Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
■Magazin ni 1978. MÁJUS Tóth-Máté Miklós: Csiperke érdekében Reggel, ahogy a szódabikarbónáért kotorászott, az éjjeliszekrényre helyezett előjegyzési naptárból a szemébe sütött egy bejegyzés: Csiperke. Piros golyóstollal beírva, bekarikázva. kétszer aláhúzva. Mi lehet ez? — Boreinyák tűnődve bámulta a bejegyzést. — Minek írtam én ezt ide? Talán, hogy el ne felejtsek csiperkegombát venni? De hiszen ki nem állhatom a gombát! Később eszébe jutott, hogy ez nem gomba, hanem név. Valakinek a neve. De kinek a neve? — Szívem — szólt iki az asszonynak. — Nem tudod, ki az a Csiperke? Az asszony visszakiabált, hogy nem tudja, de talán a tegnapi névestén ta. lálkozhattak vele Kelemenéknél. Olyan magas, nyúzott képű pasas lehet az illető, aki éjfél körül jött oda hozzájuk. Lilás, színjátszó nyakkendőt viselt. Borenyák most már emlékezett. Egy ember valóban odajött hozzájuk, és ő beszélt neki Csiperkéről. — Tehetséges ember — hallotta vissza szavait, amint rekedten, kicsit énekelve beszélt —, sőt kivételes képességű, csak éppen elnyomták, nincs a megfelelő helyen. Neked jó összeköttetéseid vannak, és híres vagy az önzetlenségedről, igazán tehetnél valamit az érdekében. Borenyák a hivatalból felhívta Kelement. — Öregem — mondta —, tegnap este nálatok én megígértem va_ lakinek valamit. Olyan magas, nyúzott képű volt az illető. Lilás, színjátszó nyakkendőben. Ki az? — Talán Vizeki... — töprengett Kelemen. — De megesküdni nem mernék rá, hiszen tudod, mennyien voltak, és köztük számomra is idegenek. Mindenesetre megadom a telefonszámát, csörgess oda. Borenyák odacsörgetett, de VizeKi nem emlékezett Borenyákra, így nem is kérhetett tőle semmit. Legfeljebb tüzet, ahogy viccesen mondta. És ő egyébként sem magas, nyúzott képű, hanem kisportolt, alkatú, sima arcú. l^yákkéndőt még 'utoljára ’Szereltgé- gi banketten' viselt. — Ez a leírás — mondta —, inkább ráillik Kocsonyásra. Ö olyan gyomorbajos kinézetű, nem én, aki minden reggel tornázom és körülfutom ötször a háztömböt. Mondom a telefonszámát. magas madárijesztő, nem akárki. Ta. Ián valami fejes, akinek kellemetlen lenne, ha a barátját ajánlaná valahol, ezért is fordult őhozzá... De miért éppen őhozzá? Ez most már mindegy! Neki az a kötelessége, hogy erre a Csiperkére valakinek felhívja a figyelmét. Igen, legjobb lesz Tarczali, exponált helyen dolgozik, talán tehet valamit, ennek a Csiperkének az érdekében. Vasárnap találkoznak, akkor majd szóba hozza neki ezt az ügyet. — Ez csak természetes — helyeselt Tarczali, amikor Borenyák megemlítette neki Csiperkét. — Valamit majd kiagyalunk. A te szavad nekem már garancia. A te barátod, az én barátom is. Azt mondod, tehetséges? — Hogyne, nagyon. Sőt kivételes képességű, csak éppen elnyomták, nincs a megfelelő helyen. — Akkor majd odatesszük! Nem dúskálunk annyira a tehetségekben, hogy egy Csipetke... — Csiperke! — Igen, persze, Csiperke! Fel is írom, nehogy elfelejtsem. Mi is a keresztneve? Borenyák zavarba jött. Csakugyan. Mi lehet annak az embernek a keresztneve? És azt miért nem írta fel? Ezt a melléfogást! De most már nem mondhatja Tarczalinák, hogy nem tudja. Akkor visszapasszolná az egészet. Elkereszteli! Mi illik leginkább egy ilyen Csiperkéhez? Lajos vagy Béla semmiképpen. Hangzásukban túl mély tónusúak. Az sem valószínű, hogy egy ősrégi neve lenne, mint amilyen a Bendegúz. Ehhez a Csiperkéhez, igazán a Jenő társul vagy még jobban megy hozzá az Emil. Ez az! Csiperke Emil! így kell, hogy hívják! — Rendben van — jegyezte fel Tarczali —, a magam részéről mindent elkövetek. Még ma este felhívom Királyt, a minisztériumban van fontos beosztásban, nagyon rendes fickó, ö aztán igazán tehet valamit az emberünk érdekében! Borenyák fellélegzett és otthon kihúzta az előjegyzési naptárból Csiperkét. Aki -már különben is jó helyen van Tarczali noteszában, és csak idő kérdése, hogy átkerüljön a Királyéba. emberről lenne szó. Egyesek szerint zseniális. De ahogy ez sokszor lenni szokott, elnyomták, nincs a megfelelő helyen. * — Milyen mérnök? — kérdezte a miniszter. — Ügy értem, mi a szakterülete? Király gyorsan a noteszába nézett, de attól semmivel sem lett okosabb. Ott csak annyi állt, hogy mérnök. De milyen...? Megőrült ez a Tarczali, hogy nem mondta? Vagy mondta, csak éppen ő nem jegyezte meg? Most mit mondjon a miniszternek? A nyaka is vizes lett hirtelenjében, amikor a miniszter szivarjára tévedt a tekintete. Hát persze, hogy agrármérnök! Nem is lehetne más ez a Csiperke! Már a nevében is benne van! És lehetséges, hogy éppen dohányne- mesitő! — Agrármérnök? — nézett rá csodálkozva a miniszter. — De hiszen ez nem is a mi tárcánkhoz tartozik. — Igaz — sietett a válasszal Király —, de én mégis szükségesnek tartottam megemlíteni. Végül is egy zseniális emberről van szó, és az a tárcától csaknem független. Ez általános, vagy ha úgy tetszik, országos érdek. Nem szabad megengedni, hogy az igazán értékes emberek elkallódjanak! Király egészen belehevült, a miniszter gondterhelten hallgatta. Ha ez a Király ilyen prófétikus lendülettel beszél, akkor itt valóban egy tehetséges emberről lehet szó. Már pedig, ha ez így van, akkor igazán tenni kell valamit, az érdekében. Ez a népgazdaság szempontjából sem lehet közömbös. Borenyák sóhajtva, tárcsázta Kocsonyást, aki még mindig az esti muri hatása alatt, jókedvűen tiltakozott. — Ügy be voltam rúgva — dörmög- te nevetgélve —, hogy még a saját nevem se jutott eszembe, nem a másé. Csiperke? Fogalmam sincs, ki bitorolja annak a jóízű gombának a nevét! — Ott egye meg a fene! — csapta le a kagylót Borenyák, és elhatározta, hogy nem gondol többet a nyúzott képűre, sem arra a Csiperkére. De a dolog mégsem hagyta nyugodni. Ha már megígérte, és ráadásul még az önzetlenségére is hivatkozott az ismeretlen, akkor nem bújhat ki alóla. Különben is meglehet, hogy az a Még aznap este át is került. Tarczali ígéretéhez híven telefonált Királynak és előadta, hogy egy nagyon értékes emberért emel szót. — Kivételes képességű — mondta —, de tudod, az a szomorú, hogy ezt nem tudja igazán kamatoztatni a népgazdaság érdekében. Pedig az ilyen Csiperkékre nagy szükség van! Ezeket nem lehet csak úgy talonba tenni, mert megkeserednek, kiégnek és teremtő energiájuk úgy megy pocsékba, mint a szitába csurgatott óbor. — Felírom — mondta Király. — Ha te ajánlod, akkor biztosan nem ok nélkül teszed. A jövő héten Brüsz- szelbe repülünk a miniszterrel, majd egy alkalmas pillanatban előhozakodom a dologgal. De várj csak. nem értettem pontosan: mi is a pártfogoltad szakképzettsége? — Mérnök — felelte bizonytalanul Tarczali, mert úgy emlékezett, mintha Borenyák azt mondotta volna. Vagy nem is mondott semmit? Érdekes, ez hogy kerülhette el a figyelmét, de most már Király előtt nem vallhat szégyent, különben még visszapasszolná az egészet. Egyébként is any- nyi már a különböző szakterületeken dolgozó mérnök, hogy egy Csiperkével több vagy kevesebb, igazán nem számít. Meg lehet az is, hogy valóban mérnök. Majd kiderül. Most már Király kezében az ügy. Király a repülőgépen, valahol Bécs fölött hozta szóba Csiperkét. A miniszter éppen szivarra gyújtott, amikor az illatos füsttel szinte egyidőben lebbent fel a név is. — Csiperke Emil — mondta Király —, olyan egyéniség, aki megérdemelné a fokozottabb figyelmet. Nem fárasztanálak ezzel, miniszter elvtárs, ha itt nem egy nagyon tehetséges És egy hónap múlva Csiperke Emilt, a mezőcsalánosi állami gazdaság agrármérnökét, kinevezték a bogyópusztai nagy dohánycentrum igazgatójává. Ezen a tényen a mezőcsalá- nosi intézmény vezetőségén túl, leginkább maga az érdekelt csodálkozott. Ugyanis éppen elbocsátás előtt állt. Mert Csiperke Emil — igaz csak ősszel —, hajlamos volt összetéveszteni a dohánylevelet, a lósóskával. Ezt egy ideig elnézték nelki, de végül is megunták a dolgot. Arra azonban nem számítottak, még a legszínesebb álmukban sem, hogy egyszer majd ilyen csodával határos módon szabadulnak meg tőle! Hézkakas Andorai Mária szobortérve Vákolitz István: Kívül-felül Tömegnek nézlek Tömeggé rukkoltatsz elő Tömegként kezel bennünket Tömegesitünk mindenkit Tömegekre hivatkoztok Tömegeket vezényelnek Én Te Ö Mi Ti Ök: külön-külön ki-ki Tömegen kivül-felülinek képzeli magát Ladányi Mihály: Mennyit meséltek Elmondták, a szerelem vasárnap, amely hétfővel folytatódik. Elmondták, a szerelem virág, trágyás főidből hajt csodálatosra. Elmondták, a szerelem édes kávé, mögött sok-sok ki- és berakodás. Elmondták, a szerelem hímzett csizma, átér a szög a talpán. Mennyit meséltek nékem az okosok, mielőtt pokrócod alá bejutottam Most mint a halál, leoldozod rólam az életet és betakarsz csipkés hálóing szemfedővel. Monori F. Dezső: Strázsahegy Strázsahegy nem is hegy szőlőhegy csupán Manor északi részén a Cserhát lábánál Itt a hegy dombokká szelídül és eltűr a hátán minket, meg másokat, a pincéket, a szőlőket és adja a termést, a szorgos kezek munkája gyümölcsét, a Strázsahegy levét. Az idősebbek jobban, de még a fiatalok is kedvelik a pincék sorát, a teli hordók italát. Mert sok itt a pince, utcákat alkotnak. Ügy sorakoznak egymás mellett, egy ember ha elfér köztük. Szőlő ameddig látni házunk teraszáról Vagy Kele János dombon épült villájából A fák sok gyümölcsöt adnak, nem győzik leszedni, a cefrébe sem kell már. Sok rá az adó, ha főzik pálinkának, mert ez is indok a hanyagság mellett. Itt barát a jó barát kínálják ezért a magukét a fehéret a vöröset Illik megkóstolni, kinek milyen, ha ilyen, az enyém milyen, ezt is meg kell tudni. Mennek hát, egyiktől a másikhoz és aztán a harmadikhoz. Dicsérik, bírálják, kinek melyik könnyebb. Sok a szöveg, mert sok volt a koccintás éhgyomorra, vagy vacsora előtt Dülöngél akinek ártott a több pohár a saját vagy a szomszédok bora Barát itt mindenki, a haragos is bekül, amikor issza a fölkínált borát, akiről eddig azt hitte, vagyis nem a legjobbat. Bolond is az ember, ezért jó a bor, hozzá a baráti szó, ha amúgy elfogyott már az erő a harag tartására. Ismerik egymást pincéjét a borát kívül és belül Nincs titok, ha van se tartjuk, mert leginkább tovább adják. Egyik is, másik is megtoldja és a végén szétpukkan. mivel a sánta kutya, meg a hazug ember így jár. Ismernek ehgem akik ismertek a korombeliek Ismernek azok is, akik látják, am kor nézik a pincék közt épült házul kát. Ügy elbújik, keresni kell, magas, mivel emelet van rajta. On nan látom a pincék sorát, a szőlők tői zöld dombokat, lent a völgyber születésem helyét, Monort. Nappa házait, éjjel fényeit. Messzebb is Iá tok, amikor nézek Üllőn és Péterin. át egészen a Ferihegyi röptéiig. Itt élek feleségemmel amikor az idő engedi ‘ Borunk van a pincében, sok gyümölcs a kertben Ezen kívül barátok, rokonok, szomszédok, meg járókelők ismerkednek velünk Nézik a házat, az emeletét, a teraszát, milyen jó is, szép is, biztosan sokba került, mondják. Emlékeznek közben, mivel elmondom, ki fia vagyok. Apámat ismerték, anyámat látták, rólam meg hallottak. Mit hallottak nem egyformán de az vagyok akire gondolnak Hazajöttem, mondom, mások Is ezt mondják. Otthon érzem magam, a gyerekkoromat folytatom. Akkor jártam apámmal pincézni, de meghalt, így megszűntek a régi, szép napok. Ma itt élek és sütkérezek mások örömében, a magam örömében, a kerti munka fáradalmai után. Iszom a barátok borát a magamét kínálom így élünk igazán amikor itt vagyunk otthon jó időben a Strázsán k I
