Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

Még három kívánság — Mindig jó munkaiár. tto'jW saim voltak, akikkel kö­zösen lehetett hajlani a jó szóra. Féltékeny­ség sosem volt kö- ,... zöttünk, nem keres- tulv ki agyait ki egy-egy ötletet, ha hasznosnak tűnt, akkor minden­ki közösen dolgozott. Nem hiszem hogy valakinek is eszébe jutott vol­na, hogy amit alkotunk, az nevün­ket is megörökíti. Hogy engem, sze­mély szerint mi hajtott?... Az apám nehez sorsának példája és azoké a nincsteleneké, akik között felnőt­tem; szerettem volna, ha ezek az em. berek többet kapnak, mint addig, és ha fogékonyabbakká válnak a szép­re és jóra — tiszteletre méltó élet­program, s ha komolyan veszi az ember, akkor talán sohasem ér a végére. Csakhogy a gondosan formált ön­vallomás vajmi keveset mond el Győré Pálról. Aki nem ismeri, az is első pillanatra láthatja rajta, hogy hivatalnok. De aki ismeri, azt is tudja: olyan hivatalnok, aki min­den idegszálával kötődik a közös­séghez, amely formálta, s amelyet maga is formálni próbált immár több mint három évtizede. Divatos mondás: Senki sem lehet próféta a saját falujában. Ennek el­lenpéldája Győré Pál egész élete: Abonyban született, ott járt iskolá­ba, s ott is kezdett dolgozni 1943- ban, a községi elöljáróságon mint szociális kisegítő gyakornok. A fel- szabadulás után segéd jegyző, anya­könyvvezető volt. ítészt vett a ter­ménybeszolgáltatás szervezésében, aztán a termelőszövetkezetek meg­alakításában. S 1956-ban éppen a munkájával bizonyítótt emberségé­vel és tekintélyével érte el, hogy az ellenforradalom nem okozott ko­molyabb megrázkódtatást a község életében. Aima!ki..ja....tizenttéUr.^«e. hogy a községi tanács végrehajtó bi­zottságának titkári posztját be­tölti. Igen. Csaknem egy teljes élet­rajz, amit azért érdemes felvázol­ni, mert jelzi azokat a történelmi csomópontokat, amelyek sok-sok em­bert sodortak és elsodornak. Eköz­ben Győré Pál csöndes, szorgalmas munkával, de önmaga életprogram­ját és elkötelezettségét mindig vál­lalva a falija életének irányítói közt maradt. Ügy mondják róla: végigjárta a hivatal koptató-létráját, alig hogyott ki lépcsőfokot. Közben ge­nerációk öregedtek és nőttek fel vele és mellette. Abony négyezer lakóházában alig akad pár, akiket ne ó adott volna össze, tudott min­den gyerek születéséről, és azok­ról is, aki eltávoztak. Arcról, név­ről ismeri a falut. Ismeri házairól, utcáiról és tanyasi dűlőútjairól, te­vékeny köze van Abony gazdagodá­sához. A közel tizenhétezer lakosú nagyközség ma már minden túl­zás nélkül városias képet mutat: asz­faltozott utcák, modern üzletek, gim­názium, múzeum, zeneiskola, műve­lődési ház, ipari üzemek és három jól működő termelőszövetkezet, s mindezzel együtt aktív közélet. S hogy mindennek mennyire alakító­ja, létrehozója volt Győré Pál vb- titkár, azt a személyéheiz kapcsolt ragadványnév is jelzi: az ezerkezű titkárnak nevezik, ö így fogalma­zott: — Csak úgy tudom nézni Abonyt, mint egy osztatlan tulajdonú házin­gatlant. Minden sarka az enyém is, de egyik sem csak az enyém. Még­is közöm van minden kövéhez, mert benne van fiatal korom lendülete, sikere és keserű kudarca. Bizony, aligha lehetne különvá­lasztani Abony gazdagodásának azokat íz elemeit, amelyek első­sorban as ő nevéhez fűződnek. Még­is leginkíbb a művelődési létesít­ményeket és a kultúra terjesztését sorolhatnásk neve mellé. Kezde­ményezője volt a zeneoktatás bein­dításának, i így 26 évvel ezelőtt az országban tt alakult meg az első vidéki zenetkola. Szívósan dolgozott a helytörtéiíti kutatások megkez­désén, em el eredménye a község­ben működő falumúzeum, s hely­történeti páljízataival maga is sok elismerést szereti; elkészítette Abony monográfiáját >s a község földraj­zi neveit, tanulmányt írt Rákó­cziról, valamint a népi állatgyógyá­szatról. És végé-hossza nincs a to­vábbi terveknek: szeretné feldolgoz­ni azon nevezetes emberek életét, akik hosszabb ideig éltek Abony­ban. Irt egyszer egy régi könyvbe: 1948- ban jelent meg Demokratikus Ma­gyarország címmel. Ebben a hatal­mas monográfiában minden telepü­lés bejegyezte terveit, álmait Ma már mosolyogtatók és döbbenete­sek is a hajdani elképzelések. Abony három álmot ígért akkor: egy köz­ségi közkutat, egy fürdőt és egy múzeumot. Hogy jelenleg hány köz­kút van Abonyban, azt a titkár se tudja pontosan, de azt igen, hogy száz kilométer hosszú az ivóvíz­csővezetékük. A strand is elkészült a Lenin úton, egy hajdanvolt főúri kastélyban. A múzeum is már több. mint tíz éve működik, egy régi magtár átalakított helyiségeiben. Mit írna Győré Pál most, ha is­mét kiadnának egy ilyen könyvet? Ma miről álmodik Abony? — Hármat kívánnék most is, hogy a közös álmunk valóra váljon: elő­ször szennyvízcsatornát; aztán a la­kosokat kellene bekötni a gázszol­gáltatásba, erre lehetőség van, hi­szen mellettünk halad el a Hajdú­sági-gázvezeték; s végül .egy tizen­hat tantermes iskola kellene. Mind­ezekkel már lehetőség volna arra, hogy településünk városi rangra emelkedjen — és ez a hagy álom. Ügy igaz: minden álom annyit ér, amennyit mi magunk teszünk érte. Győré Pál, a Pest megyéért Emlék­érem kitüntetettje, mint az abonyi tanács vb-titkára, az elismerés, a si­ker meghatott percei után bizony­nyal topábbra is sokat tesz az álmo­kért, A megvalósulás biztosítékait a község lakói adják, akik tavaly ti­zenegymillió forint értékű társadal­mi munkával gazdagították lakóhe­lyüket.. ■ Mint lapunkban tegnap be­számoltunk, szombaton ünnepé­lyes keretek között átadták a Pest megyéért Emlékérmeket. Az idén hárman kapták az ön­zetlen, magas színvonalú társa­dalmi, közéleti tevékenység elis­merésére nyolc esztendeje alapi- tott kitüntető érmet: Győré Pál, az abonyi nagyközségi ta­nács vb-titkára, d r. Madár János, a Pest megyei Köjál igazgató főorvosa, valamint egy kollektíva, az Örkényi Épí­tőipari Szövetkezet. A közegészség orvosa Dr. Aladár János Ki hinné, hogy 1950 óta, pontosan huszonnyolc éve mindössze két he­lyiségben működik a Pest megyei KÖJÁL, azaz a Közegészség­ügyi-Járványügyi Állomás. Mil­liós lakosú megyénk közegész­ségének védelmét egy budapesti, aprócska hivatalból irányítják, pe­dig a szervezet behálózza a községe­ket, járásokat és városokat. Mita­gadás, a KÖJÁL olyan intézmény, amelyet mindenki sokat emleget, s nem is mindig kedvező, kellemes ér­zések közben, s az is igaz, hogy a lakosság nagyobbik fele alig tud va­lamit szerteágazó tevékenységéről. — Valóban a legszélsőségesebb vé­lemények hangzanak el rólunk — állapította meg dr. Madár János, a Past megyei KÖJÁL igazgató fő­orvosa. — Néha kénytelenek va­gyunk egyesekkel szemben egyál­talán nem népszerű intézkedéseket tenni. De mindig a lakosság ^érdekét, egészségének védelmét tartjuk szem előtt, akkor is, ha például megbün­tetünk — szabálytalan élelmiszer­tárolásért — egy kereskedőt, s akkor is, amikor előírjuk és meg­követeljük egy üzemnél, vagy me­zőgazdasági szövetkezetnél az egész­ségügyi feltételek megteremtését. Ugyanakkor az is igaz, hogy ma már az emberek gyorsan reagálnak a környezetükben előforduló rend­ellenességekre, ilyenkor gyakran kér­nek segítséget szervezetünktől. Dr. Madár János avatott, s ala­pos ismerője megyénk egészségügyi helyzetének, hiszen immár több mint tíz éve tölti be a KÖJÁL igazgató- főorvosi tisztét. Emellett hat éve tanácstag Kistarcsa, valamint Ke­repes képviseletében, s a megyei tanács végrehajtó bizottságának is tagja. Így egyszerre több oldalról is érzékeli a lakosság közegészségügyi problémáit. S gondolataiban szinte sohasem tud szabadulni hivatásá­nak kérdéseitől, bárhonnan is kezd­jük a beszélgetést, újra és újra visz- szakanyarodik munkájához. Ért­Szilárd alapokra építenek Számtalánszor leírtuk, még többször hangzik el a megye községei­ben: terv és pénz van, de nincs kivitelező. Kü­lönösen a kommunális beruházásokhoz nehéz építési vál­lalkozót találni. Boldog lehet az a község, amelynek nincsenek ilyen gondjai, s Örkény ezen boldog köz­ségek közé tartozik. Az Örkényi Építőipari Szövetkezet ugyanis jó ideje a járásnak, de elsősorban a saját községének dolgozik. Kis üzem — nagy gondokkal, így lehetett volna jellemezni a szö­vetkezetei még a hetvenes évek elején is. Aztán egyszerre, ha nem is minden átmenet nélkül, gyors fejlődésnek indult. Mivel magya­rázza ezt Somogyvári László, a községi pártbizottság titkára? — Korábbi gondjaik abból adód­tak, hogy kis üzem volt a szövet­kezet, kevés emberrel dolgoztak, hiányos felszereléssel, munkaszerve­zéssel. Kezdetben, amikor még nem válogathattak a megrendelések kö­zött, munkásgárdájuk szétszórtan, a megyében, sőt a megye határain túl dolgozott, sokat kellett őket utaz­tatni, keveset jövedelmezett a vál­lalkozás. Ez akadályozta fejlődésü­ket. A gyengén működő üzemben viszont rendszerint nagy a fluktuá­ció. Mindezt tetézte, hogy nem volt megfelelő összhang a községi szer­vek és a szövetkezet akkori vezető­sége között. Többször is hoztak máshonnan vezetőket, de nem vál­tak be. A mai vezető hármasból kettő a szövetkezet saját neveltje. A községi pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai munkabi­zottság segített kialakítani a jó együttműködést a szövetkezet és a helyi szervek között. Hogyan érté­kelik a szövetkezetben a bizottság segítségét? Erre a kérdésre vála­szolt Horváth Jánosné, aki tizen­nyolc éve dolgozik ezen a helyen és tíz éve főkönyvelő. — Nagyon jó hatással volt a munkánkra a bizottság. Több eset­ben napirendre tűzte a szövetkezet tevékenységét, minden lépésünkről beszámoltatott bennünket. Problé­máink megoldásában segítettek, hozzájárultak ahhoz, hogy megis­merjük a község életét, gondjait. Tíz éve még veszteséges volt a szö­vetkezet. 1972-től érezhető a fejlő­dés, a két utóbbi esztendő már na­gyon jó volt. A községtől kaptuk az első nagyobb megrendeléseket. — Igen, az első nagyobb meg­bízást a községi tanácstól kapták — folytatja a párttitkár. — Ör­kénynek szüksége volt a szövetke­zetre és a szövetkezetnek a községi munkára. Cigánylakásokat kellett építeni. Együtt választották ki a formát, a terveket. Hatvannégy la­kást építettek fel azóta, ezek döntő többsége Cs-lakás. Munkájuk nyo­mán eltűnt az Hona-majori telep, s felépültek, méghozzá kitűnő minő­ségben, a nagy családos és szolgá­lati lakások. Köztudott, hogy Cs- lakások építésére nem könnyű vál­lalkozót találni, a szövetkezet azon­ban nagy segítséget nyújtott az Ör­kényi cigány lakosság lakásproblé­máinak a megoldásához. Ez a mi­nőség. ez a lelkiismeretesség ritka­ság. Ezt követte a többi járási és községi megrendelés. A kiváló mun­ka megalapozta hírnevüket, ma már nem tudnak annyit vállalni, amennyit a járásban rendelnének tőlük. Örkényben fogalom a szövetkezet vezető mesterhármasa: Spengler Ede elnök, Omelka István műszaki ve­zető és Horváth Jánosné főkönyve­lő. S velük a szövetkezet egész kollektívája. Átlagéletkoruk har­minc év. Mekkora szerepe van az új vezetőségnek a fordulat bekö­vetkeztében? — Nélkülük ez elképzelhetetlen lett volna — mondja Somogyvári László. — Helyi emberek, a szö­vetkezet saját neveltjei. Omelka Istvánnak döntő szerepe van az építőipari részleg felvirágoztatásá­ban. Képzettek a vezetők, értenek a szervezéshez, példás a kapcsola­tuk a munkásokkal. Mindez meg­mutatkozik az eredményeikben. Elég, ha a két utóbbi évet ha­sonlítjuk össze. Építőipari árbevéte­lük egy esztendő alatt egyharmadá- val nőtt. Alaptevékenységüket Jól kiegészíti az asztalos- és lakatosrész­leg, Örkényi és inárcsi szőnyegszö­vő részlegeikben asszonyoknak ad­nák munkát. Mindent egybevetve húsz százalékkal értek el jobb eredményt tavaly, mint 1976-ban. Méghozzá változatlan létszámmal, ami azt jelenti, hogy az egy dolgo­zóra jutó termelés is húsz száza-' lékkai nőtt, s mindez a termelé­kenység növekedésének köszönhető. A fejlődés ugrásszerű, meghaladja a megyei átlagot. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójának tiszte­letére tavaly tíz százalékos terme­lésnövekedést tűztek célul, a két­szeresét teljesítették. Azt is felaján­lották — és ez nagyon fontos! —, hogy a lakosság számára vállalt munkájukat megötszörözik, ezt is túlteljesítették. Minden építkezésük első osztályú minősítést kapott. Még két lényeges dolog: egyrészt anyagtakarékossággal két százalék­kal növelték a nyereséget — ez a tagság szemléletváltozásáról tanús­kodik. Másrészt: tavaly 2700 óra társadalmi munkát végzett a köz­ségben a 127 tagú szövetkezet, amelyben húsz cigányember is dol­gozik. A pártalapszervezet a gazdasági vezetőkkel együtt képes mozgósíta­ni és irányítani a tagságot; kiemel­kedő a párt ellenőrző és irányító tevékenysége. A KISZ-szervezet is erős. A fiatalok védnökséget vál­laltak a Cs-lakásépítési program felett. Hallgassuk meg még egy külső, de a szövetkezet munkáját jól is­merő Örkényi polgár véleményét. Trapp Mihály, a tanács építési fő­előadója mondja: — Szerintem az is javára válik a szövetkezetnek, hogy a munká­sokat sok rokoni szál fűzi össze. A fluktuáció megszűnt, az egyik csa­ládtag viszi be a másikat. Ott van a Leskó-család. Az apa kőműves, a fia festő, ott szabadult fel, festő a veje is, annak az öccse parkettás. Vagy a Deák-család. Ott vannak már az alapítástól, összetartanak, összedolgoznak, van törzsgárda. Az iskola alapozását meg kell még említenem — folytatja. — A ceglédiek nem tudtak felvonulni. A mi építőink csinálták meg, soron kívül, részben társadalmi munká­ban, elsőrendű minőségben. Tél volt, fagyott, de a betonon nem lát­szik meg. Minden az alapon múlik. Erre az alapra lehet építeni. hető, hiszen életének nagy részét, életének több mint három évtizedét, a közegészségügy szolgálatában töl­tötte. — A felszabadulás után díjtalan gyakornokként, pontosabban fize­tés nélkül, kezdtem dolgozni Debre­cenben — emlékszik vissza a főor­vos, kevéske, be nem vallott, meg­hatottsággal a pályakezdésére. — Hamar ráébredtem, hogy nem elég meggyógyítani tíz, vagy húsz bete­get, sokkal fontosabb, hogy a töme­gek egészségének megóvása érde­kében dolgozzunk. • Akkor, a hábo­rú után ez magától értetődő és na­gyon időszerű feladat volt, hiszen sok fertőző betegség — tífusz, malá­ria, gyermekbénulás — nyomorítot­ta az embereket. Akkor még nem tudtam megfogalmazni magamnak, ma már tudom: a szocialista egész­ségügy alapelve a betegségek meg­előzése, a higiénés feltételek meg­teremtése. Az eltelt évtizedek alatt erre szentelte életét dr. Madár János. Pedig a higiénés orvos szinte soha­sem éli át közvetlenül a gyógyítás örömét, figyelmét * elsősorban az egészséges emberek kötik le, s fur­csa módon kicsit kívül marad a tár­sadalmi figyelem centrumán. Mert amíg egészségesek vagyunk csak ritkán gondolunk az orvosra, s nem­igen fogalmazzuk meg magunknak, hogy jórészt azt is orvosoknak kö­szönhetjük, ha egészségesek va­gyunk. A higiénés orvosok munkája csak hosszú évek távlatában válik érzékelhetővé, látványossá. Éppen ezért kíván az átlagosnál is na­gyobb hivatástudatot. Egészségünk megóvását vállal­ták azok az orvosok, akik a Kö- JÁL-nál teljesítenek szolgálatot, munkájukat mindig közösségek ér­dekében végzik. S Pest megyében nem is a legkedvezőbb feltételek között dolgoznak. Mégis a tényeit azt mutatják, hogy kiérdemelték valamennyiünk elismerését, hiszen a járványos népbetegségek tnegszűn- tekg. az utóbbi, hú&z évben ezred­részére csőikként például a gyermek­bénulások száma, s tüdőbetegség is alig fordul elő, ugyanezt mondhat­juk a kanyaróról. Megyénkben két­száz orvos és más szakember őrkö­dik egészségünk felett. De csak az utóbbi évek ered­ményének tekinthetjük, hogy a KÖ­JÁL Pest megyei szervezete megfe­lelően kiépült, s hogy a személyi feltételeket sikerült biztosítani. Eb­ben kimagasló érdemeket szerzett az igazgató főorvos, dr. Madár Já- n,os. És nem volt könnyű ered­ményt elérni, mert az egészségügy kissé népszerűtlen területe a higie- nikusi pálya. Hiszen szerteágazó, bonyolult feladatokat kell megol­dani tízezrek egészségéért felelve, ráadásul az anyagi lehetőségek is erősen korlátozottak. Joggal tekint­hetjük hát elismerésre méltónak, hogy ma már szakmailag és politi­kailag is jól képzett emberek dol­goznak a megye közegészségéért. Az igazgató főorvosról beosztott­jai is a legnagyobb elismeréssel be-' szélnek, dicsérik szaktudását, szer­vező készségét és szívós akaratere­jét. Hosszú évek kitartó munkájával — s nem kevés optimizmussal — sikerült elérnie, hogy ma már mél­tó rangja van a közegészségügynek. Sokat fáradozott azért is, hogy meg­teremtse munkájuk tárgyi feltéte­leit. Bizonnyal kevés boldogabb em­ber volt dr. Madár Jánosnál, ami­kor tavaly megkezdték Óbudán a megyei KÖJÁL-laboratórium épí­tését. A megközelítően százmillió forint beruházással épülő intéz­mény berendezései és műszerei al­kalmasak lesznek arra, hogy kor­szerű módszerekkel vizsgálhassák — s időben jelezzék — a víz, a le­vegő, a talaj szennyeződését, az ur­banizáció következtében jelentkező ártalmakat. Egészséges életünk és munkakörülményeink biztosítéka lesz a két év múlva elkészülő laborató­rium. Dr. Madár János kitüntetése az évtizedek lelkes és kiváló munká­jának jutalma. S az is bizonyítja, hogy társadalmi méretekben is egy­re Inkább felismerjük a közegészség- ügy jelentőségét. Győré Pállal és dr. Madár Já­nossal KRISZT GYÖRGY beszél­getett, az Örkényi szövetkezetről szóló írás szerzője HATOS ER­ZSÉBET. A grafika PATAKI TI­BOR (Túra) munkája. * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom