Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
I man 1978. MÁJUS 7., VASARNAP Tanulni’ tudni sohasem késő FELNŐTTOKTATÁS PEST MEGYEBEN Pest megyében a tizenhat és negyven év közötti, munkát vállaló lakosság mintegy 23 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. És ez a szám évről évre gyarapodik azokkal, akik a tankötelezettségi kor után sem szerezték meg az általános iskolai bizonyítványt. A dolgozók továbbtanulásáról Szanyi József általános iskolai megyei szakfelügyelővel és Fábri Mihállyal, a felnőttoktatás megyei vezető felügyelőjével beszélgettünk. Kettesével az éveket Három típusban tanulnak a felnőttek a dolgozók általános iskoláiban. Heti egy alkalommal a levelezőket tanítják, két-két nap pedig az estiseket és az intenzív tanfolyam hallgatóit. Eredményeik szerint jelentkezhetnek továbbtanulásra. Akik intenzív tanfolyamra járnak, azok egy év alatt két osztály anyagából is vizsgázhatnak. Az ide jelentkezők még nem felejtették el mindazt, amit a nappali képzésen tanultak. A levelezőre és az estire pedig mindazok, akiknek szükséges, hogy behatóbban tanulják az általános iskolai anyagot. Évente emelkedik a dolgozók esti iskoláiba járók száma. Míg az 1970—71-es tanévben mintegy 1200-an tanultak tovább, addig egy évvel ezelőtt már csaknem háromszor annyi felnőtt diák ült esténként az iskolapadba. Jelenleg 224 osztályban tanítanak dolgozókat. Az esti iskolákban az átlagéletkor 30 —35 év. A tanárok azonban szívesen oktatnának 40 év feletti hallgatókat is, hiszen ők a termelésben még 10—15 évet dolgoznak. Többek között ezért sem mindegy; rendelkeznek-e vagy sem a munkát vállalók az általános iskola nyújtotta alaptudással. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a nyolc osztály elvégzése nélkül bárki szakmát tanulhasson. Ha másra nem is, de az alapismeretek megszerzésére mindenkinek szüksége van! Gyes-osztályok Szomorú, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy sok nőnek nincs mé^ meg az általános iskola befejezését tanúsító bizonyítványa. A dolgozók esti iskoláiban mégis csupán 25—30 százalék a nő! A Pest megyei Tanács művelődési osztálya próbálkozott egy kísérlettel. Osztályokat indított a gyes-en lévő anyáknak. Nem vált általános gyakorlattá ez a kezdeményezés! A nagyfokú lemorzsolódás miatt kénytelenek voltak megszüntetni az oktatást. Mi volt a passzivitás oka? Elsősorban az, hogy a férjek — bár a feleség érdeke ezt kívánta volna — nem segítettek a házi munkában. így nem vehettek részt a rendszeres óralátogatáson. Lemaradtak a tananyagban. S mi a helyzet azokkal, akiik a középiskolai végzettséget kívánják megszerezni? Itt is egyre nő a felnőttoktatásban tanulók száma. Míg nyolc évvel ezelőtt összesen 2580-an jelentkeztek, az idei tanévben már 7200-an járnak esti középiskolába. Előzetes számítások szerint négy-öt év múlva lényegesen többen lesznek, mint a nappalisok. Az idei szakközépiskolai képzésen 537-en vettek részt, akik közgazdasági, mezőgazdasági, mezőgazdasági-gépész, gépipari, valamint közlekedésgépészeti érettségi vizsgát tesznek. A szakmunkások szakközépiskoláiban — ahová a diákok három évig járnak — 452-en végeznek a nyáron. Tv-figyelő Látókör. áágot és Aki vette a fárad- a hazatérés utáni mindennapos tennivalók helyett pénteken odaült a maga képvillogtató masinája elé, nem bánta meg, mert egy ritka érdekes beszélgetés részese lé- hétett. A Látókör című politikai vitaműsort sugározták ekkor, mégpedig úgy, hogy nemcsak általában hányták- vetették meg a kijelölt téma, a munkahelyi demokrácia ho- gyanját-mikéntjét, hanem az egész szakértői csapat kivonult az Irodagép Vállalathoz, s ott, a műhelyek forró közelségében szóltak arról, ami a vezetők és vezetettek kapcsolatában örömmé nemesül, illetőleg gonddá sűrűsödik. Egy afféle szólj csak szám, hadd -'ájjón a fejem elvet valló munkásember, Marosi Vince mondta el először, hogy mi is bántja a magafajta kékköpenyeseket, ha a kisebb vagy nagyobb rangú feljebbvalóikkal akad ügyes-bajos dolguk. Leginkább azt fájlalta, hogy ritka és alkalmi ta- lákozóikon hiába hozakodik elő — megítélése szerint — jobbnál jobb ötleteivel, azok csak olykor kerülnek meghallgatásra; megszívlelésük pedig méginkább esetleges. (Még az is megesett, hogy szakszervezeti megbízottként elmondott szavai megmásítva, eltorzítva örökítődtek meg a jegyzőkönyvekben ) Hát ez az, amit az üzemi demokrácia ellen való vétek tenni — hangoztatták a kerékasztal körül helyet foglalt filozófiai, jogi és szociológiai szakértők, akik az egyszeri példát elvi síkra emelve azt mondták, hogy a termelési rendszerben, lejjebb és följebb dolgozók örökös párbeszéde nem valami luxus, hanem, a közös munka logikájából adódó szükségszerűség. Az, hiszen a munkát végző ember nem egyszerűen csak termelő valaki, hanem egész személyiségével a munkahelyéhez tartozik. így is kell — kellene — bánni vele! És ez a kívánalom nemcsak afféle, tétován megfogalmazott vágyakozás lehet, hanem — hallhattuk — tételesen számonkérhető igény is, mert a vezetői magatartást immár paragrafusok szabályozzák. Azt, hogy ki hogyan bánik beosztottjaival, a törvény mércéjén pontosan le lehet mérni. Ez a jog adta lehetőség azonban még kevéssé közismert, mint ahogyan az egyéb, a gyárak, vállalatok működését szabályozó iratokról is meglehetősen keveset tudnak azok, akikre voltaképpen vonatkozik. Jól mutatja ezt az a tény, hogy a kollektív szerződésekből legföljebb ha a bérügyi előírásokat ismerik úgy- ahogy az alkalmazottak — más részletek iránt nemigen érdeklődnek. A ki- és bekapcsolásokkal, az igenekkel és nemekkel ugyancsak a néző kedvére tarkított vitát egy szépen hangzó és tartalmában is okos szentenciával zárták le. A hozzá* értők demokráciáját kell — kellene — mindinkább és mind többfelé megvalósítani. A közcélok érdekében elégedetlenkedők politikai rendszerét, amely minden, egymás közötti perlekedésével együtt a közös munka rangját, értékét emelné. Nem tévedés talán azt mondani, hogy erről' a közszájon forgó témáról ilyen nyíltan és ilyen okosan még nem esett szó a tv-adások egyikében sem... Röpülj páva! Egy túlontúl bőbeszédű és ezért — krimi mivolta ellenére is — unalmaska játék, meg egy foci központú Fórum között néhány percre sorsolási helyszínné lépett elő az egyik stúdió, ahol a Röpülj páva! nép- művészeti vetélkedősorozat döntőjének résztvevőit sorsolták párokba. A mi Pest megyei németjeink a rábaközieket kapták ellenfelül az október 6~án képernyőre kerülő versengésben. A már javában tartó fölkészülésükhöz ezúton is újabb nekibuzdulást kívánunk! Akácz László S végül, a megye1 huszonkét gimnáziumában összesen 635- en érettségiznek. A tapasztalatok szerint legnagyobb a lemorzsolódás a középiskolák első osztályában. Akik eljutnak a negyedikig, szinte kivétel nélkül jelentkeznek érettségire. Az elsőből való kimaradás oka általában családi jellegű; gyerek születik, ' elválnak, munkahelyet változtatnak, katonának mennek. Másodszorra már maradnak — Örvendetes, hogy aki egyszer jelentkezett középiskolába, az családi körülményeinek megváltozása után újból próbálkozik. Másodszor már nem hagyja ott az iskolát. A dolgozók középiskoláiban tanulók’ — szakmájuktól függetlenül is — valameny- nyien szeretnék megszerezni a középfokú végzettséget. Sokuk nem azért vállalja felnőtt fejjel hetenként kétszer az esti oktatást, hogy később a jelenlegi munkahelyét elhagyja, hanem azért, hogy ismereteit bővíthesse. Pest megyében különösen jól szervezett a dolgozók középiskolai hálózata. Tizenöthúsz kilométeres körzetben lehetőség nyílik a továbbtanulásra. Az új tanévre — az általános és a középiskolába jelentkezők —, júniustól augusztus végéig adhatják be kérelmüket a körzetükben levő oktatási intézményekbe. Krasznai Éva A Idtomásos realizmuspiktúrája LADO GUDIASVILI KIÁLLÍTÁSA A NEMZETI GALÉRIÁBAN „ Lado Gudiasvili szovjet feszi toművész kiállítása a Magyar = Nemzeti Galériában június 4- ■ ig tekinthető meg hétfő k'vé- E telével naponta 10 és 18 óra E között. A grúz festészet legnagyobb élő alakja Lado Gudiasvili, méltán lett a Szovjetunió Népművésze, az Állami Rusz- tavelli Díj kitüntetettje. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatott életműve esemény. Eddig is tudtuk, hogy a grúz iparművészet magas színvonalú és évekkel ezelőtt nagy közönségsiker fogadta Niko Pi- roszmanasvili budapesti tárlatát. Nem voltunk teljesen tájékozatlanok, de ez a fergeteges életmű a maga tiszta lendületével és méltóságával felrázó erejű. * Élménye a grúz nép és táj Lado Gudiasvili 1896-ban született Tbilisziben, ma is nagy energiával dolgozik. 1914-ben elvégezte a grúz szobrász- és festőiskolát, de a felrázó élményt számára a grúz nép és táj, továbbá Niko Piroszmanasvili művészete jelenítette. A 20-eis években Párizsban járt, barátság fűzte Picasso, Léger, Utrillo köréhez; Párizsi kiállításai meglepetést jelenítettek — rádöbbentették áz európai nézőt, Filmnapok a könyvhéten A május 26-án kezdődő ünnepi könyvhét újdonsága; a könyvek seregszemléjével egy- időben megrendezik a magyar filmnapokat is. A Liszt Ferenc téri könyvklubban június 1-én és 2-án délután 2 és 5 óra között azokból a filmekből vetítenek részleteket, amelyek irodalmi alapanyagát, forgató- könyvét a közelmúltban megjelent könyvek adták. Az érdeklődők a könyvklubban találkozhatnak az irodalmi művek szerzőivel, s jelen* lesznek a filmek alkotói, rendezői is. Balázs József Magyarok című kötetét, Csurka István az Amerikai cigaretta című, új magyar film irodalmi alapanyagául szolgáló könyvét, Galgó- czi Erzsébet Közös bűn című alkotását, Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Vörös rekviem című könyvét dedikálja. A könyvklubbeli vetítéseken részt vevők között mozijegyeket, filmplakátokat sorsolnak ki. A Liszt Ferenc téri Ady- szobor előtt fölállított könyvsátorban teljes választékban kínálják majd a magyarul megjelent filmszakköny veket. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a MOKÉP megállapodott abban is, hogy a könyvhét idején a főváros több filmszínházában vetítik majd a magyar írók alkotásaiból készült filmprodukciókat. hogy a Szajnától keletre is van világ. And. ré Salmon festészetének költői szépségéit méltatta, Maurice Reynold a grúz freskók méltó utódjának nevezte Gudiasvili alkotásait. E tudott tények ellenére, e tiszta, ősi gyökerekből fakadó korszerű művészet most mégis re_ veláció számunkra. Nézzük 1918-as Pegazus-At, az 1919-ben festett Ünnep-et, s joggal érezzük, hogy ez a piktúra — melyet az akkor huszemkétéves grúz ifjú művelt a maga által felfedezett sajátos formáival — minden kapcsolat és hatás nélkül a magyar akti. vizmus rokona. Történelemmé érett művészet Ez a látomásos realizmus a szerkesztés szigorával ötvöződik, s lényegében olyan élteket vonultat fel, mely az akkori Uitz Bélára jellemző. Ami az ecsetkezelést illeti, ott Nemes Lampérth örvénylő súlyosságát fedezzük fel. a képvezetés totalitása pedig Csont- váry panorámájának szövetségese. Szövetségese anélkül, hogy ezt tudná, hiszen nem is hallhatott e szintén elszigetelt magyar festőkről, de közös bentnük az idő és a szenvedély. E döbbenetesen izgalmas nyitány módosult Lado Gudiasvili pályáján. Módosult, mert a felnőtté érő százmillióknak még egy leíróbb' realizmusra volt szüksége, s Gudiasvili szemléletváltozásával párhuzamos az örmény Szár. ján és a mi Uitz Bélánk stílusváltása is. Ezt akkor a szovjet valóság joggal így követelte. mtsTAf’ V-.. K.< * • íffc 5 Lado Gudiasvili: Paradicsomi szépség Kétségtelen, hogy Gudiasvili bő képzelőereje ebben a narratívabb közlésben is’ igaz forrásokra bukkant, ezzel a hitvallásos, népet szolgáló dinamizmussal örökítette meg a grúz történelem századait, a népszokásokat, vadászatot, találkozást a dombokon, picun- dai krátereket, tea-aratást. Mindez ma már művészet és történelem; csak így történhetett a Kaukázusban, a Doh mellett és akkor. Az idő és a tehetség kapcsolata Itt és most azonban a teljes pontosság igazságával hívjuk fel a figyelmet e nagyszerű életmű-nyitányra, az 1918_as évek Gudiasvilijére. És arra, hogy a festői komparatisztika, az eszmei és stílusrokonság ellenére éppen az idő, a tehetség és a történelmi ánalógia következtében létezik egyfelől Gudiasvili, másrészt Uitz Béla, Csontváry és Nemes-Lam- pérth kapcsolat. A sajátos grúz minőségen túl, ennek külön is örültünk e pompás kiállításon. Losonci Miklós SZÍNHÁZI estek Pagodák hercege Pantomim a Bábszínházban Varázslatos — ez a jelző minősíti leginkább a Bábszínház új produkcióját. A nézők szeme láttára úgy változik pillanatról pillanatra a színpad képe, hogy a technikai megoldások rejtve maradnak: színek, fények, formák mesés ka- valkádja tölti be a Jókai téri színpadot. Már-már trükkfilmes etűdöknek tarthatnánk az előadást, ha a mese és a látvány nem épülne elválaszthatatlanul o zenére. Pontosabban; ha a zene és a mozgó látvány nem alkotna teljes ötvözetet a paraván fölött. A történet bonyolítása bármelyik nép mesevilágában — legalább is alapjaiban — fellelhető. A szépséges hercegnő boldogságának beteljesülését a gonosz testvér akadályozni próbálja, sőt egész környezetének megkeseríti életét. Aztán mesebeli próbákat kell kiállni ahhoz, hogy a békesség helyreálljon, hogy a boldogság útjából eltűnjenek az akadályok. Csakhogy a Pagodák hercegének történetében megcserélődnek a szerepek, s — ritka népmeséi fordulattal — Rózsa hercegnőnek kell felmentenie csókjával a. gonosz varázslat alól vőlegényét, az indiai herceget. A gonosz Tüske, mesterkedéseivel pagodákká változtatta a herceg kíséretét, őt magát pedig hatalmas gyíkká varázsolta. Rózsa csodálatos utazást tesz vőlegénye kiszabadítására a levegőben, a vízben, a tűz és a sziklák országában, miközben természetesen minden próbát sikerrel kiáll. Ezzel nagyjából mindent elmondtunk, ami az előadáson prózában elhangzik. A két rész elején mindössze egy-két perces ismertetést hallanak a nézők a hangszórókból. Aztán megszólal a zene, indul a mozgás és innen kezdve az alkotók mindent a közönség asszociációs képességére bíznak. S bár a játék in- magáért beszél, mégsem árt erősíteni a fogódzókat, amelyekkel a nézőgyerekek az előadáshoz kötődhetnek. A történetet feltételnül ismerni kell ahhoz, hogy a kétórás előadás lekösse, az iskojás közönséget. A muzsika sem tartozik éppen a legközismertebb zenék sorába. Benjamin Britten szimfonikus muzsikáját észrevételenül igyekszik a gyerekek fülébe lopni a produkció. S a dallamgazdagság, a figurákat már-már programzenéi eszközökkel karakterizáló muzsika valóban, viszonylag könnyen befogadható. Britten zenéje a későromantikus, majd az impresszionista és expresz. szionista technika hagyományait is megőrizve elsősorban az angol népzenei motívumokra épül. A mesével tartalmilag is rokonalkotás a szélsőséges érzelmi állapotokat kifejezve összhangzásában a legmodernebb zenéhez sorolható. Eklektikusságának lényege, hogy a drámai háttér előtt könnyed, lírai humorral gazdagítja művét. Vz előadás stílusának egységét a bábok formai kialakítása és a modern színelmélet alkalmazása biztosítja. Bródy Vera bábtervei nemcsak fantáziagazdagságról tanúskodnak, hanem a nézők absztraháló képességére is építenek. A pálca mozgatású bábok alakja és színe egy-egy típus jellegzetességeinek képi megfogalmazása. Ezzel összhangban állnak és nagyon mesebeliek Koós Iván díszletei. A gyakori színváltozások — ráadásul képzeletbeli helyszínek — sem törik meg az előadás folyamatosságát. A bábpantomim belső szövegét — a színészek játékához elengedhetetlenül szükséges, de ki nem mondott dialógusokat — és a történet ismertetését Szilágyi Dezső írta. S a Pagodák hercegét Szőnyi Kató, a színház főrendezője állította színpadra. Az ö munkáját dicséri a társulat csiszolt és minden szempontból összehangolt játéka. A legnehezebb rendezői feladat minden bizonnyal az lehetett, hogy az előadás ritmusát pontosan a zenéhez kellett kötni. Ez a produkció nem tűr meg egyetlen botlást sem, mert a gépről sugárzott muzsika megállíthatatlanul hömpölyög tovább és a ritmuskiesések szinte be- hozhatatlanok, színészek nagyszerű játékának . is köszönhető, hogy a zene és a mozgás tökéletesen egybe simult. Ezt az összhangot csak egészen magas szintű koncentrálással lehet elérni és ebben a pro_ dukcióban nincsenek főszereplők, nincsenek mellékfigurák sem. A díszletek és a tárgyi kellékek azonos rangúak a mesealakokat megszemélyesítő bábokkal. Egyaránt dicsérhetők hát a szereplők: Román Kati, Demeter Sára, Csajá- ghy Béla, Horváth Károly, Dinnyés István, Bognár Péter, Vanyó János, Kazinczy Ildikó, Korzsényi Tibor, Vadnay Tünde, Meixler Ildikó és Magyar Attila. A színház szándéka szerint eredetileg gyermekelőadás a Pagodák hercege. De az iskolás közönség reagálását figyelve kissé nehéznek, túlzottan is fajsúlyos élménynek érezhetjük a produkcióit, bár ez nem von le szemernyit sem az értékéből. Egyszerűen soknak tűnt a kétórás zenei anyag és a koréog. rafált mozgás. Szinte természetes lennet ha néhány hét után a Pagodák hercege átkölözne a Népköztársaság úti színházba is, ahol a felnőtteknek szánt előadásokat tartják. K. Gy.
