Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

1978. MÁJUS 10., SZERDA 3 A szállítás és az anyagmoz­gatás napjainkban is a leg­több embert foglalkoztató, ne­héz fizikai munkák közé tar­tozik. S mint ilyen, egyúttal a legtöbb balesetveszélyt is magában rejtő tevékenység. A KPVDSZ Pest megyei Bizott­sága nem véletlenül tartott széles körű felmérést, azt vizsgálva, mit tettek Pest megye üzemei az utóbbi két és fél évben a munkakörül­mények javítása, s a balese­tek csökkentése érdekében. Elégedetten állapították meg, hogy néhány vállalat jelentős anyagi áldozatot hozva gépesítette az árumozgatást. Kiemelkedik közülük a Pest— Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat, amely két Diesel-emelővillás targon­cát, húsz raktári kocsit, tizen­hat lépcsőn járó targoncát és több mint negyven kiskonté- nert szerzett be és állított üzembe tavaly. Hatmillió-két­százezer forintot fordított a Budapestkömyéki TÜZÉP Vállalat az elmúlt két évben a rakodás-szállítás gépesítésé­re. A pénzből többek között négy nagy teljesítményű ra­kodóberendezést és két csigás árurakodó gépet vásároltak. Eredményesen tevékenykedett a Közép-magyarországi Nyers­anyaghasznosító Vállalat is: tizenhárom polipmarkolóval, négy tehergépkocsival, DE- MAG típusú emelődobbal, va­lamint papírbálázóval köny- nyítette a nehéz, fizikai mun­kát. Az eredmények mellett gon­dokat is feltárt a bizottság vizsgálata. A szövetkezetek nagyobb akadályokkal küszködnek, I mint a vállalatok. Kevesebb | mód nyílik a gépesítésre, a I korszerű technika alkalmazá- I sára. Elsősorban a helyi fel- | tételeket kell tehát megterem- | teniük — például utakat épí- I teni, üzlettereket, rakodótere- i két bővíteni — de addig is j főként egyszerűbb kisgépekkel : könnyíthető a munka. Jó pél- [ dákat találtak azért a szövet- : kezetek között is. A Tápió­■ szele és Vidéke ÁFÉSZ be- I szerzett egy T 174-es Weimár rakodógépet, s a Vác és Vidé- • ke ÁFÉSZ ipari egységeiben i már emelővillás targoncákkal rakják az árukat. A munkakörülmények javí­tásáért szintén sokat tett ta­valy néhány vállalat és szö­vetkezet. Egymillió forint kö­rül költött ilyen célra a Pest —Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat, a Tú­rái ÁFÉSZ pedig 356 ezer fo­rintot. A szövetkezetekben fontos feladatuknak tar­tották a fűtés-szellözés- világítás korszerűsítését is: i átlag 30—60 ezer forint érté­kű volt egy-egy beruházás. összegezve: megállapította a szakszervezet az előrelépést, ' s azt is, hogy az ötéves terv­időszak hátralevő éveiben to- I vábbra is fontos — elsősorban ■ a szövetkezetekben — a gé- ' pesítés műszaki feltételeinek i javítása, s az anyagmozgatás I további egyszerűsítése. 1 D. Gy. Csehszlovákia ünnepén Václav Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete Csehszlovákia felszabadításá­nak 33. évfordulója alkalmá­ból kedden fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnöke, Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Simon Pál nehézipari, Trethon Fe­renc munkaügyi miniszter és Roska István külügyminisz­ter-helyettes, valamint politi­kai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja is. A győzelem napja és Cseh­szlovákia nemzeti ünnepe al­kalmából — Václav Moravec nagykövettel az élen — a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövet­ségének tagjai kedden meg­koszorúzták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Vízügyi konferencia A KGST-országok vízügyi szakértői kedden Budapes­ten, a Vízgazdálkodási Tu­dományos Kutató Központ­ban megkezdték négynapos szakmai konferenciájukat, amelyen az automatikus víz­minőség-ellenőrző módszerek fejlesztéséről tárgyalnak. A tanácskozáson Bulgária, Cseh. Szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK, a Szov­jetunió és Finnország mű­szaki fejlesztési szakemberei vesznek részt. Szudánból Gödöllőn A magvetők lesznek otthon Tapasztalatairól, tanulmányairól beszél Szadik Mohamed Ali A színes forgatagban lehe­tetlennek tűnik megtalálni, akit keresek. — Nem láttad Szadikot? — Az előbb még itt volt. Feketék, sárgák, barnák, fe­hérek szorítanak egymással kezet. Tapsolnak az érdekes, a magyar fülnek kicsit idegen arab, meg fekete-afrikai rit­musokra. Végre megvan Szadik. Teljes nevén Szadik Mohamed Ali, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem IV. éves hallgatója. Épp egy nyugat-szudáni nad­rágot cserél fel egy namibiai lepelre, s már siet is újra a színpad felé. A színpad felé, ahol társai már javában járják a különleges ősi táncot. A kö­zönség hangosan derül köz­ben, hiszen a csábítóan szép lányok közül ketten fiúk. Kénytelenek voltak, ha csak rövid időre is, föladni férfias­ságukat, hogy bemutathassák ezt a táncot. Magyarországon ugyanis mindössze két szudáni lány tanul, s belőlük aligha telik ki a lánykar. Barátsági esten A Magyarországon Tanuló Szudáni Diákok Egyesülete ha­zájuk függetlenségének 22. éve alkalmából, immár hagyomá­nyosan megrendezte nemzeti estjét Budapesten, a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem központi épületében. Az ország minden egyetemi váro­sából is jöttek szudáni diákok, de meghívtak hazánkban ta­nuló más nemzetiségű diáko­kat és természetesen magyar társaikat is. Köszöntőül az egyesület el­nökének, Ahmed Sháminak színes, érdekes szavai hangzot­tak el arról, mit csinálnak itt, milyen kapcsolataik vannak a magyar diákokkal, a magyar emberekkel. Rokonszenves ha­zaszeretettel mutatta be Szu­dán történetét, hétköznapjait. Elismeréssel szólt országunk­ról, itteni mindennapi tapasz­talataikról. Jól láthatók voltak sudár alakja mögött a lelkes hangú föliratok: „Az imperializmus elleni szolidaritásért, a barát­ságért és a békéért!” — „Éljen a magyar—szudáni barátság!” — „Éljen hazánk függetlensé­ge!’ A látványos műsor is arról tanúskodott, mennyire fontos­nak tartják munkájukhoz a nemzetközi barátságokat, kap­csolatokat. A közönséget telje­sen magukkal ragadták. Le­omlott minden f<jl a nézőtér és a színpad, Magyarország és Afrika között. Ott volt Szadik is, együtt a többiekkel, lelkesen dalolt, táncolt, énekelt. Látszott rajta, nem idegenben, hanem otthon érzi magát. Ötödik éve Szadik Mohamed Ali szinte már az egész országot bejárta, Pest megyének pedig jóformán minden zugát ismeri. Öt is so­kan ismerik. A műsor után sokszor meg is zavarnak ben­nünket beszélgetés közben, is­merősök, barátok üdvözlik, gratulálnak a szép előadásért. Már jócskán elmúlt tíz óra, a pezsgő hangulat azonban csak egyre jobban fokozódik, a discóban fölhangzik az első szám. — Mióta vagy Magyarorszá­gon? — Már ötödik éve. Egy évet tanultam az előkészítő inté­zetben, az egyetemen most va­gyok negyedéves. Jövőre vég­zek. — Otthon mit tudtál ró­lunk? — Elég sokat. Olvastam, hogy az Ural vidékéről jöttek a magyarok körülbelül ezer éve, s a finnugor nyelvcsalád tagjai... Érdekelt ez az or­szág, azért jöttem éppen ide tanulni. Azt is hallottam, hogy a magyarok vendégszeretők, szívesek, kedvesek. Azóta én is ezt tapasztaltam. Már be­jártam az ország négyötöd ré­Barcza Zsolt felvétele Gazdaságosabb, olcsóbb Lesz-e elegendő a csodakazánból? Import helyett Inkább a hazait Korunk világgazdaságának — így hazánkénak is egyik legaktuálisabb kérdése az energiagazdálkodás. Ezzel szo­rosan összefügg és annak nem elhanyagolható része a lakos­sági és kommunális hőellátás. Nem véletlen, hogy az ország- gyűlés ipari bizottsága is fog­lalkozott ezzel a kérdéssel. Felvetődött többek között a kazánok választékának, minő­ségének, s ezzel összefüggés­ben az energiatakarékosság kérdése. Eltérő vélemények Az Energiagazdálkodási In­tézet két mérnöke, Juhász Mi­hály érdi és Keserű Béla bu­dapesti lakos olyan, kis laká­sok fűtésére is alkalmas új tí­pusú kazánt dolgozott ki, amelynek hatásfoka jelentősen felülmúlja az eddig ismert bármely más hasonló típusét. S az sem elhanyagolható, hogy előállításához 50—60 százalék­kal kevesebb anyagra van szükség, mint elődeiéhez. Mé­retei is sokkal kisebbek, ami külön előnyös. Amikor néhány hónappal ezelőtt az új típusú kazánt a kereskedelem szak­embereinek bemutatták, vol­tak, akik arról beszéltek, hogy hazánkban ez az új típusú J— K kazán az etázsfűtés terüle­tén gyökeres változást hoz­hat. Mások óvatosságra intet­tek, mondván, nem lesz köny- nyű elérni, hogy az új kazán polgárjogot nyerjen. S való- ! ban jelentkeztek illetékesek, j akik kétségbe vonták életké- I pességét, s gyártását — eny­hén szólva — nem javasolták. I szét, és mindenütt jól érzem magam. — Hogyan él a család ott­hon? — A szüleimmel együtt nyolcán vagyunk. Apám keres­kedő. A két nővérem már férj­hez ment, az egyik bátyám tanár, a másik esztergályos, a harmadik technikus, én meg itt vagyok. Egyébként átlagos család a mienk. A beszélgetés a tanulmá­nyokra terelődik. — Szudán fejlődő agráror­szág — mondja Szadik. — Az ország területe két és fél mil­lió négyzetkilométer, de ebből az óriási területből csak na­gyon keveset művelnek meg. A megművelt földek fele álla­mi, másik fele magántulajdon­ban van. Az álattenyésztés még igen elmaradott, nomád. Ezért az állatok inkább izmo­sak, erősek, kevés húst adnak. Nagy szükség van a korszerű­sítésre, ezért is tanulok az ál­lattenyésztési karon. Tudjuk azt is, hogy a gazdaság fejlesz­tésével, először a mezőgazdaság átszervezésével törlesztheti hazánk a jelenlegi adósságait. A Magyarországon tapasztal­takhoz hasonlóan, szükség van belterjes gazdálkodásra, az is­tállózó állattenyésztésre. Sokat megtanultak Hogyan és miként valósít­hatja meg otthon a terveit, az egyelőre sok mindentől függ, hiszen Szudánban nem min­denütt fogadják szívesen a szocialista országokban vég­zetteket. Pedig Szadik és tár­sai sokat tanultak, tapasztal­tak. — Látjuk, hogy itt nincs munkanélküliség, jól élnek az emberek — mondja. — Sze­retnénk, ha nálunk is úgy fo­kozódna a gazdasági fejlődés, aztán önálló mezőgazdaság, ipar jönne létre. Ne kelljen a hitelekért a kapitalista orszá­gokhoz fordulni. A szocialista országok ugyanis a hitelekkel nem szabnak nekünk súlyos politikai, társadalmi föltétele­ket. — S mit reméltek a munká­tól otthon? — Ma még nagyon elmara­dott ország Szudán. Nem lehet máról holnapra megváltoztat­ni. Nekünk magot kell vet­nünk, hogy majd gyümölcsöt hozhasson. L. I. Azóta hóndpok telteik eil. Va­jon mi a helyzet most? Elmondják a próbafűtők Télen a fűtési idényben két J—K típusú kazánnal Érden fűtöttek próbaként. Az egyik gazdája Novot Kálmán volt. A következőket mondotta: — Ahhoz, hogy kézzel fog­ható legyen a J—K típusú ka­zán teljesítménye, összehason­lítom a lakásomban korábban használt Vinyiszfo típusú ka­zánnal, amely ebben a fajtá­ban a legjobbnak számít. La­kásunk légtere akkor 400 lég­köbméter volt. Először szénnel fűtöttünk és évente mintegy 6000 forint értéket tüzeltüruc el, de alig értünk el vele 20 fo­kos meleget. Majd 1976—77. évi fűtési idényre ugyanezt a kazánt átalakítottuk olajfűtés, re, és ebben a fűtési idényben 4000 forint értékű olajat hasz­náltunk fel, csaknem pontosan ugyanannyit, mint az idei fű­tési idényben az új típusú J— K kazánnal. Ez azonban ko­rántsem jelenti azt, hogy a két kazán azonos teljesítményű. Mert a lakásunk légtere a ko_ rábbi 400 légköbméterrel szem­ben 500-ra növekedett. Továb­bá Vinyiszto kazán csak akkor szolgáltatott 22—24 fokos me­leget, ha itthon tartózkodtunk, egyébként teljesítményét csökkentettük. Ezzel szemben az idei télen betegségem miatt én állandóan itthon tartózkod­tam, 23—25 fokos melegre volt szükségem. De nem elhanya­golható az a körülmény sem, hogy a mostani tél jóval hide­gebb és hosszabb volt, mint az elsőző évben. Nálunk a J—K típusú kazán bevált, véglege­sítjük használatát. Hogyan vélekedik Salánki Sándor és Gabelics Tamás, akik az idei télen egy közös J—K típusú kazánnal fűtötték lakásaikat? — 1974 óta ez ideig az egyik legjobban bevált, széntüzelésű kazánnal fűtöttünk — mondja Salániki Sándor. Most télen azonban már a J—K típusú ka­zánt használtuk. Amikor szén­nel fűtöttünk, egy idényben a két nagyobb méretű lakás fű­téséhez hozzávetőlegesen 17 ezer forint értékű tüzelőanyag, ra volt szükség, a hőmérséklet ugyanakkor kiegyensúlyozat­lan volt, 15—17 fok között in­gadozott. Ezzel szemben ugyan­ennek a két lakásnak a J—K típusú kazánnal való fűtésé­hez mintegy 10 ezer forint ér­Teljes üléssel — Somos And­rás akadémikus elnökletével — folytatta munkáját ked­den az Akadémia vári kong­resszusi termében a Magyar Tudományos Akadémia 138. közgyűlése. Elsőként bizott­ságokat választottak az Aka­démia alelnöke és az új el­nökségi tagok jelölésére, a szavazatok összeszámlálásá- ra, valamint a közgyűlés ha. tározatának megszövegezésé­re. Ezt követően — folytatva a hétfői munkát — megvitat­ták a mezőgazdaság és élel­miszeripar fejlesztéséről és a tudomány feladatairól tar­tott előadást és korreferátu­mot. A közgazdaság-tudo­mánytól a kémián át a bioló­giáig a legkülönbözőbb tudo­mányágak képviselői fejtet­ték ki véleményüket. Már önmagában ez is jelezte — számosán meg is fogalmazták — a tudományterületek egész sorának összefogása szüksé­ges az eredmények megtar­tásához és továbbfejlesztésé­hez. A keddi vitában tizenha­tan fejtették ki véleménvü-. két. Az elhangzottakra Ta- mássy István akadémikus vá­laszolt. Délután zárt üléssel foly­tatódott az MTA közgyűlése. Szentágothai János akadé­tékű tüzelőolajra volt szüksé­günk, és a hőmérséklet szabá­lyozható, kiegyensúlyozott volt. Ez az eredmény a hőszállító vezeték tökéletes szigetelésé­vel tovább növelhető. Nagy előnye ennek a kazánnak, hogy semmi különösebb keze­lést nem igényel, legfeljebb havonkénti tisztítást. A réginél naponként kellett salakozni, nem beszélve a nagy mennyi­ségű szén berakásáról. Figyelembe véve a tótkom- lósi Vegyesipari Szövetkezet hőtechnikai méreteinek ered. ményeit is, nincs okunk kétel­kedni az elhangzottakban, amelyek ugyancsak bizonyít­ják a J—K típusú kazán élet­képességét és azt, hogy ez a konstrukció nagyon értékes áruval bővítheti a nagyon kér resett, korszerű fűtéshez szük­séges Etage-kazánok válaszr tékát. Ezért fordultunk érdek­lődéssel a kazán egyik megal­kotójához, Juhász Mihály érdi mérnökhöz és kértük, tájékoz­tasson bennünket, pillanatnyi­lag hogyan áll a kazán ügye. Az első segítők Az Országos Találmányi Hi­vatal a J—K típusú szén-, olaj-, illetve gázfűtésű kazánt sza­badalmazta. Gyártását a tóí- komlósi Vegyesipari Szövetke­zet vállalta, amelynek kapaci­tása azonban csupán 3000 da­rab évente. Az igény ennél sokkal nagyobb. A Vasért pil­lanatnyilag húszezerre tartana igényt, tőkés kereslet is mutat, kozik: a NIKEX tízezer da­rabot tudna eladni külföldön. A kereslet a jövőben minden bizonnyal növekedni fog, hi­szen a kazán hatásfoka 91—92 százalék körül van, ára a ha­sonló hazai berendezésekénél 30—40 százalékkal, a külföl­dieknél 70—80 százalékkal ol­csóbb. Tudomásunk szerint a hazai szükségletet mégis kül­földi áru behozatalával .kíván­ják biztosítani... — Ügy érzi, hogy találmá­nyukat nem értékelik? — Azt éppen nem monda­nám. A kereskedelmi szerve­ken kívül is vannak olyanok, amelyek támogatnak bennün­ket anyagilag is. Például az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Magyar Nemze­ti Bank jelentős összeget biz- tosít^ a tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezetnek a kazán gyár­tására. Külföldön is szívesen gyártanák ezt az új típusú ka­zánt. Hrivnák Mihály mikus, az MTA elnöke és Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára időszerű tudománypolitikai feladatok­ról tartott előadást. — Az akadémiai testületek munkájának minőségileg a je­lenleginél magasabb szintre kell emelkedniük ahhoz, hogy a társadalmunkban rájuk há­ruló feladatoknak maradék­talanul eleget tudjanak ten­ni — hangsúlyozta bevezető­jében az Akadémia elnöke, majd a tudománypolitika és a társadalom más fontos te­vékenységi köreinek összefüg­géseit vázolta fel. — A termelésben, a tudat- formálásban mind nélkülöz­hetetlenebb a kutatók tevé­kenysége, de éppen ezért egy­re nagyobb a felelősség is, amely reájuk hárul — han­goztatta Márta Ferenc a köz­gyűlés zárt ülésén megtartott előadásában. Az Akadémia szakigazgatásának legfonto­sabb feladatairól szólva ki­emelte: részt kell venni a ku­tatások országos irányításá­ban, összehangolásában, ezért az országos kutatási-fejleszté­si tervek kialakításánál, vég­rehajtásánál, koordinálásánál, az ellenőrzésnél is fontos ten­nivalóik vannak. Szentágothai János és Már­ta Ferenc előadását vita kö­vette. Vitával folytatódott az Akadémia közgyűlése Milliók a szállítás gépesítésére Lépcsőn járó targonca, polipmarkoló és társai... Vizsgálatot tartott a KPVDSZ Pest megyei Bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom