Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

Vasárnap Gazdag program Városi, járási műsor A gödöllői gyermeknapot vasárnap tartják az Alsópark­ban. A program délelőtt fél kilenckor kezdődik, ekkor gyü­lekeznek és foglalják el helyü­ket az úttörőcsapatok, majd 9.30-tól 10.30-ig a városi kul­turális programra kerül sor. Ezután csoportfoglalkozások lesznek, majd az ebédszünet után 14-től 15 óráig a járási kulturális műsort láthatják. A délutáni program táncházzal és daltanulással folytatódik, az egyetemen 16 órától 18 óráig tartó tánccal fejeződik be. V. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1978. MÁJUS 26., PÉNTEK Aszód Megállapodás a fiatal művészek körével Fogadóóra, interpelláció Hasznos közéleti szolgálat Felújítják, korszerűsítik az utakat A Budapesti Közúti Igazgatóság dolgozói a hét elején fog­tak hozzá a 2106-os számú Kalló felé vezető út szélesítéséhez és felújításához. A mintegy 5 millió forintos beruházás során két korszerű autóbuszmegállót is létesítenek. Az aszódi nagyközségi tanács és a budapesti jiata-l művészek köre együttműködési megálla­podást kötött, amelynek cél­ja a település kulturális ellá­tottságának fejlesztése. A fia­tal művészek köre vállalta, hogy fővárosi programjairól rendszeresen küld információs anyagot a község intézményei­nek, s felkérésre komplex ze­nei és irodalmi műsorokkal látja el partnereit. Ha nyári olvasótábort szerveznek, a kör segít a program összeállításá­ban. Az aszódi nagyközségi tanács vállalta, hogy a fiatal képző- és iparművészek számára kiál­lítóhelyiséget, a Petőfi múzeu­mot, a könyvtárat és a műve­lődési házat rendelkezésükre bocsátja. Az új iskola elké­szültével, a Podmaniczky kas­tély felújítása után a freskó- teremben is lesz lehetőség elő­adások, rendezvények meg­tartására. A fiatal képzőművé­szek tárlatát évente két alka­lommal Aszódon rendezik. PÉCEL Gyermeknap, kiállítás Kulturális műsort rendeznek a Szemere Pál általános isko­lában a napközi otthonok fenn­állásának 25. évfordulója al­kalmából, szombaton, május 27_én délelőtt 9 órától a mű­velődési házban. Ugyanezen a napon, délelőtt 11 órakor nyit­ják meg a napközis kiállítást, amely szombaton és vasárnap 9-től 18 óráig tekinthető meg. Vasárnap a gyermeknapon avatják az új kisdobosokat és úttörőket. Ezt követően átad­ják az iskola új sportpályáját; itt és a községi pályán bemu­tatók és játékos vetélkedők lesznek. A megyei tanácstagok járási csoportjának legutóbbi érte­kezletén ä képviselők munká­ját értékelték. Vilmos György, a Hazafias Népfront gödöllői bizottságának titkára tájékoz­tatójában elmondta, az 5 évvel ezelőtti választásokon a 18 me­gyei tanácstagon kívül a város és a járás tizennyolc helyi nép- képviseleti szervébe összesen kilencszázharminc tanácstagot választottak, öt év alatt kü­lönböző okok, elhalálozás, le­mondás stb. miatt harmincki­lenc tanácstagi körzetben vá­lasztottak új képviselőt. Ebben az időszakban egyetlenegy ta­nácstagot sem kellett visszahív­ni. Arány A tanácsüléseken a megjele­nési arány a városban 75—80, a községekben 72 százalékos. A legjobb eredménnyel Veresegy­ház dicsekedhet, ahol a tanács­tagok 89 százaléka megy el a testületi ülésekre, a legkisebb, 53 százalékos, a bagi tanácsta­gok megjelenési aránya. Hatá­rozatképtelenség miatt csak el­vétve kellett testületi ülést el­halasztani. Az értékelés szerint a tanácsülések aktívak, a ta­nácstagok élnek jogaikkal és teljesítik kötelezettségüket. Gö­döllő városában például mind­össze egy alkalommal maradt el tanácstagi beszámoló. En­nél kedvezőtlenebb a mérleg a községekben, ahol beszámolási kötelezettségüknek a tanácsta­goknak * csupán 65 százaléka tesz eleget. Pedig ezeknek az összejöveteleknek egyre na­gyobb a népszerűsége. Az idei beszámolókon például Gödöl­lőn kétezer-négyszázharmincan vettek réjszt, kérdeztek, java­soltak; A járás községeiben majdnem 10 ezer választópol­gár jelent meg a tanácstagi be­számolókon. Igen népszerűek a falugyűlé­sek, ugyanez mondható el a Gödöllőn megtartott réteggyű­lésekről és fórumokról is. Be­váltak a tanácsülések után megrendezett szocialista, lakó­közösségi megbeszélések, ame­lyeket a városban kezdemé­nyeztek a múlt évben. Ezeken a Hazafias Népfront aktívái és a különböző tisztségeket be­töltő személyek is részt vesz­nek. Mind több fogadóórát tarta­nak a tanácstagok az üzemek­ben, a szövetkezetekben és egyéb munkahelyeken. Gödöl­lőn a tanács vezetői is gyakran élnek ezzel a lehetőséggel. A megyei tanácstagok fogadó­óráira általában kevesen jön­nek el, a községek lakossága nem tart rá igényt. Az állandó' bizottságok mun­káját értékelve, a beszámoló megállapította, hogy a vb-k ak­tívak, hiányzás alig fordul elő. Az ülésekre más szervek képvi­selőit is meghívják, általános gyakorlat, hogy a megyei ta­nácstagokat tájékoztatják az ülések napirendjéről. A többi állandó bizottság tevékenysé­gén még akad javítanivaló. Üléseik helyenként nem rend­szeresek, eredményesebb mun­kájukhoz a szakigazgatási szer­vek hatékonyabb közreműkö­désére van szükség. Értékelés Vágvölgyi József, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője hozzászólásában hang­súlyozta, a megyei tanácstagok, tói elvárható a tanácsi munka ismerete, a testület tevékenysé­gének értékelése. Kifogásolta, hogy némelyek nem eléggé ak­tívan vesznek részt a testüle­ti munkában, akadnak bátorta­lanok, mások azért nem szólal­nak fel, mert hiányos a tájé­kozottságuk. A hozzászóló rész. letesen foglalkozott interpel­lációkkal és a fogadóórákkal. Az interpellációk többsége elő­segíti a helyi tanácsi feladatok megoldását, ugyanakkor előfor­dulnak megalapozatlan kérdé­sek is. A tanácstagi munka javítá­sára a csoportülésen javasolták a tanácstagok kézikönyvének megszerkesztését és kiadását. Intézkedést sürgettek a lakos­ság választott képviselőinek alaposabb tájékoztatására, a testületi üléseken elhangzott ötletek és tapasztalatok hasz­nosítására. A tájékoztatókat élénk vita követte. A résztvevők ismer­tették sokéves tapasztalatai­kat, a város és a járás vezetői értékelték a tanácstagok köz­életi tevékenységét. Benedek János, városi tanácselnök a többi között kijelentette, a gö­döllői tanácstagok igen tevé­kenyek, jelentősen hozzájárul­nak a város előtt álló felada­tok megoldásához. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a ta­nácstagi körzeteknek évi 20 ezer forintos alapot biztosíta­nak, amelynek tervszerű fel- használásával számos apróbb problémát meg tudnak oldani. A tanácselnök célszerűnek tar­taná, ha erre nagyobb köz­ponti kereteket fordíthatná­nak. Beszámolás Lakatos Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese hangoz­tatta; a tanácstagi tevékenysé­get is szervezettebbé kell ten­ni, csökkentve a spontaneitást és az alkalomszerűságet. Java­solta, hogy a csoport időről idő­re számoltassa be a megyei ta­nácstagokat munkájukról. Jegyzet Citromízű banán Sokáig nem értettem meg ama bizonyos sláger egy mondatát, amely így szól: Citromízű banan nincs a ba­nánfán. Amiből követke­zik, hogy növénytanból akár elégtelent is beírhat­tam volna képzeletbeli bi­zonyítványomba. Most azonban már, azonkívül, hogy betéve tudom leg­alább ezt az egy sort, ér­telmén sem csodálkozom. Van-e citromízű banán? Már hogyne lenne! Rá­adásul nem a melegégöviek találták fel, nem. Ez a faj­ta természetesen nálunk termett először. Igaz, egy valami megelőzte: a petró­leum illatú kristálycukor. Aztán jött az ecetszagú liszt, majd az ultraszappanszagú sajt. Ezek közül néhány persze már a múlté. A kor­szerű kereskedelmi hálózat kikövetelte a gyártóktól a jobb csomagolástechnikát. Igaz az is, hogy a legtöb­ben nem a saját, hanem a bolti kosarakba rakjuk, ami kell, mindent szépen elkü­lönítve. A kenyeret már régóta csomagolva kapjuk, bár a ’ erre szánt papír ép és gyakran elég nagy, az egész mégis olyan, mintha egyetlen lyuk lenne csu­pán ... Mert amint a tejes­fóliához ér (azért tejes, ____________________ me rt kívül belül az), azon­nal hozzáláthatunk a ke­nyér szárazratörléséhez. A kenyérnek, a lisztnek és a papírtasakos cukornak más ellensége is van: a la­tyakos kosár. Az a fajta műanyagrekesz, ami miatt nem kell öntapadós címké­ért a szomszédba futkos­nunk. A kosárban öntapa­dó lesz valamennyi gyufás- és cigarettásdoboz. Ha kereskedelmi konfe­rencián lennénk, megálla­píthatnánk, hogy igen, az önkiszolgáló kosarak be­váltották a hozzájuk fű­zött reményeket, noha tud­juk, a munkaerőhiány mi­att rendszeres takarításuk csak a remény kategóriá­jába sorolható. Persze vol­na jó módszer, hiszen a régi görögök már feltalál­tak hasonlót. Mi volna, ha a kosarak aljába, egy-egy könnyen eltávolítható, egy­szerűen, gyorsan tisztítható lapkát raknának. Azoknak legalább két oldaluk van, ami a kosárfenékkel együtt három tiszta felület és így átvészelhető velük a regge­li és a délutáni csúcsidő. Az ógörög ötlet természetesen nem az igazi, ennél is jobb megoldást kellene találni. Kaposi Z. Pál Többen a fogadóórákról mondták el véleményüket. Jó gyakorlatnak bizonyult, hogy helyenként a tanácstag az or­szággyűlési képviselővel együtt tartott fogadóórát. Az sem baj, ha ezeken a tanácsok tisztség- viselői is részt vesznek. Az in­terpellációkkal kapcsolatban azt emelték ki, hogy gyakran vetnek fel olyan kérdéseket, amelyeknek megoldására pil­lanatnyilag nincs lehetőség, de ezt nem közlik a választókkal. Isaszegen jó gyakorlat alakult ki, az interpellációkat beírják egy füzetbe, s Így az intézkedés is könnyen figyelemmel kísér­hető. összegezve: a csoport ülésén a beszámolókból és a hozzászó­lásokból is megállapíthatjuk, a megyei tanácstagok hasznos közéleti szolgálatot teljesítenek, segítik a heyi tanácsok veze­tőit, jó kapcsolatot tartanak a lakossággal, a járási csoport eredményesen működik, Acs István Képünkön: Dcme András nyugdíjasokból álló brigádja szétteríti a frissen érkezett anyagot. A munka nehezét itt is gép végzi. A háttérben: megrakott teherautók várakoznak szállítmányuk kirakására. Benő Mihály felvételei A haltenyésztés élvonalában Világviszonylatban is élen járunk az édesvízi haltenyész­tés módszereinek alkalmazásá­ban — állapították meg szer­dán, a harmadik országos ha­lászati tudományos nap alkal­mából, a halbiológiai kutatás fellegvárában, a szarvasi ku­tatóintézetben rendezett kol­légiumi ülésen. Az értekezleten olyan ta­pasztalatokról tartottak tájé­koztatót a haltenyésztő szak­emberek, amelyek a gyakor­latban már kiállták a próbát. Városáért dobogott a szíve Régen ismertük, még mi­előtt Gödöllőn tisztséget vállalt volna. Gyakran jártunk hoz­zá munkahelyére, az Elektro­mos Művek újpesti központjá­ba. Kértük közbenjárását, se­gítségét a gödöllői utcák és a Marika-telep villamosításában, az utcai lámpák korszerűsíté­sében. Gányi Zoltán ennél töb­bet tett, előrelátása megterem­tette feltételeit annak, hogy 20 kV-os hálózatról láthassák el Gödöllőt energiával. A munkát jól ismerte és szerette. Sokat beszélhetnénk a Dunántúl, Vas és Zala me­gye apró falvaiban betöltött szerepéről, ahol szintén vil­V IT-vetélkedő Hét csapat mérte össze erejét A győztesek a megyei versenyen A fiatalok idejének egy ré­sze hónapok óta a közelgő VIT jegyében telik. Műsorokat állí­tanak össze és adnak elő, me­lyek a korábbi Világifjúsági Találkozók történetét elevení­tik fel, bemutatják azokat a vá­rosokat, ahol a fiatalok össze­gyűltek barátkozni, szórakoz­ni, egymást megismerni. KISZ-szervezetek, úttörőcsa­patok vetélkednek hetek óta, s a versengésnek szintén a Vi­lágifjúsági Találkozó a tárgya. Nemrég Gödöllő legjobb KISZ-csapatai mérték össze tudásukat az Árammérőgyár­ban és döntötték el, hogy melyik együttes képviselje vá­rosunkat a megyei versenyen, a héten a legifjabbak, az út­törők bizonyították ügyességü­ket, tájékozottságukat. A város négy általános isko­lájából az előcsatározások után hét csapat mérte össze tudását a járási hivatal nagytermében. Ennek a versenynek a tétje is a megyei döntőn való részvétel volt. Fegyelmezett csapatok ül­ték körül az asztalokat, s mint kiderült, felkészültségük is alapos volt. A döntő tulajdon­képpen már korábban elkezdő­dött, a VIT_ és pionírjelvények gyűjtésével és azoknak a tár­gyaknak az elkészítésével, me­lyek a Világifjúsági Találkozó eszméjét és kubai jellegét dom­borították ki. A harmadik fel­adat riportkészítés volt olyan személyekkel, akik korábbi baráti találkozón részt vettek. A helyszínen totókat töltöt­tek ki a gyerekek, egy-egy mondatból fel kellett ismer­niük a VIT-ek korábbi színhe­lyeit és felelevenítettek néhány olyan játékot is, amelyet va­lamelyik találkozón játszottak. A két kategóriában lezajlott vetélkedő eredménye: V—VI. osztály: 1. Imre utcai iskola, Gárdonyi Géza raj, 2. (holtversenyben) Petőfi Sándor iskola, Nemecsek raj és Damjanich iskola, Felszaba­dulás raj. VII—VIII. osztályosok: 1. Imre utcai iskola, Kossuth raj, 2. Légszesz utcai iskola, 13-as számú raj, 3. Petőfi Sándor is­kola, Török Ignác raj. Mindkét csoportból az első helyezett jutott a megyei ver­senyre. lamosításban működött közre. Városunkban új munkaterület­re került, 1961-ben megbíz­ták a Városgazdálkodási Vál­lalat megszervezésével. Ennek példásan eleget tett, s mint igazgató azon fáradozott, hogy korszerű gépekkel szerelhessék fel a vállalatot. A dolgozók megszerették, s szívesen cse­réltek vele eszmét akkor is amikor már újabb beosztás­ban dolgozott. A városi tanács elnökhelyet­tese lett időközben, A városért dobogott szive, mindig nagy szeretettel beszélt jelenéről és jövőjéről. Minden foglalkoztat­ta, ami településünket igazán várossá teszi. Hivatali szobájá­nak asztalán állt a jövő vá­rosának makettje. Mindig szí­vesen beszélt a tervekről. Utol­jára a gázellátásról váltottunk szót, amitől sok gondunk meg­oldását várjuk. Néhány hónapja ment nyug­díjba, de továbbra sem tét­lenkedett, pedig beteg szíve kíméletre szorult volna. Mint a csatornamű társulat elnöke to­vább szorgoskodott a városért, lakóiért. Puszta megjelenésével tiszteletet keltett, fiatal és idő­sebb egyaránt Zoli bácsinak szólította. Ez a bizalom onnan eredt, hogy szerette az embe­reket, és nagyon sokat tett a városért. Utolsó napjait szanatórium­ban töltötte, onnan írt üdvöz­lőlapokat, leveleket, ismerő­seinek, barátainak, de ezek még úton voltak, amikor elterjedt a hír, Gányi Zoltán 53 éves ko­rában elhunyt. Hamvait a városi temetőben helyezik örök nyugalomra, május 27-én, szombaton dél­előtt 11 órakor. Csiba József „Május szólít, mondjunk dalt Fennállása óta negyedszer csendült fel a Légszesz utcai Általános Iskola kórusának aj­kán a XVII. századbeli dal, melynek jegyében hagyomá­nyos hangversenyüket rendezik a tanulók. A műsorban nem csupán az évről évre fejlődő énekkar mutatta be tudását, hanem szót kaptak a különbö­ző hangszerek ifjú mesterei és a kisdobos népi táncosok is. Különösen nagy sikert ara­tott a fuvola, cselló, hegedű összeállítású kamaraegyüttes, melynek V—VI. osztályos tag­jai — Bara Ildikó, Csonka Zsuzsa, Plutzer Angéla nagy tapsot kaptak. A hangversennyel együtt rendezték meg a szakkörök és az alkotó jellegű tantár­gyak (rajz. gyakorlati foglal­kozás) kiállítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom