Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
197S. JULIUS 12., SZERDA vkMäav Esővíznek árkot A Közép-Duna- menti Vízgazdálkodási Társulat dolgozói Budakeszin csapadékvízlevezető árkot építenek. A munkálatokat július végére befejezik. Halmágyi Péter felvétele Törökbálint, DEPÓ Raktárváros a dombok között Számítógép közli, jöhetnek az áruért Törökbálint és Budaörs között, dombok hajlatában építették, illetve építik fel az ország legnagyobb raktárbázisát — A szocialista országok közül talán csak a Szovjetunió, bari van ilyen nagy raktárbázis. A szomszédos szocialista országokban biztosan nincs — mondta Vörös Józsefné, a DEPO Szolgáltató Közös Vállalat igazgatója. A közigazgatásilag Törökbálinthoz tartozó raktárváros 46 hektáron terül eL Létrehozását annak idején, az Építés- gazdasági és Szervezési Intézet kezdeményezte. Tizennégy vállalat fogott össze, s megalapítva a DEPÓ Szolgáltató Közös Vállalatot, egy kasszába tette a raktárak építésére szánt pénzét, s így aztán 1971 nyarán elkezdhették a Sasad Termelőszövetkezet időközben kisajátított szántóföldjén a munkát. Az első raktárt 1976 második felében adták át. Harminckét cég érdekeltsége — Most már azonban nem tizennégy, hanem harminckét vállalat érdekelt a beruházás határidőre történő befejezésében. Ezek a vállalatok a népgazdaság valamennyi ágazatát képviselik. Már van vagy később lessz itt raktára az Autó- Ív érnék, a Budapesti Textil Nagykereskedelmi Vállalatnak, a Fővárosi Távfűtő Műveknek, a Csatornázási Műveknek, a Keravillnak, könyvtáraknak, s így tovább — mondta el az igazgatónő. A beruházási program szerint 1982-ben fejezik be a raktárbázis építését. Akkor 130 ezer négyzetméter zárt raktárral és 36 ezer négyzetméter szabadtéri tárolóval rendelkeznek. Lesz saját — a budaörsi vasútállomáshoz csatlakozó — vasútüzemük, kétezer ételadagot készítő konyhájuk, éttermük s egyéb szolgáló és szociális létesítményük. Mivel a raktárak télen vagy rossz idő esetén nem maradhatnak fűtetlenül, már elkészült a saját fűtőműjük. A komplett raktárbázis több mint 2 milliárd forintba kerül. Jelenleg már egyhatoda üzemel. Az építkezés befejezése után csaknem 40 milliárd forint értékű raktári árura számítanák. — Hatalmas érték lesz egy helyen. Megoldható ennek az abszolút biztonságos őrzése? — Természetesen. A raktárbázist kerítés veszi körül, s ezen belül még az egyes raktárakat is biztonságosan zárjuk. A tűzvédelmet állami tűzoltó egység biztosítja; már énül részükre az úgynevezett öt szerállásos tűzoltó laktanya. Rámpáról targonca viszi A már átadott raktárak, azok kialakítása, belső rendje, kezelése is a legkorszerűbb módszerek, megoldások közé sorolható. A raktárak közül a legnagyobbat, az Autókerét Brachna Károly villamos üzemmérnök, a DEPÓ energetikusa mutatta be. — Ez a raktár tízezer négyzetméter alapterületű és 6 méter 60 centi belmagasságú. Az épület egyik oldalán vasúti rampa van, mivel az árunak mintegy 80 százaléka vasúton érkezik. Naponta négyöt vagont fogadnak. Itt természetesen kézi erővel már nem boldogulnának. Bolgár gyártmányú emelővillás és NSZK gyártmányú Wagner típusú targoncákkal, valamint Omnia csehszlovák és Siebau NSZK — kötöttpályás — gépekkel dolgoznak. Az Autóker raktárüzemét számitógép irányítja. A gépbe a megrendelő vállalatoknak a népgazdaságban betöltött helyzetét, szerepét is betáplálták, s ez alapjá.n tudja értékelni az egyes igényléseket. A rendelkezésre álló úgynevezett aktuális készletet aztán a számítógép elosztja — papíron természetesen —, s az Autóker ügyintézői értesítése alapján a vevők szinte percnyi pontosan jelentkezhetnek az áruért. A Május 1. Ruhagyár számítógépes tárolási módja előreláthatólag még arz Autókeméi is korszerűbb lesz. Az Autóker esetében ugyanis az adathordozókat gépkocsival szállítják a vállalati központ és a raktár között, a Május 1. Ruhagyár viszont az elképzelések szerint itt helyben működtet majd egy mini-komputert. Megéri? Miért? Űj és — legalábbis egyelőire — egyedülálló üzem születésének lehetünk tanúi Törökbálinton. Törzsgárdája természetesen még nincs, de vannak alapítók és azóta jöttek. Ennek persze nincs különösebb jelentősége. Mindenesetre egyelőre még nem küzködnek munkaerőhiánnyal. A DEPÓ az új, a korszerű és a nem rosszul fizető vállalatok közé tartozik. A dolgozók többsége környékbeli, elsősorban törökbálinti és budaörsi. Kiss Erzsébet kézbesítő például a MOM-ban volt betanított munkás, de törökbálinti lévén, átment a DE- PO-ba. — Több oka volt, hogy ide jöttem — mondta. — Az utazás csak néhány percet vesz igénybe, mivel vállalati saját autóbusz szállít bennünket. Kétszáz forinttal többet keresek, s ez egy modern, fejlődő vállalat, ahol már most jók a munkakörülmények. — Innét akar most már kézbesítőként nyugdíjba menni? — kérdeztem a láthatóan ifjú hölgytől. — Nyugdíjba esetleg — vá. lasizolt nevetve. — De nem maradok kézbesítő. Most járok gyors-gépíró tanfolyamra ... A DEPÓ igazgatójától. Vörös Józsefnétől megkérdeztem még, hogy szerinte miért éri meg a vállalatoknak egy ilyen hatalmas raktárbázis építésére és fenntartására társulni? Ha akarják, eladhatják — A DEPO-t alapító és az azóta társult vállalatoknak óriási raktározási gondjaik vannak. Többségük például Budapesten, a belvárosban pincéket, szűk helyiségeket kénytelenek igénybe venni. Mindenképpen új raktárra volt szükségük. S mivel itt többféle költséget közösen kell viselniük, lényegesen olcsóbban oldhatják meg, mintha csak saját raktárt építettek volna. Elmondta az igazgatónő még, hogy a DEPÓ Szolgáltató Közös Vállalat az épitőközösség döntése alapján rövidesen átveszi az Építésgazdasági és Szervezési Intézettől a beruházás ügyeinek további intézését, s természetesen ezentúl ellátja a közös képviselői feladatokat. Az egyes raktárakkal azok tulajdonosai rendel keanek, s ha akarják, el is adhatják. Ilyen esetben azonban a társulásban résztvevő többi vállalatnak elővételi joga van. Szente Pál Az esőkabáttól a cipősarokig Műanyagiskola - diplomás tanárokkal A PEMÜ-ben tájékozódott az SZMT ifjúsági bizottsága Hagyomány már, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsának ifjúsági bizottsága rendszeresen tájékozódik az üzemekben dolgozó fiatalok — mindenekelőtt a pályakezdők — sorsáról, helyzetéről. Az ifjúsági bizottság a közelmúltban Pest megye legnagyobb ipari üzemében, a tizenegyezer embert foglalkoztató Csepel Autógyárban tartotta kihelyezett ülését, s az elmúlt napokban pedig Solymáron, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál szereztek hasznos tapasztalatokat. Félezren harmincéven alul Az SZMT ifjúsági titkára,' Salamon Jánosné így indokolta kezdeményezésüket: — Vizsgálódásaink során arra törekszünk, hogy a bizottság tagjai min-él alaposabban, körültekintőbben ismerkedjenek meg egy-egy üzemben a fiatal szakmunkások és műszakiak helyzetével. Ez pedig azért fontos feladat, mert a KISZ-en kívüliek érdekvédelméről is a szakszervezet gondoskodik. Nincs elmaradás Az ifjúsági bizottság tagjait a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál Bognár . Lajos, a vállalati szakszervezeti tanács titkára és Pogonyi Tibor, az üzemi KISZ-bizottság titkára tájékoztatta a csaknem két és fél ezer dolgozót foglalkoztató gyár munkájáról, ahol a harminc éven aluliak száma megközelíti a félezret. Az ismertető rögtönzött üzemtörténelemmel kezdődött: a vállalat fejlődését, mai eredményeit csakis a múltbeli tények ismerete alapján lehet megítélni. Tizenkilenc évvel ezelőtt, az üzem „ősében”, egy alacsony technikai színvonalon álló ktsz-ben rendkívül sokféle terméket gyártottak — a műanyag esőkabáttól kezdve az apró játékokig. A solymáriak innen számítják a kezdetet: az 1960-as évek közepére az addigi kéziszerszámokat fokozatosan felváltották az automata gépek, átalakították a termékszerkezetet, s megkezdték a műanyag cipősarok gyártását. Az évek múlásával fokozatosan bővült a skála, s a műanyagból készült rendkívül tartós és nem rozsdásodó csövek mellett ma már nagy szakítószilárdságú, hőálló, po- liuretán tömítőelemeket is készítenek. Az ifjúsági bizottság tagjai mindenekelőtt arra voltak kíváncsiak, hogy a korszerű termékszerkezet kialakításával lépést tartott-e a dolgozók szakképzettsége? A konkrét tények alapján s a számadatok szerint — mint ahogy ezt Bognár Lajos és Pogonyi Tibor is hangsúlyozta — ezen a területen nincs elmaradásuk. Több mint nyolcvan egyetemet és főiskolát végzett fiatalt foglalkoztatnak, de a leginkább arra büszkék, hogy a harminc éven aluliak közül mindössze egyetlen dolgozó nem végezte el a nyolc általánost, igaz, alig néhány hónapja lépte át először a solymári gyár kapuját. A KISZ-bizottság titkára szerint, ha gyökeret ereszt — ehhez persze minden segítséget megadnak neki — azon- nyomban beiskolázzák. Házi szakmunkásképző tanfolyamukat eddig harmincán végezték el — elsősorban fiatalok —, akik ma már nem betanított munkát végeznek, hanem műanyagfeldolgozóként keresik kenyerüket. S itt érdemes megállni egy pillanatra. A tanfolyamon — amelyet a vállalatiak találóan műanyagiskolának neveznek — a szak- tantárgyak előadását a gyári fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának ifjú mérnökei vállalták, s ilyen körülmények között teljes mértékben sikerült a speciális technológiához alkalmazkodó képzést megvalósítaniuk. De időről időre új ismeretekre oktatják a villanyszerelőiket, műszerészeiket és géplakatosaikat is. A vállalati szakszervezeti tanács titkára, valamint az üzemi KISZ-bizottság titkára megemlítette azt is, hogy kezdeményezésükre a pályakezdők 1976 végén kiemelt béremelésben részesültek. Kedvezmények Az ifjúsági bizottság tagjai élénken érdeklődtek a PEMÜ- ben dolgozó fiatalok lakás- helyzetéről. S e kérdés elhangzása után Bognár luLajos és Pogonyi Tibor szinte egyszerre kért szót: — Azt javasoljuk, hogy nézzük meg együtt az üzemmel szemközti lakótelepet... S azt már a helyszínen mondták el, hogy az elmúlt öt év alatt nem kevesebb, mint száznegyvenhárom dolgozó juA két férfi egymás mellett ült a buszon. Beszélgettek, néha hangosan felnevettek. Az egyik szőke, beesett arcú, hivatalnoktípus, a másik vörös hajú, erősen szeplős ábrázatú, tagbaszakadt férfi. Régi, poros iskolai emlékek között kotorásztak, évek óta halott tanárok vonultak el lelki szemeik előtt, jellegzetességeikkel, mozdulataikkal. Néhány megálló után már előkerültek a diákköri becenevek. A beesett arcút Csontinak, a vörös hajút Lapajnak csúfolták egykoron. — Rég volt, szép volt — szögezte le Lapaj. — Emlékszel az öreg Holczinger körmöseire? Apukám, még egy hét után is fájt mind a tíz ujjam. Egyébként, hol melózol? Elegáns vagy, biztosan van mit aprítani a tejbe... — Vezető lettem, vagyis te úgy mondaj^roleh cio nád: bürokrata — válaszolta Csonti, s kihúzta görnyedt testét. — Én vagyok az n-i textilgyár gazdasági igazgatója. És te mire vitted? Lapaj hirtelen beharapta az ajkát. — Tudod... — kezdte akadozva — az én melóm nem a legokésabb, s nem is szeretek róla beszélni. — Tétován nézett ki az ablakon. Még messze volt az ő megállója. — Én ... sírásó vagyok — suttogta halkan. Csonti csak nézett egy darabig, majd igyekezett szórakozott arcot vágni. Nehezen szedte össze a gondolatait. Világéletében jámbor, emberszerető volt. — Ne szégyelld azt, amit csinálsz, mert... mert hát ezt is el kell végeznie valakinek — érezte, hogy a vigasztalás gyengén sikerült. — Egyébként te leszel az egyetlen az ismerőseim közül, akitől nemigen igyekszem majd szívességet kérni. Vagyis, még véletlenül sem akarok nálad protekciós lenni. — Barátságosan meglappog- tatta Lapaj szekrény szélességű vállát. Látta, hogy a férfi is lassan felenged. Hirtelen nevetni kezdtek. A következő megállónál Csonti leszállt. A járdáról még barátságosan visszaintett a másiknak. ★ Pár nap múltán Lapaj ebéd után az újságot böngészte. A jóllakott ember fölényével futott át a politikai oldalon. Apróhirdetés. Fent gyászkeret: „Fájdalommal tudatom mindenkivel, hogy szeretett férjem, P. M., ekkor és ekkor baleset következtében elhunyt. Temetése ekkor és ekkor lesz az N.-i temetőben !” Lapaj lecsapta az újságot, majd újra felvette. Csonti — villant át az agyán, mert ő volt P. M. Maga előtt látta annak beesett arcát a buszon. A temetés előtti napon hozta le Csontit a furgon. A szertartás végén Lapaj határtalan szomorúsággal ült le a friss sír melletti padra. Hirte- . len eleredtek a köny- nyei. Utoljára akkor sírt, amikor az öreg Holczinger tanár úr kormoséi megfáj dí- tották az ujját. — Csontikám, Csontiként! — szakadt fel belőle. — Miért siettél annyira! Tudhattad volna, hogy utálom a protekciót... Schmidt Lajos tott korszerű, modem otthonhoz a PéMlI lakótelepén. A számadatok ismét bizonyítanak: lakáshoz jutott dolgozóik több mint nyolcmillió forint szociálpolitikai kedvezményben részesültek, s a vállalat eddig négymillió forintot meghaladó, vissza nem térítenem támogatást adott az érdekelteknek. S minden valószínűség szerint még ebben az évben megkezdődik az ABC- áruház építése is. Az ifjúsági bizottság tagjait a vendéglátói elkalauzolták az egyik frissen átadott épülethez, amelynek tizennégy lakásából tizenegyet az ifjúsági mozgalomban aktívan tevékenykedő, s az üzemben kifogástalanul dolgozó fiatalok kaptak meg. Tevékeny hétköznapok S természetesen a látogatásból nem maradhatott ki a vállalat dolgozóinak büszkesége, a lakótelep szomszédságában szinte példátlan méretű összefogással — több mint tizenötezer óra társadalmi munkával — hat hónap alatt felépített kék ovi sem, ahol száz kisgyerekről gondoskodnak naponta. S miközben az ifjúsági bizottság tagjai körbejárták a létesítményt, Pogonyi Tibor megjegyezte: — Az építésből az üzem dolgozóival együtt KISZ-fia- taljaink is kivették részüket. Azt hiszem, soha nem felejtjük el a tavalyi, augusztus 20-i, átadás előtti rohammunkánkat: két napig egyfolytában, éjjelnappal takarítottunk, bútorokat hordtunk, rendezkedtünk. Amikor eljött az átadás napja, hazamentünk valamennyien, megfürödtünk, átöltöztünk és visszajöttünk az avatóünnepségre ... Az ifjúsági bizottság tagjai még hosszasan érdeklődtek a PEMÜ fiataljainak hétköznapjairól. De távozáskor mindegyikük előtt világossá ,. yált két sokatmondó számadat!" Az egyik: 1959-ben, az Üzem egykori elődjében a termelési érték hatvanmillió forint volt. Ugyanez az idén egymilliárd 270 millió lesz. amelyet a szocialista brigádok vállalásai révén minden bizonnyal ötvenmillió forinttal túlteljesítenek ... F. G. Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyiärti Nagykereskedelmi Vállalat Korszerű csomagolásban, kellemes üdítő ital a SIÓ (
