélen eresztik le a csomagokat. Bőröndök, utazó­táskák mindenfelé. — Nem hittem, - hogy ilyen rossz érzés lesz itthagymi a kollégiumot — mondja Márta Barnabás, aki a Monori Me­zőgép Vállalatnál helyezkedett el pályáizat útján. — Miért nem kötött szer­ződést? Évfolyamtársai többsé­ge ezt az utat választotta. — Több okból sem, bár nagy volt a kísértés, hiszem a termelőszövetkezetekben több a pénz. Itt 3000 forintot kapok majd havonta. Féltem attól, hogy tapasztalat nélkül, rög­tön az egyetemről kikerülve nem állom meg a helyem. Valóban könnyebb lesz. El­hagyva az egyetemet, rendsze­rint távolodnak a baráti tár­saságok. A távolság, a pálya­kezdés nehézségei, majd a családalapítás rövid pórázra fogja a találkozásokat. Jól is­meri ezeket a gondokat Va- lentinyi Zoltán, aki tízéves tá­voliét után kerül vissza szü­lőhelyére, Mezőberénybe. Az ottani termelőszövetkezettel kötött hároméves' szerződést. — Általános iskolás bará­taimról már nem gokat tu­dóik, abban a korban külön­ben is ritkán kötődnek igazi, mély kapcsolatok^ _ Barátkoz­tunk, mert egy - iskolátok jár­tunk, vagy mért egy' Utcában laktunk. A gimnáziumban és az egyetemn kialakult barát­ságok viszont most a távolság miatt lazulnak meg. — A munkától mit remél? — Attól nem félele, hogy szakmailag nem állom meg a helyem. Tudom,- hogy a pil­lanatnyi kudarcok nem keserít­hetnek eL Amire nekem na­gyon figyelnem kell az véle­ményem szerint az, hogy sike­rüljön megtalálni a megfelelő hangot, hogy jól tudjak bánni az emberekkel. Ügy tűnik, a fiatal mérnö­kök önismeretből is jól vizs­gáztak. Csak öt lány... Komáromi Nándortól ' kér­dezem, aki vörös diplomával végzett, van-e benne valami félelem? — Nem tagadom, van. Sok­kal jobban félek az első mun­kahelyemtől, mint az egyetem­től. Itt maradok Gödöllőn, a Matematikai és Számítástech­nikai Intézetben. Az elkövet­kezendő két évben fog kide­rülni, hogy alkalmas vagyok-e vagy sem a tudományos pályá­ra. Arra, amire már siófoki gimnazista korom óta készü­lök. A lépcsőn lefelé menet fiatal lánnyal találkozom. Ismerős az arca, még az ünnepségen tűnt feL Nem volt nehéz meg­jegyezni, a most végzettek kö­zött mindössze öt lány van. — Azt szokták mondani, in­kább férfiaknak való ez a szakma, mégis miért esett er­re a választása? — Nővérem gépészmérnök — mondja Sebes Éva — ő volt a példa. Nem gondoltam, hogy ekkora különbség van az ő szakmája és az enyém között. Ez először elkeserített, de má­sodéves koromban megszeret­tem. Szerencsi vagyok, de ma­radok Gödöllőn, a Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézetben fogok dolgozni. Az évfolyam­ból összesen hatan helyezked­tünk itt el, valamennyien pá­lyázat útján. — Mit érez amióta kezében a diploma? — Nehéz megmondani Ta­lán többet nevetek ... Koffán Éve egyik legszebben megoldott jelenete, a búcsú pillanatában lezajlott lánykérés. Szórakoztató estét szerzett a pécsiek második előadása. Könnyű mulatság Molnár Fe­renc komédiája, amelyet anekdotaként hirdetett a szín­lap. Nem is több annál. Sze­relmesek közötti konfliktust bogoz szét egy szellemes kam- binátor — ennyi a 3 felvoná- sos darab. De a Molnár-mű ezúttal is elkápráztat nagysze­rű szerkezetével, sőt ennek a komédiáwk a legragyogóbb a humora, noha minden bi­zonnyal legszegényebb a gon­dolatisága. A pécsiek előadásában még egy molnári sajátosságra fi­gyelhettünk fel: a színészek­nek állított csapdákra. Min­den szerep egy nagy siker le­hetősége, de egyben a siker­telenség szakadékét is feltár­ja. Bár összességében sikert aratott, jó benyomást keltett a Játék a kastélyban, mégis Játék a kastélyban s méltán reprezentálták, hogy Pécs a magyar művé­szeti élet egyik jelentős felleg­vára. Jó szívvel, örömmel fo­gadta Pest megye színházi kö­zönsége a vendégjátékra ér­kezett művészeket Említhet­jük Budapestet is, mert a né­zőtér egy részét a fővárosból érkezettek foglalták el. Megszoktuk már, — s de jó, hogy így van — a budapestiek mellett á vidéki színházak vendégszerepléseit Pest me­gyében. Most földrajzilag vi­szonylag távolabbról érkezett hozzánk a társulat: a pécsieké. Két prózai darabot hoztak, egy tragédiát és egy komédiát, A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA Dózsa György és testvére, Gergely között. A rendezés — Nógrádi Ró­bert munkája — ezt az önma­gukba zártságot hangsúlyoz­za Ami külvilág, az csupán fény- és hangeffektusokban jelenik meg, s a múlt felidé­zésének jelenetei is vizuális betétekké szűkülnek. Nógrádi — igaz, Illyés sem — tette le a voksot egyik testvér mellett sem. György a felkelés iga­zába vetett hitével pusztítani akarja az ellenséget, még ak­kor is, amikor a túloldal már tehetetlen: a megnyert béké­ben is karddal akarja kikény­szeríteni követeléseinek telje­sítését. Gergely a gyilkosság, gyilkosságot szül láncolatot szeretné megszakítani, hite: ha a hatalmat megszereztük, akkor meg kell akadályoz­nunk a terrort, a bűnös bosz- szút. A pécsiek bemutatójá­nak hangulati megoldásában Illyés Gyula drámáját ked­den adták elő Szentendrén a megyei művelődési központ­ban a pécsi társulat tagjai. Kísérletező kedvet, az újsze­rűséghez vonzódást igazolt a jó produkció. Illyés második Dózsa-drámája veretes, monu­mentális gondolatokat hordoz és mai problémákat is fesze­get az 1514-es események fel­idézésével. S a kérdésekkel, amelyekkel szembesít; több rétegben is meg kell küzde­ni. A forradalom és a népi hatalomátvétel történelmi sod­rát két testvér szellemi pár­bajának akcióiban bontja ki. Személyes síkon a cselekvés, a felelősség konfliktusát tár­ja elénk mozgósító erővel a tragédia. Társadalmi-történel­mi vonzatúban a forradalom­ról, a forradalmi helyzet mér­legelésének felelősségéről be­szél az író. A mű lényegében egyetlen hatalmas dialógus

Next

/
Oldalképek
Tartalom