Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
FEST /) MlCTZt -WjT/V Jg AGAZIN 1978. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ mSSäSäc lAcVWVAV Szabadság Nehéz lenne szótárt szerkeszteni mindazon kifejezésekből, amik így vagy úgy, a hatalomhoz kapcsolódnak Mert hiszen igaz, az államhatalom címszavának helye vitathatatlan e képzeletbeli szótárban, de közgondolkozásunk a hatalmat olyasfajta összefüggésekben is értelmezi, mint a munkaköri beosztás, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, a közéleti szereplés. Hatalom-e a helyi népfrontbizott- eág elnökének lenni? S ha elfogadnék is az elfogadhatatlant, hogy igen — amint a közvélekedés tartja —■, miért nem sorolja a hatalom fogalmai közé választójogát a megkérdezett állampolgár? S ha a művezető úgy hiszi, neki, személy szerint hatalma van, holott rendelkezési joga egy szervezeti szerepkör következménye csupán, miért nem hiszi ugyanazt, a hatajom személyhez kötöttségét a tanácstag, miért éri be a képviselet szerényebb kifejezésével? Másként gondolkoznak Zavarban van a házgazda, mert bár a megbeszélt időre érkezem, a kapucsengő ugrasztottá ki az ágyból; elaludt. Mentségére szól Haulik Józsefnek, hogy két műszak terhe tartotta ,a párnák között, egyet a Csepel Autógyárban, egyet meg itt, a szigetszentmártoni kertben teljesített. Ahogy a mindig siető emberek, gyorsan rendbe teszi magát, s mert korábban már tárgyaltunk róla, miről faggatnám, fejét vakarva közli, gondolkozott ugyan, de nem jutott eszébe semmiféle bölcsesség. Májusban tölti be az ötve- net, van mire hátranéznie, s mert szakmája, a motorszerelés mellett két fiú apja is, ha tetszett, ha nem, bele kellett kóstolnia a mindennapok sokfajta levesébe, ízesbe, íztelenbe egyaránt. Mondom, nem bölcsességeket várok tőle, amitől megnyugszik. Ha nem nyilatkozat kell, az rögtön más. Akkor beszélgethetünk. A hatalom szót gyorsan hozzáigazítja a munkáshatalomhoz, azt érti alatta általánosságban. 3 meg- foghatóan? Ügy tűnik, nehezen törünk ki a szűk körből, mert bár mint jó tanuló a leckét, sorolja az államhatalom két legfőbb testületét, az országgyűlést és a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, a vezető államférfiak tisztségét, választókörzete képviselőjének nevét, kiderül, életében nem volt még tanácsülésen, tőlem hallja, hogy az nyilvános, részt venni rajta bárkinek joga. Újságot rendszeresen olvas, televíziót néz, rádiót hallgat, a politika nagy eseményeiben az átlagosnál jobban tájékozott. A kör azonban, ahogy előbb írtam, azért szűk, mivel nem lelni a kontaktust a hatalom s az egyén között, azaz a hatalom és Haulik József kapcsolatát, mert váltig erősíti, neki a hatóságokkal szerencsére semmi ügyé, befizeti az évi adóját s ezzel végeztek egymással. Miért szerencsére? A rutinkérdés egyszeriben szétlöki a gondolatok körének szűkös korlátáit, mert: Ha bármi hivatalos ügyet kellett intézni a családban, az rámmaradt, de megmondom őszintén, kirázott tőle mindig a hideg. Nem az volt a baj, hogy kedvesek vagy nem kedvesek, az ilyesmi engem soha nem érdekelt, én sem mosolygok éjjel-nappal, hanem hogy gyakran nem értettem azt, amit mondtak, meg amit papíron adtak. Az ilyen meg olyan rendelet ez meg az a paragrafusa... Egy időben a gyárban olyan bérszámfejtési papírt használtak, hogy képtelenség volt elmenni rajta. Szóvá tettük, igazat adott a főnökség, más lett helyette. A gyárban, ha én valamit mondok, kérdezek, tudom, választ kell kapnom rá, ott otthon vagyok, kiismerem magam. Gyáron kívül azonban utálok egy lépést is menni, mert az ember legtöbbször azt sem tudja, hol kezdje. Amiben minden bizonynyal Haulik József is hibás, köny- nyen lekopoghatnám az írógépen, hogy csekély a jogismerete, ám kérdés, s nem könnyű válaszolni rá, a jogismeret milyen fokát lehet elvárni, sőt esetleg megkövetelni az állampolgártól? Hiszen a jogalkalmazás egy-egy területe külön szakma, az építéshatósági munka éppúgy, mint a közlekedésrendészet. Haulik József, az újat átvéve, eladta az öregecske Trabantot, ám miközben a karton valahól vándorolt, a friss tulajdonos gyorsan hajtott lakott területen, s Haulik névre jött a fényképpel alátámasztott bírság. Mint mondja, mire tisztázta magát, két nap szabadságra ment el, s három kérvényt kellett írnia. Rossz tapasztalat? Haulik József nem von le messzemenő következtetéseket az ügyből, nem átkozza a bürokráciát, még azt sem mondja, hogy miért neki kell szaladgálnia, ha egy karton pihen valahol az asztal mélyén, ám ennél sokkal fontosabb, sőt, elgondolkoztató tapasztalatot szűrt le a két nap szabadságát fölemésztő szaladgálásból. SzaVai szerint azt, hogy nem hisznek neki. Azaz nem bíztak meg benne, hanem újra meg újra neki kellett szóban és írásban bizonykodnia, mikor adta el a gépkocsit, mikor kérték az átírást, mikor történt a szabálysértés ... Holott elég lett volna, ha a hivatal előkeríti a kartont, megnézi az ügyintéző azon a dátumot, s bólint, az állampolgár igazat mondott. Akadnak ügyeskedők, csalók, akik szeretnék félrevezetni a hatóságot ? , Igen, akadnak ilyenek. Mégsem lehet fordítva- gondolkozni, s úgy vélni, mindaddig kétséges az állampolgár nyilatkozatának hitelessége, ameddig ő maga be nem bizonyítja, hogy a szavahihetők közé tartozik. E másként gondolkozás, a bizalom mindenkori előlegezése — s határozott megvonása, ha arra okok teremtődtek — ma már nem idegen a hatalom gyakorlásának mindennapjaitól. Csakhogy általánosnak, mindenütt jellemzőnek sem nevezhetjük. Márpedig hatása nélkülözhetetlen az állampolgári közgondolkozás és közérzet formálásában. Teljes egyenjogúság A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa 1962. november 20—24-e között tanácskozott. A Központi Bizottság ott elhangzott beszámolójában ezt olvashatjuk: „A Magyar Népköztársaságban napról napra szélesebben bontakozik ki a szocialista rendszer demokratizmusa. Ma az állampolgárok teljes egyenjogúsága érvényesül. Jogok, kötelességek tekintetében osztályhovatartozás vagy korábbi osztályhelyzet miatt nincs hátrányos vagy Forradalom Vasas Károly bronz kisplasztikái előnyös megkülönböztetés. Mindenki választó és választható. Az országgyűlés és a tanácsok, valamennyi központi és helyi államhatalmi szerv tevékenységében erősödik a demokratizmus, a néppel való össze forrottság.” Elvették a papírt Van olyan esztendő, amikor szinte semmi nem történik az emberrel, s olyan is, amikor úgy érzi, tehetetlenül sodródik, annyi minden jön össze. Ezért igaz a közmondás, az előttünk álló nap néha hosszabbnak tűnik, mint az egész tavalyi esztendő. Czimmer Ferencnének jutott ebből is, abból is, pedig mindössze harminckét éves múlt. Tizenhat volt, amikor elkezdte az ingázást, s úgy látszik, nem tud szakítani vele, pedig behunyt szemmel elsorolja, mit látni a vonatablakból Piliscsaba és Solymár között. Előbbi helyen lakik, utóbbin dolgozik, a műanyagipari vállalat betanított munkása. A gondozott, szép lakásban úgy ülünk az asztal mellé, hogy a két gyerek is odakéredzkedik, s áhítatos képpel fülelik az anyjuk szavait. Czimmemé: Ha zavarnának, se mennék el a munkahelyemről, pedig váltóműszakban vagyok, nem könnyű az urammal úgy egyezkedni, hogy a gyerekek sokáig ne legyenek egyedül itthon. Mégis, tart a helyem, mert jól érzem magam, mert nincs gorombaság, kiabálás, apám nagyon kiabálás volt, én gyerekkorom óta sóbálvánnyá leszek, ha hangosan rámszólnak. Czimmer Ferencné életében van egy emlékeiben is tragikus időszak. Első férje közlekedési baleset áldozata lett, ő ittmaradt magára a két, akkor óvodás gyermekkel. Kibe, mibe kapaszkodjon? S ezer dolog, a temetéstől a hagyatéki eljárásig, a perig, mert férje vétlen volt a balesetben, ügyvéd, gyámhatóság... Előjönnek a könnyei most is, ahogy emlékezik: Nem is tudom, mi lett volna : clem, ha a vállalatnál, meg itt a tanácsnál, is, nem támogatnak xneg. Szinte, nem ■pgltam eszemnél, bmnéliek hozzám, nem . 'értettem...., A két gyereket az egyik brigádtársam vette magához azokban a napokban, a vállalatnál kérés nélkül kaptam segélyt, amikor a halotti papírral bementem a tanácshoz, kivették a kezemből, azt mondták, menjél csak Margitka haza, majd mi rrtindent elintézünk... Rámparancsolt a főnököm, bánni van, azonnal szóljak neki, nem kértem, de egy műszakba tettek, legépelték a kérvényt, amit az árvaellátás miatt kellett beadnom, a tanács elintézte, hogy szüneteljen átmenetileg a kölcsön törlesztése, amit a házra vettünk fel. A hatalommal találkozott Czimmer Ferencné? Természetesen, a hatalom nevében eljáró szervekkel, intézményekkel. S bár neki aligha volt világos képe arról, milyen jogok illetik meg, jogsérelem nélkül jutott túl élete e tragikus időszakán, mert a hatalom, természeténél fogva, átvállalta a jogérvényesítés — nem éppen nyílegyenes — útjának bejárását, s tette ezt úgy, hogy soha nem éreztette, helyesen cselekszik. Czimmer Ferencné másfél esztendeje újra házassági kötelékben él, de nemcsak ezért tűnt el az özvegy névelőzetesi megjelölés terhe a válláról, hanem azért is, mert a tragédia első óráitól volt hová, kikre támaszkodnia. Munkahelye és lakóhelye közössége nevében konkrét személyek vállalták a cselekvést, bár meglehet, elhatározásukat a részvét éppúgy motiválta, mint a jól felfogott kötelességtudat. A cselekvés gyújtópontjában állónak azonban nem az indítékok a fontosak, hanem az eredmény, s Czimmer Ferencné talán akkor érezte igazán, ha nem is értette politikai, vagy akár társadalomlélektani értelemben, miféle közegben, hatalmi koordinátarendszerben él. Ö csak annyit tudott, tapasztalt, hogy nem maradt egyedül. Fogalma sincs arról — mint rös- telkedés nélkül bevallja —, menynyien laknak Piliscsabán, s a tanácsnál hányán intézik az ügyeket — a lélekszám január elsején 6830 volt, s a tanácsi apparátus tizenkét főt tesz ki —, de azt tudja, hogy a hatalomnak sokféle arca lehet, mert ezt maga tapasztalta. Ezért azután neki szidhatja bárki a tanácsot, meg a hivatalnokokat, leinti mérgesen S.Z illetőt, még azzal sem törődve, hogy a panaszkodónak, méltatlankodónak a maga ügyében, egy dologban, ' egy tisztviselővel szemben, igaza lehet, ö a saját bőrén érzettekből általánosít, a másik abból, ami a talpa alatt füstöl. A kettő egy? Igen, egy. Az egyedi esetek összegeződő hatásának pozitív vagy negatív előjele szabja meg azután, hogy miféle ítéletre hajlik a közgondolkozás. Úgy kel! megoldani A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa 1970. november 23—28-a között tanácskozott. Az ott elfogadott határozat III. fejezete 11. pontjának negyedik bekezdése így hangzik: „Az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. Ezt úgy kell megoldani, hogy erősödjön a központi hatalom, fokozódjon a kormányzati szervek munkájának hatékonysága és ugyanakkor növekedjen a helyi szervek önállósága, a tanácsok önkormányzati tevékenysége, és mind aktívabb legyen a lakosság részvétele a tanácsok és más állami szervek és testületek munkájában.” Rámondom az áment Megcsend esedik körülöttük a világ, bár annak csemői darabja eddig sem volt túl zajos. Dura Miklósáé, a Nagykőrösi Konzervgyár zárógépkezelője három éve tette le a fehér köpenyt, az ormótlan, de nélkülözhetetlen gumicsizmát, a védőkesztyűt, férje, a 21. sz. Volán Vállalat gépkocsivezetője idén kapja meg a nyugdíjasok törzsszámát. Négy gyermekükből egy maradt itt Csemőn, a másik hármat vitte a kenyérkereset, meg a szerelem szele, egyiket Kőrösön, a másikat Pesten, a harmadikat .meg — nevet a mama, úgy mondja — a világ végéről, Csemőről fölragadva, az isten háta mögött, a Győr megyei Mecsé- ren ejtette le. Volt bajuk valaha a hatalommal? Soha — vágja rá azonnal az asszony —, de annak se velünk. Tiszteltük a törvényt — így a csendes szavú férfi. Elég ez ahhoz, hogy ne támadjon konfliktus a hatalom és az állampolgár között? Elvben igen. A gyakorlatban azonban adódhatnak olyan helyzetek, amikor valamelyik fél javára dönteni kell, s nem biztos, hogy a döntés ínyére van annak, aki hoppon maradt. Kiderül, ilyesfajta gondjuk azért akadt nekik is, Csemőn élő, itt férjhez ment lányuknak először itt, a maguk háza mellett akartak otthont emelni. Bizony szaladgáltak, amikorra minden papír összejött, s mire kezükben volt, kiderült, hogy elgondolták, nem építkezhetnek, az előírtnál valamivel kisebb a telek hozzá, nem lenne meg az építési szabvány előírta távolság. Megértették? Nehezen — mondja az ember —, s mert a községben a házak felében még nincs villany — tanyák, tanyabokrok vidéke ez —, jó ideig kutattak telket, amire építkezhetett a leánygyermek és férje, s mindkettőt segítve a családja, úgy, hogy a villany meglegyen. Duráné munkahelye dolgairól beszél, s arról, hogy a gyár ma sem röstelli nyugdíjasait tájékoztatni- a termelési feladatokról és eredményekről, amit ő szívesen hallgat, hiszen élete egy darabját hagyta ott az üzemépületek között. Tevékenykedett szak- szervezeti bizalmiként, kijárt csoportja tagjainak segélyt, üdülési beutalót, óvodai elhelyezést kisdedeknek, s bár viták akadtak, ösz- szeütközésekre nem emlékszik. Nálunk a gyárban nem volt szokás bárkit leinteni — adja a dolog magyarázatát. Fontos, hogy meghallgassák az embert? Nagyon. Akiben benne maradt a szó, óhatatlanul úgy érzi, neki van igaza. Ha meg elsorolhatja, megmondhatják neki, mi miért van. Ilyen egyszerű lenne? Kétségtelen, a mindennapi élet ezerféle kisebb ügye ilyen áttetszőén is fölfogható, s való, a hatalom jó működéséhez — bármi dologban, s képletessé tágítva — elengedhetetlen a párbeszéd. Dura Miklósnak már több tüskéje akad, a visszatérő — s máig sem nyugvópontra jutott — viták például a munkaidőn, az előírt és az előírható órák mennyiségén, meg azokón, amiket úgy vállal az ember, hogy legszívesebben nemet mondana Igenám, de a kocsiknak mennie kell, akár egy-egy fuvar is jelentős népgazdasági érdeket testesíthet meg, s konrtyen ellenkezne ilyenkor az, aki végiggondolja, a főnöknek sincs más lehetősége, hiszen hiányzik a kellő számú ember, nincs aki odaüljön a kormánykerékhez ... ? Puszta érdekütközés vagy éppen parancs és szándék csatája? Nehéz eldönteni, mint ahogy az élet sok dolgában szinte lehetetlen meghúzni a választóvonalakat, s mi tagadás, vannak, akik ilyenkor úgy vélik, egyenesen a hatalommal kerülnek összeütközésbe, holott — és legtöbbször — szervezési mulasztások, objektív és szubjektív akadályok sorakoznak a választóvonalon túl, s nem a hatalom. Csakhogy mit tehetünk, ha úgy általában mindenfajta intézkedésben, bárminemű felsőbbség cselekedetében az emberek túlnyomó része a hatalmat véli fölfedezni, bár soha nem kérdezett rá magában arra, mit értsen hatalmon, s abból menynyi az ő, s mennyi a mások jussa? Idő kell hozzá? Az idő nemrég még élő dolgokat kőkorszakinak tűnő emlékekké tett, s mai gondjaink is így süllyednek majd le a haladás folyamának iszapjába. Ez a tisztulás azonban — sokféle módon, de egyértelmű törekvéssel — gyorsítható. Mint Duráné fogalmaz: Kezdetben úgy voltam a gyárban, hogy rámondom az áment mindenre, mert mi dolgom vele? Azután rájöttem, ahogy engem, úgy másokat is feszélyez belül, nem tudjuk, mire mondjuk azt az áment. Akkor kezdtem érdeklődni a gyár, meg a politika iránt, s meghökkentem, menynyi mindent nem tud, nem ismer a magamfajta, s mert nem ismeri, azért hiszi, mondja, az is valami?! Mindig előre A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa 1975. március 17— 22-e között tanácskozott. Kádár János a vitazáró beszédben így fogalmazott: „Tudnunk kell, hogy — próbálkozzunk bár a legjobb szándékkal — akarata ellenére senkit sem boldogíthatunk. Előbb annak az útnak a helyességéről kell meggyőznünk az embereket, amelyre hívjuk őket, s el kell érnünk, hogy kövessenek bennünket. Jó példák vannak arra, hogy ez lehetséges, helyes és szükséges. Jól meg kell nézni az utat és úgy előremenni, hogy ha a haladás néha talán valamivel lassúbb is, mint ahogyan szivünk szerint szeretnénk, de mindig előre lépjünk, és sem a pártnak, sem a népnek ne kelljen visz- szalépnie.” Mészáros Ötté A hatalom hétköznapjai \ i
