Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
mrcfzr an 4 1978. ÁPRILIS 1., SZOMBAT OLVASÓ MUNKÁSÉRT Átadták az idei pályázat díjait1 Film a túlvilág (?) erőiről A HALOTTLÁTÖ Jolánka és a film rendezője, Írója, Moldován Domokos, felvétel közben Markovié* Ferenc felvétele A szakma kiváló tanulója A felszabadulás évfordulójának tiszteletére huszonhat szakma gyakorlatából és tizenegy elméleti tantárgy tudnivalóiból rendezték meg A szakma kiváló tanulója versenyt. Budaipesten és a megyei székhelyeken zajlottak le a döntök. A díjkiosztó ünnepséget pénte. ken a Vasas Székházban tartották. Jelen volt Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára is. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára ünnepi beszédében elmondotta, hogy a szakmát tanuló ifjúság országos versenyei 1953 óta áttekintést adnak a szakmunkásképzés fejlődéséről iSL Az országos versenyekre az idén mintegy 30 ezren neveztek be. Közülük 86-an értek el helyezést. A 26 egyéni első helyezettnek, valamint a győztes ács-, illetve kőművestanulóbrigád tagjainak Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes adta át A szakma kiváló tanulója jelvény arany fokozatát, az emlékplakettet, a díszoklevelet és a kéthetes NDK-beli üdülésre szóló beutalót. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kulturális Minisztérium közös kezdeményezésére indult Olvasó Népért mozgalom keretében idén is meghirdette a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa és a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya az Olvasó Munkásért pályázatot Ennek célja, hogy a könyvtárak a korábbi odvasópályázatok eredményeire építve mind több munkást vonjanak be látogatóik sorába, segítsék a munkások olvasási kultúrájának, művelődési készségének fejlesztését Pest megyéből az idén 99 tanácsi, szalrszervezeti, szakmunkásképző intézeti és műszaki könyvtár nevezett be a pályázatra. Dupla ennyien jelentkeztek, mint tavaly, s országos viszonylatban Pest megye könyvtárai bizonyultak a legjobbaknak. Tegnap délelőtt Budapesten, a TIT Kossuth Klubjának nagytermében adták át az Olvasó Munkásért pályázat díjait. Gölöncsér Dániel- né, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára mondott bevezetőt, majd Békés György, a Pest megyei Könyvtár igazgatója értékelte a pályázat eredményeit. Elmondta, hogy jelentősen növekedett a megye könyvtáraiban a munkás olvasók száma, A tanácsi könyvtárakat több mint háromezer, a szak- szervezeti könyvtárakat több mint négyezer munkás látogatta rendszeresen. A könyvtárak a szokásos író—olvasó találkozókon, irodalmi esteken s más rendezvényeken kívül ma már rendszeresen folytatnak műszaki könyvpropagandát is. Az Olvasó Munkásért pályázat díjait Gölöncsér Dá- nielné adta át. A Nyíregyházi Nyári Egyetem idei programját augusztus 1—14. között rendezi. Immár negyedik éve várják az irodalmárokat, a történészeket és a hasonló téma iránt érdeklődőiket. Szabolcs-Szaitmár megye helyzetéből adódóan évezredek óta összekötő kapocs az Alföld, K el e t -Szlovák ia és Erdély között. A megye földrajzi fekvése következtében a múlt szinte valamennyi századában történelmi jelentőségű események színhelye volt. Az irodalomhoz is sok köze van, a magyar irodalom oly’ kiválóságai születtek Sza- bolcs-Szatmárban, mint Bessenyei György, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond. Első helyezett az SZMT Központi Könyvtára és a nagykátai nagyközségi-járási könyvtár lett. Második helyre a biatorbá- gyi 2. számú könyvtár, a mo- nori nagyközségi-járási könyvtár, a ceglédi körzeti könyvtár, a Csepel Autógyár szakszervezeti könyvtára, az Egyesült Izzó váci gyárának szakszervezeti könyvtára került Harmadik helyen a dunabogdányi községi könyvtár, a váci 204. számú Szakmunkás- képző Intézet könyvtára, az üllői nagyközségi könyvtár, a dunakeszi József Attila művelődési központ 1. számú könyvtára és a Nagykőrösi Konzervgyár szakszervezeti könyvtára végzett. A társadalmi munkában vezetett könyvtárak közül a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának könyvtára bizonyult a legjobbnak. Idén Krúdy Gyula születésének 100. évfordulója jegyében rendezik meg a nyári egyetemeit. Ez a centenárium alkalmat ad arra, hogy a két világháború közötti időszak fontosabb történeti, irodalmi eseményeivel, Krúdy munkásságával és a modem magyar művészet kezdeteivel foglalkozzanak a kéthetes rendezvénysorozat keretében. Az előadásokon kívül kirándulásokat, múzeumlátogatásokat is szerveznek a hallgatók számára. Az érdeklődők 1978. március 31-ig jelentkezhetnek a Nyíregyházi Nyári Egyetem titkárságán. Levélcím: 4401. Nyíregyháza, Postafiók 102, Lenin tér 3. Esendők vagyunk. Tudjuk, de mégsem szívesen valljuk be. Ilyenkor aztán furdalni kezd bennünket a lélkiismeret, mert esendőségünk miatt elmulasztottunk valamit, rosszul vittünk végbe valamit, nem értettünk meg valamit. Szeretnénk korrigálni a hibát. Néha annyira szeretnénk, hogy olyasmire is vállalkoznánk, ami — tudjuk — lehetetlen. Például megszólaltatnánk a halottainkat. Tanácsot kérnénk tőlük, mit tegyünk. Esetleg bocsánatukat szeretnénk megszerezni, amiért életükben nem úgy viselkedtünk velük, ahogyan kellett volna. Vagy csak annyit akarunk megtudni: miért? Miért úgy történt, ahogy, és nem másképp? És: hogy haragszik-e ránk? Mert annyira nyomja a lelkünket ez meg az, hogy tőle várjuk a megértő,' feloldó, megmagyarázó, megbocsátó, kizökkent életünket helyrebillentő szót. Esendők vagyunk, és ilyenkor arra is hajiunk, hogy közvetítőt keressünk magunk (a magunk lelkifurdalása), és a túlvilág között. S ha találunk ilyent, még hinni , is hajlandók vagyunk neki, különösen, ha azt mondja (vagy annak egy részét), amit nyugtalanságunk, feldúlt lelkünk csillapítására a legszívesebben hallanánk. Közhely, hogy hiába élünk a XX. század utolsó harmadának civilizált, felvilágosult es materialista esztendeiben, a régi hitvilág maradványai, és főleg az esendő emberi természet botlásai még ma is elvezetnek bennünket a hajdani sámánok ma már igen ritka, de mégis létező utódaihoz. A lét és a tudat közt koránt sincs olyan egyenes és direkt összefüggés, mint elméletben lenni kellene. S amíg ez így van, addig van talaja a mai halottlátóknak is. Az olyanoknak, mint például a putnoki Jolánka. Jolánka huszonöt éve beszél. Ügy állnak sorban a jókora, modern, s bizonyára tetemes pénzekért épült háza ajtajában a halottaikat megidéztetni kívánók, mintha valami ritkán kapható árucikkért sorakoznának. S amit Jolánka árul, az valóban elég ritkán kapható. Mert Jolánka lelki vigaszt ad azoknak, akik erre rászorulnak. Nem tanult pszichológiát, nem ismeri a modem lélektan és mélylélektan mestereinek tanításait — alighanem a nevüket sem hallotta soha —, mégis zseniális pszichológus, mert egyetlen szempillantás alatt felméri a látogatóit, kissé oldalt fordított fejjel, félig lesütött pillái alól nézve rájuk. Feltesz néhány stereo- tip kérdést, mond néhány sftereotáp választ, s az előbbiekre adott „páciensi” feleletek, meg az utóbbiak által kiválasztott reagálások, vagy néha csak reflexek alapján máris, mint egy élő kompú- ter, összeállítja és kidobja a megfelelő kódszámú stereo- tip „beszédet”, \'agy, ahogyan ő mondja, a halott üzenetét. Nem mindennan és nem mindenkit fogad. Időnként kijön a tornácra és szemrevételezi a várakozókat. Néhányukkal azonnal közli, hogy nincs mellettük a halottjuk, nem fogadja őket. Másokat előre hoz, kiemel a sorból. Ez az első szelekció. Nyilván, ezek a legjobb alanyok. Aztán bent a szobában, a szögletes asztal mellett ülve, végigméri látogatóit, és mivel tudja, hogy mindnyájan a halottaikról akarnak hallani, azt mondja, amit a villámgyors megfigyelések, észrevételezések, reagálások és reflexiók alapján kikövetkeztet, és ez nagyjából meg is egyezik azzal, amit látogatói hallani akarnak. Vagy: legtöbbször nagyjából megegyezik. De Jolánka nagyon jól tudja, hogy ha valaki valamit nagyon akar hallani, az az elhangzó húsz mondatban biztosan talál olyan öt-hat mondatot, ami stimmel. És ez sem ördöngösség: a halálesetek jelentős hányada nagyonis hasonlít egymáshoz, nem olyan nehéz tehát valamibe beletalálni, S ha így történik, máris megnyugodhat a háborgó lelkiismeret, jól kisírhatjuk magunkat, és mehet az élet tovább. Honnan tudom mindezt ilyen pontosan? Nem onnan, hogy én is jártam a putnoki tudós Jolánka asszonynál, hanem egy kitűnő filmből, Moldován Domokos A halottlátá című alkotásából. Moldován imponáló szívóssággal nyomozta Jolánka titkát és módszereit. A filmben egyetlen kimondott szóval sem foglal állást a haiottlátás ténye, vagy lehetősége mellett, vagy ellen. De a tényeket, adatokat, a megjelenő szereplőket úgy csoportosítja, sorakoztatja egymás után a halottlátó szobában olyan — ha szabad ezt a kifejezést használni — eleganciával fedi fel Jolánka kétségtelenül ügyesen és nem tehetség nélldil kevert kártyáit, hogy a néző végül is csak egy következtetésre juthat: ez a halottlátó nagyon primitív, és mégis nagyon rafinált módon rászedi a pácienseit, és a maga ösztönös népi pszichológiájával, s valószínűleg ténylegesen meglévő telepatikus, beleérző képességével megtéveszti azokat, akik amúgy is szívesen hagynák magukat megtéveszteni. Jolánka igazi énjének megmutatásához persze az is hozzátartozik, hogy mit beszél róla a falu, „meg, hogy ő mit mond magáról. Moldován ezt sem hagyja ki, mint ahogy arról sem feledkezik el, hogy a tárgyak és a környezet, a szobaberendezés, a ruházat, a nagy és drága ház közbevágott képeivel tegye mégin- kább nyilvánvalóvá Jolánka tudományának igazi mivoltát. Ahogyan pedig befejezi a filmet — a szűkös keresetéről és az erre kirótt adóról panaszkodó Jolánka beül a vadonatúi Zsiguliba és valami fensőbbrendűségi érzéstől ellenszenvessé átformálódott arccal meredve az útra. vezetni tanul — az önmagában is olyan lelevlező. hogy aki eddig még kételkedett volna a haiottlátás tényleges mibenlétét illetően, alighanem az is megérti, miről van itt szó. Okos. mértéktartó, hatásos és fontos film A halottlátó, s azért ilyen, mert rá akarja nyitni a szemünket önmagunkra és a világ egyáltalán nem túi'"’1ási erőire. Takács István Ism ét megnyílik Április 4-től vasárnap délutánonként ismét látogatókat vár a szigetszentmiklósi helytörténeti gyűjtemény a Kéktó utca 2. szám alatt. A képen a kiállítás egy részlete. HÁROM VISSZAEMLÉKEZÉS Eletek, pályák, sorsok Megnőtt az érdeklődés az életrajzok, visszaemlékezések iránt. Ez érthető, hiszen az ember századunkban olyan időket élt át, amelyek bővelkedtek izgalmakban, kalandokban és szenvedésekben. E történelmi időkben, hogyan állt helyt az ember, miként szolgálta osztálya, népe érdekeit? Erről szól három mozgalmi egyéniség visszaemlékezése, amelyeket a Kossuth Könyvkiadó jelen, tetett meg. Rendszertelen önéletrajz Ha a szerző, Aranyosi Magda nem tesz egyebet, mint leírja férje, a szentendrei születésű Aranyosi Pál melletti életét, akkor is izgalmas könyvet adott volna ki a kezéből. Hiszen Aranyosi neves újságíró, majd a kommunista mozgalom harcos személyisége volt, aki emigránsként is a magyar forradalmi munkásmozgalom érdekében tevékenykedett ö azonban a saját mozgalmi munkásságát is leírja, amely szintén bővelkedett eseményekben, küzdelmekben. Jómódú szülők gyermeke, gondtalan tanulóévek után az első világháború idején került közelebb a baloldali mozgalomhoz. őszintén vall a Ferenc Jó- zsef-i Magyarországról, arról, hogy miként nőtt fel a nagypolgári családban, s milyen volt az a világ, amely elsüllyedt a történelem mocsarában. A szerző kevés nosztalgiával, éles logikával ír erről az időről, majd élénk színekkel ecseteli az első világháború megrázó élményeit, útját a baloldali értelmiségi mozgalomhoz, és az emigrációs éveit fér. jével a Tanácsköztársaság bukása után. Leírja az Olaszországban, Ausztriában, Svédországban és Németországban töltött esztendőket, majd a franciaországi letelepedésüket. Összehasonlítja a különböző országokban élő emberek szokásait, mindennapjait. Kitűnő megfigyelő készségének köszönhetően hű korrajzot nyújt. Még Németországban lett a kommunista párt tagja, de mozgalmi élete Franciaországban teljesedett ki. Képet ad a magyar politikai emigránsok ottani küzdelmeiről, részvételükről a francia munkások harcában. Aranyosi Magda előbb a magyar, aztán a nemzetközi nőmozgalomban töltött be fontos szerepet. A második világháború kellős közepén, a határon átszökve tér haza férjével Budapestre. Itthon azonnal bekapcsolódik az illegális munkába. Titkos nyomdát vezet bátyjával és a fasiszta nyomozó- szerveket kijátszva a felszabadulásig működtetik. Közben sokszor a lebukás szélén álltak, előfordult, hogy bújkálniuk kellett, de mindvégig hű maradt maga választotta eszméihez. Mind ezt keresetlen eszközökkel, de mégis fordulatosán írja le, ezért hiteles olvasmány visszaemlékezése. Utak és állomások Egészen más életút Danes Józsefé, öt a falu küldte az ellenzéki mozgalomba. Könyvét az teszi érdekessé, hogy újságírói, mozgalmi munkája során olyan személyiségekkel ismerkedett meg, akiknek jelentős szerepük volt az ellenzéki mozgalomban és a felszabadulás utáni években. Mindvégig jó barátjának tudhatta Dobi Istvánt, kapcsolatba került Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kovács Bélával, Dessewfy Gyulával, Nagy Ferenccel, Tildy Zoltánnal és másokkal. Ö azonban nem révükön lett országosan ismert riporter, saját maga vívta meg harcát és jutott el a Komárom megyei Ácsról a parlamentig. Rendkívül érdekesen és őszintén írja le környezetét, családját, á kilenc holdas kisparaszti gazdaságot, amely csak úgy tudta eltartani őket, hogy idénymunkát is vállalt az ácsi cukorgyárban. Megismerkedünk a gyermek Danes Józseffel, aki lassan, lépésről-lé- pésre magától jut el az ellenzéki mozgalomig, ismeri fel, hogy hol a helye és miként küzdhet nemcsak saját, hanem az egész parasztság felemelkedéséért. Miközben leírja ezt az utat, bemutatja az ország aikkori viszonyait, a politikai események menetét, a Kisgazdapárt két háború közti szerepét. Arról is szól, hogy mint országjáró riporter miként küzdött a falu életének megváltoztatásáért, hogyan igazodott el a politika , sokszor tekervényes útvesztőiben, _ s hogyan talált kapcsolatot Dobi Istvánnal együtt a baloldali mozgalomhoz, és vett részt az 1942. március 15-i tüntetés, ben. Ír a híres szárszói találkozón szerzett tapasztalatairól, a kalászos gazdák mozgalmát gátló mesterkedésekről, és az illegalitásba szorult baloldaliak küzdelméről a nyilasok és a német megszállók ellen. Olvashatunk a földosztásról, a Kisgazdapárt felszabadulás utáni helyzetéről is a könyvben, s végül a szövetkezetek megalakulásának éveiről. Danes József könyve segít abban, hogy jobban megértsük a közelmúlt eseményeit, országunk mai helyzetét Keserű örökség Varga Lajos, könyvét akár életrajzi regénynek is nevezhetnénk. Szép, megható, gyakran felháborító a történet, bár írójától távol áll a hatásvadászat. Csak azt írja meg, amit átélt és tapasztalt, a kicsinyességet, az önzést, az elvtelen ösz. szefonódásokat, a Baranya megyei kis község életét, ahol a merev hagyományok, szokások sokszor elviselhetetlenné tették a mindennapokat. Ebben a környezetben töltötte gyermekkorát, ifjúságát a szerző, itt lett szinte véletlenül kommunistává, és látta meg, hogy mennyire megnyomorítja az emberek életét a vagyon, az ormánsági „egyke” divatja, a szektáit zárt világa. Azért is őszinte ez a könyvnyi vallomás, mert írója arról is számot ad, hogy maga sem volt mentes az előítéletektől és sok belső vívódásába került, amíg eljutott egy emberségesebb élet utáni vágyig és a cselekvésig. A második világháború éveiről, az ellenállás megszervezéséről, a szovjet katonák rejtegetéséről is lebilincselő részleteket találunk a könyvben, de nem kevésbé érdekesen ír arról az időszakról is, amikor már mint járási párttitkár és tanácselnök küzdött faluja, járása ügyéért. Harca nem volt hiábavaló, mert a szerző szavaival élve: a megdermedt, mozdulatlannak tűnő paraszti életen belül is át tud alakulni az egyéni élet a közösségi ügy cselekvő részesévé. Gáli Sándor F. A. A Krúdy-centendrium jegyében
