Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

cm 1978. MÁJUS 16., KEDD BEMUTATÓ SZÍNPAD SZENTENDRÉN Aszódi, dunakeszi amatőrök , RANGOS BÍRÁLAT SEGÍTI A FEJLŐDÉST Az amatőr színjátszás Ma­gyarországon napjainkig elju­tott odáig, hogy komoly mű­vészi értékek, esztétikai mi­nőségek megalkotására képes együttesek színesítik a magyar színházi életet Az amatőriz­mus önálló műfajjá vált, ki­alakult hagyományokkal. Or­szágos amatőr színjátszó fesz­tiválokon győződhetünk meg arról, hogy fiatal, tehetséges emberek tűnnek föl, akik kö­zül többen azóta már hivatá­sos színházaknál bizonyítot­ták rátermettségüket a rende­zői, színészi pályára. Szentendrén, a Pest megyei Xvfűvelődési Központ új kezde­ményezése a bemutató szín­pad, amely ezentúl rendszere­sen — legalább havonta egy­szer, vasárnap — lehetőséget ad arra, hogy a megyében működő egészen kezdő amatőr együttesek is szerepelhessenek. A most elmúlt vasárnapi be­mutató értékelő szakmai zsűri­jének tagja, Máté Lajos, a Népművelési Intézet munka­társa és Fényes Márta rende­ző, a Pest megyei Színjátszó Szakbizottság elnöke már a két előadás előtti megnyitóban hangsúlyozták: az amatőrmoz­galom fejlődését akkor segít­jük, ha a műkedvelői teljesít­mény elismerő regisztrálásán túl, segítő bírálatban részesít­jük a látott előadásokat. Ak­kor vesszük komolyan a cso­portok munkáját, ha elnéző, vállonveregető áldicséretek helyett komolyan szembesítjük az előadásokat dramaturgiai, esztétikai normákkal. Erőn felül A vasárnap bemutatkozott két együttes — az Aszódi Színjátszók és a Dunakeszi Ál­talános Iskola és Gimnázium tanulóinak csoportja — közös hibába esett: nem túl szeren­csésen választották meg az előadott darabot Ez meghatá­rozta az előadás gyengéit is. A nehéz, bonyolult színműve­ket hivatásos színházakat utánzó előadásmodorban ját­szották, s így többszörös hang­súlyt kapott az amatőr színé­szek gyakorlatlansága. Az aszódiak Thurzó Gábor: Az oroszlán torka című bonyolut, sokjelentésű paraboladrámáját adták elő. Történelem és er­kölcs, manipulátor és manipu­lált bonyolult viszonyrendsze­rének hiteles megjelenítése hi­vatásosok számára sem köny- nyű feladat. A dunakeszi gim­nazisták választása, Moliére: A fösvény című vígjátéka, ha lehet, még nehezebb — szinte legyőzhetetlen nehézségek elé állította a diákrendezőt. , Dinnyés László (Aszód) és Kovács Edit (Dunakeszi), a két amatőr rendező tisztességesen, komolyan birkózott a túlságo­san nehéz feladattal. Jó képes­ségű, rokonszenves csoportok mutatkoztak be Szentendrén. A néző számára nyilvánvaló volt, hogy megfelelő darabvá­lasztás esetén egészen magas színvonalú előadásokra lenné­nek képesek ezek a fiatalok. Kitűnő Pest megyei és orszá­gos csoportok fesztiválszerep­lései bizonyítják, hogy közép­kori diákkomédiák, passiók vagy misztériumjátékok, Cso- konai-iskoladrámák alapanya­gát fölhasználva kialakult egy műfaj, amelyben az ama­tőrök gyakorlatlansága erény- nyé is válhat. Kevés díszlettel — sok mozgáskompozícióval, felszabadult, vérbő komédiázó kedvvel az amatőrök rangos művészi értékek megalkotásá­ra is képesek. Értő érdeklődők A bemutatókat követő szak­mai vitákban — melyben pe­dagógusok, művelődési szak­emberek vettek részt — a zsűri mindkét tagja többször hangsúlyozta az amatőrmozga­lom fontos szerepét. Nem a színész-utánpótlás nevelésének szempontjából lényeges az amatőr színjátszás. Színházat értő, érdeklődő nemzedék ki­alakítása a legfontosabb fel­adata a mozgalomnak. A Pest megyei bemutató színpad Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központ­ban megfelelő szereplési és tapasztalatcsere-lehetőséget nyújt a kezdő csoportoknak azzal, hogy már az első lépé­sek megtételekor komoly és rangos bírálatot kaphatnak, s így fölkészülhetnek a megyei, majd az országos amatőrfesz­tiválokra, Pósa Zoltán Vendégszereplés Budapesten adott hangversenyt a BBC szimfonikus zenekar Nyolc év után ismét Buda­pestre látogatott az angol rá­dió, a BBC szimfonikus zene­kara. A világhírű együttes va­sárnap az Erkel Színházban nagy érdeklődéssel várt hang­versenyt adott, Webern, Birt­wistle és Bartók műveiből. Koncertjüket a zenekar koráb­bi vezetőkarnagya, Pierre Bou­lez francia karmester vezé­nyelte, akivel számos hangle­mezfelvételük között Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját is lemezre vették már. A koncert befejezéseként megszólaltatták Boulez-nek az angol rádió megrendelésére 3 évé komponált Rituel Mader- na emlékére című szerzemé­nyét is. A zenekar mostani magyar- országi vendégszereplése so­rán még egy alkalommal lépett fel Budapesten: hétfőn, ugyan­csak az Erkel Színházban adott koncertet, Mendelssohn, Elgar, Ravel és Debussy műveiből. Ezt a hangversenyüket — me­lyen a világhírű angol énekes­nő Felicity Palmer is közremű­ködött — a neves angol kar­mester, Charles Mackerras ve­zényelte. SZADA ÜNNEPEN Székely Bertalan emlékére Azon a szadai domboldalon, ahol a századforduló idején a festő, Székely Bertalan öreg­kori tájképeit alkotta, s ahol könyvtárrá lett nyaralója és múzeumnak berendezett mű­terme áll, vasárnap emlékün­nepséget rendeztek. A fagyos­szentek hozta májusi zimankó­ban és a vigasztalanul esőre álló időben több százan ve­rődtek össze a múzeum mel­letti szabadtéri színpadnál. A 84 éves Tóth Rezső, aki a Székely Bertalan hagyomá­nyok szadai nesztoraként is­mert a község határain túl is, most emlékeinek gazdag tárá­ból a helyi Székely-kultusz legnevezetesebb esztendőit idézte fel: — 1935-ben a mester szüle­tésének centenáriumán hív­tam fel először a falut, Szé­kely Bertalan emlékének ápo­lására. A szadai iskolában, mint mindenfelé az országban, ott voltak a falon leghíresebb festményeinek reprodukciói, az Egri nők, a 11. Lajos holt­testének megtalálása és a Mohács, de kevesen tudták, hogy a dualizmus hivatalos és mégis rebellis festője csendes visszavonultágban itt dolgozott élete alkonyán ... 1956-ban nyílt meg a múzeuma. 1975: ek­kor kezdődtek a maihoz ha­sonló emlékünnepségek. Azóta a hatalmas vadgesz- tenyefák alatt a múzeumkert­ben hagyományőrző, s egy­szersmind a község mai kul­turális életét reprezentáló ma­jálisokat rendeznek. Az em­lékünnepség vasárnap is a temetőben kezdődött a festő sírjának megkoszorúzásával, majd a gödöllői zeneiskola fú­vószenekara hívta trombita­szóval a közönséget a múzeum ősparkjába. Itt köszöntötte az egybegyűlteket és emlékezett a mesterre Zalavári László, a gödöllői járási hivatal műve­lődési osztályvezetője, s egy­ben megnyitotta az új, idő­szakos Székely Bertalan kiállí­tást. A szadai tájképekkel teli egykori műterem falai között bukkant fel hamarosan a Mó­ka Miki szerepéből ismert Le­vente Péter színművész, és a Kaláka együttessel vidám já­tékot varázsolt a színpad tálán színpadra a kicsik örömére, de a megcsipkedett felnőttek mu­latságára is. B. E. FÓTI, DÖMSÖDI, GÖDÖLLŐI FORRÁSOK Új látomások erjedése = Mözsi-Szabó István festmé- = nyel a simontomyai várban ~ május 30-ig, Szekeres Erzsébet = szőnyegei a nyíregyházi mü- jjj velődési központban május 20- 2 ig, Papp Albert képei Orosz- = lányban, május 28-ig láthatók. E Nagy Előd festőművész tárlata • 5 május 21-ig várja közönségét = az újpalotai lila iskolában. = (XV., Kavicsos köz 4.) Tart a tavaszi tárlatok ára­dása — a műtermek magányá­ban érlelt új művek rendre a közönség elé kerülnek, öröm­mel tapasztaljuk, hogy Buda­pesten és vidéken sok Pest megyei fogantatású alkotással találkozunk, olyan képzőmű­vészekkel, akik szűkebb kö­rünkhöz tartoznak, tartoztak. Nagy Előd a lila iskolában Rákospalotán él és alkot Nagy Előd — ereje a szín, ez az ő beszéde, hangja, suttogása a világról. Színnel gyűjti ösz- sze a dömsöd—tassi horgász­tanyák megannyi kedvességét, híradásokat az évszakokról. Ezt a színözönt az arcokra te­lepíti, s így a Várandós asz- szony maga a nyár. Mivel ura a színeknek, ezért a rajzot el­hanyagolja időnként és nem mindig indokoltan. Ahol a szín, a rajz és a szerkezet tel­jes egyensúlyban van — azok a jó művei; csendéletek, port­rék. Külön adottsága, hogy a kör­nyezet apró részletei válnak jelentőssé festőileg, merengő asszony fejkendője, a nádas sistergő tónusai, egy dombtö­redék, mely üzenet a tavaszból. Legújabb műveinek felületén szinte írja a vibráló foltokat, nyugtalan vonalrendszert. Ez az írás maga a kép, játékos tu­datosság irányítja. Ez a szoro­sabb fegyelem az a jó, alkotó irány, melyre határozottan lé­pett, melyen halad. Ezt a minőséget, ha általá­nosítja, akkor fejlődésének újabb állomásai épülnek. Él­ményeinek, eszközeinek bőví­tésével minden bizonnyal to­vábblendül ezen az úton, hi­szen képessége és festői becs­vágya így határozzák meg jö­vőjét. Mözsi-Szabó István Simontornyán Fótról került Szekszárdra, ott is,, itt is maga szerkesztette gépekkel, maga szervezte ifjú­sággal lendíti a szőtteskultú­rát. A Fóti Gyermekvárosban is harminc—negyven gyerek képzőművészeti alapgyakorla­JEGYZETEK A TV-FESZTIVÁLRÓL Pest megyei hétvége Kis túlzással fogalmazhat­nánk, a hét végén Pest me­gyei nap volt, a XVIII. mis­kolci televíziós fesztiválon. Ugyanis a versenyprogram összesen 247 percéből több mint másfél óra megyénk lakóihoz, tájaihoz kötődik. Az esti programban sugároz­ták miskolci Rónai Sándor megyei művelődési központ színháztermében ülő közön­ségnek — és a Vll-es csator­nán a város lakóinak — az Álmaink és az Asszonykórus című filmeket. Valós siker­ről persze ilyenkor — a fesz­tivál harmadik napján — ne­héz beszélni. A teremben helyet foglaló és a képet szí­nes monitorokon néző közön­ség reagálása .csak nagyon keveset sejtet. Bár a város­ban és környékén tíz társa­dalmi zsűri pontoz, s a véle­ményüket másnap közzé te­szi a fesztiváliroda, de az ér­tékelés csak a hat adás­kategória (híradó, tudósítás, dokumentum, riport, isme­retterjesztő és portréfilm) kö­zönségdíját dönti el. Külön dolgozik tizenöt tagú szak­mai zsűri és az újságírókból álló kritikus zsűri. A végső értékeléseket csak május 17- én, a záróünnepségen hoz­zák nyilvánosságra. ★ Az Álmaink című riport­N\ 1. Nagy Előd: Kenyérszelő tát irányította, most Szekszár- don is. Közben, emellett; festő. Rudnay Gyulát vallja mesteré­nek — művekkel folytatja esz­ményeit. A lényeg a folytatá­son van, mert Mözsi-Szabó Ist­ván karakterét éppen az adja, hogy faluhoz kötött élményei eredetiek. Amikor kaszakala- pálót, marokszedőt, bivalyost, kospásztort, búzatáblát, prés­házakat, gilicét, Nyika Imre portáját festi, akkor az ifjúsá­ga környékén tartózkodik. Szá­mára ez a törvény; hűséges hozzá. Szekeres Erzsébet Nyíregyházán Űj vonás, hogy Pest megye alkotói szélesebb körben mu­tatják be műveiket, Szekeres Erzsébet népmesék, népballa­dák között időző grafikái Nyír­egyházán vendégeskednek má­jus 20-ig. Ez a huszonharma­dik kiállítása, melyhez tömör önvallomást csatolt: „Gödöllőt tartom szülővárosomnak, Gö­döllő város és környéke, a Gal* gamente szépsége és népmű­vészete, forrása munkámnak”. Ez a forrása és a képekre át­hangolt népköltészet. Olyan termő ágra bukkant, melynek lombosodása, lombosítása egy életmű feladata és szolgálata. Ezzel a lelkülettel társalog Ró­zsa Sándor és a tizenkét kő­míves, fák, virágok, életfák, madarak körében, társalog úgy, hogy minden beszélgetés eredménye kép. Kép, melyet a szőnyegkészítés régi és újított eszközeivel ér el. Papp Albert Oroszlányban Wehner Tibor ezt írja róla: „Konok festő. Nem tágít a földtől, a domboktól, a fáktól, a fehér házfalaktól, a szeke­rektől, az udvaroktól, a pa­rasztarcoktól.” Nem tágít, ha­nem érleli magában, és meg­festi. Nem is annyira a keríté­sek, kerekes kutak, kovácsmű­helyek tárgyi anatómiáját, mint bennük magát az embert. Általános törvény motoz zalai szőlődombjaiban, a kazalra- kókban, krumpliültetőiben — egyszerre járunk Tardos bá­nyán, Ócsán, amikor képeit szemléljük, melynek földrajzi helyneve az ember. Az ember, aki szeptemberi fényben aká­cosba ül, az ember, akinek karjából árnyékot húz a leme­nő nap, a favágó, mészoltó, vízhordó egyszerű ember, akik mindannyian vagyunk és azzá szeretnénk lenni. Ezt a maga­tartást, ezt a csöndes, szelíd erőt üdvözöljük műveiben, kü­lön is a Kapuk mély líráját. Losonci Miklós TV-FIGYELO Zsámbék. Igaz, kissé jelleg­telen címmel — Évszázadok, évtizedek — tűzték műsorra a tv Zsámbékról forgatott doku­mentumfilmjét, ám ami ez­után a közhelyízű elnevezés után következett, már ko­ránlsem tetszett holmi fél­igyekezettel végbevitt múlt­idézésnek, jelenbúvárlásnalt. Sőt! Ha meggondoljuk, az utóbbi hónapoknak talán a legjobb ilyen vállalkozását láthattuk Pest megyének er­ről a többszörösen híres hely­ségéről. Ami a szombaton délután levetített ötven perc élére kívánkozott, az mi más is lehetett volna, mint a XIII. századból való országdísze — hogy azt ne mondjuk: világ­csodája — templomrom. Ez a kincs, amelyet annyi de annyi leírt és kimondott szó dicsért már, és amelyről annyi de any- nyi festett, masinákkal rög­zített kép is készült — csak éppen tornyainak, falmarad­ványainak megóvására nem akaródzik pénz kerülni. Ter­vek még csak készülgetnek, hogy ide ilyen micsoda kíván­koznék, amoda meg amolyan, ám a rom gazdája, a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal — noha, mint hallhattuk, az egész templomdombot csúszás fenyegeti — a maga erejéből képtelen előteremteni a hely­reállításhoz szükséges millió­kat. A nézőt tehát e műremek változatlanul mostoha sorsá­nak kendőzetlen, minden mismásolástól mentes föltá­rása késztette először arra, hogy a képsor készítőinek — Lázár István forgatókönyv­írónak és Rácz Gábor rende­zőnek — nyilvánvaló szándé­ka szerint megriadjon Egy­úttal pedig bizakodni kezdjen abban is, hogy nemzeti épí­tészetünknek ez a remeke in­kább előbb, mint utóbb végre értékéhez méltó állapotba kerül. A zsámbéki híradás másik nagy témája azokról szólt, akik jórészt az egyházi épület ta­karosán megfaragott köveiből épült falak mögött laknak, vagyis a zsámbékiakról. Azok­ról, is, akik korábban benépe­sítették ezt a Feherü váru reá meneh hodu utu reá menti, vagyis a Fehérvárra menő had- útra települt helységet, és azokról Is, akik mostanában lakják. Népességcsere aligha volt nagyobb méretű másutt, mint itt, e templomdomb kör­nyékén, hisz’ — ezt is hall­hattuk, — az ott élő német eredetű lakosságnak bő kilenc­ven százaléka került el onnan 1946-ban, és jött helyükbe száz és száz, más országrészből útnak indult, magának házat, s megművelni való földet ke­reső család. Az ottani kevere­dés, az együttélés igényeinek, lehetőségeinek összeigazítása is bőséges anyagot adott a filmcsinálóknak. Hagyjuk meg: nem a kedvük ellenére való anyagot. Nem, mert — a nézői előítéletekkel ellentétben — Zsámbékon kevés gonddal járt ez az egymáshozesiszolódás. Mint a helység köztisztelet­ben álló orvosa, dr. Meggyes József elmondta, a hely- benmaradottak meg az • in­nen, onnan jöttek igen gyor­san összebarátkoztak, s má­ra már szinte mindenki úgy él ott, mint az őshonosok. A templomrom állapotáról szóló rossz és a templomrom körül élőkről hallott jó hírek után még más egyéb zsámbéki dolgokról is tudomást sze­rezhetünk, mégpedig e hét szombatján, amikor is 18 óra 10 perctől újabb harmincöt percet szentelnek e hadiút menti településnek. A fantá­ziátlan cím után — most már bízhatunk benne — nem akár­milyen híradás következik... Szalmaláng. a korosabb né­zők ifjúkori nosztalgiáit re­mekül ébresztgette az az ösz- szeállítás, amely Breitner Já­nos táncdalaiból adott szom­baton este válogatást. Dúdol­ni is, hallgatni is jó ezeket az immár hervadhatatlannak tű­nő, kottáikból ki'kisarjadó örökzöldeket. Stílusos és színvonalas fölidézésük iga­zán az előfizetők kedvére való ötlet volt. Akácz László I — Szakadékról, a gazdago­dás és az életforma tempó­különbségeiről énekelnek — mondta a vetítés után Vár­szegi Károly, a film opera­tőrje. — Az embert keres­tem, aki odaáll majd a ka­mera elé és magán viseli azokat a jegyeket, amelyek jellemzőek erre a vidékre. Jól élnek arra az emberek. de hihetetlenül sok munkából élnek jól, annyiból, ami már csak anyagi jólétet jelent. Az asszonykórus tagjai levetik az ünneplőt és pirkadáskor szedik a zöldséget, s aztán piacra rohannak és vissza a termelőszövetkezetbe. Utána a háztájiba... Közben szól a nóta. — Kerestem a kamerával a több örömöt. Az anyagi gazdagodásnál többet. A me­seszép házakban a gondok nélkül élő ember valóságos belső értékítéletét. Közben megdöbbentettek ■— a film­ben is látható — a temető márvány kriptáiba arannyal égetett életkorok; nagyon sok a 40 év alatti. S ezt az önma­gukra erőszakolt „hajtást” az asszonyok lelket melengető kórusa átfedi. Énekelnek... Gazdagodnak... Igaz film. Helyet követel Ismét az első csatornán. Kriszt György filmet a közelmúltban láthat­tuk az első csatornán. Baló György és Janovics Sándor filmje legrejtettebb vágyain­kat igyekszik feltérképezni. Mit szeretne elérni a váci hajógyár munkása, miről ál­modozik a zöldséges fiú a ceg­lédi piacon és hogyan látta a veresegyházi művelődési ház igazgatója (a felvétel óta a megyei tanács közművelő­dési előadója) a jövőjét. Az ő álmai és a filmben meg­szólaló többi riportalany is a felfelé igyekvés, a robbantás vágyát tükrözik: vezetői pozí­cióról, hárommillióról és a cselekvés nagyobb lehetősé­géről álmodoznak. ★ Az Aszonykórus csaknem egyórás film a galgamenti világról. Galgamácsa, Túra, Hévízgyörk, Galgahévíz... a kamera állomásai Nádasy László, Várszegi Károly film­jében. „Népdal csendül a gal­gamenti asszonyok és lányok ajkán immár évtizedek óta. Az asszonyok kórusa másról is szól, másról is beszél” — hirdeti a műsorfüzet. Más­ról? Az együtténeklés csak szimbólum, alkalmat teremt az együttélés, az együttes munka, a közös életforma, a közös gazdagodás hajtásai­nak bemutatására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom