Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. ÁPRILIS 30., VASÁRNAP %f&ü<X0 Hogy ne nyugtalankodjanak feleslegesen Gazdasági érdek - emberséggel Meg vannak számlálva a napjai a Szerszámgépipari Mű­vek kőbányai gyára nagyma­rosi gyáregységének: várható­an 1979-ben a vízlépcső épít­kezése miatt az üzemet bezár­ják és felvonulási épületté ala­kítják. A határidő közeledté­vel az ott dolgozó csaknem 160 ember arca egyre gondterhel- tebb. Mi lesz velünk? — kér­dezik, s aggódásuk nem is alaptalan. — Tavaly márciusban itt járt a vállalat vezérigazgatója és a SZIM pártbizottságának titkára — mondja Sümegi Jó­zsef gyáregységvezető. —Meg­állapodtunk, hogy a vízlépcső­re vonatkozó minisztertanácsi döntés után, úgy augusztus, szeptember táján megbeszél­jük a további tennivalókat. Megegyeztünk abban is, hogy 1977. év végéig választ kap az üzem kollektívája a kérdésre, vajon épít-e új gyárat a nagy­községben a SZIM? Sajnos, a .válaszra hiába vártunk. Rossz hangulat A vállalat döntésének késé­se arra ösztönt '.te á gyáregy­ség kommunistáit, hogy január 17-i beszámoló taggyűlésükön ismét napirendre tűzzék a nagymarosi üzem jövőjét. A helyzet tisztázására ezért meg­hívták a vezérigazgatót és a SZIM pártbizottságának titká­rát, akik azonban minden kü­lönösebb indoklás nélkül nem jelentek meg. A pártalapszer- vezet tagjai így nem is alakít­hattak ki egységes álláspontot, ezért a beszámoló taggyűlés rossz hangulatban ért véget. A gyáregységvezető és a párttit­kár megbízást kapott: a lehető legrövidebb időn belül kérje­nek határozott választ a köz­ponttól. Az emberek várták a dön­tést, hiszen a jövőjükről volt szó. Február első napjaiban aztán eldőlt: a SZIM-nek je­lenleg nincs pénze új gyárépí­tésére, így a tanács által fel­ajánlott területre sem tartanak igényt. A vezérigazgató közöl­te: vásárolnak autóbuszokat, s azokon szállítják a dolgozókat érsekvadkerti gyárukba, de szívesen fogadják a munkáso­kat a vállalat bármelyik fő­városi üzemében is. Sokan felmondtak — A vezérigazgatói döntés után nem változott a hangulat itt Nagymaroson — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Grécs lAszló alapszervezeti párttit­kár. — Tavaly már 34, zömé­ben fiatal szakmunkásunk lé­pett ki, s csak kettő segéd­munkást vettünk fel. Az idén is többen felmondtak, vagy a távozás gondolatával foglal­koznak. Nem is azok jövőjével van gond, akik elfogadják a vállalat által felkínált lehető­séget. Inkább azok kezdték meg az elvándorlást, akik nem vállalják az utazást. Hogy mi­ért nem akarnak Érsekvadker- ten dolgozni? Munkásaink többsége már hosszú évek óta van üzemünkben. Nagy részük marosi, mások a környező községekből utaznak reggelen­te. Iparosodik a váci járás is, de magának a városnak az ipari üzemek révén szintén nagy a vonzó hatása. Meg az­tán Vác a járási székhely. Megszokták, hogy munka után vonatra ülnek, bevásárolnak, elintézik ügyes-bajos dolgai­kat. Érsekvadkert idegen szá­mukra, nem ismerik az ottani gyárat, az ottani embereket. Már-már veszélyben forgott az egyre nagyobbodó létszám- hiány miatt az idei terv telje­sítése, de Sümegi József a vál­lalat vezetésével egyeztetve a munkásgyűlésen megígérte: a SZIM azoknak is segít az elhe­lyezkedésben a munkajogi foly­tonosság megtartásával, akik a kapuzárásig maradnak, s utána a környéken akarnak dolgozni. Ezzel valamelyest csökkent a kilépések száma. Helyben maradnak A gyáregységvezatő és a párttitkár szavait támasztják alá a műhelyekben dolgozók véleményei is. Likmus János például már beadta a felmon­dását: — Tizenkét évvel ezelőtt itt tanultam a szakmát — mond­ja. — Szobról járok be. Jól éreztem magam ebben a közös­ségben. A tízperces vonatozást idáig vállaltam, de a buszozást Érsekvadkertre már nem. Dön­töttem: lakóhelyemen keres­tem munkát, a nagymarosi műszeripari ktsz ottani tele­pén. Pedig alacsonyabb lesz a bérem. Erős József Visegrádról uta­zik minden reggel. Tizenöt esztendeje dolgozik ■ az üzem­ben.. ö sem akar buszozni, in­kább megválik a vállalattól. — Az itteniek szeretik a szakmát, akár csukott szemmel is pontosan dolgoznak — mond­ja. — Vannak köztünk idős szakmunkások is, akik egy-két éven belül nyugdíjba vonul­nak. Nekik nagyon nehéz lesz egy új környezethez alkalmaz­kodni. Ki segít nekik? Huttora János nagymarosi. A szakmunkásképzést emlege­ti. — Néhány évvel ezelőtt még 30—40 fiatal tanult nálunk. Most meg üresen árválkodnak a tanműhely gépei. Gyárunk a környék egyik munkásnevelő bázisa volt, de amióta bizony­talan a jövőnk, csökken a je­lentkezők száma. Már bead­tam a felmondásom, de még le kell dolgoznom a három hó­napnyi felmondási időmet. Le­het, hogy meggondolom ma­gam, de ha bezárják a gyárka­put, a SZIM-ben nem mara­dok, ez biztos. Vác innen húsz perc vonattal, s mégiscsak itt­hon vagyok... Baumann Ferenc, a KISZ üzemi ailapszervezetőnek titká­ra. — Alapszervezetünk egyre fogy — mondja. — A fiatalok is úgy gondolkodnak: most még válogathatunk a munka­helyek között, de ki tudja, hol­nap nem töitik-e be a legjobb helyeket? Megőrizni a kollektívát Grécs László párttitkár sze­rint annyira fontos munkát végeznek a gyáregységben, hogy megrendeléseket már csak 1980 utáni évekre tudnának elfogadni. Nagymarosnak sú­lya van a SZIM-en belül, hi­szen évente mintegy 100 ezer normaórát fordítanak exportra szánt szerszámgépek alkatré­szeinek készítésére. — Régebben arról volt szó, hogy a vállalat a kártérítésből és némi saját pénzből itt a nagyközségben épít új gyárat — magyarázza a párttitkár. — Ezt a gondolatot azóta elvetet­ték. Rendben van. De miért hi­szik azt a SZIM-ben, hogy az emberek meggyőzése, jövőjé­nek számontartása és intézése csak a mi dolgunk? — Elsődleges célunk, hogy a vállalatnak megőrizzük a közösséget, de ismerve a dol­gozók véleményét, az nagyon nehezen megy — összegezi gon­dolatait a gyáregységvezető. — A munkások egy része ugyan­is a jövőről szóló vezérigazga­tói döntés körüli huzavona miatt úgy gondolja: hátha majd az elhelyezkedés segíté­se is ilyen körülményes lesz? Itt nemcsak nekünk kellene agitálni! Telefonon beszéltünk Kuti Lajossal, a SZIM vezérigazga­tójával és Vályi Nagy Antal­lal, a vállalati pártbizottság tit­kárával. Mindkettőjük vélemé­nye: szeretnék megőrizni így együtt a kollektívát, mert be­csülik munkájukat. Ezért aján­lották fel, hogy a dolgozók szállítására külön autóbuszo­kat vásárolnak, s valamennyi jelentkezőt — akár mind a 160 embert — el tudják helyezni Érsekvadkerten, azonos szak­mában, ugyanolyan bérrel és jobb szociális körülmények között. A Nógrád megyei gyár­nak, szemben a nagymarosival, van jövője. Szerintük a 35 ki­lométernyi utazás 15—20 per­cet venne igénybe. Személyesen! Becsülendő a Szerszámgép­ipari Művek vezetőinek ra­gaszkodása a nagymarosi gyár­egységben dolgozókhoz. A vál­lalat a számára egyedül lehet­séges megoldást ajánlotta fel, ám annak, hogy mégis kevesen vállalják az érsekvadkerti uta­zást, a vezérigazgató és a pártbizottság titkárának tar­tózkodó magatartása az oka. Nem szabad üzengetni vagy le­veleket irogatni; személyes agitációra lenne szükség: el kell menni az elbizonytalano­dott, megnyugtatásra váró em­berek közé, kihasználva az üzemi demokrácia adta összes lehetőséget. Meggondolandó, nem lenne-e érdemes például egy érsekvadkerti üzemlátoga­tást szervezni a nagymarosiak részére? Arra is gondolni kell, hogy bizonyára szép számmal akad­nak majd, akik a kapuk bezá­rása előtt és után lakóhelyük­höz közel keresnek munkát. Támogatva szándékukat, el le­hetne intézni a jogfolytonossá­got, amely mint köztudott, anyagi és egyéb előnyökkel is jár. Igaza van Sümegi József gyáregység vezetőnek: mielőbb fel kellene venni a kapcsola­tot a környező üzemekkel, va­lamint a vízlépcsőt építő vál­lalatokkal, s közösen gondos­kodni a munkások elhelyezke­déséről. Említést érdemel, hogy a nagymarosi műszeripari ktsz gyártmányai iránti növekvő külföldi kereslet miatt bővíte­ni szeretné termelését, de en­nek egyelőre anyagi akadá­lyai vannak. A járási pártbi­zottság is foglalkozik a gyár­egységbeliek sorsával, s első­sorban a nagymarosi üzemépí­tést tartanák jó megoldásnak. Nincs már idő Mint a tavalyi kilépési sta­tisztika is mutatja, megkezdő­dött az elvándorlás a gyárból. Egyre több szakmunkás lép ki, s így rövidesen szétszóró­dik a szélrózsa minden irányá­ba az évek során összelcová- csolódott gárda. Éppen ezért nincs idő további elmélkedés­re: fel kell mérni, már most, hogy ki hogyan képzeli a jö­vőjét, s ennek alapján intéz­kedni a kipróbált dolgozók el­helyezkedéséről. Mi lesz velünk? — kérdezik nap mint nap a gyáregység dolgozói. Egy biztos: választási lehetőség van, utcára senkit sem tesznek. A beszélgetések­ből kiderült, mindenki meg­érti, hogy 160 ember érdekét nem helyezhetik az egész gyár érdeke elé, de ennek nem mond ellent jogos igényük: sa­ját sorsuk erre vagy arra dő­lése, jelenlegi munkakedvük, a terv teljesítése nagyon is attól függ, mikor és hogyan foglal­koznak velük érdemben. Még­hozzá anyavállalati szinten. A vállalat vezetőségének elhatá­rozásán múlik, hogy a gazda­sági érdekek mellé emberséget is párosítva megnyugtatóan rendeződjék 160 ember sorsa. Furucz Zoltán Mi kerül a tarisznyába? Számvetés a megyei KISZ-küld ott gyű lés előtt Befejeződön a megye KISZ-szervezeíeinek nagy ese­ménysorozata. Ahogy az ilyen­kor lenni szokott — mozgalmi év végén, mozgalmi év elején — a tagság beszámol a munká­ról, újraválasztja az alapszer­vezeti vezetőséget, és tervet készít a következő 12 hónap­ra. Ez az idei, szervezeti ese­mény azonban több feladatot adott, meg természetesen eredményt is hozott azzal, hogy az alapszervezeteken kí­vül a járási, a városi és a me­gyei KISZ-bizottságokat is új­raválasztották. Áprilisban valamennyi já­rás és város megrendezte a KISZ-küidöttgyűlést. Nem kis feladat hárult ezekre az ifjú­sági találkozókra, hiszen két esztendővel a KISZ IX. kong­resszusa után számot kellett adni arról, hogy mit tettek, és megfogalmazni a következő kongresszusig terjedő tenni­valókat. Természetesen ezeken a küldöttgyűléseken nem esett mindenről szó, nem készült egyfajta mozgalmi leltár, ha­nem a legfontosabb kérdések kerültek elő. Így a beszámolók és a hozzászólások is kritiku­sak, önkritikusak voltak, ja­vaslatokat tartalmaztak. A fó­rumok a KISZ-tagság küldöt­teinek jó szándékú, hozzáértést és felelősségérzetet sugárzó, okos tanácskozásává váltak. Nem egy helyen a résztvevők­nek negyede mondta el a vé­leményét. A tanácskozások hangulatán légióként az érződött, hogy az ifjúság, a KISZ az elmúlt két esztendőben kiegyensúlyozott politikai légkörben dolgozha­tott. Ügy, hogy tevékenysége találkozott a társadalom egé­szének egyetértésével, támoga­tásával, egyre nagyobb tekin­télyt érdemelve ki. Különösen kiemelkedő a pártszervek segí­tő munkája. Szinte valameny- nyi szinten figyelmük közép­pontjában állott a KISZ szer­vezeti tevékenysége. A taggyű­lések előkészítésétől a küldött- gyűlések megszervezéséig se­gítették a KISZ-vezetőségeket. Véleményt mondtak a beszá­molókról, a további elképzelé- se_kről, minősítették a leköszö­nő KISZ-testületek munkáját és segítették a személyi javas­latok elkészítését. Munkájuk megbecsülést váltott ki a KISZ-tagságnál és a felsőbb pártszerveknél egyaránt, s éreztük a figyelmet a tanácsok, az üzemek, intézmények és iskolák vezetői és a társszer­vek részéről is. Valóban volt miről számot adni, van mire büszkének len­ni! Pest megye Kisz-szer­vezetei ugyanis egyre jobban megértették és vállalták a tár­sadalom előtt álló feladatokat, a rájuk háruló tennivalókat. Ünnepen is dolgoznak Teljes erővel dolgoznak szombaton és vasárnap is a Híd­építő Vállalat vasbetonszerelői az M3-as leghosszabb hídján, a 36-os kilométerkőnél. A 250 méter hosszú hídnak a fele áll, egy hónap múlva pedig már a vasúti sínek fölött is átível. Bozsán Péter felvétele Szinte minden hozzászóló büsz­kén adott számot az általa képviselt KISZ-szervezet rész­vételéről a termelőmunkában. A vállalati, az üzemi feladatok segítése, a városi, a községfej­lesztési, a környezetvédelmi munka természetes része lett az akcióprogramoknak és az egyéni feladatoknak. Olyan nagy — forradalmi tettnek is számító — akciónak részese a megye ifjúsága, mint a Kistar- csán épülő megyei kórház se­gítése, úttörőtáborok, a bör­zsönyi úttörővasút megépítése és az utóbbi rekonstrukciójá­hoz anyagot adó Cegléd— Hantháza vasútvonal bontása. E mellett még mennyi, megbe­csülésre méltó felajánlás! Nagykőrösön a konzervgyári fejlesztésben, Százhalombattán az olajfinomító újabb üzemé­nek, az Adria kőolajvezeték fogadóállomásának és a városi sportuszodának megépítésében, Vácott az úttörőtábor létreho­zásában, a ceglédi járásban új gyümölcsös telepítésében vál­lalnak úttörő szerepet, vagy védnökséget a fiatalok. Fel­ajánlások születtek az Omszki park építésére is. Egyre teljesebbé, általáno­sabbá válik helytállásuk a munkában, a tanulásban és a haza védelmében. Mindez a kongresszuson megfogalma­zott természetes követelmény az ifjúkommunistáknak, mi­közben a KISZ-szervezetek mind nagyobb részt vállaltak a társadalom előtt álló felada­tokból, növelték szervezeti ere­jüket. Üj alapszervezetek sora alakult, zömmel értelmiségi, ezen belül is pedagógus fiata­lok körében. Színvonalasabb taggyűlésekre került sor. Ko­molyabb, egyszerűbb a tagság beszámoltatása az előző moz­galmi év munkájáról. Tartal­masabb akcióprogramokat és egyéni vállalásokat is fogal­maztak meg. Az alapszerve­zetek zömében a KISZ-hez tartozás mércéje az értelmi és érzelmi azonosulás mellett a vállalt és teljesített munka, az önképzésben, a testi nevelés­ben elért eredmények. Eredményes munkánkat, az ifjúsági szövetség erejét bizonyítja, hogy a választások során a KlSZ-vezetőtestüle- tekben nem csökkent az újra­választott KISZ-vezetők, a nők és a fizikai dolgozók aránya. Minden KISZ-szervezetben — sok helyen káderpolitikai kö­vetelményeinek megfelelő ve­zetőket választottak. A járási szintű küldöttköz­gyűléseken sok hozzászóló foglalkozott a KISZ szabad idős tevékenységével, ezen be­lül is oz Edzett ifjúságért tö­megsportmozgalom támogatá­sával. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy az új tömeg­sportmozgalom a fiatalok kö­rében ismert akcióvá vált. A KISZ-szervezetek agitációs munkájában több figyelmet kapott a testi nevelés, a tö­megsport népszerűsítése, a sportpolitikai elképzelések megismertetése. Kedvezően változtak a sportmunka szer­vezésének személyi feltételei is. Az alapszervezetek döntő többségében sportfelelősöket választottak meg. Örömmel szóltak a küldöt­tek arról is, hogy az elmúlt két évben növekedett a sport- események, a felmenő rendsze­rű tömegsportversenyek és a házi bajnokságok száma is, egy-egy alkalommal mind több fiatal vett részt. Ezzel párhu­zamosan számos új, szabadtéri sportlétesítmény készült el szé­les körű társadalmi összefo­gással Így büszkén adtak töb­bek között számot új ifjúsági sporttelepek épüléséről Száz­halombattán, Nagykőrösön, a dabasi járásban, Dunakeszin, labdarúgó-kispályák építéséről pedig valamennyi járásban és városban. A járási, a városi küldött- gyűlések alkotó munkájához hozzátartozott a kritikus, ön­kritikus hangvétel és javasla­tok megfogalmazása is. A be­számolókban összegezett ered­mények elismerése mellett többen szóvá tették, hogy tervszerűbbé kell tenni a KISZ-szervezetek részvételét a gazdasági építőmunkában. Az üzemek vezetői több konkrét kérést, a pártszervezetek pe­dig cselekvési programjaikban több konkrét tennivalót fogal­mazzanak meg a KlSZ-szerve- zeteknek. Jobban igazodjon te­hát a KISZ akcióprogramja az éves üzemi tervekhez, hiszen ez biztosít tervszerűséget és szünteti meg a kampánysze­rűséget. A szervezeti élet kérdéseiről szólva többen sürgették a szakmunkásképző iskolák, va­lamint a kisebb üzemek KISZ- szervezeteiben folyó eszmei­politikai nevelőmunka színvo­nalának javítását, a KISZ tö­megbefolyásának növelését. Felhívták a figyelmet arra, hogy ennek érdekében e szer­vezetekben erősíteni kell a KISZ érdekvédelmi munkáját és szabad idős tevékenységét. A mezőgazdasági és lakóte­rületi KISZ-szervezetek gond­jait elemezve a hozzászólók egy része rámutatott a mun­kájukat nehezítő tényezőkre, a kedvezőtlen anyagi-techni­kai ellátottságra, a rossz köz­lekedési viszonyokra, a bejá­rók problémáira. Sürgették a működési feltételek javítását, a módszertani segítség adását, a helyi tanácsi és tömegszerve­zetek részéről a nagyobb fi­gyelmet, a több támogatást. Felelősséggel végezték el a megye KISZ-szervezetei idei szervezeti munkájukat az alapszervezettől járási szintű küldöttgyűlésig. A KISZ min­den fórumán — a beszámolók és a viták nyomán — bebizo­nyosodott, hogy a KISZ IX. kongresszusának határozata ta­lálkozott a társadalom, az egész magyar ifjúság, ezen be­lül is Pest megye fiataljainak, KISZ-tagjainak szándékaival. Jól szolgálta a KlSZ-szerveze- tek fejlődését, jó végrehajtó programot adott ifjúságunk számára. Nincs szükség tehát a kongresszusi célok, feladatok újraírására, de kötelességünk, hogy feltárjuk a határozat végrehajtását fékező egyik vagy másik körülményt, és az eredményes munkát javasla­tokkal szolgáljuk. A közelmúltban lezajlott já­rási szintű KlSZ-küldöttgyű- lések legfőbb feladata és ta­pasztalata is ez volt. Ez biz­tosítékot ad arra, hogy — a tanulságok összegezésével, át­gondolt, tartalmas javaslatok­kal — a megye ifjúságának egyetértésével és támogatásá­val készülhetünk a májusra tervezett Pest megyei küldött- gyűlésre. Erre lelkesít bennünket a járási szintű tanácskozások szabta küldetés, amelyeken a felelősséggel végzett ■ munka mellett helye volt a vidámság­nak és a játéknak is. Sablo­noktól és éveken át hurcol' formaságoktól mentesen dol­gozni! Ez is lelkesítő. Meg a7 is, hogy miközben tettük évek óta ránk váró dolgainkat, egy­úttal folytattuk és folytatjuk szervezeti megújulásunkat. Ün­nepeltük Petőfiéket, Kun Bé- láékat, Osztyapenko és Stein metz dicső hadseregét. De fel­vállaltunk új munkát is. Fel­készültünk a XI. Világifjúsá®' Találkozóra, vitasorozaton is merkedtünk meg Kuba és ? világifjúsági találkozók törté­netével, hazánk, a Magva" Népköztársaság külpolitikájá­nak eredményeivel, a szolida­ritás és békeharc fontosságá­val. Találkozóra készülünk Ráckevére és a mini VIT-ekre Szervezzük az építőtáborokat, dolgozunk a megvei kórházon és újjáépítjük az úttörővasutat Szép. komoly, embert, fiatalo­kat formáló dolgok. A mi megyei tanácskozá­sunkra magunkkal vitt jelké- Des tarisznyába „a hamubasfflt, ég veled” helyett mindezek kerülnek most majd útra- valóul. DR. ÁRPÁSI ZOLTÁN, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom