Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1978. JÜNIÜS 11., VASÁRNAP-Mirian 5 Ma a holnapért Milyen az üzemi demokrácia? Színes klubélet Tápiószelén Nem kell senkit csalogatni Tizenkét éve áll a Mechani­kai Laboratórium Híradás- technikai Kísérleti Vállalat dunakeszi gyáregysége élén Valett Gyula. Nem panasz­kodik: a tavalyival igen ered­ményes évet hagytak maguk mögött, túl is teljesítették a tervüket. Ennek következté­ben átlagosan kétheti munka- bérnyi nyereségrészesedést tudtak kifizetni dolgozóiknak. De nem mindig igaz, hogy az előző esztendő teremti meg az alapot a következő évi mun­kához: az idei első négy hó­napban — különféle okok miatt — jóval kevesebb1 ter­melési értéket állítottak elő a számítottnál. Pedig feladataik nagyok, tervük feszítettebb a tavalyinál. Ahhoz, hogy de­cember 31-ig eleget tegyenek kötelezettségeiknek bizony hajtaniok kell, s ez csak ak­kor lehetséges, ha a munka­helyi közösség a vezetők mel­lé álL Nem csupán végrehajtók Mi kell ehhez? Elsősorban az, hogy az emberek tudjanak a gondokról, választ kapjanak a kérdéseikre, vagyis ne érez­zék: ők csupán végrehajtói az utasításoknak. Miként vonják be a dolgo­zókat a döntések előkészítésé­be? Egy-egy fórum betölti-e rendeltetését, megfelelően szolgálja-e a célt: az üzemi demokrácia fejlesztését ? A munkások értik-e, hogy érde­mes szólniuk, mert szavuk nem pusztába kiáltott szó? Iz­galmas kérdések, s amint a vá­laszokat keressük, kitűnik, a különböző szintű vezetők és munkások nem egyformán elégedettek. Az igazgató egy 1977 novem­berben kelt vállalati értesí­tőt tesz elém az asztalra; ve­zérigazgatói utasítás az üze­mi demokrácia továbbfejlesz­téséről Azt rögzíti, milyen szerepet szánnak az üzemi négyszögeknek, milyen kérdé­sekben, milyen gyakran kell összehívni a különböző válla­lati testületeket, s hogy ki­nek; ki a partnere és hasonló­kat. — Nálunk a szakszervezeti bizalmiak véleményét évek óta kikérték a gazdasági ve­zetők, a munkaügyi osztá­lyunk sem fogadott el aláírá­suk nélkül béremelési javas­latot — magyarázza Valett Gyula. — Az viszont más kérdés, hogy csak aláírták-e vagy vállalták is a felelőssé­get. Tapasztalatom szerint itt, nincs gond a demokratikus elő­készítéssel és döntésekkel. Azt szeretnénk elérni, hogy segítségnek érezzék az üzem­vezetők, a művezetők is a fe­lelősségmegosztást. Szerintem jó úton haladunk. Tágult a látókör S mi a véleménye a gyár pártbizottsága titkárának? — Az MSZMP Központi Bi­zottságának áprilisi határozata világosan leszögezi, hogy je­lentős lépésekre került sor az üzemi demokrácia továbbfej­lesztésében — mondja Gere János. — Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy állandó, folyamatos feladat a meglévő keretek — fórumok — tarta­lommal való megtöltése. Mi is azt tartottuk legfontosabbnak, hogy minél több embert be­vonjunk a vállalati közélet­be. A közelmúltban megtartott brigádvezetői értekezlet, vala­mint az üzemi szakszervezeti bizottság és a bizalmiak kö­zös tanácskozása alapján, úgy vélem, tágult az emberek lá­tóköre, túllátnak munkahelyük érdekein. A gyáregységben csaknem két évtizede dolgozó Ulveczki Tibomét három éve választot­ták meg az üzemi szakszerveze­ti bizottság titkárává. Ö mond­ja: — Tavaly júniusban jelent meg a SZOT és, a Miniszter- tanács közös rendelete az üze­mi szakszervezeti bizottságok bizalmi értekezlet összehívá­sáról. Már évekkel ezelőtt létrehoztunk ilyen fórumot. Kezdetben a bizalmiak bátor­talanok voltak, nem sokat tet­tek munkatársaikért. Mostan­ra sokat fejlődtek, egyre fel­készültebbek. A bizalmihe­lyettesek zöme 30 éven aluli, így van lehetőség fiatalítani az aktívahálózatot. Jobb hozzá­értésük érdekében jelenleg is különféle munkaügyi kérdé­sekről oktatjuk a szakszerveze­ti bizalmiakat. Így érhetjük el, hogy ne csupán pénzbesze- dők legyenek, hanem magya­rázatot is adhassanak a tag­ság kérdéseire. < Szókimondó vasasok Dobó Gyula, a szakszerve­zeti bizottság elnöke vezet a forgácsoló üzembe, ö maga is esztergályosként dolgozik ott. — Egyre inkább meghallgat­ják az emberek véleményét. Sokat javult például a terme­lési tanácskozások színvonala. Mivel látják, hogy van értel­me, szólnak. A vasasok min­dig is szókimondók voltak. Elmondja, a forgácsolóknál is nagy a munkaerőhiány s emiatt sokszor túlórázni kény­szerülnek. S egy más kérdés­ről: ott, ahol teljesítmény­bérben dolgoznak az emberek, szinte kizárt az igazságtalan béremelés, a prémiumeloez- tás. — Mi izgatja leginkább a munkásokat? Például az óra­bérek, a jutalom, a segélyek, a lakáselosztás — kapcsolódik a beszélgetésbe Termann Jó­zsef művezető. — Ha kevés pénzzel rendelkezhetünk, tör­hetjük a fejünket, s bizony könnyebb, hogy megosztjuk a felelősséget a bizalmiakkal, a ] KISZ képviselőivel. A legna­gyobb gondot talán az okozza, hogy gyorsan, azonnal kell döntenünk. Sakk-matt helyzetek Tíz műhely pártalapszerve- zeti titkára Szabó Jenő, 18 éve lépte át először a gyárkaput. — Üzemi demokráciát nem lehet csinálni, vezérigazgatói utasítással. Nevelni kell az embereket: — szögezi le a vé­leményét. — Itt már elkez­dődött valami, a dolgozók ér­deklődnek a gyár dolgai iránt. Ez abból is adódik, hogy sok a magasan kvalifikált szak­munkás. De, még több hatá­rozott véleményre lenne szükség. Ma már senki sem szereti a bólogató Jánosokat. — Csak akkor bólogatnak az emberek, ha rákényszerülnek — tiltakozik Filkó László, ö is törzsgárdatag, 26 éve dol­gozik itt, a , Gagarin szocia­lista brigád vezető-helyettese. — Mit értek ezalatt? Gyak­ran kevés időt kapunk egy- egy téma átgondolásához, meg­beszéléséhez. Hirtelen kell dönteni, sakk-matt helyzet elé kerülünk. Ha a termelési ta­nácskozáson szólnak, hogy fiúk, módosul a kollektív szerződés, ezentúl hosszabb a munkaru­ha kihordási ideje, mit lehet tenni? Ha kérnek is előre ja­vaslatokat — s mi adunk is — ezeknek csak egy része jut el a felsőbb vezetőkhöz. S a döntésekről is nagysokára hallunk. — így igaz — helyesel az szb-elnök. — Sok lépcsőt, fó­rumot megjárnak a vélemé­nyek, egyrészük elsikkad. Pe­dig az a helyes, ha az embe­rek megtudják, hogy eseten­ként miért nem teljesíthető a javaslatuk például a korlá­tozott anyagi lehetőségek miatt. — Ha fejleszteni akarjuk az üzemi demokráciát, a tájékoz­tatáson kell javítani. No, meg a szakszervezetnek erősebben kell védeni a dolgozók érde­keit. Ne győzze meg minden esetben a gazdasági vezetés a szakszervezetet — jelenti ki Filkó László. Partnerek-e a brigádvezetők? Fejér Gábor művezető más témát vet fel. — Olyanok ke­rüljenek az egyes döntési jog­gal bíró fórumokba, akik hoz­záértők és szívesen is dolgoz­nak a közösségért. Vezetőként1 is elfogadom partnerként a bi­zalmit, de valóban az legyen. Esetenként, fent, magas fóru­mon határoznak el valamit, mi csak később szerzünk róla tudomást. Mondok egy példát is. A havi kétszeri fizetésről havi fizetésre állították át a gyárunkat. Nem örültek neki a munkások. Az össz-bizalmi értekezletet pedig összehívták előtte s a résztvevők jóvá is hagyták. És az emberek? Csök­kent a szakszervezet tekinté­lye. Csendesen hallgatja a be­szélgetést Varga László üzem­vezető, most ő veszi át a szót: — Az a baj, ha az infor­mációáramlás elakad a szak- szervezeti bizalmiaknál. Ezt joggal sérelmezik sokan. Ám az, hogy ma még akadnak gondok, nem jelenti, hogy nincs előrelépés. Mindenkinek bele kell tanulnia a feladatok­ba s becsülettel tennie a dol­gát. Ügy érzem a mi üze­münkben érvényesül a de­mokrácia, jobban, mint a gyár­ban másutt. Például, mi min­dig kitesszük a faliújságra, ki mennyi béremelést, jutalmat, prémiumot kapott. Elejét vesszük a suskusnak, a rossz hangulatnak. — Felelősséggel dönteni a közösséget érintő kérdések­ben, szerintem ez a fejlődés kulcsa — summázza Szabó Jenő. — Ehhez szükséges, hogy tudják a munkások, mihez ké­rik a véleményüket, milyen határozatokra, miért van szük­ség, s mit kell tenni ma a holnapért... Dodó Györgyi A magasba szökkenő falú műhelyek között kisarjadt a fű. Néhány hónapja még sár­ban taposott az ember a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat tá- piószelei üzemének udvarán a modem épületek között. Ügy látszik, a dolgozók megelégel­ték a dolgot, ásót, kapát, ta­licskát ragadtak, elegyenget­ték a talajt, fűmagot vetettek bele. Amúgy sajátjuknak te­kintik a gyárat, amit, röpke tíz év alatt maguk építették a hajdani gépjavító műhelyből, amelyben idén már több mint 11 ezer tonna acél- és vas­szerkezetet gyártanak. Tapétáztak, festettek A kerítés mellett szerényen húzódnak meg a felvonulási épületek. Látszólag kiszolgál­ták a hajdani építőmunkáso­kat, előbb-utóbb bizonnyal összeroskadnak. Ám, lehető­leg utóbb, vélik a munká­sok, főként a fiatalabbak. — így igaz, inkább utóbb, mint előbb — mondja Lesták Pál, a gyári KISZ-bizottság titkára, s magyarázatként hoz­záteszi — az egyik barakk- épületet 1972-ben kapta meg a KISZ-szervezet, mondván: megoldatlan a fiatalok helyze­te, nincsen hol szórakozniuk, csináljanak hát belőle klu­bot. Nagy dolog volt ez, hi­szen az idő tájt éppenhogy ki­bontakozóban volt az ifjúsági klubmozgalom. Mondanom sem kell, a gyári ifjúság nagy örömmel vette birtokába a helyiséget, szeretettel alakítot­ta, szépítette. Még ma is él a fiatalok em­lékében a közös klubépítő munka nem egy maradandó eseménye, epizódja. Kialakí­tották a belső teret, azaz ki­Nemesített haszonnövények A szója, a borsó, a napraforgó és a repce felhasználása napjainkban, mind nagyobb szerepet kap az emberi táplál­kozásban és az állati takarmányozásban. Az alapkutatáson és az agrotechnikai kísérleteken kívül e növények nemesítése al­kotja a gerincét annak a munkának, amit az iregszemcsei Ta­karmánytermesztési Kutató Intézetben végeznek. Képünkön: A napraforgó mesterséges beporzása. M agányos kaszás az országút szélén. Előtte derékig ér a fű, mögötte nyújtózik a rend egyenes sávja. Kaszája nyo­mán egymásra dőlnek a szálak. Fölnéz, hunyorít, kezefejével vé- gigtörli verejtékező homlokát, aztán folytatódik minden: em- ber-kasza-fű kiegyensúlyozott, harmonikus mozgása. A másik oldalon kis boglyák kuporog­nak, fürge vasvillákra várnak, hogy tömött pótkocsin rázkód­janak a pöfögő traktor után. Ez a széna sorsa, az emberé meg, hogy kaszáljon. Dobos határában keskeny parcella, messziről úgy vélem, burgonya virágzik rajta. Az is. A bokrok tövét három asszony igazgatja; két idősebb, hosszú ujjú ruhában, sötét fejkendő­ben, meg egy fiatal, fürdőruhá­ra vetkőzve. Elnézem, ahogy haladnak. Azok ketten ott elöl föl se néznek, a fürdőruhás háromszor is megtámaszkodik kapája nyelén, mire a sor vé­gére ér. Ott hosszabb pihenőt tart, egyengeti a derekát csípő­re tett kézzel, a nap felé eme­li tekintetét, aztán erősen pi­ruló vállára pislant, sóhajt és fordul. Hiába, a barna bőrért meg kell szenvedni. Egy teherautón, kövér ser­tések kókadoznak, megadóan vetik egymásnak az oldalukat. Ha tudnának beszélni, bizto­san vizet kérnének, hűs pocso­lyát, áldott árnyékot. De tűr­nek. Mi mást tehetnének? Az emberek, akikre rábízták őket, nyelik a hideg sört a Sárgacsi­kóban, Újlengyel csárdájában. A pultnál presszókávé és fagy­lalt is van — de nincs szün­nap. Hogyan győzik? Váltással. Mert így is lehet, ha van, aki vállalja. Ameddig a szem ellát, piros- lik a pipacs. Amott, a kiserdőn túl kukorica sorol végtelen táb­lákon, bizony, elég satnya. Két vakációzó fiúcska cselleng egy kerékpáron. Nem gondolnak a kukoricával, élvezik a nyarat, a szabadságot. Most megállnak. Az egyikük leszáll, ráveti ma­gát a pipacsokra, s — míg a festették a falakat, lambériá­val burkolták, hogy tet­szetősebb legyen. A tapétázás, elegendő gyakorlat híján ne­hezebben ment, a rakoncátlan papír minduntalan felkunko- rodott. Hanem a fiatalok szakkönyveket vettek a ke­zükbe, azokból vettek megfe­lelő' útmutatást szerezni a munkához. Százan is eljönnek Ez volt a kezdet. Először tíz-tizenöt fiatal járt le a klubba, igaz a gyári munká­sok létszáma sem volt több százötvennél. Televíziót vásá­roltak az ifjú munkások, ké­sőbb magnetofont, lemezját­szót is kerítettek. Közben ter­jeszkedett, növekedett az üzem. Hajdan kiszorítóst játszhattak volna a fiúk és .a lányok a klubban, ma lapjá­val sem igen férnek be a he­lyiségbe egy-egy szombat es­te. — Megnőtt az érdeklődés a klub iránt — fűzi tovább a szavakat Lesták Pál. — Ennek persze több oka van: egyrészt nagyon sok a fiatal az üzem­ben, csupán a KlSZ-szerve- zetben százötvenen tevékeny­kedünk. Másrészt a faluban sem igen akad egyéb szórako­zási lehetőség. Ma már ott tartunk, hogy egy-egy rendez­vényünkre száz fiatal is eljön. Régebben szinte el kellett csalogatnunk a kocsmából a gyerekeket. Ma már?! Meg kell nézni, amikor egy-egy táncos-zenés rendezvényt tartunk, kiürül az eszpresz- szó, a vendéglő. Alig lehet elképzelni, ho­gyan fér el a viszonylag szűk klubhelyiségben ennyi fiatal, Hát még hogyan tud táncolni? Mindenesetre meg­gondolandó, hogy Tápiósze­lén, ahol nem működik mű­velődési ház, s elvileg ugyan létezik további három — szé­pen berendezett... — ifjúsági klub, egyedül a gyári fiatalok mutatnak fel eredményeket. Sorolhatjuk is rendjén: utóbb bejutott csapatuk a Köszön­tünk VIT, köszöntünk Havan­na vetélkedő elődöntőjébe, megismerte a tápiószelei üzem és a rokonszenves mun­kásfiatalok nevét — a tele­vízió jóvoltából — az egész ország. Még 1976-ban munkás- mozgalmi vetélkedőt nyertek az ifjúsági klub tagjai. Kérdőjelekkel — Valóban nincsen minden rendjén az ifjúsági klubok háza táján — kapcsolódik a beszélgetésbe Juhász Sándor, a műszaki osztály szerkesztője, a gyári ifjúsági klub vezetője. — Több oka van ennek. Egy­felől sok klubnál hiányzik az anyagi támogatás, de ami en­nél jóvalta fontosabb: sokhe­lyütt szakmai irányítás sincs. Nézzük a mi esetünket! Nem panaszkodhatunk, hiszen a vál­lalattól évente mintegy 10 ezer forintot kap a KISZ- szervezetünk, s ennek az ösz­másik a csomagtartón ülve, meztelen talpát a földre szorít­va tartja a biciklit — hatal­mas csokorra valót szed a se­lyemszirmú virágokból. Nem tudja még, hogy tíz perc múl­va a vékony, zöld szárakat szo­rítja csupán maszatos marká­ban. Púpos dombok hátán messze virít a repce, sárga takaró bo­rítja a tájat. Illatát fölkapja a szél, összekeveri az akácéval, itt az igazi méhecskecsalogató. A faluban épülnek a házak. Mellettünk szinte szemlátomást emelkedik a fal, a; kőműves kanalából loccsan a^malter, rá a tégla, újabb malter, újabb tégla. A mester fütyül, együtt a rádióból szóló cigánymuzsi­kával. A szövetkezet gépmű­helye előtt már aratásra gon­dolnak a kombájnok. Nyár van újra. Bálint Ibolya szegnek jó része a klubra megy el. Korábban az ifjúsági klubok szakmai irányítását és támogatását a helybeli műve­lődési intézményeknek ren­delték alá. Tápiószelén azon­ban nincsen művelődési ház. A járási művelődési központ­tól — bár ismerik a klubot másutt is a járásban — 1972 óta még senki sem jött el hozzánk (!), hogy egyáltalán érdeklődjön a munkánkról. Műszaki emberek vagyunk, érthető, hogy nehezen jövünk bele a kulturális élet kialakí­tásába. Jó tíz év telt el az ifjúsági klubmozgalom kezdete óta. Jó volna már egyszer felmérni, hogyan is áll e mozgalom helyzete napjainkban, mik a további tennivalók. Legutób­bi felmérések szerint mintegy százhetven ifjúsági klub léte­zik Pest megyében. Sok falu­ban kettő-három, miként azt a tápiószelei példa is igazol­ja. Valójában azonban csak kevés klub mondhat magáé­nak érdemi munkát. Pedig létrehozásukra majd minde­nütt társadalmi összefogás bontakozott ki, egy-egy klub építésébe, kialakításába befek­tetett energiát csak többezer, esetenként több tízezer forint­ban lehet mérni. A klub­mozgalom lehetőségei azonban nagyok a fiatalok művelésé­ben, szórakozásuk szervezésé­ben. — Sok érdekes rendezvé­nyünk volt az elmúlt időben — mondja erről Juhász Sándor. — Ellátogattak hozzánk Ma­gyarországon tanuló angolai diákok, polbeat-énekesek. A szolidaritási hónap alkalmá­ból politikai fórumot tartot­tunk neves újságírók részvé­telével. Minden hét egyik délutánján sportnapot tartunk. Működött egy filmklub is ná­lunk, amelyet nemrégiben új­jáalakítottunk. A Pest megyei Moziüzemi Vállalat segítsé­gével hatrészes filmsorozatot mutatunk be Munkásemberek Európában címmel. Télen mű­ködött a magnósklubunk is. Valamennyi KlSZ-rendezvé- nyünket itt tartjuk az ifjúsá­gi klubban. A községiek is Az elkövetkező időszak leg­fontosabb terveiről Lesták Pál beszél: — Gondot okoz a zsúfolt­ság. Nemcsak mi használjuk a helyiséget, hanem itt tartjuk a baleseti oktatást, a tanfo­lyamokat, a továbbképzéseket, a tömegszervezetek rendezvé­nyeit. Vásárolhatnánk, vagy készíthetnénk modernebb bú­torokat és berendezéseket is, de nincsen különösebb értel­me. A gyár mellett már ösz- szeállították a munkások a vastraverzeket, elegyengették a talajt. Társadalmi munkában építjük a majdani épületet, melyben könyvtár, étterem, klub, a művelődést és a szórakozást szolgáló helyisé­gek és berendezések kapnak méltó otthont. És ami a leg­fontosabb: nemcsak a gyár­beliek, hanem a község lakói is használhatják majd a mű­velődési centrumot. V. F. OLAJ, GÁZ Sikeres fúrások A Kőolaj- és Földgázbányá­szati Vállalat kutatócsoportjai az év első öt hónapjában töibb sikeres kutatófúrást végeztek a Dunántúlon és a Duna—Ti­sza közén. Zalában a Dráva- medencében, a Duna—Tisza közén pedig Szánk, Kiskun- majsa, Mélykút, Kiskunhalas térségében találtak iparilag értékes, kitermelésre érdemes mennyiségű földgázt és kőola­jat. A munkálatok folytatódnak. Zalában a nagy mélységű, a 4000—5000 méter mély szerke­zetkutató fúrásoktól remélik a nagyobb hozamú lelőhely feltárását. A szakemberek ugyanis ebben a* mélységben feltételezik az úgynevezett alaphegységet, ahol a szénhid­rogének felhalmozódásának nagy a valószínűsége. i t 3tt a nyár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom