Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

4 x/úm am 1978. MÄJUS 11., CSÜTÖRTÖK Végső búcsú Friss Istvánnéíol Szerdán kísérték utolsó út­jára — hozzá tartozói, barátai, munkatársai ess tisztelői — a Farkasréti temetooen Friss íscvannét, a munkásmozgalom regi harcosat, a Magyar Szo­cialista íviunaáspárt Fárttörté- neti intézeténes nyugalmazott tudományos munaa társát, a Szocialista Hazáért Érdemrend es több más kitüntetés tulaj­donosát. Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága, a Párttörténeti Inté­zet, valamint a család és a bá­látok nevében Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgató­ja méltatta munkásságát, ele­venítette fel életét f riss Ist­vánná 1932-ben kapcsolódott be a magyar munkásmozga­lomba, ekkor vették fel a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe, s csakhamar tagja lett a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának is. 1936-ban már a Vörös Segély végrehajtó bizottságá­nak egyik vezetője volt. Egy évvel később menekülnie kel­lett évekig dolgozott Prágá­ban, Svédországban majd a Szovjetunióban. A felszabadu­lás után tért vissza Magyaror­szágra, s 1952-től a Párttörté­neti Intézet munkatársaként tevékenykedett. A Bőripari Dolgozók Szak- szervezete és a harcostársak nevében Thurzó László, a szakszervezet központi vezető­ségének tagja vett végső bú­csút Friss IstvánnétóL PEST MEGYEI MEGNYITÓ: ERDEN A könyvhéten: 73 rendezvény ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓK MINDEN JÁRÁSBAN Már hagyomány, és tegyük hozzá, büszkeségre is okot adó hagyomány minden év tava­szán az ünnepi könyvhét. Az idén május utolsó napjai ad­ják ezt a nevezetes hetet. Pest megyei megnyitóját május 27-én délután 2 órakor rende­zik Érden. S lehet ebben vala­mi célzatosság: a könyvekben és könyvtárakban szűkölködő község lesz az ünnepi ese­ménysorozat centruma. Az ér­dieknek segítséget is hoz majd ez a hét: ünnepélyes keretek között, a nyitó ünnepségen fogják átadni a bibliobuszt, hivatalos nevén a könyvtár­autóbuszt a község lakóinak. Az ajándékot a Csepel Autó­gyár és az Ikarus székesfe­hérvári gyáregységének dol­gozói készítették, jórészt tár­sadalmi munkában. A biblio- buszban elhelyezett több ezer könyv — ha nem is oldja meg — enyhíti majd Érd hiányos könyvtári ellátottságából ere­dő gondjait. A nyitó ünnepsé­gen három könyvsátor előtt vásárolhatnak majd az érdek­lődők és Végh Antali Csuka Zoltán, Hernádi Gyula írók­kal dedikáltathatják is a ko­rábban, vagy éppen frissen vásárolt könyvekét A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának művelő­dési bizottsága tegnap délután tartott ülésén megtárgyalta az ünnepi könyvhét további eseményeinek előkészítését. Békés György, a megyei könyvtár igazgatója ismertette a járási-városi rendezvénye­ket. A ma már egyre inkább konkretizálódott tervek sze­rint a megyében összesen 73 író—olvasó találkozó, irodalmi est és ünnepi program lesz. Meghívást kapott a szent­endrei járásba a Temesvárott élő magyar író, Franyó Zoltán, aki a tervek szerint az ünnepi könyvhét alkalmából látogat hazánkba. Néhány további név az íróvendégek közül: a da basa járásba látogat Szilvási Lajos; a gödöllőibe Hegedűs Géza, Fekete Gyula és Berkesi András; a monoriba Szeberé- nyi Lehel; a nagykátaiba Fá bián Zoltán; a szentendrei já­rásba Jókai Anna, a váci já rásba Varga Domokos, Berko vits György és Baranyi Ferenc K. Imecs Béla köszöntése Él közöttünk egy 80 éves költő a ferencvárosi Mester utcában. A Magyar Irodalmi Lexikon 8 sorban tartja szá­mon. Halk szavú, csendes, szerény költő Imecs Béla. 1898. május 11-én születeti Budapesten. A négygyerme­kes család az erdész, lapszer­kesztő, -kiadó, -Jterjesztő apát korán elvesztette, Emlékét a költő hagyatékában a bekö­tött Magyar Erdész c. havi folyóirat őrzi. Gyermekkora Apátfalva és a Háromszék megyei Effalva között telik el felváltva. Iskoláit a buda­pesti István Gimnáziumban, Nagyszebenben, Sepsiszent- györgyön végzi. 1914-ben je­lenik meg először nyomta­tásban a neve a Színházi Életben, ahol az első Magyar Intarzia Társaság Karinthy, Kosztolányi vezetésével tag­jául választja. Jogot tanul és végez 1917-ben. Első ver­seit a Kolozsvárott megjele-1 nő Pásztortüz c. lap közli, 1924-ben pedig 8 versét a Nyugat. Mikes Lajos, az Est Lapok vezére felfigyel rá, Osváth Ernő fedezi fel és 1928—29-ben 12 oldalon hoz­za verseit a Nyugat. Szerb Antalhoz pedig baráti szá­lak fűzik. Fordít olasz, spa­nyol, portugál, német, angol nyelvből prózát, verset egy­aránt. A Szocialista Kultúráért emlékéremmel tüntették ki 75. születésnapján. Azóta is fiatalos kedvvel, lendülettel ír, fordít s órákat citál Dan- tét. Petrarcát olaszul. Élő lexikona, kuriózuma e moz­galmas elmúlt fél évszázad­nak. Könyvtárakban, múzeu­mokban, kiállítási termek­ben szemlélődve, ha feltűnik rokonszenves alakja, szere­tettel köszöntik barátok, is­merősök, ismeretlenek. Mi is csatlakozunk hozzájuk. Kopré József EREDMÉNYES ISMERETTERJESZTES Az igényekhez igazítva A TIT PEST MEGYEI FELADATAI A művészeti, irodalmi, me­zőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a közgazdasági témá­jú ismeretterjesztő munka eredményeiről, illetve felada­tairól tárgyalt tegnap délelőtt Budapesten a Kossuth Klub­ban a TIT Pest megyei Szer­vezetének ügyvezető elnöksé­ge. A témákban illetékes szak­osztályok vezetőinek beszámo­lói az adatok tükrében egyér­telmű fejlődést körvonalaztak. A művészeti szakosztály 105 tagja tavaly 749 előadást tar­tott, amelyen több mint 55 ezer hallgató vett részt. A ren­dezvények színvonalának ja­vulását mutatja, hogy szinte kivétel nélkül valamennyi elő­adást filmmel, diaképpel, il­letve a szemléltetés más for­májával gazdagítottak. Külö­nösen örvendetes, hogy az előz adások egyharmad részét kife­jezetten munkásoknak tartot­ták. A szakosztály egyik leg­fontosabb feladata — és ezt az elnökség is hangsúlyozta —, hogy bővíteni kell a tematikai változatosságot. Eddig szinte kizárólag képzőművészeti, film s kisebb részben zenei és fotó- művészeti ismeretterjesztést folytattak. Az előadások köré­be feltétlenül be kelléne vonni a színházművészeti, építészeti, sőt a táncművészeti témákat. Az irodalmi szakosztály te­vékenységét két tényező teszi kiemelkedővé: hangsúlyozót tan foglalkoztak az agglomerá­cióban élő, bejáró dolgozók irodalmi műveltségének fej­lesztésével, valamint a tanyá kon lakó emberek között vég­zett ismeretterjesztéssel. Már ebből is következik, hogy a szakosztály kiemelkedő szere­pet tölt be áz egész társadalom számára fontps munkásműve lődésben. További tennivalóik között talán legfontosabbnak az tűnik, hogy a különböző já­rásokban és városokban egyen­letesebbé tegyék az ismeret- terjesztést. A különbségek in­dokolatlanul — s alig érthe­tően — nagyok, például a rác­kevei járásban 135, a monori járásban csak 2 (!) irodalmi előadás volt tavaly. A mezőgazdasági és élelme zésügyi szakosztály előadásai nalc száma az elmúlt éne: megközelítően 30 százalékka növekedett. A fejlődésben bi zonnyal része van a háztáji é kisgazdasági termelést ösztön ző gazdaságpolitikának is. Ta valy 467 rendezvényt tartót — többet üzemlátogatásokká és bemutatókkal egybekötvi — a szakosztály 199 előadója Akadnak olyan járások — pél dán! a dabasi és a nagylcáta —, ahol meglepően cseicélj nőit az előadások száma, pedit Az alapokat mär lerakták ERŐSÖDŐ SZAKKÖRÖK PEST MEGYE MŰVELŐDÉSI HÁZAIBAN A művelődési házakban működő különféle szakkörök kitűnő alkalmat teremtenek a szabad idő hasznos eltöltésé­re — mondja bevezetőként Várady Géza, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyv­tár szervezési-módszertani cso­portvezetője —, amikor ar­ról érdeklődtünk, miként se­gíti a művelődési központ a megye művelődési házaiban folyó szakköri tevékenysége­ket. Cselekvő részesek — Sajnos, Pest megyében nem túl erős a szakköri moz­galom. talán egyedül a ceg­lédi művelődési ház dolgo­zói tesznek a legtöbbet e té­ren. Egy-egy szakkör tagjai pedig a közös tevékenység­ben olyan közösséggé forr­hatnak, amely mindannyiunk­nak ' tartalmas, maradandó élményeket ad. Azért is ki­tűnő ez a forma, mert a résztvevők nem csupán pasz- szív befogadók, hanem ak­tív, cselekvő részesei a mun­kának. Egy-egy fotó, szőnyeg, vagy rajz elkészítése sikerél­ményt nyújt, s az önmegvaló­sításra való törekvést is ki­elégíti. — Mitől jó egy szakkör? — Három tényezőtől függ. Egy szakkörnek legyen jó vezetője, legyeit megfelelő Mszerelése és nem utolsó­sorban legyenek szép szám­mal érdeklődők, akik szíve­sen vesznek részt a foglalko­zásokon. Végeredményben ezeket a feltételeket meg le­het teremteni, s munkatár­saimmal ezen fáradozunk. A járásoktól kezdve — Hogyan támogatják a szakkörök munkáját? — Tavaly széles körű fel­mérés során a művelődési in­tézményekben megvizsgáltuk, hol, milyen szakkörre van igény, miként lehetne létre­hozni azokat. Valamint azt is megnéztük, hogy addig milyen szakkörök működtek, s munkájuk, lehetőségeik mennyire feleltek meg az igé­nyeknek és a kívánalmak­nak. Ezután megalakítottuk a megyei módszertani csopor­tot. Az elkövetkezendő évek­ben á csoport hét munka­társa lesz felelős a szakkörö­kért. Egyrészt szakágazaton­ként, másrészt instrukciós körzetenként osztottuk fel magunk között a megyét. El­ső lépésben a járási művelő­dési központokkal egyeztet­jük a munka tervet, majd vé­giglátogatjuk a községi mű­velődési házakat is. Részt veszünk egy-egy foglalkozá­son, beszélünk a szakköri ta­gokkal, a vezetőkkel. Adott esetben szakmai és módszer­tani tanácsokkal is szolgá­lunk. Pályázat és jutalom A Pest megyei Tanács mű­velődési osztálya keretében működő szakfelügyelet is , se­gíti a szakköröket. Kidolgo­zott ütemterv szerint havon­ta egyszer előre meghatáro­zott időben látogatják ők is a kulturális intézményeket. Az évente négy alkalom­mal kiadott információs fü­zetek is bőven foglalkoznak a szakkörök tevékenységé­vel. Az áprilisi füzetben pél­dául a maglódi modellező­szakkör éves tervét ismer­tetjük. A művelődési házak dolgozóit tájékoztatjuk a kü­lönböző továbbképzési lehe­tőségekről. A legjobb szak­köri munkát végző művelő­dési házaknak pályázatot hir­dettünk. Az első helyezett 90 ezer, a második 70 ezer, a harmadik 40 ezer forintot kap. s ezt az összeget saját belátásuk szerint, felszere­lésre költhetik. A legjobb kollektívát is jutalmazzuk. Mivel gyakorlatilag csupán eey éve kezdtünk foglalkoz­ni a megye szakköreivel, még kevés látványos ered­ményt érhettünk el, de az ala­pokat már leraktuk — fejez­te be a beszélgetést Várady Géza. Ferenczi Annamária ezeken a területeken jelentős mértékben mezőgazdasági (és tanyás) tevékenységet folytat­nak. Az aránytalanságok egyik oka — állapította meg a beszá­moló —, hogy nem sikerült megfelelő kapcsolatot kialakí­taniuk a megyei tanács mező- gazdasági osztályával. A közgazdasági szakosztály sajátos fejlődését jelzi, hogy az elmúlt években dinamiku­san emelkedett a rendezvények és a hallgatók száma, mégis tavaly kis ,mértékű visszaesés jelentkezett elsősorban az ipa­ri üzemekben. Különösen ke­vés helyen választották a gaz­dasági szerkezet átalakítása, valamint az üzem- és munka- szervezés témaköröket. A szak­osztály tagjai elsősorban szer­vezési problémákban látják a viszonylagos visszaesés okát, mert az előadások aktivitása jelzi, hogy az érdeklődés nem csökkent a közgazdasági isme­retek iránt. Az előző évhez viszonyítva ugyanis nem csök­kent az egyes rendezvények látogatottsága. Az ülés befejezéseként az ügyvezető elnökség megtár­gyalta a küldöttgyűlés határo­zatainak végrehajtásában elért eredményeket. S megelégedés­sel állapította meg, hogy a fel­adatok túlnyomó többségét minden szakosztály a követel­ményeknek megfelelően telje­H ÉTI FILMJEGYZET A kopár sziget Taiji Tonojama, A kopár sziget férfi főszereplői« Kevés film állja az idő pró­báját. Ami pár éve még nagy sikernek, számított, arról fel­újításakor kiderülhet: fnegöre- gedett, érdektelenné vált, csak helyi értéke volt, csupán a vi­szonylagosság éltette, mert ép­pen akkor nagyon gyenge fil­mek futottak körülötte, stb., stb. Kaneto Sindo, japán rendező filmje, A kopár sziget, ma már egyértelműen az időtálló film­remekművek sorában foglal he­lyet. Tizennyolc évvel ezelőtt készüit, nálunk í963-ban mu­tatták be, láttuk azóta a tele­vízióban is — és hiába a majd’ két évtizedes kor, ez a film ma is friss, erőteljes, megrendítő és elgondolkoztató. Nem, nem elsősorban a sztori tartja fris­sen. Végtelenül egyszerű a tör­ténet: egy házaspár két kis­gyerekkel egy kopár szigeten él; s itt keli megteremteniük a mindennapi kenyérhez szük­séges dolgokat, rengeteg szen­vedés, lemondás, fáradság árán. Az éltető édesvizet a partról kell hozniuk, csónak­kal, súlyos favödrökben. Ez a sziget valóságggL-rabszolgasor- ban tartja ezt a négy embert, és ők mégis itt élnék, mert nincs, hol élniük, máshol, s mert a rabszolgát a rabtartó­hoz már-már valamiféle szere­tet fűzi. Morzsolódnak a na­Megtalálták Talán még emlékeznek a kö­zelmúltban bemutatott De ho­vá tűnt a 7. század? című francia filmvígjátékra. Annak idején kénytelenek . voltunk megállapítani róla, hogy mér­téken túl profanizálja a II. vi­lágháború eseményeit, s ben­nük a francia hadsereg szere­pét. A film frivol — és he­lyenként már a bárgyúság ha­tárát súroló — hangvételét méltatlannak tartottuk a nagy véráldozatokat hozó francia háborús hősökkel szemben — nem, mert a háborúról nem szabad humoros formában be­szélni, hanem, mert a mérték­tartó és ízléses humor nem azonos a felületes, sikerhajhá- szó blődlivel, melynek semmi sem elég komoly, semmi sem szent. Most itt a film folytatása is, és véleményünk nem sokkal jobb róla, mint az első rész­Csiki­Ritkán van alkalmunk rö­vidfilmekről szólni e filmjegy­zetekben. Két okból is. Az egyik: többségük érezhetően csak hézagkitöltő a moziműso­rokban, a főfilm mellett. A másik: e filmek jelentős há­nyada érdektelen témájú. (A két ok meglehetősen össze­függ). Hogy most mégis egy rö_ vidfilmről ejtünk szót, az azért van, mert olyan alkotással van dolgunk, melyre oda lehet és kell figyelni. Szálkái Sándor, a film ren­dezője, több hasonló munkájá­val örvendeztette már meg a tévénézőket (elég csak A fal című filmjére emlékeztetni). A konkrét esetből kiinduló, egyik rétegében dokumentumfilmnek is tekinthető, másik rétegében viszont erősen szatirikus mód­szerű alkotások sorában a Csi- ki-csuki újabb kis gyöngyszem. Egy felújításnak álcázott iro­pok, évek egymás után, és az' örök körforgásból nincs mód kilépni. Tragédiák, szen­vedélyek — minden belesimul a létfenntartásért, folytatott nagy küzdelembe, mely egy­szerre drámai, és lírával telí­tett. Kaneto Sindónak ebben a nagyon egyszerű, nem is túl eredeti történetben sikerült felmutatnia az örökké küzdő, és e küzdésben önmaga és az őt körülvevő körülmények fö­lé emelkedni képes ember portréját. Az emberi munka, és a folyton megújuló, tovább­haladó élet költőien szép fel- magasztosítása ez a film. Ez az, \ami nem évülhet el benne. S nem évülhet el az a rendkívül kifejező, szűkszavú, mégis min­den árnyalatot közvetíteni, fel­mutatni képes fiipnnyelv, me­lyet a rendező oly lenyűgözően használ. Szöveg alig van a filmben; mindent, a képek, a képsorok, az asszociációk, a vágások, a montázsok monda­nak el. A kopár sziget számos mozzanatában a szovjet néma. filmek legjobbjairá emlékez­tet, és •ez nem véletlen, hanem vállalt stílus. Jó gondolat volt a film mos­tani felújítása; mélyen humá­nus, igaz művészi alkotásokat mindig szívesen látunk — és látunk újra. a 7. századot ről. A sok .viszontagságot meg­élő 7. híradós század, meg an­nak négy különösen eleven katonája ezúttal is blődnél blő. debb kalandokba keveredik és .most sem mutatkoznak sokkal rokonszenvesebbnek sem ők, sem a film alkotói — élükön az egyik legütődöttebb figurát is alakító rendezővel, a neves színész Robert Lamoreaux- vel. A franciák és a németek között úgyszólván csak a pil­lanatnyi erőnlét dönt és tesz különbségei azt illetően, hogy melyikük az idétlenebb, a két- balkezesebb. A mérkőzés nagyjából döntetlennel végző­dik. De csak ez a menete. Mert a film végén a 7. század három derék katonája egy, a néme­tektől elcsórt mozdonyon Pá­rizs felé robog, és a néző gz előzmények után nem alapta­lanul gyanakszik, hogy ez újabb folytatást jelent... csuki daházépítkezés körüli herce­hurcát nyomoz és derít fel — valószínűleg a rendező ri­porterkedésével. Ebben az ügy­ben mindén érintett szerv, hi­vatal, intézmény „sáros”. Ki azért, mert ki akarja játszani a rendelkezéseket, ki azért, mert az előírások betűi mögé bújva igyekszik fedezni a felü­letes, lélektelen, rossz munkát, ki meg azért, mert vállat von az egész fölött, mondván: va­lahogy majd csak lesz. És eköz­ben majdnem összedől az in­kriminált öreg malomépület, melyből a modem irodaházat akarták varázsolni. És eköz­ben milliók vesznek kárba; és eközben emberi energiák, jobb sorsra érdemes erők vergőd­nek a ravaszkodás, a tehetség- telenség és a közöny hálójá­ban. Siralmasan nevetséges ügy ez az igaz mese. Takács István i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom