Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

Jókedvű, színes vasárnap Nemzefiségi találkozó Pilisszentkereszien Biztató kezdetek Szakszervezeti munka a Pest megyei termelőszövetkezetekben = A szentendrei járás X. nemzetiség találkozójának 5 második, napját zenés ébresztővel kezdték vasárnap Pi- 1 lisszentkereszten. ÉBRESZTŐ — Hát képzelje, nem felver­tek hajnali hétkor a rezes­bandájukkal? — zsörtölődik a néni. Azután ezer ráncba sza­lad arca a mosolytól. — Igaz, hogy én 70 éve már ötkor ke­lek. FORGATAG Van itt céllövölde és ring- lispil, vattacukor-árusok és mézeskalácsos, léggömbös, hangszóró üvölt, s mindenütt plakátok, transzparensek, fel­iratok: Üdvözöljük a találkozó vendégeit. A rengeteg ember lassan egy irányba, az iskola felé indul. Ott nagy még a fel­fordulás, Tóth Tivadarné igaz­gató és kollégái rendezgetik a gyerekeket, a délelőtti prog­ram szereplőit. — Minden csoport megta­lálja öltözőjét, kiírtuk a neve­ket az osztályajtókra! — hang­zik tucatszor is az eligazítás, és a járás különböző pontjai­ról érkezett tánc- és énekcso­portok lassan elrendeződnek, indulnak átöltözni a műsorhoz. NYELV ÉS ZENE Tíz órára az iskola udvara tele, vakít a nap, a székeken — amelyeket a pilisszentke- reszti gyerekek maguk festet­tek be, újítottak fel erre az alkalomra — kicsik és nagyok ülnek, itt a fél falu. Felsora­koznak a nyelvművelő olvasó­táborok lakói: Pilisszentke- reszlen a szlovák, Leányfalun a német anyanyelvű kisdiákok táboroztak eddig, a délszlávok tábora most kezdődik, ugyan­csak Leányfalun. Gerlai Péter, a helyi úttörőcsapat vezetője három nyelven fogadja a tá­borparancsnokok jelentését. Behozzák a csapatzászlót, föl­csendül a Himnusz. Gulyás Pál, a járás KlSZ-titkára kö­szönti a táborozókat, a szerep­lőket s a vendégeket, köztük Németh Lajosnét, az MSZMP járási bizottságának titkárát. — Nekünk, fiataloknak kell átmenteni, megőrizni azokat a hagyományokat, melyeket ősi kultúrájukból a nemzetiségek máig ápolnak. E célt szolgál­ják a nyelvművelő táborok és a mai ifjúsági találkozó is — mondja többek között Gulyás PáL A színpadra sorban Jönnek a gyerekek. Aprók, nagyob­bak, népviseletben, felszaba­dultan. A budakalászi német gyerektáncot pilisvörösvári váltja, a tököli tamburákon délszláv zenét pengetnek, a dunabogdányiak német gye­rekjátékot mutatnak be. A házigazdák zárják a délelőtti programot. A szlovák tavaszi játékok láttán elhomályosod­nak a nézők szemei. — Nézze, ott az unokám — mondja va­laki. FELELET — Mondd, te érted egyálta­lán, amit énekelsz? — ugra­tom az egyik pilisszentkereszti srácot. Villan a szeme, azután olyan szóáradattal válaszol, azt hiszem, jobb, hogy nem tudok szlovákul. Lassan en­gesztelődbe, magyarul folytat­ja: — Az iskolában mindenki heti három órában tanul szlo­vákul. Pedig nem is kötelező. ÁRUSOK Az iskola előtt a mézeskalá­csos huszárjai, tükrös szivei felettébb kapásak. Pedig mel­lette értékesebb emlék is kap­ható. Német, szlovák nyelvű könyveket árulnak, odébb Ma­daras Zoltán budakalászi ke­ramikus kínálja szép, népi cserepeit. Kozák József nádsí­pot farag egy sátorban, mellet­te Bakos Ferenc fürge ujjal övét fon. Mindketten a Fiatal Népművészek Stúdiójának tagjai. — Nem megy a bolt, majd talán délután — panaszkodik Kozák József, aki dudaszóval is csalogatja a né'pet. Egy háncskosárra megalkuszom vele, jó lesz tolltartónak. FELVONULÁS — Budakalász 41, figyelem, teljes zárás, indul a menet! — hallatszik a rendőrségi URH- adón az utasítás. Az iskolaud­varból a délutáni műsor sze­replői indulnak körbe a falun, táncolva, énekelve. A kapuk­ból, ablakokból, a járdáról, amerre elhaladnak, taps kö­szönti őket. Hátizsákos család áll a sarkon. — Jöttünk le Dobogókőről, megláttuk, mi van itt, mai-a­dunk, ezt nem akarjuk kihagy­ni. DERŰSEN Ismét az iskolaudvaron, há­rom órára már, állóhely sincs. Vagyunk úgy másfél ezren. A Vujicsics-cgyüttcs hét tagja pillanatok alatt remek hangu­latot teremt a délszláv, német, román, szlovák dallamokkal. Mikusik Béla tanácselnök után Rozgonyi Ernőné dr., a járási hivatal elnöke lép a mikrofonhoz: — Az országban elsőként a mi járásunk szervezett nem­zetiségi olvasótábort, klubot, találkozót. Ez annak is kö­szönhető, hogy nyolc közsé­günk 5000 szlovák, 3400 német és 600 szerb anyanyelvű lakó­ja élénk kulturális érdeklődé­sű. Gyűjtik, gondozzák népraj­zi hagyományaikat, óvják, vé­dik anyanyelvűket. Az óvo­dákban 323, az iskolákban 920 gyermek tanulja a nemzetiségi nyelvet. A magyarországi demokra­tikus szövetségek nevében Bárkányi Zoltán a szlovák, Kerner Ferenc a német, Mán- dity Marin a délszláv nemze­tiségűeket köszönti. A felhők közben gyülekez­nek a színpad fölött, mintha kíváncsiak lennének a műsor­ra. A nézők és az előadók de­rűjét nem zavarják. A pilis- szentkeresztiek - szlovák kóru­sát a 150 éves múltú dunabog- dányi fúvószenekar követi, majd a pilisvörösváriak sváb tánca dübörög, 24 pilisszent- lászlói asszony és két férfi szlovák népdalokat dúdol, a pilisesévi ének- és tánccsoport szlovák szvitje, a tököli dél­szlávok késes tánca, a pomá- ziak sokác dallamai, a pilis- szántóiak polkája és a taps száll fel, egyre feljebb, a lassú cseppeket hullató felhő­kig. Andai György A közönség egy csoportja Az 1900-as évek végére és az 1970-es évek elejére fokozato­san kialakultak — főleg az ál­lattenyésztésben — a zárt rendszerű termelési ágazatok és az alaptevékenység mellett a melléküzemágak. A terme­lőszövetkezetekben jelentős technikai eszközökkel, gépek­kel és berendezésekkel rendel­keztek ekkor már, több ezer szervezett dolgozót és szak­embert foglalkoztatva. Azok, akik új munkahelyül a ter­melőszövetkezeteket választot­ták, úgy látták, hogy ott jövő­jük, megélhetésük biztosított, s az eltelt idő ezt igazolta is. Felvetődött azonban a kérdés már az indulásnál: több éves szakszervezeti tagságukat ho­gyan tudják megtartani az új viszonyok között, ha nem akarnak elszakadni a szerve­zettől. Ez visszalépést jelentett volna, így tehát igényt tartot­tak szakszervezeti tagságuk fenntartására. Jeges igényele alapján A szakszervezet felsőbb szervei a tagság jogos igényét figyelembe vette és úgy dön­tött, hogy a termelőszövetkeze­tekbe átkerült dolgozók, az ön­kéntesség elve alapján meg­tarthatják a folyamatos tagsá­gukat, s önálló szakszervezeti csoportokat hozhatnak létre. E csoportok irányítása a legkö­zelebbi mezőgazdasági üzem vagy intézmény szakszervezeti bizottságára tartozik. Ezzel a lehetőséggel Pest megyében jó néhány termelőszövetkezetben éltek is, bízva abban, hogy mihamarabb elérkezik az idő, amikor az alkalmazottak ön­álló szakszervezeti bizottságot hozhatnak létre. Ennek bekövetkeztével külö­nösen a gödöllői, a ráckevei, és a ceglédi járásokban vált öntevékennyé és aktívvá a szervezeti élet. A dánszentmik- lósi Micsurin Tsz-ben kísérleti jelleggel több éven át önálló szakszervezeti bizottság műkö­dött. A_ megye termelőszövet­kezeteiben 86 szakszervezeti csoport alakult és dolgozott ekkor, csaknem 3100 szervezett dolgozóval. Ezek a szakszerve­zeti csoportok a saját kérésük­re a legközelebbi mezőgaz­dasági termelő üzenp, intéz­mény szakszervezeti bizottsá­gához tartoztak. Innen kapták a szakszervezeti intézményi se­gélyeket, jogügyi tanácsokat, üdülési lehetőségeket, utazási kedvezményeket, stb. A bi­zalmiakat rendszeresen meg­hívták az SZB-ülésekre, be­vonták őket a továbbképzésbe. Közös kirándulásokat szervez­tek az ország különböző részé­re. Ez a kapcsolat és tapaszta­latcsere éltette és erősítette a szakszervezeti csoportok mun­káját, szervezeti életét. Megyénkben a termelőszö­vetkezetekben dolgozó alkal­mazottak várták és örömmel fogadták az MSZMP Központi Énekszóval, táncolva végig a falun Halmágyi Péter felvételei Bizottsága Titkársága 1975. jú­nius 9-i határozatát az önálló alkalmazotti alapszervezetek létrehozásáról. A KB Titkársá­gának határozata alapján 96 tsz önálló szakszervezeti bi­zottságot és két termelőszövet­kezet — ahol 25 embernél ke­vesebb volt az alkalmazott — szakszervezeti csoportot ho­zott létre. A választási mun­kák előkészítése a tisztségvi­selők kiválasztása, a választá­sok megtartása legjobban ott sikerült, ahol már korábban működtek szakszervezeti cso­portok, s némi tapasztalattal már rendelkeztek: a dunavar- sányi Petőfi, a ceglédi Lenin, az Örkényi Béke, a kerepesi Szilasmenti, és a dánszentmik- lósi Micsurin termelőszövetke­zetekben. Az új alapszerveze- tek létrehozására és megvá­lasztására 87 fős társadalmi aktíva-hálózatot hoztunk létre az állami termelőüzemek és intézmények szervezeteiből. A járási, városi pártbizottságok és a termelőszövetkezetek pártszervezetei a választásokat követően bátorították a veze­tőségeket a mozgalmi munka fellendítésére. Az új alapszervezetek több mint 80 százaléka munkater­vet készített, melyeket érté­keltünk és a tapasztalatokat megbeszéltük az alapszerveze­tek választott testületéivel. A termelőszövetkezetek alkal­mazottainak alapszervezetei tehát másfél éves munkára te­kinthetnek vissza, mely idő a mozgalomban sok is, kevés is. Kevés ahhoz, hogy az új alap­szervezetek a termelőszövet­kezeti csoporttulajdonon ala­pulva felismerjék helyüket, szerepüket és kialakítsák mun­kamódszereiket, munkastílu­sukat a legmegfelelőbb for­mában. Másrészt kevés volt az idő arra is, hogy megis­merjék az alkalmazottak gondjait, problémáit, valamint a vezetők megszokják és el­fogadják a szakszervezeti együttműködéshez szükséges jó kapcsolatot. Más munkastílus, módszerek A választott testületeknek, ahhoz, hegy célratörő munkát végezhessenek fel kellett mérni az alkalmazottak gond­jait, s megtudakolni a tsz-ve- zetőségektől, hogy miben igénylik a szakszervezet tá­mogatását, segítségét. Mind­ezek figyelembevételével kel­lett megtalálni a törvényeken alapuló egészséges érdekegyez­tetést és az érdekvédelem módját. Az új, sajátos viszo­nyok között nehézséget jelen­tett a megyei bizottság appa­rátusának is az alapszerveze­tek segítése. Ma már egyre vi­lágosabban látjuk, hogy más munkastílus és más munka- módszer szükséges a tsz-al- kaimazottak alapszervezetei­ben, mint egy állami, illetve intézményi szakszervezeti bi­zottságnál. Az alapszervezeti munka megkezdését az is nehezítette, hogy a megválasztott 1415 tisztségviselőből 1069 nem végzett szakszervezeti mozgal­mi iskolát, s korábban nein töltött be választott vezetői funkciót. Két év alatt 40 tsz határozta el egyesülését, mely­ből adódóan össze kellett von­ni szakszervezeti bizottságai­kat is. A szakszervezeti bizottságok és bizalmiak munkájáról, mun­kamódszeréről a megye terü­letén a továbbiakban is szer­vezünk tapasztalatcseréket, az alapszervezeti munka további segítése céljából. Megyei bí­zó,tságunk döntése alapján sa­játos jelleggel és tartalommal ajánlást adtunk ki az alap­szervezetek idei program- és munkaterveinek elkészítésé­hez. A beérkezett munkater­vekből megállapítható, hogy a kiküldött ajánlások alapján a választott testületek egyre tartalmasabb és célravezetőbb munkaterveket készítenek. Sajátos, aktuális feladatok A megyei bizottság néhány különösen fontos feladat vég­rehajtására hívja fel a vá­lasztott testületek figyelmét. Így például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére kibonta­kozott szocialista munkaver­seny és újítómozgalom folyta­tására, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állan­dó figyelemmel kísérésére. Arra is ösztönözhetjük őket, hogy még szélesebb körben építsék ki a munkavédelmi őr­hálózatot, szervezzék a dolgo­zók munkavédelmi oktatását. Aktuális feladat a folyama­tos felkészülés a szervezett dolgozók 1978—79. évi szak- szervezeti politikai oktatásá­ra, valamint a termelőszö­vetkezet vezetésével közösen a 40 éven aluli, 8 általánost el nem végzett dolgozók felkuta­tása s képzésük megszervezé­se. MAJOR PÉTER, a MEDOSZ Pest megyei bizottságának titkára Házgyári gond, a munkaerőhiány Helyben gyártott elemekből szereli a PÁÉY Több éve krónikus munka­erőhiánnyal " küzdenek a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 3. számú, dunakeszi házgyárá­ban. Ennek ellenére a házgyár rendre teljesíti lakásgyártási feladatait. A korábbi években is munkaerőben jelentős se­gítséget kaptak a honvédség­től. A tervek teljesítését ter­mészetesen elősegíti a megfe­lelő jó üzem- és munkaszerve­zés, a dolgozóik túlórái. — Mi a helyzet az idén? A kérdésre Petliő István, a házgyár vezetője válaszol: — Munkaerőgondjaink saj­nos riem enyhültek az idén sem. Az első negyedévben négy vidéki testvérvállalatíól kaptunk kölcsön dolgozókat. Elsősorban ennek köszönhető, hogy az első negyedéves ter­vet 83 lakással túlteljesítettük. A vidéki vállalatok munkásai hamar beletanultak a házgyá­ri technológiába és ők is fe­gyelmezetten dolgoztak. A na- nagyobb gondok a második ne­gyedévben jelentkeznék. Arról van szó, hogy ezekben a hó­napokban mintegy hetven fos létszámhiányunk van, és így második negyedévi lakásgyár­tási tervünket nem tudtuk teljesítem. — Hogyan zárták az első félévet? — A félévi tervünkben 2159 lakás gyártása szerepelt, és a teljesítés 2155 lakás. A sze­rény túlteljesítést első negyed­évi jó eredményeinknek kö­szönhetjük. Reméljük, a máso­dik félévben vállalatunk veze­tőségének segítségével enyhí­teni tudunk a jelenlegi, már krónikussá vált munkaerőhiá­nyunkon : az éves terv sike­res teljesítése érdekében. — Elltészülnek-e határidőre a Dunakeszin épülő házak elemei? — A dunakeszi panel, lakó­házakat a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat szereli, építi, mi csak az elemeket gyártjuk. Az idén két 128—128 lakásos épületet adnak át. Ugyancsak egy 128 lakásos épületet a harmadik negyed­évben szerelnek össze, ennek átadására jövőre kerül sor. A lakáselemeket határidőre, az ütemtervnek és az igényeknek megfelelően szállítjuk. R. L. I t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom