Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
fisr jután 1978. JÜNIUS 8.* CSÜTÖRTÖK a» TAPIOSZELÉRŐL Jelvények a VIT-re, olimpiára A Pénzverde tápiószelei jelvényüzeme az elmúlt években teljesen megújult Korszerű berendezésekkel egészítették ki a régi gépparkot, az épület is, némi átalakítással, alkalmassá vált az igényesebb termékek előállítására. Az itt készülő különféle jelvényekből már exportra is jut. A jelvény- üzem nemzetközi hírnevét öregbíti majd, hogy a közeljövőben két világméretű eseményen is szerepelnek a tápiószelei termékek. Az egyik a VIT-re készülő jelvények, amelyek egyfelől a magyar küldöttség öltözékeit díszítik majd — másfelől, felkészülve az ilyenkor szokásos csereberére is, szép kivitelű ajándékjelvényekkel is ellátjuk a kiutazó magyar fiatalokat. A másik fontos esemény a moszkvai olimpia, amelyre ugyancsak gazdag jelvényválasztékkal készülnek feL A versenyek moszkvai rendezőségéhez és a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz eljuttatott jelvénykollekciók kedvező visszhangot keltettek. A díszes dobozba foglalt huszonkét darabos jelvénysor — az olimpián szereplő sportágakat szimbolizálja. A VIT-re is, az olimpiára is — a jelvényeken felül — sokfajta, a VIT-et és az olimpiai eseményeket ábrázoló, dísztárgyakat — egyebek közt fémdobozokat, gyűrűket, kulcskarikákat, valamint kisebb nemesfémből készült dísztárgyakat — nyakkendőcsiptetőket, nyakékeket — szállítunk. K. Z. Új mező - mélyebben Újból felfedezték az üllési gázmezőt a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem szegedi geológusai: a több mint egy évtizede megtalált rétegeknél ezer méterrel mélyebben rekordméretű újabb földgázré. tegre bukkantak. Vastagsága az átlagos tizenöt-húsz méter helyett megközelíti a négyszáz métert. A szakemberek megállapítása szerint ez a gáztároló réteg geológiai szempont, ból összefügg a Szeged lakott területe alatti szénhidrogéntároló rétegekkel. Kiterjedésének meghatározására további nagy mélységű kutatófúrásokat végeznék. Annyi azonban máris megállapítható, hogy az üllési terület az ország nagyobb gázmezőinek a sorába lépett elő. Modern gépek, jé munkaszellem Rekonstrukció a Hazai Fésűsfonó pomázi gyárában Fehéren tűz a nap, a szövőműhelyből egyenletesen árad ki a masinák lüktető zaja. A fonoda gépeibe végeláthatatlannak tűnő, puha-könnyű gyapotszálaik tekerednek, egyre vékonyodnak. Pöttyös fejkendős lányok és asszonyok serénykednek a szövőgépeknél, gyűrűsfonók teremtenek rendet több tucatnyi szál között. Keresett cikkeket — Kiegyensúlyozott, nyugodt munkát, biztos, jó meg. élhetést nyújt nekünk ez a gyár — mondja egy idősebb szövőnő, aki az irányt mutatja, s a nyomaték kedvéért még hozzáteszi —, persze néhány év alatt hatalmasat változott, fejlődött az üzem. Most valóban jut időnk, hogy a munka minőségével törődjünk. Akár kulcsszó is lehetne — kiváltképp a textiliparban — e rövidke fogalom: minőség. Nem véletlen, hogy a termelés és az oTszágirányítás meg. annyi fórumán elhangzik. Szinte egyetlen olyan népgazdasággal foglalkozó központi párthatározat sem születik, amely ne sarkalatos kérdésként kezelné a munka, a termékek minőségét. Ezt olvashatjuk például az MSZMP Központi Bizottságának 1978. április 19—20-i ülésének határozatában : Előrehaladásunk alapvető követelménye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termeljünk, amelyek a hazai igényeknek megfelelnek, illetve a világpiacon gazdaságosan értékesíthetők. A termelési szerkezet olyan változtatása, amely jobban igazodik a nemzetközi élvonal mércéjéhez, növeli a munka hatékonyságát, és a dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedésnek jelentős forrása. Rekonstrukció 40 millióért A minőség természetszerűleg összetett fogalom, függ az üzemi adottságoktól, ám nem utolsósorban a dolgozók akaratától, szemléletétől. — A minőségi munka objektív feltételeit megteremtettük — mondja Preizner Gyula, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár pomázi üzemének igazgatója. — Két év alatt — 1973—75 között — 40 millió forintos rekonstrukciót hajtottunk végre üzemünkben. Korábban hihetetlenül régi gépe. ken dolgoztunk, rossz körülmények között. A rekonstrukció idején 850 tonna évi kapacitású gyűrűsfonodát alakítottunk ki. A szövőműhelybe korszerű, nagy teljesítményű szovjet gépeket vásároltunk. A felújítással egyidőtoen 10 millió forintos költséggel modern öltözőket, fürdőket építettünk, javítottuk a dolgozók szociális ellátását. Az elmúlt időszakban — 1975—76 —77-ben — évente 12 százalékkal fejlesztettük a munkások bérét. És, ha az átlag- keresetet tekintjük, a járás üzemei között betöltött tizedik helyünkről a másodikra jöttünk fel. Kevés textilipart vezető büszkélkedhet azzal, hogy üzemében fokozatosan növek. szik a dolgozók létszáma, nincsenek munkarőgandjai. Számos olyan munkás is visszatért ide, aki a rekonstrukció előtt a fővárosban keresett munkát. — A minőségről lévén sző — fűzi tovább a szavakat Preizner Gyula —, elmondhatom: 1977-ben a szövődében 86,8 százalékos, a fonodában pedig 100 százalékos volt az első osztályú áruk aránya. Összességében 96,4 százalék volt az 1977-ben kibocsátott áruból az első osztályú. Önértékelés a munkaversenyben — Eredményeink alapja valóban az ésszerű rekonstrukció — kapcsolódik be a beszélgetésbe Schmelka Rohertrag, az üzemi pártvezetőség titkára. — Hozzátenném azonban, hogy a régi gyakorlatot követve, igyekeztünk a munkások többségét bevonni a gyárvezetésbe. Amikor az üzemi pártszervezet elkészítette idei cselekvési programiát, a vitára meghívtuk az ifjúsági szövetség, a szakszervezet képviselőit, a szocialista brigádok vezetőit — A pártszervezet kezdemé. nyezésére, kidolgoztuk a szocialista brigádmozgalom újszerű, pontozásos rendszerét, amely a brigádok önértékelésére épül. Ennek a módszernek az eredményeit lemérhettük tavaly a Nagy Október tiszteletére kibontakozott munkaverseny-mozgalom idején is. A munkaverseny értékelésének új módja serkentőleg hatott a közösségekre. A Móricz Zsigmond szocialista Együttműködők A tsz és az állami gazdaság — A csapadékos május nem okozott nagy kárt, a jég is elkerülte földjeinket, és ha ilyen meleg marad az idő, még rekordtermésre is számíthatunk — summázta Dékány ístuóra, a Benta-völgye Tsz elnöke a tagság reményét. Időben végeztek Ez az optimizmus nem alaptalan. Még a nagy esőzések előtt végzett a gazdaság a vetéssel, és amint az időjárás engedte, hozzáfogtak az időszerű növényvédelmi munkákhoz. A kukoricatáblák másodszori gyomirtását már a múlt héten befejezték. Az idén 765 hektáron került a földbe kukorica. A legutóbbi határszemlén a gazdaság szakemberei megállapították, hogy a sok eső ellenére is jobban fejlődik az idén, mint tavaly, azonos időszakban. Pedig a tavalyi termésük is igen jó volt, a járásban elsők lettek. Az idén sem szeretnének sokkal rosz- szabb helven végezni, ezért az átlagtermés 5 százalékos növekedését várják. Az eddigiek szerint minden remény megvan erre. Készülődés az aratásra Évek óta jó az együttműködés a Benta-völgve Tsz és a Herceghalmi Állami Gazdaság között. A herceghalmiak nemcsak a vetésben és szállításban segítenek, hanem ők dolgozzák fel a kukorica jelentős részét tápnak, mivel a termelőszövetkezetnek igen nagy az abrakigénye. Az idén 175 hektáron terem silókukorica. A táblákon már sokkal kevesebb a víznyomott terület, mint az előző években volt, mivel kitisztították a vízelvezető árkokat és csatornákat. A növényvédelmi szolgálat naponta figyeli a búzatáblákat, nincs-e rozsdásodás, nem üti-e föl a fejét a lisztharmat. E hét végére várja a szövetkezet a bérelt növényvédő repülőgépet, amely megkezdi a 375 hektáros búza vegyszerezését és lombtrágyázását. (Igaz. a gazdaság földjeinek csupán a felén lehetséges a repülőgépes növényvédelem, mivel a sok légvezeték, a közeli lakótelep. gyár, erőmű akadályozza a munkát, de a segítség így Is nagyon sokat számít.) Az aratásig még néhány hét hátravan, de a szövetkezet ve- -etősége már as aratásra gondol. — Szeretnénk 8—10 műszaknap alatt végezni a betakarítással — mondta az elnök. — Ha sikerül, akkor az idén is kölcsön adhatjuk majd gépeinket a környékbeli gazdaságoknak. Kaszálnak, legeltetnek De ez még odébb van. Most a legnagyobb gond a széna kaszálása. A tervek szerint 35 vagonnyit kell levágni. Ez a jelentős mennyiség szolgáltatja a gazdaság állatállományának a takarmány egy részét. A fűből egyébként eddig egyetlen szál sem veszett kárba. Ameddig az eső hátráltatta a kaszálást, 140 vagon silózását végezték el. A gazdaság 380 tehene éves átlagban 4,5—5 ezer liter tejet ad. Jelenleg a szarvasmarhákat zöldtakarmánnyal etetik, s amíg az állatok a legelőn vannak, nagy a sürgés-forgás az istállók körül: meszelik, fertőtlenítik az épületeket. — Igen jelentős háztáji termelés folyik nálunk — mondta tájékoztatójában az elnök — Évente 7500 sertést hizlalnak. amihez a szénát és a silótakarmányt mi adjuk. Egyébként ugyanennyi hízó nevelkedik a szövetkezet óljaiban is mivel vágóhidunk évente 15 ezer sertést dolgoz fel, 26 féle húskészítménynek. W. G. brigád például, amely 1962- ben alakult másodízben is elnyerte az arany fokozatot. E kollektíva tagjai egymaguk- ban szinte annyi társadalmi megbízatást vállalnak, mint több más brigád együttvéve. E fokozatot nyerte el a Mező Imre szocialista brigád is. — A pártszervezet kezdeményezésére két kommunista műszakot tartottunk az elmúlt évben — teszi még hozzá a pártvezetőség titkára. Egyre több dolgozónk kapcsolódik be a szakmunkásképzésbe, a politikai oktatásba. Úgy tartjuk: a minőségi munka megteremtésének feltétele az emberek szemléletének, tudatának a formálása. Textiles dinasztiák A nyugodt, kiegyensúlyozott munka a jó minőségű termékek előállításának feltétele —, mint embert tényező. És bizonnyal e jó gyári légkör eredményezi, hogy a textilipart munkában — hasonlóan a korábbi évtizedek h agyőmé, nyához — ismét dinasztiák alakulnak ki. Apa, anya, gyerek, nem egy esetben unoka dolgozik egy üzemben, a munka különböző posztjain. Ilyen família Szeifert Imre családja is. Régi munkás az üzemben a családfő, jelenleg ládázó az előkészítőben. Felesége cémázó az előkészítőben, brigádvezető. Ifjabb Szeifert Imre, ma gyűrűsfonodai szállítómunkás, itt dolgozik a család legfiatalabbja Szeifert Gábor palástköszörűs, előfonó és felesége, aki gyűrűsfonó. A jó, a minőségi munka feltételei adottak a pomázi üzemben. Korszerűek a gépek, jók a munkalehetőségek. Ami azonban ennél több: a jó feltételek itt megfelelő munkaszellemmel is párosulnak. V. F. DUNAKESZI Mélyépítők - hosszútávon A járműjavító nagycsarnokában. A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat 13. számú főépítésvezetősége több mint öt éve hozta létre Öuna- keszin telephelyét azzal a céllal, hogy az agglomerációs település környezetvédelmi feladataiból a szennyvíztisztító állomás megépítésével és a csatornahálózat rekonstrukciójával vegye ki részét. Az építésvezetőség jelentős szerepet játszott, s játszik ma is az infrastrukturális beruházások megvalósításában. A korábban üzembe helyezett szennyvíztisztító telep első lépcsője, majd az idén üzembe helyezett második egység ösz- szesen 12 ezer köbméter biológiai és 6 ezer köbméter mesterséges szennyvíztisztító kapacitással üzemel. A hűtőház szomszédságában megépült derítőállomás összes mélyépítő munkáit — a gépészeti és villanyszerelési kivételével — a KKMV szocialista brigádjai végezték. Különösen a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár, a Hűtőház ad bőséges munkát ,a környezetvédelmi szempontból fontos tisztítóbázisnak. — Az említett tisztítótelep mellett a 140 fős kollektíva a járműjavítóban a mélyépítési, csatornázási és rekonstrukciós munkát hosszabb távon is biztosítja. Jelenleg a felújítás második üteménél tartunk, összességében 20 millió forintot érő munkát vállaltak a vasúti javító üzemben. Kooperációban a MÁV Járműjavító új csarnokának csatornázási munkáit készítjük. A kiemelt feladat keretén belül a terveknek megfelelően már több száz méternyi szigetelt csövet fektettünk le — mondta Szépe László főépítésvezető. — Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Nógrád megyei feladataink megoldásához munkásaink nagv része az építési terület közelében lakik, s pillanatnyilag nincsenek munkaerőgondjaink. Igyekszünk a dolgozók fizikai munkáját gépesítéssel könnyíteni. Úgy ítélem meg, hogy gépesítettségünk a feladatokhoz kielégítő. Poclain típusú árokásóink, Volvo gyártmányú földgépeink beváltak, s a határidők tartását jelentősen elősegítik. Bízunk benne, hogy Dunakeszi városfejlesztési feladatainak segítésével ezután is eredményesen dolgozik kollektívánk — mondta befejezés sül a főépítésvezető. Orosz Károly Winden rendien K ényelmesen elhelyezkedtem a fotelben, amikor a feleségem a két kicsivel elviharzott a Parlament előtti „telkünkre”, hogy nyugodtan nézhessem a meccset. A csapatok felsorakoztak, felhangzott a himnusz. Dúdoltam: Isten, áldd meg a... Hosszú csengetés szakította félbe dúdolá- somat. Vulán, a kutyánk, ez a vad, korcs, terelő puli, félelmetes vakkantással ugrott az előszobaajtónak. — Vulán, leülni! — kiáltottam rá, de mindhiába. A csöngetés megismétlődött. Már tudtam, hogy nem a gyerekek rohantak vissza itt felejtett játékukért. A konyha és a fürdőszoba közötti „kis-hallba” tereltem az acsarkodó Vulánt, és siettem ajtót nyitni. Egy íangaléta fiatalember állt előttem. — Csókolom, Miska bácsi. — Szervusz, tessék — mondtam, de nem mozdultam az ajtóból. Azt hittem, a lányok udvartartásához tartozik. — Nem tetszik megismerni? Fürkészve néztem mosolygós arcát. Ismerős, persze, hogy ismerős, gondoltam, a szeme. a homloka, a gödrös áll. — De, de — bólintottam. —i Tessék? — majdcsak kiböki a nevét, meg azt, hogy kihez jött és mit akar. — Pityu vagyok, Terehegyről. Villám cikázott át rajtam. A bátyám legkisebbik fia, ha jól emlékszem. — Gyere! — sodortam be a szobába. Leültettem, elzártam a televíziót és a kamrából e’őhalásztam az eldugott sört. Hogyan is ismertem ' volna meg? öt éve nem láttam. Akkor tizenkét-tizenhárom esztendős lehetett. most meg felnőtt ember. A kilenc fiútestvér közül hatan élünk még ma is, szétszórva az országban. Egy-egy nagyobb évforduló sodor össze bennünket csak, amióta anyánkat, aztán 89 évesen apánkat kikísértük szenderegni a Kukuca temetőbe. A testvérek gyermekei is kirajzottak, ki erre, ki arra. Már esztendőkkel ezelőtt is, amikor az M. H. riportereként kószáltam az országban, szüntelenül beléjük botlottam. — Na, mesélj, mi újság otthon? Hogy vannak az öregek? És az unokák? Hány is van már? Az ikrekkel hét vagy nyolc? Na. és ti, kicsik? Ugye még négyen vagytok otthon gyerekek? A kérdészápor egy pillanatra elnémította. Fölemelte a poharat, ivott. — Miska bácsi — nyílt kerekre a szeme —, nálunk minden a legnagyobb rendben van, mindenki üdvözletét küldi az egész családnak. — Örülök — mondtam őszintén — nagyon örülök, hogy nálatok minden a legnagyobb rendben van. Szívből örülök — tettem hozzá és megveregettem a hátát. Pityu elgondolkodva nézett rám. — Igaz, apu egy kicsit betegeskedett... — Na, mi baja volt? — Nem tudjuk, nem mondták meg. A gyomrával, talán. Egy évig volt kórházban, leszázalékolták. Fél évvel ezelőtt hazaengedték. Kicsit lefogyott, ötven kiló sincs. — Kicsit? — döbbentem meg, hiszen ki- lencvennél is több volt. — De most már jól van? — Fekszik. Nem jár ki az utcára. Fájdalomcsillapítón él. — Szegény bátyus. De anyád jól van? — Igen. Most már. Négy hónapig bottal járt, mert a lábán az erek begyulladtak, a mély vénák... — Semmit se tudok... — Nem akartunk panaszos levelet írni a Miska bácsi szíve miatt. — A szívem miatt? Lángba borult az arcom a félelmetes, gyötrő szégyentől. A szívem rakoncátlankodása miatt minden bánatukat elrejtették előlem. A testvér súlyos baját is, még akkor is, amikor a józan ész megszámlálta 'napjait, a sógornő tromboflebitiszét, amit én — amikor nekem volt — világgá kürtöltem írásaimban. Nálunk minden a legnagyobb rendben, minden nagyon szép, minden nagyon jó — zúgtak a fülemben a korábban elhangzott szavak. Nem, ők panaszkodni sohasem fognak. Soha, még akkor sem, amikor a koporsót már a ház falához dönti a temetési ceremónia mestere, ha a mankót a hónuk alá szorítják, hogy járni tudjanak! Azt a nyers, hajdúsági, pusztai ridegséget magukkal vitték a siklósi várat körülölelő szelíd dombok közé is, és megdöbbentik vele az embereket. Szinte érzem: nyársra húzva forgatják őket a pokol lángja fölött, amit a szenvedés szít szüntelenül, s akkor is azt rebbenti el só- hajnyi nyögésük: nálunk minden a legnagyobb rendben van. Minden rendben! — A szívem miatt? — kérdeztem még egyszer, mert még mindig nehezen, hittem el, hogy elhangzott ez a mondat. — Igen — mondta Pityu megértést kérőén, mosolyogva, mint aki rádöbben, hogy illetlenül többet beszélt a kelletnél. Egy másodperc töredékéig rámeresztettem . tekintetemet. — De hiszen ez irtózatos! — üvöltöttem fel. Pityu megdöbbent. Ujjai lecsúsztak a pohárból. combjába kapaszkodtak. ■ Aztán végigcsurgott arcán a mindenkit foglyul ejtő. kedves, támaszt ígérő, erőt adó mosoly: — De Miska bácsi, miért? Hiszen nálunk minden a legnagyobb rendben. Komolyan: minden rendben! Ez megérthetetlen! Bába Mihály > i k
