Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

%mum 1978. ÁPRILIS 18., KEDD Befejeződött a Norvég KP XVI. kongresszusa A Norvég Kommunista Párt XVI. kongresszusa va­sárnap Oslóban befejezte mun­káját. A kongresszus résztvevői határozatban biztosították tel­jes támogatásukról az ország­nak a neutronfegyver gyártása ellen küzdő haladó erőit. A tanácskozás résátvevői elfo­gadták az „aktív békepoliti­káért” című kiáltványt, amely megállapítja, hogy az embe­riség legfontosabb feladata az új világháború kirobbantásá­nak megakadályozása. A Spanyol KP IX. kongresszusára Magyar pártküldöttség érkezett Madridba Hétfőn délután megérkezett Madridba Gosztonyi Jánosnak, az MSZMP KB tagjának veze­tésével a Spanyol Kommunista Párt IX. kongresszusán részt­vevő magyar pártküldöttség. A küldöttség tagja: Horn Gyu­la, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A magyar pártküldöttséget a barajasi repülőtéren Manolo Benitez Rufo, az SKP VB tagja, és több más spanyol pártveze­tő fogadta. Ott volt Perczel László, a Magyar Népköztársa­ság madridi nagykövete. Az El Pais című madridi na­pilap vasárnapi szabad fórum rovatában Dolores Ibarruri- nak, az SKP elnökének cik­két közölte „IX. kongresszu­sunk küszöbén” címmel. Egyebek közt a következő­ket írja: „Pártunk a mindössze 12 hónapja fennálló legalitás alatt is a spanyol politikai élet befolyásos, nagy tekinté­lyű pártjává vált — írja az SKP elnöke. Majd így folytatja: a köz­ponti bizottság a kongresszus­ra készülve közzétette a poli­tikai téziseket és a szervezeti szabályzat tervezetét, amelyek­ről széles körű demokratikus vita folyt a párt szervezetei­ben. Azzal a javaslattal kapcso­latban, hogy a pártot marxista, forradalmi demokratikus párt­nak nevezzék, Dolores Ibárru­ri cikke hangoztatja: a spa­nyol kommunisták megőrzik Lenin és harcostársai öröksé­gét, egyúttal politikájukat a XX. század végének konkrét realitásaihoz kívánják alkal­mazni. „A mi kommunista pártunk marxista forradalmi demok­ratikus párt, szolidáris min­den néppel, mozgalommal és párttal, amely a nemzeti fel- szabadulásért és a szocializ­musért harcol. Olyan tömeg- párt, amely alkalmas arra, hogy átalakítsa a tőkés tár­sadalmat és előre haladjon egy politikai és gazdasági de­mokrácia irányába, hogy meg­nyíljék az út a szocializmus­hoz” —: fejezi be cikkét Dolo­res Ibárruri. Az OKP a Moro-ítéletről sürgetett Moro elrablóival és általában a terroristákkal szemben, sikraszáilt politikai elszigetelésükért Nem vona­kodott „vörösbe bújtatott fa­sisztáknak” nevezni a „vörös brigádokat”. Felszólította a dolgozókat, nyissák ki jobban a szemüket és próbáljanak se­gíteni a hatóságoknak Moro kiszabadításában. A Moro-ügy az Olasz Kom­munista Párt Központi^Bizott­sága hétfői ülésének . egyetlen napirendi pontja. Az ülést azután hívták össze, hogy a „Vörös Brigádok” szombati 6. számú „közleményében” bejelentették: halálra ítélték a kereszténydemokrata politi­kust. Leone köztársasági el­nök Moro feleségéhez vasár­nap intézett üzenetében ki­fejti azt a reményét, hogy a terroristák meghagyják Moro életét, hiszen meggyilkolása semmiféle hasznot nem hoz­hat nekik. Ugyanez a remény csendül ki a keresztényde­mokrata párti II Popolo hét­fői különkiadásából: reméljük, hogy az emberi élet iránti tisztelet végül is felül fog ke­rekedni az állam és a társa­dalom ellenségeiben — írja a lap. Hétfőn délelőtt kétnapos tanácskozásra ült össze az Olasz KP Központi Bizottsá­ga. Az ülésen részt vett Ber- linguer főtitkár és Longo el­nök is. Paolo Bufalini, a párt titkárságának és vezetőségé­nek tagja 42 oldalas beszá­moló jelentésben elemezte a belpolitikai helyzetet, szoros összefüggésben a terrorizmus­sal és Aldo Moro elrablásával. Moro elrablását Olyan víz­választónak nevezte, ami után már nem lehet visszatérni a „régi módon értelmezett nor­mális állapothoz”. Minden ed­diginél világosabbá vált, mek­kora szükség van a valódi tár­sadalmi fordulatra a demokrá­cia megvédése, a gazdasági bajok orvoslása a közrend ja­vítása végett. A • kommunis­ták a „fordulathoz” vezető el­ső lépésnek tartják, hogv he­lyet kapnak a kormányt támo­gató parlamenti többségben. A pártra „újfajta felelősség” hárul annak kapcsán, hogy többé nincs ellenzékben, de még nem került be a kor­mányba. Ehhez az új helyzet­hez kell igazítania vonalát — mondotta a szónok. Bufalini abban jelölte meg az OKP fó feladatát, hogy rákénysze­rítse a kormányt és a keresz­ténydemokrata hatalmi körö­ket a közösen elfogadott prog­ram végrehajtására; a munka- nélküliség csökkentését ' célzó beruházások megvalósítására, a délvidék fejlesztésére, a tervszerű gazdálkodás elkez­désére. Az előadó határozottságot vai állhatatos harcot sürget nek a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, a világ vala mennyi kontinensére való ki­terjesztéséért, azért, hogy az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatok törvé­nyévé váljék, a nukleáris fegyverek örök időkre szóló betiltásáért, a fegyverkezési hajsza betiltásáért, az általá­nos és teljes leszerelésért. A jelszavak felszólítják a világ népeit, emeljék fel tiltakozó hangjukat a neutronfegyver gyártása, az új típusú tömeg- pusztító fegyverek kifejlesz­tése és előállítása ellen. Az SZKP Központi Bizott­sága május 1-i jelszavaiban végezetül köszönti a Szovjet­unió lenini külpolitikáját, az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott békeprogramot. Edward Sietek a szovjet fővárosba érkezett Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Giereket a repülőtéren Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KE főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke é.- Konsztantyin Ruszakov, i Központi Bizottság titkára fo gadta. Kurt Waldheim Bejrutban „Rendkívül fontos,’ hogy gyorsan hajtsák végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának Dél-Libanonra vonatkozó ha­tározatát. Azt akarjuk, hogy Izrael vonuljon ki Dél-Liba- nonból, s súlyt helyezünk ar­ra, hogy minden szükséges tá­mogatást megadjunk a liba- porti ellenőrzés hely ream masá­hoz az ország déli részében” —• hangsúlyozta Kurt Waldheim. Honecker és Mies megbeszélései Berlinben hétfőn megbeszé­lésre került sor Erich Hone­cker, az NSZEP KB főtitkára és Herbert Mies, a Német Kom­munista Párt (DKP) elnöke között, aki a párt más vezetői­vel együtt baráti látogatáson tartózkodik a Német Demokra­tikus Köztársaságban. A test­vén légkörű találkozón, a két párt vezetői a teljes nézetazo­nosság jegyében nemzetközi kérdésekről, az NSZEP és a DKP tevékenységéről és a két párt kapcsolatainak továbbfej­lesztéséről tanácskoztak. Nemzetközi kérdések kap­csán Erich Honecker és Her­bert Mies egyaránt síkraszállt az enyhülési politika tovább­vitele, a fegyverkezési verseny megszüntetése és a leszerelést szolgáló hatékony lépések mel­lett, hangsúlyozva a kommu­nisták mind nagyobb felelős­ségét, a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért ví­vott harcban. A két kommunista vezető megkülönböztetett figyelmet fordított az NDK és az NSZK közötti kapcsolatokra. Herbert Míes üdvözölte az NDK kon­struktív és sokoldalú hozzájá­rulását a két német állam kö­zötti kapcsolatok további nor­malizálásához, s határozottan elítélte az NDK-val szembeni enyhülésellenes izgató kam­pányt és provokációkat, ame­lyek komoly mértékben terhe­lik az NSZK és az NDK viszo­nyát, mindenekelőtt pedig sér­tik a Német Szövetségi Köz­társaság lakosságának érde­keit. A világszervezet főtitkára — aki hétfőn reggel érkezett a libanoni fővárosba — újság írók előtt latba vetette min den tekintélyét a libanoni kö vetélés támogatására, hogy a izraeli megszállók haladéktala nul távozzanak Dél-Libanon ból, az ország territóriumánál egytizedéről. „Az izraeli visz- szavonulás elkezdődött ugyan — mondotta —, ám ez csak kezdet, amely nem felel meg a libanoni szuverenitás teljes helyreállításával kapcsolatos kívánságainknak”. Az egyik újságírónak arra a kérdésére, hogy ellátogat-e Damaszkuszba is, Waldheim azt válaszolta, hogy „csak a közvetlenül érintett országok­kal” — vagyis Libanonnal és Izraellel kívánja megvitatni a helyzetet. Waldheim a bejrúti repülő­térről a libanoni elnöki palo­tába hajtatott, ahol azonnal megkezdte tárgyalásait Eliász Szárkisz államfővel, Szelim al- Hossz miniszterelnökkel, va­lamint Fuad But rósz külügy- és hadügyminiszterrel. Genscher a közelgő Brezsnye v-Iátogatásról „Lecmyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkárának) . a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének látogatásaaz NSZK-ban nemcsak a két or­szág kapcsolatai, hanem az enyhülési politika szempont­jából is fontos politikai ese­mény lesz” — jelentette ki Hans-Dietrich Genscher nyit- gatnémet külügyminiszter rá­diónyilatkozatában. Hozzátet­te: Kormánya hosszútávúnak tekinti az enyhülési politikát. „Arra akarjuk felhasználni ezt a látogatást, hogy lehető­ségeinkből kiindulva megte­remtsük a szovjet—nyugatné­met kapcsolatokban az enyhü­lési politika folytatásának előfeltételeit, mivel ennek a politikának nincs reális és el­fogadható alternatívája” — hangsúlyozta nyilatkozatában Genscher. Tartós problémák: a munkanélküliség, infláció, lanyhulás Körkép a tőkés világgazdaságról i i 4 A nyugati fővárosokban, nemzetközi szervezetekben ezekben a napokban foko­zott figyelemmel fordulnak a közgazdaság kérdései felé. Érthető az érdeklődés, hi­szen a tőkés világgazdaság eredményei nyugtalanságra adnak okot. Széles tömegeket érint az immár krónikussá vált nyugati gazdasági beteg­ség: az infláció, a munkanél­küliség. Tizenötmillió ember van munka nélkül a fejlett tőkésországokban, tehál a családtagokat is hozzájuk számítva, mintegy 40 millió embert — egy közepes nagy­Súlyp Ami a tavalyi évet illeti, Nyugat-Európa szempontjá­ból közös vonásnak tekint­hető, hogy bizonyos mérték­ben lassúbbodott a gazdasági fejlődés. A nyugat-európai or­szágok gazdasága 1977-ben — a megelőző év 4,5 százaléká­val szemben — csupán 2 százalékkal fejlődött. A pol­gári közgazdasági kutatóin­tézetek idei előrejelzései sze­rint 1978-ra 2,5—3,5 százalék körüli növekedés várható. Ez. bizony jóval alatta ma­rad a vezető tőkésországok gazdasági irányítói által terv­be vett értékeknek, s ami különösen nyugtalanítja a közgazdászokat. aggasztóan lanyha a beruházási tevé­kenység. Itt jegyezzük meg, hogy a beruházások élénk­sége. avagy vontatott üteme döntően meghatározza a kö­zeljövő gazdasási körképét. Ami a tanácskozás két fő súlyponti témáját, az inflá­ságú ország teljes lakosságát — sújt ez a probléma. Genf- ben az ENSZ Európai Gazda­sági Bizottságának közgyű­lésén, a szakbizottságokban folyó munka is a fent emlí­tett problémakörökkel fog­lalkozik. A hétfőn megnyílt szakbizottsági üléseken meg­különböztetett figyelemmel követték az európai gazdasá­gi helyzetet elemző bizott­ság jelentését. A vitát a szer­vezet alapszabályának meg­felelően, az EGB titkársága ál­tal elkészített felmérés alap­ján folytatják le. intők ciót és a munkanélküliséget illeti, a genfi tanácskozás részvevői egyik bajra sem találtak megnyugtató orvos­ságot. Hosszabb távon sem kínálkozik megoldás például a munkanélküliek hatalmas táborának leapasztására. Az ENSZ Európai Gazdasági Gyengülő \ Nemcsak az EGB genfi ta­nácskozásán került szóba az infláció mind súlyosabbá vá­ló kolomca, ugyanaznap, hét­főn erről tárgyaltak Luxem­burgban a kilenc közös piaci tagország pénzügyminiszte­rei. Tanácskozásukat kevés siker koronázta, megállapí­tásaik zöme a negatív kate­góriába jutott. Például egy­öntetű vélemény alakult ki arról, hogy az öt közös pia­ci tagállam valutái által mű­ködtetett. s már épp hogy csak vonagló „valutakígyó” Bizottságának fő tanácsadói 15 éves távlati tervet dol­goztak ki a munkanélküliség­ről. A tervezet semmi jóval sem kecsegtet, sőt, azt jelzi, hogy a nyolcvanas évek kö­zepére tovább mélyül a mun­kanélküliség, ugyanis az emelkedő demográfiai gör­bével szemben a vezető nyu­gat-európai tőkésországok nem lesznek képesek elegen­dő új munkalehetőséget kí­nálni. Hogy a munkanélküliség kérdése mennyire aggasztja a legérdekeltebbeket, a mun­kásokat, azt az 1978. április 5-én szervezetit — 18 nyugat- európai országra kiterjedő — általános sztrájk is jelezte. Ez a munkabeszüntetési ak­ció volt az eddigi legna­gyobb ilyen jellegű meg­mozdulás, s részvevői ily módon tiltakoztak a munka­helyek egyre csökkenő szá­ma, s az e kérdésben tanú­sított hivatalos közömbösség miatt. alutakígyo mind inkább végelgyengü­lésben szenved, s egyáltalán nem segít a közös gazdasági célok megvalósításában. A lu­xemburgi tanácskozás rész­vevői csupán általános meg­állapításokat tettek, nem hoz­tak semmiféle konkrét ha­tározatot. Megbízták a nem­zeti bankok kormányzóit, hogy folytassák a munkát a két hete Koppenhágában tar­tott csúcstalálkozó szellemé­ben. próbá'ianak életet le­helni az alig-alig vonagló va­lutakígyóba. Jellegzetes példáját adja a nyugat-európai gazdasági problémahalmaznak a hollan­diai helyzet. A gazdasági előrejelzésekkel foglalkozó hágai kormányhivatal megle­hetősen sötét képet festett az ország idei teljesítményéről. Rámutatott: a koppenhágai csúcsértekezlet megállapítása, miszerint a kilenc tagállam egyike sem képes saját erejé­ből kimászni a válságból, fo­kozottan érvényes Hollandiá­ra. Ez a kis ország ugyanis igen nagymértékben függ a külkereskedelemtől, nemzeti jövedelmének minden meg­termelt tíz güldene közül leg­Washingtoi Vajon segít-e a gazdasági bajokkal küszködő Nyugat- Európán, a Közös Piacon, ha új tagok csatlakoznak hozzá? Aligha, hiszen az új tagok afféle „szegény rokonok”. A Közös Piac brüsszeli központ­jának jelentése szerint ezek­nek a szegény rokonoknak a felvétele a nyugat-európai gazdasági közösségbe legalább egymilliárd dollárral terheli majd évente az EGK költség- vetését. Magyarán: a Közös Piac súlyos dollármilliókkal fizeti majd meg annak a po­litikai „eredménynek” az árát, amelyet Görögország, Portu­gália és Spanyolország csatla­kozása jelent. Ennek a három államnak belépése rendkívüli mértékben felduzzasztja majd a munkanélküliséget, fokozza a gondokat a mezőgazdaság­ban és problémákat ad majd a gazdasági és a pénzügyi szabályzási rendszerben ts. A nyugat-európai gazdasági fórumokon sokan fölvetették azt a kérdést, vajon az Egye­sült Államok, mint a tőkés világgazdasági rendszer kulcs- tényezője, mint a világkeres­kedelem tulajdonkénneni alapját adó dollár „gazdája”, mikor lesz hajlandó súlyos alább hat a külkereskedelem csatornáin át realizálódik. Nagyon sok függ a holland export teljesítményétől, ame­lyet viszont hátrányosan befo­lyásol a dollár hosszabb ideje tartó alacsony árfolyama. A kormány 3,75 százalékos növe­kedést tervezett be az idei évre. Az említett hivatal sze­rint legfeljebb a 3 százalékos bővülési ütem tartható. Je­lenleg 20o ezren vannak mun­ka nélkül az országban, s ez a szám nemhogy a kormány által előírt 150 ezerre csök­kenne, hanem az év végére meghaladhatja a 220 ezret. i vonakodik gazdasági felelősségéhez mér­ten cselekedni a többiek ér­dekében. A válasz: az Egye­sült Államok vezetése — s ezt a legújabb események is bizonyítják — csak saját ér­dekeit tartja szem előtt. Car­ter és az amerikai politikusok egyre-másra szórják felhívá­saikat: Bonn és Tokió élénkít­se meg gazdaságát, segítsé' újra mozgásba a tőkés vi­lággazdaság megdermedő­ben levő gépezetét. Ugyanak­kor az Egyesült Államok el­engedi a füle mellett azoka a jogos követeléseket, hog’ tegyen lépéseket a dollár ár­folyamának megszilárdítására az Egyesült Államok és a vi­lágkereskedelem rendszere viszonyának harmonizálása ra. Mint a Pravda New York-i tudósítója megállapít­ja, az Egyesült Államok la­kosságának mindössze egy- harmada elégedett a hivata­los gazdaságpolitikával. A mélyülő gazdasági bizonyta­lanság egyre inkább politikai problémává alakul, s ez — minthogy Washington tovább­ra is a legfontosabb elem — kihat az egész tőkés világgaz­daság, így Nyugat-Éir 'pa to­vábbi sorsára is. D. P. Közzétették az SZKP május 1-i jelszavait ' A vasárnapi szovjet lapok nyilvánosságra hozták az SEKP Központi Bizottságának május 1-i jelszavait. A köz­ponti bizottság üdvözli május 1-ét, a dolgozók nemzetközi összefogásának napját az im­perializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért vívott harcban. Test­véri üdvözletét tolmácsolja a szocialista országok népeinek és hangsúlyozza: „Éljen és virágozzék a szocialista világ- rendszer, mint az antiimpe- rialista harc fő ereje, a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás támasza! Éljen a szo­cialista közösség kommunista és munkáspártjainak, népei­nek egysége és összeforrott- sága!” Az SZKP Központi Bizott­sága testvéri üdvözletét küldi a világ kommunista és mun­káspártjainak, és állást foglal amellett, hogy a marxizmus— leninizmus, a proletár inter­nacionalizmus alapján erősöd­jék a világ kommunistáinak egysége és összeforrottsága. Az,SZKP május 1-i jelsza­vai köszöntik a kapitalista or­szágok munkásosztályát, az imperializmus, a fajüldözés, s a gyarmatosítás ellen küzdő afrikai, az imperialista mono­póliumok, a reakció és a fa­sizmus ellen harcoló latin­amerikai népeket, s felszólít­ják Ázsia népét, erősítsék harcukat a béke megszilárdí­tásáért, az együttműködésért, a jószomszédi kapcsolatokért, az ázsiai biztonság szavatolá­sáért. Az SZKP Központi Bizott­sága felszólítja a világ né­peit, fokozzák erőfeszítéseiket az izraeli agresszió következ­ményeinek teljes felszámolá­sáért, az igazságos közel-ke­leti béke megteremtéséért, emeljék fel szavukat az arab országok belügyeibe való im­perialista beavatkozás ellen. Az .SZKP Központi .Bizott­ságának május 1-i jelszavai sürgeti)«' az európai' országi»-' kát és népeket, hogy küzdje­nek a helsinki záróokmány­ban foglaltak maradéktalan valóra váltásáért, Európának a béke, a biztonság, az együtt­működés és a társadalmi ha­ladás kontinensévé tételéért. A központi bizottság jelsza-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom