Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Kőbe vésve, szoborba öntve Viktor Gyeszjatov építőművész az Omszki park emlékművének tervezésérő Míg telketekben szikra tűz jog égni, / Mindig előre vörös tnagyarok! / S az eredményt Ti is el jogjátok érni, / Én is elérem, habár meghalok ... Az Omszkban harcolt vörös magyarok parancsnokának, az 1919-ben mártírhalált halt Ligeti Károly költő-újságírónak e szép gondolatait rövidesen már nemcsak az emlékezet, nemcsak újságlapok, könyvek papírjai őrzik, hanem kőbe vésve hirdetik két nép barátságát. A Végrendeletem című utolsó költeményéből való sorok állnak majd ugyanis azon az emlékművön, amelyet a Budakalász határában épülő Omszki parkban állítanak föl. Szép ütemben haladnak a munkálatok azon az 52 hektáros területen, amelyen tavaly, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján tették az első ünnepélyes kapavágásokat, elültetve az első fácskákat, s letéve az emlékmű alapkövét. Azóta — mint lapunk is időről időre hírül adja — nagy társadalmi összefogással formálódik ez a terület Első részét még az idén át kívánják adni, hogy üdülésül, pihenésül szolgáljon a fővárosi és a Pest megyei dolgozóknak. A pihenést árnyas facsoportok, játszóterek, csónakázótó, sportpályák, éttermek szolgálják majd, s egy bizonyára népszerű orosz teázó. A barátság gondolatát, amely 8 testvérmegyei kapcsolatokra, a közös internacionalista hagyományokra építve ezt a parkot létrehozta, emlékmű hivatott hirdetni. Ez mindenekelőtt Ligeti Károlyt állítja elénk, de egyúttal jelképezi vele mindazokat a vörös magyarokat, akik a polgárháborúban harcoltak Omszk területén a szovjet hatalomért. Szoborba öntve, kőbe vésve hirdeti ez a képzőművészeti együttes az internacionalizmust. ősz óta — az omszki és a Pest megyei pártbizottság fölkérése alapján — művészi kezek formálták alkotássá ezt a gondolatot és Ligeti alakját. A szobrászművész: Fjodor Buga- jenko tavaly járt itt, hogy a helyszínen gondolhassa át teendőit. Most a felszabadulási ünnepségekre érkezett hozzánk Viktor Gyeszjatov építőművész, a Képzőművészeti Alap Omszk megyei elnöke, aki a szobornak és környezetének architektúráját dolgozta ki. Első útjainak egyike neki is azonnal Budakalász határába, a leendő Omszki parkba vezetett. Nem üres kézzel jött. Részletes tervrajzok, elgondolások, precíz leírások lapultak táskájában és fényképek az otthon már elkészített makettről. E fényképek egyikét mutatjuk-be Itt, lapunkban olvasóinknak. Milyen is lesz hát ez az emlékmű? VIKTOR GYESZJATOV Elmondotta V. Gyeszjatov, hogy maga a szoboralak 3 méter 40 centi magas. Nagyságát jól érzékelteti a kép jobb szélén (természetesen csak összehasonlításul) elhelyezett figura, amely ebben az arányban egy ember méretének felel meg. Vasból öntik a szobrot, színesfém felületkezeléssel. Erős tömbjéhez jól illeszkedik a háttér anyaga mészkőből, amely — mint a képen is látható — négy hullámzó felületre, mintegy négy lapra tagozódik. Fölül ezeken a lapokon olvashatjuk majd a Végrendeletem idézett sorait, a háttér jobb oldalra eső felületén pedig orosz nyelven. A háttér 4 méter 70 centi magasra tervezett. A messziről jövőnek is már a szemébe tűnik, mivel az egész emlékműhöz négyméteres magaslatot építenek. Ezen platót képeznek ki a tetejére, a szobor előtt, s lépcsőkön vezet föl ide mindazoknak az útja, akik a parkban töltött pihenés órái közben csöndes tiszteletadásra kívánnak eljönni. Szorgalmas kezek dolgoznak azon — üzemekből, intézményekből —, hogy társadalmi munkájuk nyomán mihamarabb sor kerülhessen erre. Az áprilisi ünnepek után hazatérő omszki vendégek bizonyára hírül viszik megyéjükbe, azt is, hogy e szép tavaszi napokon százak ültettek fákat, virágokat. Mert t~ az előzetes bejelentések alapján — bizonyára így lesz most hétfőn és kedden. S ez a nagy társadalmi igyekezet, párosulva a művészi munkával, remélhetően lehetővé teszi, hogy az idén, a kommunista párt magyarországi megalakulásának 60. évfordulóján letehetjük az első szál vörös szegfűket az emlékmű talapzatára. L. Z. A tolmács Kiáll egy középma. gaá göndörhajú ember a pódiumra, ránéz a papírjára és szép, hibátlan magyarsággal köszönti a felszabadulását ünneplő közönséget. A padsorokban csak akkor súgnak össze a hallgatók, amikor ez a szép magyarsággal beszélő ember a távoli szibériai művész- együttes nevében szól. — Ez az ember szovjet? — ö is Omszkból jött? A kérdezőid kételkednek, hiszen a konferáló kiejtése, mondatfűzése, tréfál, kozása sem idegen. A pódiumon Ivan Ti-ancsics áll. Fest megyében sokan ismerik nevét. Akik valamilyen küldöttséggel már jártak Omszk megyében, többnyire találkoztak vele, élvezték tol. mácsoló tehetségét. Sok barátot szerzett magának, mert Ivan Trancsics nem egyszerűen tolmács, nsm mechanikus ismétlő, je a szövegeknek, beszélgetéseknek —, szívét adja a munkához. Nem is kell mondatnia, érzi azt mindenki, mennyire kedveli a magyarokat. Öt éve láttam utol. jára Omszkban. Ö vállalkozott a tolmácsolásra. — Hogyan is mondják? Segítsen megtalálni a szót, kérem. Legyen türelemmel, majd belejövök ... Megtörölte izzadt homlokát, nagy igyekezetében öntötte el a meleg. Szeretett volna hibátlanul beszélni, s bosszantotta a gyakorlatlansága. Akkor megfogadta : begyakorolja a magyar nyelvet. Időnként levél érkezett tőle, mindig tudtam egészséges-e a család, mi újság Omszkban. A napokban is több oldalon számolt be, hogyan ünnepelték a nőnapot, ki kit üdvözöl, hosszú már a lista, hiszen a küldöttségek jönnek- mennek, új barátságok szövődnek... S büszkén megírta azt is, hogy nem régen Omszk megye Szovjet—Magyar Baráti Társaságának titkárává választották. Magyarország felszabadulási évfordulójára fotókiállítást szervezett. Most meg itt áll a pódiumon és hibátlan, szép magyarsággal tolmácsolja Omszk megye dolgozóinak üdvözletét, s koníe-. rálja a Metyelica művészegyüttes programját. Ahányszor kijön a színfalak mögül, felzúg a taps. Annak szól, aki igényesen, szeretettel ejt ki min. den magyar szót, ezzel is kifejezve irántunk érzett barátságát. S. A. Egységben — hatékonyabban írta: Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője Pártunk egész tevékenységében meghatározó szerepet játszanak az alapszervezetek. Munkájuk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül társadalmunkban a párt vezető szerepe. Tevékenységüket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: „A pártmunka színvonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az aiapszarve- zetekben.” A vezető szerep eredményes érvényesítése, a politikai irányvonal következetes megvalósítása csak úgy lehetséges, ha a párt folyamatosan tökéletesíti saját munkastílusát. E törekvésnek elválaszthatatlan része az alapszervezeti munka stílusának, módszereinek továbbfejlesztése. A fejlett szocialista társadalom építésének, a reánk háruló politikai feladatok megoldásának ez napjainkban lényeges követelménye. A politikai élet irányítása Az alapszervezeteknek sokrétű tennivalóik vannak a párthatározatok valóra váltásában, a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Mégsem lenne helyes szerepüket erre szűkíteni. Leegyszerűsítő, pontatlan az a — gyakorta emlegetett — megállapítás, amely szerint az alapszervezetek arra hivatottak, hogy végrehajtsák a párt határozatait. Rendeltetésük, hivatásuk több ennél: működési területű, kön ők a politikai munka, a politikai élet fő irányítói és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a párt általános érvényű határozatainak szellemében elemzik, vizsgálják területük politikai viszonyait, a felsőbb pártszervek határozataival összhangban döntéseket hoznak a megérett kérdésekben és szervező munkával, politikai befő. lyásukkal biztositják ezek vég. rehajtását. E tevékenységük szervesen beleilleszkedik politikai rendszerünk működésének mechanizmusába. Más szóval: a párt- szervezet az egyenrangúság el. ve alapján termékeny kapcsolatot tart fenn az adott terület állami vezetésével, s szoros szálakkal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott tevékenykedő társadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz. A munkában kialakult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhatnám: kölcsönös függőség — alapján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egység vagy intézmény állami vezetőivel a kollektívát érintő legfontosabb politikai természetű, kihatású kérdésekben. Mint az adott terület kommunistáinak közössége, a szakszervezettel, az ifjúsági szerve, zettel, a szocialista brigádokkal és más társadalmi mozgalmakkal való együttműködésen keresztül befolyásolja az egész dolgozó kollektívát. Törekszik minél alaposabban megismerni e kollektíva érdekeit, véleményét, hangulatát, hogy az egész közösség valós érdekeinek képviselője és szószólója lehessen. A pártszervezet ezáltal közvetlen eleme, tényezője a munkahelyi demokráciának; tevékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt munkahelyi kol. lektíva részt vehessen az irányításban, a döntésekben. Ha így fogalmazzuk meg az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudjuk megjelölni helyüket a politika kialakításának és megvalósításának rendszerében. Ez a felfogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gyakorlatias megvalósítására és a kezdeményezésre, az öntevékenységre. A pártszervezetek többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett feladatkör számukra tartalmilag mindenekelőtt a gazdaságpolitika megvalósítását, a gazdasági kérdések megoldására irányuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. Tanúlságos megvizsgálni, kiket tesznek általában felelőssé a pártszervezetekben a különféle gazdasági természetű határozati, munkatervi pontok megvalósulásáért. Leginkább mérnököket, technikusokat, ag- ronómusokat, közgazdászokat, versenyfelelősöket és így tovább. A magyarázat, az indok általában az, hogy nekik ez munkaköri kötelességük is, így a pártmunkában is ők tudnak vele a legjobban foglalkozni, ügy vélekednek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélszerűbb szakemberekre bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazdaságszervező párt. munkában is fokozódó hozzáértést, szakértelmet igényel. Az említett felfogással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezetnek a gazdasággal kapcsolatos tevékenysége nem lehet csupán a kommunista gazdasági vezetők, szakemberek feladata. A pártmunkában ugyanis a gazdasági feladatok közül elsősorban azokat célszerű és helyes kiválasztani, előtérbe állítani, amelyek politikai természetűek. Ezek olyan kérdések, amelyele megoldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodásának alakítását, vagyis a politikai munkát. Ebben pedtg az alapszervezet minden tagjának megvan a maga helye, szerepe, teendője. Az elviség és a konkrétság • ' így1 mutatkozik ttíeg á 'fiíin- dennapi gyakorlatban az, hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságpolitikai feladatok megoldását elvi-politikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányítást azonban nem lehet, nem szabad szembeállítani a konkrétsággal, az operativitás, sál. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell hogy jellemzője legyen az alapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szinten az elvi kér. dések is mindig konkrét formában merülnek fel, s konkrét megoldást igényelnek. A konkrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gazdasági vezetők helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és eszközeivel dolgozzanak. Átmenetileg például megoldhatnak gondokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcsolataikkal élve megszerzik a feldolgozás számára a hiányzó nyersanyagot. De tartósan mégis csak a hatáskörileg illetékes gazdasági vezetőktől kell igényelniük a megoldást, szükség esetén felvetve akár a személyes felelősséget is az esetleges mulasztásokért. Kezdeményezően A pártszervezet alapvető fel. adata minden ilyen probléma jelentkezésekor, hogy a tartós-• megoldás útjait keresse, egyengesse. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a problémákat marxista módon vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságosan érvényesülő és a cselekvést meghatározó érdé. kékről. A párthatározatok elfogadtatása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkálkodnak azon, hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános érdekkel, kifejezze azt. Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megoldás céljából jelezniük, kezdeményezniük kell. Kialakulhat ilyen helyzet példáid a termelési szerkezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új követelményeket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatását, esetleg új szakma elsajátítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági érdek érvényesítése körültekintő munkát igénye], amelynek lényeges eleme a különféle érdekek feltárása, összehangolása, rangsorolása. Kapcsolat a szakmai vezetéssel A gyakorlatban tehát a politikai és a szakmai feladatok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsönös feltétele- zeilsége határozza meg a párt- szervezet és a munkahelyi vezetés kapcsolatának tartalmát is. Nemegyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki kinek van alárendelve. Ügy vélem, már magának a kérdésnek ily módon való feltevése is helytelen. Igaz, akadnak objektív és szubjektív okok, amelyek ilyen „optikát” adhatnak a kérdésnek. Az egyszemélyi vezetés konkrét és határozott intézkedésekben fejeződik ki, a pártszervezet elvi-politikai irányító tevékenysége viszont általában kevésbé „kézzelfogható”. Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdája” a gazdasági, intézményi vezető, s a pártvezetés mögéje szorul. E látszatot csak erősíti, ha például a felsőbb pártszerv képviselője is mindig az igazgatót vagy az elnököt keresi meg a munkával összefüggő kérdésekben, s nem a párttitkárt, a pártvezetőséget. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valamiféle egyirányú alárendelődésről. A pártszervezet mint kollektíva és annak választott vezetősége, tisztségviselői nincsenek a munkahelyi vezetőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket s^mniiféle .döntés?,; állásfoglalás? megfioKttálára.' Ha "a munkahelyi vezető tagja pártunknak, a párt életében semmivei sincs több joga, mint bármely más párttagnak, s kötelességei is azonosak. De akár párttag, akár pártonkívüli, mint a munkáshatalom megbízottja politikai felelősséget visel a gondjaira bízott területen folyó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a felsőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egység kollektívája előtt is. E felelősség elsősorban nem formális jogi keretek között érvényesül, hanem mindenekelőtt abban testesül meg, hogy a vezetőnek élveznie keli az ott niűködő pártszervezet politikai bizalmát. Bizalommal Az alapszervezet tehát nem úgy érvényesíti helyileg a párt vezető szerepét, hogy csorbítja a munkahelyi vezető jogkörét, önállóságát, s őt megkerülve, vagy ő ellenére intézkedik olyan kérdésekben, amelyek megoldása reá tartozik, az ő feladatköre, hatásköre. A párt állásfoglalásainak érvényesítésében számára a legfőbb eszköz a politikai bizalom kifejezésre juttatása. Megadja ezt a bizalmat minden vezetőnek, amíg azok á . párt politikája alapján, annak ■ szellemében dolgoznak, és megvonja mindazoktól, akik nem így végzik munkájukat. Márpedig e politikai bizalom nélkül senki sem tölthet be ve. zető tisztséget, beosztást. Nép- köztársaságunkban ezt minden állami szerv, intézmény tekintetbe veszi és szem előtt tartja. Ha így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell mondanunk: megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a pártalap- szervezetek betöltsék hivatásukat, megfeleljenek rendeltetésüknek. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy tevékenységük e feltételek között mind eredményesebb. Egyre több részükről a jó kezdeményezés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő öntevékenységük fontos szerepet játszik abban, hogy továbbra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocialista társadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. 1 Felzúgott a taps • »*
