Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

fwr MKGvr.r "WJf/f 1978. MÄJUS 6., SZOMBAT TAKARMÁNYTERMELÉSI TANÁCSKOZÁS Tessedik Samud emléknap ELŐADÁSOK, SZOBORAVATÁS, GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS ALBERTIRSÁN Tegnap Albertirsán került Sor — a Tessedik Sámuel-em- lékna/p keretében — a megyei takarménygazdálkodási na­pok harmadik rendezvényére. A művelődési házban tartott tudományos tanácskozáson a megye agrárszakemberei vet­tek részt. Valent Mihály, a helybeli Szabadság Termelő­szövetkezet elnöke köszöntöt­te az egybegyűlteket, köztük Láng Géza akadémikust, tanszékvezető egyetemi tanárt, a MAE Növénytermesztési Tár­saság elnökét, Manninger Adolf akadémikust, Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a tudósokbál álló Tessedik Sámuel szocia­lista brigád tiszteletbeli elnö­két. Az alberti születésű jeles tudós, Tessedik Sámuel, a lu­cerna-termesztés magyarorszá­gi meghonosítója, népszerűsí­tője tiszteletére rendezett esz­mecserét dr. Nyemcsok János, az MSZMP Pesst megyei Bi­zottságinak alosztályvezetői e, a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szerve­zetének alelnöke nyitotta meg. Elmondotta, hogy megyénk mezőgazdaságában jelentős szerepet tölt be az állat- tenyésztés. Az utóbbi két évben az ágazat túlteljesítette terveit, és a tej-hozam tekin­tetében az országos élvonal­ban áll, s jó ütemben fejlődik. De figyelni kell a gondokra is! Jelenleg még- alacsony a ta­karmány-termesztés színvonala, az egyes gazdaságok termés- eredményei meglehetősen elté­rőek. Dr. Varga János, a Keszthe­lyi Agrártudományi Egyetem rektora A lucematermesslés, tartósítás új útjai címmel tar­tott előadást. Dr. Szalay György, a Gödöllői Agrártudo. mányi Egyetem Kutatóintéze­tének igazgatója a szálas- és törne gtakarmány-termelés helyzetéről és fejlesztési fel­adatairól beszélt. Szigeti Gá­bor, az állami gazdaságok Pest-Nógrád megyei főosztá­lyának főagronómusa a szálas- takarmány-termelés gyakorla­ti kérdéseivel foglalkozott. Dr. Virányi Sándor nyugalmazott tudományos osztályvezető a Tessedik Sámuel szocialista brigád termelésben kamatozó tudományos eredményeiről adott tájékoztatást. Délután — az albertirsai Dr. ráng Géza akadémikus leplezte le Tessedik Sámuel szobrát. kulturális napok eseményso­rozata keretében — a művelő­dési házban kiállítás nyílt a Szarvason élő Ruzicskay György Munikácsy-díjas, érde­mes művész Tessedik Sámuel munkásságát illusztráló grafi­káiból. A megnyitón az idős mester is megjelent. A tárla­tét dr. Tóth Lajos — a tudós­ról szóló könyv írója — nyitót, ta meg. A Tessedik Sámuel szülőhá­za előtt rendezett ünnepségen Kiss Ferenc tanácselnök mondott beszédet. Az esemé­nyen jelen volt Bállá János, az MSZMP ceglédi járási bi­zottságának első titkára, Er­délyi Gábor, a járási hivatal elnökhelyettese és Juhász Sán. dor, a szarvasi városi tanács elnökhelyettese is. A megemlékezés ünnepi al­kalmából Kampfl József szob­rászművész Teasedi'kről készí­tett mellszobrát Láng Géza akadémikus leplezte le. Bes­senyei Ferenc színművész Vö­rösmarty Gondolatok a könyv­tárban és Illyés Gyula A re­formáció genfi emlékműve előtt című versét mondta el. A Magyar Agrártudományi Egye­sület Pest megyei szervezeté­nek koszorúját Tunyogi And­rás szervező titkár helyezte el. Dr. Varga János rektor egy gömbakác csemetét ültetett el a község szülöttének emlékére, I ezután Kiss Ferenc községi tanácselnök a Tessedik par­kot adta át gondozásra a tele­pülés úttörőinek. Este dr. Tóth Lajos tartott előadást Tessedik Sámuel éle­téről. Az egésznapos program a nagyközségi művelődési házban a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem népi együt­tesének műsorával fejeződött be. T. T. L Tervszerű a pályakezdők elhelyezése Az Országos Oktatási Tanács ülése Az Országos Oktatási Tanács május 5-én Polinszky Károly oktatási miniszter elnökletével teljes ülést tartott. Megtár­gyalta az egyetemi és főiskolai felvételi előkészítő bizottságok munkájának tapasztalatait és további teendőit. Megállapítot­ta, hogy az egyetemi, főiskolai és középiskolai oktatók, vala­mint a diáktanárok igen ered­ményes munkát végeznek, je­lentős fejlődés mutatkozik az előkészítők színvonalában és szervezettségében. A tanács foglalkozott az idén végző egyetemi és főiskolai hallgatók elhelyezkedésével kapcsolatos kérdésekkel. Meg­állapította, hogy a végző szak­emberek munkába állításának előkészítése tervszerűbben tör­ténik, mint korábban. A pá­lyázati eljárás szabályainak módosítását mind az érdekelt minisztériumok, mind a hall­gatók kedvezően fogadták. Kampfl szobrászművész, Ruzicskay György grafikus és űr. Tóth Lajos szakíró a kiállítás megnyitásán. Barcza Zsolt felvételei KÉT TÁRLAT A NEMZETI GALÉRIÁBAN A Dunakanyar vonzásában Bánk Ernő emlékkiáll ítása Tart értékeink tudományos feltárása és értékelése. Bánk Ernő is, túlságosan csöndben élt, így csak jövője lehetett jelenkorunk. Tisztességes élet­művet hagyott maga után. Az 1910_es években szecessziós stílusban dolgozott, később Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István hatott módszerére, egyéni hangját igazán soha­sem találta meg, de az általá­nosan elfogadott nyomvonalon mindig műgonddal alkotott. A Zebegény tematikában már 1910-től otthonos, s több igé­nyes képet festett Nagymaros­ról és Visegrádról. A nagy mesterek és a természet aján­lataiban mélyült el, s rendsze­res figyelemmel dolgozta fel Felsőbánya, Törökkoppány mo­tívumait. Portréi közül ki­emelkedik a Furulyás, s hi­bátlan munkája a Krumplis csendélet. Epilógusként egyéni hangon fejezte be harmonizált látomását az özönvíz-ről. E művén egyetlen előd, társ ha­tása sem fedezhető fel, s a néző örömmel hangoztatja tár­gyilagos ítéletét: ezt a méltó, egyéni összegezést Bánk Ernő megérdemelte. Asszony! Tamás régi és új érmei A Nemzeti Galéria Műhely sorozatában május 14-ig lát­hatjuk Asszonyt Tamás sok régi és új érmét. Két dolgon gondolkozunk el különösképp. Az egyik a kiállításon látható három láda. Benne érem zsú­folásig. Ez Asszoriyi Tamás élete. Egy dologban nem isme­ri a tréfát, abban, hogy min­den munkáját százszázalékos alapossággal valósítja meg. Az Asszonyi-érem nem tűr komp­romisszumot, csak a munkát, elmélyülést, a kidolgozás tö­kélyét. Ezt a magatartást, ezt a minőséget szívesen elfogad­hatnánk a magyar érem or­szágos átlagának. Máskülön­ben egyre inkább efelé tör éremművészetünk, mert Asz- szonyi Tamás mérték, s ifjú alkotóink szerencsére becs­vággyal is rendelkeznek. Ha választani kellene egy gyűjte­mény számára, akkor a Bu­dapest és a Lelet sorozatot emelnénk ki az egyenletesen magas színvonalú munkákból, mivel ezek muzeális kincseit. A másik fontos mozzanat; szépek, igényesek az alkalmi szentendrei miniérme cskék. vajon nincs itt az ideje annak, hogy pénzérmeink is Csík- szentmihályi Róbert, Ligeti Erika és Asszonyi Tamás kez­deményezései alapján valósul­janak meg? M. Kiss József grafikái A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban működik, tagja a zebegényi műhelynek, s a kőbányai 12-es Galéria szerve­zője M. Kiss József. Ha a nap­nak hatvannégy órája lenne, azt is végigdolgozná, tömér­dek munka nemesül benne al­kotássá. Barcsay lényeges ta­nácsát vállalja munkamódszer­nek, -stílusnak: Ha a művé­szet nagyon hozzátapad a, ter­mészethez, éppen annyit ve­szíthet, mintha elszakad tőle. M: Kiss József linói nem ta­padnak és nem szakadnak el a természet és gondolat forrá­saitól. Ezzel a hasznos, opti­mális szemlélettel járja körül Illyés, Kós Károly, József At­tila, Radnóti, Nagy László, Móricz világát, fényt, árnyé­kot, sorsárkokat, erőt mutat­va bennük.- M. Kiss József kol­legiális tisztelettel vitázik Nagy László,.. József Attilához cím­zett versévé!, mely széf int megváltatlan a világ. Egyre inkább megváltottá válik a munka és a művészet révén, e rajzok is ezt a metamorfózist sürgetik, építik. Azt, hogy ér­demes élni, küzdeni, szépség­gel szebbíteni, nemesíteni im­már a mi világunkat. Losonci Miklós Müvekkel élő társadalom Erdei Ferenc írásai, beszédei irodalomról, művészeiről, művelődésről I A fn rína közgazdász, társada­' __________ lomszervező politikus és szociológus az irodalomban, a mű­vészetben és a művelődésben is oít- honosan mozgott. Az írói törekvé­sekre, az irodalmi és művészi alko­tásokra felfigyelt, de érdekelte a háziipartól, a népfőiskoláktól kezdve a vidék kulturális gondjain át a munka társadalmi rangjáig és a há­zához való kötődés élményéig min­den. Művekkel élő társadalom címmel ebből a témakörből állított össze egy kötetet az Altadémíai Kiadó, az összegyűjtött művei sorozatban. A kötetet a szerző öccse, Erdei Sándor szerkesztette és írt hozzá utószót. Kifejti, hogy a válogatás a szerző egész pályájára kiterjedt, s Erdei Ferenc magánemberi érdeklődését is jellemzi. A mondandó azonban szo­rosan kapcsolódik a parasztság sor- sához, a társadalmi haladáshoz, az egyéni kisebb és nagyobb közössé­gekhez, ugyanis Erdei Ferencet ezek a kérdések egész életében foglalkoz­tatták. I Ember és világ tükre e7t 1 ____________“______ a cí­me t viseli az első fejezetként közre­adott cikkösszállítás. Arra mutat, hogy mindig izgatta: az ember— el­sősorban a parasztember — milyen helyet foglal el a társadalomban. Már 1937-ben, a Válasz matinéján tartott előadásában kiejtette ezzel kapcso­latos álláspontját. A magyar paraszt társadalmi nép már és nem termé­szeti többé — hangsúlyozta. Nép, amelyet társadalmi feszültségek emelnek, és mozgósítanak. S miköz­ben rámutat a parasztság helyzeté­re — a földtelenek, a puszták népe, a tanyák cselédei és a mezővárosok proletárjainak keserű sorsára, a mérhetetlen szegénységre — megál­lapítja: nem politikai nép ez még, de társadalmi erő, amely mozog, forr, és olykor kitörésre kész. Mikor összegezi tapasztalatait, fel­ismeréseit, az uralkodó osztály sze­mébe vágja: akiknek pedig így jó ez az ország, ahogy most tengeti életét, azok csak higgyék, hogy a páraszt időtlen időkig paraszt marad és mindvégig esetlen politikai cseleke­detre. Higgyék, de keserű ébredés fogja őket álmaikból felriasztani, mert a parasztok többé szívük sze­rint nem parasztok már, emberek akarnak lenni és élni akarnak, sza­badon. Forradalmi hang ez, az alig huszonhét éves Erdei Ferenc új dolgot mond ki, s egyben mozgósít is. írásai, beszédei mindenekelőtt a korszak ismeretében érthetők. Kiállt a Válaszban a perbefogott Féja Gé­za, Veres Péter, Kovács Imre mel­lett és hangoztatta, hogy Féjáék az írás-hősiesség legnagyobb példáját adták. A parasztság költője címmel 1940-ben a Kelet Népében írt Sinka István kötetéről, és szembeszállt azokkal, akik Sinkában csupán va­lami paraszti őstehetséget láttak. Reálisan megállapítja, hogy a kor tette parasztköltővé Sinkát, s az is valószínű, a közelebbi korszellem tolta kétfelé is vakvágányra. Ez a racionalizmusa, tisztánlátása, mar­xista műveltsége mutatkozik meg más írásaiban is. József Attiláról, Móricz Zsigmond írói pályájáról írt értekezést, vitatkozik és köteteket, írói műveket értékel elhivatottan, hozzáértéssel, az írók iránti tiszte* lettel. | Az Életszépítő círV,VÍS„elÍ<a 1 ____________r második gyűj­te ményes fejezete a kötetnek. Mél­tán, mert Erdeinek ezzel kapcso­latban is volt mondanivalója. Jól is­merte a társadalmat, az osztályokat, a parasztságot pedig belülről ábrá­zoltat Az alföldi művészet mai kér­déséhez című előadásában fogalmaz­ta meg művészi ars poeticáját, ami­kor azt írta: térben és földrajzilag is minden összefügg. Egy gyökeres­tül változó forradalmian alakuló vi­lágban kell felismerni, meglátni ma­gunkat, mai helyzetünket és jövőn­ket, s itt, ebben az adott világban kell érzékelni, felfogni mindezt úgy is, hogy éppen itt van, és úgy is, ahogyan általánosan érvényes. Ezt érthetően kimondani, festőnek meg­festeni, szobrásznak szoborba for­málni — ez, gondolom, a lényeg. A képzőművészet mellett a zene is érdekelte. Kodály Zoltán köszönté­sekor elhangzott előadásában a Tu­dományos Akadémián kifejtette, hogy a zenei nevelés a magyar szellemi műveltséget gyarapítja, a zenei mű­vek pedig hitvallások, a magyar szellemiség mellett, enélkül a nép­ben gyökerező korszerű zene nélkül egyetlen nép sem lehet meg. A hód­mezővásárhelyi műreszetre több­ször is visszatért, foglalkozott a kéz­műipar, a háziipar, a népi iparmű­vészet szerepével. Szembeszállt azokkal, akik azt állították, hogy már időszerűségüket vesztették, hi­szen a gyáripar kielégíti az igénye­ket. Hangsúlyozta, hogy az e szak­mába tartozó egyedi gyártmányok nem kevés embernek ma is élő szük­ségletei, szegényebb lenne életük, ha nem juthatnának hozzá egy-egy kézműiparos gonddal formált bicská­jához, szarufésűjéhez, vagy szíjához. I A változó világ címmer ősz­! _______________£ szegy űjt ve az ok az írásai találhatók, amelyek a hazánkban végbemenő változásokról szólnak, mégpedig írói eszközökkel. Mint politikus, tudós harcolt a tár­sadalmi változásért és ez írásban és szóban meg is fogalmazta. A válto­zás krónikái című írásában arra mu­tatott rá, hogy a földreform és a termelőszövetkezeti mozgalom új fejezetet nyitott a parasztság törté­netében. Ennek tükröződnie kell az irodalomban is, mert a tsz-be lé­pés nagy emberi és társadalmi ese­mény volt, a közösségi élet kialakí­tása pedig rendkívül izgalmas, írói tolira kívánkozó valóság. Volt szava a napi kérdésekhez is. A szocializ­mus által nyújtott életszínvonal problematikájáról is kifejtette véle­ményét, hangoztatva, hogy amikor az emberek a nagyobb anyagi jólét­re törekednek, akkor ez — kellő er­kölcsi tartalommal — hajtóerő is a szocialista társadalom megteremté­séhez. A művelődésről is sokat írt. Már 1940- ben buzdított népfőiskolái mozga­lom megteremtésére, hogy miként' tartja célravezetőnek a népfőiskolá­kat. A társadalomkutatás, a vidék kultúrálódása is érdekelte, hozzá­szólt az 1960-as években a korszerű műveltség, s a munkásosztály mű­velődésének vitájához is. Külön érdekessége számunkra a művelődésről összeállított fejezetnek az Előszó egy helytörténeti kötethez, amely nem más mint a ráckevei já­rás múltjáról készült tanulmánykö­tet bevezetője. Utolsó írásainak egyike ez. Ez az egyben szép vallo­más 1972-ben jelent meg szűkebb hazájáról, Szigetszentmiklósról és a ráckevei járásról. A család ugyanis 'Makóról 1939-ben itt telepedett meg. „Meghonosodva itt, részesévé lettem a járás életének — írta. — Követtem története hullámzásait, s így, vagy úgy belesegítettem egy és más ügyének intézésébe, minden­esetre megosztva számos gondját.” Érdemes idéznünk kis tanulmánya befejező gondolatait is, amelyben arról szól, hogy több külső ok miatt, itt, ebben a járásban több a gond, mint másutt. Ám hozzáteszi: „Mégis halad előre a fejlődés itt is, de sokat kell fáradozni érte. Enyhíti azonban a fáradalmakat és növeli az eredmé­nyek fölött érezhető jóérzést, hogy szép ez a járás. A Nagy-Duna és a Kis-Duna partjai, erdői, ültetvényei, műemlékei és új létesítményei, föld­jükhöz ragaszkodó lakosai és az itt új hazát lelt bevándoroltak, magya­rok és más nemzetiségűek,, idősek és fiatalok együtt szép és vonzó or­szágrészt testesítenek meg”. | Mi a haza? “ összefoglaló !----------------- címmel néhány ol yan írás is szerepel a kötetben, amely Erdei Ferenc életében nem jelent meg. Most nem kis megillető- déssel olvashatjuk például a Lírai földrajz című vallomását, de éppígy a Hajónapló, a Korszerűen a ma­gyarságról, A tiszai rét. és a Gyer­mekeim szülfőldje: Budapest című­eket. Külön kötetet tervezett Hazám címmel. E töredékeket olvasva is újból meggyőződhetünk, hogy Erdei Fe­renc az egyetemes magyarságban, a népben és országban gondolkodott. Nem egy osztálynak, — bár a pa­rasztságból indult el — hanem az egész népnek, a dolgozó népnek volt szószólója. Ezt fejezte ki írásaiban, előadásaiban. S erről egy 1967-ben. a hetvenéves Veres Pétert köszöntő írásában meg is vallotta: „Én ma­gam Veres Péter nemzeti gondjait értettem meg a legnehezebben. Ma viszont nagyon is tisztelem. Nemcsak Veres Péter nem tud ezek felett na­pirendre térni, hanem a történelem sem.” Ezért is foglalkoztatta oly beható­an a haza gondolata, amelyről e töredékek is tanúskodnak. Sőt maga az egész kötet is, amelyet most kéz­be vehetünk. A teljességre törekvő Erdei Ferencet mutatják be. Gáli Sándor I

Next

/
Oldalképek
Tartalom