Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Cseh- Szombathy László, a Szociológiai Kutató Intézet osztályvezetője, Juhász Pál, a Szövetkezeti Kutató Intézet tudományos munkatársa, Komló László, a Közgazdaságtudományi Intézet osztályvezetője, Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója vett részt azon a kerefcasztal- beszélgetésen, amely agrártársadalmunk múltját, jelenét és jövőjét elemezte. A beszélgetést Gulyás Pál vezette. agrártái/odalrnunk tegnap, ma, haGnap • Tisztázzuk mindenekelőtt, hogy kiket sorolunk az agrártársadalomba KOVÁCS IMRE: Erről többféle felfogás van. Véleményem szerint azok tartoznak bele, akik állami gaz. daságban vagy termelőszövetkezet, ben hivatásszerűen dolgoznak. Tehát azok is, akik nem növénytermelési, kertészeti, állattenyésztési, hanem a nagyüzem keretében élelmiszeripari vagy a mezőgazdasághoz szervesen kapcsolódó egyéb munkát végeznék. Ez a kör természetesen egészen más összetételű, mint amilyen a mezőgazdasági népesség a szocialista átszervezés előtt volt. További lényeges különbségek is vannak a múlthoz képest. Például az, hogy hazánkban az aktív keresőiknek már csak mintegy 19 százalékát teszik ki a mezőgazdasági foglalkozású emberek. Ez az arány még 1960-ban is 30 százalékos volt MARTON JANOS: Nehéz pontosan meghatározni az agrártársadalmat Csak utalok rá, hogy nagyon kevés ugyan, de van még kisüzem, és léteznek szakszövetkezetek. Vagy gondoljunk a vízügyre és az erdészetre. De töprenghetünk azon. is, hogy egy szövetkezeti közös vállalatként működő tejipari üzem vagy ser_ téskombinát dolgozóit hová soroljuk. Ipari munkások-e vagy az agrártársadalom tagjai, ugyanúgy, mint akkor, ha az a bizonyos tejipari üzem vagy sertéskombinát egyetlen termelőszövetkezeté. Hasonló határeset sok van. JUHÁSZ PÁL: Túlságosan leszűkítjük az agrártársadalmat ha csak a gazdasági szervezethez tartozást tekintjük mérvadónak. Másrészt viszont nagyon kibővítenénk, ha odasorolnánk mindenkit, aki mező. gazdasági tevékenységet vagy más mellett azt is végez. Ilyen például több százezer nyugdíjas, aki azelőtt mezőgazdasági foglalkozású volt S itt vehető számba a falun élő munkások és alkalmazottak túlnyomó többsége, mert ház körüli kisegítő gazdaságában kertészkedik, gyümölcsöt termel, állatot nevel, hizlal. S lehetséges történetileg indokolt megközelítés is, amely szerint az agrártársadalmat azok alkotják, akik tovább éltetik az egykori paraszttársadalom némely hagyományait CSEH-SZOMBATOT LÄSZLÖ: Ha agrártársadalomról beszélünk, akkor nemcsak a kereső tevékenységet folytató emberékről van szó, hanem as egész életmódról, a család életviteléről is, s ennek csak az egyik tényezője a munka. Azt hiszem, a múlthoz képest abban van a legnagyobb változás, hogy mind kevesebb a homogén háztartás, család, amelynek minden tagja a mezőgazdaságból éL A háztartást pedig egy személy hovatartozása szerint megítélni nem helyes. Az 1980-as nép- számláláskor nem is alkalmazzák már a háztartásfő fogalmát KOMLÖ LASZLÖ: Egy mezőgazdasági vállalatban — legyen az állami gazdaság vagy szövetkezet — a legkülönfélébb munkát végző emberek vannak. Kertészek, állattenyésztők, traktorosok csakúgy, mint ipari szakmunkások, mérnökök, adminisztrátorok. A hajdani parasztság egysíkú volt, a mai mezőgazda- sági nagyüzem pedig éppenúgy sokrétű, mint bármelyik ipari vállalat Igen vegyes tehát az agrártársadalom foglalkozás szerinti összetétele. Mezőgazdaságunk korszerűsödése, iparivá fejlődése fokozatosan odavezet, hogy a mezőgazdaság iparággá vagy agrár- .párrá válik. S ez a folyamat társadalmilag is mélyreható változásokat hozott és idéz elő a jövőben is. • Állapodjunk meg abban, hogy az agrártársadalmat a hivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó emberek alkotják* de Összetételük igen vegyes, ök is — mint mindenki — egyrészt tevékenységük jellege, másrészt szervezeti hovatartozásuk alapján oszthatók be ide vagy oda. A baromfitelepen dolgozó villanyszerelő például szakmunkás, a szövetkezeti gépfró pedig ugyanúgy gépíró, mint az, aki valamelyik gyár alkalmazottja. Az őt körülvevő és formáló közösség jellegéből adódóan azonban az említett villanyszerelő és gépíró is az agrártársadalom tagja. Ez nem mond ellent annak, hogy — egyebek mellett — a mezőgazdaság iparosodása révén mind közelebb kerül egymáshoz az ipari munkás és a termelőszövetkezeti tag. A két osztály közötti különbségek egyébként sokkal gyorsabban mérzá, s ettől már csak egy lépés a szépirodalom megkedvelése. De gyarapítja a kultúrát az is, hogy korszerű termelési módszereket sajátít el valaki és megtanul bánni modem gépekkel, berendezésekkel. Ez is támaszthat, s fel is kelt különféle új igényeket az emberekben a további művelődésre. Téves felfogás az, hogy aki kistermeléssel foglalkozik, az csak a pénzért teszi. Azért csinálja, hogy teljesebbé váljék az élete. Gazdagodik általa a személyiség. KOMLÓ LÄSZLÖ: Emellett azonban feltétlenül szükség van a teljesebb művelődés lehetőségeire is. Falun különösen sokat kell még tenni ezért. S nemcsak a termelőszövetkezetnek, hiszen ez jóval tá- gabb körű társadalmi feladat Sok • S milyennek minősíthetjük a mezőgazdasági foglalkozású emberek társadalmi megbecsülését? KOVÁCS IMRE: Ami a hivatalos megítélést illeti, az szerintem olyan, amilyennek lennie kell, nincs oka panaszra az agrártársadalomnaik. A közvélemény is sokkal inkább jelentőségének megfelelően értékeli már a mezőgazdaságot és a benne dolgozó embereket, mint korábban. Meg is érdemlik, mert az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó termelési érték a legutóbbi tíz év alatt több mint a kétszeresére nőtt A mezőgazdaságból ered a lakosság fogyasztásának a 40 százaléka, s az ország exportjának a negyedrésze. 1950-ben 35 kiló volt hazánkban az egy főre jutó húsfogyasztás, most két- szerannyinái is több. Mintegy kétmillió tonna gabonát értékesítünk külföldön. Miközben ez a fejlődés kedvező eredménye. Nem merném azonban állítani, hogy most már semmit sem lehet tenni a közvélemény pontosabb, tárgyilagos tájékoztatásáért 41 Egyebek között erre kötelez pártunk Központi Bizottságának március 15-i határozata is. S az, hogy az élelmiszertermelés jelentősége, ebből következően az agrártársadalom szerepe a jövőben sem csökken. KOMLÖ LÁSZLÓ: A múlt sokáig hat a jelenre. A mi társadalmunk még nem szabadult meg attól a nyomasztó örökségtől, hogy a régi világban mélységesen lenézték a parasztságot, amely a társadalom számkivetettje volt. Az a parasztság már nincs jelen, s megszűnt a .mezőgazdasági foglalkozású emberek anyagi és kulturális elmaradottsága is. Nem lehet szavakkal kife"• %' : ) • Cseh-Szombathy László Juhász Pál Komló László Kovács Imre Márton János Gulyás Pál séklődnek és szűnnek meg, mint amilyen ütemre akár két évtizeddel ezelőtt is számítottunk. Erről tanúskodik mindaz, ami ma az agrártársadalmat jellemzi. CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ: Nem utolsósorban az életmódja, amely már rendkívüli mértékben eltér az egykori parasztitól. Ma inkább falusi életmódról beszélhetünk, amely nem kizárólag a mezőgazdasági foglalkozásúak sajátja, hanem általában a falun élőké, az ottani s az onnan máshová eljáró munkásoké is. KOMLÓ LÁSZLÓ: Ha arra gondolunk, hogy távlatilag a mezőgazdaságban dolgozók a kereső népességnek a mainál is jóval kisebb hányadát teszik ki, akkor nyilvánvaló, hogy a városiasodás meggyorsul. Folyamatosan városi életvitelre tér át mindenki, s annak megfelelően alakul az emberek gondolkodásmód, ja is. Ez természetesen nem annyit jelent, hogy mindenhol olyan lakónegyedék épülnek, amilyeneket Budapesten és más városainkban látunk. Az urbanizációnak nem feltétlenül velejárói a tíz-, húszemeletes házak. A lényeget tekintve lesz városivá a mostani falusi életmód is. H S milyen Jövő vár s háztáji és kisegíts gazdálkodásra? MARTON JANOS: Nekem mindig borsódzik a hátam, ha azt hallom vagy olvasom, hogy a háztáji jellegű gazdálkodás szinte átok rajtunk, valamiféle lebecsülni való hitványság. Olyan tehertétel, amely miatt a kistermelők — akár szövetkezeti tagok, akár munkások vagy alkalmazottak — nem tudnak művelődni, szocialista emberként élni. A napi nyolc- vagy tízórás munkaidőn túli hasznos elfoglaltság’ termelőmunka nem a barbárság megnyilvánulása. Amellett még lehet művelődni. Másfelől pedig javára válik az egész társadalomnak, s a népgazdaság nagyon is rászorul. Más kérdés, hogy milyen Magyar, országon a műveltségi színvonal. Sem falun, sem városon nem lehetünk vele elégedettek, de önmagunkat csapnánk be, ha ennek okát a mezőgazdasági kistermelésben látnánk vagy keresnénk. JUHASZ PÁL: Bátran állíthatjuk, hogy a mellékmunkának — az a háztáji jellegű tevékenység is —, kultúrateremtő, fejlesztő szerepe is van. Aki a kistermelést komolyan veszi, az könyveket is olvas hozminden történt már falun, ami a sajtón, a rádión és a televízión kívül is előbbre vitte a közműveltséget. Nagyon hiányoznak azonban a mi mai és holnapi világunkba illő olyan lehetőségek nem hagy létszámú összejövetelekre, tartalmas beszélgetésekre, eszmecserékre, amilyeneket annak idején a különféle olvasókörök jelentették. • S arra Is szükség van, hogy a falun éld értelmiségiek még többet tegyenek a közműveltségért és magatartásukkal Is adjanak vonzó, követendő példát. MARTON JANOS: Sajnos, a példamutatással baj van. Tisztelet. a kivételnek, de igen gyakori, hogy agrár- és másféle értelmiségiek nem vagy alig, olvasnak könyveket, nem művelődnek. KOVÁCS IMRE: Kétségtelen, hogy vannak Ilyen esetek. Tanúi lehetünk azonban annak is, hogy az agrártársadalom tagjaiban mind erősebbek a nemes igények a művelődésre» a tartalmas életre. Bárki meggyőződhet erről, ha hosszabb időt tölt el egy-egy faluban, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban. Bi. zonyíték rá sok egyéb mellett a lakások berendezése, a könyvek gyarapodása az otthonokban és az, hogy szívesen tanulnak az emberek. Ha csak azt vesszük számba, hogy az állami gazdaságokban 35, a fezekben pedig 28 százalékos a szakmunkások aránya, az is sokat elárul. S örvendetes, hogy a 30 éven aluli szakmunkások fele nő. Nagyon lényeges változásnak tartom ezt a múlthoz képest és bíztatónak a jövőre nézve. • Abban a törekvésükben, hogy minél szakképzettebbek, műveltebbek legyenek, kifejezésre jut az agrártársadalom tagjainak az önbecsülése és az Is, hogy szeretik a foglalkozásukat, biztosnak látják a jövőjüket. KOVÁCS IMRE: Azóta van így, amióta átlagos jövedelmük elérte a bérből és fizetésből élőkét, lényegileg azonos a szociális ellátásuk és nyugdíjjogosultságuk is, és évről évre javulnak a munkakörülményeik. Nagyon fontos az is, hogy a munkahelyi közösségeknek érdemi beleszólásuk van a közös ügyek intézésébe, s általában erős a demokratizmus a szövetkezeti életben, gazdálkodásban. Nagyon kell vigyázni rá, hogy a jövőben is így legyen, a megnövekedett üzemi méretek ne hassanak erre károsan. végbement, lényegesen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma és a termőterület is. Ezeket az eredményeket méltán illeti elismerés. • Ma Is hallani azonban olyan véleményt, hogy a mezőgazdasági dolgozók nem képesek elvégezni a rájuk váró munkát, külső segítségre szorulnak. marton JANOS: Természetes do. log ez és nem magyar sajátosság, ugyanígy van más szocialista és tőkésországokban is. Vannak munkacsúcsok, amikor két-három hétig nélkülözhetetlenek a diákok, katonák, szabadságon lévő munkások segítsége. Éneikül hiába törekednénk olyan munkaigényes termékek előállítására, amelyekre rendkívül nagy szükségünk van. Nincs rá mód és bűn volna egész éven át annyi embert foglalkoztatni a mezőgazdaságban, amennyi ezekben az időszakokban kell. A külső munka, erőt egyébként tisztességesen megfizetik a fez-ek és az állami gazdaságok. KOMLÖ LASZLÖ: Egyetértek ezzel és demagógiának tartom, ha bárki mezőgazdaság-ellenes hangulatot kelt azzal, hogy emiatt elítéli a tsz-tagokat, az állami gazdasági dolgozókat. Különösen, ha még azt is a szemünkre veti, hogy most már a szövetkezeti tagoknak is van szabadságuk és ők is elmehetnek üdülni. Persze, arra maguknak a mezőgazdasági üzemeknek kell nagyon ügyelniük, hogy munkabíró dolgozóik ne akkor vegyék ki a szabadságukat, amikor a legtöbb a tennivaló. S a nem fizikai munkát végző embereik is könnyítsenek a munkacsúcsok gondjain. JUHÁSZ PÄL: A mezőgazdaság társadalmi megítélése szerintem is rendben van, de csak általában. A legutóbbi években ártott a munkásparaszt szövetségnek, hogy egyesek lebecsülték az élelmiszertermelést, s bizonyos intézkedések Is rossz hatással voltak mind a termelés, mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottak megérdemelt megbecsülése szempontjából. A helytelen gyakorlatot azóta a háztáji és kisegítő gazdaságokat illetően is megszüntették, s ennek meg is van a jezni, hogy milyen óriási változás következett be, főként a legutóbbi két évtized alatt. Mégis meglehetősen sokan vannak, akik a termelőszövetkezeti tagokat és az állami gazdasági dolgozókat többé-kevés- bé lebecsülik, teljesen alaptalanul. Még az agrárértelmiséget is, más diplomásokkal szemben. • Valóban lehet még Ilyesmit tapasztalni, de bízhatunk benne, hogy hamarosan kinövi társadalmunk ezt a betegségét. Gyorsítja a kigyógyulást a már elmondottakon kívül az Is, hogy Magyar- országon minden második család folytat háztáji jellegű termelést és csaknem minden harmadik kereső — közvetlenül vagy közvetve — élelmiszertermeléssel és -forgalmazással foglalkozik. S egész fejlődésünk azon az úton halad tovább, amelyen nincsenek társadalmi válaszfalak. MARTON JÄNOS: Én is bizakodó vagyok, de a jövőről még szeretnék mondani valamit. Azt, hogy az agrártársadalmat ne tekintsük elmúlásra ítélt, jövőtlen társadalomnak. Hogy a részaránya tovább csökken, azt biztos. Abban sincs azonban okunk kételkedni, hogy ez a társadalom mindaddig fennmarad, amíg élelmiszerre szüksége lesz az emberiségnek. Velejárója a haladásnak az is, hogy a mezőgazdaság tovább iparosodik. Köztudomású, hogy a mezőgazda- sági termelés ráfordításainak 60 százalékát már ma is a felhasznált ipari anyagok, eszközök értéke teszi ki. Ez az arány tovább növekszik, s még nagyobb teret kapnak az iparszerű termelési rendszerek, a modern technikával és technoló. giával működő állattenyésztő telepek. KOMLÓ LÁSZLÓ: Mondhatjuk úgy is, hogy a mezőgazdaság egy lesz. az iparágak közül és szerkezetében, foglalkoztatási szerkezetében is ugyanazok a jellemzői lesznek, mint a többi iparágnak. MARTON JANOS: Nem vitatom. Ez sem mond azonban ellent an. nak, hogy agrárfoglalkozású emberek mindig lesznek és semmi okuk sincs a restellkedésre ma és a jövőben sem lesz amiatt, hogy ők az agrártársadalom tagjai. • Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor az agrártársadalom múltját, Jelenét és jövőjét választottuk beszélgetésünk tárgyaként. Még csak érinteni sem tudtunk minden fontos részletet, tényezőt. így sem volt azonban hiábavaló a vállalkozásunk, ha akár kis mértékben Is sikerült hozzájárulnunk nézetek tisztázásához, a helyes felfogás további térhódításához, s akkor sem végeztünk felesleges munkát, ha vannak, akiket töprengésre vagy vitára késztet a beszélgetésünkről készült beszámoló.
