Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

1978. JÜLIUS 12., SZERDA EGY KÍSÉRLETRŐL Parkba költözik a művelődési ház NYÁRI PROGRAMTERVEK CEGLÉDEN — Átalakult a város — ál­lapítja meg Lűr István, a ceg­lédi Kossuth Művelődési Köz­pont fiatal igazgatója. Har­minc éve tipikus mezőváros volt. A keresőképes lakosság túlnyomó többsége a mező- gazdaságban dolgozott. A fel- szabadulás utáni iparosítás, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása, az oktatás fejlődése átformálta. Tavalyi felmérések szerint a 24 000 foglalkoztatott 51,5%-a az iparban és az építőiparban dolgozott, és csak 16,8% a mezőgazdaságban. Ezt a nagy változást a közművelődési po­litika is érzékelte. Az ipari fejlődés, az üzemek magas műszaki színvonala, a mező- gazdaság gépesítettsége, a ter­melési rendszerek, az új egész­ségügyi és oktatási intézmé­nyek egyre több, szakmailag kiválóan képzett, megfelelő műveltségű dolgozót igényel­tek. A fejlődés természetes velejárójaként több lett váro­sunkban az értelmiségi, főleg mérnökök, mezőgazdasági szakemberek, orvosok, pedagó­gusok. Az ő megváltozott igé­nyeikhez is alkalmaznunk kell közművelődési tevékenységün­ket. Amihez igazodni kell — Ez így persze nagyon egyszerűen hangzik. A meg­változott igények nem egye­nesen a művelődési központ­ba, tárlatokra, könyvtárakba vezetnek. A városban két és fél ezer személygépkocsi van. Az emberek hétvégeken, nyá­ron belepattannak és irány a nagyvilág. Ami természetesen nem mindig jelent Párizst, Prágát vagy akár a Balatont. — A kikapcsolódás, pihenés helyszíne lehet a hétvégi ház, a telek. Cegléden és itóroyé- kén 1500, úgynevezett hobbi­telket tartanak nyilván, ezek két^háromszáz négyszögölesek. A nagy, másfél, kétezer négy­szögöles telkek száma is csak­nem ezerre tehető. Ezeket ápolni, gondozni kell, ez vilá­gos. Gazdasági hasznuk sem lebecsülendő, sőt. Ám kulturá­lis térveink készítésénél a te­lektulajdonosokra másképpen számítunk, mint például a la­kótelepiekre. — Cegléden hasonló gondjai, problémái vannak a lakótele­peknek, a lakótelepi életfor­mának, mint bárhol az or­szágban. Nem akarok unalo­mig ismételt dolgokról beszél­ni, de elképzeléseink vázolá­sához szükség van rá. Hazánk­ban, tisztelet a kivételnek, a lakótelepek építészeti egyhan­gúsága, sivársága gyakran nyomasztó. Ezt még az új, kor­szerű otthon öröme is csak ideig-óráig tudja feledtetni. A telepi gyerekek magányossága, majd ennek következménye­ként a nem megfelelő alapo­kon szerveződött Csoportjaik, már nemcsak szociológiai ne­hézségeket okoznak. Ügyeik néha már rendőri jelentések­ben bukkannak elő. A gyer­mekgondozási segélyen levő anyák időkihasználása, pon­tosabban -nem megfelelő ki­használása, ugyancsak közis­mert. Végletes, de megemlí­tendő a köreikben szaporodó italozás, az alkoholizmus kez­deti stádiumai. A lakótelepi családok erősen elkülönülnek, félrevonulnak, szeparálódnak egymástól. Páholy az ablakban — Ezeket a gondokat, az együttélésből és az együtt mégsem élésből származó el­lentmondásokat feloldani nem megy máról holnapra, nem is kampányfeladat. Sürgető való­ság azonban, hogy a sok el­méleti fejtegetés, a számtalan tanulmány, vaskos felmérés, elnézést a kifejezésért, a ren­geteg sopánkodás után — va­lamit tegyünk. El kell valaki­nek, valahol kezdenie. Amit mi, a művelődési központ a város illetékes vezetőinek se­gítségével elkezdünk, csak egy a lehetőségek közül, és mint ilyen, kísérlet. — Miről van szó tulajdon­képpen? Egyszerűsítve — egy műsorsorozatróL Külső képe valóban csak ennyi, de ahogy az előbb elmondtam, tartalma és főleg célja túlnő egy kul­turális rendezvénytömeg ön­magában is komoly jelentő­ségén. Augusztusban ugyanis — ha Mohammed nem megy a hegy­hez alapon kiköltözünk a Ká­rolyi Mihály lakótelep parkjá­ba. Ez a művelődési központ­tól másfél kilométerre van, és ez a nem nagy távolság mégis hosszúnak tűnik akkor, amikor onnét várunk látogatókat. Me­gyünk hát mi. Nyár lévén, a telep több száz gyerekére is gondoltunk a műsorokkal, de jut szórakozás a felnőtteknek is bőven. Színpadot építünk a parkban, aki akar, elébe áll, magával hozott székre ül, vagy még egyszerűbben — csak kikönyököl a szobaabla­kon. VaD miből válogatni Mégis, augusztus 14 és 20 között, a nyári kulturális hé­ten minden napra jut valami csemege. Lesz térzene, a Nagykőrösi Konzervgyár fú­vószenekara adja majd. Vár­juk a Népszínházát, nekik van már tapasztalatuk lakótelepi műsorok összeállításában. Gyermekrajzot kértünk a vá­ros óvodáiból, kiállítjuk azo­kat. A művelődési központ képzőművész- és kézimunka­szakkörének tagjai a helyszí­nen nemcsak kész alkotásaikat mutatják be, hanem ott, hely­ben dolgoznak majd. Nem tit­kolt szándékunk ezzel az, hogy új tagokat toborozzunk, a ké­zimunkakörbe elsősorban a gyes-en levő édesanyák közül. Aszfaltrajzversenyre várjuk az iskolásokat, a legkisebbek két­szer is találkozhatnak Levente Péter, Móka Miki műsoráváL A beatkoncerten Szűcs Judit lép fel, a magyarnóta-estre Talabér Erzsébetet és Szalay Lászlót várjuk. Egy más alka­lommal Radványi Barnát, Mi­kes Györgyöt, Somogyi Pált, Galambos Szilvesztert láthat­ják, hallhatják a jelenlevők. Lesz bábműsor és néptáncbe­mutató. Szabadtéri sakkbaj­nokságot és tollaslabda-ver­senyt is tervezünk. Formakeresés — lakótelepnek Mindezt — ingyen. Belé­pődíjat nem szedünk. Ez az egésznek egyik lényeges ele­me, de ugyanakkor buktatója is. A kulturális hét ugyanis rengetegbe kerül. A sorozat ebben a formájában kampány- szerűnek tűnik, jó lenne egész nyáron megfelelő programok­ról gondoskodni, de erre egy­szerűen nincs pénz. •Egész tervünk, mint emlí­tettem, kísérlet. Megpróbáljuk megtalálni a lakótelepi köz- művelődés egyik lehetséges formáját. Nem akarok előre inni a medve bőrére, de úgy érzem, sikerre számíthatunk. Ezen pedig nem elsősorban a nézők nagy számát értem. So­kan lesznek, de nem ez a lé­nyeg. Abban bízunk, hogy a jelenlevők közül többen ked­vet kapnak kimozdulni a négy fal közül. Megindulni a mű­velődési központhoz vezető másfél kilométeres úton, ősz­szel is, télen is. Megindulni a könyvtárakba, a moziba. El­indulni, ha csak házon belül is, egymást, a szomszédokat felkeresni, beszélgetni. Emberi kapcsolatokat építeni, ez a kí­sérletünk lényege. Andai György Kórusmuzsikától az orgonahangversenyig GAZDAG ZENEI PROGRAM PEST MEGYÉBEN A nyár a szabadtéri előadá­sok, hangversenyek időszaka. Pest megyében július, augusz­tus hónapban több olyain ér­dekes zenei eseményre kerül sor, amely nagyszerű élményt ígér. Múzeumi környezetben A Szentendrei Nyár rendez­vénysorozat zenei műsorából kiemelkedik a Jénai Madrigál- kórus július 16-i fellépése a Pest megyei Művelődési Köz­pontban. Ez az együttes a debreceni kórusfesztiválra ér­kezett hazánkba, ottani fellép­tük után, hazafelé utaztukban állnak meg Szentendrén, hogy hangversenyt adjanak. A Kovács Margit Múzeum kertjében ma, július 12-én a Vujicsics együttes Népek ze­néje koncertje, valamint július 19-én a Barcsay-gyűjtemény kertjében a Tinódi kamaraze­nekar reneszánsz muzsikája már a valódi szabadtéri ese­mények közé tartozik. A meg­hitt, barátságos környezet, a színvonalas muzsika és a jól ismert előadók eleve biztosíté­kai a sikernek. Városuk megismertetésének látványos, érdekes módját gondolták ki a szentendreiek. Három zenés városnéző sétát szerveztek, amelyek közül az utolsó július 23-án délelőtt in­dul a helyi idegenforgalmi hivatal elől. Az érdeklődőket a város különböző pontjain más-más, a látványhoz, a környezet hangulatához illő zenei élmény várja. A séta közreműködői: az Ars Renata együttes, a budakalászi gyer- mektánccsoport, a dunabogdá- nyi fúvószenekar, a Pest me­ügy igazi a nyelvművelő tábor MUNKÁSSZÜLŐK GYERMEKEI PILISSZ ENTKERESZTEN Skúmajne, hrajme sa, spie- vajme spolu po slovansky! Magyarul "azt jelenti: Ku­tassunk, j&isszunk, énekeljünk szlovákul! A mottónak Is fel­fogható felhívás a pilisszent- kereszti szlovák nyelvművelő táborban hangzott el. — Természetesen két nyel­ven, mert úgy igazi a nyelv­művelő tábor, ha minden két nyelven hangzik el — mondja Jánszki László, a tábor ve­zetője, aki egyébként a helyi iskolában tanítja a szlovákot, abban az iskolában, mely most a tálbor színhelye. Akik részt vehetnek — Nem zavaró, hogy az is­kolában rendezték meg a tá­bort? — Nem, a programmal igye­keztünk feledtetni a tanév ízét, s úgy tűnik, sikerrel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a táborozók közül töb­ben másodszor vagy harmad­szor vannak itt. — Milyen szempontok sze­rint választották ki a résztve­vőket? — Az első és legfontosabb a szlovák nyelv ismerete, de a jó magaviseletét és a tanul­mányi átlagot is figyelembe vették a választásnál És még valamit, itt kivétel nélkül munkás családok gyerekei vannak. Mi a program össze­állításánál arra törekedtünk, hogy az itt eltöltött tíz nap után a lehető legszebb élmé­nyekkel térjenek haza és ter­mészetesen szépen felszaporo­dott szókinccsel. Nézem a programot: való­ban nem lehet egyhangúság­gal vádolni. A tudást gyara­pítják a közös ének- és vers­tanulások, az előadások. A kirándulások és a túrák te­szik színessé a foglalkozáso­kat. Ez utóbbiak élményanya­gát a rajz- és fotószakkörök­ben közösen dolgozzák fel a pajtások, s az itt született munkákból kiállítást rendez­nek. Ezerötszáz kötetes gyei Művelődési Központ és Könyvtár úttörő fúvószeneka­ra, a Vujicsics együttes, a po- mázi délszláv táncegyüttes. Korhű hangulat Mátyás király visegrádi pa­lotája két hangversenynek ad még otthont a nyáron. Az Ars Renata együttes augusz­tus 5-én Palestrina, Carissimi, Vecchi műveiből tart koncer­tet,. a korabeli falak között korabeli zenét idézve. Augusz­tus 26-án a Bakfark lant-trió játszik középkori táncokat, trubadúrdalokat, virágéneke­ket. Zebegényben az idén nyá­ron is zeneművészeket, költő­ket, írókat, színészeket lát vendégül a Szőnyi István Em­lékmúzeum baráti köre a „ze­nei és irodalmi hétvégek” cí­mű műsor keretében. A hátra­levő három műsoros vasárnap délután vendégei: augusztus 6-án Fodor András író, Halász Judit színművésznő és Szabadi József, augusztus 12-én Takács Klára és Korcsmáros Péter operaénekesek, Lator László író, Tolnay Klári színművész- nő, szeptember 9-én Baranyi Ferenc iró, Bálint Mária he­gedűművész, Kalmár Magda operaénekesnő találkozik a kö­zönséggel és lesz a házigazda, Czigány György beszélgető- partnere. Az Ybl Miklós által terve­zett fóti műemlék templomban július 23-án Dálnoki Lajos orgonaestje kerül megtartásra BeUocfiorszky Sára közremű­ködésével, augusztus 13-án pe­dig Margittay Sándor orgoma- játékában gyönyörködhetnek a hangszer kedvelői. Ezen a hangversenyen a Magyar Rá­dió Gyermekkórusa is fellép, Csányi László és Botka Vale-, ria vezényletével f * Árnyas fák alatt A hagyományokhoz híven idén is Vácrátót lesz a szín­helye a Magyar Állami Hang­versenyzenekar Mozart-estjé- nek. Július X5-én Kóródi And­rás vezényli a G-dúr hegedű- versenyt, az Exsultate, jubila­te motettát és az Esz-dúr szimfóniát. Közreműködik An­dor É0a pperaénekesnő és Zsigmond Dénes hegedűmű­vész. Két hét múlva, július 29-én kerül sor a botanikus kert idei utolsó hangversenyére. A Győ­ri Filharmonikus Zenekar Jancsovics Antal vezényleté­vel Nagy Ira fuvolaművész közreműködésével két Mozart- művet: a Kis éji zenét és a D-dúr fuvolaversenyt, vala­mint Schubert V. szimfóniáját (B-dúr) adja elő. A környezet, a hatalmas park ideális környezetet bizto­sít a nagyzenekari hangverse­nyeknek és a zenének új, ed­dig ismeretlen szépségeit segíti felfedezni a festői szépségű arborétum. Hajós Anna A Szentendrei Nyár tárlatai KIÁLLÍTÁSOK VÁCOTT ÉS TÁPIÓSZELEN A szentendrei régi művész­telep festőinek kiállítása a tá- piószelei Blaskovich Múzeum­ban augusztus végéig, a szent­endrei új művésztelep tárlata július •'végéig «tekinthető meg Vácott. A szentendrei lakóte­lepi klubban megnyílt Gy. Mol­nár István festőművész bemu­tatója, mely július 15-ig várja vendégeit. Szentendrén, a Nép­művészetek Házában a Pest megyei szőttesek című kiállí­tás a jövő év tavaszáig lát­ható. A SZÁZADFORDULÓTÓL napjainkig jelentős képzőmű­vészeti anyag halmozódott fel Szentendrén. Helyes elv tehát, hogy a Szentendrei Nyár ke­retében a szokásosnál is na­gyobb tárlatprogramot bonyo­lítanak le. Az idei összeállítás különösen jól sikerült. Most Tápiószelén és Vácott is fel­vonul a szentendrei művészet, mesterek és új alkotók részvé­telével újabb híveket szerez­ve Barcsay Jenő, Kmetty Já­nos, Gráber Margit, továbbá Ligeti Erika, Kocsis Imre, Deim Pál, Bálint Ildikó, Rózsa Péter és Kisfalusi Márta kerá­miáinak, érmeinek, szobrainak, illetve festményeinek. A NÉPMŰVÉSZETEK HA­ZÁBAN XVIII. században épült paticsfalú műemlékház­ban Pest megye népi faragá­sai után, a szőtteseket mutat­ják be. A tíz Pest megyei múzeumból kölcsönzött gazdag anyag olyan logikusan összeül- | lított népművészeti egység, mely a magyar, délszláv, né­met, szlovák mintákat hason­lítja össze és elemzi. Ebből a vizsgálódásból a néző azt a ta­nulságot vonhatja le, hogy szí­nekben, formákban a magyar néprajz meghatározó motívu­mai cserélődnek a nemzetisé­gek szőtteseinek mintáival. Egy bizonyos szemléleti rend­szeren belül ezért olyan sok a változat a csillagos, cserebo­garas, madaras mintákban. Meghatározó tónus a piros és a fehér, melyhez kék, zöld és sárga árnyalatok társulnak. A mintegy kétszázötven tárgy­ban Pest j megye néprajzi at­lasza tárulkozik fel, perő- csényi díszabrosz, ceglédi fé­sűtartó, visegrádi szekrény, nagybörzsönyi halottaslepedő. Domonyi, makádi, püspökhat­vani, nagykőrösi, pilisi, szi- getszentmiklósi minták ver­sengenek egymással, mind­egyik győztes, mert szép, mert arra törekszik, hegy a haszná­lati tárgy egyúttal az otthon dísze, színes környezete le- < Kmetty János: A festő gyen. Gyönyörködünk az al- bertirsai barackvirágos törül­közőben, a nagytarcsai szakaj­tóruhában, az acsai íirhang- ban, a letkési, galgamácsai, csővári szőttesekben. A gazdag hagyományok, a XIX. századi szőttesek nyomán ma is asszo­nyok szorgalma termi az új mintákat Abonyban, Szigetúj­falun, Pencen, s a megye több helységében. A LAKÓTELEPI KLUB VENDÉGE ezúttal Gy. Molnár István grafikusművész, aki 1933-ban született Kunhegye­sen, 1960-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, 1969 óta él Szentendrén. Mű­veit többször bemutatták a szentendrei és más Pest me­gyei tárlatokon. Szerepelt Gö­rögországban, Párizsban és To­kióban,} egyéni kiállítása nyílt Budapesten. 1975-ben szob­rászként dolgozott a nagyatádi szimpozionon. Ezúttal maga faragta, szerszámokkal, hallat­lanul finom tárgyakkal és pompás színvázlatokkal jelent­kezik. Losonci Miklós 1 sietnek befejezni a feladato­kat. Utána pedig előadást hallgatnak a magyar és szlo­vák irodalmi kapcsolatokról. Magyarul és szlovákul hang­zanak majd el versidézetek a végvárak életéről, a szabad­ságharcról. Azt sem akarják elmulasztani. Hány embert ér? Hasonló helyzetben találom a fiúkat is, ők az egyik tan­teremben készülnek a pályá­zatra és a szavalóversenyre. A pilisszentkereszti Szmeta- na Mihály a Sokol azaz Só­lyom őrs vezetője épp egy szlovák verset tanul. Dub- niczki Zsolt pilisszentlászlóról érkezett, a budapesti kirán­dulás élményeit meséli. Töb­ben is mondják, hogy eddig ez volt a legjobb. Ami érthe­tő, voltak a Vidám parkban is. A Ciklont, a Szöcskét meg az Elvarázsolt kastélyt nehéz is feledni. Egy szemüveges, komoly ar­cú fiú rábólint a kirándulás dicséretére. Róla, a galgagyör- ki Garaba Attiláról azt tart­ják, hogy igen jól beszél szlo­vákul. — Sokszor az anyukám is tőlem kérdezi, ha nem tud va­lamilyen szót. Pedig nem akartak szlovákul taníttatni, csak én erősködtem nagyon, azért tanulhatom most ezt a nyelvet. — Miért szeretsz nyelvet tanulni? — Ügy halottam, ki hány nyelvet tud, annyi embert ér — mondja megfontoltan. — Aztán hány embert sze­retnél érni? Nem sokat, hármat-né- gyet — feleli. Meglepő válasz ez egy ha­todikos fiútól? Lehet, de jó hallani. S még jobb tudni, hogy a nyelvművelő táborok, így a pilisszentkereszti is, ha­sonló gondolatok érlelődését segítik elő. Koffán Éva könyvtár is rendelkezésre áll a táborlakóknak, s ez nem­csak az olvasást, hanem a rejtvény feladatok megoldását is szolgálja. — Ami most a legnagyobb izgalomban tartja a fiatalo­kat, azok a sportrendezvé­nyek, melyeken a tábor veze­tőségével mérik majd össze tudásukat — mondja Ger lat Péter csapatvezető. A tábor jellege ugyanis úttörőtábor, ahol a 30 fiú és lány négy őr­söt alkot. — Nemcsak a ve­télkedőre, hanem a pilisszent­kereszti nemzetiségi találko­zóra való felkészülés is foglal­koztatja az ittenieket. Vasár­nap mutatják majd be azokat a szlovák gyermekjátékokat és dalokat, melyeket most ta­nulnak. A rejtvénypályázat izgalmai A lányokat az udvaron ta­lálom. A diófa alatt vannak mind, előttük szótárak, köny­vek. A rejtvénypályázat esti értékelésére készülnek. A pályázat győztesei könyvjutal­mat kapnak majd. Róza Skripeková, azaz Skri- pek Rozália: — Pilisszentlászlói vagyok, ősszel hetedik osztályba me­gyek — mondja. — Hol tanultál meg szlová­kul? — Szüleimtől, akik otthon így beszélnek egymással. Azért is jó, hogy ismerem ezt a nyelvet, mert könnyebben tanulom az oroszt is. Mikusik Anna, aki helybeli, szintén a szülői házban sajá­tította el a nyelvet. S hogy szereti is, bizonyítja, már má­sodszor van itt. — Az a jó, hogy sok a szlo­vák nyelvű könyv, lehet ol­vasni. Nagyon szeretem még a filmeket, tegnap egy szlovák kalandfilmet láttunk, elég jól megértettük. Ügy tűnik, a lányokkal most nem lehet hosszan beszélni,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom