Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-04 / 103. szám
1978. MÁJUS I., CSÜTÖRTÖK Hacsaturjátira emlékezünk Nagy korszakokat fogott át művészete. A későromantikát szétziláló impresszionizmus, majd expresszionizmus utáni, zenei rendteremtés idején kezdett komponálni. Raveltől indult, megőrizve a hagyományos hangnemi keretek tágított körét, s dinamikus hang- rendszerét keleties melódiákban bontotta ki. Mindez kissé száraz, zenetörténeti adalék. De számunkra a muzsika sohasem szavakba öntött történetiség, sohasem tudományos fogalomrendszer. Élmény: megfogalmazhatatlan és kimondhatatlan, érzékeinkkel átélt száguldás, önmagunkkal szembenézés, a l :gb-.lsőbb világunkban tett ut.bzr.} iránytűje. Aram Iljics Hacsaiturján hu- szonkétévesen kezdett komponálni; hegedű- és zongoraversenyeinek vibrálóén színes, a miág minden érzéki vonzásától megittasult dallamai és hangzása már akkor világra szóló tehetséget jelzett. S mire befejezte Moszkvában a művészképzőt, már a leghíresebb szovjet zeneszerzők közé tartozott, s a világhírt is zongora- és hegedűműveinek köszönhette. Felsorolni is nehéz valamennyi alkotását, melyeknek közös vonása, hogy határozott formanyelvű szerzeményeiben mindig az orosz és a szülőföldjének örmény dallamvilágából merít. Három balettjét szinte a világ valamennyi fővárosának zenés színpadán bemutatták: a Boldogság, a Ca- jane és a Spartacus sikere túllépte a színházak falait. Néhány motívumuk itt él közöttünk, s bizonnyal fennmarad, míg a zene az ember, és az emberiség önkifejezési formái közé fog tartozni. Szinte nincs zenei forma, amelyben Hacsaturján ne alkotott volna maradandót. Két szimfóniája mellett örökbecsű érték marad a vokális — kórus — muzsikában az örömódája, s a monumentális képzetet adó Lenin gyászóda. Kétzongorás szvitje, filmzen,éi, dalai megőrzik Aram Iljics Hacsaturján szellemét. Hazaszeretetét, népe iránti elkötelezettségét egy dal szárnyalása mindig jelezni fogja: az örmény himnusz zenéje. Hacsaturjánt mély kapcsolat fűzte a magyarokhoz. Ezt fejezte ki alkotó korszakának utolsó idején komponált műve, a Hősök emlékezete című oratóriuma, amelyet először hazánkban adtak elő. Hacsaturján meghalt. Soroljuk érdemeit és kitüntetéseit? Bármelyik is talmi, ahhoz képest, hogy életműve maradandó, hogy modern és sajátosan orosz-örmény zenei iskolát, stílust teremtett. S mindezt úgy, hogy szerves és kitörölhetetlen része lett o világ zenei kultúrájának. Kr. Gy. A BUDAVÁRI PALOTÁBAN Lado Gudiasvili tárlata Ma, csütörtökön délután 4 órakor a Budavári Palotában nyílik meg a Kulturális Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében Ladó Gudiásvili festőművész, a Szovjetunió népművésze, Állami Rustaveli-díjas kiállítása. A tárlatot dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes nyitja meg. Részt vállalnak? AGRÁRÉRTELMISÉG A KÖZMŰVELŐDÉSÉRT Két évtizeddel ezelőtt űj értelmiség jelentkezett falun: az agrárértelmiség. Számuk, szükség szerint, évről évre szaporodott és általuk is formálódott a környék arculata. De vajon mekkora a hatásuk, be- töltik-e azt a hivatást, amit a társadalom és a kor vár tőlük? Magatartásuk, szellemi tőkéjük, szakmai, politikai műveltségük ösztönzője-e a forradalmi változásoknak? Megél tet- ték-e valamennyier, hogy nekik nemcsak a növény és az állat korszerű neveléséhez kéll érteniük, őlk felelősek a kultúra, a műveltség terjesztéséért is az egész faluban. Ezt a szerepet, vállalniuk kell a népművelők, pedagógusok, párt. és tanácsi választott vezetőivel — a falu valamennyi értelmiségével egyetemben. Hogy cikkünkben csak a mezőgazdasági mérnökök szerepére keressük a választ, annak az az indoka, hogy ők közvetlenül a mezőgazdasági munkások kisebb-naigyobb kö. zöldségében dolgoznak, élnek. így személyes hatásuk talán mindennapi s nagyon erős. De részt vesznek-e...? A válaszok bizonytalakodók, tétovák. Személyes hatással Egy fázissal előbb kell feltenni a kérdést: az egyetemi oktatás hozzásegíti-e a hallgatókat, hogy majdani laikó- és munkahelyük szellemi életének erjesztői legyenek? — Adottak a lehetőségek, hogy hallgatóink kielégítsék közművelődési igényeiket, ugyanakkor igyekszünk felkelteni érdeklődésüket a művelődés különböző formái iránt — válaszolt Győré Zoltán, a Gödöllői Agrártrdomá- nyi Egyetem közművelődési titkárságának vezetője. — TérKezdeményezők és bemutatkozók VÁCI KIÁLLÍTÁSOK - KÉPI HÍREK GÖDÖLLŐRŐL A Vak Bottyán Múzeum váci kiállítótermében május 19-ig látható Szüts Miklós grafikusművész kiállítása. Mikes I. József tárlata május 28-ig várja látogatóit a váci művelődési központban. Remsey Jenő festőművész kiállítása a szekszárdi Szinyei Merse-teremben tekinthető meg május 11-is, Remsey Flóra grafikáit Dunaújvárosban, a művelődési központ kiállítóhelyiségében láthatjuk május 14-ig, örvendetes Vác kiállítási lendülete. Nemrég zárult Dob- rovits Ferenc korszerű képeket felvonultató tárlata, s máris újabb bemutatkozásokról, kezdeményezésekről adhatunk hírt. Szüts Miklós norvégiai tájak Sződligeten él az a Szüts Miklós, aki 1973-ban fejezte be a főiskolát és 1977-ben járt Norvégiában. Festő és grafikus, aki úti beszámolóját ezúttal festményekre, szita- és linómetszetekre bízta. Nagyon érdekesek, nagyon izgalmasak, nagyon feketék e művek.* Erényről és problémáról szóltam, ugyanis elvitathatatlan e művek szakmai szigorúsága és emberi humánuma, mélysége. Mégis; sok a fekete. Még akkor is. ha tudjuk, hogy Szüts Miklós fekete és acélszürke tónusai nemcsak gyászt jeleznek. Különben vonalvezetése elegáns és méltóságteljes, telített képnyelven felvetett eszmékkel, nyitásokkal. Pont ezért és fiatalsága okán nem szükségtelen felvetni a derűsebb tónusok igényét Mikes I. József akvarelljei Nagymarosi kiállítása után most Vácott mutatkozik be Mikes István József, szűkebb otthonában. Ö vezeti a művelődési központ képzőművészeti szakkörét, több tehetséges tanítványának, így Janko- vics Jánosnak, Bors Istvánné- nak, Teknős Erzsébetnek, Pan- tali Sándornak, Kozma Istvánnak, Váradi Ivánnak szerepelnek rajzai, képei a most szervezett állandó kiállításon. Mikes I. József szakkörvezetői tevékenysége mellett most vizuális terveit, olaj- és vízfestményeit is bemutatja, pannóvázlatait, ipari tájak, épületek vakfalait színekkel dúsító elképzeléseit. Tiszteletre méltó ez a képzőművészi mindenes-szolgálat, ez a sok lelkes energia, a Prágát, Dunakanyart, Ady portréját értelmező képsor. Ebben a mindent megörökíteni akaró lendületben azonban a tónusok olykor tarkák, nem érezzük azt, hogy az egyetlen megoldást, a legjobb változatot birtokolja. Mindez csak az olajképekre vonatkozik, mert az akvareülek érzékeny bensősé- ge minden igényt kielégít. A gödöllői művészet Szek- szárdon és Dunaújvárosban vendégeskedik zebegényi grafikus mutatkozott be Budapesten. Számunkra külön öröm, hogy Pest megye alkotói országos körben mozognak. Remsey Jenő párizsi képei Képzőművészetünk nesztora Remsey Jenő. Nagykőrösön született 1885-ben, Münchenben tanult, Gödöllőn dolgozik, s most Szekszárdon mutatja be párizsi témáit. Élete, teljesítménye páratlan a maga nemében. Ady kortársaként a magyar szecesszió egyik vezető festője a századfordulón, Lyka Károly és Elek Arthur ismeri el érdemeit. Később az átlós fény ábrázolásával sajátos stílust alakít ki, melyben a tűz, a napenergia és az ember Csontváry napút látomásának továbbteremtése. Most bemutatott képeinek egy részét tavaly, kilencven- egy éves korában festette friss erővel és energiával. Pá- rizs-szakértő. Ecsetje otthonosan jár-kel a Szajna-parti kávéházakban, harmatos finomsággal jegyzi fel a kalapglóriával érkező sztárt, a színházi öltöző intimitásait, a napernyős lány szép magányát, a páholyt és a cirkusz szépeit. Francia méltatója, Raymond Charmet színes dinamizmusát emeli ki, s megjegyzi, hogy expresszionizmu- sát egy nagyon nemes liriz- mus hatja át. Figyelemre méltó, hogy művészetének nemzetközi sajtója is ilyen magasra értékeli alkotásait. Joggal teszi ezt, hiszen Remsey Jenő mindig új műre összpontosító képessége és akarata valóban egyedülálló. Ilyen Napraforgó-ja is, melyben a fényivó növény drámáját és erejét érzékelteti, a Fagylalto- zók-ban a hétköznapok apró örömeit. Remsey Flóra életfája Az első gödöllői nemzedék unokája Remsey Flóra, nagyapja Remsey Jenő, népes családja Remsey Iván, Remsey Ilma, közelebbi rokonai; Ramsey Ágnes, Remsey Gábor és Remsey András, mind festők, költők, muzsikusok, ö merőben egyéni pályán halad. 1950- ben született Gödöllőn, 1975- ben kapott diplomát az Ipar- művészeti Főiskola gobelinszakán, mesterei között említi Basilides Sándort, Szilvitzky Margitot, Eigel Istvánt s Ples- nivy Károlyt. Gobelinterveinek és grafikáinak főszereplője a fa. Érdekes Remsey Flóra fája. Nem tölgy-, nem akác-, általános fa, mely kígyóként kanyarog, csigák lepik el, de nincs seb rajtuk, mint Csontváry cédrusán. Ez a népmese gyökérzetű egészséges életfa Remsey Flóra motívuma; a világunk. özek ácsorognak színes felületein és a Fejlődés állomásai láthatók az egysejtű tétova motozásától a csillagvirág kibomlásáig. Ég, föld érdekli; csillagok, növények, s a béke, életünk szelíd Meseutcája, melyben nincs ártalom, csak a pirossal jelzett öröm és haj- nalodás. Sok érdekes, izgalmas terv bontakozik ki kellemes vonalörvénylésében, mely tartalmas életművet ígér. Losonci Miklós mészetesen mindennek határt szab a szakmai oktatás: egy-egy hallgatónak a gyakorlati foglalkozásokkal együtt átlagosan negyven kötelező órája van az ötnapos tanítási hét alatt. S a közművelődési munka ezenfelül jelent még elfoglaltságot. Ezekben a fiatalokban az átlagosnál sokkal nagyobb a közművelődési érdeklődés. Nemcsak táncosként, filmesként, énekkarosiként vesznek részt a munkában, hanem külön feladatokat is vállalnak. Az egyetem és a gödöllői járás között létrejött közművelődési szerződés keretében ifjúsági, öntevékeny együtteseket vezetnek — például Sza- dán, Domonyvölgyben és Aszódon —, ifjúsági klubokat patronálnak és ismeretterjesztő előadásokat tartanak, agrárértelmiségi fórumokat szerveznek. Fakultatív művelődés Ez csak az egyetemen folyó közművelődési munka egyik rétege, legalább ennyire jelentős — sőt a továbbfejlesztés lehetőségét is magába foglalja —, hogy 1972-ben megindult a közművelődési ismeretek tantárgyszerű oktatása speciális kollégium keretében. — Az egyetemeken általában kötelező téli népművelési gyakorlat előkészítő foglalkozásaiból indultunk ki — foglalta össze a tantárgy rövid történetét dr. Bállá Gábotr Tamás, a speciális-kollégium vezető tanára. — Akkor az országban elsőként állítottunk össze két féléves tanmenetet az ELTE népművelési képzésének rövidített anyagából. A Népművelési Intézet támogatta elképzelésünket, mint kísérleti oktatási formát. Azonban rájöttünk, hogy ezt a hatalmas és szerteágazó anyagot semmiképpen sem tudjuk egy év alatt feldolgozni a hallgatókkal. így jutottunk el a jelenlegi, tantervhez, amelynek nem az a célja, hogy módszertanilag is tájékozott népművelőket képezzünk. Azt szeretnénk elérni, hogy a speciális kollégium hallgatói aktív közreműködési szemlélettel rendelkezzenek és olyan képességekkel, amelyekkel a mező- gazdasági termelés konkrét közművelődési problémáit megoldhatják. A közművelődési ismeretek speciális kollégiuma fakultatív, tehát szabadon választható tantárgy. S a számok önmagukért beszélnek: az egyetem 1800 hallgatója közül jelenleg 28 hallgató tanul a kollégiumon. Ki tud róluk? — Egy részük biztosan — válaszolnak beszélgető partnereim. — Sajnos nincs visszacsatolás, alig ismerjük a hallgatók további tevékenységét, csupán baráti, ismerősi kapcsolatokból értesülünk róluk. Persze néhány kedvező, konkrét esetet tudunk mondani, de ezek nem általánosíthatók. Azt viszont tudjuk, hogy a speciális kollégium hallgatóinak egyetemi tanulmányi átlaga sokkal jobb, közéleti, politikai aktivitásuk szintje magasabb az átlagosnál. S hogy erre mekkora szükség van, azt egy már tudományosan igazolt tény jól szemlélteti : egy mezőgazdasági mérnök átlagos napi munkájában előforduló döntések 70 százalékához nem agrárszakmai ismeretek szükségesek, hanem a közművelődésihez szorosan kapcsolódó etikai, pszichológiai, szociológiai ismeretek kellenek. Bár a példa elsősorban munkahelyi vonatkozású, de közvetve utal a mezőgazdasági munkások művelődésének fontosságára is. Az ezeken a területeken mutatkozó problémák jelzik, mennyire fontos lenne, hogy a mezőgazdasági értelmiség sokkal nagyobb hányada részt vegyen a közművelődési igények felkeltésében és a különböző művelődési formák gyakorlati támogatásában. Kriszt György HETI FILMJEGYZET Fayard bíró Patrick Dewaere és Philippe Leotard, a Fayard bíró című francia film főszereplői — akit seriffnek hívtak —, így szól a teljes cím, s ha az olvasó valamiféle western ízt érez a cím bén, az nem véletlen, Yves Boisset francia rendező filmje tudatosan utal mind a vadnyugati filmekre, mind pedig ezeknek többnyire magányosan harcoló, a bűnözőkkel szemben egyedül kiálló seriff hőseire. Fayard bíró ugyanis éppolyan magános harcos, mint ha valahol Texasban küzdene a bűnözők, a korrupció, a megfélemlítés ellen. Pedig nem múlt századi hős, nem lovon vágtat, hanem napjainkban él egy franciaországi nagyvárosban, és egy kis Renault 4-esen robog a színhelyekre. Holott jobban tenné, ha nem buzgólkodna, nem firtatná a nagyváros néhány hatalmasságának zavaros és sötét ügyeit, nem akarná komolyan venni bírói hivatását és hivatali esiküjét. Akik nem szívelik a fiatal bíró ügybuzgalmát, elég érthetően a tudtára adják rosszallásukat — s a szemrehányások közül még a legenyhébb Fayard sajat főnökének nyoma cékos I gyel- meztetése: hagyja abba a szimatolást a haiált okozó üzemi balesetek, a benzinkút: rablások, meg’ a hatalmas pénzszállítmányt zseniális ötlettel elrabló bűnözők ügyében. Fayarddal végül a nyílt utcán végez a hivatali és politikai hatalmasságok neve mögé bújt, s e hatalmasságokkal szoros üzleti viszonyban álló bűnszövetkezet, s a film sejteti, hogy a másik fiatal bíróra, Steinerre, Fayard barátjára is hasonló fenyegetések várnak, ha — mint ez feltett szándéka — elkezd nyomozni kollégája és barátja meggyilkolásának ügyében. Ha a sztori ismerős, az sem véletlen, hiszen Yves Boisset maga hangsúlyozta: a film alapötletét egy tényleges hasonló eset adta. 1975 júniusában Lyonban a nyílt utcán meggyilkolták Renaud vizsgálóbírót, aki a francia nagyváros néhány vezető személyiségét is érintő bűnügyekben nyomozott. De ezen túlmenően is a film tele van a valóságból vett motívumokkal „Semmit nem találtunk ki” — mondotta Boisset, és éppen ebben a dokumentumokkal igazodható hűségben van a film ereje és értéke, sőt, bátorsága is Hiszen annyira kendőzetlenül idézi fel az ismert (vagy fel nem derített, de sejthető motivációjú) bűnesetek mozzanatait, hogy ezzel alighanem biz. tosíthafja, hogy a bűnszövetkezetek „megkülönböztetett figyelemmel” Viseltessenek a film alkotói iránt. A Fayard bíró... manapság különösen Izgalmas témáról szól, hiszen az emberrablások, a nyílt agresszió, a leplezetlen bűnözés napjaiban szinte mindem héten történik valami hasonló eset. Ez a film különben azért is érdekes, mert rámutat az úgynevezett köztörvényes bűnözés és a gátlástalan politilcai nagyfejűek véd- és dacszövetségére a nyugati kapitalista országokban. Lényegében ez a film fő gondolatat! magva is, de Boisset azt is tudja, hogy a néző könnyebben befogadja ezt a mondanivalót, ha egy izgalmas politikai-bűnügyi sztori keretében tálalja. Hasonló módszer nem ritka különösen a francia és az olasz filmművészet legújabb alkotásai között. Obeliszk Háborús témát rejthet ma már egy név is egy szerény kivitelű emlékművön, — különösen ha a mű (film vagy regény) úgy keresi meg, ki rejlik egy egyszerű név mögött, hogy közben, szinte észrevétlenül, feltárul a rég porladó ember körül a múlt, amelynek apró mozzanataiból egyszerre rajzolódik ki egy portré és egy hősi tett. Ilyen művészi célkitűzésekkel készült az a szovjet film is, melyet Vaszil Bikov kisregénye alapján Ricsard Viktorov rendezett. Halk, észrevétlen hősiességről szól, de ennek a hősi magatartásnak az emberi, morális érteke semmivel sem kisebb, mint a nagy, látványos hőstetteké. Sőt, talán közelebb is áll hozzánk, könnyebben át tudjuk élni, be tudjuk fogadni, mert emberibb méretű, hozzánk hasonlóbb, mint a felfokozott csatajelenetekben tobzódó nagy filmtablók túlméretezett szobor-hősei. Az Obeliszk fő alakja egy szerény kis tanító, Moroz, aki a náci megszállás alatt úgy hajt végre egy meg- rázó hőstettet, hogy közben sokan azt vélik róla* áruló és gyáva. Évtizedeknek kell tűéiül, hogy emléke tisztázódhasson a vád alól, s kitűnjön: talán még hős sem volt, csak egyszerűen ember, aki azt tette, amit a szovjet ember erkölcsi normái diktálnak. Hogy az adott időszakban ez hősi magatartássá emelkedett, azt talán maga a kis tanító érezte a legkevésbé, ö csak tanítványaira figyelt, és példát adott nekik emberségből, hazaszeretetből. A filmről is az a legtöbb, amit elmondhatunk: szép; emberi alkotás. S ha melléje tesszük az ugyancsak Bikov regényéből készült, és nálunk is jól ismert filmet, a Kálváriát, akkor észre kell vennünk, hogy ez a belorusz író ugyanúgy a Nagy Honvédő Háborúról beszél, mint annyi hangzatos, sőt bombasztikus mű, de őt e háború igazi hőse, az egyszerű ember érdekli, szépítések, felnagyítások nélkül. Chilei kantáta Oknyomozó munkásmozgalom történeti film a chilei proletármozgalmak kezdetéről, több stílus (film-expresszio- nizmus, brechti dramaturgia, szovjet némafilm korszak stb.) felhasználásával, melyek külön-külön képi rétegekben is megjelennek, de időnként egymásba is fonódnak. Humberto Solas kubai rendező filmje hatalmas méretű és szándékú vállalkozás, de meglehetősen sok benne a mű- vészkedés, ami az amúgy is túlságosan bonyolult megfogalmazást még nehezebben érthetővé teszi. Talán ezért is vetítik csak a stúdiómozikban. Takács István 1
