Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

^yCIHOP 1978. MÁJUS 12., PENTEK Moszkvában és Bonnban az NSZK—szovjet csúcstalálkozóról Újabb szakasz a politikai enyhülésben Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács jóváhagyta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége el­nökének az NSZK-ban tett utazása során kifejtett tevé­kenységét, s a nagy politikai fontosságú út eredményeit. A három vezető szovjet tes­tület közös határozatban érté­kelte az utazást, Leonyid Brezsnyev tárgyalásait, a kö­zös dokumentumokat. „Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy a közös nyilatkozat, valamint a Szovjetunió és az NSZK hosz- szú távú gazdasági és ipari együttműködésének fejleszté­séről és elmélyítéséről létre­jött megállapodás jelentős mértékben megszilárdítja és kiszélesíti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatait, s ezek eredmé­nyeként megszilárdulnak és elmélyülnek a nemzetközi életben megindult pozitív fo­lyamatok, amelyek különösen a Szovjetunió és az NSZK 1970. augusztus 12-én megkö­tött Sizerződése eredményekép­pen kezdődtek meg. Ez a szer­ződés változatlanul alapvető jelentőségű a két ország kap­csolataiban, s továbbra is egyik meghatározó tényezője Európában a feszültség csök­kentésének, a biztonság meg­szilárdításának” — szögezi le a szovjet vezető testületek ál­lásfoglalása. A három vezető testület megelégedéssel állapítja meg, hogy a látogatás során meg­erősítették s dokumentumok­ban is rögzítették: a felek egyaránt úgy vélik, hogy a béke az a legfőbb kincs, amely­re a két ország politikájának irányulnia kell, éppúgy, mint más országok erőfeszítéseinek is. A látogatás idején végzett gyümölcsöző munka arra irá­nyult, hogy minden módon hozzájáruljanak azokhoz a konkrét és hatékony erőfeszí­tésekhez, amelyek egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú vonat­kozásban egyaránt az enyhü­lés folyamatának elmélyítésére irányulnak a Helsinkiben aláírt záróokmánynak megfe­lelően, elősegítik, hogy min­den lehetőséget és eszközt fel­használjanak a fegyverkezési hajsza megszüntetése érdeké­ben, mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverek te­rén, előmozdítják a fegyver­zet korlátozását, konkrét le­szerelési intézkedések meg­valósítását. „Ha sikerül valódi előrehaladást elérni e téren, akkor az minden nép érdekei­nek megfelel” — állapítja meg a szovjet vezető testüle­tek határozata. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Minisztertanács nagy jelentőséget tulajdonít a látogatás gazdasági téren elért eredményeinek is. A szovjet vezetés Leonyid Brezsnyevnek a kölcsönös megértés, a nyíltság és a nö­vekvő bizalom jegyében vég­bement látogatása eredmé­nyeit megvitatva kifejezésre juttatta, hogy a jövőben is szi­lárdan ilyen szellemben kíván cselekedni. Célja az, hogy emelje a kétoldalú kapcsola­tok minőségét és szintjét, biz­tosítsa, hogy e kapcsolatok Európában, s általában az egész világon a stabilitás és a jószomszédi viszony összetevői legyenek. „Leonyid Brezsnyevnek az NSZK-ban tett látogatása nagy nemzetközi fontosságú esemény volt, újabb jelentős hozzájárulás az SZKP XXV. kongresszusa külpolitikai irányvonalának megvalósítá­sához, pártunk és államunk lenini békepolitikájának érvé­nyesítéséhez. Ojabb szakaszt jelent a politikai enyhülés fej­lődésében, elősegíti annak az alapnak létrehozását, amelyen a politikai enyhülést katonai térre is kiterjesztik.” — álla­pítja meg az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának csütörtö­kön közzétett együttes határo­zata. Nyíltság és bizalomteli hangnem Leonyid Brezsnyev bonni lá­togatásának eredményei ösz- szesség ükben feljogosítják a nyugatnémet kormányt arra, hogy megállapítsa: a találko­zó egy lépéssel közelebb jut­tatta az NSZK-t a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatok nor­malizálásához. Az 1969-ben Willy Brand és Walter Schee} által kezdett utat folytatni kell, ez az egyetlen út, amely bizto­sítja a békét — jelentette ki a nyugatnémet parlamentben csütörtökön felolvasott kor­mánynyilatkozatában Helmuth Schmidt kancellár. A bonni kormány tudatában van annak, hogy keleti politi­káját az NSZK lakosságának nagy többsége helyesli és tá­mogatja. A Brezsnyev-látoga- tás eredményei csak megerősí­tik, hogy ezt a politikát foly­tatni kell — hangsúlyozta a nyugatnémet kormányfő. Schmidt részletesen szólt a tárgyalásokon érintett témakö. rökről és az aláírt megállapo­dásokról. A látogatás légköré­ről szólva rámutatott: „Az a nyíltság és bizalomteli hang­nem, amelyben kétoldalú kap­csolatainkról és a nemzetközi fejleményekről beszéltünk, olyan előrelépést jelent az egy­mással való érintkezésben, amely egy évtizeddel ezelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna”. A leszereléssel kapcsolatban Schmidt felhívta a figyelmet arra, hogy mindkét fél hitet tett a helsinki záróokmányban foglaltak teljes megvalósítása mellett. Szávái szerint a lesze­relés kérdésében „első alka­lommal szerepel egy kelet— nyugati megállapodásban: a felek fontosnak tartják, hogy senki se törekedjen katonai erőfölényre. Első alkalommal jutott teljes egyetértésben ki­fejezésre, hogy a védelem ér­dekei szempontjából elegendő a megközelítő egyensúly és paritás... Nyugat-Berlinnel foglalkoz­va Schmidt úgy fogalmazott, hogy a várossal kapcsolatban változatlanul nézetkülönbsé­gek állnak fel, amelyeket „csak kitartó és türelmes erőfeszíté­sekkel” lehet megoldani. „Le kell mondani arról az elképze­lésről, hogy Nyugat-Boriin biz­tonságát és életerejét csupán demonstratív akciókkal és kez­deményezésekkel lehet erősí­teni, olyan lépésekkel, amelyek senkinek sem használnak. Egy felelősségteljes nyugat-berlini politikának a város érdekében a négyoldalú megállapodásban adott lehetőségek és határok szerint kell alakulnia.” A kétoldalú gazdasági kap­csolatok lehetőségeit méltatva a kancellár elmondotta: nyu. gatnémet megítélés szerint a szovjet nyersanyagkincsek és az NSZK technológiai lehető­ségei jó alapot jelentenek az együttműködés fokozására. „A hosszú távú gazdasági megál­lapodás mutatja, hogy a felék készek figyelembe venni egy­más érdekeit.” A 2000, éven is átnyúló keretmegállapodás „messze túlmutat a gazdasági kérdéseken. Támpontot jelent a politikai kapcsolatok fejlődé­séhez, irányt adó az országaink közti viszony hosszú távú bé­kés fejlesztéséhez. A megálla­podás átfogó jelentősége miatt a kormány elfogadásra ajánl­ja azt a parlamentben” — fe­jezte be nyilatkozatát az NSZK kormányfője. A parlamenti vitában fel­szólalt a jobboldali ellenzék két vezetője, Helmut Kohl és Franz-Josef Strauss is. Kohl elismerte ugyan, hogy az NSZK számára fontos a jószomszédi kapcsolatok fenntartása a Szovjetunióval, ugyanakkor azonban kevesellte a látogatás eredményeit és azt hangoztat­ta, hogy „csak a tetteken és nem a szép szavakon lehet majd lemérni az aláírt doku­mentumok értékét”. Aggodal­mának adott hangot amiatt, hogy a kormány készségét nyilvánította a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tár­gyalásokon hozandó határoza­tok végrehajtására a nyugat­német hadseregben. Strauss is kénytelen volt bevezetőben elismerni, hogy a szovjet—nyugatnémet párbe­széd „új hangokat” hozott és légkörének őszinteségében, tárgyszerűségében még az el. lenzék is nehezen talál kivet­nivalót. Egyben azonban azt követelte, hogy „az enyhülési politikát az eddigieknél bizto­sabb alapokra építsék”, de eközben a nyugatnémet kor­mány „ne tévessze szem elől szövetségi érdekeit”. A vitában felszólaló Herbert Wehner a szociáldemokraták, Hans-Dietrich Genscher pedig a szabaddemokraták nevében támogatásáról biztosította a kormánynyilatkozatban fog­lalt nyugatnémet álláspontot. Marjai József búcsúlátogatása Marjai József, a Magyar Népköztársaság távozó szov­jetunióbeli nagykövete búcsú- látogatást tett a szovjet párt­ós állami szervek, valamint társadalmi szervezetek vezetői­nél. Marjai Józsefet Moszkvá­ban fogadták Konsztantyin Ruszakov és Mihail Zimjamyin, az SZKP KB titkárai, Vitalij Ruben, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának elnö­ke, Ivan Arhipov, Nyikolaj Baj bakó v, Konsztantyin Ka- tusev, Mihail Leszecsko és Zi- ja Nurijev, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tesei. Marjai József ellátogatott Kijevbe és Leningrádba is. PRÁGÁBAN bejelentették, hogy a CSA csehszlovák légi- társaság IL—18-as utasszállító repülőgépe, amelyet légikaló­zok előző nap a Prága—Brno menetrendszerű járat útvona­láról a nyugat-németországi Majna—Frankfurtba térítettek el, csütörtökön reggel visszaér­kezett a csehszlovák fővárosba. Az elrabolt gépen visszatértek hazájukba az utasok is — fű­zi hozzá a csehszlovák közle­mény. Szovjet-amerikai egyezmény A hagyományos fegyverek nemzetközi forgalmának korlátozásáról A Szovjetunió és az Egye­sült Államok a Helsinkiben május 4—8. között tartott ta­nácskozásokon megegyezett, hogy rendszeres tárgyaláso­kat folytat a hagyományos fegyverekkel való kereskedel­met, illetve az ilyen fegyve­rek szállítását korlátozó gya­korlati intézkedésekről. A helsinki eszmecseréről csütörtökön — Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg — kiadott közös közlemény sze­rint a megbeszélések tárgy­szerű légkörben folytak. Mindkét fél egyetértett ab­ban, hogy a hagyományos fegyverek nemzetközi keres­kedelmi forgalmának korláto­zása sürgető feladat, hogy építő, a nemzetközi békét és biztonságot előmozdító, az enyhülést erősítő megoldásra van szükség. A felek kölcsö­nösen kifejtették-nézeteiket a kérdés megoldásának lehetsé­ges módozatairól, hangoztat­va: a tárgyalások részét ké­pezik a fegyverkezési verseny megszüntetéséről folyó szovjet —amerikai eszmecseréknek, s összhangban vannak a két Olaszország A veszély nem máit el... Az olasz politikai körökben és a sajtóban élénk visszhan­got váltott ki FranceSco Cossi- ga belügyminiszter lemondása. Cossiga ilyen formában vonta le a tanulságot a biztonsági szervek tevékenységének ku­darcából. A politikus döntésé­nek megítélésében a különbö­ző pártokat, politikai irányza­tokat más és más meggondolá­sok vezetik. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkárságá­nak és vezetőségének tagja nyilatkozatban helyeselte Cos. siga lemondását. Giulio Andreotti olasz minisz­terelnök csütörtökön a lemon­dó Cossiga belügyminiszterrel tanácskozott, majd újságírók­nak kijelentette, hogy a közel­jövőben általános belpolitikai vitára kívánja összehívni a kor­mányát támogató öt párt veze­tőit. Az olasz jobboldal és a szél. sőbaloldal Moro meggyilkolá­sának kapcsán támadja az OKP-t, s a kereszténydemok­rata vezetőséget — mondván, hogy az utóbbi „magáévá tette a kommunisták kemény vona­lát’’ (a terroristákkal való al­kudozás elutasítását — a szerk. megj.), és ezzel elszalasztottá a lehetőséget, hogy megmentse Moro életét. Ugo la Maifa, a Köztársasági Párt (PRI) elnöke csütörtökön „őrültségnek” nevezett min­den arra irányuló törekvést, hogy kormányválságot, idézze, nek elő és éket verjenek a kor- I mányt támogató öt párt közé. Szomorú volna, ha mások ér­nék most el azt. amit a terro­ristáknak nem sikerült elér. niük — mondta. Gerardo Chiaromonte szená­tor, az OKP titkárságának és vezetőségének a tagja a R*- nascita hasábjain utal arra, hogy az olasz demokráciát fe­nyegető veszély nem múlt el. Chiaromonte szerint „túl sok nyugtalanító kérdés” foglal­koztatja a közvéleményt. Le­szögezi : a demokrácia csak ak­kor győzhet, ha hatékony, ha képes megoldani a társadalom gondjait, leküzdeni a válságot. A terrorista csoportok Moro megyilkolása óta sem szüne­teltetik akcióikat. Csütörtökön Milánóban két álarcos terro­rista megsebesítette a lábán egy amerikai bank milánói képviseletének olasz igazgató­ját, a 37 éves Marzio Astari-y cát. Csütörtökön a római rendőr­ség bejelentette, hogy megta­lálták a „Vörös Brigádok” egyik kommandójának búvó­helyét. E csoport tagjai április 11-én Torinóban halálos sebet ejtettek egy börtönőrön. ★ Aldo Moro, az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt elnökének tragikus halála alkalmából Molnár Béla, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kává és Nagy János külügymi­niszter-helyettes részvétiáto- gatást tett az olasz nagykövet­ségen. Genf: Befejeződött az ülésszak Genfben befejeződött a le­szerelési bizottság tavaszi ülés­szaka. A bizottság jelenlegi ülésszakán vizsgált leszerelési kérdéseket érintve, Viktor Li­kacson, a Szovjetunió küldöt­te aláhúzta a néutron-riukleá- ris fegyver javasolt betiltásá­nak jelentőségét. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió leg­utóbbi nyilatkozatainak fényé­nél megvannak az előfeltéte­lek arra, hogy a leszerelési bi. zottságban konstruktív módon megvizsgálják a neutron-nuk­leáris fegyver betiltását ki­mondó egyezmény tervezetét. Cbnoupek Bécsben Osztrák kollégájának meghí­vására csütörtökön háromna­pos hivatalos látogatásra Becs­be érkezett Bohuslav Chnou­pek csehszlovák külügyminisz­ter, aki ebben a minőségben harmadik ízben jár Ausztriá­ban. KALEVI SORSA finn mi­niszterelnök Piotr Jarosze- teicznek, a lengyel Miniszter- tanács elnökének meghívására május 17-én munkalátogatásra Lengyelországba érkezik — je­lentették be Varsóban. MÁSFÉL ÉVIG tartó ke­mény tárgyalások után végre létrejött a megállapodás a nem­zetközi valutaalappal (IMF) s ennek értelmében az ÍME 50 millió dolláros hitelt nyújt Portugáliának. Harcoló — építő Afrika Napjaink Afrikája kettős arcot mutat: a harc és az em­beri élet feltételeinek megte­remtése jelenti a legfontosabb feladatokat. Képeinken ebből a kettős munkából adunk íze­lítőt. Etiópiában a fegyveres küzdelmek idején az államo­sított üzemek dolgozóinak egy része a frontra ment. Azok, akik a gyárban marad­tak, nemcsak harcoló társaik munkáját látták el, de növel­ték is a termelést. Képünkön: dolgoznak a munkások az egyik népi tulajdonba vett Addis Abeba-i textilgyárban. (1. kép.) Zimbabwe a térképeken ma még mint Rhodésia szerepel, a felszabadulásért küzdő nép, a haladó mozgalom tagjai és katonái azonban már az ősi-új néven nevezik a közép-afri­kai országot. Az ország lakos­ságának egy része menekült- táborokban él: a botswanai Francistown közelében 30 ezer zimbabwei lakik barakkokban és sátrakban. A tábor lakóinak ellátásáról az ENSZ gondos­kodik, a 6—14 éves gyerekek oktatását a hazafias szerveze­tek segítik. Képünkön: iskola a táborban (2. kép). Zimbabwe fő gondja ma még a harc, erre készülnek a szabadságharcosok az őserdei gyakorlaton (3. kép). Egy zimbabwei fiatal: ő már, re­mélhetőleg. szabad országban fog élni (4. kén). (Fotó: ADN/ZB—MTI—KS.) I nagyhatalom kapcsolatairól 1972-ben aláírt elvi nyilatko­zattal. Mindkét küldöttség kifej­tette azt a véleményét, hogy a kérdés megoldásának — összhangban az ENSZ alap­okmányával — figyelembe kell vennie a fegyvervásárló országok jogos védelmi igé­nyeit. A két nagyhatalom kö­zös elhatározása, hogy elősegít más, a hagyományos fegyve­rekkel való nemzetközi keres­kedelmet korlátozó erőfeszí­tést —mint amilyenre al­kalmat adhat az ENSZ-köz- gyűlés küszöbönálló leszerelé­si ülésszaka —, valamint elő­segíti a regionális megállapo­dásokat — hangzik a többi között a szovjet—amerikai közös közlemény. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője hosszan mél­tatta a tárgyalások jelentősé­gét, hangoztatva: ez az első eset, hogy a két nagyhatalom kész tárgyalássorozaton napi­rendre tűzni közös gyakorlati intézkedéseket a hagyomá­nyos fegyverek elterjedésének korlátozására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom