Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

, » 1978. JÜLIUS 13., CSÜTÖRTÖK sffiSm Építészeké a szó Jövőnk a rajzasztalon Településrendezési tervek hosszú távra A régebbi házak közül majd mindegyik falán ott egy tábla. Leolvashatjuk róla, ki tervezte, s mikor épült. Ügy látszik ennek a hagyomány­nak vége. Nem tudni az épí­tészeket becsülik kevésbé, vagy arról van szó, hogy ők nem adják nevüket a munkájuk­hoz? Pedig az építészet manapság legalább annyira közügy ná­lunk, mint mondjuk a labda­rúgás. Bizonyára emlékeznek rá, hogy mennyi vita kísérte a Baross tér, vagy a Hilton Szálló építését. De mondha­tunk közelebbi példát is. A vá­ci Madách Imre Művelődési Központot, s édes testvérét, a kőbányait ma már úgy emle­getik, mint a közelmúlt leg­szebb építészeti alkotásait. Avatásuk után mégis szenve­délyes vita kerekedett róla, hogy jó munkát végzett-e a tervező. S ez a vita mindany- nyiszor fellobban, ahányszor átadnak rendeltetésének egy- egy új lakóházat, iskolát, óvo­dát, művelődési intézményt Nagy az iram Meglehetősen nehéz kifejez­ni, mennyi értéket is állít elő a Pest megyei Tanács Tervező Intézete, ahol a megye létesít­ményeinek túlnyomó többségét tervezik. Munkájukért tavaly 57 millió forintot fizettek ki a megrendelők. De ezzel az adat­tal aligha kerültünk közelebb a valósághoz. Hiszen a rajzok és számítások nyomán 100 milliós, milliárdos értékek öl­tenek testet. Akkor is, ha jó, ha rossz építészek kaptak le­hetőséget, megbízást a munká­ra. Erről beszélgettünk az in­tézet igazgatóhelyettesével, Sziklai Tiborral, a magasépíté­si iroda vezetőjével, Kaszta Dénessel és Tóth Dezső,épí-, téssáeL Azokról a kérdésekről esett szó közöttünk, amelyek amúgyis nap, mint nap foglal­koztatják az intézet dolgozóit. A kérdés kissé banálisán hangzik, mégiscsak itt kell kez­deni. Jó dolog-e, ma építész­nek lenni? Először az igazgató- helyettes mondta el vélemé­nyét: — Munkával bőven el va­gyunk látva, tavaly például 6 millió forinttal teljesítettük túl tervünket. Idén még na­gyobb iramot kell diktálni, hi­szen tucatszámra érkeznek a terven felüli megbízások. S itt érdemes is megállni egy pilla­natra. Ha a megrendelésekre, azok egy részére nemet mon­dunk, mert tudjuk, hogy nem győzzük, a települések vezetői azt vetik szemünkre, hogy miattunk esetleg családok szá­zai jutnak később lakáshoz, nem kapnak helyet a gyerekek az iskolákban és az óvodák­ban. Az érem másik oldala vi­szont az, hogy így sincs már arra időnk, hogy sokat töpren­günk a legjobb megoldásokon, a legszebb formákon. Ez a fajta túlterheltség két dolog­ból származik. Egyrészt on­nan, hogy hihetetlen gyorsa­sággal újul meg a megye, más­részt viszont az az oka, hogy az intézetben kevesen va­gyunk, s nincs is rá lehetősé­günk hogy, ezen a helyzeten változtassunk. S ha már szó esett róla, folytassuk is az épí­tész' felelősségével. Mert azt még csak ki lehet számolni, hogy hány milliárd, vagy mil­lió forint értéket képeznek ter­veink segítségével, de van-e arra valamilyen mértékegység, hegy az elfuserált tervek nyo­mán kényelmetlenül feszen­günk lakásunkban, úgy érez­zük menekülnünk kell a lakó­telepről, nem felel meg iga­zán funkciójának az iskola, az óvoda. Milyenek a lehetőségek Ezt a gondolatot fűzte to­vább Kaszta Dénes is. — Jól tudjuk, nagyon sok­szor emlegetnek bennünket. S ha még csak emlegetnének, de szidnak is. Többnyire olyan dolgokért is bennünket ma­rasztalnak el, amelyekről iga­zán nem tehetünk. Azt mond­ják az építésznek tudnia kel­lett volna, hogy az autóknak garázs, parkoló, a gyerekeknek játszótér, az öregeknek pihe­nőpark kell. Az építész gon­dolhatott volna rá, hogy nem szabad egymás hegyére-hátá- ra építeni a házakat. Az épí­tész számolhatott volna a nagy forgalommal, s azzal, hogy egy tízemeletes házba nem elég egyetlen lift. De higgyék el, mindezekre gon­dolunk, mint ahogy azt is tud­juk, hogy szebb a tagolt, mint a tagolatlan épület, szükség van erkélyre, s hogy elszomo­rító látvány egy csupa szürke épülettömb. De nálunk a gaz­daságosság kérdése nem úgy jelentkezik, hogy a lehető leg­szebbet, a lehető legolcsóbban, hanem fordítva. A rendelke­zésünkre álló beruházási költ­ségből, adott kivitelezési lehe­tőségekkel kell megterveznünk egy adott nagyságú, funkciójú épületet. Ezenbelül a jó építész alkalmazhat ugyan ügyes meg­oldásokat, de a szabadsága már olyan kicsi, hogy alig múlik rajta, milyen is lesz az a la­kóház, vagy iskola. Tóth Dezső egy másfajta példával is szolgál. Az emle­getett váci művelődési köz­pont tervezésekor azt a felada­tot kapta, hogy az épületben olyan, színházterem legyen, amelyik ünnepségek, műked­velő előadások lebonyolítására alkalmas. Az avatás után nagy színházakat hívtak vendégsze­repelni, akiknek természetesen már nem felelt meg a színpad- technika. Sokan ezután ismét a tervezőt szidták. Típuscsaládok Mindez kevéssé vonatkozik azökóa a szakemberekre, fű­zik bozzá, akikkel napr.pj.nap; ■ .“V ... ra együtt dolgoznak: a tele­pülések vezetőire, az építőkre és a beruházókra. Ök ponto­san ismerik a lehetőségek ha­tárait. A közvélemény azoh- ban már kevésbé tájékozott. Ezért kérdeztem meg az inté­zet munkatársaitól, min dol­goznak mostanában, hogyan is változik a megye arculata a következő években? Mint arról már szó esett, el­készült a gödöllői és a százha­lombattai művelődési központ terve, minden nagyobb tele­pülésünk rendel tőlük lakóház­terveket. Annyi gyermekin­tézmény, óvoda, iskola, böl­csőde épül a megyében, hogy egyenként nem birkóztak meg velük. Ezért több típusterv­családot dolgoztak ki, s eze­ket adaptálják egy-egy hely­színre. A megye fejlődése szempontjából ezeknél is lé­nyegesebb, hogy valamennyi városunk elkészítette hosszú távra a településrendezési ter­veket. Ezzel párhuzamosan dol­goztak a megye 15 éves lakás- építési tervén. ★ Megbecsült ember-e az épí­tész? Ezzel a kérdéssel kezd­tük a beszélgetést. A kérdés­re ez alkalommal nem sikerült egyértelmű választ adni. Az emlegetett táblák a házfalon nem hirdetik az építész, a sta­tikus, a gépész dicsőségét Tóth Dezsőt Vác városa kitün­tette munkájáért, s a szakmai közvélemény is elismeri a Pest megyei Tervező Intézet szakembereinek tehetségét. Ta­valy három tervezőintézet nyerte el az országban a kivá­ló vállalat címet. Közülük az egyik a Pest megyei volt. De az is igaz, gyakrabban fordul elő, hogy meg se hívják őket épületeik avatására. Cs. A. Határidő előtt, Kistarcsán A titok: a jó előkészítés Nagy pénz 150 millió forint. Még inkább az, ha ennyiért gé­peket vásárolhat egy üzem. Ez ugyanis nem csupán annyit je­lent, hogy megújíthatja terme­lését, korszerűsítheti technoló­giáját, egyúttal a korábbinál sokkalta kulturáltabb munka­helyet is teremthet dolgozói­nak. A Hazai Fésflsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyára a tavaly év vége felé megkez­dett nagy rekonstrukciója je­lentős állomásához érkezett: júhius 30-án üzembe helyezték az új cheviot előfonó- és fonó­gépeket, valamint színkeverő és átcsévélő berendezéseket. — Sikerült a tervezett határ­időn belül kialakítani a gyár új cémázóüzemét is. A régi kártoló-fésülőüzem helyén lé­tesítettük — mondja Laczonyi László főmérnök. — A rekonst­rukció teljes ideje alatt heten­te megbeszéljük, hogyan ál­lunk, melyek a következő na­pok tennivalói. Azt hiszem ez az egyik titka annak, hogy nincs csúszás és folyamatosan termeltünk is. Szavai igazolásául egyetlen számadat elegendő: tavaly az első félévben 19 tonnával ke­vesebb fonal készült mint idén a hat hónap alatt. A gyár­tott 712,2 tonna fonal — ezt hangsúlyozza a főmérnök — nemcsak a számtalan műszaki­szervezési intézkedés eredmé­nye. Annak is köszönhető, hogy a munkások és a külön­böző szintű vezetők egyaránt megértették a nagy beruházás jelentőségét, és szívvel-lélek- kel mellénk álltak, velünk tar­tanak. — Megtérülő befektetés az is, hogy jó előre gondoskod­tunk az új gépekhez értő ke­zelőkről. Elméleti és gyakorla­ti képzést adtunk dolgozóink­nak és a művezetőknek. És at­tól is eredményt várunk, hogy a korábbi fésülőüzem munká­Pt»r’lv*r'*- .ni ^.. < . r> ■ sai, már nem járnak fel na­ponta Pestre, a központi gyár­ba dolgozni, hanem segédkez­nek az alatrészek tisztogatásá­ban és közben ismerkednek a berendezésekkel. Nem lesz por, pihe A születő fésülőüzem, amely a rekonstrukció második, je­lenlegi ütemének egyik léte­sítménye, ma még nem a tex­tilesek birodalma. Belga sze­relők ügyeskednek a lomha­testű bontó (kártoló) gépek kö­rül. Négyük közül az elsőn már holnap próbaüzemelést tarta­nak. — Három gépet merinó, egyet pedig durva gyapjú kár­tolására használhatunk — ma­gyarázza Háber György üzem­mérnök. — A korszerűbb tech­nológia, ami egyben nagyobb kapacitást — teljesítőképessé­get — jelent, munkavédelmi szempontból is előrelépést hoz. Mostanig ugyanis porral és pihével volt tele a levegő, nem volt éppen egészséges az embereknek. Az új berendezé­sek viszont tökéletesen zártak, teljesen beburkoltak. Hatalmas fóliákkal letakar­va e percben még mozdulat­lanságra kárhoztatva nyúj­tóznak az előnyújtó gépek — összesen nyolc érkezett be —, valamint tizenhat modern fé­sülőgép. Francia gyártmányú valamennyi, s általuk nemcsak a hazai textilipar legkorsze­rűbb fésülőüzeme létesül, el­éri az európai színvonalat is. Nagyobb zajt egyelőre csak két utánnyújtó masina produ­kál a csarnok végében szeré­nyen meghúzódva. Ez a kettő és még két hasonló — egy nyújtógéppel — itt maradnak majd később is kis tételek utánfésülésére használiák maid őket. A kijáratnál eszébe jut va­lami kísérőmnek.^ Eszmecsere hí üzemi demokráciáról Az üzemi, munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése nap­jaink egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdése. Lé­nyege csakúgy, mint szükségessége ma már alapvetően tisz­tázott; kialakultak az elgondolások a továbbfejlesztés fő útjá­ra, módjaira is. A gyakorlati érvényesítés tapasztalataiból ere­dő gondolatok, elemzésre váró Kérdések megvitatása volt a célja annak az eszmecserének, amely a párt elméleti-politikai folyóirata, a Társadalmi Szemle oldalain folyt több mint háromnegyed esztendőn át, huszonöt írás keretében. A szerteágazó vitának ez alkalommal csupán néhány gondolatá­ra hívhatjuk fel a figyelmet. Az érdekek egyeztetésének színtere Az üzemi demokrácia a munkahelyi kollektívák, a dolgozók közvetlen vagy köz­vetett — részvételét jelenti a vezetésben, a döntésekben, a vállalati célok, elhatározások kialakításában. Igényli tehát a különböző vélemények fel­színre jutását, adott esetben az eltérő álláspontok közötti vitát, a nézetek egyeztetését. A Társadalmi Szemlében folyó eszmecsere ezt a felismerést tovább mélyítve felhívta a fi­gyelmet, hogy ez esetben is szükség van a társadalmi fo­lyamatok materialista megkö­zelítésére, vagyis a vélemények mögött észre kell venni az ezeket meghatározó érdeke­ket. Az üzemi demokrácia fó­rumain tehát nem egyszerűen a dolgozók véleménye nyilvá­nul meg, hanem kifejeződnek az érintett személyek és cso­portok közvetlen érdekei is. A szociológiai elemzések ki­mutatták és a mindennapi ta­pasztalatok meggyőzően tanú­sítják, hogy a közvetlen érde­kek érvényesítésére irányuló törekvések egyeztetése a mun­kahelyek életében mindig is „jelenlevő” folyamat. Az üze­mi demokrácia kibontakozása ebből a szempontból azért je­lentős, mert intézményes ke­reteket nyújt az érdekek kife­jezésére, szükség esetén ösz- szecsapásra, s az egyeztetés a kollektíva nyilvánossága előtt az érintettek, illetve képvise­lőik részvételével történik. Ez jobb feltételeket teremt ah­hoz, hogy a célokat a valósá­gos érdekviszonyok ismereté­ben, azok alapján határozzák meg. Idejében és sikeresen old­hatók fel olyan érdekellenté­tek, konfliktusok, amelyek kü­lönben a folyamatok mélyén meghúzódva megosztanák a kollektívát. Ha az üzemi de­mokrácia e lehetőségével tu­datosan élnek, jóval kedvezőb­bek a feltételei egy-egy mun­kahelyi kollektíván belül a cse­lekvés valóságos egységének megteremtéséhez, az összválla- lati és ezen keresztül a nép- gazdasági érdekek tényleges érvényesítéséhez. A feltételek kialakítása A vita résztvevői között éppúgy mint társadalmunkban teljes az egyetértés abban, hogy országunk társadalmi­politikai viszonyai kedvező feltételeket nyújtanak az üze­mi demokrácia továbbfejlődé­séhez. De az eszmecsere szin­te minden résztvevője rámu­tatott, hogy az általános felté­telek mellett nem kevésbé fon­tosak a helyi körülmények. „Az, hogy egy demokratikus fórumnak, részvételi formának van-e tartalma, és milyen tar­talma van, elválaszthatatlan a vállalat, a munkahelyi konk­rét viszonyainak összességétől” — hangsúlyozta a vita egyik résztvevője. A hozzászólók eb­ből kiindulva nagy figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, milyenné kell formálni a vál­lalati szervezetet, az irányítás, a döntés rendszerét a terme­lés és a gazdálkodás rendjét ahhoz hogy a dolgozók ne csak formálisan, hanem valóságo­san részesei lehessenek a veze­tésnek. Ennek a feladatnak sok ele­me, tényezője van, amelyek a vállalat nagyságától, jellegétől, feladatkörétől függően helyi­leg eltérők. Általános elvnek tekinthető a belső irányítási mechanizmus olyan meghatá­rozása, amely az alsóbb veze­tési szinteknek is megfelelő jogkört és felelősséget biztosít. Szubjektív Az optimális feltételek és kö­rülmények kialakítása nélkü­lözhetetlen. Enélkül az üzemi demokrácia kibontakoztatása jámbor óhaj vagy üres szólam maradna. Azonban csak az objektív fényezők nem elegen­dőek. Az eszmecsere több résztvevője figyelmeztetett: té­vedés lenne azt gondolni, hogy az érintettek eleve örömmel fogadják az irányításban való részvétel lehetőségét és azon­nal élnek is vele. Valójában ehhez fel kell kelteni az igényt, s ez nem is olyan egyszerű. A beosztottak számára ugyanis ez — az egyik cikk szavaival élve — „munkát, többletfelada­tokat, felelősséget hoz..., az­az felkészülést, tájékozódást, tanulást tehát, időt és ener­giát igényel”. Mi több: nem egyszer igényli konfliktusok, összeütközések vállalását is a vezetéssel vagy más dolgozók­kal. Mindezeknek a vállalására csak az késztetheti tömegesen a dolgozókat, ha úgy ítélik meg, hogy a részvétel az emlí­tettek ellenére „megéri”, vagy­is szavuk meghallgatásra ta­lál, észrevételüknek van foga­natja. Ez pedig — a szerveze­ti feltételek mellett — nem kis részben a vezetők magatartá­Nem kevésbé lényeges a dön­tési jogkör egyértelmű szabá­lyozása, az egyes testületek, fó­rumok szerepének, rendelteté­sének világos meghatározása, a tervezés, a belsoigglszámolás. az ellenőrzés célravezető rend­szerének kialakítása. Az esz­mecsere egyik fontos következ­tetése volt, hogy mindenütt meg lehet találni azokat a for­mákat és kereteket, amelyek a helyi körülmények között opti­málisan biztosítják mind a ha­tékony gazdálkodást, mind pe­dig a dolgozóknak az irányí­tásban történő részvételét. Természetesen semmilyen irá­nyítási rendszer sem küszöböl­het ki minden ellentmondást, ezt irreális lenne elvárni. A cél olyan feltételek és körül­mények kialakítása, amelyek között ezek az ellentmondások a lehető leggyorsabban és leg­eredményesebben oldhatók fel. tényezők sétál, hozzáállásától függ. Ilyen értelemben a vezetők és beosz­tottak szemlélete magatartása kölcsönösen hat egymásra. Mindkettő formálásában ugyanakkor lényeges szerepe van a politikai szervezetek, mindenekelőtt a pártszervezet tudatos nevelő, meggyőző mun­kájának. Ennek a politikai munkának a tartalma nem utolsó sorban annak bemuta­tása, érzékeltetése, hogy mind a vezetők, mind a beosztot­tak közvetlenül érdekeltek az üzemi demokrácia érvényesü­lésében, mert az végső soron jobb feltételeket teremt mind saját feladataik ellátásához, mind pedig az egész munkahe­lyi kollektíva tevékenységéhez. A Társadalmi Szemlében le­folytatott vita ehhez a tevé­kenységhez sok gondolatot adott. Egyúttal az eddiginél sokrétűbben mutatta be azo­kat a kapcsolódásokat ame­lyek egyfelől a szemlélet és magatartás formálása másfe­lől a gyakorlati-szervezeti in­tézkedések és lépések között fennállnak. Ezek figyelembe­vétele elengedhetetlen az üze­mi demokrácia további fej­lesztésében. Gyenes László — Elkészült már és csak Be­indításra vár az új, nagy ha­tásfokú klímaberendezésünk mutat fejüpk fölé, a födémszer­kezet váza alá. A laikus is könnyedén meg­állapíthatja: nem túlzott a gyár főmérnöke. Olyan ütem­ben halad a szerelés — mond­ta —, hogy a tervezettnél mintegy két hónappal előbb megkezdhetjük a fésülőüzem­ben is a próbatermelést. A zaj maradt, de... Kétféle fonalat állítanak elő Kistarcsán, merinó és cheviot fonalat. A rekonstrukció nyo­mán elsősorban az utóbbiból lesz többlettermelés, figyelem- ge véve a várható minőségi javulást is. A gyűrűsfonodában, ahol je­lenleg is akkora a zaj hogy nem értjük egymás hangját, már termelésben találjuk az idén vásárolt francia gyűrűs­fonó gépeket. — Félautomaták, működé­si elvükben nem sok eltérés van köztük s a régiek között. Viszont kevésbé zajosak és ter­melékenyebbek — mondja Mészáros István művezető. A folyosón beszélgetünk, ide hív­ja egyik fiatal dolgozóját. Ma­ga siet a helyére, hiszen pereg­nek az orsók, kevés az ember. — Forió szakmunkás va­gyok — mutatkozik be XJnyi- né Adorján". Mária — a pápai gyárban tanultam a szakmát. Férjemmel jöttem Kistarcsára, ő idevalósi. Május óta dolgo­zom csak itt. örültem, hogy azonnal a legújabb gépre ke­rülhettem, bár Pápán sem vol­tak éppen matuzsálem korú berendezések. Modern gyárban, jó körülmények között szíve­sebben vállaljuk a három mű­szakot is. Stang Istvánná, a másik új gyűrűsfonó kezelője húszéves törzsgárdatagnak vallhatja ma­gát ......- .... — Hogy örültem-e az új gyűrűsfonónak? — neveti el magát. — Ki ellensége saját magának? Ezt a gépet sokkal könnyebb kezelni, mint a ré­git, jóval kevesebb a száJ*za* kadás. i ni A rakodás még nehéz Az újonnan kialakított szín­keverő és előfonoda üzembe több helyről kerültek a régi gépek. Új viszont a szintén francia gyártmányú színkeve­rő és előfonó rendszer amely továbbfejlesztett változata a megszokottnak, a jól bevált­nak. A géprendszer jelenlegi ke­zelője Magyar Lajosné, hogy szót érthessünk, kikapcsolja a berendezést. — Most csak helyettesítek itt, egyébként nyújtógépen dolgozom, odébb, az előfonó­déban — szólal meg. — Kell ám itt mindenkinek minden fajta gépen dolgoznia, külön­ben mi lenne, ha hiányzik va­laki. Mint éppen most is. Hogy ez a legújabb gép? ... Meg le­hetett ezt is tanulni. Igaz, én leginkább a saját helyemen ér­zem jól magam, de más is. Mégis, oda megyünk, ahol szükség van'ránk.'Nézze! Egy- egy cséve 8—10 kiló, elég meg­rakni a kocsikat. Ezt még nem gépesítették. Ragyog a tisztaságtól az elő­fonoda, kereken gördülő, óriás kannákban piros és élénk-sár­ga szalagok. Szépek, selvmes- tapintásúak. — Ezekből szőnyegfonal ké­szül — magyarázza Háber György. — Üzemel már a 150 millióból vásárolt belga gyű­rűsfonó gép, amely direktfo- násra alkalmas. Annyit jelent ez, hogy közvetlen szalagfonal­ból állítja elő a szőnyegfona­lat. Mi hármas-hatos finomsá- gút gyártunk rajta. Látunk még á teremben egy új előfonórendszert is. Ke­zelője olyan meghitten jár kö­rülötte, s igazgatja a szálat, mintha évek óta összeszoktak volna. Gépek és emberek. A kis­tarcsai rekonstrukció — leg­alábbis az eddig véghezvittek alapján — iskolapéldája an­nak, miként lehet, hogyan kell lebonyolítani egy nagybe­ruházást. Dodó Györgyi « i " ' I »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom