Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

in Fr. i r r írtat) 1978. JÜNIUS 8.. KEDD Mesélő muzsika — Solymáron SZOKOLAY SÁNDOR GYERMEKMŰSORA Mese és énekszó..la gyér- I lint, a solymári kisiskolások mekkor soha el nem halvá- 1 kórusának vezetője, a zene­nyodó első élményei... Ki tudná hatásuk alól kivonni magát?' Figyeljünk csak!...: apró lábak dobogása, hősi kalandok dallama hangzik a zongorán: megérkezett Hü­velyk Matyi. A zongoradara­bot egy tizenhat éves fiatal­ember komponálta, ez volt első szerzeménye. Elmúlt az­óta három évtized... az opu- szok sokasodtak, szerzőjük, Szokolay Sándor ma már vi­lághírű, Kossuth-díjas mű­vész. „— Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyek­nek írjon, sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen rá...” — Kodály gondolatai jutottak eszembe Solymáron a műve­lődési ház piciny nézőterén, amikor a gyerekek tágra- nyílt szemét s a szülők gyer­mekkort visszaálmodó moso­lyát láthattam a Mesélő mu­zsika hetvenperces élménye alatt. A karmesteri emelvényen a zeneszerző: Szokolay Sándor. A zongoránál fia: Szokolay Gergely, a Zeneművészeti Fő­iskola Kamarazenekarában a kisebbik fiú: Adám fuvolázik. A nézőtéren a legidősebbek között ott van Szokolay Bá­szerző édesapja. Három gene­ráció., ám a zenében egyaránt fiatalok... Bemutatkoznak a hangsze­rek külön-külön és együttvé­ve is:' felhangzik a fuvola, pikoló, oboa, klarinét, fagott és trombita, majd megszólal­nak a vonósok. Vékonyan a hegedű, kicsit mélyebben a brácsa, szép althangon a cselló. A harangjáték és a bongó az ütőhangszereket képviseli. A zongorán a Csú­folódó és a Játszótér akkord­jai szólnak, majd a zenekar is Játszótérré alakul. Komar- nicki Zita énekművésznő a Születésnapi köszöntőt és a Fekete Dani című névnapi köszöntőt mutatja be. Tarka virágoskert; a Budapesti Leánykar következik három vidám dallal. — Hallottatok már zenélő órát? — kérdezi Szokolay Sándor és máris bemutat egyet, majd a gyermekkori élményből született zongora- darab viszi tovább a mesemu­zsikát. Állatokról hallunk kedves dalokat; Komarnicki Zita tol­mácsolja a meseszarvas, a hangya, a tücsök és a kisegér hangjait. A kórus segítségé­TV-FIGYELO Könyvhét. Nemcsak az égi áldás hullott tetemes meny- nyiségbem kőre és mezőre az elmúlt napokban, hanem könyv is annyi fogyott, mint még soha. Aki végignézte a "vasárnap esti Hét című riport- műsort, az a most lezárult ünnepi könyvhét forgalmának súlyos millióiról hallhatott, no meg arról, hogy még a legin­kább hozzáértő szakembere­ket is meglepte az olvasniva­lók iránti heves érdeklődés. Dr. Marczali László kultu­rális miniszterhelyettes — aki Horváth János műsorvezető kérdéseire felelve vonta meg a páratlan sikerű rendezvény mérlegét — maga is jóleső csodálkozással nyugtázta, hogy az országos kötetvásár egyik első számú sztárja a Magyar Szinonimaszótár lett. Tudományos munka létére majd negyvenezer példányban kapkodták el, szinte órák alatt... A szóban forgó könyvheti képsorban megszólaltatták az erdélyi magyar irodalom egyik legaktívabb személyisé­gét, Balogh Edgárt is, aki a veszprémi könyvutca sátorai mellett válaszolt Kovalik Ká- rolynak. Azt mondta, amit oly sokszor papírra vetett: az írás — szolgálat; cselekedni kell vele, elvégezni valamit. Maga, mint közíró, a köz ügyeit szolgálta, szolgálja, mégpedig a Duna menti né­pek nagy családjának a kö­zeledését. Balogh Edgár mellett egy másik — immár irodalomtör­téneti mércével mérve is je­lentős — híresség, József At­tila, Radnóti Miklós meg még számos más nagy írónk, köl­tőnk első kiadója, Cserépfalvi Imre is megszólalt a képer­nyőn. Ö az első, 1927-es könyvnap emlékét idézte, amikor kísérletképpen meg­próbálták a sátorvásznak alól kínálgatni a köteteket. Noha akkor csak néhány tucat ki­advány talált vásárlóra, még­is az a fél évszázados ötlet nőtt meg úgy, ahogyan arról ez a nagyon szívesen végigfigyelt tudósítás most eldicsekedett. Környezetvédelem. » Tegnap, június 5-én — na, hogyan is célszerű mondani? — ejtődött a szokásosnál is több szó há­zaink és lakhelyeink környé­kének mind fenyegetőbb pisz- kolódásáról. Az egyre számo­sabb világnapok sorában ugyanis e hétfőre, a környe­zetvédelmi világnap sorolta­tott be. A tv sem hagyta szó nélkül az eseményt, és egy ritka ügyes összeállításban idézte fel mindazt, ami a szemetelés és az olaj eífolyatás dolgában idehaza történt. Inkább elke­serítő, mint szívderítő híreket ismertetett egymás után a Hétnek ez a másik, Ugyancsak közérdekű összefoglalója. Vál­tozatlanul érvényes az a mé­rés, hogy naponta 180 tonná­nyi olaj úszik el naponta a fővárosnál — s így Pest me­gyében is végestelen-végig — a Dunán. Akácz László vei utazni indulunk; először kocsin, majd füstös vonaton... Elfáradtunk, a két kis zongo­raszám megpihentet, mielőtt a kórus a Miniatűr kantátába fogna. Hangversenytermi bemuta­tó következik, a Névcsúfoló ABC-t kétszer is el kelj éne­kelnie a lánykarnak. A to­vábbi sikert meseoperák rész­letei, népdalfeldolgozások, fuvolaszóló, vidám kórusok zenekari kísérettel garantál­ják, majd karácsonyi hangu­latot varázsol néhány gyer­tya fénye és az elhangzó da­lok ... Egy csöppnyi kislány, Kandikó Nikoletté vállalkozik szólóéneklésre, jutalma egy dedikált kotta. A nagyobbak közül Milbich Olga bizonyít­ja, hogy Solymáron is tud­nak sok szép népdalt a gye­rekek. Vidám közös éneklés után a Mesélő muzsika mű­sor befejeződik, de a közön­ség alig akarja elengedni a vendégeket. Gyűlnek a be­cses autogramok... Érdekes véletlen, vagy tu­datos műsorszerkesztés ered­ményeként az előző heti ki­emelkedő élményt nyújtó hangverseny (a debreceni Kodály Kórus és a MÁV Szimfonikusokból alakult ka­marazenekar) karnagya az a Gulyás György, aki a békés- tarhosi első magyar ének­zenei általános iskola és gim­náziumi megalapító igazgatója volt, ahol Szokolay Sándor az életre szóló pályaindítást kap­ta. A solymári zenei heteken tanár és tanítvány egyaránt hitet tett Kodály 1953-ban megfogalmazott gondolatai mellett: „... a ;művészetet a néphez, a népet a művészet­hez közelebb vinni... szűn­jék meg a falu árvasága, az egész ország olyan legyen, mint egyetlen élénk vérkerin- gésű város...” Pintér Emőke Hatékonyabban segítik a közművelődést MEGALAKULT A PEST MEGYEI KÖNYVTÁROSOK EGYESÜLETE Az MSZMP Pest megye Bi­zottsága, a Pest megyei Tanács és a megyei művelődési köz­pont és ‘könyvtár rendezésében a mégyei könyvtári napok keretében tegnap délelőtt a váci Madách Imre Művelődé­si Központban megalakult a Magyar Könyvtárosok Egye­sületének Pest megyei szerve, zete. Az alakuló ülésen részt vett dr. Székely Sándor, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. Az értekezletre a me­gye szinte minden könyvtá­rából érkeztek vendégek. Az ülést a művelődési köz­pont színháztermében Békés György, a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár igazgatója nyitotta meg. Kovács Dezső, a Könyvtáros Egyesület főtitkára beszédében ismertette a Magyar Könyv­tárosok Egyesülete és a most megalakult megyei szervezet célkitűzéseit. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete — az 1935-ben ala­kult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének jogutóda — a könyvtárak és tájékoztatási intézetek mun­katársainak társadalmi szerve­zete. Ez a fórum hivatott arra, hogy elősegítse a könyvtárosok szakmai és politikai tovább­képzését, a szocialista könyv­tárpolitika megvalósításának támogatását, a magyar könyv­tárügy nemzetközi kapcsola­tainak ápolását és fejlesztését. Az egyesületnek az országban 2700 tagja van, és tizenhat szervezetben, öt szakmai szek­cióban működik. A most tizenhetedikként megalakult szervezetre igen nagy szükség volt, hiszen a me­gyében 260 főfoglalkozású könyvtáros dolgozik. A Pest megyei Tanács hosszú távú fej­lesztési tervében pedig még 550 könyvtáros munkába állí­tása szerepel 1990-ig. Mint Kovács Dezső elmond­ta, az új Pest megyei szerve- zét fő célkitűzése az, hogy erő­sítse a megyében működő kü­lönböző könyvtártípusok mun­katársainak kapcsolatait, egy­más munkájának jobb megis­merését. Szeretnék, ha fóru­mot adna a szakmai vitáknak, felkarolná a könyvtárak fejlő­dését elősegítő kezderpényezé­seket, továbbképző előadáso­kat, tapasztalatcseréket szer­vezne. A Könyvtárosok Pest megyei Egyesületének elő. kell segítenie mindazon feladatok megvalósítását, amelyek a köz- művelődési munkából a könyv­tárakra hárulnak. Kovács Dezső tájékoztatása után Katsányi Sándor, és Szen­té Ferenc, a Könyvtártudomá­nyi és Módszertani Központ osztályvezetői tartottak elő­adást a könyvtárosok képzésé­ről, illetve a könyvtárak szere­péről a jövő társadalmában. Ezután az ülés résztvevői el­fogadták az egyesület ideigle­nes vezetőire tett javaslatot,. mely szerint Weisz Gábor, a váci városi-járási könyvtár igazgatója, Tamási Katalin, a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár munkatársa, dr. Fekete Józsefné, a gödöllői Árammérőgyár könyvtárveze­tője, és* dr. Föláty Pálné, a fóti nagyközségi könyvtár vezető­je intézik az egyesület ügyeit a novemberi közgyűlésen tar­tandó végleges ve'zetőségválasz- tásig. B. M. < Szombat este — KÖZMŰVELŐDÉS, KULTURÁLIS ÉLET A NAGYKÖZSÉGBEN Pilisvörösvár, szombat este hat óra, Jókai Művelődési Ház. — Elnézést asszonyom, hová megy? — Németórára. — Most, szombat este? — Igen, a nagyközség peda­gógusai ilyenkor érnek rá leg­inkább.' — Érteim, ők tartják az órákat. A PUBLICISTA Az itt és most realitásában Balogh Edgár látogatása Szentendrén E ste az asztal sarkára tettem. Az új könyv olyan, mint a legfrissebb nőismerős: tit­kokat, sorsot rejtő, megfejteni való és létezésében csábító. Nem tudok szaba­dulni attól, hogy örökre felelősségre von majd a könyv dedikációja: „...kartársam­nak, aki Budapesten állja a vártát. Szere­tettel Balogh Edgár, 78. VI. 2-án. Szentend­re.” De hiszen állom-e és hihetem-e, hogy állom? Erre mindig válaszolnom kell majd Balogh Edgárnak és hitem szerint mind­azoknak válaszolnunk kell, akiknek hasonló sort jegyzett. A beatirodalom szabad asszociációi csábí­tanak, hogy szimultán váljon átélhetővé a valóságélmény, s mindaz, amit ez a találko­zás emocionálisan Kiváltott. Ballonzakóban, kezében svájci sapkájával gyalogosan érkezett a HÉV-megállótól a 72 éves mester. Feszeng­ni kezdtem a kora esti napsütésben, amely lágyan tört meg a szentendrei művelődési központ előtt sorakozó autók lakkján. Örültünk érkezésének, de a konferáló könyvtárostól vártunk. pontosabban hiába vártunk egy mondatot A hírverés szerint Balogh Edgár kolozsvári magyar íróval együtt kellett volna érkezni Franyó Zoltán Temesvárott élő költőnknek. Sajnos, őt hiá­ba vártuk. Már a hét közepén érkezett a hír, hogy a 91 éves lírikusunk beteg, az ágyához kötött. Kívánjunk mielőbbi gyógyu­lást a megannyi szép vers és csodálatos műfordítás szerzőjének. — Közíró vagyok, publicista — amint idé­zem Balogh Edgár önvallomásának első mondatát, ismét felidéződik az ünnepi könyvhéten megjelent Szárnyas oltár című kötete és abból a Szép szó fejezet alcíme: „A publicista — kiborulós öregember, oly­kor bámulatosan tudja tárgyilagosnak fe­gyelmezni magát.” — Mindig a politikumot tartottam munkám lényegének, mióta csak írok: A Duna-völgyi kis népek közös sorsa foglakoztatott. Ez a gondolat vezetett fiatal koromban a falukutatások megkezdésére, amely a csehszlovákiai diákok és fiatal értel­miségiek körében követésre talált és a Sarló mozgalom születéséhez vezetett. A falvak életének vizsgálata mellett az foglalkoztatott: hogyan élhetnek együtt a közös boldogulás érdekében a szláv, román, német és ma­gyar kisebbségek, nemzetiségek, az őket kö­rülfogó néppel. Hiszen ezek a nemzeti kul­túrák számtalan síkon találkoznak, hatnak egymásra és rokonulnak. Természetesen meg kell őrizni a nemzeti hovatartozás tudatát. De a történelmi együttélés következtében kialakuló kisebbségi humanizmus lehetővé teszi a kettős kötődést; hogy a magunk kul­túrája mellett sajátunknak érezzük azoknak a népeknek az értékeit is, amelyekkel közös a sorsunk. — Az együttélés azonban történelmileg mindig konkrét, az itt és most realitásában jelenik meg — folytatta Balogh Edgár. — A népek sorsa iránti figyelem, az együttélés erkölcsének vizsgálata tesz közíróvá. És pub­licistává abban az értelemben, hogy mindig a valóság képsíkján, konkrétan próbálom megfogalmazni mondandómat. Romániai író­társaimmal együtt igyekszünk a szocializmus gondolatvilágában megőrizni a nemzeti tudat mellett a nemzetiségi tudatot. Balogh Edgár hatalmas ívű életpályáját őr­helyek — várták — jelzik, amelyeket a né­pek sorsa iránti felelősségtudat távíródrótjai kötnek össze. És élete is regénybe illő: Te­mesvárott született, Pozsonyban végezte kö­zépiskoláit, Prágában az egyetemet, aztán baloldalisága miatt 1935-ben kiutasították Csehszlovákiából, előbb Brassóban, majd Ko­lozsvárt telepedett le, 1948-ban tagja lett a román nemzetgyűlésnek, útja a Bolyai Tu­dományegyetem tanszékvezetői és rektori beosztásáig vezetett, közben a nagy múltú Korunk című folyóiratot szerkesztette. Sor­sának minden fordulójához kötődik egy-egy nagyszerű könyv. Művek és évszámok persze minden alkotó­nál mutatnak valami felszínesnél több érde­kességet De különösen érdemes Balogh Ed­gár beszédes könyveiméit és a hozzájuk csat­lakozó évszámokat végigtekinteni: Íratlan történelem (1939); Az igazi 1848 (1948); Egye­nes beszéd (1957); Hét próba (1965); Intel­mek (1972); Dunavölgyi párbeszéd (1974). A korántsem teljes felsorolás még ebben az évben két kötettel bővülhet. Már nyomdába vannak a Szolgálatban, valamint a Táj és nép című könyvei. Az ünnepi könyvhét eseményei között ma­radandó emlékű találkozó volt Balogh Edgár szentendrei látogatása. Az írót elkísérte Ko­lozsvárról Alexandru Cpariu, a Dácia könyvkiadó igazgatója, aki maga is író. A véletlen úgy hozta, hogy nemzetközi lett a késő estébe "nyúló beszélgetés. Balogh Edgár érkezésének hírére Szentendrére látogatott Jobbágy Károly költő és Jurij Skrobinec uk­rán költő-műfordító. I eglepő és szívet melengető érzéssel iga­zolódtak azok a gondolatok, amelye­ket Balogh Edgár a szomszéd népek kultúrájának közös értékéről mon­dott. Jurij Skrobinec csaknem hibátlan ma­gyarsággal számolt be munkásságáról, azzal büszkélkedve, hogy megbirkózott Toldi Mik­lóssal: ukrán nyelvre fordítva Arany János elbeszélő költeményét. Kriszt György M — Félreérti, őket tanítják, így engem is. Én óvónő va­gyok. r * Órára sietve Balázs István, a művelődési ház igazgatója segít: ' — Német nemzetiségi falu­ban elengedhetetlen, hogy a gyermekekkel közvetlen kap­csolatban álló óvónők, tanítók, tanárok, tanítványaik anya­nyelvén is megértessék magu­kat. Pedagógusaink beszélnek németül, szombatonként azon­ban továbbképzést tart szá­mukra Guth Zoltán egyetemi tannársegéd. — Mi a további program mára? — Hétkor a galambászok tartják szokásos megbeszélé­süket, értékelik a legutóbbi röpvenseny eredményeit. — Más? — Jöjjön velem! ' * Építés közben Kint a szürkületben nagy épület vázának körvonalai bontakoznak ki. — A régi otthonunk már olyan állapotba került, hogy felújítását, átalakítását nem halogathattuk tovább. Tavaly ősz óta itt csak három-négy szobát tudunk használni. Ezekkel sakkozunk, hogy kü­lönböző szakköreinket átment­hessük a felújításig. A bábo­sok, az irodalmi színpad, az ebtenyésztők, a fúvószenekar és a többiek is tovább foly­tatják foglalkozásaikat — És a híres, többszörös díjnyertes nemzetiségi népi- tánccsoport? — Hol itt, hol az ifjúsági házban próbálnak, ugyan­olyan szorgalommal és ered­ménnyel, mint régen. Mind­annyian tudjuk, az átmeneti állapot csak zavarhatja, de nem ronthatja munkánkat. — Mi lesz, ha elkészülnek? — Az még kicsit odébb van. A nagyterem befogadóképes­sége egyharmadávai nő, öltö­zők, zuhanyozók, kelléktár ké­szül, a szakköri szobák is csi- nosodnak. Tovább érdeklődöm: — Tudnak majd élni a megnövekedett lehetőségek, kel? Lesz közönségük, új tár­saik? Hagyományokat ápolva Balázs István mosolyog. — Korábban évenként hat­van-nyolcvan nagy rendez­vényt tartottunk. A színházi előadásokon, a koncerteken, a műsoros esteken az összes pótszékünk; kevés volt. Nyolc­tíz országjáró utat idén is1 szervezünk, bár a térképen egyre kevesebb az a hely, me. iyet még nem láttunk volna közelről. Még Bécsbe, Po­zsonyba is eljutottunk. Nem­zetiségi kultúránkat ápolni, a német tánc, zene, ének ha­gyományait feleleveníteni — ez a kitűzött célunk. A kü­lönböző díjak, oklevelek bizo­nyítják, hogy ez lassan sike­rül Műsor a Tárnában — Nem akarok senkit meg­bántani, de aki először jár er. re, annak is feltűnik, hogy itt meglehetősen sok a presszó, bisztró, vendéglő, italbolt. Szombat esténként most a művelődési ház — objektív okokból — nem nagyon tud olyan programot adni, amely ezekről a helyekről idecsábí­taná az embereket, elsősorban a fiatalokat. — Szombaton sem is. De szerda este a Tárna étterem­be. Gazdag György disco-mű- sorára száz-százötven fiatal mindig eljön. A tánchoz, ze­néhez, mást is kapcsolunk. Bűnügyi filmet vetítünk pél­dául, melynek végén egy kri­minológus a bűnüldözésről tart előadást. Az erkölcs kér­déseivel kapcsolatban, folytat­va a gondolatsort, higgye el. a hazafiságról is lehet beszél, getni, és ez már messze túl­nő egy szimpla discó-progra- mon. Azt hiszem, ez is hozzá­járult ahhoz, hogy hat éve, amióta a művelődési ház igaz­gatója vagyok, rendezvényein­ket kultúrált, vonzó légkör­ben tarthattuk meg. Andai György Tanév vége a dolgozók iskoláiban Befejeződött a tanítás a dol­gozók általános iskoláiban, és hétfőn megkezdődött a vizsgák sorozata. Az idei tanévben is több mint 50 ezren tanultak napi munkájuk mellett, s az elsajátított ismeretekről — az esti tagozatok 7—8.. osztályo­sainak kivételével — a június 30-ig tartó vizsgaidőszakban adnak számot. A szeptemberi tanévkezdé­sig folyamatos a beiratkozás a dolgozók általános iskoláiban. Az Oktatási Minisztérium a továbbtanulási lehetőségekről részletes tájékoztatót bocsá­tott ki, s az megkönnyíti a munka.’ és a családi körül­ményeknek, az egyéni adottsá­goknak és érdeklődésnek leg­megfelelőbb tanulási forma kiválasztását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom