Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-08 / 133. szám

v/ßw 1978. XÜNIUS 8., CSTTTÖKTOK OUJBRlSV)^ Szerdán délután nyílt meg a budapesti Lengyel Kultúrá­ban Wojciech Jakubowski grafikus ex librisének kiállí­tása. Az 1929-ben született művész a kisgrafika nemzet­közileg elismert képviselőinek egyike, aki számos külföldi könyvbarátnak készít ex lib­riseket. Csupán az utóbbi egy évtizedben csaknem ötszáz metszetet készített. Mint egyik értékelőiétől, Szölgyémi Pál­tól tudjuk: nemcsak kiváló művész, hanem önzetlen, se­gítőkész alkat is. Mostani budapesti kiállítá­sa június 18-ig, naponta reg­gel 9-től délután 5-ig, szom­baton 1-ig tekinthető meg a Nagymező utca 15. szám alatt. Képünkön Wojciech Jaku- bowski egy magyar könyvba­rátnak készített ex librise. Negyedszázada szinte sem­miből kellett megteremteni a megye könyvtárhálózatát. S ma jogos büszkeségre ad okot, hogy minden 4 ezernél nagyobb lé­lekszámú településen függetle­nített könyvtáros dolgozik. Az eredményeket céltudatos, szívós munkának és a társadalom anyagi hozzájárulásának kö­szönhetjük. A könyvtárak hely­zete és fejlesztésük, művelődés­politikánk központi kérdése im­már 25 év óta. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága koráb­ban, 1969-ben hozott határoza­tot a könyvtárhálózat korsze­rűsítésére, ezt követően a Köz­ponti Bizottság közművelődés- politikai határozata foglalko­zott kiemelten e terület fejlesz­tésével. Legutóbb pedig, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság hozott határozatot a könyvtári munka további javítására. A már megtett utat méltatták és a tapasztalatokat elemezték a Pest megyei könyvtárosok, a tegnap Szentendrén tartott ak­tívaértekezletükön. Az esemé­nyen megjelent Barinkai Osz- kárné, a Pest megyei pártbizott­ság titkára: Gölöncsér Dániel- né, az SZMT titkára; valamint Földes István, a TIT megyei szervezetének titkára. Részt vettek a tanácskozásod me­gyénk, tanácsi, szakszervezeti, műszaki és iskolai könyvtárai­nak vezető, illetve a hálózato­kat irányító szervezetek képvi­selői. Barát Endre, a megyei párt- 1 bizottság osztályvezetője nyi­totta meg az aktívát. — Az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának 1977. szeptemberi határozata óta mindössze nyolc hónap telt el, de máris megállapíthatjuk, hogy dinamikus fejlődés indult meg a könyvtárakban — mond­ta bevezető előadásában dr. Csi- csay Iván, a Pest megyei ta­nács elnökhelyettese. — Példá­nak említhetjük, hogy a közel­múltban új otthonba költözött a váci gyermekkönyvtár; Tápió- györgyén augusztus 20-án avat­nak új könyvtárat, Üllőn rövi­desen elkészül az új iskola, a régi épületet pedig könyvtár­nak rendezik be, ugyanakkor további könyvtárbővítést ter­veztünk Dabason, Aszódon, Tá- piószentmártonban és Tahitót- falun. Ebben az évben várha­tóan 600—700 négyzetméterrel bővül majd könyvtáraink alap­területe. Az előadó a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a fejlesztés­re vonatkozó döntések előtt mindig ki kell kérni a községi, a járási, a megyei vagy az or­szágos szakmai szervezetek vé­leményét. Hiszen a tervezéskor az esetleges speciális igények figyelembe vétele még csekély többletköltséggel megoldható. Később azonban tetemes anya­gi áldozatolcat követelnek a módosítások. De a fejlesztések nem kizárólag új létesítmények építésével oldhatók meg: igény­be kell venni a meglevő, de Kordokumentummá fejlődik A VÁCI KÉPTÁR ELSŐ KIÁLLÍTÁSA 2 Az elmúlt években tudatos i gyűjtés alapján a váci Vak S Bottyán Múzeum tekintélyes E képzőművészeti anyagot vásá­ri rolt. Ennek egyik részét a ré- | gi váci görög templomban = láthatjuk július 2-ig hétfő ki- 5 vételével naponta 10 és 18 óra = között. A rendszeres képtáré'pítő te­vékenységgel a város önmagát fejleszti. Ez a művészetpárto­lás kiterjed a környékre, Pest megye déli részére is, de ter­mészetesen elsősorban váci al­kotók műveiből válogat. Ezzel a ténnyel a város felzárkózik Szentendre képzőművészeti éle­tének intenzitásához, és mérté­ket mutat Pest megye többi vá­rosának. Ez a képi antológia a helyes haladási irányra utal. Szobrok között Minőségében általánosan ér­dekes, a plasztikai gyűjtemény. Id. Pál Mihály Lillája és az Éjszaka egy szobrászi gondolat maradéktalan megvalósítását jelenti, életművében az eszmei mozgékonyság a formák új­donságának bőségével társul L B. Szabó Edit zártabb alkata az egyetlen megoldás hiányta- Ianságára összpontosított, mind­ketten lehetőségeik és tehetsé­gük felsőfokán, alkottak. Mű­vészetük melle*! a váci képtár szobrászi anyaga felvonultatja Gyurcsek Ferenc történel­münk új korszakát jelképező ekés parasztját, ifj Blaskó Já­nos sovány figurával testesülő Ipoly láttatását és ifj. Pál Mi­hály Március-1 hordozó futó alakjait. A művek komoly szakmai minősége egyúttal szobrászaink fejlődésének egy-egy állomását is jelzik. Festmények előtt A műfaj adottságaitól füg­gően itt nagyobb a stiláris el­térés, a képek fogalmazása egyéni nyelvhasználatot tük­röz. Cs. Nagy András, Hock Fe­renc, Kristóf János környezetük gazdag domborzatát sűrítik festménnyé, Hídvégi Valéria, Mizser Pál jelképekben gondol­kodik. Gerzson Pál és Klimó Károly, korunk festői nyelv­újításának jegyében dolgoznak; egyéniségek. A váci képtár ki­terjeszti gyűjtőkörét a munkás­témára és az ember minden­napjaira'is, ilyen meggondolás­sal fogadták Tamás Ervin Mű­helyben című képét és Sarkan­tyú Simon Olvasó ilány-át is. A gyűjtésnek ez a szándéka még hosszú elméleti és gyakorlati munka nyomán alakíthatja ki úgy a váci képtárat, hogy az a magyar festészet kordokumen­tuma lehessen egyben. Ennek megfontolt nyitányát láthatjuk a mostani rendezésben, meiy Bartha Lászlótól a mai váci középnemzedékig terjed. Új grafikák Itt a két pólus Sáros András Miklós és Szüts Miklós művé­szete. ök adják a rangot és a mértéket, Vác és Sződliget, ott élnek, dolgoznak. E lapok érté­két mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1514 és az El­tűnt barátaim minősége nem tűnt el az emlékezés óráinak megszűntével, megmaradt ép­pen azért, mert kort kifejező, de nem korhoz kötött érték. E grafikákhoz jól társul Kéri Imre feljegyzése Van Gogh-ról, hiányzott azonban Takács Jó­zsef. Szerencsére Szuppán Irén nem, aki Dunakesziről küldte egyik szép textilmunkáját. A Vácott és környékén élő kép­zőművészek névsora sem teljes e kiállításon. Minden bizony- nyál a másik összefoglalásban már azokkal is találkozunk, akik Zebegény, Göd térségében festenek, mintáznak. Találko­zunk Uhrig Zsigmond, Dániel Kornél alkotásaival i6, mi és a közönség, mely már a megnyizo első napjaiban nagy létszám­ban érkezett a Forte-gyárból és a Lőwy Sándor középiskolás kollégiumból. Ez fontos, hiszen a festők, szobrászok, grafiku­sok nekik dolgoznak, a munká­soknak, az ifjúságnak és a hol­napnak. Losonci Miklós 1 nem megfelelően kihasznált he­lyiségeket. A végrehajtó bizottság hatá­rozatának végrehajtása érdé' kében a fenntartó szervektől azt várjuk — folytatta dr. Csicsay Iván. — hogy igazi gaz­dái legyenek a könyvtáraknak, felelősséggel biztosítsák a mű­ködés feltételeit és ne az intéz­mények nagyságából, hanem je lentőségükből ítéljék meg ten­nivalóikat. A közös munka, a tervszerű együttműködés fontosságát hangsúlyoztak a felszólalók is. Békés György, a megyei műve­lődési központ könyvtárának igazgatója emellett, a már gya­korlatban Kipróbált módszerek és módszertani útmutatók hasz­nosítási lehetőségeiről beszélt. Egyebek között kitért arra is, hogy az együttműködés egyik formája lehet: közösen oldják meg a különböző hálózatokhoz tartozó könyvtárosok tovább­képzését. S aminek igazán örül­hetünk: a megyei könyvtár ja­vaslatot készít, hogyan oldható meg, hogy a közös tanácsú köz­ségek és a 3 ezernél népesebb községek is önálló könyvtárat és főfoglalkozású könyvtárost kaphassanak. Az SZMT megyei könyvtárá­nak igazgatója, Csőke Anna be­számolt arról, hogy csaknem valamennyi 100 dolgozónál töb­bet foglalkoztató munkahelyen van már legalább letéti könyv­tár, s a félmilliós állomány va­lamennyi kötetét évente leg­alább egyszer kikölcsönzik. A Hazafias Népfront megyei bizottsága részéről Krisár Mik­lós szólalt fel, s beszámolt az Olvasó népért mozgalom erősö­déséről, az olvasótáborok szá­mának megháromszorozódásá­ról. A mozgalom gazdagításá­ba a közművelődési könyvtárak mellett bevonták az iskolai könyvtárakat és a szülői mun­kaközösségeket is, ugyanakkor több községi közművelődési csoport kollektíván csatlakozott már az olvasómozgalomhoz. Karvász Kálmánná, a* iskolai könyvtárak szakfelügyelője hangsúlyozta, hogy ma már alapvető, hogy a gyerekeket megtanítsuk a kézikönyvek és a könyvtár használatát, hogy a könyvek valóban a nevelés és az oktatás segédeszközeivé váljanak. A felszólalások után a könyv­tárosok két szekcióiban folytat­ták a tanácskozást. Az itt el­hangzó észrevételek szinte mindegyike gyakorlati, mód­szertani problémát vetett fel. A tapasztalatcsere bizonnyal érezteti majd kedvező hatását. Kr. Gy. Új formában, gazdagabb tartalom OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA AZ ALSÓ TAGOZATBAN IS A rohanó életben nem rit­ka, hogy a szülőknek nincs elég idejük gyermekeik egész­séges fejlődésével, problémái­val, gondjaival foglalkozniuk. Hogy az iskola a tanulók má­sodik otthona, nem üres frá­zis. Nagyon sok diák — első­sorban az alsó tagozatosok kö­zül — a nap huszonnégy órá­jából tízet távolt tölt otthoná­tól^ pedagógusok felügyelete alatt. Érthető hát, ha az irá­nyító, fejlesztő, gondolatéb­resztő feladatok nem csekély része a tanárokra hárul. Időszerű témák is A gyerekek az iskolai foglal­kozásokon közösségben élnek. Tágabb, több embert befoga­dó közösségben, mint a család­juk. Ennek az együttélésnek éppúgy vannak szabályai, mint az otthoninak. A gyere­ket ezekre meg kell tanítani. A szaktárgyi órákon nemcsak az adott tantárgy anyagát sa­játítják el, hanem egyúttal bi­zonyos magatartási normarend­szereket is. Ténylegesen azon­ban az osztályfőnöki óra az, ami a legalkalmasabb arra, hogy kötetlenebb formában jussanak a tanulók ezekhez az ismeretekhez. Szeptemberben életbe lép az új — módosított — tanterv. Megváltozik a korábbi osztály­főnöki óra felépítése és téma­köre. Régebben csupán a felső ta­gozatban tartottak külön osz­tályfőnöki órákat, az új tan­évtől már a harmadik osztály­ban is helyet kap ez a foglal­kozás. Fontosságát indokolja, hogy az osztályfőnöki óra a ta­nulók közösségi életének je­lentős fóruma, az itt tárgyalt témaköröket sokkal kötetle­nebb formában dolgozzák fel, mint a szaktantárgyi qrák anyagát. A pedagógusnak, egy­részt meghatározott témái 'van­nak, például: balesetvédelem, biztonságos közlekedés, kör­nyezetvédelem, iskola- és pá­lyaválasztás, családi életre ne­velés. Másrészt ezek mellett jut idő aktuális témák megbeszé­lésére is. A vélemények kibontakoztatása . A tanárnak a foglalkozáso­kon legnagyobb szerepe a tá­jékoztatásban, a szervezésben és a tanulók személyes prob­lémáinak megoldásában van. Az órán azonban a beszélgeté­sekbe bevonja a diákokat, hi­szen olyan érdekes, sokakat érintő kérdések merülnek fel, amelyek lekötik a gyerekek figyelmét. Mindenképpen hasz­nos, ha vitát váltanak ki a ta­nulókból az elhangzottak. Mi­nél több véleményt hallanak — természetesen megfelelő irá­nyítás mellett — annál jobb és eredményesebb az osztály- főnöki óra. A tanterv készítői — minden évfolyam témakörének meg­választásánál — figyelembe vették a gyermekek életko­ri sajátosságait. A foglalko­zásokon olyan dolgokról be­szélgetnek, amelyek a tanulók­kal a leggyakrabban történhet­nek. Két példa erre. A harma­dik osztály kimegy a játszó­térre. Rohangálás, vad kerge­tőzés, s a következmény: gyak­ran baleset. Ébben a korban tehát időszerű téma osztályfő­nöki órán a játszótéri magatar­tás. A nyolcadikosak — akik már kamaszkorban vannak — serdülőkoruk problémáival küszködnek. Maguk helyét a közösségben gyakran tévesen értékelik, de a felnőttvilág el­len is szüntelenül lázadoznak. E nehéz korszakon átsegíteni nem könnyű, de hálás felada­ta a pedagógusnak. F elelősségébresztés Logikus gondolkodásra, a problémák bátor felvetésére és őszinte megvitatására is neve­li a diákokat az osztályfőnök. A közösségben kialakítja az egyén iránt érzett felelősséget az egyes diákokban pedig a közösségi érzést. Krasznai Éva HETI FI L MJ EGYZET Hajtóvadászat Jelenet a Hajtóvadászat című filmből. Kettős értelmű cím, de a film elején erről még mit sem sejtünk. Annyit látunk, hogy egy héttagú férfitársaság szép komótosan összegyülekezik, hogy hajtóvadászatra indul­jon — méghozzá nagyvadra: vaddisznóra. A vadászkompá­nia elég vegyes összetételű: van köztük ócskavas- és hasz­náltautó-kereskedő, közjegyző, gyártulajdonos, politikus, volt algériai ejtőernyős százados (feltehetően a hírhedt OAS tagja, erre vallanak egyenru­hát idéző vadászöltözékének ruhadarabjai is). Egyikük a szeretőjétől érkezik a kora reggeli gyülekezőre, a másik a példás tisztaságú családi tűz­hely mellől; akad a társaság­ban primitív és agreszív ösz­tönlény, és altad moralizáló, széplelkű értelmiségi. S miköz­ben alaposan bereggeliznek a vadőrnél, a rendező szinte hangsúlytalanul bekapcsolja a szedelőzködő vadászok lassan1 kibontakozó körképébe a fe­szültséget egy angol szárma­zású tanárnő alakjában. Már- már két külön szálra kezdene bomlani a történet, amikor újra összekerül a vadásztársa­ság és az idegen lányi És ek­kor elindul a dráma. Két va­dász (testvérek; ők a durva, primitiv,'' ágtésszív*'• ösztőnlé- nyek) megerőszakolja .a lányt, aki később rálő az egyik erő­szaktevőre, s az súlyosan meg­sebesült. Ekkor kezdődik meg a haj­tóvadászat, immár a másik, a kíméletlenebb, a hátborzonga­tóbb értelemben, mert most már nem vaddisznóra megy a kompánia, hanem emberre. A film így jó kétharmadában nem egyéb, mint üldözés: a vadászok üldözik a lányt, mert el akarják hallgattatni, mert megijedtek, mert maguk sem tudják, miféle lelkifurdalás kínozza őket, s mert mindan­nak, ami bennük rossz érzést kelt, ami zavaros és tisztázat­lan, fokozatosan a lányban lát­ják az okát. A díszes vadásztársaság tag­jai közül persze ki-ki másképp reagálja le az eseményeket. De addig már egyikük sem jut el, hogy fel merjen lépni a töb­biekkel szemben. Az ok nem egyszerűen gyávaság, valami­féle betyárbecsület, haveri összetartás, vagy efféle. Nin­csenek annyira jóban ennek a vadásztársaságnak a tagjai, hogy emiatt fognának össze. Az érdek az az erő — jóval na­gyobb, mint hinnénk —. ami közös cselekvésre készteti őket. Az érdek, a lekötelezett­ség, a kínos szituációba kerü­léstől való félelem. Kisszerű figurák kicsinyes magatar­tása, vagy fogalmazhatjuk úgy: morális és humánus szempontból nézve értéktelen voltuk okozza végül is a lány halálát, s közvetve, a társukét is, akit a lány üldözése miatt ott hagynak elvérezni az erő­szak színhelyén, a templom rideg falai között. Serge L. Leroy francia ren­dező nem minden előzmény nélkül készítette el ezt az ér- . Üékes, francia—olasz kopro­dukcióban készült filmet. Több alkotás foglalkozott már ha­sonló „úri” vadásztársaságok. viselt dolgaival, különböző műfajt — politikai szatírát, drámát vagy vígjátékot — vá­lasztva. Leroy a lélektani drá­ma és a krimi keverékével operál, és témájához ez jól illik is. Talán annyi kifogást emelhetünk a filmmel szem­ben, hogy bizonyos indíték­motívumokat elnagyol, illetve eléggé vulnáris pszichológiai fogásokkal éL A leigázottak bolygója Tudományos-fantasztikus film, némi politikai — vagy inkább társadalomfilozófiai — beütéssel. A forgatókönyv­író és rendező, Gottfried Kol- ditz érdekes történetet mesél el. S igaz, hogy ez a történet a közelebbről meg nem hatá­rozott jövőben történik, és va­lahol a galaktikák közti tér­ben játszódik, ám mégis úgy érezzük, inkább az emberiség történelmének múltja felől közelítünk a témához. Hogy miért? Mert Kolditz azon a bizonyos TEM—4 bolygón olyan állapotokat mutat be, melyek kísértetiesen emlé­keztetnek a náci uralomra, s az akkori koncentrációs tábo­rokra. Hogy a TEM—4 őslakóit rabszolgasorsba taszító TEM— 3-beliek igen magas fokú tech­nikai kultúrával rendelkeznek, az mit sem jelent — vagy leg­alábbis nem lényeges az alap­képlet szempontjából. Ebbe a képletbe viszont beletartozik még a TEM—4 őslakóinak, a turiknak a megmentésére ér­kező űrhajó, a 19/4, mely a Cyrno nevű bolygóról érkezett. Elnyomók, elnyomottak, fel­szabadítók — ilyen egyszerű majdhogynem sematikus a „felállás”. Ami — leszámítva a vulgarizálás erős jeleit — le­hetne jó, helyes is. Ámde... Ámde a közepesen gyakor­lott sci-fi olvasóban is felme­rül a kérdés a film láttán: va­jon helyénvaló-e a történelmi materializmus meglehetősen kisiskolás tálalását belevetíte­ni a távoli jövőbe, mint akkor is, és számunkra ismeretlen, más galaktikákban is létező formációt? Vagy arról van szó, hogy itt egy materialista né­zőpontból kitalált modern me­sével van dolgunk, s miként az a mesében illik, itt is kell len­ni jóknak és rosszaknak s a többi? Igaz lenne hát a véle­mény, hogy a sci-fi a jelenkor (és a jövő) meséje, csak éppen valamivel tudományosabb, mint Grimm, Andersen vagy Benedek Élek? Talán ne is menjünk ilyen messzire. Talán elégedjünk meg azzal, hogy a film tech­nikailag igen jól megcsinált, hogy számos csinos lány szere­pel benne — többen a leglen­gébbnél is lengébb öltözékben, néhányan meg abszolúte len- geség nélkül is —, s hogy a különböző trükkök az illúzió- keltés erejével bírnak. Tüzes gyermekkor Időről időre előbukkannak a különböző háborús időszakok­ban játszódó gyermekfilmek. Ez az új szovjet film is ebbe a sorba tartozik. A cselekmény ideje 1919, színhelye a kozák­föld, és hősei az alig serdülő gyerekek, akik a fehérekkel szemben hősiesen harcolnak. Iskolásoknak szóló alkotás, elég sok naivitással és ennél is több, már számos hasonló filmben látott ötlettel, fordu­lattal, figurával. Takács István i Jobb feltételek — több olvasó KÖNYVTÁRAKRÓL A PÁRTHATÁROZAT NYOMÁN Ex librisek a Lengyel Kultúrában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom