Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

1978. JÜLIUS 12., SZERDA Mongólia nemzeti ünnepén Fogadás és koszorúzás Budapesten Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság buda­pesti nagykövete, a mongol népi forradalom 57. évforduló­ja alkalmából kedden fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Központi Bizottság titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Bcrrbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Ábra­hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Po- linszky Károly oktatási mi­niszter, Trethon Ferenc mun­kaügyi miniszter, valamint a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fo­gadáson a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos veze­tője és tagja. ★ Bamdarijn Dügerszürent nagykövettel az éten a mon­gol nagykövetség munkatársai az évforduló alkalmából ked­den megkoszorúzták a Szabad­ság téri szovjet hősi emlékmű­vet. A koszorúzásnál megjelent V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, s ott voltak a magyar fegyveres testületek, valamint a Külügy­minisztérium képviselői. Munkavédelem A nemzetközi szabványnak is megfelel Magyarországon eddig nem gyártott, különleges munkavé­delmi cipőcsaládot fejlesztettek ki a martfűi Tisza Cipőgyár­ban. A biztonsági lábbelik, amelyeket a SZOT Munkavé­delmi Kutató Intézete is mi­nősített, a legmagasabb köve­telményeket támasztó nemzet­közi szabványoknak is megfe­lelnek. A termékcsalád poli- uretán fröccsöntött talppal készül, egyes típusainak a fel­sőrésze acélkaplis kivitelű. Va­lamennyi oldószernek, olajnak, benzinnek, festéknek, továb­bá víznek ellenállnak és töké­letesen védik a lábat a külső sérülésektől. Az új termókcsaládot a vőben tovább bővítik. Mit mutat a lakásszerviz mérlege? Tizenötök társulása Dunakeszin JO­A szabad fűztő! a modern kemencéig Rekonstrukció — félidő az abonyi téglagyárban Tűz a nap. Félmeztelenre vetkőzött, rövidnadrágos fér­fiak tornyozzák szabályos rendbe a B—30-as téglákat. Megfeszülnek az izmok, amint marokra fogják a majdnem 9 és fél kilós anyagot. Az abo­nyi téglagyár közepén még ott látszik a hajdani omladozó égetőkemence, s a több mint félévszázados kémény. Odébb az új csarnok falai magasod­nak az 1974-ben megkezdett rekonstrukció eredményeit bi­zonyítva. Évente 14—15 millió — Aki benne él a gyári ter­melésben, az tudja igazán, hogy mit jelentenek ezek a változások — vág mindjárt a dolgok közepébe Juhász Sándor művezető. — A re­konstrukció első szakaszá­ban új kemencét építettünk. A másodikban, amely tavaly kezdődött, elkészül a műszá­rító nyersgyártó- és anyag­tároló. A tervek szerint jövőre a negyedik negyedévben meg­kezdődik a próbaüzem. A fel­újítás költségei elérik a 150 millió forintot. Az abonyi téglagyárban 116 ember dolgozik. Túlnyomó többségük nehéz fizikai munkával keresi a kenyerét. A gyár nem egy része az 1910-es években épült, s ezért érthető, hogy a változásoktól mindenki sokat várt. — A rekonstrukció célja egy­felől a munka, megkönnyítése volt — teszi hozzá Juhász Sán­dor —, másrészt olyan nagy a kereslet az építőanyagok iránt, hogy napjainkban nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Ta­valy például 14—15 millió kisméretű fali nyerstéglát gyártottunk, a rekonstrukció utáni tervekben már 30 millió szerepel. Szinte egyetlen olyan mun­kafolyamat sincs az abonyi téglagyár termelésében, amelyhez ma még ne fáradsá­gos munka kellene. Csupán azokon a területeken lelni né­mi könnyebbségre, amelyek­nek termelését már megvál­toztatta a felújítás. — Leginkább az ürítők munkája változott, akik haj­dan bementek a kemencébe, s kézikocsival tolták ki a kiége­tett téglát — kapcsolódik a be­szélgetésbe Juhász István égetési művezető, aki csupán névrokona társának. — Kép­zelheti, nem egy esetben 60— 70. fokos melegben dolgoz­tunk. A nyerstéglákat manap­ság még hagyományos tech­nológiával állítjuk elő. A rekonstrukció után nem lesz szükség a kézi munkára. Szabadban égették Juhász István 39 éves, jól ismeri a téglagyár minden zu­gát, hiszen alig akad olyan munka, a gyár igazgatásán kí­vül, amelyet ne próbált volna meg. A nyersgyártásnál kezd­te, tíz évig kulivezető volt, aztán nyolc évig elszedőként dolgozott, később három évet kemencei munkákkal töltött, s immár három év óta műveze­tő. Ez pedig nem kis rang az üzemben. Jól ismeri imigyen nemcsak a munkások gond­jait, hanem a jó gazda szem­léletével mutatja be a gyá­rat, s olykor felhívja a fi­gyelmet munka nehezére. Amikor átmegyünk a poros gyárudvaron, még mindig látjuk a három rövidnadrágos férfit, aki a téglákat rakja, hol görnyedezve, hol ágas­kodva, ahogyan a munka me­nete megköveteli. A kézfe­jük oldalán nyitott kesztyű­ben dolgoznák, bőrüket sötét­re égette a nap. Egységrako­mány készítők, napi normá­juk 53 ezer tégla, amely fris­siben kiégetve jön ki az új kemencéből. A másik oldalon keskeny kocsik, szállítják a nyerstég­lát. — Az itt dolgozók feladata az, hogy megfelelő alakzat­ban rakják fel a nyerstéglá­kat — magyarázza Juhász Istvári. — Tőlük vezet az anyag útja az égetőkemencé­be. Még emlékszem arra az időre, amikor a szabadban égettük ki termékeinket. Egy­másra tornyoztuk a nyerstég­lát, körbetapasztottuk agyag­gal,- beborítottuk tüzelőanyag­gal. aztán meggyújtottuk. A keskeny kocsikról Ma­gyar Istvánná szedi le a nyers­téglákat, kettesével helyezi a futószalagra. Fáradságos munkával — A téglagyárba 1961-ben jöttem — mondja, miközben egy pillanatra sem szakítja meg a munkát. — Régebben a nyersgyártásnál dolgoztam. Nem mondom, mire be­fejeződik a munkaidő, jócskán elfáradunk. Naponta 25—26 ezer téglát mozgatunk meg. Normában dolgozunk, meg­keressük a háromezer fo­rintot is. ' Viszonyításnak említendő, A kormányhatározat szellemében Országos cijM&örze A nagy sikerű bőr- és ci­pőipari kiállítás után újabb range; bőrös esemény házi­gazdája Pécs: kedden meg­nyílt az országos cipőbörze, az 1979. első félévére szóló belföldi cipőipari központi üzletkötések sorozata. A Jókai utcai általános iskola torna- csarnokában és előterében ti­zennégy állami, tanácsi és szö­vetkezeti cipőgyártó másfél ezer modelljét kínálják a ke­reskedőknek. A börze megnyitása alkal­mával a Könnyűipari és adolni kell. hogy egy-egy asszony naponta 400—440 mázsát is megmozgat, ami becsületére válna a fér­fiaknak is. Magyar István a futószalag másik végén rábólint. A ma­gas. erőteljes ember később került a gyárba, mint a fele­sége. Esztergomban dolgo­zott a víztársuiatnál, ám meg­unta a vándoréletet, hiányzott a családja is, mert hogy csak a hétvégeken járt haza. — Lényegesen könnyebb lett a munkám a rekonstruk­ció első szakaszának befeje­zése óta — fűzi tovább a sza­vakat. — Persze sok minden hátráltatja most is időnként a munkát. Gyakran érezzük a megfelelő munkások hiányát. Manapság — az ismert mun­kaerőhelyzet miatt — bárkit felvesznek a gyárak. És mi megérezzük, ha valaki csak tessék-lássék dolgozik. Keve­sebbet teljesítünk, ha keve­sebb vagy rosszabb minőségű anyag érkezik hozzánk ... Segítenek a gépsk Keskeny sínpár kanyarog az alacsony téglagyári épüle­tek falai között. A téglákat szállító vasút kocsijai időn­ként eltűnnek egy-egy épület gyomrában, később terhűktől megszabadulva tűnnek ismét elő. A gyár szélén már lát­szanak a távoli agyagbánya szállítószalagjai. A gyár pere­mén dolgoznak a nyersgyár­tók. Most három ember, Kru- pinca Sándorné, tizenkilenc éves fia és Mészáros Sándor rakja a kocsikra a feldolgo­zásra váró téglákat. A kese­hajú, inas fiú Krupinca Sán­dor egyszerre nyolc téglát helyez a kocsira. Begyakorol­tak a mozdulatai, mentesek minden erőfeszítéstől. . — Ez az egyik legnehezebb munka a gyárban — mondja még Juhász István. — Gon­dolhatja, hogy az itt dolgozó emberek, mennyire várják azt az időt, amikor modem gé­pek segítik őket a termelés­ben. Virág Ferenc A legfontosabb városgaz­dálkodással kapcsolatos fel­adatok egyike megyénkben is az ingatlankezelés és a lakó­házak karbantartása. A taná­csi kezelésben lévő lakásállo­mány a negyedik ötéves terv idején tovább növekedett, a minőség és a kor szerinti ösz- szetétele a szanálások és az új építkezések eredményeként kedvezően alakult. Az elmúlt középtávú tervidőszakban a lakosságnak nyújtott építőipa­ri szolgáltatások tervezett mértékét nem sikerült teljesí­teni. Több intézkedés történt ugyan az építőipari szolgálta-, tások fejlesztésére, de nem jöttek létre megfelelő szerve­zetek a lakoság igényelte épí­tőipari munkák összehango­lására. Való igaz, a szolgálta­tások közül ez a legnehezeb­ben szervezhető terület. Az építőipari szolgáltatás helyett a vállalatok, szövetke­zetek a kedvezőbb jövedel­mezőség miatt inkább jobban centralizálható és szervezhető, kevésbé munkaigényes felada­tokat vállaltak. A tanácsok sem tekintették mindenütt fontosnak az ezzel kapcsola­tos fejlesztéseket, nem egy esetben a szolgáltatásfejleszté­si alapból biztosított pénzke­retet nem a célnak megfele­lő befektetésekre fordították vagy egyáltalán fel sem hasz­nálták. Jelentős támogatás A kedvezőtlen helyzet fi­gyelembevételével a Minisz­tertanács 1976-ban határoza­tot hozott a szolgáltatások fej­lesztésére. A döntés szellemé­ben az építőipari szolgáltató tevékenység növelésére a szo­cialista szervezeteket és a kis­ipart erőteljesebben kell fej­leszteni. E határozat értelmé­ben a Pest megyei Tanács és a Pest megyei KISZÖV kezde­ményezésére 15 építőipari és egyéb ágazatba sorolt szövet­kezet Dunakeszi 'KösySb'Mfal lakásszerviz társulást hozott létre. A társulás tavaly má­justól működik. Célkitűzései szerint az ötö­dik ötéves terv végére 50 mil­lió forintra növelik a lakossá­gi, fogyasztói építőipari szol­gáltató tevékenység értékét. A Pest megyei Tanács, a megyei KISZÖV, a Dunamenti Építőipari Szövetkezettel mint a társulás gesztorával — ösz- szefogójával — szerződést kö­tött, melynek értelmében elő­teremtik az induláshoz szük­séges fejlesztési alapokat. Ta­valy a megyei szervek 6,1 millió forintos támogatást nyújtottak a lakásszerviz tár­sulás 15 tagszövetkezetének, ezt az összeget az idén mint­egy másfél millió forinttal emelték. A tavalyi pénzkeret­ből valamennyi társuló fél ré­szesült, de az 1978. évi fejlesz­tési keret elosztásánál már fi­gyelembe vették az építőipari szolgáltató társulás tavalyi ár­bevételének alakulását, és azt, lidavárépítők Belkereskedelmi Minisztérium képviselői egyaránt hangot adtak annak a véleményük­nek, hogy a választék gazda­gabb a korábbiaknál és tükrö­zi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az ipar tett a Mi­nisztertanács tavalyi határoza­ta és az ágazati vezetés intéz­kedései nyomán. A tárgyaláson részt vevők figyelmét nyomatékosan fel­hívták: az üzletkötéseknél a lakosság minden rétegére gon­hogy a szövetkezetek a meglé­vő, vagy új lakásszerviz rész­legeikben a kapacitásokat a tervnek megfelelően átcsopor­tosították-e. A fejlesztési ke­retből felvevő irodákat nyit a társulás. Dunakeszin a köz­ponti telephelyet bővítik, kor­szerűsítik a műhelyeket és a szakipari részlegeket is. Az érdi, gödöllői, váci, monori, nagykőrösi, szentendrei és ceg­lédi felvevő irodák kivitelezé­sén jelenleg is dolgoznak, töb­bet az első félév végére átad­ják az építők. Jobb piackutatással A társulás és a tagszövetke­zetek tavalyi lakossági és fo­gyasztói építőipari szolgálta­tásból eredő árbevételi terve 21,1 millió forint volt. Ezzel szemben 42,6 milliós teljesít­ményt mutattak föl, ami tük­rözi a megnövekedett igénye­ket is. A jelentős túlteljesítés pozitív képet mutat a megyei KISZÖV, a tagszövetkezetek és lakásszerviz társulás ered­ményes szervező munkájáról. Az építőipari szolgáltatások iránt a legnagyobb érdeklődés elsősorban az agglomerációs övezetben és a megye váro­saiban mutatkozott. A tagszö­vetkezetek előre felvették a kapcsolatokat a tanácsi szer­vezetekkel, intézményekkel, amelyek közületi munkára is bőven adtak megrendelést a társulásnak. Érdemes megem­líteni, hogy szolgáltatóipari tevékenységből eredő árbevé­telben a lakosság megrende­lésére végzett munkák csak­nem 13 millió forintos részt tettek ki. Ha áttekintjük a 15 tagszö­vetkezet tavalyi eredményeit, látható, hogy a szolgáltatóipa­ri igények a megye különböző 'területein egyenlőt lén ül je­lentkeznek, ami bizonyos mér­tékben a propaganda- és a piackutató-szervező munka hiányosságára is utal. A bu­dai, monori, ceglédi, nagykő­rösi, szentendrei építőipari szövetkezetek mekkorábban is részt v^^ltak az nagyobb építőipari szolgáltatásokból, terveik túlteljesítése tapasztalt szervezőmunkára vall. Ki­emelkedő eredményeket értek el a Gödöllői Építőipari Szö­vetkezetben és a Budaörsi Ve­gyesipari Szövetkezetben. A gödöllőiek a lakossági igénye­ket maradéktalanul kielégítő építőipari szolgáltató bázis lét­rehozásán munkálkodnak, s tervezik a gyorsszerviz szol­gálat bevezetését is. Vala­mennyi szövetkezeit a festő­tapétázó, üveges, asztalos, bá­dogos, lakatos, kőműves bur­koló, ács szakmákban igyek­szik gondoskodni a munkaerő­utánpótlásról, sőt nem egy lakásszerviz-tagszövetkezet- ben még a terven felüli dol­gozókat is foglalkoztattak, ami bizonyos broplémákait is fel­vetett. összességében a lakásszer­viz-társulás szövetkezetei az elmúlt évben mintegy 4400 la­kossági és mintegy másfélezer fogyasztói megrendelésnek tettek eleget. Az alkalmazkodás — követelmény Az. eddigi tapasztalatok bir zonyos gondokat is felvetnek. Több építőipari szolgáltató te­vékenységet végző szövetke­zetben a kedvezőbb jövedel­mezőség miatt a lakossági és a közületi szolgáltatások he­lyett jobban fizető munkákat vállalnak. Ezen a szemléleten az elkövetkező időben változ­tatni kell annál is inkább, mert a szerviztársulás elsőd­leges célja a szolgáltatás szín­vonalának javítása, a lakossá­gi igények maradéktalan ki­elégítése. Szükség esetén a ha­gyományostól eltérő munkáid® meghatározásával kell.,-alkal­mazkodni a lakosság munka­idő-beosztásához, esetenként hét végére csoportosítari egyes munkákat. GULYAS MIKLÓS, a dunakeszi városi'“' pártbizottság gazdaságpolitfiSÍ reszortvezetője 1 Pecsenyének csirke, nyúl szállítja göd, dunavarsány - VÁRJÁK A HATÁRON TÚL A Törökbálinti Állami Gazdaság építőtáborában hetes turnusokban váltják egymást a diákok. Egy-egy csapatban négyszázan dolgoznak. Képünkön: a Békés megyei fiatalok előkészítik a barack szedéséhez a faládákat. Halmágyi Péter felvétele A gazdasági év derekán já­runk, ideje tehát számot adni arról, hog/an sáfárkodtak sa­ját vagyonukkal és az állam­tól kapott anyagi támogatás­sal azok a mezőgazdsági szö­vetkezetek, melyek export árualapjuk növelésére nagy beruházásba fogtak. A jelen­tős, az egész népgazdaság számára fontos mezőgazdasá­gi beruházások közül most kettőről, a gödi Dunamenti Egyesült Tsz baromfitelepéről és a dunavarsányi Petőfi Tsz nyúltelepéről adunk hírt. Teljesen új módszerekkel tenyésztenek csirkét a gödi Dunamenti Egyesült Tsz-nek azon a ba­romfitelepén, amelyet 110 millió forintért építenek, s amely 1980-ra készül el. A 18 ólas rendszerben együtte­sen évente 120 millió forint értékű baromfit nevelhetnek. Az idén hat ólban kezdődik meg az állattartás. Egyidőben 180 ezer pecsenyecsirkét hiz­lalnak, s hathetenként értéke­sítik az állományt. A Gödön nagyüzemileg hizlalt barom­fi teljes egészében exportra kerül. Mint dr. Godia István el­nök elmondta, a baromfite­nyésztés nagy változásokat hoz a gazdaság termékszerke­zetében: a baromfitartáshoz igazodva, az elkövetkezendők­ben növelik a takarmányter­mesztés területét: kukoricát például 530, takarmánybúzát 550 hektáron termesztenek, és — mert számottevő a juh- tenyészetük is (jelenleg 4000, 1980-ra 10 000 anyajuha lesz a szövetkezetnek) — 750 hektá­ron gyepgazdálkodást foly­tatnak, 450 hektárt pedig lu­cernával és lóherével vetnek be. Két éve kezdődött meg a nyúltelep építése Dunavarsányban. Azóta egész város, 37 hosszú istálló épült. A műszaki átadás megkez­dődött, s a nyyltenyésztés is javában folyik. Tavaly febru­ártól fokozatosan adták át az épületeket. A nyolchektár­nyi, nyúlvárosban mindössze 79—80 ember dolgozik, s any- nyi állatot nevelnek. hogy mindegyikükre jut évente egy- egy vagon. Az idén 80—90 vagonnyi élő- nyulat adnak át a BOV_nak, de ennek csak körülbelül egy- harmada nagyüzemi, tenyész­tésű, nevelésű, ugyanis kazán híján télen szünetelt a fiaz- tatás. Mint dr. Karakasevich Endre, elnökhelyettes elmond­ta, idei exportfeladataiknak ennek ellenére is eleget tud­nak tenni, főként a kisáru- termelés megszervezése, ösz- szsfogása révén. Jövőre az egész telep teljes kapacitás­sal működik, s kétszer annyi nyulat szállítanak külföldre, mint az idén. Természetesen továbbra is segítik és igény­lik a kisárutermelők munká­ját. Cz. Y. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom