Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

* r.sr Mi.c\r.r 4 Vjr V tmm 1978. JCLIÜS 2., VASÄRNAP 13 KLUB - VERESEGYHÁZON Ujformában a hetedik találkozó TV-FIGYELŐ Négy nap után, ma; vasár­nap késő délután befejeződik a VII. veresegyházi ifjúsági találkozó. A csütörtöktől tar­tó program a korábbihoz ké­pest jelentősen megváltozott. Mindezekelőtt abban, hogy az idei találkozó kizárólag az if­júsági klubok tapasztalatcse­réjére és módszertani segíté­sére vállalkozott. Ezúttal nem hívták össze a megye amatőr színjátszóit és versmondóit, sem a képzőművészeket, sem a fotósokat. Azért a hatezer la­kosú község az idén is fiata­loktól volt hangos az elmúlt napokban. Pest megye 13 városának és községének legjobb ifjúsági klubját hívták meg Veresegy­házára az Országos Klubtanács által meghirdetett A mi vilá­gunk című pályázaton elért eddigi eredményeik alapján. — Már a tavalyi találkozó értékelésekor úgy döntöttünk, hogy A mi világunk pályázat megyei döntőjét 1978-ban ná­lunk rendezzük meg — tájé­koztatott Furuglyás Géza, a veresegyházi művelődési köz­pont igazgatója, aki egyben tagja a klubtanácsmak is. — A meghívott klubok itteni munkája alapján adjuk ki a „Kiváló ifjúsági klub” okle­veleket, s az értékeléskor dön­tünk a díjakra rendelkezésünk­re álló 80 ezer forint felosztá­sáról. Ebből a pénzből klub- felszereléseket vásárolhatnak a fiatalok. A kiváló címért Pénteken reggel 13 csoport kamarakiállításának megnyi­tásával kezdődött a versengés. Az ízléses tárlókon klubjuk munkáját, mindennapi életét mutatták be a lánycik és fiúk. Ezt követően rövid műsorokat tartottak, amelyekben klubjuk történetéről és fejlődéséről számoltak be. A sok jó be­mutatkozás közül kiemelke­dett a ceglédberceli ifjúsági klub műsora. Délután már ne­hezebb feladat elé állították a fiatalokat. Maratoni hosszútá­vú vetélkedőn kellett számot adniuk ügyességükről, szerve­zőkészségükről és műveltsé­1 gükről. A csapatok közül a I ceglédi dózsások kerültek ki győztesen, megelőzve a tápió- szentmártoni, a gyömrői, a szentmártonkátai és a cegléd­berceli klubot. Természetesen ez csupán részeredmény volt a kiváló címekért folyó ver­sengésben. Szombaton délelőtt a veres- egyházi ÁBC áruház előtti té­ren a klubok negyedórás mű­sorokban mutatták be a VIT- fővárosokat. A délutáni prog­ram kiemelkedően hasznos volt: a fiatalok meghallgatták az Országos Klubtanács mun­kájáról szóló tájékoztatót, s ezután ki-ki feltehette a klub­mozgalomra vonatkozó kérdé­sét, vagy éppen elmondhatta gondját, problémáját. Ma dél­előtt a klubtagok tréfás sport- versenyeken vesznek részt, a megyei klubtanács pedig kü- lön-külcm értékeli a klubok által nyújtott teljesítményt, s a délutáni záróünnepségen át­adják a kiváló címeket. (Az eredményről keddi lapunkban beszámolunk.) Vendégségben A négynapos program színe­sítésére, s egyben a találko­zók hagyományainak folyta­tására Veresegyházra látoga­tott a balassagyarmati Madách irodalmi színpad, valamint Csehszlovákia galántai járá­sából két színjátszó együttes. A három csoport, a helyi For­rás színpaddal közösen meg­tartotta az utca-, az üzem- és a piacsizíinházi előadásokat. Legtöbb fellépése a balassa­gyarmati színpadnak volt, a mindössze 6 fiatalból álló „tár­sulat” nagy sikert aratott a lengyel és francia misztériu­mok közjátékaival. Az arany­diplomával kitüntetett együt­tes vezetője, Molnárné Vért­ezel Erzsébet úgy látta, hogy sikerük titka elsősorban a já­tékosság, a felszabadult, s a jóízlés határain belül maradó komédiázás. A Forrás színpad ismét nagy fába vágta a fej­szét: Swajda György; Csoda című egyfelvonásosát, tűzték műsorukra. A vállalkozás igazi nehézsége, hogy ez a társadalmi komédia számtalan túlzásra csábítja a szereplőket. A csehszlovákiai Somorjá- ról érkezett Üzenet színpad két műsort mutatott be és nem­csak Veresegyházán, hanem Vácra is ellátogattak. Szilvás- sy József művészeti vezető (egyben a pozsonyi Üj Szó kul­turális rovatvezetője) vélemé­nye szerint a nemzetiségi együtteseknek nemcsak köz- művelődési, hanem társadalmi­etikai szolgálatot is el kell látni. Ezt a gondolatot igazol­ja a munkásokból, gimnazis­tákból és egyetemistákból szerveződött csoport mindkét műsora: Zs. Nagy Lajos; Em­berke, küzdj című darabja a paródia görbetükrében mu­tat fel néhány nemzetiségi problémát, az Örökség című összeállításban pedig a vogul és az osztják népköltészet re- remekeibői mutatnak be. Galántáról a Vág színpad érkezett két műsorral. Pék László gimnáziumi tanár a csoport rendezője. Az együttes nevét nem a Vág folyóval azo­nosítja: vágni szeretnénk, olyasmire, mint a kispolgári- ság, a fiatalok nem éppen he­lyes világlátása és a gyenge kritikai érzékre. A Népműve­lési Intézet kiadványából vá­lasztották egyik műsorukat, Sződi Szilárd, Hétköznapok című összeállítását, a másik egy némajáték; Képek a címe és a közösség összetartó szim­bólumaira épüL Ez ütóbbi műsort Szabó Frigyes a cso­port egyik tagja rendezte. Csak kezdet A VII. veresegyházi ifjúsá­gi találkozó kezdetét jelenti egy új törekvésnek: minden évben az amatőr mozgalom más-más területét szándékoz­nak középpontba állítani. így az anyagi és szellemi erőket is jobban tudják koncentrálni idén. a klubmozgalomra, jö­vőre pedig — a tervek szerint — a színjátszó és az irodalmi együttesekre. Jó volna azon­ban, ha a tavalyihoz hason­lóan jobban aktivizálnák a képzőművészeti és a fotószak­Ponttalanul. Láttunk már I jobb és láttunk rosszabb víg­játékokat is a Ne szólj szám... című NDK-filmnél. Egy jele­nete mégis megérdemli, hogy ne felejtsük el, megőrizzük a középszerűségből. A „televízió a televízióban” részletben föl­vetődött a kérdés: vajon nem tenne-e jobbat a közönségnek a népszerű intézmény, ha mű­sor helyett csak a fehér kép­ernyőt „sugározná”. A film készítői nem válaszoltak ha­tározottan — mint ahogy nem is lehet igent vagy nemet mon­dani és aztán pontot ten­ni. Vannak jó és vannak rossz műsorok, sőt, vannak ugyan­annak az adásnak is jó (oly­kor kitűnő) és gyönge (oly­kor csapnivaló) percei. Amint ez a Vitray-showban is történt. Érdekesnek, de nem eléggé végiggondoltalak tűnt az időjárás előrejelzésével kí­sérletező nyíregyházi férfi­nak a bemutatása — az ag­gályokat másnap maga a tele­vízió erősítette meg: az öt perc meteorológiából megtud­tuk, hogy az előrejelzés a szó­ban levő napon csak felerész­ben vált be. A gondosság szép példája volt viszont az égési sebeket gyógyító Lajos bácsi (őt már csak így ismeri majd az ország) történetének a foly­tatása: megtudtuk belőle, hogy az arra hivatottak — minden­féle spekuláció, bakafántosko- dás nélkül — a gyakorlat pró­bájának vetik alá, a ma még rejtélyesnek látszó orvosszert (nyilván nem utolsósorban az előző műsor hatására). Vitray pontot tett az epizód végén. Helyesen. Mint, ahogy rokon­szenves az az alapállása, hogy máskor általában elkerüli ezt az írásjelet. Inkább kérdőjelet (elegánsát, kecsesen ívelőt vagy éppen elrajzoltat), in­kább felkiáltójelet (finomat vagy ormótlant, tömpét), eset­leg egyszerre kérdőjelet és fel- kiálójelet tesz miniatűrjei után. MIchelson vagy Mihelszon. Nemcsak a nyelvrokonság okán érezhetjük hozánk közeli írónak az észt Jaan Krosst: ő állította össze a magyar ol­vasók számára Az észt iroda­lom kistükre című kötetet és ő fordította észtre Az ember tragédiáját. A cárnő hadvezérévé emel­kedett (s hajdani osztályos társát, Pugacsovot leverő) jobbágyfiúról szóló tévéjáték még közelebb hozta hozzánk az írót. Még akkor is, ha kis­regénye magyar tévéváltoza­tának bizony akadták vitat­ható — mert néha túlbonyolí­tott, máskor meg roppant hosz- szasan elhúzódó — pillanatai (némelykor üresnek tetszett a képernyő). A főhős sorsa jelenkori gon­dolatokat, kérdéseket kelthe­tett bennünk: elsősorban azt, hogy hogyan tovább annak, aki „kiemelkedett” az osztá­lyából. Mert nem könnyű a hatalommal becsületesen élni, nem könnyű a kísértéseknek ellenállni, nem könnyű a ke­serű-tiszta múlhat nem elfelej­teni. Az alkotók nem rágták a szánkba^ a választ..., de érző­dött a produkcióból, hogy mi­re voksolnak: a mocsoktalan, okos emberségre. Csak talán — időnként — egy kicsit „mű- vészkedve” tették ezt. Nem nagyon, csupán anyira, hogy például — Michelsonmak ír­ták — és Michelsonnak ábrá­zolták! — a hőst. Akit pedig egyszerűen Mihelszonnak is­mer a történelem. A verőfényes napon futká- roznak a budaörsi napköziott­honban a barnára sült gyere­kek. A tanév befejezése óta előszezoni nyári napközis programokban vesznek részt azok az általános iskolások, akikre szüleik napközben nem tudnak felügyelni. Többsé­gükben alsótagozatosok. A na­gyobbak már egyedül is meg­vannak otthon. Július 3-án kezdődik a főszezon a buda­örsi' napköziben, a pedagógu­sok egymást kéthetenként váltva foglalkoznak a diákok­kal. A program is szervezet­tebb lesz, mint a mostani. Délelőttönként autóbusz érke­zik majd, s a kirándulások 1 terveiben a Velencei-tó épp NÉPSZÍNHÁZ Szezonnyitó: Brecbttel A Népszínházban előadásra kész Bertolt Brecht: Egy fő, az egy fő című műve; a kö­vetkező évad első bemutatója lesz, szeptember végén. Az évad első felében négy pro­dukcióval bővül a Várszínház repertoárja. Ruszt József ren­dezi majd Marlow: Doktor Faustus című drámáját Füst Milán egyik legjelentősebb művét, a IV. Henrik király című drámát — Gábor Mik­lós, a színház vezető művésze rendezi színpadra. Shakes­peare: Vízkereszt, vagy amit akartok című remekműve Ig- lódi István rendezésében ke­rül színre. Vidéken is négy bemutatót tartanak szeptember közepétől év végéig. A felnőtt közönség­nek a világirodalom leghíre­sebb szerelmi tragédiáját, Shakespeare: Rómeó és Júlia és Molnár Ferenc: Liliom cí­mű művét adják elő. A Pi- nocchiót — a világszerte is­mert mesejátékot —, valamint a Hagymácska különleges ka­landjait — a pantomimmai kombinált vidám, zenés báb­játékot — a gyermekeknek ígéri újdonságként a társulat. Némelyik előadáshoz verses, zenés közművelődési, ismeret- terjesztő műsor kapcsolódik. úgy szerepel, mint a távolabbi vidékek. Hetente legalább egy alkalommal a helyi moziban ingyenes filmvetítés is lesz a szünidős gyerekeknek. Már szeptemberre készül Addig mit csinálnak, mivel foglalkoznak a napköziben? — Én nagyon szeretek isko­lába járni, sokat tanulhatok — mondja vidáman El Ebedi Valid másodikos kisfiú. A szünidőt is élvezem, mert játszhatok. Anyuék dolgoznak, nincs aki vigyázzon rám. Itt a gyerekekkel mindenféle tré­fás dolgot kitalálunk, s gyor­san múlik az idő. Kónya László tizenegy éves. — Most a napköziben töltök egy kis időt, azután Horányba és a Balatonra visznek szü­leim. Ha otthon lennék, na­gyon unatkoznék, nincs test­vérem. Az utcára pedig ve­szélyes menni a sok autó miatt, nem csoda, ha féltenek. Itt ebéd után a csendespihenő következik, amit sokan nem szeretnek. Én nagyon élvezem, mert az egész délelőtti napsü­tésben sokat rohangálunk, fo­cizunk és ugrálunk, nagyon kimelegszünk, jólesik egy ki­csit a kikészített matracokra lepihenni. Aki nagyon elfá­rad, alhat, a többiek pedig egy órán át olvashatnak. Minden­nap hozok magammal könyvet — sokan ugyanezt teszik — és olvasok, készülök már az új tanévre, hogy minél többet tudjak majd az órákon. — Először vagyok napközis a nyáridőben — szól közbe Csömör Sándor tizenhárom éves tanuló. — Bár már a na­gyobbak közé számítok, csak akkor dolgoznak nyugodtan anyukámék, ha vigyáznak rám napközben. Itt rendes a társa­ság, s minden megvan, amit a napközitől várhat egy diák. Jó a koszt, sokat játszunk, ki­rándulunk, szórakozunk. Hangulatos programok Ahogy múlik az idő, úgy csökken a tanulók száma a nyári napköziben. Régiek mennek, újak — ha kisebb létszámban is — de jönnek. A pedagógusok igyekeznek a le? hetőségeken belül mindent megadni, pótolni azok számára a nyaralást, akiknek nem ada­tik meg, hogy két hónapig maguk mögött tudják az isko­lakaput. Kirándulásokkal, tár­sasjátékokkal, televíziónézés­sel próbálják hangulatosabbá tenni programjaikat. Krasznai Éva köröket is. Kr. Gy. Gigantikus festői látomások EMLÉKEZÉS CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADARRA önarckép Igló, 1880 november 30-án. Nagyságos Űr!... Mindenekelőtt legjegyezni szerencsém van azt, ogy életemben múlt hó 13-ig, ami- or is az első karcolattal a papirost lpiszkolni mertem, kezemben soha emmiféle rajz nem volt; de még az kólában akkor 60—70-ig sem taní- >ttak erre; így tehát azon eszme, ogy én rajzoláshoz kezdék, pusztán véletlenségen alapszik; s hogy rö- id idő alatt már annyira vittem, mi- zerint kivéve a nyári fákat, oly ké- ességet érzek magamban, hogy nem épzelhetek oly monumentális épü- stet, amelyet lemásolni képes nem ■ölnék. Ezt a levelet csak Csontváry írhat- a — gondoltam az első sorok olva- ásakor — amikor annak idején — a armincas évek derekán — kezem- >e került a Képzőművészeti Főiskola rattárában. Tényleg ő volt a szerző, iosztka Tivadar „jogot végzett, ok­leveles gyógyszerész” —, akit akkori­ban kerített hatalmába az ellenáll­hatatlan vágy, hogy festő legyen. Az iglói patikában dolgozott — ahol fő­nöke, látva első rajzait — azt taná­csolta, hogy forduljon a mintarajz- iskola igazgatójához, Keleti Gusz­távhoz. K eleti Gusztávhoz frt újabb leve- ' lében kérdezi — „A festéket, hol szerezhetem, milyen ecsete­ket vegyek, s hogy kezeljem, t.i. a festéket hígítsam, avagy már ké­szen is kaphatni, milyen vászonra fessek, hogy kell és mivel annak ala­pot adni, használjam-e a vonalzót és milyet az éles határok húzására, avagy az egész kép szabad kézből ké­szüljön? Továbbá sejtelmem a fes­tészetről, illetve az olajos festék sa­játságaira nézve, mit szépítsem a va­lót, bizony csak az úgynevezett má­zolásig (anstreichen) terjed. Végül, hogy kezdjem a munkát, ki­feszítsem, avagy leszögezzem, vagy felakasztva úgy fessek a vászonra; mindezek a tapasztalt festő előtt oly kicsiségek, amelyekről már rég meg­feledkezett, előttem azonban minden új, s nincs fogalmam azon mód és eszközükről, melyek segítségével ki­fejezést adhatnék, mi bennem — a sötétség fátyoléval burkolva — élet­re ébredni vágy”. Nem lepődtünk volna meg, ha Keleti — Munkácsi, Szinyei, Zichy és mások szigorú kritikusa — nem vállalkoznék olyan eszmecserére, „amelyre — mint írta — ez idő szerint még a kölcsönös megértés „alapja hiányzik”. De nem így tör­tént. A mintarajziskola nagyrabe- csült igazgatója levelezésbe kerül a festészetben teljesen járatlan ifjú­val, akinek amúgy sem csekély ön­bizalma és lelkesedése szinte szár­nyukat kap Keleti szakszerű észre­vételeitől, tanácsaitól. „... 27 éves vagyok” — írja Csont­Itery egyik levelében — Keletinek, ... „s önérzettel mondhatom, hogy jöjjön, aminek jönni kell, meg nem ijedek azon óriási feladattól, mely vállaimra nehezedni fogna, egészsé­gem ép, akaratom acálozott, szorga­lommal versenyre szállók a hangyá­val, s kitartásban — jól ismerem magam — csalódni szinte nem fo­gok; az eredeti, s a poézis hiszem, hogy barátaim leendenek”. Ekkortól kezdve rendkívüli vehe­menciával tanulta a mesterséget Münchenben, Düsseldorfban, majd a párizsi Julién Akadémián. Legkoráb­bi tanulmányai arra vallanak, hogy szorgalma rajzbéli tehetséggel és erős karakterérzékkel párosult, s hogy már úgynevezett akadémikus stí- diumait is a kifejezésnek . bizonyos feszültsége, a mondanivaló különös izgalma járja át. Korai tájképein a felfedezésnek azt az elfogulatlan örö­mét, érezzük, amellyel a gyermeki kedély adózik a természet látványai­nak. Önkényes, naivul-természetes perspektívájú hegyes-dombos vidék lankáin apró emberkék munkál­kodnak oly meghitten, mint akár Brugel Pieter festményein. A primi­tívekre emlékeztető expresszivitása miatt olykor Henry Rousseauhoz ha­sonlítják Csontváryt. R okonságuk azonban csak lelkivi­láguk mesterkéletlenül naiv megnyilatkozásában, nem pedig festői kifejezésmódjukban lel­hető fel. Csontváry festészetét a ví­ziók uralják és vezérlik, annak meg­felelően festői kifejezésmódja, de té­mái maguk is drámaiak, feszültek. E lelki, hangulati és képzeletbeli at­moszférának kifejezésére gyakorta használja fel a fény foszforeszkáló, vibráló eszközét, amely olykor alak­jait is transzparenssé varázsolja. Távoli tájak hívják bolyongásra Csontváryt. — Itália, Görögország, Jeruzsálem és Baalbek vidéke — ezek adják egyre gigantikusabb fes­tői látomásaihoz a fantasztikus ku­lisszát. Képzeletét azonban a kevés­bé egzotikus, hazai tájak is drámai látomásmódra ösztönzik: a magyar puszta látványa látomássá nő. Vihar a Hortobágyon csak úgy — mint töb­bi alkotása — megdöbbent szuggesz- tivitásával, eredetiségével és megkap szárnyaló képzeletével, látóképessé­gének szinte gyermeki tisztaságával. Művei minden ízükben tiltakoznak az ismert stíluskategóriák keretébe történő besorolás ellen. S zületésének 125-ik évfordulóján — melyet július 5-én ünnep­iünk —, tisztelettel és büszke­séggel emlékezünk Csontváryra, a, rendkívülinek járó megbecsüléssel tartjuk számon kimagasló értékű életművét, amely immáron maradék­talanul kivívta a külföld elismeré­sét is. Bényl László Mária kútja Názáretben (részlet) Daniss Győző Szünidőben Budaörsön Pihenés — játék — kirándulás Hétfőn nyílik az igazi napközis tábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom