Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

# rr. irr 1978. JÜNIUS 11., VASÁRNAP Megjelent az új ÁB C-s könyv SzázkUen even ezer példány­ban megjelent az új ÁBC-s könyv, amelyből — az új tan­tervek alapján — szeptember­től tanulnak az elsősök. Az új könyv gyakorló pedagógusok: Tiomankovics András és fele­sége, valamint Meixner Ildikó pszichológus munkája. Mind formájában, mind tartalmá­ban lényegesen eltér az eddig használt ÁBC-s könyvektől. Mindenekelőtt: nem egy, hanem négy kötetből áll, az olvasni tanulok, az olvasó­könyv, az írni tanulok és a fel­adatlapok elnevezésű köny­vecskéből, illetve kiadványból. Elsőként majd az olvasni ta- nulok-at forgatják a kicsik és TV-FIGYELO Látókör. Az első csatorna nyolc órakor kezdődő főmű- soraként is bátran levetíthet­ték volna a Látókör című po­litikai vitasorozat csütörtöki adását, hisz’ így vagy úgy min­den előfizetőt érintettek a benne elhangzottak. A már megszokott — amúgy nagyon ügyesen kitalált — gyári kör­nyezetben a társadalmi egyenlőség—egyenlőtlenség témakörét vitatták meg az Irodagépipari Vállalat mun­kásai, meg a szakértőként meghívott közgazdászok, szo­ciológusok, vagyis azt: ki miért tudja többre vinni, s másoknak miért nem sikerül úgy a karrier. Mert hogy ma is tapasztal­ható, házban, telekben, ko­csiban, illetőleg címben és bosztásban is jól lemérhető a különbség, az biztos. Csak­hogy ez a differenciálódás — hallhattuk — már egy újmódi tünet, s létrejöttében nem a társadalmi egyenlőtlenségek, hanem a lehetőségekben ta­pasztalható különbségek ját­szanak szerepet. Vannak na­gyon jól jövedelmező és bi­zony vannak gyengécskén fi­zető munkahelyek, s a bol­dogulása kinek-kinek attól függ, hogy hol tudja leadni a munkakönyvét. Egyelőre — lévén a munka­erő-kereslet igen nagy — nem lehet elrendelni, hogy ki hol fogjon szerszámot, illető­leg tollat. Ám arra annál in­kább lehet s kell ügyelni, hogy az említett egyenlőtlen­ségek lehetőleg ne halmozód­janak túlzottan. Ha valaki — mondjuk egy tanyán iskolá­zott diák — kedvezőtlenebb helyzetből startol, hát annak a hóna alá kell nyúlni, és kettőzött erővel nevelni, okí­tani, nehogy elkallódjon az előbbrejutási versengésben. Ugyanígy kell cselekedni a mostohább viszonyok köze­pette élő településekkel is: bennük is meg kell teremteni az emberséges életkörülmé­nyeket. Mindezekből pedig máris kitetszhet, hogy a cél nem lehet egyéb: a még valóban fönnálló egyenlőtlenségeket fokozatosan különbözőségekké szelídíteni. Amit most elmondtunk, per­sze, sokkalta nyersebben, a jóízű viták de így, de úgy in­dulatával színezve fogalma­zódtak meg, jeleként annak, hogy ez az , egyenlőség— egyenlőtlenség a kék köpe­nyes munkást és a nyakken- dősen ihérlegelő társadalom- tudóst egyaránt erősen foglal­koztatja. Es ha már ily ne- kiszabadultan, a lehető leg­nagyobb nyilvánosság előtt ej- tődik szó róla — az említett és jogosan elvárt szelidülés bekövetkeztéről sem lehetnek kétségeink. Kívánságműsor. A megszo­kottól eltérő, rokonszenves formában jelentkezett csütör­tökön este a tv építők napi kívánságműsora. Szimpátián­kat elsősorban Antal Imre kedves, hangulatos, minden kényszeredettségtől mentes kérdezgetősdije váltotta ki, amelynek során éppen úgy megfaggatta dr. Abrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési minisztert, mint a kőműveskanalak békásmegye­ri emelgetőit. A házcsinálók, az utca- és térformálók tu­catjáról kaptunk így egy szí­vesen látott portrésorozatot, amely mellett — árnyékában? — még a kért számok is job­ban a kedvünkre voltak. Ha szabad kérni: máskor is ilyes­féleképp szerkesztődjön meg a soros kívánságműsor — így ugyanis sokkalta emberszabá­súbb; légköre, hitele, hangu­lata van. A bűn nyomában, a Kék fény kistestvéreként született meg A bűn nyomában című kriminalisztikai sorozat, amely — mint a műsorújság írja — négy részben dolgozza föl a bűnüldözés technikai vonat­kozásait. Kitűnő ötlet, és amint azt az első rész láttán tapasztalhattuk, igen-igen jól sikerült a megvalósítása is. Az ujjlenyomatokról ugyanis annyi érdekességet gyűjtöttek egybe, hogy még a legképzet­tebb krimirajongó sem ma­radhatott kielégítetlenül. Jo­gos izgalommal várjuk a folytatást! Akácz László a szerkesztő ígérete szerint nemcsak olvashatnak belőle, hanem rajzolhatnak is bele, az ábrákat színezhetik, for­málhatják. A melléklete betű­kártyákat, szóképeket tartal­maz, ezeket a gyerekek ki­vághatják a könyvből. Hasz­nálata tehát állandó aktív közreműködésüket igényli, így sajátíthatják el az olvasás és az írás tudományát. Ismeret­len az új könyvben a szótagolt szöveg, és a nagybetűket sem helyettesítik kis piros betűk. Egyidejűleg tanulják ugyanis a gyerekek a kis- és a nagy­betűket, a korábbitól eltérő sorrendben. Az első betű az A a, a második az I i. Az első félévben kötnek ba­rátságot a kisdiákok az írni tanulok munkafüzettel is, amely füzet is, könyv is. Az írott kisbetűk tanításánál, írá­sánál, a szavak írásánál és kapcsolásánál használják majd a gyerekek. A második félévben nyitják ki először hivatalosan az olva- sókönyv-et amelyben a gyer­mekek lelkivilágához közel­álló, színes rajzókkal illuszt­rált versek, elbeszélések talál­hatók, klasszikus és mai köl­tők, írók könyveiből válogat­va. Az új ÁBC-s könyv 22,50 fo­rintba kerül. A pedagógusok a tervek szerint még a tanév befejezése előtt kézhez kaoják és így módjuk lesz ismerked­niük vele. Áz elsősök a koráb­bi gyakorlatnak megfelelően szeptemberben az iskolában a pedagógusoktól kapják meg az új ÁBC-s könyvet. Felbontottak egy szerződést.. Felbontottak egy közműve­lődési szerződést Dabason. Nem verték nagydobra sem a községben, sem a járásban az egy évnél is régebbi ese­ményt. Szokatlan eset. De a kenyértörésre vitt ügy hátte­re megyeszerte tanulságos le­het, mert néha olyan érzé­sünk támad, hogy a felbon­tatlan szerződések némelyike is formális kapcsolatot takar. S időszerűvé teszi a dolog felemlegetését, hogy Dabason a közelmúltban vonták közös irányítás alá a három műve­lődési házat és tervezgetik a közös fenntartás megalapozá­sát is. A Dabasi Nyomda bontotta fel a Gyóni Géza Művelődési Házzal kötött szerződését és megszüntette az évi 12 ezer forintos támogatás folyósítá­sát. A perpatvarkodók dolgát nem egyengette el senki, a kapcsolat megszűnt és a tüske kiben-kiben máig megmaradt. A nyomda a dabasi járás leg­nagyobb üzeme, s ottjártunk- kor éppen a munkásművelő­désről szerettünk volna hely­zetképet kapni. Mi vártuk — Az van, amit magunk csinálunk — kezdte a választ Kondics István, a pártalap- szervezet titkára. — Három művelődési ház is van a nagyközségben, de tapasztala­tunk szerint nem töltik be hi­vatásukat. Nincsenek megfe­lelő programok, amikre építe­ni lehetne, s amit magunk próbálunk tenni, ahhoz sem­mi segítséget sem kapunk tő­Afagyar filmek —fesztiválokon A következő hetekben szá­mos alkotás képviseli ismét hazánk filmművészetét a nemzetközi filmélet rangos fesztiváljain. A június első fe­lében megrendezésre kerülő sydneyi nemzetközi filmfeszti­vál közönsége Mészáros Márta Ok ketten című játékfilmjét és Szórády Csaba, Huszárik Zoltán, valamint Macskássy Kati egy-egy rövidfilmjét: a Rondino, az A piacere és a Nekem az élet teccik nagyon című alkotásokat ismerheti meg. A sydneyi fesztivállal egyidőben Ausztrália másik nagyvárosa, Melbourne is nemzetközi fesztiválközponttá válik. Ezen a sydneyi filmse­regszemle versenyébe beneve­zett négy magyar filmen kí­vül bemutatják Rózsa János Fókfoci- ját, valamint Szabó István: Várostérkép, Jankovics Marcell: Küzdők és Olasz Fe­renc Mária kútja Názáretben, Velemér és Fejfák című film­jeit is. Az írországi Corkban június 10-e és 17-e között sorra kerü­lő nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjában három filmünkkel — Reisenbüchler Sándor: Holdmese, Huszárik Zoltán: A piacere és Gyar- mathy Lívia: Magányosok klubja című alkotásával — ve­szünk részt. A Holdmese című filmet meghívták az angliai Newcastle-ban, június 16-a és július 2-a között megrende­zésre kerülő nemzetközi film- fesztiválra is. A Karlovy Vary-i nemzet­közi filmfesztivált az idén, június 29-e és július 12-e kö­zött tartják. Hazánk filmmű­vészetét itt András Ferenc: l'eri az ördög a feleségét című filmje képviseli, s a fesztivál információs vetítéseire meg­hívták Fdbri Zoltán: Magya­rok című alkotását is. A KÉPERNYŐN LATJUK MAJD... Játék a valósággal „Én mindig csak játszom” avagy „Művészet óh!”. Ennyit mond a cím, illetve az alcím a forgatókönyvön, amely egy készülő, sajátos műfajú tv- játékot sejtet. A Televízió 1-es stúdiójában az jmént kezdő­dött meg a munka, s még bá­beli zűrzavar fogad, ami a televíziósok számára minden­napos. Ügy tűnik nincs is semmifé­le díszlet. Ám a dísztelen dísz­letek között már ott sürög- f'orog Iglódi István a rendező. S hogy a „káosz” még telje­sebb legyen a képzeletbeli né­zőtéren üldögél még egy fáradt arcú rendező: Kern András. Mellette óriási üstdobok és egy pocakos dobos. Színdarabot próbálnak. Színházi próbát láthatnak a televízió stúdiójában. Csak­hogy mégsem igazi színházat! Csak amikor Bartha László díszlettervező közelebbről is megmutatja a kék háttérbe be­levetített „fényképről kölcsön­vett” nézőteret, akkor válik érthetővé a képi, fogantatásé látvány: a színház és kellékei. A színen a játék jóvoltából tehát egyszerre két rendező dolgozik. De ezúttal az egyik rendezőt rendezik! Azt, aki a „Hogyan születik a színház” című három felvonásos drá­mát próbálja, Száraz György írása nyomán. Mindez az „Én mindig csak játszom” című tv- produkció keretei között. Az ügyelő, aki ezúttal nem a valóságos ügyelő csupán a darabbeli, (Gyenge Árpád) monoton hangon szólítja fel a színészeket. „Kérem a má­sodik rész szereplőit a szín­padra!” Bejön a rendkívül felvilla­nyozott színésznő, Hacser Jó- zsa. Szőkén, szemüvegben, vál­lán mindenbe beleakadó roj­tos kendővel... — Öh, Tibold, én drága je­gyesem, hol vagy — kezdi si- koltva nagy pátosszal, miköz­ben sűrűn belepislog a szöveg­könyvbe. — Nem, nem jő a kedves... A súgó, (Csákányi László) együgyű, ártatlan képpel üldö­gél egy széken, a jól látható középen és minden szót re­kedten súg fel... A patetikus szöveg kellős közepén a Színésznő váratla­nul, szerepéből teljesen kies­ve kérdi: — Itt az van. hogy felmu­tatja majd csókjaival borítja a gyűrűt... Tényleg borítsam? Ne szaporítsuk a szót. Folyik a próba. Egyelőre még kiérle- letlen játék zajlik a szemünk előtt. Játék, amelyet a színé­szek már már éreznek, s alig fogják vissza magukat. Külö­nösen Hacser Józsa sziporkázik jókedvűen és felszabadultan. — Egyelőre legyetek még unalmasak — inti le őket Ig- lódi István. — Aztán majd el­szabadultok. Miféle játék ez! A műsor prológusát és egyúttal alapöt­letét Darvas Iván mondja el: — Egyszer megkérdeztem Rátkay Mártont: „Marci bá­csi, te dolgozol?” Mire Rátkay azt felelte: „Én sohasem dol­gozom, én mindig csak ját­szom”. • Ebből a mondatból született a tv-játék címe Is, amely vi­dámságot és szórakozást ígér Radványi Ervin összeállításá­ban. Három nagyobb lélegze­tű jelenetet kombinálnak ösz- sze egy hatvanperces műsor­ban. Mondandója: az élet is, a művészet is csak játék! Ezt a tételt hivatott majd bizonyítani a most próbált da­rab, valamint egy francia bo­hózat, Jean Silvain ..Mecénás kerestetik” című játéka, Pás- kándi Géza Szilárd robbanás című szatírája és Örkény Ist­ván „A színész halála” című monológja. Tqvábbá az egész műbe belecsomagolva még a Gúnya együttes is ... A próba tovább folyik. Szémann Béla Csákányi László és Bősze Gy örgy jelenete a filmből. lük. Pedig szívesen vennénk néhány helyben rendezett író —olvasó találkozót, vagy kép­zőművészeti kiállítást. — Nincs is kapcsolatunk a művelődési házakkal, legföl­jebb véletlenül értesülünk egy-egy rendezvényről — erő­sítette az előbbi véleményt Kancsár Lászlóné, a szakszer­vezeti bizottság titkára, aki egyben a nyomda közművelő­dési felelőse. — Dehát lassan már üzemen belül sínre ke­rül a közművelődés ügye. — Mire költik a költségve­tésben meghatározott közmű­velődési alapot? — Ki tudja? — vendéglátóim számíthattak a kérdésre, mert percek alatt elöntötte beszélgető asztalun­kat a költségvetések, elszámo­lások, számlák, kimutatások tengere. A közművelődési ki­adások évi összege hatszám­jegyű. íme néhány rendez­vény: látogatás a Nemzeti Galériában, a Munkásmozgal­mi Múzeumban, a rádió gyer­mekkórusának fellépése, a Gutenberg kórus vendégsze­replése, irodalmi és operaest, szórakoztató műsor, kirándu­lás idegenvezetéssel Gyulán, közös színházlátogatás; Nép­színház — Bolond lány —, Vígszínház — Száll a kakukk —, Vidám Színpad — Nyom­juk a sódert —, ismeretter­jesztő előadások filmvetítés­sel, a KISZ-szervezet irányí­tása alatt filmklub. Még két összeg: a Hazafias Népfront szervezte olvasótábor támoga­tására 3 ezer, a sakkozóknak 28 ezer. — Nem látnák-e indokolt­nak, hogy a művelődési há­zakkal létrehozzák az együtt­működést, hogy az ottani adottságokat ötvözzék az itte­ni érdeklődéssel és lehetősé­gekkel? — Az igények máris feszí­tenek — válaszolt a pártszer­vezet titkára. — De a nagy­községben nincsenek meg a feltételek. A gyóni kerület művelődési házával volt együttműködési szerződésünk, de hiába próbáltunk élni ez­zel a lehetőséggel; ott egyet­len rendezvényünkhöz sem tudtak még minimális felté­teleket sem teremteni, de ta­lán nem is ez volt a legbosz- szantóbb ... hiszen nekünk a nyomdában egyáltalán nincs művelődési termünk, az iro­daépület előcsarnokát, az ebédlőt vesszük igénybe. Mi adtuk volna A közös. irányítás alá vont dabasi művelődési házak igaz­gatósága a Kossuth Művelő­dési Házban működik. Láto­gatásunkkor még nem volt kinevezett igazgató. Helyet­tesként irányította a munkát Sepsi István, aki a gyóni ke­rület művelődési házának ve­zetője volt az év elejéig, s ha a végleges szervezet kiala­kul: a járási művelődési ház módszertani vezetője lesz. — Szeretnénk közös fenn­tartás alá vonni a művelődé­si intézményeket — mondta Sepsi István. — Meg kell ta­lálnunk azokat a vállalatokat, akik hajlandók anyagi támo­gatást adni. A két lépés távol­ság, ami a nyomda és köztünk van, az tulajdonképpen ezt takarja: nem tudjuk, hogy mennyivel fognak dotálni és mit igényelnek, mit várnak tőlünk? — A munkásművelődés té­májában el kell mondani, hogy a nagyközség üzemeiben dolgozó száz szocialista bri­gád közül tizenhárommal van együttműködési szerződé­sünk — kapcsolódott a be­szélgetésbe Fábián Miklós, a járási könyvtár megbízott ve­zetője. — A nyomdában saj­nos egy brigáddal sincs. Ami­kor megalakult a Dabasi Nyomda, mi azonnal felkeres­tük őket, de azt mondták, hogy nekik több könyvük van, mint nekünk. — Ennek már hat éve... — Szóval ez kétoldalú do­log — vette vissza a szót a művelődési ház vezetőhelyet­tese. — Mi a rendezvényeink­ről szinte mindig küldünk meghívót a nyomdába, de esetleg nagyritkán egy-két ember jön onnan. — Tavaly ott akartuk ren­dezni a műszaki könyvnapok járási megnyitóját — szólt közbe Fábián Miklós. — Meg­kerestük őket, hogy kit hív­junk meg. Mi minden költsé­get vállaltunk volna, de azt válaszolták: ők mindent ki tudnak fizetni, s meg is ren­dezik maguknak... Tisztelt kapitány! Hajtom előre-hátra a mag­netofont. Keresem a szavak között azt a gondolati össze-' függést, amely okot adhatott a kapcsolat megromlásához. Csak egymásnak ellentmondó apróságokat találok, s ami leginkább meglepő: mindkét fél részéről a legtisztább ügy­szeretetei, sőt a lelkesedést is. Ezen az aprócska másfél órás magnókazettán találkoznak — időszerű hasonlattal — egy labdarúgócsapat részei. Az eredményesség tüzeli őket, akarnák is, de „csinbe adják egymásnak a labdát”. Az öl­tözőben lehet a baj, a szövet­ségi kapitánynak nem sikerül összehangolni a csapatrésze­ket, ezért nem funkcionál az együttes, össze kellene hívni egy taktikai értekezletet. Nos, a magnó... Iloci-nesze — A Dabasi Nyomda egy­oldalúan felbontotta a szerző­dést, mert arra hivatkozott, hogy az egyik rendezvényük­re nem volt befűtve — hal­lom Sepsi Istvánt. — Ezenkívül a nyomda szakszervezeti tisztségviselői­nek választásakor fel volt szedve a nagyterem padlója, a KISZ-szervezet rendezvénye is elmaradt,.mert éppen tüdő­szűrés volt a művelődési ház­ban. Ráadásul mindezekről az akadályokról a nyomda nem kapott előre semmiféle érte­sítést. — A gyóni művelődési ház­ban nem is volt telefon — hangzik a leglényegtelenebb akadály. — Ráadásul nem ez a fontos, ez csak indokkere­sés. A lényeg az, hogy a nyomdában egyszerűen keres­kedelmi szerződésnek tekin­tették az együttműködési megállapodásunkat: ha nem kapom, amit kérek, hát nem fizetek. — Véleménye szerint nem volt igazuk? — Nem. Egy közművelődési szerződés ennél több. Márpedig minden szerződés lényege: mit adok és mit ka­pok cserébe. De a közműve­lődési megállapodás ennél va­lóban tartalmilag több: közös feladatvállalás közös cél érde­kében. Csakhogy az együttes munkát, a bosszantó, apró ké­nyelmeskedések tönkretehe­tik. Itt az üzlet valóban az volt: a Dabasi Nyomda adott 12 ezer forintot a gyóni mű­velődési otthonnak, s ezért cserében mindenekelőtt inten­zív és jó együttműködést várt. Nem kapta meg — szerződést bontott. S dehogy volt igaza. Meditáció Egy járás egyik legnagyobb üzeme és a helyi művelődési ház együttműködése semmi esetre sem múlhat személyes mérgelődésen, apró és köl­csönös (!) sértődésen. Ha a járás és a nagyközség köz- művelődésének irányítói be­töltik a katalizátor szerepét, ha a közös cél érdekében gyorsítják a közeledés folya­matát, akkor nem szakadt volna meg a csapatrészek közötti összjáték. S ez a ta­nulság. E ponton keresztezik egy­mást a formálissá vált köz- művelődési együttműködési szerződések és egy már fel­bomlott kapcsolat. Mert a gyakorlati munkában mindig előfordulhatnak konfliktusok, és az is, hogy a valóság lát­szattá törpül, ezért már az el­ső tüneteknél fel kell oldani a feszültségeket. Hibát követtek el a „felek”, akik között felbomlott az együttműködés, de a nagy hi­bát ott követték el, ahol hagyták a szerződést felbom- lani. Sok Pest megyei példa igazolja: lehetőségeket nyit­nak, energiákat szabadítanak fel az együttműködési szerző­dések. Nagyszerű módja ez a közművelődési módszerek to- j vábbfejlesztésének, vigyáz­zunk hát erre a vívmányra. 1 Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom