Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

1978. ÁPRILIS 1., SZOMBAT 3Mbm Legjobbak a mozgalmi munkában A KISZ KB vörös vándorzászlaját kapták a Pestvidéki Gépgyár fiataljai A KISZ Központi Bizottsá­ga Vörös Vándorzászlajával tüntették ki a Pestvidéki Gépgyár KISZ-szervezetét. Az évtizede, egyenletes, jó munka elismerésére alapított kitüntetést Maczkó József, á KISZ Pest megyei bizottságá­nak titkára nyújtotta át teg­nap, a vállalat felszabadulási ünnepségén. A megyében tavaly négy KISZ-szervezet nyert kiváló címet. Közülük a Pestvidéki Gépgyár fiataljainak mozgal­mi munkája volt a legsike­resebb. A politikai képzésben, a kulturális nevelésben és az Edzett Ifjúságért tömegsport­mozgalomban tovább javítot­ták a korábbi eredményeiket. Zámbó Sándor, a vállalat KISZ-bizottságának titkára elmondta, hogy a színes, ma­gas színvonalú mozgalmi élet egyik feltétele a KISZ vezető testületének viszonylagos ál­landósága. Vállalatuk az utóbbi években sokat tett azért, hogy magához kösse dolgozó fiataljait. Segített la­kásgondjaik megoldásában: az elmúlt két évben 36 szö­vetkezeti és 16 tanácsi ren­delkezésű lakást osztottak ki közöttük. A másik feltétel ugyanakkor éppen a változás, a rugalmas alkalmazkodás az ifjabb korosztályok igényei­hez. A KISZ KB 1974 ápri­lisi határozata nyomán, az egyéni vállalások bevezetésé­vel szervezeti munkájuk tar­talmilag gazdagodott, jobban tudtak egy-egy időszerű fel­adat megoldására összponto­sítani. Szatmári Lajos, a vállalat pártbizottságának titkára hangsúlyozta, hogy nagyon örülnek KISZ-szervezetük ki­Az ünnepélyes átadás pillanata. Képen balról Jobbra Maczkó Jó­zsef, a Pest megyei KISZ-bizottság titkára átadja a zászlót Záníbó Sándornak, a vállalati KISZ-bizottság titkárának. Geleta Pál felvétele tüntetésének. Ügy vélik, az elismerést a vállalat egész kollektívája magáénak vall­hatja, hiszen a fiatalok neve­lése rendkívül összetett fel­adat, bár a KISZ-szervezet tagjai mind a gazdasági, mind a politikai munkában igen aktívak. * Z. A. Rózsa Ferenc-díjasak Pénteken a Parlamentben Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke kitün­tetéseket adott át újságírók­nak. Az ünnepi eseményen jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Grósz Ká­roly, a Központi Bizottság osztályvezetője és Fodor László, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. Rózsa Ferenc-díjat kapott Hajdú János, a Népszabadság munkatársa; Koncz István, a Népszabadság rovatvezető­helyettese, Köves Tibor, az MTI külpolitikai szerkesztő­ségének főszerkesztője; Paizs Gábor, az Esti Hírlap fő­szerkesztő-helyettese; Rajk András, a Népszava főmun­katársa; Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa; Várkonyi Margit, a Hétfői Hírek főszerkesztő-helyettese és Vigovszki Ferenc, az MTI Fotó főmunkatársa. Harminc- hármán részesültek kormány­kitüntetésben, 16-an vették át a kiváló munkáért kitüntető jelvényt. Ünnepségek, kitüntetések Kinevezések, előléptetések Hazánk felszabadulásának S3, évfordulója alkalmából pénteken kitüntetési ünnep­séget tartott a Honvédelmi Minisztérium. Az ünnep­ségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, ott voltak a társ fegyveres testületek ma­gas beosztású képviselői, és a Honvédelmi Minisztérium ka­tonai tanácsának tagjai. Je­len volt Jurij Naumenko ve­zérezredes, a Varsói Szerző­dés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyar- országi képviselője. Az ünnepségen Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter tábornoki kineve­zéseket, kitüntetésekéit adott át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — politikai és szakmai felkészültségük, a hadsereg fejlesztésében, harc- készültsége növelésében, hu­zamosabb időn át kifejtett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként — hazánk fel- szabadulásának 33. évfordu­lója alkalmából vezérőrnagy- gyá nevezte lei Komlódi Elemér mérnök ezredest és Szathmáry Miklós ezredest. Tizennégyen kaptak Vörös Csillag Érdemrendet, 33-an Kiváló Szolgálatért Érdem­rendet, egy-egy kitüntetett pedig a Munka Érdemrend ezüst-, illetve bronz fokoza­tát vette át. A honvédelmi miniszter 23 tisztet ezredessé, többeket pe­dig soron kívül léptetett elő. Sok tisztet, zászlóst, tiszthe­lyettest és polgári alkalma­zottat tüntetett ki a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokoza­tával, illetve a Honvédelmi Érdeméremmel. A kitüntetetteket és az előléptetésben részesülteket Biszku Béla köszöntötte. ★ Ugyancsak ünnepséget ren­deztek hazánk felszabadulá­sának 33. évfordulója alkal­mából a Belügyminisztérium­ban. A Belügyminisztérium­ban végzett eredményes munkájuk elismeréseként a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa vezérőrnaggyá ne­vezte ki Bogye János rendőr ezredest és Rédei Miklós rend­őr ezredest. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyolc belügyi dolgo­zónak a Vörös Csillag Ér­demrendet, 36-nak pedig a Kiváló Szolgálatért Érdem­rend kitüntetést adományoz­ta. A belügyminiszter 11 al­ezredest ezredessé léptetett elő. Főtiszteket, tiszteket, tiszthelyetteseket a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Közbiztonsági Érem és a Tűz­biztonsági Érem arany, ezüst fokozatával tüntette ki. A ki­tüntetéseket, előléptetéseket Benkei András belügyminisz­ter adta át. Az ünnepségen részt vett Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, s ott voltak a társ fegyveres testületek, valamint a Belügyminisztérium tábor­noki és parancsnoki karának képviselői. Az előléptetésben és kitüntetésben részesülte­ket Huszár István köszöntöt­te. Átadták az Eötvös-dífakat Pénteken a Kohó- és Gép­ipari Minisztériumban Gácsi Miklós államtitkár ünnepsé­gen adta át a Minisztertanács által alapított Eötvös Loránd- díjakat. Eötvös-díjat kapott: Böhm István, a Műszeripari Kutató Intézet igazgatója, Gábor András, a KGM ipar- fejlesztési főosztályának veze­tője, Hammer Ferenc, a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat ve­zérigazgatója, dr. Hauszner Ernő, a Dunai Vasmű kohá­szati osztályának vezetője, dr. Havas Jenő, a RADÉLKIS Szövetkezet fejlesztési főmér­nöke és Szita István, a Ganz Villamossági Müvek fő- konstruktőre. A MÉM-ben Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a korszerű új eljárások kidolgozásában, il­letve alkalmazásában elért eredményekért díjakat és em­lékérmeket adott át. Az Eötvös Loránd-díjat kapta Boros Jenő, a Pápai Húskombinát igazgatója, Laczkó Gyula, a kiskunfél­egyházi Lenin Tsz elnöke, Magyart András, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára, Menté- nyi Miklós, az állami gazda­ságok országos központjának vezérigazgató-helyettese, Sche­rer Mihály, a Környei Mező- gazdasági Kombinát vezér­igazgatója és Tóth Márton, a Kisállattenyésztési Kutató In­tézet igazgatóhelyettese. Az Újhelyi Imre emlékér­met Böjti Zoltán, a Budapes­ti Konzervgyár főmérnöke, Geréby József Pál, a Panko- tai Állami Gazdaság terme­lési igazgatóhelyettese, Husti Mihály, a szajk—babarci Bé­ke Tsz főmezőgazdásza, Mol­nár László, a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola nyugal­mazott tanára, Kőrös Lajos- né, a Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet tudományos fő­munkatársa, Kuti András, az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézete kísérleti gazdaságá­nak igazgatója, Szentmihályi Sándor, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese, Szovátay György, a MÉM állategész­ségügyi és élelmiszerhigiéniai főosztályának főmunkatársa, Tomka Gábor, a Magyar Tej- gazdasági Kísérleti Intézet tudományos osztályvezetője és Vinczeffy Imre, a Debre­ceni Agrártudományi Egye­tem tanára kapta. A Fasching Antal emlék­érmet Györke Dénesnek, a pécsi Geodéziai és Térképé­szeti Vállalat osztályvezetőjé­nek és Homoródi Lajosnak, a Budapesti Műszaki Egyetem geodéziai intézete igazgató­jának adományozták. Végső búcsú Ortutay Gyulától Napirenden az építésügy Ahhoz, hogy lakásépítési programjaink megvalósuljanak, meg kell teremteni a reális építési igények és a kielégí­tésüket szolgáló kapacitások összhangját. De legalább eny- nyire fontos, hogy időben elké­szüljenek a tervele, mert ezek hiányában képtelenség meg­mondani: hol, mikor, milyen feladatra készüljön az építő­ipar — hangsúlyozta Abrahám Kálmán építésügyi és városfej­lesztési miniszter azon a pén­teki tanácskozáson, amelyet Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hiva. tala elnökének vezetésével a Parlamentben tartottak a fő­városi, a megyei és a megyei városi tanácselnökök. Az építőipar eredményeirő], az építésügy időszerű kérdései­ről szólva a miniszter elmond, ta: az V. ötéves terv első két évében állami és magánerőből az előirányzottnál 10 százalék­kal több, összesen 187 ezer la­kás épült az országban. Emii- tésre méltó, hogy a célcsopor­tos tanácsi lakásépítés kereté­ben a tervezettnél mintegy négyezerrel több új otthont ad­tak át rendeltetésének. Ábrahám Kálmán bejelentet, te: már dolgoznak a második 15 éves lakásépítési programon, az 1990-ig szóló tervek szerint elsősorban a tanácsok által el­osztható bérlakások és a telep­szerű többszintes magánerős lakások számát kívánják növel­ni. Az országban az idén össze­sen 90 ezer lakás készül. A részvevők hangsúlyozták: Az új lakások építésénél és a régi házak felújításánál, a környe­zet megfelelő kialakítására is törekedni kell. Nem szabad megfeledkezni a játszóterek és a parkok építéséről, a kikap­csolódást, a pihenést szolgáló létesítmények megteremtéséről. Szakali József államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke a tanácsok és a népi ellenőrzési bizottságok együttműködésének időszerű feladatairól tájékoztatta az ülés részvevőit. Korom Mihály, igazságügy­miniszter az alkoholisták köte. lező intézeti gyógykezelésének tapasztalatait ismertette. Családtgjai, barátai, munka­társai, a magyar tudományos élet képviselői kísérték utolsó útjára pénteken Ortutay Gyu­la akadémikust, országgyűlé­si képviselőt, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tag­ját, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának alélnökét, a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat elnökét, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának igazgatóját A Mező Imre úti temető díszravatalozójában a gy ászdrapéri áv ai bevont ko­szorúkkal övezett ravatalnál párt- és állami életünk, a Magyar Tudományos Akadé­mia vezetői, tudományos éle­tünk jeles képviselői álltak díszőrséget Több diplomáciai képviselet vezetője is lerótta kegyeletét Az Elnöki Tanács, az ország- gyűlés és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Bognár József akadémikus búcsúzott az elhunyttól. — Ortutay Gyula indulásá­tól fogva meggyőződéses hí­ve, képviselője, majd gyakor­lati megvalósítója korunk azon nagy politikai áramlatának, amelyet szövetségi politikának szoktak nevezni. A szövetsé­gi politikát stratégiai és nem taktikai kérdésnek tekintette. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista társadalom modelljének kialakítása során a szövetsé­gesek érdekeire messzemenő figyelmet keli fordítani. Val­lotta: a reformokat nemcsak a nép nevében és érdekében, hanem annak aktív közremű­ködésével kell megvalósítani. Az elmúlt években nagy örömmel és elégtétellel látta, hogy milyen jelentős sikereket ért el a magyar társadalom a nemzeti egység politikája alap­ján. Bognár József emlékeztetett arra is, hogy Ortutay Gyula politikusként, álam- és kor­mányférfiként is maradandót alkotott. Történelmi jelentő­ségű érdeme volt az általános iskola reformjában, amelyre a magyar köznevelés és közmű­velődés többi összetevőit is bizton lehetett építeni. Ezen az alapon elindulhatott a terve­zés, az alkotás és a politikai küzdelem az „emberközpontú” szocialista közművelődésért, az új szocialista értelmiség ki­alakításáért. Ugyanakkor a tu­dománynak, a néprajznak is avatott mestere volt. Ki­emelkedő képességét bizonyít­ja, hogy a néprajzot; ezt a legnemzetibb tudományt na­cionalizmus, befelé fordulás és népieskedés nélkül tudta mű­velni és ezzel a példával ha­zánkban iskolát teremtett. A magyarban és a népiben nem­csak a sajátosat látta, hanem az emberit és az európait is. A Magyar Tudományos Aka­démia nevében Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtit­kára mondott búcsúbeszédet: — Ortutay Gyula távozá­sa fájdalmas vesztesége az egyetemes tudományosságnak, a magyar tudományos élet­nek, akadémiánknak. Élet­művének egésze, alkotásai is messzemutató tanulságok hor­dozói. Személyében történel­mi sorsfordulónk időszaká­nak egyik kiemelkedő tudósá­tól, politikusától, pedagógusá­tól búcsúzunk. Tudományos pályája már az 1930-as évek­ben olyan régiókba emelte, ahonnan az ország múltjának, jelenének és jövőjének di­menzióiba láthatott Munkás­sága nemcsak tudományos al­kotó tehetségét jelezte, ha­nem egyben felvértezte a ma­gyar nép jövője iránti biztos tájékozódás képességeivel, s meghatározta életének máso­dik, a felszabadulást követő időszakát Jól tudta, hogy a felismert politikai célok, s a kitűzött tudományos felada­tok csak széles társadalmi bázisra épülve valósíthatók meg. Ezért tett annyi erőfe­szítést társadalmi élfogadta­tásuk érdekében, ezért támo­gatta oly sok energiával a tudósok zavartalan harmoni­kus együttműködését. Közem­ber volt a politikában; mester a tudományban, a pedagógiá­ban. Tudományos hagyatéka az általa teremtett tudomá­nyos iskola tanítványai ré­vén él tovább, mint az egye­temes és magyar tudomány szerves része, s hogy így legyen, erre ügyelni mind­annyiunk kötelessége — mondta végezetül Márta Fe­renc. A barátok, a családtagok, az egykori munkatársak ne­vében Baráti Dezső, iroda­lomtudós idézte Ortutay Gyu­la emlékét. Ortutay Gyulát a sírkert tudósparcellájában helyezték örök nyugalomra. Kisfarcsaiak Pesten Rekonstrukció, buktatók nélkül A megújulás, egy gyár re­konstrukciója sok gonddal, bosszúsággal jár. Az új gé­pek szerelése, az építkezés nehezíti a termelést, akado­zik az anyagellátás, máskor nincs elegendő munka. Így aztán előfordult már, hogy a munkások megunták a huza­vonát, s kikérték a munka­könyvüket. Gondoltak erre a Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyár vezetői is. Ügy szervez­ték kistarcsai gyáruk re­konstrukcióját, hogy mire he­lyükre kerülnek a korszerű gépek, ugyanazok kerüljenek melléjük, akik már sok éve megállták a helyüket a gyár­ban, a szakmában. Gellérti Zoltán vállalati fő­mérnök nem titkolja, hogy Kistarcsán is számolni kellett azzal a veszéllyel. Az látszott jó megoldásnak, hogy a mun­kák idejére az üzem dolgo­zóit Budapesten a központi gyárban foglalkoztassák. Ez az ideiglenes, vagy ahogy ő nevezi szükségállapot 17 em­bert érintett. Csak egyetlen­egy maradt Kistarcsán. ■— S a többiek? Együtt a műhely Itt vagyunk valameny- nyien Budapesten, mutat Ri- bai Vince művezető — öt fé­sülő és tíz nyújtó, meg jó­magam. Turcsik Tibor, az egyetlen fiunk, most éppen zsákol. Maga vállalta ezt a nehéz munkát, hogy ne az asszonyoknak kelljen emel­niük a súlyokat. Hogy érez­zük magunkat? Ezt inkább a dolgozóktól kell megkérdez­nie Szerintem könnyen és gyorsan beilleszkedtek az it­teni légkörbe, megszerették a pesti munkahelyet. Szabó Ferencné fésülő, 18 éve dolgozik Kistarcsán. He­lyeslőén bólogat — Talán hihetetlen — mondja —, de úgy járunk már ide, mintha mindig is itt dolgoztunk volna. Pedig eleinte a gondolattól is irtóz­tunk, hogy kiszakadunk a megszokott környezetből. Az is könnyítette a helyzetünket, hogy együtt jöttünk, az egész műhely. Ha három mű­szak után váratlanul egy mű­szakba kerülünk, az minden­képpen kedvező változás. Reggel hatkor indulunk a gyár elől, s délután kettőkor ugyanott széliünk ki az autó­buszból. Ezt bizony nagyon emberségesen megszervezték. Még időben sem károsodunk. — De anyagilag sem! — szólal meg Czimbalmos Sán- dorné, a Felszabadulás szo­cialista brigád vezetője. Any- nyit keresünk, mintha három műszakba járnánk. Nekem ugyan okozott egy kis gondot a Pestre járás. Férjem is a Hazaiban dolgozik — együtt léptünk be 17 éve —, állan­dóan azonos műszakban vol­tunk. Soha külön még nem kerültünk egymástól. Éra már nagyon várom, hogy újra ott­hon legyünk. Dolgoznak és tanulnak Kiderül, a fésülőgépek a központi gyárban is elaggot­tak, ötven-hatvan évesek. Né­hány előfonó automatával vi­szont a kistarcsaiak felváltva, három-három hétig, ismer­kednek, s így otthon már jó ismerősként kezelhetik az újonnan felszerelt masinákat. A műhelyben, a zajhoz nem szokott fülnek, szinte bántó a gépek hangja. Bakos Károlyné viszont még beszél­getni is képes mellettük. Sze­rinte: csak megszokás kérdé­se. — Az ötvenes évek elején kerültem a kistarcsai fésűs­fonóba, utána egy ideig má­sutt is dolgoztam — meséli. — Végül csak visszahúzott a szívem, vállaltam a három műszakot is. Szerencsére fel­nőttek a gyerekek közben, magam neveltem fel három fiamat, örülök, hogy most ál­landó délelőttös lehetek. Nem lazsálunk... Pordán Gyuláné a korszerű nyújtógép mellett áll, hason­lót kezelt otthon is. Neki nem kellett átszervezni a család életét, ugyanis korábban is egy műszakban dolgozhatott. — Férjem állandóan éjsza­kás, a kisfiámat, most tizen­két éves, nem hagyhattuk fel­ügyelet nélkül éjszakára. Ezért kaptam ezt a kedvez­ményt. Kerepesről járok át Kistarcsára, s nekem az a gyár valóban a második ott­honom. Hűséges vagyok, ra­gaszkodom az első munkahe­lyemhez. Én bizony féltem, amikor először beszéltek ve­lünk a vezetőink erről a terv­ről, arról, hogy Pestre kell járnunk. Most már látjuk: alaptalan volt az aggodalom. Ribai Vince azt reméli, május elseje kettős ünnep lesz életükben. Akkorra ké­szül el — terv szerint — az új fésülőműhely, és ismét ott­hon dolgozhatnak. Így búcsúzik: viszontlátás­ra, Kistarcsán! Dodó Györgyi í I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom