Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

2 1978. MÁJUS 10., SZERDA Megölték Aldo Morét Az OKP kiáltványban bélyegezte meg a gyilkosokat i (Folytatás az 1. oldalról.) Aldo Moro gyilkosai a mell­kasára leadott pisztolylövé­sekkel oltották ki túszuk éle­tét, feltételezhetően valahol a tengerparton, ugyanis Mo­ro pantallójának hajtókájá. ban homokat találtak. A ter­roristák egy Renault—4 típu­sú gépkocsi poggyásztartó­jában, kabátba és pokrócok­ba burkolva hagyták áldoza­tukat Róma belvárosában, egy szűk utcácskában. Moro arca fáradtságtól meggyötört­nek és kínzástól eltorzult- nak tűnt azoknak, akik kö­zelről látták holttestét, ar­cát sűrű szakáll borította. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Moro halálhíréről értesülvén, tisztelettel és kegyelettel adó­zott a politikus emlékének. Az OKP kedd este kiált­ványban bélyegezte meg a gyilkosokat. „Aldo Moro meg­gyilkolása bűnös kihívás az egység, a demokrácia és a köz­társaság ellen. Meg kell erő­síteni a népi mozgalom, a demokratikus erők egységét. A kommunisták szolidaritá­sukról biztosítják Moro csa­ládját és a kereszténydemok­rata pártot” — áll a kiált­ványban. A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség (CGIL, CISL, UIL) csúcsszövetségi titkársága kedd délutáni rend­kívüli ülésén kétórás általá­nos sztrájkra szólította fel szerdára az olasz dolgozókat, kedd délutánra pedig 10 per­ces általános munkabeszün­tetést hirdetett. Milánóban, Torinóban, Triesztben és más olasz nagyvárosokban a mun­kások spontán tüntetéseket és nagygyűléseket tartottak tiltakozásul a gyilkosság, a gyilkosok felforgató céljai és büntetlensége ellen. Aldo Moro 1916. szeptem­ber 23-án született a dél­olaszországi Maglieban. Édes­apja pedagógus volt. Moro 21 éves korában jogi diplomát szerzett és ügyvéd lett. 1945-ben felvételét kérte a Szocialista Pártba, de kérel­mét elutasították. Egy évre rá a Kereszténydemokrata Párt (DC) listáján megvá­lasztották az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. 1948-ban meg­választották Bari keresztény- demokrata parlamenti kép­viselőjévé, s kinevezték a De Gasperi-kormány külügymi­niszter-helyettesévé. 1955- ben választották a DC kép­viselőházi csoportjának el­nökévé, majd bekerült a párt vezetőségébe. Több kormány­ban volt miniszter, majd 1959- ben a DC főtitkára lett. Moro politikai pályafutá­sát baloldali körökben „jobb­ról balra tartónak” nevez­ték. Nevéhez fűződik a szo­cialisták felé való. kezdemé­nyezés: három „középbal” koa­líciós kormányt irányított 1963—68 között. Az 1968-as választást követően lemon­dott és önálló áramlatot ala­kított a DC-ben. 1969—74. kö­zött többször kapott külügy­miniszteri tárcát. Ebben a minőségben Magyarországon is járt 1970-ben és 1974-ben. A válásról-tartott népszava­zás után 1974-ben negyed­szer, majd ötödször is kor­mányt alakított. 1976-ban Mo­rét a DC elnökévé válasz­tották. 1977-ben tevékeny szerepet játszott az OKP-t is felölelő hatpárti program­megállapodás kidolgozásában, március 16,-i elrablása előtt pedig abban, hogy az OKP-t bevonták az Andreotti- kor­mányt támogató parlamenti többségbe. HfRMAGYARAZÖNK ÍRJA: Közel nyolc hét után tragé­diával zárult a tragikusan kéz. dődött olaszországi túszdráma. A puszta — bár nagyon szomo­rú — mérleg, véres esemé­nyekben, erőszakban sajnos nem szűkölködő napjaink­ban nem is mond sokat: öt „névtelen” és egy igen neves személyiség esett áldozatául a vak — vagy nagyon is látó? — erőszak újabb rohamának. Az öt testőrt leterítő golyózápor és az olasz kereszténydemok­raták vezetőjének életét kioltó négy golyó azonos forrásból származott, azonos céllal lőt­ték ki őket: a haladás irányá­ba araszoló, új, remény tkel tő politikai tendenciáikat terem­tő korunkat mindenáron meg­zavarni akaró erők újra és új­ra zűrzavart, félelmet provo­kálnak nemcsak Olaszország­ban, hanem sokfelé a világon. Hogy a magukat „Vörös Bri. gádoknak” nevező terrorista csoport a politikai színskála melyik végén helyezkedik is el az szinte érdektelen a je­lenlegi helyzetben. Hiszen akár ultrabaloldaliak, akár csak eb­ben az álarcban jelentkező szélsőjobboldaliak — szándé­kuk azonos: a felforgatás. S ezzel politikai álláspontjuk is nyilvánvalóvá lesz: a haladás ellen vannak. Mert olyan idő­pontban, olyan helyzetben dobtak, nehezen kiszámítható hatású bombát az olasz köz­életbe, amikor az — oly sok viszály után — végre határo­zottan pozitív fejleményeket mutatott fel. Nyugat-Európa egyik legfontosabb, ezernyi gazdasági-társadalmi gonddal küszködő országában három évtizede nem formálódott olyan politikai egység, amely­ben a lakosság túlnyomó több­ségét képviselő, egyébként na­gyon különböző irányvonalú pártok szövetkeztek volna az égető problémák megoldására. A háború óta még sohasem állt olyan biztató jövő előtt a fejlett tőkés világ legellent­mondásosabb országa, mint azon a március 16-án, amikor Aldo Moro a parlamentbe in­dult, hogy — úgy is mint az „új korszak” legfőbb szellemi atyja — részt vegyen a de­mokratikus pártok által egyez­tetett kormányprogram „be­mutatkozásán”. Tudjuk: sosem ért oda. De azt is tudjuk, hogy az erőszak sem ért célt. A hat­hetes idegháborúban „elesett’’ egy jelentős pcAitikus, de nem bukott el az olasz demokrácia. S legfőképp: minden politikai manőver, újabb terrorcselek­mények dacára nemhogy meg­gyengült, hanem megszilárdult a demokratikus erők egysége. Aldo Moro, aki hosszú utat tett meg addig, amíg az elsők között ismerte fel, hogy Olasz­ország jövőjét csak a baloldal­lal együtt lehet biztosítani, egy ádáz politikai harc tragikus hő­se lett. Egy harcé, amelyben sokkal nagyobb volt a tét, mint egy — bármily fontos — ember élete. S ebben a küzde­lemben nem lehet megalkudni, engedményeket tenni, mert az a végső sikert veszélyeztetné. Jól látta ezt Moro pártja is, amikor nem engedett a zsaro­lásnak. Ez volt az egyetlen út, még ha emberi tragédián ke­resztül is vezetett. S Aldo Mo­ro tragédiájának messze muta­tó a tanulsága: az erőszaknak, a terrorizmusnak csak a de­mokrácia minden erőjének ösz- szefogásávai lehet gátat vetni. Avar Károly Ünnepségek a Szovjetunióban a győzelem napja Veterántalálkozókon, új em­lékművek avatása alkalmá­ból rendezett ünnepségeken, ünnepi üléseken emlékeztek meg kedden szerte a Szovjet­unióban a győzelem napjáról. A második világháború befe­jezésének 33. évfordulóján minden szovjet állampolgár kegyelettel adózott az elesett hősök emlékének. A Szovjet­unió 20 millió embert veszített a háborúban, nincs olyan szovjet család, amelyet ne érintett volna közvetlenül a világégés. Hosszú sorokban kígyózott az emberfolyam május 9-én és az ünnepet megelőző napok­ban a moszkvai Kreml vörös téglafalánál, a Sándor-kert- ben az Ismeretlen Katona Sír­jához. Koszorúk és virágcsok­rok százai borítják a vörös gránit emlékművet. Tisztelgett a hősök emléke előtt az ünne­pen Dmitrij Usztyinov mar­sall, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere és az ország más magas rangú katonai vezetői is. Kedden este moszkvai idő szerint 19 órakor a szovjet rádió és televízió megszakítot­ta adását, felhangzott a neves bemondó, Jurij Levitan jól is­mert hangja: „Nézzétek és hallgassátok Moszkvát”, s egy­perces néma csend követke­zett az elhunyt hősök emlé­kére. Este 21 órakor Moszkvában és a Szovjetunió többi tíz hős városában, valamint a szövet­ségi köztársaságok fővárosai­ban díszsortűzzel és színpom­pás tűzijátékkal zárult az ün­nepség Dmitrij Usztyinov marsall napiparancsot adott ki a fa­siszta Németország felett ara­tott győzelem 33. évfordulója alkalmából. „Az ellenséggel vívott ádáz küzdelemben a szovjet nép és dicsőséges fegyveres erői be­csülettel kiállták a háború megpróbáltatásait, megvédték az ország szabadságát és füg­getlenségét, és döntően hozzá­járultak ahhoz, hogy az em­beriség megmeneküljön a fa­siszta igától” — hangsúlyozta Dmitrij Usztyinov. „A Szov­jetunió a testvéri szocialista országokkal együtt aktív és következetes harcot vív a né­pek békéjéért és biztonságáért, a nemzetközi enyhülésért, a termonukleáris háború veszé­lyének elhárításáért. A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta, harcos egységben a testvéri szocialista országok hadseregeivel, éberen védel­mezi a szocializmus hatalmas vívmányait, a népek békéjét és biztonságát” — hangsúlyoz­za a napiparancs. ★ Franciaország lakossága hét­főn megemlékezett a második világháborúban a hitleri fa­siszta Németország felett ara­tott győzelem évfordulójáról. Valamennyi városban és köz­ségben koszorúkat helyeztek el a hősi emlékműveknél, a tanintézetek diákjai ünnepi esteken és vetélkedőkön emlé­keztek meg a győzelem napjá­ról. Párizsban a Diadalívnél az emlékünnepségen megje­lentek a francia kommunisták, az ellenállási mozgalom legen­dás hírű harcosai, a „maqui- sardok”, a francia közélet kénviselői és ott voltak 'a náci haláltáborok egykori foglyai is. A Bundestag elé terjesztik a szovjet—ESIK szerződést Herbert Wehner, a nyugat­német szociáldemokraták par­lamenti csoportjának elnö­ke a frakció Nyugat-Berlin- ben tartott keddi ülése után bejelentette, hogy ratifikálás­ra a bonni szövetségi gyűlés elé terjesztik a Német Szö­vetségi Köztársaság és a Szovjetunió között a múlt héten, L eonyid Brezsnyev látogatása alkalmával meg­kötött gazdasági együttmű­ködési keretegyezményt. „A parlamenti ratifikálással hang­súlyt kap az NSZK—szovjet kapcsolatok fejlődését 25 év­re szabályozó szerződés po­litikai jelentősége” — mon­dotta az SPD-politikus. Előkészületek az ENSZ leszerelési ülésszakára Az ENSZ leszerelési világ- konferenciáját előkészítő kü­lönleges bizottság egyhangúan jóváhagyta e valóban egyete­mes fórum összehívására vo­natkozó jelentést. A dokumen­tumot a rendkívüli ülésszak elé terjesztik, amely május 23-án kezdi meg munkáját New Yorkban. A beszámoló előterjesztése azt a célt szol­gálja, hogy a közgyűlés rend­kívüli ülésszakán sokoldalú és mélyreható vita bontakoz­zék ki a leszerelési világkon­ferencia összehívásáról és meggyorsítsák a világértekez­let előkészítését. Tárgyalások a vegyi fegyverek betiltásáról Szovjet-amerikai közlemény A genfi leszerelési bizott­ság keddi plenáris ülésén Vik­tor Lihacsov, a Szovjetunió képviselője előterjesztette a vegyi fegyverek betiltásával kapcsolatos szovjet—ameri­kai tárgyalásokról szóló kö­zös közleményt. A közlemény szerint a fe­lek a leszerelési bizottságban 1976 augusztusa óta munkál­kodnak ennek a problémá­nak a megoldásán, és párhu­zamosan kétoldalú tárgyalá­sokat folytatnak, hogy közös ajánlásokat terjesszenek a leszerelési bizottság elé. Ezek a tárgyalások jelenleg is in­tenzíven folynak. A leendő konvenciónak — hangsúlyozza a közlemény — elő kell irányoznia a ve­gyi fegyverek kidolgozásának, gyártásának és felhalmozá­sának teljes, hatékony és el­lenőrizhető betiltását, vala­mint ezeknek a fegyvereknek a megsemmisítését. A felek haladást értek el a betiltás valumene tekinteté­ben. A kölcsönös megértés alapján elvi megállapodás született a szóban forgó kér­dések többségében. Ennek megfelelően az egyes konk­rét vegyi anyagokat abban a mértékben kell betiltani, amilyen mértékben azokat vegyi hadviselésre, nem pe­dig ipari, kutatási vagy más polgári szükségletekre hasz. nálják fel. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok szerint a kon­vencióban vállalandó köte­lezettségek teljesítését meg­felelően ellenőrizni kell. Az ellenőrzés foglalja magában a nemzeti és a nemzetközi intézkedéseket, beleértve egy konzultatív bizottság létreho­zását. ROBERT BERGLAND, az Egyesült Államok mezőgazda- sági minisztere vezetésével kül­döttség érkezett kedden Moszkvába. Az amerikai kül­döttség, amely több szocialista országba, köztük hazánkba is ellátogat, a szovjet—amerikai mezőgazdasági együttműködés távlatainak megvitatására ér­kezett a szovjet fővárosba. Magyar—iráni kapcsolatok Magyarország és Irán 1951 óta nagyköveti szinten tart egymással diplomáciai kap­csolatokat. Az Iráni Császárság alkot­mányos monarchia. Állam­fője Mohammad Reza Pahla­vi császár, aki 1941-ben ke­rült trónra, s 1967 októberé­ben koronázták meg. Irán 1,64 millió négyzetkilométer területű — a Kaspi-tenger és a Perzsa-öböl között elte­rülő — ország, s mintegy 32 millió lakosa van. Hivatalos pártja az Iráni Nemzeti Újjá­születés Pártja. Gazdaságában állami kéz­ben vannak a nehézipar kulcs, fontosságú ágazatai: az acél­ipar, a gépgyártás, a vegy­ipar és az olajipar. A ma­gántőke fő tevékenységi te­rülete, a könnyűipar, a fo­gyasztási cikkeket előállító ipar, valamint az építőipar. Nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlesztésére. A kor­mány mezőgazdasági szövet­kezetek és társulások létre­hozásával igyekszik a terme­lési és fejlesztési feladatokat megoldani. Államközi kapcsolataink, ban kiemelkedő esemény volt az iráni császári pár 1966-ban tett hivatalos láto­gatása hazánkban, majd 1968- ban az akkori iráni külügy­miniszter magyarországi hi­vatalos látogatása. L osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke először 1969-ben járt Irán­ban, majd 1971-ben, amikor részt vett az iráni államala­pítás 2500. évfordulójának megünneplésén. Kétoldalú kapcsolatainkban jelentős ál­lomás volt 1974-ben az ak­kori iráni miniszterelnök, Hoveyda magyarországi lá­togatása. Ugyanebben az év­ben az iráni képviselőház el­nökének vezetésével járt ha­zánkban delegáció. A láto­gatást 1976-ban viszonozta az Apró Antal vezette magyar parlamenti küldöttség. Púja Frigyes külügyminiszter szin­tén 1976-bap tett hivatalos lá­togatást Iránban. Bíró József külkereskedelmi miniszter 1968-ban és 1972-ben; Faluvégi Lajos pénzügyminiszter 1975- ben járt Iránban. 1971-ben az iráni tervhivatal elnöke, 1977- ben pedig a kormány keres­kedelmi minisztere látoga­tott Budapestre. Kereskedelmi megállapo­dást első ízben 1955-ben ír. tunk alá, 1975-ben pedig hosszú lejáratú kereskedel­mi és fizetési megállapodást kötöttünk. A fejlődő orszá­gokkal folytatott külkereske­delmünkben Irán a második legnagyobb partnerünk. Mi­niszteri szintű gazdasági együttműködési vegyes bi­zottság működik 1969 óta. A gazdasági együttműködés té­máival foglalkozik az 1974- ben alakult mezőgazdasági és élelmiszeripari albizottság is. Az ülésszakokra felvált­va Budapesten, illetve Te­heránban kerül sor. A kétoldalú gazdasági együttműködés keretében ki­vitelünkben főként anyagok és félkésztermékek, gépek és berendezések, fogyasztási cikkek és élelmiszerek sze­repelnek. Behozatalunkban Irán egyik fontos pamutbe­szerzési forrásunk. Továb­bi importtermékeinket köny- nyűipari fogyasztási cikkek, főként lábbelik és ruházati cikkek teszik ki. Műszaki-tudományos együtt­működési egyezményt 1972- ben írtak alá a két ország kéoviselői. kulturális egyez­ményt pedig 1968-ban, s azt 1977-ben megújították. A mű­vészeti együttesek és kiállí­tások cseréjére vonatkozó kulturális egyezmény lehe­tőséget ad rendszeres rész­vételünkre az Iránban ren­dezett nemzetközi filmfeszti­válokon, s önálló magyar film­hét tartására is. Az egyez­ményen kívül kulturális kap­csolatok sokat ígérő lehető­sége, magyar zeneművészek iráni szerződtetése. Albizottság! vita a washingtoni szenátusban: Ajánlják a magyar-amerikai kereskedelmi egyezményt Az Egyesült Államok szená­tusának pénzügyi albizottsága kedden tárgyalta a közelmúlt­ban aláírt magyar—amerikai kereskedelmi egyezményt. A szerződés csak azután lép élet­be, ha azt mindkét ország tör­vényhozása jóváhagyta. Az amerikai képviselőház illeté­kes bizottsága már egyhangú­lag ratifikálásra ajánlotta az egyezményt. A szenátusi albi- zottsági ülésen valamennyi ér­dekelt amerikai fél elfogadás­ra ajánlotta az egyezményt. George Vest külügyi állam­titkár hangoztatta, hogy a jól kiegyensúlyozott egyezmény kölcsönös érdekeket szolgál. „Az Egyesült Államoknak meg kell ragadnia az alkalmat ah­hoz, hogy erősítse kereskedel­mét Magyarországgal, egyúttal kifejezésre juttatva: a kölcsö­nös előnyök alapján tovább­ra is érdekelt a kapcsola­tok kiterjesztésében a kelet­európai országokkal” — mon­dotta. Magyarország, a hel­sinki ajánlások messzeme­nő végrehajtásával is ta­núsítja, hogy nem lehetnek politikai akadályai az Egye­sült Államokkal való szélesebb körű gazdasági kapcsolatok­nak. A külügyi államtitkár példaként említette a többi kö­zött a vallásszabadságot, a magyar sajtó, a rádió, a tele­vízió tevékenységét a kelet- nyugati megértés előmozdítá­sára. Edward Stroh kereskedelmi miniszterhelyettes hangsúlyoz­ta: a normális kereskedelmi feltételek megteremtésével Ma­gyarország — a hagyományos húskészítményeken túlmenően — a többi között gyógyszere­ket, orvosi berendezéseket, műszereket, textíliákat expor­tálhat majd az Egyesült Álla­mokba. Hasonló szellemben szólal­tak fel más, a magyar—ameri­kai gazdasági kapcsolatokban érdekelt szervezetek képvise­lői. Árcsökkentés Afganisztánban Az új afgán vezetés első in­tézkedései az élelmiszer-ellá­tás javítását célozzák. Mint a „Kabul Times” című lap írja, az egyik elsőrendű cél a dolgozók vásárlóerejé­nek megnövelése. Ezért máris leszállították a kenyér és a hús árát, a kereskedőket pe­dig felszólították az árak ki­jelölt felső határainak betar­tására. Intézkedéseket hozott a vezetés azzal a céllal is, hogy a közszükségleti cikkek megfelelő mennyiségben állja­nak rendelkezésre. ★ Banglades hivatalosan el­ismerte az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság kor­mányát Csak röviden... AT. ANGOLAI nemzetvé­delmi minisztérium kedden közleményben adta tudtul: az Angolai Népi Felszabadító Erők (FAPLA) egységei tel­jes egészében kiűzték az or­szág területéről az agresz- sziós dél-afrikai csapatokat. FELIPE GONZALES, a Spa­nyol Szocialista Munkáspárt főtitkára bejelentette: pártja legközelebbi kongresszusán ja­vasolni fogja, hogy töröljék a párt programjából a marxiz­musra vonatkozó utalásokat amelyek csak tavaly kerültek a programba. A nyilatkozat nagy vihart kavart a párton belül: egyes vezetők támogat­ják. mások hangoztatták fenn­tartásaikat

Next

/
Oldalképek
Tartalom