Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

1978. ÁPRILIS 18., KEDD Kiváló propagandisták kitüntetése Óvári Miklós mondott ünnepi beszédet — Győri Imre adta át az elismeréseket, soraikban hat Pest megyeinek Lenin születésének 108. év­fordulója alkalmából hétfőn az MSZMP Központi Bizott­ságának székházában kitün­tetéseket adtak át a lenini eszmék terjesztésében ki­emelkedő eredményt elért pártpropagandistáknak. Az ünnepségen részt vettek a budapesti és a megyei párt- bizottságok ideológiai titkárai, a központi pártintézmények vezetői. Óvári Miklós, a Politi­kai Bizottság tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára ünnepi be­szédében . hangsúlyozta: A marxista—leninista világnézet térhódítása, a tudományos szocializmus eszméinek elter­jedése összefügg azzal, hogy pártunk alkalmazni tudta a marxizmus—leninizmus álta­lános érvényű törvényeit a konkrét magyarországi viszo­nyokra, s népünk a minden­napi munka gyakorlati ta­pasztalatai alapján győződhe­tett meg ezeknek az eszmék­nek igazságáról. Nyilvánva­lóan nagy szerepe volt ebben annak a több évtizedes sok­oldalú propagandamunkának is, amelyet a szervezett párt­oktatásban, az állami és tö­megszervezeti oktatásban, a sajtóban, a rádióban, a tele­vízióban, a könyvkiadásban, á közművelődési intézmények­Ov&ri Miklós ünnepi beszédét mondja ben egyre javuló színvonalon végeztek. Méltán illeti elisme­rés és köszönet mindazokat, akik eredményes munkájuk­kal részt vállaltak e nagy és felelősségteljes feladat meg­oldásából. A politikai feladatokról szólva Övári Miklós hangoz­tatta: ahhoz, hogy a párt ha­tékonyan betölthesse vezető szerepét a szocializmus építé­sében, szükséges, hogy a párt tagjainak ideológiai képzett­sége lépést tartson a felada­tok szabta követelményekkel Ifjúsági törvény: kedvező tapasztalatok Ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága Az ifjúsági törvény végre­hajtásának sajátos ellenőr­zését, s egyszersmind a szo­cialista demokrácia egyik köz­vetlen megvalósítási formá­ját jelentik a kétévenként megrendezett ifjúsági parla­mentek; a legutóbbi fóru­mokon 1,3 millió fiatal vett részt elsősorban a munka­hely, az iskola közérdekű kér­déseit megvitatva — állapí­totta meg hétfői ülésén az országgyűlés kulturális bi­zottsága, beszámoltatva az if­júsági törvény végrehajtásá­nak hétéves tapasztalatairól az Állami Ifjúsági Bizottsá­got. A törvény születésének és alkalmazásának jelentőségét bizonyítja, hogy hazánk la­kosságának mintegy fele 30 éven aluli, vagy éppencsak betöltötte, s az iskolákban, egyetemeken másfél millió diák tanul a nappali tagoza­tokon. Salamon Hugónénak, a bizottság titkárának elnök­letével megrendezett tanács­kozáson részt vett Raffai Sa­rolta, az országgyűlés alel- nöke. Hanga Mária oktatási és Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes. Az eredményeket — hang­súlyozta beszámolójában Ná­dor György, az Állami Ifjú­sági Bizottság titkára —, a társadalom általános fejlő­désének, a minisztériumok, a KISZ, a tanácsok és az üze­mek együttes munkálkodá­sának köszönhetjük. A kor­mány például hat év alatt 22 ifjúságpolitikai beszámolót és javaslatot tárgyalt meg, töb­bek között az ifjúsági turiz­musról. a fiatalok közmű­velődéséről. a pályaválasztá­si tanácsadásról, a fiatalok családalapításának segítségé­ről és az ifjúsági testnevelés, turizmus és tömegsport tá­mogatásáról. Az előadó hangsúlyozta, hogy az iskolai oktatásban a jövő­ben nagyobb szerepet kell kapnia a munkára nevelés­iek. Ennek megfelelően, az idei tanévtől, az általános is­kolák 7—8. osztályos diák­jai és a gimnáziumok tanulói évente kötelezően 12 napot dolgoznak a termelésben, s továbbra is támogatják az önkéntes szünidei munkát és az Ifjúsági építőtábori moz­galmat. Kedvezőek a tapasztalatok az ifjúság művelődésében, va­lamint a turizmusban, a test­edzésben is: jelenleg az or­szágban 3500 ifjúsági klub­ban szórakozhatnak, műve­lődhetnek a fiatalok. A csa­ládalapítás, tehát a fiatalok legégetőbb gondja kapcsán hangzott el: az ifjúsági tör­vény végrehajtása eredmé­nyeként a korábbi 20 száza­lék helyett ma már a laká­sok felét fiatal házasok kap­ják. A hozzászólásokban a kép­viselők is a kedvező tapasz­talatokra — eredményekre helyezték a hangsúlyt. Géczi János kiemelte, hogy érezhe­tően és bizonyíthatóan sokat javult az Oktatási-, a Kulturá­lis Minisztérium, az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ együttműködése. A képviselő javasolta, hogy a központi if­júsági alapból támogassák azokat a kisebb községeket is, ahol a tanács csak nagyon korlátozott saját fejlesztési alappal rendelkezik. Jelenleg ugyanis azok a települések részesülnek a milliókból, ame­lyek maguk is hozzájárulnak az építkezés költségeihez. Mándics Mihály javasolta, hogy a vidéki pályakezdés­nél a lakásépítéshez óvónők is ugyanannyi kölcsönt kap­hassanak, mint a pedagógu­sok. Káli Ferenc, a szülők felelősségét hangsúlyozta. Guba Sándor elégedetten szólt az ifjúságnak jutó nö­vekvő támogatásról, megje­gyezte: az utóbbi időben jó­val gyakrabban hangoztatjuk a fiatalok jogait, mint köte­lességeit, s az egészséges egyensúlyt jó lenne helyre­állítani. Bánáti Gézáné (Pest megye. 21.. budaörsi válasz­tókörzet), az ifjúsági tör­vény megvalósításának a bu­dai járásban számba vehe­tő eredményeiről beszélve elmondta: jó néhány közsé­gükben a lakásoknak több mint a felét, Solymáron pél­dául a 80 százalékot kapják az ifjú házasok. A kulturális bizottság ülé­se Nádor György válaszával és Salamon Hugóná össze­foglalójával fejeződött be. és az elméleti munkával, a jobb- és az álbaloldali néze­tek elleni harccal folyamato­san megújítsuk a párt eszmei egységét. Mivel a szocializmus felépítésében nemcsak a kom­munisták, hanem az egész nép érdekelt, szükséges egy olyan hosszú távra szóló széles po­litikai szövetség megőrzése és fejlesztése, amelynek célja a fejlett szocialista társadalom megteremtése. Ez a szövetség a legfontosabb politikai kér­désekben, országépítő cél­jainkban egyetértő, bár kü­lönböző gondolkodású, világ­nézetű embereket egyesít. A nemzetközi ideológiai küzdelemmel kapcsolatban el­mondotta: a nemzetközi vita és harc bonyolult körülmé­nyek között folyik, az esemé­nyek menetére mindinkább a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti független­ség és a béke erői gyakorol­ják a legnagyobb hatást. Ezért az enyhülési folyamat — leküzdve az akadályokat — előre halad. Ugyanakkor a reakciós erők megpróbálják akadályozni az enyhülési po­litika folytatását, s ideológiai téren is fokozzák aknamunká­jukat. Mind a szocializmusért, mind a békéért folytatott küzdelmünk szempontjából tehát növekvő jelentősége van a nemzetközi téren folyó ideo­lógiai harcnak, s annak is, hogy a szocialista országok, a testvérpártok ideológiai téren is fokozzák együttműködésü­ket. A kifünteteitek A beszédet követően Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára átadta az állami kitüntetéseket és a Központi Bizottság emlékpla­kettjeit. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben része­sült Bajnai László, az újszászi szociális otthon igazgatója, Hegedűs Gyuláné. a Kaposvá­ri Húskombinát főosztályveze­tője, Kácsor Jánosné, az egri Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola docense, Mihályi Jó­zsef nyugdíjas áruházi sze­mélyzeti vezető, Poós Rudolf, a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalat osztályvezetője és Tor­da Endréné, a Külügyminisz­térium osztályvezetője. Tizenhatan a Munka Ér­demrend ezüst, ketten pedig bronz fokozatát kapták. A Központi Bizottság 121 propa­gandistát Lenin Emlékplaket­tel jutalmazott, soraikban öt Pest megyei propagandista: Georgi László műszerész, a Nagykátai járási Építőipari Szövetkezet; Harsányi Ferenc munkaügyi előadó, a nagykő­rösi Trakis Szövetkezet; Nyuli István fejlesztő technikus, a Váci Kötöttárugyár; Ott Fe­renc üzemvezető, a Csepel Autógyár és Szabadkay László osztályvezető, a 3-as számú Ráckevei Építőipari Szövetke­zeti Közös Vállalat propagan­distája. Az ünnepséget követően az MSZMP Központi Bizottsága fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Az első évfordulón Városi léptékkel Megalapozott számvetéssel tervezi jövőjét Dunakeszi Hosszú a dunakeszi főutca, az autó azonban mégis gyor­san végigszalad rajta, hogy hajtson tovább Vácra, a Börzsöny­be, vagy visszafelé jövet jó negyedóra alatt a fővárosba érjen. A felületes szemlélő így bizony aligha tudná megmondani, hogy az újszülött város vajon miben is különbözik — s kü­lönbözik-e egyáltalán — a korábbitól, amikor még nagyköz­ségként teltek a napjai. E hetekben múlt ugyanis egy eszten­deje, hogy Dunakeszi várossá lépett elő, s nem érdektelen a kérdés: mit hozott, mit mutatott föl ez az egy esztendős vá­rosi lét?... Határozott arculat rajzolódik Joggal foglalkoztatja a kér­dés magukat a dunakeszi eket is. Sőt, talán őket a legin­kább. Amikor ugyanis ta­valy, hazánk föiszabadulá- sának évfordulóján, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa várossá nyilvánította telepü­lésüket, nem pusztán bizal­mat szavazott. Az adottságok mellett mindarra az ered­ményre, köizségfejlesztő és gazdasági munkára, társa­dalmi tevékenységre, s a mindezeket irányító tudatos pártmunkára tekintett, ame­lyet már addig Is fölmutat­tak. Ez volt a kiindulópont, vagyis a korábbi munka el­ismerése, de együtt járt ez­zel azonnyamban az új fel­adatok ellátásának igénye. Mégpedig olyanoké, amelyek nagyobbak, nehezebbek, mi­nőségileg más tennivalókat kívánnak meg, mint a nagy­községiek voltak. Ezt vették most egy esztendő után szám­ba a dumakesziek. Pontosab­ban a dunakeszi városi párt- bizottság, amely ülésén le­tekintette át ezt a tizenkét hónapot, annak az időszak­nak a politikai tükrében, amely az MSZMP XI. kong­resszusa óta eltelt. Az újszülött gyermek első lépései mindig bizonytala­nok, ám az újszülött városé nem feltétlenül. Éppen azért, mert kellő erőt, tapasztala­tot hozott magával — ha más szintről is — a testületi élet, aygJoUtikqü „éjs gazdasági kö­vetelményeik végrehajtásá­ból. Ezért is adhatott szá­mat szép előrehaladásról a város legmagasabb párttes­tületének színe előtt Rónai Árpád, a városi pártbizottság első titkára. A végrehajtó bi­zottság nevében beterjesz­tett beszámolója mind a gaz­daságpolitikában és ezen be­lül a városfejlesztésben, mind a közművelődésben, mind- pedig az egész tevékenységet meghatározó pártirányítás­ban, a belső pártéletben ha­tározott arculatot rajzolha­tott meg. Egy sikeresen fej­lődő, de sok-sok gonddal is birkózó város arculatát. Ám mindenképpen városi lépték­kel mérve. Lakásokért, iskolákért Ami a lakosság számára a legkézzelfoghatóbban érzé­kelhető, az mégiscsak a köz­vetlen környezet. Lesz-e és mennyi új lakás, hol építe­nek utat, járdát, vízvezeté­ket. viheti-e bölcsődébe, ad­hatja-e napközibe a gyerme­ket, s kell-e tolongani a bolt­ban? A városiasodástól so­kan — és tulajdonképpen jog­gal — jobb életkörülménye­ket is várnak. Kétségtelen, hogy már a városi rang ki­mondásával együttjárt a fej­lesztésre előirányzott koráb­bi 309 millió i!59 ezer forint megemelése 427 millió 523 ezer forintra, de csodákat mégsem szabad várni. A gon­dok így is csak közös erővel, s nagyon tervszerű gazdál­kodással küzdhetők le. A vá­rosi pártbizottság — mint ez­úttal is hangsúlyt kapott — állandó figyelmet fordít a la­kótelepi építkezésre, s ha kell, operatíven intézkedik, így is azonban a tervbe vett 252 lakás fölépítésé mindén esetben több hónapos csú­szással jár. s az OTP-örokla- kásokból álló úgynevezett 3. sz. épület még a mai napig sem beköltözhető. A módo­sított városfejlesztési összeg egyébként a tavaly átadott 168 tanácsi bérlakás kiviteli költségeit is magában foglal­ja. mivel arra az évre csak OTP-lakásokat terveztek. A megemelt összegből még így is futnia kell a 3. sz. iskolá­nak és az 1. sz. iskola Fprfa- típusú napközijének bővíté­sére, valamint az új közte­mető kialakítására. A legnagyobb fejtörést egyébként is az iskolák, a napközik teremhiánya jelen­ti. Éppen ezért ezt a város- vezetés kiemelten kezeli. In­tézkedéseik is erre mutat­nak. így például a zeneiskola befejezéséhez a PÁÉV-től fel­vonulási épületet vásárol­nak, az idén átadják a 3. sz. iskola új tantermeit, s a la­kótelepi 12 tantermes isko­lát. Elkészült az 1. sz. iskola négy foglalkoztató helyiséges Forfa-napközije. Mindezeken túlmenően viszont az óvodai helyzet javításán csak az üze­mek összefogásával tudnak segíteni. Ez azonban nem hiú remény, hanem most is — mint a megelőző években — kézzelfoghaitó valóságnak tekinthető, mert már többen jelentkeztek fölajánlásokkal, így aztán őszre négy új cso­porttal bővülhet az óvodák befogadóképessége. Társadalmi erővel Az üzemekre és Dunakeszi egész lakosságára különben is támaszkodni kíván a ve­zetés, ismerve még a nagy­községi időkből a tettrekész- séget, aminek csak újabb lendületet adhat az új hely­zet. Van is mire hivatkozni: a tavalyi társadalmi munka 4 milliós tervezett értéke he­lyett hatmillió lett a végered­mény. Az idei évre máreny- nyií tervezett be -a tanács, de sokan hangoztatják — és bi­zonyára megalapozottan —, hogy több is telik a dunake- sziektől. Azt az összefogást kellene szélesíteni, ami oly’ szépen gyümölcsözött pél­dául az út- és a járdaépítés­ben, vagy járult hozzá a víz­ellátás javításához, amelyre egyébként 1978-ra ötmillió fo­rintot biztosított a Pest me­gyei Tanács. Kell azért is az összefogás, hogy egyéb terü­leteken is minél zavartala­nabb legyen az élet, így pél­dául ne csupa kicsi, korsze­rűtlen boltban kelljen össze­zsúfolódni a bevásárlások idején. Már városhoz méltó lesz majd a Szabadság téri 500 négyzetméteres ÁBC- áruház. Feltehetően az idén alkotmányunk ünnepére itt vásárolhatnak be a környék­beliek. A lakótelep áruházá­nak én Rését jövőre kezdik mag. Addig ideiglenes meg­oldásokon gondolkodik a ve­zetés. Az ipari háttér A háttér — vagy mond­hatnánk alapot is —, amely mindehhez bázisul szolgál: a város üzemeinek termelő- munkája. Országosan is je­lentős vállalatok, termelőegy­ségek rajzolják meg Duna­keszi városi képét. A párt- bizottság hatáskörébe nyolc minisztériumi, egy tanácsi vállalat és két ipari szövet­kezet tartozik, mintegy nyolc­ezer dolgozóval. Dicséretük­re szóljon, hogy becsülettel teljesítették a tervet minden esetben, holott errefelé külö­nösen érezteti a létszámra a hatását a főváros közelségé­nek elszívó ereje. Jellemző, hogy a Házgyár 60—70 fős munkaerőhiánnyal teljesítet­te a tervét, ami pedig nem közömbös, a lakásépítési prog­ram megvalósításában. A du­nakeszi hűtőipariak hason­lóképpen a legnagyobb kam­pány idejéh is — jelentős lét­számhiánnyal — megoldották föladataikat, nem hagyták rá­juk romlani az árut. Igaz, hogy 10—12 órákat dolgoz­tak fizikaiak és irodaiak egy­aránt. mert belátták: népgaz­dasági érdekről van szó. (An­nál inkább fájlalják, hogy — a nyereségszabályozók nem kellő rugalmassága miatt is — végül félmilliós elvonás­sal sújtotta őket a központ­juk, mert túllépték a bér­színvonalat. Pedig a megadott bértömegen belül maradtak 160 százalékos tervteljesítés­sel I Ez viszont már külön cikk témája lehetne. akár­csak a házgyáriaké, akiket szintén nyereségelvonással sújtottak hasonló okokból. Mindenesetre figyelmébe ajánljuk mindkét felettes szervnek.) Ezenközben fejlődnek, kor­szerűsödnek az üzemek. Jól élnek a lehetőségekkel a gé­pi beruházásokban, s örven­detes, hogy csak nagyon el­vétve találkozni drágán be­szerzett kihasználatlan, el­fekvő géppel. A Talajjavító Vállalat különösen szép pél­dát mutatott föl: 24 százalé­kos létszámcsökkenésük el­lenére mindössze 2 százalék­kal lett kevesebb a termelé­si értékük, mert kellően ki­használták a gépi beruházást. Kár viszont, hogy olyan nagy üzemben, mint a járműjaví­tó, számos nagy értékű gép nincs folyamatos termelés­ben. Igaz, hogy kényszerhely­zetről van szó, mert nem termelőgépek állnak, hanem célgépek, amelyek csak adott munka ellátásához használ­hatók. S hogy ilyen van-e, vagy nincs, annak az üze­men kívüli okai is lehetnek. Ugyancsak nehezményezik Dunakeszin azt is, hogy egyik hírességük, a Mechanilcai La­bor építőipari beruházása olyannyira elhúzódik (egyéb­ként a járműjavítóé is), így aztán a gépi beruházással sem tudnak boldogulni, öt­millió forint értékű gépük áll emiatt. Új követelmények A pártirányításnak sokféle területen és sokféle módon kell tehát rugalmasan intéz­kednie, helytállnia, a két- "ségtéfehül - mégriövekedett ^föl­adatok ellátásában. Mint az említett ülésen is megmutat­kozott: újból és újból gon­dolnák erre. Oly módon is, hogy a lakosságban és a köz- igazgatási apparátusban egy­aránt még inkább tudatosig tani igyekeznek: milyen kö­vetelményekkel jár a váro­siasodás céltudatos folytatása. Helyesen látják, hogy to­vábbi erőfeszítésekre van szükség a tudat befolyásolá­sára. Főként azért, hogy cse­lekvőképességre, megfelelő vi- takészségre legyenek kéne­sek különösen a párttagok, s a passzív befogadáson túl maguk is aktív formálói le­gyenek a környezetüknek. Ezért több helyi kezdemé­nyezésre szervezett pártnapoi terveznek, hogy azokon is megismertethessék várospo­litikai céljaikat és mozgó­síthassanak érdekükben. Ilyen szempontból bírál­ják fölül az államigazgatási, a tanácsi munkát, amelynek munkastílusában ugyancsak — a sokat, de nem felesle­gesen hangoztatott — a vá­rosi szintnek kell érvényesül­nie. Ez támaszt esetenként új kívánalmakat a tanácstagok­kal szemben éppúgy, mint az apparátus vagy a szakigazga­tási szervek dolgozóival szem. ben. Lépésről lépésre men­nek ebberi is előre. Adott úton Mint ahogyan végül is az egész város — természetesen —. így halad a maga útján. Az egy esztendő semmikép­pen sem nagy idő. Annyihoz azonban elég. hogy megmu­tassa: volt-e, van-e mire ala­pozni az előrehaladást a vá­rosi létben éppúgy, mint a közös boldogulásban. Ami egyébként szorosan össze­függő dolog. Itt. Dunakeszin — mint a pártbizottsági ülé­sen is kitűnt — igenlő a fe­lelet és iól tudják, hogy nem kell külön utat keresniöíc. Akkor boldogulnak, akkpr városiasodnak tovább, ha időarányosan teljesítik azöt- éves terv előirányzatait. Le­het. hogy ez túl prózaian hangzik, de egyrészt ez a va­lóság. másrészt sajátos tar­talommal töltheti meg a la­kosság még lelkesebb társa­dalmi összefogása. L.Z. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom