Pest Megyi Hírlap, 1978. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
Ifin ócsai alkotók Az ócsal Bolyai János Gimnázium képzőművészeti szakköre három éve működik. Ez idő alatt a tanulók különböző technikákkal ismerkedhettek meg tanáruk, Kiss Ernő irányításával. A legjobbak munkái — melyeket mi is bemutatunk — reprezentálják a szakköri tevékenységet. KISS MIKLÓS: SCI-FI MOLNÁR GABRIELLA: TELIHOLD STRUPKA MARGIT: ÖCSAI UTCARÉSZLET Vallomás a költészetről Holnap, április 17-én, délután 3 órakor temetik Budapesten a Farkasréti temetőben dr. Dési Frigyes egyetemi tanárt, a műszaki tudományuk doktorát, akinek élete, tevékenysége sok szállal kötődött Pest megyéhez. Gondolataival — melyet egy gödöllői irodalmi esten mondott el — emlékezünk a neves tudósra. Magamról mindenekelőtt azt mondom el, hogy — mitagadás — régen születtem. 1972- ben voltam 60 esztendős, s azóta csak azért nem számlálom éveimet, mert nem szívesen raktározok el nagy számokat a memóriámban. No meg az idő is nyűg, és különösképpen akkor nyomaszt, ha pontos nyilvántartást vezetünk róla. Több mint négy évtizede dolgozom, s vagy két tucatnyi kötet — néhány ezer oldal — tanúskodik arról, hogy írtam is, de tüstént hozzáteszem: nem akad köztük egyetlenegy verses kötet, de még csak kötetecske sem. Megjelent verseimből nem tellene egy kötetrevaló. Egyetemi tanárként — az elmúlt negyedszázad folyamán — nemzedékeket oktattam matematikára, fizikára, főképpen elméleti meteorológiára. Tanítványaimat a logika, a sal- langmentes gondolkodás tiszteletére neveltem. Ezt hallván, nem lepődhetnek meg azon sem, ha megemlítem, hogy félreértés ne essék —: én nem az irodalom és költészet, hanem a műszaki tudományok doktora vagyok. Ennek az információnak a birtokában most már nyilvánvalóan sejtik, hogy mit tartalmaznak a könyveim? Jól sejtik: verset, ezt már tudják, egyáltalán nem, de annál több determinánst és mátrixot; mértani, lakális és individuális differenciálhányadost; első- és másodfokú integirálegyenletet; Laplace- és nablaoperátort, meg aztán fejezeteket a kibernetikáról és információMi képtelent varázsolt már, De jó, hogy hatvan évem elsuhant határán a felszínes véget ért, korom nincs, a végesben végtelen vár, jövő! — a pillanatnyi életért. De jó, hogy hatvan évem elrohant már, ami eddig mélyén hátrált, élre tört, vajúdó emberséggel szülve a mát, szerelmesnek halálig érlelőn. De jó, hogy hatvan évem elvonult már, varázsa, félsze, sokszor húsba mart, mosolyra nógat mégis a tanulság: mi képtelent varázsolt, megmaradt. ★ A költő Dési Frigyes fenti versével kezdődött a műszaki tudományok doktorának, az egyetemi tanárnak bemutatása Gödöllőn, immár öt esztendővel ezelőtt. Simon István Kossuth-díjas — „fiatal” költőt avatott a Tavaszi Szél éiő rovatának, első, nyilvános szereplésén. A hatvanadik évét már maga mögött hagyó, világszerte ismert tudós, az idős professzor, értő közönség előtt változott át az elhivatott, elkötelezett költészet, em- berért-embemek szóló fiatal poétájává. Vallott-magyarázott önmagáról, a költészetről, a korról. Munkások, fiatalok százai hallgatták őt megyei barangolásaink során. Terveket szőtt az üzemi műsorokról, biztatta Bara- nyi Ferencet, két előadóművészünket: Merényi Juditot és Egressy Istvánt, az örökké tettre kész Ladányi Istvánt és Kovács Gyula főszervezőket, akiknek jutalom volt az éjszakákba húzódó társadalmi munka. Ezt a kis csapatot karolta át Simon István segítő, baráti karja. S nem jelképesen. Velünk járta a megyét, közösen készülődtünk egy országos vállalkozásra. Másként léptük át a megye határát. 1975-ben, július 10-én, Bazsiban kísértük Simon Istvánt, a megismételhetetlen úton. Holnap — április 17-én, délután 3 órakor, a Farkasréti temetőben még utolszor leszünk hárman, s azután, ketten. Búcsúzunk Dési Frigyestől, a köitőtárstól — Baranyi Ferenccel. őrizze a nyomtatott betű mindazt, amit az irodalmi esteken elmondott magáról. Olvassák ott is, ahol már hiába várják a költészet hetében az égi-mechanika, az emberi lélek tudós professzorát, poéta doktorát. ' Borbély Tibor elméletről, az elektronikus számitógépekről és programozásukról, a számítástechnikáról, a műholdakról, és még sok mindenről. Bemutatkozásom után jogos a kérdésük: tulajdonképpen miért jöttem Ismét a szülőfalu adja kenyerét Ritkás facsoportok, lombtalan 1! • getele szegélyezik az Inárcsra vezető beton utat. Homokos, laza e vidék talaja, nehezen művelhető. Szuróczki István, az inárcsi Március 21. Termelőszövetkezet elnöke, 38 éves. Jól ismeri a gondokat Itt született a faluban, a szántást, a vetést az aratást suhancként segítve cseperedett ifjúvá. Mire felnőtt, magába szívta apja — a talpalatnyi földön gazdálkodó ■— szántó-vető szemléletét. Szuróczki Istvánt egy olvadást» tavaszi napon ismertem meg néhány évvel ezelőtt, amikor a dabasi járás hajdani KISZ-íiataljai, az ifjúsági szövetséget egykor létrehozók gyülekeztek egy Hernád melletti erdész- lakban, hogy felelevenítsék emlékeiket, mozgalmi munkájuk egy-egy régvolt eseményét, epizódját. A tsz- elnök egyéniségét is ez a kettősség .■ellenzi: egyfelől a munka, másfelől a mozgalmi élet tölti be hétköznapjait Megbecsült embernek érzi magát, bár már megfordult a fejében, hogy elhagyja ezt a tájat, ám erősebb voit kötődése. A családi, az emberi, a baráti kapcsolatok idefűzték. — Mindig érdekelt a mezőgazda- sági munka, melyet gyerekkoromban szerettem meg — mondja. — Annak, aki éveken át úgy alakította életét ahogyan a föld, a dolog- és termésidő megkövetelte, annak a vérébe ivódik a földművelés gondja, baja. Én is így vagyok vele. Gyerekfejjel jegyeztem el magam a mezőgazdasággal. A kecskeméti kertészeti technikumban tanultam, onnan jelentkeztem az A'lsótekeresi Állami Gazdaságba. Gyümölcstermesztéssel foglalkoztam. Véletlenül esett a választásom e Balaton melléki gazdaságra. Egyik technikumi osztálytársamnak a szülei éltek itt, biztattak: megtalálom a számításomat Az életbe kilépő fiatalnak tetszett a munka, a fák oltása, nyesése. Szállást, jó munkát kapott. Egy évvel később jelentkezett és felvették a Kertészeti Egyetemre. Gyökeresen megváltozott az élete. Tanumányai- nak befejezése után szülőfalujába hívták, az inárcsi termelőszövetkezetnek is szüksége volt a szakemberre. Azonnal rábízták a szőlészet vezetését, öt évvel később pedig — 1964-ben — a fómezőgazdász tennivalóit Olyan feladatokat kapott tehát, amelynek megoldásával az ifjú szakember bizonyíthatta tudását és felkészültségét Egy cv Kubában Munkahelyén közben megválasztották KISZ-titkárnak, majd látva lelkesedését, szervezőkészségét, az ifjúsági szövetség járási, később a megyei végrehajtó bizottságába is bekerült. A tevékeny szakemberre felfigyeltek, s amikor a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1967- ben a Kubai Ifjúsági Szövetség meghívására fiatal szakembereket — állatorvosokat, állattenyésztőket, gépészeket, kertészeket — küldött a távoli kontinens országába, ő is velük tartott. Egy évet töltött Havannában, ahol társaival együtt Kuba talajtani térképének elkészítésén dolgozott. — A termelőszövetkezet tagjai 1970-ben választottak meg elnöküknek — folytatja. — Társaimmal nehéz helyzetben vettük át a gazdaság irányítását. A termelőszövetkezet teljesítménye hullámzó volt. Csupán egy jellemző adatot említenék: az 1600 hektáros, lényegében kis gazdaság, 25 segédüzemet működtetett, melyeknek ellenőrzése szinte lehetetlen volt. Hozzá kellett kezdenünk felszámolásukhoz. — Az elmúlt években azonban sikerült előrelépnünk. Árbevételünk tavaly 95 millió forint volt, s ez a két és félszerese az 1970-esnek. Búzából például 44,8, ősziárpából 38,8, kukoricából pedig 37,5 mázsás hektáronkénti átlagtermést értünk el. Rövid gondolkozás után válaszol, amikor terveiről és elképzeléseiről kérdezem: — Szeretném, ha tovább gyarapodna a közös gazdaság. Elkezdtük például egy baromfitelep építését. Hat 1000 négyzetméteres épületet alakítunk ki a hernádi Március 15. Termelőszövetkezettel megkötött szerződésünk értelmében. A közéleti ember Annak idején is, s ma is csodálom Szuróczki István munkabírását. Izig-vériig közéleti ember. Nem tud közömbösen elmenni az emberek problémái mellett. Nehéz lenne felsorolni is a különféle szervezeteket és vezetőségeket, amelynél: munkájában tevékenyen részt vesz. A mozgalmi munkában a KI3Z-t a pártmunka váltotta fel. A legutóbbi választások óta az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, s egyben az ifjúsági bizottság munkatársa. Az inárcsi termelőszövetkezet jól gazdálkodóik, s ez a falubeliekkel kialakított jó kapcsolatnak az alapja. Tavaly az óvodaépítést segítették a tsz tizenkét szocialista brigádjának tagjai. Immár évek óta hagyományosan kiváló az együttműködés a közös gazdaságbeliek és az inárcsi iskola tanulói és úttörőcsapata között. A tsz dolgozói az év végén könyveket, sportfelszerelést vettek a gyerekeknek, a közelmúltban alakult citera- zenekarnak hangszereket vásároltak. Mindez saját érdekük is, hiszen gyermekeikről van szó. VIRÁG FERENC én — a „száraz” maitematikus — ide, önök közé kitűnő költők és előadóművészek társaságába? A válaszom egyszerű: azért, mert hivatásomat tekintve — bocsánat a pesties kifejezésért — másból élék, tehát elfogulatlan vagyok, amikor a költészet szépségét és hasznát propagálom. Évtizedek óta vallom, és ma — a tudományos és technikai forradalom korszakában — még türelmetlenebbül vallom, hogy égető szükség van a költészet emberré íarmáló, értelmét és érzelmet tisztító szépségére és erejére. E lelkes mondat után — néhány an önök közül — tán Ingres-re gondolnék, a Forrás világhírű festőjére, a francia festészet újklasszicista nagymesterére, aki — legyen vétkein e jó szándékú túlzás — büszkébb volt hegedűjátékára, mint képeire. Ezért köszönhetjük ma neki azt az érzékletes kifejezést, hogy „ez az ő Ingres hegedűje" — mondjuk valakiről, ha a művészi mellékfoglalkozásáról ej. tünk szót. Rá gondolok én is, hisz válaszolnom kell arra a kérdésre, hogy milyen erők sodorják a matematikust, természettudóst és technikust a kibernetikáitól, elektronikus számítógéptől, műholdtól és űrhajótól — szélesebben és képletesen szólva — az ember közelébe, vagy valóságot kifejező képtelenséget füllentve —: Ingres hegedűjéhez? Bizonyára a varázslatos és félelmetes élet ellentmondásainak vonzó és taszító sodra. Vagy tán az alkotó és játszó embernek az a szeszélye, hagy olykor büszkébb a játékára, mint a tudáséra, mert Semmiképpen sem kíván olyan emberré válni, alti sok mindent tud, de semmiben sem bölcs? Serkentheti az is, hogy megértse a bonyolult titkát: az egyszerűt, s az apró dolgok rendjét is becsülve váljék nagyvonalúvá és egyszerűvé, a bonyolultságok tudatában is. De tán Ingres hegedűjére azért vain mégis leginkább szükség, hogy tudós és művész sokféle módon ellenőrizze látása egységét, a maga igazát, az ember igazát, hogy űzze a létből a szorongást, s hogy vallja: az emberi szellemnek yap olyan szintje, melyen az élet és halál ellentmondása is feloldható. Cocteau, az Orpheusz-mltosz ősit maivá varázsló -költője, festője és filmalkotója úgy játszott Ingres hegedűjén, mint Paganini. Ez keveseknek adatik meg, de egy matematikusnak már az is megtiszteltetés, ha tagja lehet Ingres vonószenekarának, s talán elfér benne még a természet- kutató is. Ne higgyék, hogy a művészetnek. Irodalomnak és költészetnek hódoló mondat a puszta lelkesedésnek, vagy ■ éppenséggel valamiféle hobbynak a szülötte. Tudatosság, józanság is rejlik benne, a természettudósé, aki azért vall ma — a tudományos és technikai forradalom korszakában — még türelmetlenebbül a költészet emberré formáló, értelmet és érzelmet tisztító szépségéről és erejéről, mert lelkesedése a természettudomány logikájából is merít. Váltsunk hangulatot. Tegyük le Ingres hegedűjét, s inkább a természettudós meditációjára ügyelve vessünk egy pillantást az eddig szivet melengető mondatok hűvös és árnyaktól sem mentes, gyakorlati tükörképére. Világot nyomasztó gond ma például a környezetvédelem, mert az ipari fejlődésnek van szennyező oldala is; levegőben, víziben és földön egyaránt. Természettudósok és technikusok százezrei küzdenek ma azért, hogy megfékezzék e ragályt. De vajon, ha majd egyszer célhoz érnek, s tiszta lesz a levegő, a föld, s a víz, egészségesebb lesz az ember is? Valóban? Bizonyára, de csakis akkor, ha közben a társadalmi környezet, a tudat és lélek védelméről sem feledkezünk meg: megszabadítván az embert a közhely és felszín, a szerzés és önzés, a magány és szorongás vírusaitól is. Csak így válhat teljessé és maradéktalanná az emberi környezet védelme. A társadalomban a tisztább emberi kapcsolatok megteremtéséért küzd a költő. Ugyanarra a lényegre tör, mint a természettudós, csak éppen más eszközökkel, más látásmóddal. Én évtizedek óta járom mind a két utat, s hiszem; valamivel több siker, rel, mint kudarccal. Hát ezért jöttem én ide, önök közé, kitűnő költőik és előadóművészei: társaságába, ezért szeretem és becsülöm a költészetet ifjú korom óta, és szaporodó éveim sodrában egyre szenvedélyesebben —: „száraz” matematikus létemre. DESI FRIGYET é 4
