Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

Megemlékezés a győzelem napján Ünnepség az Internacionalista parkban ünnepi megemlékezést tar­tottak tegnap délelőtt a győze­lem napja alkalmából, a vá­ros Internacionalista parkjá­ban. A szovjet és magyar himnusz hangjai után az ideig­lenesen hazánkban állomáso­zó szovjet déli hadseregcsoport katonái és tisztjei emlékeztek meg a második világháború­ban életüket áldozó szovjet hősökről. A város és a párt állami tes­tületéi, tömegszervezetei és egész lakossága nevében Káló József, a városi pártbizottság titkára emlékezett meg azok­ról a szovjet katonákról, akik hősies helytállásukkal segítet­Primőr a kiskertben SZAMÓCA FÓLIA ALATT Április végén, a nagykőrö­si piacon és boltokban is meg­jelent az első finom tavaszi gyümölcs, a szamóca, vagy ahogy régebben hívták, a föl­dieper. Az első termést 120, majd egy hét múlva 100 fo­rintos áron kezdték árusítani. Az első szamócaszállítók sorában a legtöbb gyümölcsöt Rácz Sándor vitte a boltokba, aki Hosszúhát utcai kertjében fiával együtt 12 fóliasátor alatt termeszti a szamócát. Ezen a homokos részen töb­ben is foglalkoznak az érté­kes gyümölcs termelésével. Rácz Sándor csaknem ötven esztendeje kertészkedik. A Pest környéki bolgár kerté­szektől tanulta a zöldségker­tészkedést és 1941-ben jött Félidőben a felvásárlás A fólia alatt és szabadföldön termesztett saláta értékesíté­sét Nagykőrösön és környékén a ZÖLDÉRT szövetkezeti vál­lalat helyi telepe és a helyi ÁFÉSZ végzi. Az előbbi inté­zd a szállítást a hazai és a külföldi piacokra, az utóbbi a helyi felvásárlást bonyolítja le. 4 A nagy munka a ZÖLDÉRT Rákóczi úti telepén van, irhá­ét Gyula ZÖLDÉRT telepve­zető, és Vida János az ÁFÉSZ felvásárlási osztályá­nak vezetője ottjártunkkor ép­pen a beérkező saláta elhe­lyezéséről intézkedett. Nem kis gondot okoz ez, hiszen a felvásárló helyeken naponta mintegy 100 ezieir fej saláta gyűlik össze. Pótoljuk a mulasztást Ünnepi beszédek Arany Jánosról NAGYKÖRÖS! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXII. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM 1978. MÁJUS 10., SZERDA Zene és népművészet Nem elég a lelkesedés A MUZEOLÓGUSOK, iro­dalomtörténészek talán elé­gedettek voltak a nagykőrösi­ek érdeklődésével, az igaz­ság azonban mégiscsak az, hogy nagyon kevesen vettek részt az Arany János Múzeum új, állandó helytörténeti ki­állítása megnyitóján. Ment­ségére szolgáljon a város la­kóinak, hogy bőségesen lesz alkalmuk az elkövetkező egy­két évtizedben megtekinteni a nagykőrösi múltat őrző tá­rolókat. Nézelődni a megnyi­tón amúgy sem lehetett, hiszen az a kevés érdeklődő is alig fért el a megújhodott, ám vál­tozatlanul szűkre szabott ter­mekben. A mulasztást tehát kényei- mes körülmények között lehet majd pótolni, legalábbis ami a kiállítást illeti. Arra viszont már csak keveseknek lesz al­kalma, hogy még egyszer meg­hallgassák Kovács Sándor MÉM miniszterhelyettes, or­szággyűlési képviselő, és Ke- resztury Dezső akadémikus be­szédét. Az ünnepi szavakat őr­ző magnetofonszalag már mú­zeumi tárggyá vált, védeni kell, lejátszását háromszor is meg kell gondolni. Néhányszor mégis szükség lesz erre a ron­gálásra, s nemcsak azért, hogy szorgalmas gépírónők papírra vessék az ünnepi mondatokat. Kíváncsiságból, saját okulá­sunkra is meg kell hallgatni az ünnepélyes pillanat fűtötte gondolatokat, melyek a műfaj ték a győzelmet. Emlékeztetett 1945-re, amely a nagy nép tör­ténelmében is sorsfordulót ho­zott. Ezt követően az Interna- cionálé hangijaira a jelenlevők megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. A városi pártbizottság ne­vében Pásztor István, a városi pártbizottság első titkára, a városi tanács nevében Kocsis Jánosné tanácselnök, az ifjú kommunisták nevében Gulyás Sándor, a KISZ városi bizott­ságának titkára, a Hazafias Népfront városi bizottságának nevében Csípő Balázs, a városi bizottság titkára helyezte el a kegyelet virágait. törvényeinek megfelelően tu­dományos igénnyel és alapos­sággal, ám az irodalomtörté­netben, múzeológiában járat­lan hallgatóknak is érthetően fogalmazódtak meg. EGYSZÓVAL ezen a meg­nyitón tanulhattak a nagykö­rösiek, ha odafigyeltek, bár ez ünnepségeken ritkán szokás. Nem kellett irodalomtörténe­ti tanulmányok nehéz, szak­embereknek készült mondata­in átrágni magukat, Nem kel­lett előfizetniük, ötven forin­tot feláldozva az Irodalomtör­ténet című folyóiratra, hogy átü­tésül jenek az Arany-kutatás legújabb eredményeiről. Az ismeretek ezúttal házhoz jöt­tek. S ha már így történt, ta­lán nem lenne haszontalan, ha el is jutnának minden házhoz. Nem élő szóban, nem magnó­szalagról, de legalább nyom­tatásban. így is segítenének el­oszlatni néhány tévhitet, me­lyekre nincs szükség az Arany János emlékét őrző, ápoló vá­rosban, s amelyek kigyomlálá­sán most éppen Keresztury Dezső munkálkodott. Talán e múzeumi megnyitó ünnepsé­gen hallottak először arról a nagykőrösiek, hogy jelentő­sebb költőink közül Arany Já­nos az egyetlen, akinek töredé­kes az életműve, a nagykőrö­siek ellenkező meggyőződése dacára is. Persze ez a kijelen­tés csak itt volt újdonság, sze­rencsére nem mindenkinek, hiszen Keresztury Dezső nem A néptelen kiállítótermek­hez szokott nagykőrösiek meg­lepődve tapasztalhatták az elmúlt napokban, hogy a gimnazisták és a túrái hím. ző asszonyok összefogásával megrendezett népművészeti bemutató milyen nagy ér­deklődést váltott ki. A ma­gyarázat egyszerű: helybeli diákok, valóban szép mun­kái hívogatták a látogatókat, akik, ha már betértek a te­rembe, természetesen meg­nézték a Nagykőrössel barát­ságba keveredett hét túrái népművész hímzéseit és a lá­dafiából előkerült 50—100 esz­tendős fejkendőket is. Sovány vigasz Kereskedő nyelven fogal­mazva a tű és a fonál mes­terei árukapcsolással fogták meg a város lakóit. Teljes sikerrel. Ebben persze nem kis szerepe volt a kiállítást rendező tanárnőnek. Mol­nár Eleknének is, aki a ki­állítás ideje alatt csaknem minden percét a térítők, kö­tények, zsebkendők között töltötte, s nem fukarkodott a magyarázó szóval. A láto­gatók tehát jól jártak, hogy sem a művelődési központ­nak, sem a gimnáziumnak nem telt teremőrre. Tanul­hattak, s tanultak is. Nem­csak új hímzésmintákat les­hettek el a túrái Tóth G. Mihálynétól, hanem össze­hasonlíthatták az eredeti munkát az iskolában tanult­tal. A kiállításnak ez az ösz- szehasonlítás volt a legna­gyobb tanulsága. A gimna­zisták ugyanis bebizonyítot­ták, hogy a népi motívumokat nemcsak másolni lehet, ha­nem ihletetten felhasználni, újjávarázsolni is. Kiállított túrái jellegű hímzéseikkel a „tiszta forrás” mellett élő népművészek is elégedettek voltak. A diákok pedig fel­lelkesedve a dicsérő szótól, a hímzésnél jóval nehezebb és először mondta, s leírták ezt már mások is, többek között Szegedy-Maszák Mihály Az átlényegített dal, című tanul­mányában. Vajon hányán tud­nak erről? S vajon hányán emlékeznek arra a megszámlálhatatlan ün­nepi beszédre, melyek itt hangzottak el, lassan egy év­századnyi idő alatt Arany Já­nosról, s amelyek mindig szol­gáltak valamilyen újdonság­gal, meglepő, ha nem is min­denkor időtálló gondolattal? Érdemes volna ezeket is ösz- szegyűjteni, megmenteni az emlékezet homályában elsül­lyedéstől. Néhány év az utóbbi két évtized ünnepi szónokai jegyzékéből: Bóka László, Czi- ne Mihály, Erdei Sándor, Ke­resztury Dezső, (több alkalom­mal is), Komlós Aladár, Var­gha Balázs. Persze a régebbi időkben is jónéhány értékálló s ugyancsak tudományos pon­tosságú, de közérthető, tehát mindenkit tanító előadás, ün­nepi beszéd hangzott el Arany János városában a költőről. A beszédek válogatója, kutató­ja, bármely kort vizsgálva a bőség zavarával küzdene. PERSZE, az igazság az, hogy az irodalmárok sosem bízták mondanivalójukat csak az emlékezetre, s az ünnepi beszédek többsége megjelent nyomtatásban, de sajnos olyan kiadványokban melyek nem forognak közkézen. Ezért a nagykőrösiek az 1882, vagyis kevesebb sikerrel kecsegte­tő munkát is vállalták: igye­keztek művészetet tanítani. Megpróbáltak látni, taníta­ni. Szerencsére nincsenek egye­dül. Kísérletük csupán rá­adása az iskolákban, televí­zióban és itt, Nagykőrösön, a képzőművész körben végzett oktató munkának. Olyan ráadás azonban, melyre szük­ség volt, hiszen a képzőmű­vész körbe csak kevesen, évenként 20-an, 30-an irat­koznak be. Sovány vigasz, hogy a kör 30 éves történe­te alatt mindenképpen több száz nagykőrösi fogott a ke­zébe ceruzát, rajzszenet, s tanult meg látni és nézni. Olykor még rajzolni is, hi­szen itt tanult, hogy csak néhány művészt említsünk, Fajka János, Péczeli Margit és Szabó György is. Pedig a körülmények soha nem kedveztek a látnivágyóknak. A cifrakerti svájci-ház szo­bája éppúgy nem volt mflte. rém, mint most az ifjúsági klub nagyterme. A hiányzó fényt itt is, ott is Rácz Jó­zsef tanár lelkesedése pótol­ta. Számuk elenyésző Sajnos, a képzőművészkör­nek nemcsak nagyobb abla­kokra, erősebb fényű lám­pákra nem volt soha pénze, hanem terembérletre sem — ezért kellett eljönni a svájci­házból —, s legújabban szek­rényre sem. A gipszmodellek vizes pincében málladoznak hónapok óta, s talán már nincs is szükség a művelő­dési központ, s a városi ta­nács vb művelődésügyi osz­tálya által megígért szek­rényre. Ä modellek javát szemétbe lehet dobni. Per­sze. jön a nyár, s a rajzolók kiülhetnek az udvarra, ahol süt a Nap, s ahol annyi meg­örökítésre váró témát kínál a környezet. Arany halála óta elhangzott emlékezések közül tulajdon* képpen csak egyet ismernek. Nevezetesen Beöthy Zsoltét, amit a neves esztéta 1910. szep­tember 25-én mondott el az Arany János szobor felavatá­sakor. Ezt is csak azért, mert dr. Tőrös László idézi néhány gondolatát Arany János Nagy­kőrösön című, 1974-ben meg­jelent, s a városban kétségkí­vül közkézen forgó könyvé­ben. Örömünk persze akkor sem lesz teljes, mert egy emléke­zést ismerni a több száz közül mindenképpen kevés. S MENNYI MINDENT nem ismerünk még! A tudományos munkákat természetesen nem forgatjuk. Ez a tudósok dolga. Am az korántsem érthető, hogy a jobbnál jobb hírlapi, tehát mindenkihez szóló írásokat sem találjuk meg egy kötetben. Például azt a vitát, mely bizo­nyos „—n—” és Ignotus, illet­ve Kosztolányi Dezső között folyt 1917-ben a Budapesti Szemle, a Pesti Napló és a Nyugat hasábjain Arany Já­nosról. A példák hosszú sorát azonban nem érdemes itt felidézni. Messzire vezetnének Nagykőröstől. Helyesebb, ha házon belül maradva, azon töprengünk miként lehetne a Nagykőröst megtisztelő és Nagykőröst az élő szó erejével tanító régi és mai mesterek, tudósok gondolatait egy sze­rény kiadvánnyal eljuttatni mindenkihez. Egyszerűen csak azért, hogy a legközelebbi nagyszabású Arany János em­lékünnepségen, mór djuk 1982- ben már ezrek legyenek szom­jasak az újabb tanító szóra. Farkas Péter Művészeti nevelés Nagy­kőrösön, megfelelő helyiség, teremőr és szekrény nélkül. Még szerencse, hogy a lel­kesedés nem hiányzik. Any- nvira nem, hogy tulajdonkép­pen elégedettek is lehetnénk. Mégsem lehetünk azok, mert a lelkesedők száma a város la­kosságához viszonyítva el­enyésző. Persze, ha a képző­művészet, az irodalom és a zene rajongóinak táborát ösz- szevonjuk, tekintélyes szám kerekedhet ki. megnyugtatást adva kétségeinkre. Hiányiegyzék... Ilyen megnyugtató ese­mény volt az Arany János Társaság legutóbbi zenei est­je is, melyen az abonyi, ceg­lédi és nagykőrösi zeneisko­lák tanárai adtak hangver­senyt, s a közönség csaknem valamennyi műsorszámukat vastapssal jutalmazta. Te­gyük hozzá: megérdemelten. Az otthonmaradóknak sem kell ezúttal bosszankodni, mert a hangversenyről rádiófel­vétel is készült. Meghallgat­hatja majd mindenki a taná­rok tolmácsolta Mozart-. Bach-, Schubert-, Grieg-muzsikát, s azt is, hogy a művelődési köz­pont zongorája, sajnos, kép­telen végig szolgálni egy hang­versenyt. Műterem, szekrény, terem­őr, zongora... Sajnos, művé­szeti életünk, oktatásunk hiányjegyzékét még folytat­hatnánk. A figyelem felkelté­séhez talán ennyi is elég. F.P. A legutóbbi tétmérkőzése­ken valamennyi kézilabdacsa­pat hazai pályán és sikeresen szerepelt. NB II. férfi a Kinizsi-sport­telepen: Nk. Kinizsi—Honvéd Hunyadi SE (Hódmezővásár­hely) 26—9 (14—4). Nk.: Szabó — Varsányi (11), Vikartóczki, Dér (4), Podhorszki (5), Fülep (1), Bertalan (4); csere: Kis­maréi — Szőke (I), Csontos M., Szűcs, Farsang. Az NB II két újoncának találkozóján az elején a körösiek nagyon oda­figyeltek a védekezésre, a tá­madások is gördülékenyek voltak, s a 24. percben már 11:2 volt az állás. A Kinizsi régen játszott ilyen szépen, s felsza­badultan, minden részben jobb volt. Megérdemelt és biztos volt az első győzelem a maga­sabb osztályban. A játék bizta­tó volt a jövőre nézve. Barátságos férfi, Kinizsi­sporttelep: Hétközben a Kini­zsi az NB I B-s Csepel SC-t fo­gadta. A 3 X 30 perces talál­kozón a több fiatalt szerepel­tető körösiek sokáig jól állták a sarat, de a hajrában az el­lenfél 8 góllal elhúzott. Megyei egyesületi női, a Tol- di-pályán: Nk. Toldi DSK— Solymári Egyetértés 9—8 (4— 6). Nk.: Ácsbog — Somogyi, Rekeczki (2), Németh (2), Csuk (3), Ulicska (1), Szabó; csere: Ádám. Az ellenfél jól játszott, lehetőségeit jól kihasználta, volt, amikör már 4 góllal is vezetett. Az idegeskedő he­lyiek 5 hetest kihagytak, s 8 kapufát dobtak. Szünet után nyugodtan és jobban játszva megfordították az eredményt a toldisok. Nk. Toldi ifi—Solymári ifi 23—2 (10—0). Az ellenfél 5 fő­vel érkezett és ezért a körö­siek is (nagyon sportszerűen) 5 főt szerepeltettek, s fölényes biztonsággal győztek. Góldo­bók: Silágyi (9), Apró (8), Ráf- li (5), Bodor (1). Megyei verseny Ipari tanulók sikere A Szakma Kiváló Tanulója megyei versenyen két nagy­kőrösi fiatal is részt vett, mindketten a konzervgyár lakatosai. Tudásukkal szép eredményt értek el, Jani Fe­renc második, Dávid Kál­mán a harmadik helyet sze­rezte meg. Hősök, antihősök Május 14-én, vasárnap dél­előtt 11 órai kezdettel rende­zik meg az Arany János Mű­velődési Központ tanácstér« mében az irodalmi bérletso­rozat 5. előadását. Ez alka­lommal Lukács Sándor szín­művész önálló műsorát hall­hatják az irodaiombairátok, Hősök, antihősök címmel. A műsorban közreműködik Mi­kes Lilla és Hajdú Júlia. Moziműsor A választ csak a szél ismeri. Színes magyarul beszélő NSZK—francia bűnügyi film. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadások kezdete: 6 és 8 óra. KISKÖRZETI MOZI AZ ÁRBOZI ISKOLÁBAN A rendőrnő. Olasz film. Előadás kezdete: fél 7_kor. Előadás Május 8-án, hétfőn este 7 órai kezdettel összejövetelt tartanak a kertbarát klub tag­jai. Találkozójukon ez alka­lommal Boldizsár Endre, az állami gazdaság főkertésze tart előadást a kiskertekben alkal­mazandó vegyszeres gyomirtás­ról. Ebzárlat — veszettség miatt Az 1978. január 21-én kelt 30—1/1978. számú határozat­ban elrendelt 90 napos eb­zárlatot a városi főállatorvos további 90 nappal, azaz jú­lius 21-ig meghosszabbítót, ta. Megyei diák bajnoki döntő visszavágók, a gimnáziumi pályán. Fiúk: Nk. Gimnázium —Fóti Gyermekvárosi DSK 17—15 (8—4). Mt: Csiszár — Tóth J. (5), Kosteleczki (6), Csukás (1), Csinos (2), Molnár (2), Nyitrai; csere: Feczesin (1), Fekege, Godó. Végig nagy és szoros volt a küzdelem. A kö­rösiek nagy akarással játszot­tak, kapusuk (főleg az I. fél. időben) többször bravúrosan védett. A gimnazisták megér­demelten harcolták ki a győ­zelmet és ezzel a megyei első­séget. Edző: Deák György. Lányok: Nk. Gimnázium- Főt 12—8 (6—4). A körösiek jobbak voltak, már 12—4-re is vezettek, a hajrában főleg a cserejátékosok szerepeltek, s összesítésben a 2. helyen vé­geztek. Góldobók: Dömök (5), Csiszár és Amies (3—3), Gu- della (1). Úttörő fiú bajnoki, az Ifjú­sági-sporttelepen: Nk. Kossuth Isik.—Jászakarajenői isk. 41—0 (9—0); kiütéses győzelem; leg­jobb dobók: Török (15) és Bács (14). Gokartos siker Szombathelyen színvonalas évadnyitó nemzetközi gokart versenyt rendeztek. A meghí­vásos viadalon a 26 induló többsége külföldi volt. Kecs­keméti József (Nk. MHSZ) igen jól helytállt és a hato­dik helyen végzett. S. Z. SZERDAI SPORTPROGRAM Kézilabda Iklad: IM. Vasas ifi—Nk. Kinizsi ifi, NB-s férfi bajnoki mérkőzés. Solymár: S. Egyet­értés—Nk. Kinizsi és Solymár ifi—Nk. Kinizsi ifi, megyei női bajnoki mérkőzés. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 16 óra: Nk. Kinizsi—Tiszakécskei Co­ca-Cola, barátságos mérkőzés. haza Nagykőrösre és a Hosz- szúhátban igyekezett tudását kamatoztatni. — Néhány évi kertészkedés után fogtam hozzá a szamó­catermesztéshez — mondotta. Abban az időben nagyon el volt terjedve Nagykőrösön, Nyársapáton és Csemőben a szamócatermesztés, melyet Budaörsre vittek, ahonnan repülőgépen szállították Ang­liába és Svédországba. A há­ború alatt visszafejlődött, a szamócatermesztés, s csak né­hány évvel ezelőtt lendült fel újra, amikor néhányan, hogy korábban érjen, a tél végén fólialeplet húztunk a szamó­caültetvények fölé. K. L. Az irodában állandóan kat­tog a telex és cseng a tele­fon. Irházi Gyula a budapes­ti Naigyvásárteleppel tárgyalt s a beszélgetésit befejezve örömmel mondta, hogy na­ponta 50 ezer fej első osztályú salátát kértek a fővárosba. Eddig mintegy 500 ezer fej salátát vásároltunk fel. A ter­melők egymillió 200 ezer át­adását ígérték a szerződések­ben és miután a salátaszezon a héten, és előreláthatólag még a jövő héten is tart, a tervet teljesítjük. Egyébként csaknem 650 ezer fej fólia alatt nevelt salátát vettünk át, hazai és külföldi eladásra, kb. 3 forintos átlagáron. SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT Kézilabda-sikerek t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom