Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

CEGLÉD! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ff IS Ili o S3 ÜJ QU MmMB»7mtn '7TirgHóVÁCI HAPLO . A PEST M S.G Y E I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA / Elkötelezett emberek Gödöllői vasútépítők A gödöllői MAV-állomás fe­lüljárójáról lepillantva csupa foglalt vágányt láthat az em­ber. Mindössze a két átmenő vágány szabad. Anyaggal meg­rakott vonatot tolatnak az el­ső sínpáron. Tovább szemlé­lődve ismerős arcot pillantok meg ebben a hajnali órában. Nem sokkal később már az építési főnökség építésvezető­ségén beszélgetünk Szűcs László műszaki felügyelővel és Tóth Tibor mérnök főintézővel. Maradéktalanul ök, jó néhányan társukkal együtt, minden reggel egy órá­val a hivatalos kezdés előtt bent vannak munkahelyükön. A vasút szeretete és elkötele­zettségük szólítja ide őket. Szűcs László megjegyzi: aki nem így tesz, csak sodródik az időben. Kora reggel felmérik az ál­lomáson a helyzetet. Egy eset­leges géphiba, vagy anyaghiány miatt meg kell tenniük a szük­séges intézkedést. Ez csak úgy lehetséges, ha idejében résen vannak. Először a tavalyi terv telje- •ítéséről érdeklődünk. Rövi­den fogalmaznak: minden fel-1 adatukat maradéktalanul telje­sítették. Százalékbán kifejezve 110 a szám, forintban 83 millió 350 ezer. Kitűnően helytállt a hat honvédségi szocialista, a Mravik Péter vezette Március 8. aranykoszorús és a Mihályi Sándor irányításával dolgozó Lendület ezüstkoszorús brigád. Ezek a közösségek az idén is „ megtették.. felajánlásaikat, A katonák áUómánygyülésen ' is­merkedtek feladataikkal, ök az alaki kiképzés után kerül­nek különböző munkahelyekre, a úgy válnak műszakiakká. Nemzetközi előírás Ebben az esztendőben jelen­tős vágánycserére kerül sor. Gödöllő és Aszód között. Eíen a 15 ezer méternyi szakaszon vasbetonaljas, hézag nélküli vágányt építenek, amihez kap­csolódik 2 ezer 900 méter szi­várgó építése a gödöllői nagy­bevágásban, az állomástól né­hány száz méterre. Máriabes- nyőn és Bagón, a megállóhe­lyeken, magasperont alakítanak ki. A talajviszonyok és a réteg­vizek okozta állandó szivárgás nem kis feladat elé állítja a tervezőket és a kivitelezőket. Szivattyúkat telepítettek, a víztelenítés során kiemelt föl. det buktatható vasúti kocsikon szállítják el a 14 méter mély bevágásból. A víz a szabályozás után a szivárgókon át az AraJ nyos-patakba folyik majd. Az erdőgazdaság csemetekertjében víztározót létesítenek, így hasz­nosítják a patak vizét. Kulturált közlekedés A nagy bevágásban még egy fontos munkát kell elvégez­niük az építőknek, a nemzet­közi előírásoknak megfelelően szélesíteni a vágányt, amivel együttjár tizenöt felső vezeté­ket tartó oszlop áthelyezése. A vasútépítőknek nemcsak a vasúti szakszolgálattal, a biz­tosító berendezések főnökségé­vel, a hídépítőkkel és a felső- vezeték-építőkkel jó a kapcso. latuk, hanem a gödöllői városi tanács műszaki osztályával és a Budavidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdasággal is. Ezért is bízhatunk abban, hogy a korszerűsítéssel határidőre el­készülnek, ami azért is nagyon fontos, mert addig Gödöllő és Aszód között osztott pályán, kitérővel egy sínpáron közle­kednek a vonatok. Emiatt bizo­nyos késések elkerülhetetle­nek. Ez idén az említett szakaszon százmillió forint értékű mun­kát végeznek el a vasútépítők, amellyel megteremtik a kultu­rált és balesetmentes utazás feltételeit. A teljes felújítás ebben az ötéves tervben feje­ződik be. Csiba József A csévharaszti fiataloknak Vándorzászló — harmadszor A KISZ-titkár Havannába utazik A KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlójával tün­tették ki a csévharaszti területi KISZ-alapszervezet kollektí­váját. A zászlót tegnap, vasár­nap este ünnepi taggyűlés ke­retében adták át. Csévharaszt alig néhány száz lakosú kisköziség a monori já­rásban. Kevesen tudják a megyében, hogy a szépfekvé­sű település remek kiránduló- hely, s környékén a Pest me­gyei Természetvédelmi Hi­vatal már több hektárnyi te­rületet nyilvánított védetté. A kirándulók azonban csak rit­kán jutnak el Csévharasztra, s ebben talán része van an­nak is, hogy propaganda hí­ján nem tudnak a kínálkozó lehetőségekről. Csendben, sze­rényen dolgozik a csévharasz­ti területi KISZ-alapszervezet is. Pedig eredményeik, több éves jó munkájuk indokolja, hogy többet halljunk róluk. Sikeres rendezvények Gyümölcstermesztés - korszerűen Tudományos módszerek Ceglédről Országos problémák megol­dásán fáradoznak a Gyümölcs­termesztési Kutató Állomás ceglédi munkatársai. Hagyo­mánynak számít már, hogy év elején előadások sorozatát ren­dezik meg. Az elhangzott, szín­vonalas beszámolók a kollektí­va együttes sikeréről tanús­kodnak és későbbi munkáju­kat alapozzák meg, A kajszfíMrack termeszté­si gondjai, a szilva termeszté­sének fellendülése és hozzá az alanynövények előállítása, új típusok elszaporítása, a kutató­állomás olyan tevékenysége, amely mind több termesztő ér­deklődésére tart számot. A ku­tatói napokat épp ezért nyílt fórummá fejlesztette a kutatási osztály vezetősége. Az évi kö­telező beszámolók kerete ugyanis szűk, nem ad elégsé­ges teret a munkatársak mun­kájának mind jobb megismeré­séhez, megvitatásához. Eddig öt kutatói napot szervezett az intézet. Ezeken a kajszibarack­termesztés kialakulásával, a faj eredetével, kínai honossá­gával, a nemesítési munkával és annak eredményeivel ismer­kedhettek meg a hallgatók. Bő. ségesen foglalkoztak a kutatók beszámolóikban a szilvával is, a fajták öntermékenyülésével, biológiai sajátosságaival, a kid- földi fajták honosításával. *A fajták és a klónak kérdését, a konzervipari feldolgozást is is­mernie kell a termesztőnek, mielőtt, nagyobb területen szil­vát telepítene. A kutatóálipmás. anyainté­zetéből mindert' alkalommal ér­keztek előadók . és érdeklődők is a ceglédi rendezvényekre. Nem maradt el a Kertészeti Egyetem, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz és a Fajtaneme­sítő Intézet illetékes specialis­tája sem egy-egy programról. Komplex munkára vall a talajuntsági előadássorozat, amelyen ceglédi, budapesti és kecskeméti kutatók ismertették legújabb eredményeiket. A ta­laj un tság azóta lett nagy gond, mióta nincs tovább lehetőség a gyümölcsösöket újabb és újabb területre telepíteni. A nagyüzemek kénytelenek a ki­vágott ültetvények helyébe te­lepíteni az újat, s nem mindig sikerrel. Megfigyelték, hogy ké­miai anyagok, gombák, fonal­férgek a talaj elromlását okoz­zák egy kiöregedett kultúra nyomán: vagyis, a fajokat cse­rélni kell, különben a fák gyengén fejlődnek, ki is pusz­tulnak. Ezért kerülendő pél­dául alma után alma, vagy csonthéjas után azonos fajtájú csonthéjas telepítése a terület­re. Az eddigi kutatási és gya­korlati eredmények gazdasági jelentősége nem csekély, de gond és munka még sok van. A kajszibarack nemesítését és a szilva fajtaválasztékának bővítését i tapasztalt kutatók irányítják, rájuk méltán büsz­ke lehet az intézet. Ugyanis mindkét faj termesztése elju­tott abba az állapotba, amely­ben már minőségi változásnak kell következnie ahhoz, hogy a termelés lépést tartson az igényekkel. A tervek szerint még egy program kerül majd sorra: az alanycsemeték korszerű előál­lítása. Ezt szintén a kutatóál­lomás koordinálja. Az intézet vezetősége sok részvevővel szá­mol, hiszen mennyiséget és minőséget tekintve egyaránt fokozódnak az igények. Surányi Dezső Az alapszervezet taglétszá­ma tavaly harmincháromra emelkedett. Év közben egye­sültek a Monori Állami Gaz­daság csévharaszti keverőüze­mének alapszervezetévéi, így a gazdaságbeli fiatalok is könnyebben bekapcsolódhattak a mozgalmi munkába. A csévharaszti KISZ-esek rendszeresen részt vesznek politikai képzésen. Népszerű az ifjúsági vitakör, TIT-elő- adásokat is hallgatnak a fia­talok. Nincs olyan községi, vagy járási rendezvény, legyen az politikai, társadalmi, vagy sportesemény, hogy ne lenné­nek ott a kisközség fiataljai. Nagykőrösre az Edzett ifjú­ságért mozgalom megyei nyi­tórendezvényére valamennyi KISZ-tag elment. ök már megszerették és megismerték a környező ért dők szépségeit, szinte nincs olyan hét vége, hogy ne in­dulnának túrára. Az ifjú gárda járási sza­kaszának tagjai között is többségben vannak a csév­haraszti fiatalok. Megtiszte­lőnek érzik ezt a megbízatást is, az idén a nagykátai szem­lén már megyei elsőséget sze­reztek. ★ Néhány évvel ezelőtt új ál­talános iskola épült a kis te­lepülésen. Szorgoskodtak az ifjú kommunisták minden hét végén. Cserébe megkapták a régi iskola épületét, ame­lyet ifjúsági háznak rendeztek be. Több ezer társadalmi mun­kaórában csinosították, szé­pítették a helyiségeket. Mi- Véf á községben nincs mozi, a Pest megyei Moziüzemi Vál­lalattal együttműködve rend­szeresen tartanak filmvetíté­seket, amelyeken egyre több a látogató. Szólni lehet még a vasgyűjtési akciójukról, amelyet minden évben meg­hirdetnek. Tavaly például 400 mázsa vasat gyűjtöttek össze. Ezerhétszáz óra társadalmi munkát végeztek, s ez járási, de talán megyei szinten is egyedülálló teljesítmény. ★ Földi Károly, a KISZ mo­nori járási bizottságának tit­kára mondja: —: A ■ csévharaszti KISZ- alapszervezet rászolgált az el­ismerésre, a vörös vándor­zászló elnyerésére. Egész év­ben folyamatosan fejlődött a mozgalmi munkájuk, a járás alapszervezetei közül ők dol­goznak a legjobban. Először 1972-ben, másodszor tavaly nyerték el a vándorzászlót. Az idén harmadszor kerül a bir­tokukba. Ha továbbra is így dolgoznak, jövőre végleg ná­luk maradhat a magas kitün­tetés bizonyítéka, ★ Nemrégiben rendkívüli KISZ-taggyűlést tartottak Csévharaszton. Izgatottan ké­szültek a fiatalok erre az összejövetelre, amelynek egyetlen napirendje volt: a havannai VIT-en részt vevő küldött megválasztása. (Ugyan­is a jó munka elismeréseként egy KISZ-tagjuk részt vehet a Világifjúsági Találkozón.) A fiatalok valamennyien Bot Sándor KISZ-titkárra szavaz­tak. Ö képviselheti a mono­ri járást a világ fiataljainak nagy seregszemléjén a távoli ‘bátátf‘1''öfgtágb'art'/0" A ‘döntés mindennél többét mond. Gér József Ritka foglalkozás A bányamesternő birodalma Jubileumra készülnek Nagykőrösön ki évszázad dalai Ezekben a hetekben egy csaknem százéves eseményre is emlékeznek a hagyományo­kat mindig oly nagyon tiszte­letben tartó nagykőrösiek: 1883. tavaszán alakult meg a város most is lelkes, tevé­keny, s tegyük hozzá, szép si­kereket elérő férfikarának elődje, a nagyhírű iparos dalárda. A közelgő centená­rium, amely minden bizony­nyal sokaknak tetsző zenei ta­lálkozó is lesz egyben, meg­kívánja a rövid visszapillan­tást. Annál is inkább, mert hiszen Nagykőrös városa múltjában és jelenében is szá­mos példával jár elöl nemzte- ti kultúránk értékeinek ápo­lásában, őrzésében, nem véletlen, hogy dalosok az országban az elsők között vállalkoztak Kodály műveinek megszólaltatására, terjesztésére. De menjünk csak sorjában... Honnét is c vonzadalom a dal, a mu­zsika szépségei iránt? A „gymnasium chorusa" A karéneklés hazánkban ré­gi századokba nyúlik vissza. Elterjedését a reformáció tér­hódítása nagyban segítette, minthogy a protestáns hitű magyar főurak sok tehetsé­ges fiatal taníttatását vállal­ták németországi s svájci egye­temeken. Ott pedig abban az időben igen kedvelték főként az egyházi kórusműveket, melyeket a hazatérő noviciu- sok a magyar protestáns kol­légiumokban is meghonosítot­tak. Még híre sem volt Ma­gyarországon a mai értelem­ben vett kóruséneklésnek, ami­kor ismert és kedvelt a refor­mátus kollégiumok diákjainak négyszólamú kántusa. S a deb­receni, sárospataki főiskolák énekkarai mellett már a re- Nyilván formáció idején is ismert volt az itteni a „Nagykőrösi Gymnasium Éneklő Chorusa”, Országos elismerés Sokakban az iskola után is megmaradt a „hármoniás ének­lés” szeretete, s 1859-ben megalakították az első nagy­kőrösi Daltársulatot Nyizs- ínyay Gusztáv, akkori híres dalköltő kezdeményezésére. Tagjai hazafias dalokat éne­keltek, egészen addig, amíg egy követválasztás alkalmával a kórus a korteskedésbe ele, gyedett, s egy indulat által elragadtatott ellenpárti kortes a zászlóját széjjeltépte. Mind­ez pedig egyet jelentett a dalárda felbomlásával... Az éneklés szeretete azonban nem veszett ki az emberekből, s nem sokkal később, azután, hogy több kisebb helyi kórus még országos versenyekre is eljutott, 1883 tavaszán Papp József karnagy vezetésével a város iparosai alakítottak dal­kört, melynek a mestereken kívül városi tanítók, diákok voltak a tagjai. A kórus iránt a századfor­duló után nőtt meg igazán az érdeklődés: 1928-ban már 70 tagja volt. Országszerte elis­merést arattak, még a rádió­ban is felléptek. Karnagyok, kórusvezetők váltották egy­mást, a dalkör azonban ma­radt, újabb és újabb sikere­ket ért eL Bartókot, Kodályt... A felszabadulás után Már­ton Barna, az országos hírű, nagykőrösi tanítóképző zene­tanára vette gondozásába a kórust. Korábbi munkássága eredményeként már sok-sok fiatal ismerkedett meg Bartók és Kodály muzsikájával, mely gyorsan népszerű lett az iparosok körében is. Ö azon- kan korai halála miatt csak rövid ideig taníthatta énekel­ni a kórus tagjait, munkáját nem sokkal később a férfikar mai karnagya, Kis István vet­te át Az azóta eltelt 30 esz­tendő újabb szép sikereket hozott. Több mint háromszáz fellépés, elismerést kiváltó hangversenyek, rádiós felvé­tel bizonyítja a most már az Arany János Művelődési Köz­pont férfikara néven szereplő együttes tehetségét. Tíz év­vel ezelőtt a dalárda megala­kulásának 85. évfordulóján nagysikerű jubileumi hang­versenyt rendeztek Nagykőrö­sön. Talán még ma is sokan emlékeznek a zenekedvelők közül az élményszámba me­nő bemutatóra, az ország kü­lönböző vidékeiről érkezett hat kórus fellépésére. A férfikarnak jelenleg negy­ven tagja van, s most a dalár­da megalakulásának 95. év­fordulójára készülődnek. Má­jus 21-én ünhepi hangverseny­nyel emlékeznek a csaknem egy évszázadnyi idő sikereire, természetesen a maguk nyel­vén: dallal, zenével. Khim Antal A sóderbánya olyan, mint egy hatalmas, bomba ütötte kráter. Az alján, foltokban csillogó, apró tavak vizét fod­rozza a szél. A növényzet csak a leomló oldalak peremén lát­ható, lentebb már a holt anyag, a kavics uralkodik. A hatalmas markológép szin­te nyögve vájja vasfogait az anyagba; egy billentés a te­herautóra, aztán a következő, s percek alatt megtelik a plató. Egy műszakban — Ez az én birodalmam — ■mutat körbe Bodonyi Miklósné, akit a nők között ritka szakma köt e tájhoz. Foglalkozása: bá- nyamesternő. Az országban összesen talán egy tucat kol­léganője dolgozik,' a sóderbá­nyákban. — A fodrász szakmát tanul­tam, azután pedig a Dunaka­nyar Vegyesipari és Szolgálta­tó Szövetkezetnél helyezkedtem el. Két műszakban dolgoztam, de közben megszületett a gyer­mekem. A háromesztendős gyermekgondozási segély le­telte után kértem, hadd dol­gozzam egy műszakban. Ezt nem tudták biztosítani, így másik munkahely után kellett néznem. Atballagunk a sorompó mel­letti kis faházhoz. Ez a bánya­mesteri iroda. Kint hűvös szél kerekedett, bent az olajkályha kellemes meleget áraszt. Bo­donyi Miklósné kimutat az ablakon. — Látja ott, szemben azt a házat? Abban éltek az öreg Hajnalék. Amíg három évig otthon voltam, gyermekgondo­zási szabadságon, gyakran vá­sároltam a két idős embernek élelmet, gyógyszert. Itt vitt el az utam a sóderbánya mellett. Egyszer megszólított egy em­ber, Ternai Miklós volt, az akkori anyagkiadó. Kérdezte, nem akarok-e idejönni dolgoz­ni egy műszakba. Nem mond­tam mindjárt igent, hiszen nem tudtam még, hogy a szö­vetkezet mit válaszol kérésem­re. Baleset nélkül Amikor letelt a három év, az addig csupán messziről látott bánya Bodonyi Miklósné mun­kahelye lett. Kezdetben anyag­kiadóként alkalmazták. Ám egyszer... — ... jött valaki, az egyik felügyeleti szervünktől, s azt mondta, hogy a bánya műszaki vezető helyettesének keres va­lakit. Engem választottak, de előtte el kellett végeznem a bá­nyamesteri iskolát. Kaptam könyveket, s amikor volt sza­bad időm, itt a munkahelye­men is tanulgattam. Nem mon­dom, eleinte akadt, amit nem értettem, de' munkatársaim nagyon segítőkészek voltak. Két évvel ezelőtt vizsgáztam — sikerrel. Az asszony naponta kétszer bejárja birodalmát. A közel hat hektárnyi terület dimbes- dombos buckáin gyalogolni nem nagy öröm, de vigyázni kell: egy óvatlan pillanat és megtörténhet a baj. — Amióta itt dolgozom, még nem volt baleset. Pedig két hatalmas rakodógép rakja reg­geltől a sódert. Évente körülbe­lül 25 ezer köbmétert terme­lünk ki ebből a fontos építő­anyagból. Örült — a fiam — Férjem a bélésszövő gyár­ban dolgozik — vált témát a bányamesternő. — Kezdetben bizony nem örült új állásom­nak, a fiam viszont annál job­ban: most hét éves, s gyakran jön el velem. Szeret itt játsza­ni, köveket dobálni a vízbe. Az utolsó megrakott teher­autó is kigördül a sóderbányá­ból. Leengedik a sorompót: vé­ge a műszaknak. Furucz Zoltán * 4 á *

Next

/
Oldalképek
Tartalom