Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
*r*r cr rí 1978. JULIUS 2.. VASÁRNAP LSZV-bázis Ismét divat a lenáru A lentermesztésbe is betöri a korszerű agrotechnika. A világ legrégibb textilnövényei közé tartozó lent néhány éve még szinte kizárólag kézi munkával termesztették hazánkban, azóta ebben az ágazatban is előrehaladt a technika. Szükség is volt erre, mivel a természetes textilalapanyag jelentősége a műanyagok századában sem csökkent, sőt újabban nőtt. A korszerű agrotechnika kidolgozása, hatékony, új fajták keresése végett hozta létre három évvel ezelőtt Szombathelyen a Lenfonó és Szövőipari Vállalat a rostlentermesztési kutató állomást. A fiatal kutatóbázist, 14 hektáros tenyészkertjét és eddig elért eredményeit most bemutatták a szakembereknek. A kutatőállomáson külföldi fajtákból választják ki az itthon legjobban termő, géppel betakarítható, finomszálú, magas rosttartalmú fajtákat. Ehhez csaknem 120, éppen most virágzó európai lenfajta áll rendelkezésre. A hollandok a legígéretesebbek. Űj vetőmagtermesztési technológián munkálkodnak és új vetőmag csávázási módszert is kidolgozott az állomás. Ma már a len vetésterület felén ily módon kezelt vetőmag került földbe. Harcsák tava A Mecsekben levő mesterséges tavat méltán nevezik a „harcsák tavának”. A hatvanas években betelepített dunai harcsák a kedvező biológiai körülmények között mértéktelenül elszaporodtak és valóságos óriásokká fejlődtek. A nagy étvágyú ragadozók évről évre megtizedelik a tó halállományát, ezért a baranyai horgászok intéző bizottsága prémiumot tűzött ki a horog- rakerítők számára. Minden horgász, aki tízkilósnál nagyobb harcsát ejt zsákmányul, jövőre ingyen területi jegyet kap a pécsi tóra. A kezdeményezés bevált: az inkább erkölcsi, mint anyagi sikernek számító tét sok horgászt vonzott és vonz a mecseki tóra. S a napokban már a tizedik tíz kilón felüli, azaz premizált harcsát is kifogták. A legnagyobb példány közülük 46 kilós volt és 187 centiméter hosszú. A „harcsák tava” iránti érdeklődés miatt a nyár végéig meghosszabbították hétvégeken az éjszakai horgászatot a Mecsekben lévő tónál. Tonnák, méterek, hangulat Még több pénzért sem... Ifjú szakmunkások között, a Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalatnál Tonnák, mázsák, méterek. A termelés végeredményének mennyiségi mutatói. S a számokat befolyásoló döntő tényezők egyike: a dolgozok munkahelyi közérzete. Felesleges lenne különösképpen bizonygatni: a jó munkaszervezés mellett ez is meghatározója a tervteljesítésnek. A Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalat három fiatal szakmunkása a megmondhatója: nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben nem okoz gondot a hibátlan mestermunka. Sőt, gyakorta még a napi feladatok megoldásánál is többre futja erejükből. Egymást becsülve A vállalat nagykátai vasszerkezeti és szerelőüzemének elektrolakatosa a huszonnyolc esztendős Oldal István. Ez a második munkahelye: korábban nyolc évig ingázó volt, a fővárosban dolgozott, s naponta több órát töltött utazással. A vonaton jutott ideje töprengeni azon, miként változtathat sorsán, mert fokozatosan felemésztette minden energiáját az ingázás. Aztán 1975- ben a nagykátai vasútállomáson megpillantott egy falragaszt, amely a Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalat éppen akkor létesült helyi vas- szerkezeti és szerelőüzemébe hívta dolgozni az embereket. S mivel szintén éppen akkoriban született meg az első kisfia, azonnyomban döntött; abbahagyja a vonatozást, s helyben vállal munkát.- Most reggelenként tíz perc alatt ér be lakhelyéről az üzembe. Vajon jól választott-e? A fiatal elektro- lakatos nem sokáig töprengett a válaszon: — Ügy érzem, mindenképpen. Nemcsak azért állítom ezt, mert már nem kell mindennap négy órát a vonaton töltenem. Sokkal inkább örülök annak, hogy olyan közösségbe kerültem, ahol megvalósíthatom szakmai elképzeléseimet, s az emberek között az a természetes, ha segíthetnek egymásnak. A történethez hozzátartozik az is, hogy Oldal Istvánt az idén megválasztották az Elektron ifjúsági szocialista brigád vezetőjévé. A tizenhat tagú Kínálja a Kék Duna Kutyakeksz és mérges tojás Pusztuljon a szarka, varjú — hollónak oltalom A tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet melléküzem- ágában dr. Patócs Andrásné vezető kalauzolt végig. Ezúttal sem maradt el a csodálkozás, mi mindennel foglalkoznak a szakszövetkezetben. Országszerte keresett termékük a kutyakeksz, amelyet Kuké csemege kutyatáp feliratos nylonzacskóban hoznak forgalomba. Ebben van a vitamin Hat munkás főzi naponta a helybeli húsüzem tüdő, máj, hús belsőség hulladékait a 200 literes üstben, összekeverik vitaminadalékkal, ásványi sókkal, majd darálógépbe teszik a masszát. A darált kekszhez hasonló táp víztartalmát 10 százalékosra csökkentik a szárítóalagútban, aztán töltik a zacskókba, amelynek záró részén elhelyezik az etetésre vonatkozó szöveges javaslatot. Évente hét vagon kutyakekszet gyártanak Tahitótfa- luban és értékesítenek az Országos Vetőmagtermeltető- és Értékesítő Vállalat bolthálózatában. Az igény ennél jóval nagyobb, ezért a második félévben megnagyobbítják a szárítóberendezést. A víztartalom minimálisra csökkentésére azért van szükség, hogy a táp sokáig eltartható legyen, bővítéssel 10 vagon terméket tudnak évente előállítani. Tasakokba kerti mag Húsz-huszonöt asszonynak, lánynak nyújt hat-hét hónapig kereseti lehetőséget a vetőmag-csomagolás. Bérmunkában vállalják az Országos Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnak. Harmincmillió zacskó kerti mag kerül az üzletekbe Tahiból. Miután a megrendelésnek eleget tesznek, következhet a tojásinjektálás. Ez a másik nem mindennapos tevékenysége a szak- szövetkezetnek. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombináttól vásárolt egymillió darab terméketlen tojást foszdrin méreggel oltják be. Ezekből az injektált tojásokból jut az ország valamennyi vadásztársaságának. A mérgezett tojásokat tavasszal szakemberek helyezik el olyan területeken, ahol irtani akarják a fészekrablókat, főleg a szarkát, fekete- és szürkevarjút. Ezzel tulajdonképpen a fácán és fogoly védelmét szolgálják. A Pilisi Parkerdő Gazdaság mostanában nem igényelt a mérgezett tojásokból, mert elpusztult volna tőle a területén élő ritka fészekrabló madár, a holló is. U. Gy. kollektívában tizenketten még huszonöt éven aluliak, tehát azt lehet mondani, hogy kezdő szakmunkások dolgoznak a keze alatt. — Éppen ebből adódóan az a legfontosabb feladatom, hogy a napi munka mellett a magam módján megszerettessem velük választott hivatásukat. Ha valaki bármit kérdez, soha nem szabad ingerülten válaszolni, ha kell, százszor is elmagyarázom egymás után a munkafolyamatot. Meg kell becsülnünk egymást, s ha tiszteletben tartjuk a másik ember egyéniségét, akkor kialakulhat egy olyan légkör, amelyben szívesen dolgozunk. Á nagykátai vasszerkezeti és szerelőüzemben elektromos elosztókat, trafóállomásokat gyártanak s az Elektron ifjúsági szocialista brigádnak minden bizonnyal sikerül elérnie az idei évben a kitűzött célt: a termelékenység növelésével tíz százalékkal túlteljesítik tavalyi tervüket. Az első tapasztalat A Bláthy Ottó ifjúsági szocialista brigádban dolgozik alig két esztendeje külső hálózati szerelőként Kaldenekker György'. A huszonnyolc éves fiatalember tápióbicskei, s korábban a helyi termelőszövetkezetben kereste kenyerét. Túljutott már a beilleszkedésen, s minit mondja, remek kollektívába került: ma már úgy tűnik számára, mintha mindig is itt dolgozott volna. — Bevallom őszintén, amikor először bemutatkoztam brigádbeli társaimnak, kissé féltem, befogadnak-e — magyarázta Kaldenekker György. — Aztán már az első napon tapasztaltam, hogy itt nem egy. mással, hanem a munkájukkal foglalkoznak az emberek, s a világ legtermészetesebb dolga az, hogy megkönnyítik az újonnan érkező beilleszkedését. A brigád tanítványa A Bláthy Ottó ifjúsági szocialista brigád legfiatalabb tagja a húszesztendős Balogh Tibor. Története pedig úgy kezdődött: sok évvel ezelőtt, még általános iskolásként az egyik nyári szünidőben munkát vállalt. A véletlen úgy hozta. hogy a Bláthy-brigádba osztották, amely akkoriban a Garai téri vásárcsarnokban szerelte a villanyvezetéket. A pályaválasztás előtt álló fiatal, embernek rendkívül megtetszett a sok vezeték, de mindenekelőtt az, hogy meggyőződhetett arról: a brigád tagjai szívesen, örömmel dolgoztak, minden lehetséges helyzetben segítettek egymásnak, s őt, a szakképzettség nélküli ifjút is teljes értékű felnőtt emberként kezelték. Csoda-e, ha mindezek után Balogh Tibor villanyszerelő lett, s tanulóként is ebbe a kollektívába került. S ha ma szóba kerül a neve, mindenki csak úgy említi: Tibi a brigád tanítványa. S a fiatalember büszke is erre. — Szerintem egész életpályámra hatással lesz ez az indulás. Szerencsére számomra ismeretlen fogalom a munkahelyi önzés és féltékenység. Nálunk az egyén csak akkor boldogulhat, ha a kollektíva is eredményesen dolgozik — mondta Balogh Tibor, majd hozzátette: — Tudjuk azt, hogy ez nem lehet másképpen. S akik ilyen légkörben dolgoznak, azok olyan vállalásokra képesek, amelyek széles körben ismertté teszik nevüket. A Bláthy Ottó ifjúsági szocialista brigád például a kis- tarcsai kórház építésénél tette le a névjegyét. Szocialista szerződést kötöttek a kivitelezővel, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalattal, s az alvállalkozóval, a Villanyszerelőipari Vállalattal arról, hogy a kórházi lakótelep kétszáztíz lakásából hatvannak a villanyszerelését — teljes egészében, az udvari térvilágítással együtt — társadalmi munkában elkészítik. Vállalásuk értéke több mint másfél millió forint, s mivel időközben az ígért hatvan lakás szerelésével már vé. geztek, további harmincba is beszerelik a vezetéket. Mindezen kívül eldöntötték azt is, hogy munkájuk értékének tíz százalékát a betegek kulturális igényeit szolgáló berendezési tárgyak vásárlására ajánlják föl. S mindehhez még csak any- nyit: a jó munkahelyi légkör messzire sugárzik... Falus Gábor Jegyzet Felnőttek és úttörők TÖRTÉNT PEDIG ez akkor, amikor a Nem térkép e táj nevű, szülőföldet, lakóhelyet megismerő játékos, expedíciós mozgalmat indított el a Magyar Űttörők Szövetsége. A csapat küldöttsége megjelent a tanácselnöknél. Kérték, menjen el hozzájuk, mert beszélgetni szeretnének vele arról, hogy mi minden épül majd városukban az elkövetkező évek során. Mi az, amihez a két kezük munkájával, ha egy kicsit is, de hozzájárulhatnának? A tanácselnök ugyanis sok munkájára hivatkozva kitért a válasz elől, s üres kézzel bocsátotta el a gyerekküldöttséget. Amikor e történetet hallottam, önkéntelenül is azok a mondatok jutottak az eszembe, amelyeket Szűcs lstvánné, az úttörőszövetség főtitkára mondott az úttörővezetők VI. országos konferenciáján: A politika ma már nem a gyerekek feje fölött zajlik, divatos szóval élve: begyűrűzik az életükbe. Ott zajlik a szemük előtt a falu, a város felödése ... őket közelebbről érinti az iskolák körzetesítése, mindennap a sajtóból, a rádióból, a televízióból értesülnek a világpolitika eseményeiről. Látják, tapasztalják eredményeiket, észreveszik a gondokat, az ellentmondásokat. Megfogalmazzák — hol jól, hol kevésbé értve — kérdéseiket. Miért nem tudhatnák meg, mi az oka, a célja annak, ami körülöttük forog... Rosszul ismernénk a ránk bízott gyerekeket, ha azt gondolnánk: mindez nem érdekli őket. NEM AKAROM én megbántani egyetlen falu vagy város vezetőjét sem. Az elmondott példával csupán azt ecseteltem, hogy a mai gyereket, a mai úttörőt komolyan kell venni. Ügy, mint a Tolna megyében, ahol Aparhant község tanácstitkára az elmúlt tanévben meglátogatta az iskolát és a nyolcadikosokkal az egyik órán a tanács munkájáról, tennivalóiról beszélgetett. Nemcsak azokról a jó intézkedésekről beszélt, amelyek a falu lakóinak az érdekeit szolgálják, hanem szóba hozta a hiányosságokat, az elhúzódott, el nem intézett ügyeket, bajokat is. A május végi tanácsülésre valamennyi nyolcadikos meghívót kapott. A többi között az ifjúsági törvény végrehajtásáról is tárgyaltak. Ezek a tizennégy éves, serdülő gyerekek a saját fülükkel hallhatták, hogy még egy ilyen ezer-egynéhány főt számláló kis faluban is mennyi felelősség hárul a község vezetőire. Egy pedagógiai tanulmányban olvastam nem is olyan régen ezt a mondatot: Ha a serdülő gyermek látja a körülötte élő felnőtt ember jóra- való és okos tetteit, az gondolkodásra készteti őt, s igyekszik hasonló módon cselekedni. E mondatban én többszörösen is aláhúzom a látja szót. Igen, az iskolából kikerülő, az élet küszöbén álló gyermeknek látnia, tapasztalnia kell azt, hogy a felnőttek miként cselekednek. Ezért jók az úttörőszövetségnek azok a kezdeményezései, amelyek valóban közelebb hozzák a társadalmat a gyerekekhez. A MAI TIZENÉVESEK a nyolcvanas, kilencvenes években a mi kezünkből veszik át a munkát, a vezetés stafétabotját Ezért sose feledkezzünk meg arról, hogy olyan lesz a jövő, amilyenné a gyermekeinket neveljük! Füleki Jáno* Tököl — Tukulja Tovább élő hagyományok „A közművelődési törvény is arra kötelez, hogy szaporáz- zuk lépteinket... Vállalnunk kell az újért, önmagunk megújításáért a küzdelmet” — írja lapunk ez év február 3-i számában, A tetteken a sor című cikkében Mándics Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Csaknem kétharmad A tanácsháza épületén két nyelven is ott a felirat: Tököl- Tukülja, Tanácsháza-Opcina. A Csepel-szigeti nagyközséget hétezren lakják, s csaknem kétharmaduk délszláv. Ma már természetes jelenség, hogy különböző nemzetiségűek között születnek itt barátságok, házasságok, s az eltérő eredetű kultúrák átszövik, gazdagítják egymást. Az elszigeteltség a múlté. De az anyanyelvet, a hagyományokat nagy gonddal ápolják.. Üvegszabóság Az Országos Szakipari Vállalat Ócsai úti telepén az idén mintegy száznegyvenézer négyzet- méter üveget vágnak méretre és csaknem negyvenezer négyzetméter hőszigetelő üveget készítenek. Innen látják el a kiemelt és az egyedi nagyberuházásokat, valamint a kommunális beruházásokat ablaküveggel. A képen: holland gyártmányú emelőgéppel viszik a táblaüveget a szabászasztalra. Tökölön három óvodában nyolc csoportot foglalkoztatnak. A 240 gyermek közül 110-en már hároméves koruktól szerb-horvát nyelvet tanulnak, s ennek egyelőre csupán egyetlen akadálya mutatkozik: a pedagógushiány. A pécsi nemzetiségi óvónőképzőből várnak jövő évtől két szerb- horvátul beszélő óvónőt, akiknek munkája hozzájárul majd, hogy megalapozzák a nemzetiségi anyanyfelv általános iskolai tanítását. Ez utóbbi nyolcesztendős múltra tekint vissza, s az 1978/79-es tanévben már olyan diákok hagyják el az iskolát, akik elsős koruktól nyolcadik osztályig szerb-horvátul tanultak. Ma Öt nevelő az általános iskola tanulóinak több mint egyharmadát oktatja a nemzetiségi nyelvre, s úgy számítanak a tököli pedagógusok: számuk gyarapodni fog. Félszázszor a pódiumon A nagyközségben a nemzetiségi kultúra és a hagyományok megőrzésének, ápolásának központja a művelődési ház, ami 1967-ben létesült. Ugyanebben az időben alakult meg a Tököli Délszláv Énekés Táncegyüttes is. A 75 tagú ének- és tánckar évente 45—50 alkalommal lép fel a helyi, járási, megyei és országos pódiumokon. Tagjai között tudja Milkovics Mihályt, a népművészet mesterét, Bosnyák Antalt, Kirchner Istvánt és Mariin Jánost — mindhárman elnyerték a Szocialista kultúráért kitüntetést. A táncegyüttes jó kapcsolatot tart a jugoszláv Sremcicai együttessel, s az eszéki napok rendezvénye keretében járt is az anyaországban, ahol nagy sikert aratott. A férfikórus elnyerte a kiváló minősítést, s az Országos Béketanács elismerő oklevelét. A nemzetiségi kultúrának szerves része a nemzetiségi irodalom. A művelődési ház könyvtárában van háromszázötven kötet, amely szerb-horvát nyelven íródott, s negyven gyermek, tíz felnőtt rendszeresen olvassa, kölcsönzi azokat. Harminchétén rendszeres előfizetői a Narodna Novi- na című hetilapnak, s jóval népszerűbb az évente megjelenő Narodna Kalandor az itteni nemzetiségi lakók körében. Délszláv klub alakult Az iméntiekből is kitűnik: Tökölön nem közömbösek a nemzetiségi kultúra ügye iránt. Talán ez az egyik oka annak is, hogy az MSZMP ráckevei járási bizottsága javaslata alapján a művelődési házat kívánják a közművelődés járási nemzetiségi központjává fejleszteni. Az eddigi rendszertelen kapcsolatokat, amelyek Tököl és a járás más délszlávok lakta települései között szövődtek, így szervezetté, rendszeressé lehetne tenni, s bizonyára más falvakban is követőkre találna Mészáros László tanár, aki a helytörténeti szakkör élén igyekszik feltárni a település múltját, hagyományait. Hogyan tovább? Ahogy Mándics Mihály írta, a tetteken a sor. Ezekről árul el néhány részletet a tököli tanács ez év május 15-i határozata, amely a feladatok között említi egy délszláv klub létrehozásának támogatását, (itt szerb-horvát nyelven hangza- nának el előadások, csoportos beszélgetések), a nemzetiségi irodalom olvasótáborának növelését, a délszláv együttes tevékenységének további segítését. S még egy apróság, amely arról tanúskodik, hogy Tökölön nemcsak a művelődésben, a tanácsüléseken egyenrangú á’lampolgárok a magyarok és délszlávok: a tanács épülete után a nagyközség többi intézményén is el kell helyezni a két nyelvű feliratot — áll a határozatban. V. G. P. I
