Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

■ 1918. JÜNIUS 2., PÉNTEK Díszebéd a pozsonyi várban Jozef Lénáit és Leonyid Brezsnyev mondott pohárköszöntőt Mint arról lapunk első oldalán beszámoltunk, csütörtökön a, pozsonyi várban a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya :bédet adott a szovjet küldöttség tiszteletére. A díszebéden Jozef Lénárt és Leonyid Brezsnyev pohár­köszöntőt mondott. Jozef Lénárt pohárköszön­tőjében egyebek közt hangsú­lyozta : — A szlovákok nagy szeretettel tartják számon, hogy a Szlovákiát felszabadí­tó szovjet hadsereg soraiban harcolt Leonyid Brezsnyev, a csehszlovák dolgozó nép őszinte és kiváló barátja is. Ezután visszatekintett a csehszlovák—szovjet kapcso­latok történetére. — A szovjet nép mellettünk állt kedvező, sikerekben gaz­dag időkben, de a súlyos erőpróbák sorsdöntő idősza­kában is. Ez bebizonyosodott tíz évvel ezelőtt is. A Szov­jetunió és más szocialista or­szágok internacionalista segít­sége lehetővé tette az ellen- forradalmi fordulat veszélyé­nek elhárítását, megelőzte a polgárháborús vérontást, mó­dot nyújtott a párt egységének marxista—leninista alapon való megújítására. Ennek a lépésnek előrelátó voltát és utunk helyességét különösen azok a sikerek mutatják, ame­lyeket pártunk és dolgozó népünk a válság leküzdésé óta ér el az élet minden terüle­tén. Jozef Lénárt röviden ismer­1 tette Szlovákia felszabadulás utáni fejlődésének legfonto­sabb tényeit és hangoztatta: — Egész csehszlovák ha­zánk, és különösen Szlovákia azért érhette el felemelkedésé­nek ezeket az átütő sikereit, mert a munkásosztály és a dolgozó nép átvette a politi­kai hatalmat s a szocialista építés útján, a lenini forra­dalmi úton halad. Leonyid Brezsnyev köszö­netét mondott Szlovákia népé­nek és vezetőinek a szívélyes, vendégszerető fogadtatásért, amelyben a szovjet küldöttsé­get , Pozsonyban részesítették, — Életem sok szállal kötő­dik Szlovákiához, gyakran gondolok a fasizmus elleni harc könyörtelenül nehéz éveire és a két szocialista or­szág erősödő és mélyülő ba­rátságának különböző szaka­szaira. Ap SZKP főtitkára röviden felidézte Szlovákia történel­mének korszakait, majd így folytatta: t— Csehszlovákia és a Szov­jetunió tapasztalatai egyaránt meggyőzően bizonyították, hogy egyes-egyedül a szocializmus, csakis a kommunisták politi­| kája biztosítja a nemzetiségek kölcsönös megbecsülését, testvéri együttműködését, va­lódi egyenjogúságát és tény­leges egyenlőségét. Szemléle­tesen igazolja ezt Szlovákia nagyszabású fejlődése, ioará- nak és mezőgazdaságának vi­rágzása is, amely segít fel­számolni a kapitalista múlt örökségét, a hajdani elmara­dottságot. A mai Szlovákia vívmányai a szocializmus gyümölcsei és a szocialista Csehszlovákia megbonthatat­lan egységének ' számottevő eredményei. A szovjet küldöttség veze­tője a Szlovák Szocialista Köztársaság, valamint a cseh­szlovák—szovjet baráti vi­szony éltetésével fejezte be pohárköszöntőjét. ★ Az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének felesége, Viktoria Petrovna Brezsnyeva megbízá­sából — aki jelenleg gyógyke­zelésen tartózkodik Csehszlo­vákiában — Vlagyimir Mac- kevics, a Szovjetunió csehszlo­vákiai nagykövete, a párt- és kormányküldöttség tagja a po­zsonyi temetőben elhelyezte a megemlékezés virágait a kö­zelmúltban tragikus körülmé­nyek között elhunyt Viera Hu- saková, a CSKP KB főtitkára, államfő feleségének sírján. Az ENSZ rendkívüli ülésszaka Nyiíoíi kérdések maradiak öt óra hosszat tárgyalt New Yorkban Andrej Gromi- ko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló új meg­állapodást szolgáló megbeszé­léseken további haladást si­került elérni. A rendkívül intenzív tár­gyalásokat mind Gromiko, mind Vance hasznosnak ne­vezte, ám a szovjet külügy­miniszter újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy „maradt néhány nyitott kérdés, amelyet még nem sikerült véglegesen elsimítani”. Annak a nézeté­nek adott hangot, hogy „a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony álta­lános helyzete” rányomta bé­lyegét a megbeszélésekre. Cyrus Vance ugyancsak re­ményének adott hangot, hogy a két ország viszonya, amely — mint mondotta — „a fe­szültség állapotában van”, a jövőben javulni fog. Vance hangoztatta. hogy „minden nyitott kérdést tel­jes mélységében vitattak meg”, és „még sok munka van hátra”. A szerdai tárgyalásokon a külügyminiszterek a SALT- megállapodásokkal összefüggő kérdések mellett megvitatták a kétoldalú kapcsolatok egyéb „Kissé megöregedett, de rög­tön felismertem hatalmas ke­zéről és bicegéséről” — mon­dotta szerdán a sobibori halál­tábor egyik életben maradottja. Gustav Franz Wagnerrel, a „sobibori bestiával” történt szembesítése után, újságírók előtt. A brazíliai rendőrség ál­tal kedden vizsgálati fogságba helyezett tömesgyilkost azóta minden kétséget kizáróan azo­nosította a volt lengyel rabon kívül a brazíliai nyugatnémet főkonzul is. Ezt követően a dortmundi államügyész a ki­adatási kérelem első lépése­ként Wagner letartóztatását kérte a brazil hatóságoktól. A brazil igazságügyminiszté­rium közölte, hogy kilencven napon belül várja a nyugatné­met hatóságoktól a kiadatás­hoz szükséges dokumentációt. Ausztria már kérte Wagner ki­adatását. A második világháború ide­jén lengyelor>~*il Sohiborban és Treblinkában épített halál­I kérdéseit is, valamint néhány, az afrikai helyzettel összefüg­gő problémát. Andrej Gromiko fogadta David Owen brit külügymi­nisztert. A nyílt,—tárgyszerű légkör­ben lezajlott találkozón véle­ménycserét folytattak a Szov­jetunió és Nagy-Britannia két­oldalú kapcsolatairól. A két külügyminiszter áttekintett több kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi prob­lémát, köztük a ' leszerelés kérdéseit. Gromiko találkozott Árnál- do Forlani olasz külügymi­niszterrel is. Gromiko és Forlani baráti légkörű eszmecseréjén meg­állapította, hogy kedvezően fejlődnek a Szovjetunió és Olaszország kétoldalú kapcso­latai. Áttekintettek több nem­zetközi kérdést is, köztük a fegyverkezési hajsza megféke­zésének és a leszerelésnek a problémáját. Csütörtökön folytatta mun­káját az ENSZ székhelyén a világszervezet közgyűlésének rendkívüli ülésszaka. Chaim Herzog nagykövet, az izraeli küldöttség vezetője több mint egyórás csütörtöki beszédének felét az arab or­szágok fegyverkezésének szen­telte. Buteflika algériai kül­gyárakban Franz Gustav Wag­ner parancsnokhelyettesként tevékenykedett, legalább két­százötvenezer ember haláláért felelős. Eécs Edgár felszólalás Csütörtökön Bécsben meg­tartották a közép-európai fegyveres erő és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 171. ple­náris ülését, amelyen ezúttal dr. Ingo Oser nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője elnökölt. A csütörtöki tanács­kozás egyetlen felszólalója Todor Dicsev, a bolgár dele­gáció vezetője volt. A haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülésére a jövő héten csütör­tökön kerül sor a bécsi Hof- burgban. ügyminiszter felszólalásában a leszerelés feltételeként a nem­zetközi viszonyok általános javulását sürgette. Willibald Pahr osztrák kül­ügyminiszter felszólalásában azt hangoztatta, hogy a lesze-. relésnek hitelessé kell tennie az erőszakról való lemondás­nak az elvét, erősítve az álla­mik közötti kölcsönös bizal­mat. Csütörtökön munkához lá­tott a rendkívüli leszerelési ülésszak ad hoc bizottsága, amelyet május 24-én hívtak életre, hogy az ülésszak érde­mi napirendi pontjaival kap­csolatos javaslatokat megvi­tassa, beleértve az ülésszak záróokmányának tervezetét. „A washingtoni NATO-ülés néhány részvevője, útban a tanácskozásra, vagy hazafelé onnan, New Yorkba utazik, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakára, s ott szép szava­kat mond a leszerelésről. A NATO-tanácsülésen viszont — ahogy mondani szokás — még csak lélegzetvételnyi szünetet sem tartva a sok évre szóló katonai előkészületek terveit vitatják meg. Felvetődik a kérdés, hogy ezek a nyugati hatalmak melyik értekezleten foglalkoznak valóban érdemi kérdésekkel, s melyiken csak beszédekkel?” Leonyid Brezsnyev, a szov­jet párt és állam vezetője fo­galmazta meg ezekkel a sza­vakkal szerdán a prágai vár­ban tartott nagygyűlésen azt a hely és az időpont miatt kü­lönösen szembeszökő ellent­mondást, amely a vezető tőkés országok katonai szervezeté­nek tanácskozása és a leszere­lés ügyének kiemelkedő jelen­tőségű fóruma között van. Kétségtelenül fura politikai „ízlésre” vall, hogy míg az egyik amerikai nagyvárosban a világ felelős politikusai azon munkálkodnak, hogy mi­ként lehetne gátat vetni a fegyverkezési hajszának, addig egv másik amerikai metropo­lisban e politikusok némelyike a hajsza gyorsításán töri a fe- j*t. A kétségtelen disszonan­cia mögött ta'án átgondol politikai szándék is meghúzó­dj: a NATO vezető körei a kémény vonal fenyegető hang­súlyozásával — énoen a rend­kívüli leszerelési ülésszak ide­ién — akarják aláhúzni, hogy csak a fokozódó erő pozíció­jából kénesek eikéozelni a le- S7o-ei£sről való tárgyalásokat. De vajon — ahogy ezt Leo­Fogságban a „sobibori bestia ” Kádár János interjúja a New York Times-nak Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta John Oakest, a New York Times szerkesztő bizottságának tagját, és interjút adott az amerikai napilapnak. A Felszabadítási Front nyilatkozata A Kongói Nemzeti Felszaba- dítási Front (FLNC) — csütör­tökön Brüsszelben határozot­tan megcáfolta Mobutu zaire-i elnök állításait, melyek szerint a visszavonuló shabai felkelők túszokat vittek ma­gukkal és „megsemmisítették őket”. Az FLNC nyomatékosan le­szögezte, hogy a felkelők nem ejtettek túszokat a polgári személyek közül, s összesen hat francia katonát fogtak el, akik a zaire-i hadsereg tanács­adóiként szolgáltak. Ezek a katonák hadifoglyoknak szá­mítottak. William Phiri zambiai bel­ügyminiszter csütörtökön be­jelentette, a lusakai kormány magas rangú kormánytiszt­viselőket küldött a Shabával határos zambiai területekre, hogy kivizsgálják a zaire-i csapatok támadásai nyomán kialakult feszült helyzetet. Zambia északnyugati tarto­mányába több mint 300 mene­kült érkezett Kolweziből. A menekültek beszámolói szerint a zaire-i kormánycsapatok Kolweziben valóságos terror­hadjáratot indítottak a Shabá- ban élő zambiai származású lakosság ellen. 500 zambiai családnak nyoma veszett. Az agresziót Zaire azzal pró­bálja indokolni, hogy Zambia segítséget nyújtott a shabai felkelőknek. Mobutu zaire-i elnök csü­törtökön Shaba tartomány, székhelyére, Lubumbashiba érkezett. A látogatás célját és időtartamát nem jelentették be. Nyugati diplomáciai forrá­sok szerint mióta a francia és a belga ejtőernyősök nagy ré­szét kivonták Kolweziből — ezek jelenleg más shabai vá­rosokban, főként Lubumbashi- ban állomásoznak — a zaire-i kormánycsapatok továbbra is fosztogatnak és rabolnak a városban. Helsinki Megkezdte munkáját a Finn KP kongresszusa Olavi Hänninen alelnök megnyitó szavaival Helsinki­ben megkezdte munkáját a Finn Kommunista Párt XVIII. kongresszusa. Vilié Pessi, a párt tisztelet­beli elnöke üdvözölte az or­szág mintegy 45 ezer kommu­nistáját képviselő 493 kong­resszusi küldöttet, valamint 22 testvérpárt delegációját, köz­tük a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjáét, melyet Grigorij Romanov, az SZKP KB PB tagja, a leningrádi kerületi pártbizottság első titkára vezet, továbbá az MSZMP küldöttsé­gét, élén Gáspár Sándorral, a Politikai Bizottság tagjával, a SZOT főtitkárával. Az elnökség megválasztása után lépett a szónoki emel­vényre Aarne Saarinen, a párt einöke, majd Taisto Sinisalo alelnök, továbbá Arvo Aalto főtitkár, és Urho Jakinen, a politikai bizottság tagja és szó. beli kiegészítést tettek a párt yezető szervei által kidolgozott és korábban megvitatásra köz_ zétett politikai nyilatkozathoz, a nemzetközi helyzetet elemző okmányhoz, valamint a párt 60 éves történetét összegző do­kumentumhoz. Az okmányok a mai finn társadalom belső kérdéseit ele­mezve rámutatnak arra, hogy az orseágban a belső válság összefügg a kapitalista világ általános válságával. A finn kommunisták szerint a válságból kivezető demokra. tikus út alapja, hogy a mun­kásosztály vezetésével megte­remtsék a munkások, az alkal. mazottak, a parasztság és a nem monopolista beállítottságú pol­gári rétegek szövetségét. A XVIII. kongresszus doku­mentumai a nemzetközi kérdé­sekkel foglalkozva leszögezik, hogy Finnország a békés egy­más mellett élésért, az enyhü­lésért, az államok közötti együttműködésért küzdve nem lehet semleges. A háború és a béke kérdésében az ország külpolitikájában nagyobb hang­súlyt kell kapnia az imperia- lizmusellenességnek. A párt legfőbb politikai cél­ja, a szocializmusba való átté­rés — hangzik a kongresszus állásfoglalása —.csak akkor le­hetséges, ha Finnország népé­nek többsége, mindenekelőtt a munkásosztály, elismeri a szo_ cializmus szükségességét, s en­nek érdekében kész határozott harcot folytatni. Közel-Kelet A BT meghosszabbította az ENSZ-erők mandátumát A Biztonsági Tanács ülésén újabb fél évre — november 30-ig — meghosszabbította a szíriai—izraeli csapatszétvá­lasztás felügyeletével megbí­zott ENSZ-erők mandátumát. Az 1245 főnyi — osztrák, ka­nadai, iráni és lengyel kato­nákból álló — ENSZ-erők 1974 óta áHömásözhak a Goläh- magaslaton, a szíriai és az iz­raeli állások közötti ütköző övezetben. Mandátumuk meg­hosszabbításába mind a szí­riai, mind pedig az izraeli kormány beleegyezett. A Biztonsági Tanács tagjai egyhangúlag megszavazták az UNIFIL küldetésének meg­hosszabbítását — az üléstől, szokásos ENSZ-gyakorlatához híven, csak Kína maradt távol. Oleg Trojanovszkij, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képvise- íője, a szavazás után hangsú­lyozta: a közel-keleti esemé­nyek menete világosan jelzi, mennyire jogos a Szovjetunió­nak a számtalanszor han­goztatott figyelmeztetése, hogy a konfliktus rendezetlensége, robbanásveszélyes helyzetet téréffíít a Xözel-Keleten. A Li- ~ — bánon ellen elkövetett nyílt iz­raeli agresszió újból megmu­tatta, hogy milyen veszélyeket rejt magában a közel-keleti konfliktus rendezésének el­odázása. AZ INDIAI kormány úgy döntött, hogy folytatja a bűn­vádi eljárást Indira Gandhi asszony, volt miniszterelnök ellen. NATO-csúcs és leszerelési tanácskozás Hol pendiil hamisan a bár? nyid Brezsnyev felvetette — nem fordítva sül-e el a fegy­ver? Hihető-e azoknak a sza­va, akik tegnap a leszerelés­ről zengedeztek, ma a fegy­verkezés felé tesznek konkrét — s nem kicsiny — lépéseket? A NATO szervezetét irányító tekintélyes nyugati politiku­sok, úgy látszik, nem látnak ellentmondást a két tanácsko­zás között. Számukra termé­szetes, hogy a közgyűlésen a Szovjetunió konkrét javasla­tok egész sorát, a fegyverkezés kórjának orvoslására alkalmas egész gyógyírarzenált ajánl, ők viszont egyszerűen azt állítják, hogy a Szovjetunió „vad” fegyverkezése miatt kell nekik újabb dollármilliárdokat for­dítani országaik katonai ere­jének növelésére. Hol itt a lo­gika? Elég valamire rámonda­ni, hogy fekete, s máris az lesz, bármily fehérnek is lát­ják mások? Általában nem. de a politikában előfordul. Pláne, ha komoly érdekek kívánják így, és komoly eszközök is rendelkezésre állnak az állítás elh'teté.sére. Hiszen itt olyan dolgokról van szó, amelyeket nem lehet kézzelfoghatóan, minden vitát- kizáróan bizonyítani. A takti­ka lényege tehát egyszerű: a NATO azt állítja és propagál­ja a világsajtó véleményfor­máló csatornáin keresztül, hogy a Szovietunió fegyverke­zik, s ezt őt is fegyverkezés­re kényszeríti. Azt nedig könnyű bizonyítani, hn<o; va­lamit teszek, de nehezebb, hogy nem teszek. Ezért aztán nyugodtan lehet vádaskodni azzal, hogy a Szovjetunió le­szerelési javaslatai csak fi­gyelemelterelő szólamok. Ki tudná bizonyítani az ellenke­zőjét? Nagyjából ez lehet a NATO urainak gondolatmene­te. Csakhogy manapság ez az okoskodás mind láthatóbban hibádzik. Hiszen a szovjet javaslatok egyre inkább olya­nok, hogy konkrét tárgyalá­sokra szólítanak, mégpedig a legrövidebb időn belül. S ezt olyan hivatalos kinyilatkozta­tások támasztják alá, amelyek szerint Moszkva azonnal haj­landó bárkivel tárgyalóasztal­hoz ülni, aki a leszerelés, a fegyverkorlátozás ügyében ugyancsak tenni akar. Ez pe­dig lépéskényszerbe hozza a nyugati felet. Ha elodázza a választ, vagy lassítja a már folyó tanácskozásokat, elke­rüli a fontos megállapodások megkötését, nyilvánvalóvá lesz. hogy ki is veszi valójában ko­molyan az emberiség mai leg­égetőbb gondjának megoldá­sát, és ki fecseg csupán szép. de üres szólamokat, ki tesz olyan ígéreteket, amelyeket egyáltalán nem akar betarta­ni. Így aztán a NATO tanács­ülésén elhangzottakkal szem­ben jogos a világközvélemény kételye. S ezt nem oszlatja el semmiféle — a másikat hi­báztatni igyekvő — szemrehá­nyás. Ehhez túl nagy és látvá­nyos a különbség a leszerelés ügyében főszerepet játszók gyakorlati politikája között Mégis mi hát az oka, hogy a NATO yezetői ezt a sok buktatóval fenyegető taktikát választották, és fegyverkezési terveiket kitették a rendkívüli leszerelési ülésszak éles kont­rasztjának? Nyilván az, ami az egész fegyverkezési verseny kialakulásában és elfajulásá­ban a döntő tényező volt. Az érdek. Azoknak a rendkívüli hatalmú politikai és gazdasági köröknek az érdeke, amelyek­nek a tőkés világban a fegy­verkezés biztosítja fennmara­dásukat. Ma .már nem elég csupán azt mondani, hogy gyártsunk fegyvereket, mert az sok pénzt hoz, az ezzel fog­lalkozóknak. A világon élő emberek hatalmas többsége már mindenképpen azt szeret­né, ha kevesebb lenne az éle­tet fenyegető, annak kioltására készült eszköz. Vakító, Látás- homályosító, gondolatzavaró ködfelhőre van hát szükség, hogy a félelemre és bizalmat­lanságra apellálva meg lehes­sen indokolni a fegyverkezés folytatásának szükségességét S mi lenne erre jobb módszer mint a másik oldalon állókat vádolni azzal, hogv pusztulá­sunkra spekulálnak? Ma még — a NATO-ülés tanúságai ezt mutatják — úgy tűnik, jól le­het operálni az effajta propa­gandával. De amit Washing­tonban szépen hangszerelve, jó akusztikával kívántak elő­adni, az New Yorkban bizony már nagvon hamisan csengett. Nem csoda, hiszen ott a más hangszereken játszó zenekarok előadásának tapsolt már jó pár napja az értő közönség. A. K. 4 f k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom